EVOLUTIO : kifejtés, kifejlés, kifejlődés ---- Evolúció néven ismerjük,, ELVÁLÁS szavunkból lehet ez az egész, ilyenre módosult el. Persze a VOL máskor a latinban inkább FÖL szó lesz.
QUAERITO : tudakoz, keresget, keresgél, kérdezget valami felől ------- KERÍTŐ a pontos hangalak amit odaát elváltoztattak ilyenre. Duplán ragozott már magyar nyelven.))...
CURVUS : hajlatos, görbe, görbített, ívületes ----- a konkrét és pontos magyar hangalak a KÖRÍVES lehet már így szépen készen és a nyelvünkön toldalékoltan. Az angol CURVE ugyanez a dolog, KÖRÍV(E) jelentéssel. A szavainkat később elváltoztatták ilyenre.
Ez konkrétan és ragozottan már a GYEPÁLÁS, és a GYEPÁLÓ szavaink lesznek. Mi ma már ezt úgy ismerjük, mint elver/elpáhol valaki valakit. A GYEPkaróval, azért ez a neve a műveletnek. A GYEPŰ, GYEPŰZ, beGYEPŰZÉS szavakhoz köze, melyek alapja a GYEP szavunk, ami a GYOPár szavunk része is, itt minden színmagyar.
DEPASTIO : legeltetés, legelés ---- GYEPES(z) -TŐ, a repesztő mintájára, GY hang hiányában D a kezdőhangjuk, bár egyébként is szerették elmódosítani az eleve magyar ragozású szavakat.
DEPRESSUM : lenyomja/lenyomott ------ Itt már szó sincs gyepről, pedig ugyanúgy kezdünk. LE-PRÉS-elt szavunkból van az egész, megfigyeltem hogy a LE szavunkat gyakran "DE" kezdéssel használják előtétnek igék előtt. Biztos át kellett írni a kezdőhangot, nehogy túl feltűnő legyen.)) De észrevettük/figyelünk ám.
MARCUS : római előnév, nagy kalapács ---------- Ez pontosan és konkrétan a már magyar nyelven készre toldalékolt MARKOS szavunk átváltoztatott megjelenése...
VIRGO : szűz, szűzleány, ifjú nő ----- VIRÁG szavunkból az egész, egy hasonlat ez a történet . Mivel a VIRGULTUM az már: bokor, cserje, harasztos hely------ VIRÁGOLT helyek, VIRultak. Persze a virág szavunk más módokon is látni lehet náluk, nem csak ez a figura létezik.
VORAGO : örvény ----- Ez egy az egyben a magyar FOROGÓ szó átírása ilyenre. És igen, az örvények ezt teszik éppen. Magyarul teszik meg.)) Nyelvünkön toldalékolva teljesen készen lévő szót örökölt meg a latin nyelv, majd később a helyesen írt/ejtett magyar hangalakot elváltoztatták.
SPRÉTOR : magvető---- ------ igen erős mássalhangzó-torlódás esete forog fenn.)) De azért észrevesszük hogy ez pontosan a SZAPORÍTÓ szavunk eléggé átdolgozott kiadása. SPORADICUS : szétszórt---------- azaz multi toldalékolva ez a SZAPORODÁSOS szavunk pontosan, de ez azért jó mert a hangalaki átírások ellenére kiválóan látszódnak a szóban az egymás után következő magyar ragozások . Ami szétszórt az másképp mondva szaporodott/szaporított, szétszórt magokra különösen igaz ez...
Igen, értem azt hogy 10-eseknél áthúzzuk egy vonallal a történetet és emiatt passzol is teljesen a képbe a számjegyek végén az --VEN és --VAN = VON szó , csak szerintem akkor is ez a létige, a VAN szó itt a magyar nyelvben. Ettől még logikusan a VON-ból is képezhették mondjuk a tízet a csuvasok és stb...
A kettő párhuzamosan is mehet egymás mellett. Ki miből képzi a magáét. A HÚSZ szavunk viseli ezt nálunk, a HÚZ képzéséből létrejőve. De a HAT-VAN esetén a 6-dik vonalnál járunk, éppen HAT-VAN ebből áthúzva nekünk. A magyar nyelvben a -VA --VE -VÁ -VÉ továbbá a -VÁNY és --VÉNY, illetve a --VÁN és --VÉN vagy épp a --VAL --VEL toldásaink szinte mindig a létigével közösíthetőek.
