Háááát, barátom! Én ezt nem tartom komplettenek. Az ilyennek soha nem lesz jó vége. A történelemkönyveket is szívesen átirkálják. Szép lassan. Generációról generációra mindig csak egy picit változtassanak. A végén már teljesen másról fog szólni a történet. Vagy a történelem. Az amik csinálják ahogy akarják. De Európában nem árt emlékezni - és lehetőleg nagyon pontosan - hogy ki kicsoda, és mit csinált. Még egy sima regényben, vagy novellában is. Végül is az emeberiség a tudás lehető legpontosabb átadásával jutott oda ahol most van.(Generációról......) A végén még kiderűl, hogy fordítva van minden. Tulajdonképpen nem Kolombusz ment amerikába hajóval, hanem Tatanka Jotanka evezett ide kenuban. Majd az európaiak jogos felháborodásukban szintén áteveztek, - mert elejét akarták venni egy inváziónak. Néhány száz év így, és az amerikai bennszülöttnek lesz lelkifurdalása, amiért majdnem kiírtották öket.
Már nem azért, de a Harry Potter irodalmilag egyáltalán nem alávalóbb az Egri csillagok-nál. Azt leszámítva, hogy Gárdonyit senki sem ösztökéllte sequelek írására. Akkor ez még nem volt kitalálva.
Az egyébként viccnek nagyon durva, hogy Gárdonyi klasszikus. Remélem komolyan gondoltad, mert akkor csak testámentum elme- és ízlésbeli hátrányos helyzeted mellett.
Még 5-10 év, és az általad felsorolt könyvek irodalmi nobelt kapnak. Aztán majd az unokáinknak mesélünk hátradőlve a karosszékben - ha addig nem kell majd eltüzelni fűtés gyanánt a széket -, hogy fiatal korunkban olvastuk ám a Nyomorultakat. És a gyerekek felcsillanó szemmel kérdezik majd :"Nagypapa! Mesélj még nekeeem! Az a könyv olyan bácsiról szól, mint akit a LEHEL hűtődobozban láttunk aludni az utcán?"
Lehet, hogy tévedek, de úgy emlékszem, valamelyik nagyember éppen Herri Pottert akarta kötelező olvasmánnyá tenni. Nem néztem utána, hogy sikerült-e neki.
Annyira örülök, hogy az ilyen hírek még Karácsony előtt kiderülnek. Képzeld, mi lett volna, ha hirtelen felindulásomban megveszem a gyereknek ajándékba. Még belegondolni is rossz, hogy a fejlődő gyermeki lelkét esetlegesen rasszista irányba terelném. Nálunk ugyanis eddig divat volt könyvet ajándékozni a cseperedő korosztálynak a sok vicik-vacak pokémon és jugijó helyett.
Szívesen segítek azoknak a szülőknek, akik szintén vásárlás előtt állnak még, de nem akarnak rosszat gyereküknek.
Tilalom alá esik:
Hófehérke és a hét törpe - erősen kifogásolható, hogy a törpék, mint kisebbség, semmilyen pozitiv diszkriminációt sem élveznek, ehelyett egész nap a bányában dolgoznak.
Öreg néne őzikéje - az utolsó szakaszban úttörők köszöntik a nénét és még csillog is az arcuk, meg lelkesek is és egyébként is pozitív szereplőként ábrázolják őket.
Kis herceg - sokan emlékszünk arra, hogy a kis herceg előre megfontolt szándékkal az eutanázia bolygóközi változatát alkalmazta, ez ellentmond a polgári és egyéb felfogásnak.
Petőfi Sándor kötet- először is népszerűsíti a dohányzást, amikor befordul a konyhába, majd még a kocsmába is elmegy, miközben szegény édesanyja beteg.
Vuk - na ez a csúcs, a fertő melegágya. A tolvaj rókát helyezi előtérbe, szinte mágikusan rákényszerítve az olvasókat, hogy annak szurkoljon, minél többet tudjon lopni azoktól, akik derekasan megdolgoznak a napi betevő kopasznyakújukért. Hát csoda, hogy akik már olvasták ezt a könyvet, azok folyamatosan védik a mostani vukokat?
Micimackó - mit tanul ebből a gyerek? Menj és kunyerálj egy kis mézet másoktól. Na szép, mondhatom.
