Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Mint szeretném hangsúlyozni egy tanítást ne azért fogadjon el valaki, mert egy küldött, egy apostol vagy egy angyal adja elő. Hanem azért mert a tanítás igaz.
Pál apostol például az által tudta elfogadtatni a hiszékenyekkel téves tanításait, mivel kijelentette magáról, hogy ő Isten apostola, Krisztus szolgája, az evangélium hirdetője.
Ha neked küldetéstudatod van veszélyes vizekre evezel. Nézeteid elfogadtatása nem a nézetek értelmességén vagy igazságán múlik, hanem a befolyásolás kényszerén. Azért kell másoknak elfogadni, mivel az Isten szava. Pont ez a baj a Bibliával is, azért fogadják el a benne levő tévedéseket, mert az Isten szavának hiszik.
Azért az az emlékeztetés nem igen megy. Nem beszélve arról, hogy Lukácsot tudtommal nem igen tudta volna emlékeztetni, hiszen ott sem volt.
Szóval amikre hivatkozok ellentmondásként, azok az nem arra valóak a Bibliában, hogy a kedves hívőnek a Szent Lélek ihletett találós kérdésekkel szolgáljon, hogy legyen min törnje a fejét. Mintahogy József apjánál tárgyaltuk, hogy most Jákob vagy Héli volt József apja.Máté elfelejtette megemlíteni, hogy a hegynél volt egy síkság, ahol gyógyított Jézus. Lukács elfelejtette megemlíteni, hogy a síkságnál volt egy hegy, ahova felment Jézus tanítani. Semmiféle hegyről nem tud. Az emlékeztetés egyik evangélistánál sem volt tökéletes, nem funkcionált.
Sőt. Ha Mátét olvasod egyértelmű, hogy Jézus hegyi beszédet tartott, ha Lukácsot olvasod egyértelmű, hogy síksági beszédet tartott.
A "felmenvén", meg az "alámenvén" hivatkozások azért lettek megemlítve, hogy a tanítás helyszínét megjelöljék, magyarul pontatlanul tudta valamelyik vagy mindkettő evangélista a történetet. Ha az evangélista valamilyen helyszínváltozásról tudott volna, akkor mivelhogy egyszer már hivatkozott az útirányra kénytelen lett volna hivatkozni az irányváltásra is.
Nekem minden esetben az a verzió látszik hihetőnek, hogy az evangélisták, ahogyan utána jártak a dolgoknak, vagy vissza tudtak emlékezni, annak függvényében írták le pontatlanul vagy hiányosan a történeteket. A pontatlanság és hiányosság egyébként igazolható pont ennél a hegyi beszédnél is, hiszen Lukács rengeteg mindent kihagyott, ráadásul más értelemben is adott elő tanítást. Mint ahogy nem mindegy, hogy a szegények, vagy a lelki szegények lesznek boldogok.
Ezt a "küldetéstudatos" kifejezést kissé félreértettétek.
1. Nekem is van küldetéstudatom, s sztem minden embernek.
2. Azonban a küldetéstudatnak meg vannak a maga keretei, szólni annak, aki felé a bennünk lévő szellem küld minket szólni. Lásd Filep esetét az Apcsel. 8. részében.
3. Idézőjelbe azt a küldetéstudatot tettem, ami már ezen túlmenően szól látásom szerint. Ezt a hozzáállást neveztem "küldetéstudatosság"-nak, amikor az ember már boldog-boldogtalannak beszél, olyan környezetnek többször, ami már kinyilvánította azt, hogy nem tartja igaznak az illető mondanivalóját, azaz súlyos kifogásai vannak azzal szemben.
Ilyenkor ki kell jönni ebből a környezetből, ahhoz immár nem kell újra és újra szólni. Így tettek pálék, s a jézusi tanítványok Jézus parancsára, de ezt nem tette meg pl. Lót.
Ebben a topikban Takarító ugyanazt teszi időnként, amit 144000 tett és tesz a Máriáról szóló topikjaiban. Sok-sok igei ellenérv után is megmaradt a saját Máriával kapcsolatos rögeszméinél, s írta az újabb és újabb hozsannáit az "Ég királynőjéről", magától - lényegében magának, érdemi hallgatóság híjján.
