Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Az evangéliumokban nem volt olyan sötét az elszakadás Istentől, ahogyan azt Pál beállítja. A tékozló fiú például elment az atyjától, de visszatért. Jézus az istentől elhajlás, az istentől elszakadás orvoslására a megtérést javasolja sohasem bonyolódott misztikus értelmezésekbe, mint hogy a nem-fizikai tested meghalt, szeretném feltámasztani.
Másik dolog, hogy az Édenkerti történetben sincs szó Istentől való elszakadásról.Van szó engedetlenségről, a tudás megszerzéséről, a kiűzetésről, különböző átkokról de sehol nincs szó elszakadásról, vagy halálról akár egy nem-fizikai test haláláról sincs.
A keresztények zöme azonosítja a halált az istentől való elszakadással, de ez a felfogás inkább már az írásmagyarázók ügyessége. Pál apostol tényleg a fizikai halál gyökerének gondolja a bűnt, többször is ilyen értelemben használja a halál szót. A keresztény írásmagyarázók újraértelmezésének az eredménye a nem-fizikai test halálának a felvetése, mivel a Páli gondolat erőtelen ideológiai alapokon nyugszik, és könnyen bebizonyítható a tévedése.
Joggal merül fel a kérdés például egy pogányban, hogy ha nem csak az hal meg, aki elszakadt az Istentől, hanem az is aki megtért az Istenhez, akkor miről beszél Pál?
Lényeges tehát, hogy ha egy képzelt bűntől akarunk megváltani valakit, akkor képzelt haláltól kell felszabadítani, mert a valóságostól nem tudjuk.
Az ószövetségi példák alapján az elszakadás szintén nem ilyen misztikus felfogású volt. Amikor Izrael elszakadt az Istentől, azt jelentette, hogy elhajlott a törvény megcselekvésétől, és a törvény megszegésével elszakadt Istentől. De amikor megtért, és törvény szerint cselekdet,, akkor már nem volt elszakadva az Istentől.
Pál is elszakadás alatt szintén valójában valami ilyesmit értett, hiszen a Galata 5,4-ben azt állítja, hogy azok szakadtak el istentől, akik a törvény cselekdetiből akarnak megigazulni. Persze ez a Mózesi törvény teljes kiforgatása, de most csak arról beszélünk, hogy Pál apostol használta volna-e az elszakadás misztikus (nem-fizikai test isteni testtől való elválásának) értelmét.
Maga a misztikus elszakadás elve is felvet gondokat.
Vajon a tenger vízéből kiváló vizcsepp nem víz-e továbbra is? Vagy a sivatagból kiemelt porszem nem homok továbbra is? A levágott virág elszakadva a forrásától nem él-e továbbra is, vagy abban a pillanatban elszárad? Isten lelkéből kiváló lélek nem él-e továbbra is? Holt lélekkel lehetne élni? A keresztény aki egy gyülekezetből kiválva, attól elszakadva de Jézusban hisz, nem keresztény továbbra is?
Gyanús mindenképp az a gondolat, hogy a halál misztikus állapotával jellemezni a pogányt, aki elszakadva van az Istentől, inkább egy halálos fenyegetés látszatát kívánja kelteni, hogy a pogányt félelemei által erkölcstelen módon térítse meg.
A halál fullánkjának a bűnt használni valós halál és misztikus halál értelmezések mellett is mindenképp felülvizsgálatot igényel és a kitalálás gyanújától egyáltalán nem mentes.
Mózes kettéválasztotta a vizet / nem ő tette, bár egyeseknek más a véleményük a természeti jelenségekkel kapcsolatosan / Jézus vízen járt /ez aztán egy mese!!! / , de ki lesz a következő csodatévő, aki/akik nagyopbbakat tesznek majd ezeknél is?
Nos nekem nem lesz rávonatkozó tapasztalatom az örök élettel kapcsolatban, de szerintem egyetlen teremtménynek sem, ha már a bibliai hitvilágra utalhatok!
Isten senkinem nem ígért, sem nem adott, de nem is agy teremtette az embert a biblia szerint, amit pedig egyes írók sugallnak, azt saját felelősségükre tették, de ki is az aki elmarasztalhatja őket a füllentéseikért, avagy félreértelmezhetőségükért?
Én nem hiszem, hogy Jézus legyőzte volna a halált...., de hős költeményeket írni jó dolog..... Az első emberpárnak fogalma sem volt, mi a bűn..... Az örök élet kizárt itt a Földön, de bárhol is...., ezt Isten ugyan úgy tud/ta/ja, mint a mai ember....is ! Jézus nem a gonoszság ellen harcolt, hanem az emberi gyülölködések, butaságok és hiedelmek ellen!