Ezek a könyvek gyermekkorom kedvencei közé tartoztak, de az még az agymosott átkosban volt, most már tudom mire kell figyelnem. Megyek és megveszem a gyereknek a Harry Pottert, hacsak a demergonok addig be nem jelentkeznek az ombudmanhoz hátrányos megkülönböztetés miatt.
//"....Az emberek zömének mindig is a ponyva kellett, amikor még nem könyv volt, akkor volt más ponyva. A ponyva örök..."//
Csak tudod, békeidőkben nem a ponyvát tették kötelező olvasmánnyá az iskolákban. Ezért a diákok klasszikusokat is olvastak. A klasszist pedig nem Te vagy én, nem a kortársak határozzák meg, hanem kizárólag az idő!!!!!
A ponyva örök. Bizonyos értelemben ponyva az Egri csillagok is, A szegény gazdagok, a Lőcsei fehér asszony, a Három testör, Verne bármelyik kötete és még sok más könyv.
De szvsz az Antifer mester valamivel igényesebb ponyva, mint pl. "Élet a Big Bráner után - azaz Gizike nagy ******ai"
Magyarországról beszélünk, természetesen. Valamelyik nyelvjárásban (de most valóban nem tudom neked megmondani, melyikben, valaki majd csak tudja) használják a kocsmában italosan nagyhangú, kötekedô, egyhamar verekedô emberre. Minden nemzeti mögöttes gondolat nélkül, persze.
De a lényeg nem is ez, hanem hogy mint minden más nyelvben, természetesen nálunk is megvan ez a fogalom és jelentés. Nem azóta, amióta azok, akiket nem szeretsz. Korábban, régebben, tôlük függetlenül.
Klebelsberg. Jó ideje nem kultuszminiszterek vannak, ez csak egy rossz, bár ismét divatba jött megnevezés. Az említett olvasási technika tanítása szerencsénkre már kiveszett, a mai (nemcsak Magyar Bálintra, hanem az elôdeire is gondolok) minisztereknek szerencsére semmi közük nem volt hozzá. És ha már olvasás: magyar és világirodalmi klasszikusaink letölthetôk az internetrôl ingyen. Az utóbbiak eredeti nyelvükön is. Nem is drágán, modemmel is könnyedén megoldható. Nem ugyanaz az élvezet, persze, mint igazi könyvet olvasni, mindenesetre arra alkalmas, hogy ha valaki nagyon ambicionálná, de a borsos ár megakadályozza, akkor hozzáférhessen, megismerhesse. Egyszóval, azért ebben több a kifogás, mint az igazság. Ami meg igazság, az minden, csak nem politikai kérdés. Az emberek zömének mindig is a ponyva kellett, amikor még nem könyv volt, akkor volt más ponyva. A ponyva örök.
Nem elírtam, ezt a névváltozatot kaptam nagyhírtelen elő. Elég soxor olvastam róla ilyen névvel is, bár tudom, hogy hivatalosan a "l"-es változat a valódi.
//"...Azért nyerhetett csupán, mert a magyarok többsége alig ismer pár művet, sosem olvas.."//
Tisztelt Kisebbség! (mármint, aki aki óvas!)
Klébensberg Kunó diákjai többet olvastak, mint a későbbi kultuszminiszterek. Ennek több oka is volt. Elébb a hivatalos könyvválogatás, később az iskolában tanított olvasási technika miatt. Most pedig az amerikai ponyvadömping, vagy a borsos ár veszi el a normális ember kedvét az olvasástól. Jártál mostanában egy könyvtárban? Nahát!
//"....Hogyan nevezzem meg azokat, akik Hitlert ünneplik, fekete szerelésben járnak, náci karlendítéssel üdvözlik egymást vagy csak rafináltan megfogalmazott szónoklatokat tart jelesebb ünnepeinken..."//
Mi ebben a probléma?
Nevezd nyugodtan az ilyent az SZDSZ fekete háttérseregének! Rajta kívűl ugyanis senkinek sem volt szüksége ilyen alakulatra. Az Szdsz viszont a Jurta-kor óta rájuk építette alappolitikáját.
It is important to bear in mind that Gárdonyi is known for his sensitivity for details which encouraged him to make research in Vienna and Constantinople and to learn Ottoman Turkish. Therefore, his references to the Kurds must have had historical grounds. Indeed, as we have already observed, the Kurds have been participating at the siege of Eger, also known as Agria in Latin and Erlau in German.