Ez vár Takarító topikjára is, s Ő is magától kezdett immár lényegében magának írni az elmúlt hetekben olykor írásokat, azokkal kapcsolatos számos korábbi cáfolat ellenére.
Ez már túlzott "küldetéstudatosság" szerintem, mert itt már sokak lerázták a port a lábukról Vele szemben, de Ő még mindig e helyen hinti lényegében immár magának az Igéjét, "pálista" topikokba be nem lépve.
1. Először is nem jó példát idéztél, mert ez nem abból a "mindazokból" való "amiketmondottam Néktek", azaz nem Jézus beszédének az evangéliumokon belüli "tartalmi", lényegi azonosságára cáfolat, hanem egy Jézus beszédén kívüli látszólagos ellentmondásra, amire már korábban is próbáltál példákat felhozni, de mindre kaptál érdemi választ.
2. De ha már ennyire igyexel tévedést találni az Igében, akkor segítek Neked újból feloldani ezt az ellentmondást is, mert láthatóan lusta vagy utánanézni jobban:
A "hegyi beszédet" Jézus a Kapernaumhoz közel, a város mögötti domb/hegyoldalban mondta el, ezt mutatja mindkét evangéliumi szerzőnél az, hogy utána Jézus (Lukácsnál egyből, Máténál előbb egy embert meggyógyítva, Máté 8,1-4.) "bement Kapernaumba", azaz nem napi járföldnyire volt Tőle, hanem egyszerűen "bement" oda még aznap.
Kapernaum a Genezáreti-tó északi kikötővárosa volt, a város mögött és körül egy kisebb síkság terült el, ami Betszaida felé, keleti irányba kiszélesedett. Ezen a síkságon kívül a tó mindkét oldalán végig azonnal hegyek kezdődtek meredeken felfelé, kivéve a déli, a Jordán kifolyása mentén folytatódó, kezdődő termékeny Jordán-völgyet. Ehhez hasonló egyébként a Holt-tenger is, északon és délen sík területekkel, hosszanti oldalai mentén meredeken kezdődő hegyekkel.
Jézus nagyobb tömegekhez két módon beszél(hetet)t a szolgálata során, mivel kihangosítás akkoriban még nem volt:
- a tavon egy hajóban ülve, közel a parthoz, s így a víz vitte a hangot,
- egy domb/hegy oldalában, még közel a domb/hegy lábához a síkságon előtte félkörben állókhoz, lévén a domb/hegy tetején is csak az ember előtt lévőkhöz jut el a domb/hegytetőről szóló hangja, a mögötte lévőkhöz nem, emiatt ugyanolyan a hatásfoka félkörben beszélni nagyobb tömegnek, mint teljes körben.
Tehát Jézus a Kapernaum mögötti hegyoldalban beszélt a Kapernaum mögötti, a hegy és a város közti keskeny síkságon álló emberekhez. Így látták is, és hallották is Őt. A beszéde előtt Ő maga is "megállt a síkságon" először gyógyítani. Mert "Őthallgatni és meggyógyulni" jöttek az emberek, azaz kettős céllal. A gyógyítást a síkságon, Ő hozzá érni, Őt a gyógyulás érdekében illetni akaró emberektől körbevéve végezte, de a beszédét már félkörben leült, letelepedett embereknek mondta, immár maga is "leülve"(Máté 5,1.), a "nép hallatára"(Luk. 7,1.).
- Tehát az első részben a síkságon volt, és gyógyított, mert jöttek hozzá gyógyulásért tömegek.
- Majd felment a hegy oldalába, és "leült" és beszélt, mert jöttek hozzá Őt hallgatni is akaró tömegek.
- Aztán pedig "bement" még aznap Kapernaumba.
- Aztán pedig lefeküdt aludni.
- Aztán pedig másnap felébredt.
- Aztán pedig...
Kicsit ki kellene lépned a mából, és gondolkodni többet az akkori dolgok életszerűségén, mert e nélkül még számos dolgon fenn fogsz akadni!