Ezért is gondolom hogy most is erről van szó, ugyanúgy beleillik a képbe mint a VONAL dolog. 8 VONalnál épp NYOLC-VAN belőle húzva, (épp a vonalból) és ezért NYOLCVAN a számjegünk. Mert 8 VAN belőle !
És volt HET-VAN is régen. Meg nagyon rég TÍZVAN és HUSZVAN is ! A HUSZ-ON variáció meg helyragos, HÚSZON TÚLI számok, de még 30 előttiek...
"Ez nem a VON szó a számjegyek végén, hanem a VAN."
Nekem ez is elfogadható, de a "kép", amit leolvasunk vonalakból áll, s én ezért eredeztettem a VONal szóból a -van, -ven toldalékot. Annál is inkább, mivel semmilyen szorzásra, nullára utaló jel nincs a szóban, hanem egyszerűen azt jelenti a nyolcvan, hogy nyolc vonal.
"Az egész dolog felderítését és dokumentálását V. Csaba végezte el,"
Régen olvastam a könyvét és a nullás dologra nem emlékeztem, de most utánanéztem, és igazad van, a lascauxi barlangrajzokon is megtalálta a nulla jelét.
Ez nem a VON szó a számjegyek végén, hanem a VAN. HETVEN az 7-szer 10. Azaz tízesből HÉT VAN. A HÉT VAN összevonása HETVEN. Még az írott nyelvünkben is látni leírva a számjegyeket VAN véggel leírva, például HETVAN formában a mai HETVEN.
Ráadásul a hatVAN, nyolcVAN végin a konkrét VAN szó VAN elhelyezve , a többinél csak hangrendi okokból lesz VEN...
A vonás szó köszön vissza a -van, -ven, -von utótagban, ezt jól látod.
A régi számírás a pont-vonal számírás volt. Néha a pontot rövid vonással helyettesítették, de a lényegen ez nem változtat.
Később amikor "szétírták" ezt a rendszert, vegyes írásmódok jelentek meg mindenféle egyéb jelekkel tarkítva, majd a késő középkorban Európa áttért az "arab" számokra, ami egyébként nem más, mint a felismerhetetlenségig elváltoztatott pont-vonal írás, annak minden belső logikáját nélkülözve.
Ezért dívik az a tévképzet, hogy régen nem ismerték a nullát.
Ez nem így van!
A pont-vonal írás helyiértékes írásmód, amiből egyértelműen következik, hogy a nullát igenis ismerték és használták. A helyét üresen hagyták, ez jelentette a nullát.
Az egész dolog felderítését és dokumentálását V. Csaba végezte el, kiváló elődök nyomán és őket becsületesen idézve.
Erre az állatra, ha felülsz, lenget-lóbál > (aki) lóbál-og-ol > lób’-agol > LOVAGOL > LÓ
Kulcs-szó: „lóvá tesz”= becsap, azaz szédít, vagyis „lóbál”. Lásd a „ne szédíts!” szólást!
bele-lovallja magát: heveskedik, azaz elveszti a fejét, bele-„lóbálja” magát.)
Ide veendő még a LÓDÍT ige is: hazudik > becsap, vagyis lóvá tesz
---------------------
Számok
20 - húsz
A szó azt mondja: ha együtt volt kétszer tíz az összegyűjtött dolgokból, akkor a jelöléseit egy újabb vonással keresztben áthúzták: húzás – húsz-as -- HÚSZ
( Az angol score = húzás, és jelenti a húszat is!)
(A francia nyelvben húszasával számolnak: 80 = négy-húsz, quatre-vingts)
30. A harminc másképp alakult, mint a további tízesek: értelme szerint „hárman (vannak)-tíz”,
hárman-tíz: (összevonva: pl. hárman-tíz-kettő) – hárman-tz-kettő,
harmin-c-kettő, innen: HARMINC (a gyors számolás következményeként)
40-50-60-70-80-90
Vonások, mint mennyiségjelek után: négy VON, öt VON, hat VON, stb.
Ebből, a dallamosságnak megfelelően: negyven, ötven, hatvan, stb.