Pál apostolnak egy tévedése, hogy azt gondolja, hogy a halál fullánkja a bűn. Fel sem fogta, hogy a halál Isten természetes rendelése ennek az életnek a végére, és hogy a bűn pontosan ennek a rendelésnek a megszegése. Krisztusnak nem a halállal van harca, hiszen azt legyőzte és van feltámadás. Krisztus harca az igazságtalanságok és gonoszságok ellen van az élet sötétségének hatalmasságai ellen, akik szenvedést, pusztítást és bánatot okoznak szerte a világon. Csak a keresztényeknek kényelmesebb az előző verzióban hinni, mert akkor nem kell semmit sem csinálni, élhetnek úgy ahogy a többiek
A biblikus hívőkkel az alapvető probléma az, hogy bármilyen tévedést elfogadnak
hit által, ha azt valaki valamilyen aspektusban a Bibliával igazolni tudja. Van egy technológia, aminek semmi köze sem Istenhez, sem Jézushoz, ami abban áll, hogy valamit hit által elfogadni, ha azt egy tekintély állítja. A hit általi elfogadás átcsoportosult a személyek tekintélyéről elsősorban a Biblia tekintélyként való kezelésére, legfőképpen azért, mert a személyi tekintélyek hitelképessége általában megkérdőjelezhető. Ezért hivatkoznak a tekintéllyé vágyni szándékozó írástudók elsősorban a Biblia tekintélyére, hogy az által valamiképpen már magukat igazolni is megpróbálhatják. A Biblia tekintélyének meggyőzése tehát a Biblia írástudóinak az első feladata. Ettől nem mentes egyetlen biblikus elöljáró sem.
Mi ezzel a probléma? Elsősorban a tévedések, félreértések, tévhitek kezelése. A tévedések megértésével szembeni ellenállás alapja nem valamilyen elv igazságában a tapasztalatok általi meggyőződés, hanem a már egyszer elfogadott és tapasztalati alapot nélkülöző hitelvből kiindulva mindent (akár érthető, akár érthetetlen) egyszerűen ellenezni. Hiába kap magyarázatot hitelvének tévedésére, inkább elfogadja a Biblia tekintély alapon felállított elveit, és elutasít mindenféle ezzel szembenálló ellenvetést megértés nélkül. Ezt a fajta módszert sem Isten, sem ember nem tudja megcáfolni. Ez például pontosan ugyanaz a módszer, amellyel Jézusnak kora írástudói és farizeusai reá támadtak, állandóan hivatkozva a Tórában található írásokra. Ma a keresztény írástudók örökölték ugyanezt a módszert, csak a Bibliára hivatkoznak, hiányzik mindegyikből a megértés, az igaz és hamis megkülönböztetésének valós alapokon nyugvó szándéka és meggyőződésének a kísérlete. Ennek a hitfajtának eredete természetesen emberi tudatlanság továbbra is.Nem azt jelenti, hogy minden amiben hisznek hamis. Ez azt jelenti, hogy különböző tekintélyek vagy tekintéllyé tett írások és könyvek segítségével próbálják az ember kihasználását elérni, engedelmességét vagy anyagi körülményeit befolyásolni, ezért különböző módosításokkal vagy kitalálásokkal ezek eléréséhez tévhiteket kovácsolni vagy alkalmazni. Ezért egy biblikus írásmagyarázó alapvetően gyanús, hiszen ha még a saját Bibliájában szereplő tévedések meglátására is képtelen, hogyan tudna megkülönböztetni az életben egy tévedést vagy igazságot.
Amíg azt hisszük, hogy az ószövetségi iratok folytatásáról beszél Jézus, addig nem ismerjük fel az evangélium értelmét. A törvény Izraelnek adatott, nem a világnak, Jézus pedig az Isten Országát kezdte hirdetni. Annak semmi köze nincs Izraelhez és a törvényeihez, ezért is feszítették meg kora vallási vezetői, hogy továbbra is fenn tarthassák hatalmukat. Ez annyira sikerült nekik, hogy megreformált változatban mind máig a kereszténység a zsidó vallást terjeszti világszerte az Isten Országa helyett. Hála Pál apostolnak. Azzal, hogy reformációjával és ujsütetű misztikájával a pogányok felé el tudta terjeszteni a zsidó vallás alapjait, azonban nem csak rajta múlott, hatalmi elképzelései le tudott nyűgözni minden Pált követő egyházat és gyülekezetet. Akik aztán az evangélium tanításait továbbra is a mélyhűtőben felejtették. Jézus amikor azt jelentette ki, hogy Izrael házának elveszett juhaiért jött, akkor azt is kijelentette, hogy más aklai is vannak neki. De azoknál a munkát majd a tanítványai segítségével fogja tovább folytatni, hiszen ki sem tudott mozdulni Izraelből a három év alatt amíg működött. Tehát nem presbiterek, püspökök, és elöljárók segítségével fog működni a továbbiakban, azt Pál apostol találta ki.
