Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Tudom, kedves takarito, hogy kizártak, akarom mondani bezártak téged az igeforumon.
Ugrifülest (ott KSZA), Szombatosokat is bezárták.
Csak szabályozott, lényegtelen dolgokat mondhatnak ott az emberek nyilvánosan, tartva attól, és persze gyakran elviselve, hogy az ott garázdálkodó, fórumot játszogató opok tetszésük szerint törölgethetnek, és ide-oda rakosgathatják szólásokat, ahogy hormonháztartásuk, vagy pillanatnyi szeszélyük diktálja.
Aki odaír, magára vessen. Én elég régóta ezt mondogatom, nem is véletlen, hogy így is vagyok velük.
CSerfa
U.I.:
Az én tanúságom ellenük még keményebb.
Engem meg minden fórumukról, sőt, a csetjükről is kitiltottak. Nem panaszként mondom, hanem jelzésként.
Cifrábbat is tettek. Egy ATTee nickű emberük (a vezetők nagy haverja, programozó) egyenesen gyilkosként ítélte el testemet, szellememet meg gonosz démonnak. Jót játszott a fórummal, mintha övé lenne az egész. Így megcsinálta azt is egyszer, hogy ellenem jelentkezett be több napig az egész igefórum, mint gonosz szellem ellen (én voltam az a gonosz szellem, el is ítélt egy akkor futó topicban). EZ a csodálatos ámokfutása azért lehetett ATTeenek, csak, mert a főnök (erec) egy időre távol volt. Erec visszatértére nyom nélkül kitörölte a dolgot.
Attee egyébként valami apostolként e fórumon is felütötte egy időre a fejét, és összevissza kárhoztatta fórumtársainkat. Mikor intettem, nem kéne ezt tennie, ez helytelen, örökre elhatárolta magát tőlem. Ezután azonban egy idő múlva sutyiban az általam szkennelt recognizált, és javítgatott Csia fordítású Újszövetséget feltette valami diplomamunkájába (Igevadász) több más fordítás mellett, csak éppen a dőlt betűs részeket kiegyenesítette (nem vette figyelembe). Semmiképpen nem engedett kérésemnek, majd panaszomnak (ami szerint helytelenítettem, miért Csia tévedésének mondja a dőltbetűs (valószínűleg betoldott) részeket, miért mindig más hibázik, miért más mulasztásának mondja a sajátját.) Meg ne tudd, mit kaptam panaszomért, kitiltás, barátom kitiltása, fogalmazgatások, majd a fenti őrült ámokfutás. Az Igevadászról levette Csiát, noha nem kértem, de ha levette, hát nem is engedem vissza, míg úgy ki nem javítja, ahogy elvárom (a dőlt dőlt legyen), és nem Csiára keni a hibákat, hanem vállalja.
Erec meg veszteségnek könyvelte el, hogy már nincs a fórumján (azaz az Igevadászon) a Csia újszöv., mintha az én hibám lenne. Így én tök értéktelen, sőt, annál is megvetettebb lettem számára, nyugodt természetességgel önkényeskedik, ítél, gyakorol rajtam azóta is, tetszése szerint bannolt (tiltogatott), amikor csak akarta, noha semmi szabálytalant nem tettem.
Köszönet eddigi hozzászólásaidért. Ha azonban látod értelmét mindig nyitott a fórumom.
Engem például folyamatosan kizárnak biblikus fórumokról, most éppen az igefórum.com apológia-társalgó karanténjében csücsülök.
Ha azonban nem látszik, azért a félreértések elkerülése végett nem Isten ellenségének vértezem fel magam, hanem a biblia értelmének feltárására törekszem.
Mondd, ha nincs, nem is lehet köztünk párbeszéd, akkor hogyan felelhetnék? Minek? Mire lenne jó? Neked nem használ, az igazságnak nem használ (szerintem van abszolút igazság, és te ellensége vagy). Nekem sem használ.
Te egy rendes embernek tűnsz, ha nem hitbeli dolgokról lenne eszmecsere, szívesen beszélgetnék veled, különösen, ha belátnál olykor ezt-azt.