Ezután szóban is ez lett a számolás módja.(A török on = tíz, esetleg ebből van.)
"Negy-VEN, öt-VEN, hatVAN, nyolc-VAN ----- 8 VAN toldva egy nullával, vagy 8 VAN szorozva tízzel..."
Régen nem ismerték a nullát, így ez a megoldás elvethető. A szorzás elvben elfogadható, de sehol sincs arra utalás, hogy ami VAN (pl nyolc van) azt mivel kell szorozni, és szorozni kell-e, vagy osztani.
Többen használtak számjelölésre vonalat, vagy vonalat és pontot, vonalat és más geometriai alakot ahol a vonal egyet, (egyiptomi) vagy ötöt (Mayáknál) vagy tízet (ó-kínai és föníciai) jelentett. Könnyen lehet, hogy a -ven, -van toldalék eredetileg a VONal / VONás szó gyöke.
Joggal keresték TA-POLCÁN (!) ezeket a VASakat. Ez a TÓ POLCA ugyanis, ide készítették ki az akkor még csak LÓ-S emberek VASAIT.)) Ez volt a patkó! )) Mikor elkezdték patkolni a lovakat, a LÓS ember hirtelen LÓ+VAS lett. Csakis ez lehet a magyarázat mindenre.))
V mint vendéghang létezik természetesen, de nem a VÁNY, VÉNY toldalékolt szavak esetén. Egy szórVÁNY szó nincs meg régről V nélkül. De továbbra is a VAN szó toldalékként való felhasználását látom mögötte.
NY nélkül amúgy ugyanez számjegyeinken is megtalálható:
Negy-VEN, öt-VEN, hatVAN, nyolc-VAN ----- 8 VAN toldva egy nullával, vagy 8 VAN szorozva tízzel...
"Ez akkor lehetne valós állítás, ha egy mássalhangzó hangunk mindössze egyetlen jelentéssel bírna, ami meg egész egyszerűen nem igaz."
Már vagy százszor leírtam, miért nincs egyetlen jelentése egy hangnak. Még konkrét szavaknak is többféle jelentése lehet, milyen alapon várod el, hogy egy hangnak egyetlen jelentése legyen?
Az angolban különösen sok olyan szó van, melyek ugyanúgy, mint a hangok egész fogalomkört jelentenek.
Pl. WALK: 1. séta
2. kézbesítő körút
3. fasor, sétány
4. járda, gyalogút
5. baromfiudvar.
CLOSE: 1. csuk, zár
2. sikátor, köz,
3. zsákutca
4. befejezés
5. közel
6. fülledt, levegőtlen
7. tilos
8. tömött
9. hű
10. zárkózott
11. takarékos zsugori
12. alapos
13. pontos
Láthatod, hogy egész fogalomköröket jelent ez a találomra hozott két szó, s csak a szövegkörnyezetből derül ki a konkrét jelentésük. Megj. A különböző jelentések közt van tartalmi kapcsolat. - Ahogy a hangok jelentésénél is...
"De a -VÁNY és --VÉNY toldalékunk esetén sok esetben indokolatlan volna a V használata ha csak vendéghang volna, mert ugye ez alapvető funkcióját tekintve a beszédünket könnyíti meg, a gördülékeny kiejtést"
Jól látod!
A V nem vendéghang, hanem része a toldaléknak/gyöknek. De, ha része, akkorf annak oka van, s ez nem lehet más, mint a V hang jelentése. (Ugye, az -ÁNY gyökben nincs V hang.)
Megint egy közvetett bizonyítékát látjuk a hangok jelentésének.)
"LÓ és LOVAS : olvastam már "nyelvésztől" olyan baromságot mikor valaki a VAS szót itt komolyan vette.))"
Most már értem, miért keresett valaki vasat Tapolcán a tavas-barlangban...:D
CAMINUS : tűzhely, kandalló, kemence : KÉMÉNYES a pontos magyar hangalak amit ők átírtak ilyenre. Ennyire "latin" ez a szó is.)) A módosítást végezték el ők. A hozzávalók viszont tőlünk vannak meg természetesen.
GLOBUS : Univer vetélytársa.)) Amúgy: gömb, golyó, teke------- Ez a régen használt GOLYÓBIS szavunk pontosan. És a Föld kapcsán megemlítendő hogy őseink jól tudták hogy gömbölyű.