The historical records of the siege of 1552 contain all the ingredients of a good adventure story. 2,000 Hungarian defenders, including civilians, for thirty-nine days successfully held out an Ottoman force at least twenty times as great. It was the first successful attempt to oppose the Ottomans in Hungary since the disastrous Battle of Mohács in 1526. Eger had an exceptional commander, István Dobó, who together with Gergely Bornemissza would capture the imagination of Gárdonyi.
First references to the Kurds are in the Ottoman Empire, before the famous battle takes place. In the Seven Towers fortress, Yedikule, at the Sea of Marmara, the life of prisoners of the Sultan, among them the Hungarian ruler Bálint Török, is depicted:
"A Persian prince was sitting under the plane tree; like them, he had been a prisoner for a long time. And there was another Asiatic prince there who was almost mouldering with grief and boredom. They were playing chess. They had played chess from morning till night for years, and they never said a word to each other.
To Bálint and his companion the two chess-players were like the marble gate shining white between the Tower of Blood and the Tower of Gold, or that gigantic old Kurdish dignitary who was then wearing the heaviest chains for having cursed the Emperor, and dropping under the weight of iron sat or lay till dusk in the iron-barred prison of the Tower of Blood. Only his eyes moved as he followed the prisoners walking among the bushes" [4:244].
Gergely Bornemissza and his companions want to release Bálint Török using the tricks:
"They were another thousand or so paces away, walking towards the shore. Gergely was dressed as a dervish, Eva as a Gypsy girl, Jancsi as a Persian merchant, Matyi as a Kurdish biscuit-seller and Meksey as a fishmonger" [4:276].
"The bey strolled calmly down to the beach with master Bálint. They passed the Kurdish biscuit-seller without so much as a glance at him..." [4:277].
However, the main Kurdish hero appears later, during the very siege of Eger. The Hungarians make a surprising attack against the Ottoman soldiers and catch 'a gigantic Kurd' with 'big face' and 'blonde moustache'. He "roared... squirmed and wriggled, but strong hands held him" and took to István Dobó. The latter interrogated him using Gergely Bornemissza's interpretation [4:376].
Then, Gárdonyi interchanges the words Kurd and Turk implying either the man's ethnic background, or his military belonging. Therefore, when captured, the Kurd would call for help in Turkish: "Yetishin!". His name is Djekidj, in the original text Dzsekidzs; he is an infantryman (piad) from the army of Ahmed Pasha. He participated at the battle of Temesvár (nor in Romania). In the conformity with the image of the Turks, Gárdonyi depicts him as a person who is ready to save his neck by revealing the secrets of the Ottoman army, but who has no doubts whatsoever in the final victory of the warriors of Islam. After the interrogation, the soldiers tie him up and throw into the prison [4:376-380].
These details are interesting since there were Kurdish infantrymen in the Ottoman army and since his name might be either a distortion of Chekan, popular amongst the Kurds, or Chakuch meaning 'hammer'.
The Kurd would be eventually released to arrange the exchange of Gergely Bornemissza's son for the talisman ring, which has been taken from another hero. Another interesting reference: Djekidj is ordered by István Dobó to lay "his hand on the Koran" and take the oath [4:451-453].
He does his utmost to carry out the task and therefore deserves István Dobó's generosity and is allowed to go away [4:454-455].
To the best of my judgement, Géza Gárdonyi correctly shows the Kurds of the sixteenth century as faithful Ottoman subjects, who nevertheless reserve the tight to revolt against the Sultan. He depicts them 'gigantic', blonde and trustworthy – probably a reflection of their fame as being brave and proud people of the Indo-European stock. The Kurds are not only warriors, but also cooks and traders. Their basic weakness comes from the fact that they are on the side of the Ottoman conquerors, which makes them not very much different from the pious Muslim Turks.
Jó mulatást rajtunk, miközben kitárgyalunk téged, ha megengeded, én közben meg kuncogok azon, hogy jiddisül beszélnél szórakozottságodban, és akkor kvittek is vagyunk, rendben? :-))
Kérlek szívesen. Én úgy vélem az eredeti szövegrôl, hogy értelme nem kétséges, és a mindössze pár kattintással megszerezhetô további információtömeg is ezt támasztja alá. Ha te másképpen gondolod, úgy is jó. Talán egyszer kiderül, talán nem, de remélem, a te mai vacsorádat sem fogja megzavarni a dolog.