Nagyon erdekes, h. a Tamas Evangeliumabol idezel: jelent valamit:)
Magam is megtettem,de csak par mondatot ideztem belöle. Egyebkent
az alabbi reszt mar olvashattuk valamelyik topikban egy forumtarsunktol - nyilvan nem veletlenül tette be:) :
"Tamás evangéliuma 102: Jézus mondta: Jaj nekik, a farizeusoknak, mert hasonlítanak a barmok jászoléban nyugvó kutyához; mert sem az nem eszik, sem a barmokat nem hagyja enni."
Nos, ha az Irasra azt mondjuk Örökervenyü, bizony Tamas szavaira is azt kell mondanunk!:)
Tamasnal olvashato meg az alabbi is:
"Amire annyira vartok, mar reg eljött!" Eljött. Meg is feszitettek!
Akik annyira hirdettek az "igazsagot", se a szemüknek, se a szivüknek nem hittek
mikor elöttük allt maga a Megtestesült Igazsag! Meg "hitvitara" sem adtak sok eselyt neki! Nemes egyszerüseggel: megöltek öt! Ezt kar "szepiteni". Nem lehet.
Nem volt többe, aki "megbotrankoztassa" öket...! Üdv!
Oké, bizonytalan persze a szerző kiléte sok helyen.
Ám azért beszélek nem a Bibliában található tanítások eredetiségéneka vizsgálatáról, hanem a mondanivalóiknak a felfogásáról. Ahhoz persze meg kell ismerni azokat. Utána szabad azt mondani, ha valaki megértette, hogy itt meg ott hamis dolgokat, itt meg ott viszont igaz dolgokat talált.
Ha valaki úgy húzza le neked az egyik mozifilmet, hogy nem is látta, és fel sem fogta miről szól, hiszel neki, mert te sem láttad?
Nem azért kell valamit elfogadni, mert valamilyen tisztelt vallási tekintély vagy elöljáró kimondta. Ha éppen egy utcaseprő vagy egy sarki prosti mond ki egy igazságot, oda kell rá figyelni.
Azonban ez azt sem jelenti, hogy utasítsunk el mindent, amit ma már tekintélyként kezelt illető egyszer tanított. A tanítás megértésével bizonyítható egy tanítás igazsága is, a gyakorlatban bevált tapasztalatokon keresztül.
Nos nem árad a tekintély, csak azoknak a keresztényeknek, akik mindent elhisznek egyházuk lelkészeinek....
Az evangéliumoknak valójában nem eredeti szerzőik voltak, hanem szájról szűjra hagyományozott népi mesék, legendák és csodás történetek, amik tartományonként, vallási hovatartozás szerint változott, míg nem egységesítették a szöveget végleges formában!!
Nos több évre rá pntosan egyetlen tanítvány sem ismeri az elhangzott jézusi szavakat...., sőt megkockáztatom kijelenteni, hogy közvetlen tanítványai egy sor mondatott sem írtak, amit ma ismerünk a bibliából!
A visszaemlékezések eltéréséből pedig mégiscsak látszik az emlékezet jelentősége, a történetek visszaidézésének a pontatlanságához.
A rengeteg eltérően visszaemlékező igehely azt bizonyítja, hogy nem minden származik a Szent Lélek visszaemlékeztető tevékenységéből, hanem a kiegészítések és módosítások és egyéb pontatlanságok emberi és időnként pontatlan emlékezet használatára utalnak.
Legfontosabb bizonyíték, hogy amennyiben minden a Szent Lélek sugallmazása lenne, akkor az összes egy történetről szóló visszaemlékezés ugyanúgy hangozna. Nem lenne például olyan eltérés, hogy Máténál a nagy hegyi beszédet a hegyre felmenve adja elő Jézus, Lukácsnál viszont alámenve a síkságon adja elő ugyanazt. Az ugyanaz sem ugyanaz, mert nem csak pontossági eltérések adódnak, hanem hiányossági különbségek. Amit az egyik előad, a másik kihagyja. De van olyan, amit mindkettő előad, és van úgy hogy eltérő sorrendben.