Csak annyit pontosítanák állításaidon, hogy nem semmit nem látok a Bibliában, hanem csak egy részét nem fogadom el. (Az apróságokról nem beszélve, mert olyan is van) Amit pedig elutasítok, az pedig szigorúan Pál apostol leveleinek főbb tanításai, amiről a tanulmányom is szól. Ilyen módon részben igaz az, hogy mást hirdetek, mert nem mást hirdetek, hanem inkább nem fogadom el ezeket, sőt Jézus tanításai ellen valónak találom. Tehát nem annyira az mondható, hogy a Bibliát nem fogadom el, mert az úgy hangzana, mintha semmit nem látnék belőle igaznak. Hanem inkább csak a Páli levelekkel van különösebb bajom.
Persze, hogy tesz a Biblia mellett bizonyságot, akár jeleket is Isten. Ahogy gondozza is a Bibliát. Éppen ezért óriási élmény az Istent megismerőknek (szerintem persze, minden csak szerintem), ha rábukkannak a Bibliára.
De arra is gondja van Istennek, hogy az Ő ismerete ne a Bibliából származzon, sem az Ő akaratát, sem a bölcsességet ne a Bibliából, annak tanulmányozásával kelljen, talán lehessen is kiolvasni. Mert nem is erre van a Biblia. Akkor az írástudóké lenne Isten ismerete, akkor kiképzésen, ember akaratán múlna a dolog. Ám övéi Rá-ismernek a Bibliában is. És a Biblia ellenőrzésre jó, mert övéiben oly megerősítés lesz a Biblia mellett, hogy idővel mindent elvetnek, ami ellenkezik a Bibliával. Ami nem azt jelenti, hogy a Bibliából néznék ki, mit akar Isten, stb.
Akivel meg nincs ez, aki más úton jár, nos, annál igazabb Jézus kijelentése, kevesen járnak a keskeny úton. Ha sokan megtalálták volna Őt, Jézus (és tanítása) hamis lenne. De nem az.
Így a Biblia, és a Bibliához való állás hasznos, hasznos megigazításra is, és hasznos a hamisak felismerésére, kik mást hirdetnek. Nem azokkal van a baj, akik nem hisznek, hiszen még felismerésre térhetnek. Azokkal van baj, akik hirdetnek. Akik mást hirdetnek. Nekik nem jár semmiképpen, hogy Isten bizonygasson nekik. Ha te, takarito zsarolnád Istent, miért nem ad neked a Biblia mellett jeleket, nos Istent nem lehet kísérteni. Sokan zsarolják Őt, tegye ezt, vagy azt, különben Ellene fordulnak, meg nem hisznek Benne (micsoda dedó, mintha Isten ettől függne).
Mások meg valakik akarnak lenni, mindenáron saját felfedezéseket akarnak tenni (mint Te is), mert kevélyek. Nos, nekik jár is, de nem Istentől. Hanem a hitetőtől. Érdekes látni a hamisakat (ha a Biblia igaz, akkor hamisak), és érdekes megfigyelni sötétségüket, melyet ők világosságként élnek meg. Én hosszabb ideje figyelem az embereket, és állandó, a maga dolgában tartósan biztos hamisat még nem láttam. Igaz, a magukat jézusinak mondók között is meglehetősen kevés az igaz, a valóban hívő.
Azt is vélem, a legtöbb bibliás ember is hamis. De a bibliás hamisak sem a Biblia igaz volta ellen tanúskodnak, éppen nem. Én e fórumon leginkább a bibliások hamisságai ellen írogatok. Mert nem Istent kell bizonygatni, sem a Bibliát, sem Jézus, vagy apostolai beszédeit. Hanem kivetni a farizeusok (ma ezek mind bibliások) kovászát, a vétkezőket inteni, feddni, dorgálni, testvéreket buzdítani, és egységben, közösségben lenni, könyörögni, dicsérni Őt, stb., stb. És élni Isten szent nemzeteként, papokként...