De mivel hitbeliekről van szó, egész más a helyzet. Úgy vélem, elmentem addig, amíg lehet, van, akit nálad jobban szeretek, nkább Neki engedek. Meg is mondom, hogy gondolom ezt:
Azt vélem, te nem az igazságot keresed, hanem ki akarod kupálni magad, felvértezni az olyan emberek érvei ellen, mint én vagyok. Ehhez meg nem vagyok asszisztens. Pontosan ellenkezne szándékaimmal, dehogy akarok egy fejlett, képzett, tapasztalt ellenséget Istennek (az én Istenemnek persze).
Remélem, ezt megérted.
Becsüllek szelídségedért, állhatatosságodért, elégedj meg ennyivel.
De mi egymással szemben állunk, és ezért kereken megmondom, ha valami veszélyeset (túl jót-jónak tűnőt) szólsz, tán én is megszólalok, hogy nem is úgy van a dolog (ha a Biblia igaz, persze), hogy ne érvényesüljön, amit te akarsz. Nem becstelenül teszem ezt, és nem rosszindulatból, éppen nem.
Vizsgáljunk meg egy dolgot.. Ugyanis amikor az ember Istentől elszakadt állapotban ven, akkor NEM tanítókra, segítőkre és írásmagyarázókra van szükség, hanem közvetlen kapcsolat megtalálására az Istennel. Éppen az a probléma, hogy az írásmagyarázók, mivel nem találták meg a közvetlen kapcsolatot az Istennel, megmaradtak a mennyek országának a kapujában, ezért nem tudják átadni sem a módszert, másokat sem tudnak beengedni a mennyek országának a kapuján, egyet tudnak javasolni, hogy olvassák a Bibliát a megtérők és higgyék el minden szavát. Ez azonban nem vezet eredményre, mert a Bibliában sajnos akadályok is vannak, Pál apostol jóvoltából. Az első megtérők, megtapasztalva Isten bocsánatát, hinni kezdenek, de ez minden. Képtelenek a tovább jutásra Isten lelkének erejével való betöltésre, mert elpárolog az egész, miután az igazság ismerete nélkül a tévhitek foglyai lesznek vagy maradnak. Igehirdetőkké válnak és másokkal is elfogadtatni akarják ezt a kapuban ácsorgást.
A tanítvány azonban nem igehirdető. Igehirdető az az Isten akaratát igazán nem ismerő biblikus tan terjesztő, aki csak annyit tud, hogy az engesztelő áldozattal eltörölte Isten az ember vétkét, és mindenki fogadja el. Ez az úgynevezett igehirdetés. A tanítványnak azonban nem ember a mestere, hanem maga az Isten. Mindenki, aki a biblikusságban van elmerülve nem képes az Isten vezetésére igazán ráállni. Mert az Isten Lelkének vezetése élő és erős. A biblikus még mielőtt sikerülne a közvetlen kapcsolatot kiépíteni, nézetekkel rakja tele a fejét. Ezeket a nézeteket nem tapasztalat által fogadja el, hanem hit által, amikor pedig Isten Lelkének a tapasztalat általi megismerésére nyílna mód, akadályozni fogja a felismerésben.
Hiába hallanák Jézus juhai az ő szavát, amikor bedugaszolják a juhok fülét és olvasnivalóval próbálják meg vezettetni őket.
Ha a jó és gonosz tudása valóban megítélendő dolog, akkor értelem az, ami fel tudná ismerni annak a folyamatnak a gondolkodást korlátozó hatását, ahogyan a jó és gonosz tudása működik. Az értelem az, aminek felébresztését Jézus hirdette. Értelem az, amikor a tanítványoknak megnyitotta az elméjüket, hogy értsék az írásokat. Az értelemről beszélek én is, hogy az ember megértse ami a Bibliában van, ne pedig hit által megértés nélkül fogdjon el olyan állításokat, amelyek esetleg pont az Istennel való kapcsolatban akadályozná. Maga a hit mindaddig holt, amíg az értelem meg nem érti és a tapasztalatok igazolni nem tudják.