PRESSULUS : nyomogatás, nyomás, sajtolás ----- PRÉSELÉS a konkrét hangalak, amit ilyenre változtattak ők át. Nagyon szépen látszik a magyar nyelven történt toldalékolás is, PRÉS szóból PRÉSEL és PRÉSELÉS szavakat a magyar nyelv hoz létre...
Vagy mondjuk a FEJT szavunk is ige, de mintha ez a T már a tárgyra utalna, rövidítve T-re. Már a szó egymagában kimondva még főnév leírása nélkül is hordja hogy AZT6tehát valamit fogunk fejteni.
FEJ használatával rejtvényt fejtünk. FEJ-ÉT kell használja. De a másik fejtésre is jó, mikor babot FEJT valaki. A FEJ-éT kell eltávolítani idézőjelben annak a dolognak hogy hozzájussunk a babszemekhez. Viszont a tejet már nem fejtik, csak fejik , itt már T nincsen benne. Bár nem zárom ki hogy egykor lehetett...
Egyelőre csak röviden, lehet lesz hosszabb is erre:
igen, jó észrevétel és gondolat hogy egy szót nem csak a besorolás szerint érdemes vizsgálni. Azaz pélául az ADAT szavunk oké hogy főnév, de mintha már eleve hordozná ezt a múlt idő jelét a szó végén, hiszen az ADAT egy ADOTT dolog, épp ez a lényege hogy megadjuk őket valahová.
És igen, nem tudom mikor született meg a tárgyeset fogalma, illetve az erre való igény, de simán el tudom képzelni hogy magának a TÁRGY szavunknak a kezdőhangját jelöli meg ez a bizonyos T jelen esetünkben...
Hát állíthat épp ilyet valaki, csak szerintem ez helytelen megállapítás. Azaz nem tudok egyetérteni vele. Ez akkor lehetne valós állítás, ha egy mássalhangzó hangunk mindössze egyetlen jelentéssel bírna, ami meg egész egyszerűen nem igaz. HÉV mint hevület, HÉV mint zöld vonat.))
Már eleve azonos hangalakban is feltűnhet 2 különböző gyök, elég csak annyit mondani hogy KI .
Az egyik megszemélyesítő KI (valaKI), a másik meg amolyan helyhatározó, belülről KI. És ez csak egyetlen példa a sokból. AD szó/gyök sem párosítható a DE szóval, csak mert a D a közös mássalhangzójuk. Az egyik ADÁS értelmű, másik meg a tagadás tagadása, vagy ha úgy tetszik az eredeti állításunk igenlése...
"Az igeképzőből sokféle van, a T-vel történők tárgyra utalnak, azaz hangsúlyosan valamivel valamit teszünk"
Jó észrevétel... Nem véletlen, hiszen ez az egyik jelentése a hangnak, a másik meg a cselekvés, éppen az a cselekvés, amit az adott tárgy végez, vagy mi végzünk az adott tárggyal.
Már a TÁRGY szóba is ott a T hang...
Láthatod, sorra kerülnek felszínre a hangok önálló jelentéseinek bizonyítékai...
A sors fintora, éppen Te hozod a bizonyítékok egy részét, mégsem vagy hajlandó elfogadni ezt a kézenfekvő gondolatot.
Közben bontottam egy sört a továbbgondolást segítendő, mert éreztem, hogy nagyon jó nyomon jársz...
Nézd, és figyeld a következőket: Toldat, toldta, toldott... adat, adta, adott... mondat, mondta, mondott... tudat, tudta, tudott... stb. toldalékok mind közös (rokon) jelentésűek, valamilyen tárgyra vonatkozó múltbeli cselekményt jelentenek, s mindben ott a T hang, a múlt idejű igeragozás minden személyragjában is következetesen..., ellentétben a jelen- és jövő idejűvel.
Pedig a toldat, adat, mondat, tudat végén a T nem igeképző, vagy igerag, hanem főnévképző.
Sőt, az 'adott', 'mondott', stb. egyszerre lehet ige és névszó is.
Az előbbieknél (toldat, adat...) legalábbis ezt állítják róla, (hogy főnévképző) ide lett besorolva, mert a tárgyra vonatkozik, itt már nem annyira a cselekvésről, hanem sokkal inkább a tárgyról van szó!