Kik a mai farizeusok? Akik az írásokat (Bibliát) lobogtatják, hirdetik ami benne van, és emberekkel szemben elvárásokkal lépnek fel. És magukat mutogatják és mutogattatják Isten embereinek, csudaéletet (akár megkülönböztetett életet) élnek, és ez látszik róluk. Az ilyenektől kell óvni a hívőket..
A hamis hirdetők sokkal kevésbé veszélyesek, hiszen rájuk Istennek van gondja. De a farizeusok Isten beszédeit szólják, mint Jézus idejében is, nem is a beszédükkel van a baj, hanem azzal, ahogy élnek, és amit másoktól elvárnak. Nem ellenállni kell beszédüknek, és mást keresni, ha Isten beszédeit szólják, hanem nekik maguknak, emberi elvárásuknak, és példájuknak kell ellenállni.
Én a legtöbbet ilyen farizeusok ellen állok e fórumon.
A Biblia messze tökéletesebb könyv annál, amit te gondolsz, de átadni úgysem tudom, meg neked nem is jár, kedves takarito. Mindazt, amit itt írtam, meglelni a Bibliában, de te ebből semmit nem látsz.
Ha a Biblia Isten sugallmazott Szent Könyve lenne, akkor éppen úgy tenne mellette az Isten jeleket és csodákat, ahogy Jézus mellett megtette.
Ha az Isten az akaratát egy könyben szerette volna kifejezni, akkor nem Jézust küldi, hanem a tanítását átadja egy kiválasztottnak aki könyvbe foglalja, majd jelekkel és csodákkal kíséri a terjesztését.
Az igazságba vetett hit nem tesz szabaddá, hanem az igazság megcselekvésében van a szabadság.
A hit maximum vezethet az igazság megcselekvéséhez, de korántsem biztos. Ha ugyanis téves a hited, nem lesz belőle szabadítás.
A szabadságban sem hinni kell, hanem élni benne.
Ha az engesztelő áldozat eltörölte a bűnöket, akkor milyen bocsánatot kellene átvenni hitből? Semmilyet, mert ha át kellene, akkor nem törölte el az engesztelő áldozat a bűnöket.
Ezért mondta Jézus - Pál cáfolataként - hogy keressétek az igazságot, mert az igazság szabaddá tesz.
Ezért mondja Pál - Jézus cáfolataként - hogy elég csak hinni és az ő engesztelő áldozata törli el hamisságainkat
A megoldás a héber nyelvben is keresendő és ptt is megtalálható. Mint sok minden más kulcsa is a nyelvi félreértés tisztázása lenne. A héber „ emúnáh „ jelent hitet, hűséget, eredetszava az „ emet „ pedig tartós, alátámasztott igazságot, szilárdságot. Ebből származik az „ ámen „ kifejezés is. Ezért mindkét kijelentés igaz, alátámasztott. Az igazságban való hit tesz szabaddá, és az ő engesztelő áldozata ( Jésuának ) törölte el a bűnöket. A bűnbocsánatot pedig hit által lehet átvenni. T. Zahav
Amikor Isten megtisztít, akkor nem egy engesztelő áldozat elfogadása által, hanem az ő igazságai által. Az a sok tévedés, hazugás, félreértés, tévhit és tudatlanság, amely megalapozza és megteremti a mindennapi életünk és gondolkodásunk korlátozásait, ezen keresztül szenvedést és bánatot teremt környezetében csakis az igazság kiderítésével oszlatható széjjel.
Ezért mondta Jézus - Pál cáfolataként - hogy keressétek az igazságot, mert az igazság szabaddá tesz.
Ezért mondja Pál - Jézus cáfolataként - hogy elég csak hinni és az ő engesztelő áldozata törli el hamisságainkat
Az a fajta ragaszkodás a Biblia minden sorának igaznak állításához, egy ellenőrizetlen hitnek a bizonyítéka.Nem azért nem engednek el egy hitelvet, mert valaki be tudja róla bizonyítani, hogy tévedés, hanem azért, mert megértés nélküli alapon hisznek az igaz voltában. De ezek csak látható jelzések arra vonatkozóan, hogy van vakhit. A kérdés az a továbbiakban, mi az amit hasonló vakhittel fogadott el az ember? Tehát CSAK azért mert benne található a Bibliában, vagy CSAK azért, mert egy tekintély kijelentette, hogy ezt így kell elfogadni, ahogy magyarázva van.