A megtérést pedig természetesen lehetne tudni a Tóra nélkül is, hogy miből kell megtérni. Sőt érzékenyebb műszerünk van erre, mint a Tóra. Ez pedig a szívünk. Ami nem volt szeretetből, abból mindből lehet megtérni. Nem kell annak felismeréséhez először kívülről bevágni a Tórát. Figyeljük meg, hogy az összes megtérő még mielőtt a Tórát megismerné, tudja, hogy miből kell megtérni. A Tórát csak megtérés után, a gyülekezeti alkalmakon tanítják meg neki, és fogadtatják el vele, teljesen feleslegesen, mert ugysem fog sem lopni, sem gyilkolni az ember a megtérése után. Hiábavalóságokra oktatják, és el fog fáradni a hívő, hiába van tapasztalata Istenről. Ezek a hiábavaló tanítók, csak erőtelenné teszik a keresztényt, és balgatagon hagyják az igazság ismeretében.
Jézus azonban az igazság tanítója volt. A tanítvány is, aki Istentől tanított, az igazság ismeretére kell hogy eljusson. De azt bizony neki kell keresnie, nem helyette az írástudók megfogalmazzák, és elhitetik vele, hogy mit kell gondolni az igazságról. Jártassá kell válni az igazság felismerésében, és ez nem megy akkor, ha mindig tanítók felismert igazságait fogadjuk el, hit által.
Még egy a Tórával kapcsolatban. Keresztény állítás hogy van egy erkölcsi törvény megfogalmazva benne. De nem szabad attól a megszabott büntetéstől elválasztani, amiről meg én beszélek. A kettő szorosan összefüggött az Izraellel kötött szövetség idején. Most azonban nagyobb igazságaink vannak, mit amik a Tórában valaha is le voltak fektetve. Az Isten bölcsessége nem merül ki egy holt rendszer szabályainak követtetésében. Isten bölcsessége meglátszik a valódi életben, amit mi emberek igzságtalanságainkkal és gonoszságainkkal bizony erősen korlátozunk. És ez a valódi élet, amiben az igazi boldogság meg tudna születni, ha nem a korlátozásait építgetnénk hiábavalóságokban való hit által.
Reménytelen a párbeszéd közöttünk, reménytelen a te (vagy az én) helyzeted is, ezt írtam neked. Nem is lesz köztünk párbeszéd, ezt is írtam (nem ilyen szavakkal).
Én egyetlen egy szembeszökő (és nem tagadodm, nekem kényelmes) dologban mutattam meg tipikus hibáid egyikét. Hogy más lássa, mert ...
Na és azon meg persze csodálkoztam, hogy – tán a nagy meleg hatására bágyadtabb lehettél – nem is tagadtad teljesen a hibádat, habár hajladoznál, és persze egyből a magad dicsőségére fordítanád, egyből valamiféle tant, megszívlelendő megállapítást fejlesztenél ki belőle. Mert az, ugye, elmaradhatatlan ;-)
Szóval késő már, reménytelen, járd csak tovább utadat!
Amikor Jézus a Ne ölj parancsnál kijelenti, hogy a gyilkos ítéletre kerül, gondolod a "megfogta őt a gyehenna" kevesebb lenne mint az ítéletre kerülés, vagy súlyosabb?
És szerinted hogyan fog meg valakit a tüzes gyehenna?
És szerinted ha egy gyilkost megfogott a sötét börtön az enyhébb vagy súlyosabb, mint ha valakit megfogott a tüzes gyehenna?
A Bibliában nem keresem az ellentmondásokat, hanem rávilágítok.
Bár nem feltétlen a pontatlanságok és látható eltérések okoznak fő gondot, hanem a tartalmi ellentmondások, amik leleplezése nélkül a hivők megmaradnak ellenőrizetlen hitvallásaikban a helyett, hogy az igazságot elkezdenék keresni. Reménykednek különböző hamis ígéretekben, amik ellenőrzése lehetetlen és hitvallásaikhoz ezek reményében ragaszkodnak az helyett, hogy az igazságot keresnék.
Senki nem vetette az ilyen embert a Gyehennára. Ott az idézet, olvasd :DDDDD
Ott az van, megfogta már a tüzes Gyehenna, vagy az, méltó rá. De oly sokan méltók rá, és mégis, reménykednek a kegyelemben. Értsd, szó sincs arról, hogy bárki a Gyehennára vetette volna azt, aki bolondnak mondja a panaszost. Mondd, ezt te honnan a csudából veszed? Mert a Bibliából aztán nem!