Amit hozzárakunk valamihez az a toldat, és amihez rakjuk az a toldott, az van toldva. De ez mindenképp cselekvés, akár honnan is nézzük, meret akkor lesz valami toldva (akár toldat, akár toldott) ha ezt a műveletet végrehajtjuk.
Ha valamire azt mondjuk: TOLDAT, azt jelenti, hogy valamit valamihez hozzátettünk... És amire azt mondjuk TOLDOTT, azt meg kellett toldani (a múltban), el kellett végezni a toldást.
És itt esett le a húszfilléres...:
Az ősember nem a múlt időt akarta kifejezni, hanem valamilyen, az adott tárggyal elvégzettcselekvést kívánt jelölni vele, mert ez a megkülönböztetés a még be nem fejezettől érthetően fontos lehetett számára. Ami biztos, az az elvégzett cselekvés, a többi vagy bejön, vagy nem. Az ősembernek biztosra kellett menni, ha életben akart maradni, ezért volt számára olyan fontos az, amit elvégzett. Ami persze értelemszerűen már megtörtént, és a múltban történt...
Tehát őseink számára a tárgy és a(z elvégzett(!!!)) cselekvés nagyon szoros kapcsolatban állhatott egymással a fontossága miatt.
Függőben lévő, jövőben tervezett, azaz még bizonytalan kimenetelű cselekvések jele/toldaléka soha nem T, hanem vegyesen: M, D, J, K, SZ, stb... hangokkal alkotott ragok.
Így lett a T hang a múlt idő jele, és a múlt idejű igerag.
Ezt eddig nem értettem, mert nem tudtam sehogy összerakni ezt a múlt időt a T hang jelentésével... Talán most sikerült!
"...gyökök csak akkor transzformálódhatnak, ha rokon jelentéssel bírnak, és a két mássalhangzóból csak az egyik változik."
Más szóval: Minden olyan gyök rokonságban áll egymással, amelyikben legalább egy mássalhangzó körös. Az meg törvényszerű, hogy ilyen esetben a jelentésüket tekintve is rokoníthatók, hiszen a közös hang jelentése okán mindenképp lesz közös pont a két gyök jelentésében is.
"Én kiemelten és konkrétan a HIÁNY szó kapcsán beszéltem N helyragról. Mivel a HÍJ-ÁN kifejezés jóformán ugyanaz."
Az -ÁNY képző jelentése nem ugyan az, mint az -ÁN helyragé.
Nem azért vannak benne más hangok, hogy ugyan azt jelentse a két (ős)gyök. Ettől függetlenül a rokoni kapcsolat mind alak, mind jelentés tekintetében nyilvánvaló.
A HAZA és HÁZ nyilvánvalóan rokon. A HOL és a HELY is, hiszen a helyre kérdezünk HOL formával. És ha MINDENHOL van , akkor minden HELY-en lehet valami. Ez eddig oké is. A HEGY szóhoz szerintem ennek semmi köze. A HELY is lehet hogy a HEJ ösztönszavunkból lett. Általában HEJ de jó megérkezni valaHOvá végre. A HEG, HÁG, HÁGÓ szavaknak már inkább a hegyhez lesz köze igen. Meg talán esetleg az EGY szóhoz, ami HEGY , az EGY irányba tart, ami hegyesül az egyesül a végpontnál. Lehet ebben is van valami.
A HOL és HON is rokon, ez sem kérdés. Utóbbin már a helyrag N lehet. Többes számban a daru-darvak esetében is oké a vendéghang szerepe ami a V, sok szavunkban van ilyen. DARUAK formában a kiejtése nehéz, a magyar nyelv nagyon nem támogatja az ilyet. Indokolt a vendéghang ilyenkor!
De a -VÁNY és --VÉNY toldalékunk esetén sok esetben indokolatlan volna a V használata ha csak vendéghang volna, mert ugye ez alapvető funkcióját tekintve a beszédünket könnyíti meg, a gördülékeny kiejtést.