A vallásosság gyökere azonban Pál apostol leveleiben található. Pál apostol cserélte le Jézus életbölcsességet misztikus hitelvekre, beleértve az oltár, és az áldozat, az úrvacsora, a püspöki vezetés, a keresztelkedés ceremoniális és hasonló igazolásait.
A farizeusi szemlélet motorja, nem az értelem, hanem az arra való hivatkozás, hogy "meg van írva". Valóban ez által megnyugtatja a lelkiismeretét, és valóban eszébe sem jut, hogy tévedhet. Megállt tehát az igazságkeresésben, válaszai vannak, amelyek tévesek, de nem tud róla., sőt másokat is befolyásolni igyekszik, válaszai átvételére. A válaszokat természetesen hit által kell elfogadni, igazságának megtapasztalása nélkül.
És ott hogyan működteted a tapasztalatodat, ahol nem voltál ott? Például, hogy a hegyi beszédet így vagy úgy adta elő Jézus? Bővebben vagy szűkebben? Máté szerint, vagy Lukács szerint?
Érdekel, hogy ezeknél a tapasztalataid hogyan történnek meg?
Ha te ezt ilyen szépen meg tudod fogalmazni, akkor Isten miért nem fogalmazta meg a különbséget félreérthetetlen módon?
Pl. Izrael az én elsőszülött népem.
A választ nem tudom. A tippem az, hogy ahogyan Jiszráél egy személy és egy nép neve is, úgy a kérdéses helyen a Paróht Micrajimmal azonosította az Örökkéélő.T. Zahav
Mint írtam eddig is ezerszer, saját tapasztalataim alapján fogadtam el dolgokat mindig mindenegyes dolgot, s nem holmi bemondásra. Az általam leírtak emiatt - saját tapasztalatok.
Csak gondoltam szólok ezer+egyedszer is, ha eddig ez nem lett volna teljesen érthető.
Pál apostol egyik legnagyobb tévedése a hit általi megigazulás lehetőségének az állítása. Azt mondja, hit által igazul meg az ember, Isten kegyelméből, elfogadva bűntetéseinek az eltörlésére Krisztus engesztelő áldozatát.
Megigazulni egyetlen úton lehet, az igazság megismerésén keresztül és hogy elkezdi az ember cselekedni az igazságot. Mivelhogy az igazság megismerése egy folyamat, nem lehet megigazulni egyetlen értünk adott áldozat elfogadása által, hiszen akkor még elménk éppen úgy a tévedések és tudatlanságok foglya kell hogy még maradjon, és cselekedeteink is ezeknek a gondolatoknak az eredményéből kell hogy származzon. Isten bocsánata büntetéseink elengedésére adódik, de igazságtalanságaink és gonoszságaink csak úgy szünnek meg, ha meg is változunk. Nem áldozatok elfogadása által, hitelvek elfogadása által, a test sanyargatása által, valláshoz csatlakozás által, hanem az igazság megismerése által.
Nem lehet megigazulni a Biblia teljes igazságában és az Írás isteni kinyilatkoztatásában vetett hit mellett sem. Ugyanis amíg az ember nem ismeri fel Pál apostol tévedéseit a Bibliában, például ezt a hit általi megigazulás tévedését, addig az igazság megismerése a Bibliában rejlő tévedések elfogadása által akadályozva lesz. Ha a hitelveket valaki a nélkül fogadja el, hogy azok igaz vagy hamis voltát megkülönböztetné, egyenes út vezet a tévedések, tévhitek kontrollálatlan elfogadásához, azaz a megigaztalonodáshoz.
Jézus tanításainak igaz voltában való hit persze segíthet a megigazulás folyamatában, de a megigazulás csak az igazság megismerése és megcselekvése által válhat valóra.
Talán a legkomolyabb vitáim veled voltak, meg még Nemoval.
Látom azt én is, hogy ha valaki hit által fogad el bármit igaznak, akár Biblia, akár Korán vagy más legyen az, véleményének változtathatatlanságához már hitből kifolyólag is ragaszkodik. A legteljesebben meddő vitáknak pedig pont azt látom, ha két olyan fél áll szóba, akik közül egyik sem a megértése alapján próbál magyarázni, hanem változhatatlannak ítélt hitéből kiindulva.
Szerintem nem beszéltem homályosan, de azt elismerem, hogy több Bibliai nézettel szembeállóan adtam hangot.