Lásd:
Máté 5,1:
Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az õ tanítványai
Lukács 6,17:
És alámenvén õ velök, megálla a síkságon, és az õ tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából és Jeruzsálembõl és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, a kik jöttek, hogy hallgassák õt és meggyógyíttassanak betegségeikbõl.
És ezek után elkezdik az evangélisták a boldogság tanínását, azt is eltérő fogalmazásokkal, előadni.
A Szent Szellem munkáját azonban ma is lehetne látni, de hangsúlyozom akkor, ha hajlandó az ember a tévedésekhez való ragaszkodásáról letenni. A Szent Szellem az igazságra szeretne vezérelni, de ha nem megy nem erőlteti.
"Ama vígasztaló pedig, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít Titeket, és eszetekbe juttatja MINDAZOKAT, amiket mondottam Néktek." (Ján. 14,26.).
Idéztem már Neked párszor, de úgy látom itt az ideje, hogy ismét megtegyem.
Azoknak, akik hallották Jézus beszédeit ezzel azt ígérte, hogy ugyanazt a tartalmat fogják visszahallani a Szent Szellemtől, amit Nekik mondott. Egylényegű a Szent Szellem által közöltek a Jézus által mondottakkal.
Ebből az egylényegűségből valóak az evangéliumok, s János még kegyes is volt hozzánk, rövidre fogta a Szent Szellem által felelvenített Jézus által mondottak lejegyzését, mert
"De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett, amelyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának. Ámen." (Ján. 21,25.)
Nem volt tehát emlékezet-problémája Jánosnak (sem), mert a Szent Szellem megelevenítette számára "mindazokat, amiket Jézus mondott Neki(k)", s Jézus cselekedeteinek a lejegyzését akár élete végéig is folytathatta volna, bármiféle emlékezet-probléma fellépése nélkül!
Nem szaladt a Jelenések könyvében leírt látomásának a megkapása után sem fűhöz-fához pennáért és papiruszért, hanem nyugodt maradt, s a Szent Szellem tökéletes "eszébe juttatására" bízta magát, ahogyan az evangéliumának a megírásakor.
Persze ehhez tudni kellene, hogy miként munkálkodik a Szent Szellem pl. manapság, merthogy arról pontosan csak ezt a munkálkodást megismerve lehet beszélni. Mert számos hasonló példát tudnék mondani napjainkból is, de hát minek olyanoknak, akik magának az evangéliumnak ezt a sima logikáját sem látják, azt nem ismerik fel!? Mert ez így volt/van/lesz, ilyen egyszerűen, sallangmentesen, Isten közvetlen kijelentésével a Szent Szellem által. Ha ez nem megy valakinél, akkor nem Isten munkájában, szándékában van a hiba (mert ezt a szándékot Jézus nyilvánvalóvá tette a Ján. 14,26-ban!), hanem az illető "készülékében".
Látod ebből a megítélésből is árad, hogy tekintély írta-e vagy sem. Ha nem tekintély, akkor oda sem figyelünk rá. A lényeg amit írt. Mindenesetre, próbáld meg te az egy hetes hozzászólásaimat fejből úgy le írni, mint ahogy a Tamás evangélium szerzője több év elteltével leírta a mondanivalóit.