De egy FELAD-VÁNY szót minek vendég- hangoznánk meg, ha ráadásul V nélkül még sokkal könnyebb is volna azt kimondani hogy FELADÁNY. Sokkal könnyebb volna ezt így ejteni, de csak ott van az a VÁNY., a V hang. Mert a feladvány feladva VAN. Valamiért csak kell oda az a V, ami jelen esetben semmiképp sem beszédkönnyítő elem.
Vagy épp a SZÓRVÁNY. Simán könnyebb volna beszédben kimondani azt hogy "SZORÁNYOS" , indokolatlan itt a V mint vendéghangot fölvenni, hacsaknem tényleg nem V-vel jelent valamit a szó. És jelent, mert a szórvány az SZÓRva VAN.
Ettől eltekintve a vendéghang szerepe fontos a nyelvünkben, és van mikor egyértelműen erről van szó. LÓ és LOVAS : olvastam már "nyelvésztől" olyan baromságot mikor valaki a VAS szót itt komolyan vette.))
Nincsenek itt vasak .)) LÓ van meg aki vele foglalkozik. Lehetne LÓS, vagy LOAS, meg ilyenek. De beszédben praktikusabb a LOVAS, és könnyű kimondani folyóbeszédben...
A -hely- fogalmát a hegy-ből vettük. Szavaink: Hon van? Hun van? Hol van? Mi helyt, helyütt van? Itthon van. Otthun van. Otthol van. Se-hol, se-hon, se-hun sincs, se-honnai.
Honnan? Honnat? Honnét? (A válaszban kiesik a H.)
Onnan, onnat, onnét.
Az -on, -en, -ön hely-helyzet-állapot kifejezője lett. A betoldott V pedig segédhang.
COPULA : kötő, kötelék, KÖTÉL ------ ez utóbbi konkrét hangalakból minden. A 3, hang az valójában T, de átírták P-re. Ez egynéhány hasonlóból egyértelműen kiderül. COPULATIVE : összekötőleg, egybefoglalva.----------- a konkrét hangalakunk a KÖTELEZVE, minden toldalékunk látszik az átírások ellenére is az "idegen" szóban is. Ja és még valami : nem gyökösítenek, már legalább 4 féle szavunkat látom COP hanghármassal leírva, de akkor lehet több is van még.
A 4 amit bizonyosan felismertem mögötte: 1 : mikor a COP --KÖT 2 : mikor a COP---KAP 3 : mikor a COP ----CSAP 4: mikor a COP---KÉP És mondom, ha így gyorsban ennyit találni lehet, akkor jó eséllyel több is van emögött. Ez 4 külön gyökerű dolog, de mégis azonos hangalakban írják meg. Már amikor úgy írják, mert ebben sincs állandóság.
IMMODICE : mértéktelenül, túlságosan---- NEM MÓDOS IMMODERATIO : mértéktelenség---- tehát NEM MODOROS, ez így van náluk kifejezve. Magyarul szépen ez már toldalékolva van.)) Némi torzítással "lett ez latin" szó. A késztermékből változtatták meg.
CORYDALUS : búbos pacsirta ----------- Eleje KÖR vagy tán CSŐR lehet ezt nem tudom de ami utána jön az igazán érdekes, mert bizony ezt még ma is szokás mondani hogy DALOS pacsirta.)) Hogy s hogy nem épp ez van a szavuk végén, letagadhatatlanul ott figyel ez a már toldalékolt magyar elem...
Az igeképzőből sokféle van, a T-vel történők tárgyra utalnak, azaz hangsúlyosan valamivel valamit teszünk
FESZÜL valami . FESZ-ÍT valamiT, tehát AZT . FOROG valami. FORDUL valami valahová. De ha valaki FORdíT, akkor óhatatlanul felmerülhet a kérdés hogy vajon MIT?... Hát éppen AZT, tárgyra utalunk itt, persze ettől még igeképző, de az igeképzők közt vannak különbségek...
Némelyik rokon, más meg egyáltalán nem. A --KONY nem rokon a --VÁNY végződéssel.
Én kiemelten és konkrétan a HIÁNY szó kapcsán beszéltem N helyragról. Mivel a HÍJ-ÁN kifejezés jóformán ugyanaz. De van még ilyenre példa, többek közt az IDÉNY vagy épp a MELLÉNY szó végei is. Előbbi szó az IDÉN párja, a mellény meg a civil MELLÉN MELLkasán zárható ruhadarab neve.