Jó lenne, ha egyszer átgondolnál olyan hitelveket, amelyeket tapasztalás nélkül fogadtál el igazaknak.
Jézus nem azért mondta, hogy higgyünk neki, hogy szavait tapasztalások nélkül fogadjuk el. Hanem azért, hogy tanításait megcselekedve tapasztaljuk meg, hogy amiket mondott, az igaz. Azonban a tapasztalatok után már nem hitről beszélünk, hanem tudásról, mert tudni fogod, hogy valamiben igaza volt.
A végeredmény az, hogy sem a biblia-, sem az én mondanivalómat nem értheted meg a korlátaid miatt. Töredékét sem látod az Ige- és a "láthatatlan" ma is megtapasztalható valóságának, sem annak, amit én ebből látok, tapasztalok. Felesleges Veled emiatt érdemben vitázni olyannak, aki az Igét igaznak tapasztalta/tapasztalja meg, s annak a valóságát nap mint nap megéli szinte minden porcikájában. Csak amiatt érdemes ide benézni ilyen embereknek olykor, amit mondok már hetek óta - a nagy-nagy baklövések, s szarvashibák miatt. Érdemi vita miatt azonban nem.
A Kolossa levelek értelmében akkor nyilvánvaló hazugságnak kellene minősíteni az Isten kijelentését Izrael eslőszülöttségének a kinyilatkoztatásakor.
2 Mózes 4,22:
Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsõszülött fiam az Izráel
Mit szólnak ehhez a zsidók?
Én még nem vagyok az, ezért ezt tőlük kellene megkérdeznie.
Azonban úgy látom hiába erősítgetem azt Önnek, hogy a két kijelentés között nincs érdemi ellentét.
Jiszráél, mint nemzet az Örökkéélő elsőszülött nemzete a Massiachban. A Massiach pedig ( véleményem szerint ő Jésua ) az Örökkéélő elsőszülött, sőt egyszülött fia.
Üdvözlettel:
T. Zahav
A Démon szó etimológiáját nem ártana magadévá tenni, sőt Pálnál, de az újszövetségben is önnáló személyesítésben szerepel és nem mint lelkiismeret hangja, avagy vádoló, szétválasztó és egyéb jelzőkként! Ha Pál történeteiben, avagy az evangéliumokban, mint különálló lények szerepelnek, akkor az néphagyományt, misztériumot és vallásfilozófiai dogmát takar és nem a valóságos igazságot! Pál szerintem soha nem találkozott Jézussal, bár Lukács csodás történeteket kreált...., de mindaz a mese világába tartozik!
Timótheusnak írt első levél 1,2 és 1,18-ban Pál arról ír, hogy a HITBEN igaz fia, akit ő vezetett, avagy segített az úgynevezett keresztényi újjászületéshez...., vagyis a páli megtéréshez! Itt nem vér szerintségről van szó!
Hogy Pál élete milyen Istentisztelő vagy ellenes volt, arról soha nem tettem nyilatkozatot, hiszen személyesen nem ismertem. Bírálatom tárgya nem az élete vagy személye volt, hanem a leveleinek a tartalma. Az viszont nagyon sok és mély ellentmondást tartalmaz az evangéliumokkal, aminek észrevételéhez a szándékosan becsukott szemeket ki kellene nyitni. Tanulmányom megpróbál ebben segíteni:
Az atya-fiúi felvetéseid megint csak sok emberi jel létére utalnak a Bibliában. Nem érthetetlenek azonnal, ha helyesen értik őket, tehát nem isteni eredetű kinyilatkoztatásként.
A Biblia felsorolt részleteit nem szoktam az élet helyzeteire mintaként alkalmazni. Az élet helyzeteit minden esetben meg kell érteni, és ennek fényében lehet vélhetően kevesebb tévedéssel dönteni. Viszont ki kell ábrándítanom, mert igazságügyi területen tevékenykedem, csakhogy nem hatósági vonalon, hanem az igazság keresés vonalán.
Természetesen a hibás következtetések arra a következtetésre kellene hogy vezessenek, hogy maguk a kiinduló állítások a tévesek, azaz Máté rosszul írta le ezeket a tanításokat, és rosszul emlékezett vissza a Jézus által elmondottakra.
Vagyis a helyes megoldás az, hogy nem én vagyok az eretnek, hanem mindazok a keresztények, akik ezt az állítást vakon hajlandóak Jézusnak tulajdonítani tehát térjenek meg.