Igaz, ehhez hozzáteszem, a panaszos, ha panasza megmarad, idővel tán a gyehennára jutását segítheti az ilyen embernek (Istené a bosszúállás, Ő megfizet), nem véletlenül tanította Jézus, amit tanított. De, hogy Jézus vetette oda? Nem!
Ilyenek ezek a te hibáid, nem érted, rosszul érted, és saját rossz magyarázatodról bizonygatod, hogy rossz. Pedig te hibázol.
Ámde gondolom, mindenki érti azt, hogy megfogta már a gyehenna azt, aki haragot tart, akinek keserűség van a szívében. Bizony, akinek ez meg is marad, annak annyi. Számos bibliaidézettel lehet ezt alátámasztani.
Takarito, köztünk meg azt teszi gyümölcstelenné a párbeszédet, te ellentmondásokat keresel, és ebből tanokat, tanácsokat gyártasz.
Én meg nem keresem a magam dicsőségét (tanokat, tanácsokat sem), hanem összhangot találok, éspedig óriási, akkora összhangot, mit még egyetlen egy ember által alkotott műben sem. És ebben gyönyörködöm, és megélem, nem csak értem, hogy Isten a szeretet, és mily szépen, mily rendben alkotta, és rendelte a dolgokat. És Őt dicsőítem ezért is.
Ebben az összhangban testvéreim (akiket ismerek) is gyönyörködnek, abban a közösségben, ahova tartozom. És olykor azok is, akikkel vagyok, vagy akik velem vannak.
Te meg az ellentmondásokban gyönyörködsz, és magadat dicsőíted.
És oly messze mentél utadon, oly messze jutottál (sok tanításod van, és már tanítványod is), hogy szerintem innen nincs visszaút. De érdeklődéssel figyellek évekig, ha élünk, és addig nem jön vissza az Úr.
Valóban utal az "azért" és a "ha tehát" egy előző mondatra való összefüggésre. Csak a tartalmi kapcsolat hiányzik. Még a Csia fordításból sem derül ki egyértelműen az a magyarázat, ahogy elmondtad, de kivehető belőle.
Maradjunk azonban az általad értelmezett és szerintem is jobb verziót tartalmazó értelmezésnél.
Akkor sem indokolt a gyehenna tüzére juttatni inkább egy embergyilkosnál azt, aki legyint az atyjafia haragjára, és semmibe veszi a panaszát vagy a haragját.
Minden fordításból ezt lehet kivenni, és azt nem lehet, amit te mondasz. Ezt, és így.
Itt bizony te kerültél ellentmondásba sajátos értelmezéseddel Salamonnal, Jézussal, stb. Jézus bizony azért beszélt arról, hogy valaki kevésnek mondja, vagy bolondnak felebartáját, mert a haragról (lásd bevezetés), a panaszosról, akinek oka van a haragra, róla beszélt. Ott van Károliban is, hogy Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:, vagy a Szt. I. Bibliában: Mt 5.23 Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened..., és az összes többi fordításban is egyértelmű, miért mondta Jézus. Azért, hogy valaki nehogy figyelmen kívül hagyja a panaszost, nehogy kevésnek, vagy egyenesen bolondnak mondja.
Szóba sem jön, hogy az kárhozna, aki a bolondot bolondnak mondja (pl. Salamon, Jézus, stb.), sem az, aki a keveset kevésnek.
A panaszost ne tessék elhajtani azzal, hogy kutyába sem vesszük, hanem majd Istent engeszteljük ki (viszünk Neki áldozatot), majd Vele rendezzük a számlát, majd Tőle kérünk bocsánatot, míg a felebaráttól nem.
Egyébként meglepődtem rajtad, takarito, hogy mertél ennyit belátni. Komolyan mondom. Ha mertél volna többet, és időm, kedvem lett volna, egész sokat taníthatnék neked, mert át- és átszövi a te munkásságodat, hogy felbontod – többé már nem összefüggő, nem értelmes – részekre az írást, és így bizonygatod, amit te mondasz.