Tamás evangélium 28: Jézus mondta: A világ közepén álltam, és testben jelentettem ki magam nekik. Mindnyájukat részegen találtam, nem leltem köztük senki szomjúhozót, és fájt a lelkem az emberek fiai miatt, hogy vakok szívükben, és nem látnak. Hiszen üresen jöttek a világra, és arra törekednek, hogy ismét üresen menjenek ki a világból. Ám most részegek. Amikor borukat eltávoztatják, akkor fognak bűnbánatot tartaniItt a lényeg: Hiszen üresen jöttek a világra, és arra törekednek, hogy ismét üresen menjenek ki a világból. Aminek azt kell jelentenie, hogy a világosságban való részvétel önkéntes választás eredménye kell, hogy legyen! Nem pedig vele született adottság. Tamás evangélium 61b: Ezért mondom: ha üres lesz, megtelik majd fénnyel, ha pedig megosztott, meg fog telni sötétséggel.Aminek lényege,hogy az összeütközések, ellentétek és konfliktusok hordozzák magukban a sötétség megszületését.Tamás evangélium 78: Jézus mondta: Miért jöttetek ki a földre? Egy szél ingatta nádszálat látni? És látni egy embert, akin lágy ruha van? Lám, királyaitokon és előkelőiteken lágy ruha van; és ők nem tudják megismerni az igazságot.Aminek lényege: Mit akartok látni, díszes öltözetet és fényes pompát? Díszes öltözet és fényes pompa a királyok palotáiban látható. De ők mégsem tudják megismerni az igazságot. Tamás evangéliuma 87: Jézus mondta: Nyomorult a test, amely egy testen függ, és (még) nyomorultabb a lélek, amely ezen a kettőn függ.Aminek lényege: Nyomorult az ember, akinek a dolgai másik embertől függenek, és még nyomorultabb a lélek, aki ennek testében lakozik (mindkettőtől függ). Tamás evangéliuma 102: Jézus mondta: Jaj nekik, a farizeusoknak, mert hasonlítanak a barmok jászoléban nyugvó kutyához; mert sem az nem eszik, sem a barmokat nem hagyja enni.
Aminek lényege megegyezik Jézusnak azzal a mondásával, hogy az írásmagyarázók elvették a tudomány és ismeret kulcsát, és mivel maguk nem mentek be Isten Országába, másokat sem hagynak bemenni.
A biblikusságot hirdető elöljárók azzal kötözik meg a hívőket, hogy gondolkodás nélkül elfogadtatják legelőször velük azt, hogy aki bármilyen ellenvetést mutat a Biblia bármilyen tétele ellen, az bűnös, gonosz vagy csakis hamis próféta lehet.
Például a Tamás evangéliumából látszik, hogy Jézus tanításainak visszaadása igenis emlékeik, és felfogásuk szűréjén keresztül módosulva történt meg.
Ugyanezt bizonyítja a négy Bibliába belefoglalt evangélium eltéréseinek az összevetése is. Amire az egyik evangélista így emlékszik, a másik úgy emlékszik rá.
Ezeknek a különbségeknek az eltakarására hivatottak az írástudók, hogy nagyobb ellentmondásokat is el tudjanak takarni.
Ha senki nem értette meg, akkor valamit irtó rosszul csinált. Miért gondolod ezt róla? Vagy az akkori embereket tartod éretlennek, míg magadat már nem?
Butaságokat beszélgettek:-)
Abban az időben egyetlen vallás sem helyezkedett írásos alapra. Még a zsidó sem, hiszen míg a Templom állt, addig a farizeusok írásmagyarázatai csak másodlagosak voltak.
Jézus sem ezt, sem azt, nem akarta átadni, egy valamit szeretet volna, de azt nem értették meg. ( Senki. )
Az istenember kultusz ugyan a görög vallás sajátos tartozéka, de az evangéliumi iratok nem ezt támasszák alá. Sok iromány értelmét nem a félreértelmezett követések alapjáról kiindulva kell magyarázni. Ha a megvalósításokból indulunk ki, vagy a gyakorlatból, akkor mindig ügyelni kell a torzításokra, tévedésekre.
A gyakorlati szocializmust, maga Marx bírálta volna elsőkézből. A gyakorlati kereszténységet pedig Jézus.
Hogyne akarta volna. Azért is tanított tanítványokat, azért is küldte őket a tanításait hirdetni. Lényeges, hogy valóban nem szabályokon alapuló konkrét eszmerendszert adott át, mert azt viszont csakis írásban lehetne továbbadni.
Nos a tartalom magán hordozza a kort, az időt, a filozófiai magyarázatok fejlődését....., sőt a vallásideológiai időmeghatározását is...., nem? Pl. az istenember kultusz főleg a görög vallásra jellemző, a zsidóságra éppen nem..... Philon már ötvözi....
A hamisítvány azért erős megfogalmazás, mert akkor fel lehetne tételezni, hogy van egy igazi. A törekvés tisztasága nem vonható kétségbe az evangéliumok készítésénél. A módosítatlansága és pontossága viszont igen.