De késő, valaha próbálkoztam (ezzel is), időm, tülelmem, és mit tgadjam, a bizalmam is megcsappant.
Ezt az elöljárók által betanított imát valószínűleg ők várják el, hogy a gyülekezetben fennhangon felolvassad, vagy kívülről elhadarjad. Ha nem tudod fejből, mondd utánuk.
Nekem nem szükséges hogy itt fennhangon imádkozzál. Jézus azt mondta, menj be a te belső szobádba, ott imádkozz a te Atyádhoz. Szerintem hallgass rá.
Az első "megszületett" nemzet nem megszületett volt, hanem megszabadított. Pont amikor az ominózusos "elsőszülött" néven jelöli meg, akkor akarta megszabadítani.
Az újjáteremtés Jézusban nem azonosítható azzal, hogy Izraelben teremt újat. Hiszen a Fiú az írások szerint megvolt már Izrael megalakulása előtt is.
Izrael felé kinyilvánított fiamozás csak akkor lehetne jogos, ha Jézusról elismerné Isten, hogy másodszülött fia Istennek. De akkor hogyan tudná szólítani Dávid Uramnak ha a Krisztus másodszülöttje az Istennek?
Érdekesnek találom és egyetértek is azzal, hogy ez a féle értelmezés a Csia fordítás alapján kivehető az igehelyekből.
Mivel azt mondod: Jézus itt azt tanítja, hogy ne legyen oka felebarátomnak a haragra.
De nem egyértelműen ezt jelenti az igehely, hiszen ezt az utána következő rész alapján magyarázod, (ha az atyámfiának panasza van ellenem, tehát azért ő haragszik rám nem én őreá) de más értelmet ad ennek ha az előtte levő részből indulunk ki (ne ölj, tehát nekem szól az is, hogy ne haragudj, ne mondd hogy bolond stb)
Sajnos a többi fordítás ezzel ellentétesen és egyértelműbben nem a felebarát rám vonatkoztatott haragjáról beszél, hanem arról hogy én ne haragudjak a felebarátomra. Ezzel viszont te nem számolsz.
Jézus eléd jövök. Beismerem, hogy bűnös ember vagyok.
Mások tanítója akartam lenni, de nem ismerlek téged valójában. Nem ismerlek a valóságnak megfelelően. Becsaptam magam és eközben másokat is megpróbáltam elfordítani a Bibliától, és Tőled.
Nem ismerem a törvényedet, de tudom hogy áthágtam és megsértettem azokat. Mind az emberiségnek adott régi, mind az új szerződésben lefektetett kereteket átléptem. Szellemi nagytakarításra van szükségem, mert nem tudom magam megtisztítani. Te tiszta vagy és minden beszéded igazság. Benned semmilyen bűn nincs, pedig mindenestől fogva hozzám hasonló emberré lettél. Te vagy az igazi takarító. Te vagy a Messiás, az élő Isten fia. Te vagy az, akit a világmindenség alkotója, az ember formálója ebbe a fizikai létformába beküldött, hogy a tévelygő emberiséget és annak egyik tagját, személyemet is kimenekíts és megments ebből a korszakból.
Elfogadom, hogy meghaltál helyettem Jeruzsálemben, amikor megfeszítettek. A bűneim miatt, vétkeim miatt, tévelygéseim, tisztátalanságaim miatt haltál meg. Eltemettek, de harmadnap feltámadtál a halálból. A véred értem is imádkozik a mennyben. Elfogadom, hogy értem is kifizetted a váltságdíjat, mert értem is kifolyt a Te drága véred, hogy megtisztítson a felmenőimtől örökölt hiábavaló életemtől, az eredendő bűnnek alárendelt természetemtől. Kérlek, bocsáss meg nekem és lépj be az életembe.
Takarítsd ki belőlem a démonokat, amelyekkel való kapcsolatom most megtagadom. Adj nekem új, tiszta szívet és beszédednek engedelmes szellemet. Elfogadlak Uramnak, és elfogadom azokat testvéreimnek akik Istentől születtek.
Kérlek jegyezz be a mennyben egy jó évre, az üdvösség évére az elkövetkezendő korszakban.
Kérlek taníts meg ebben az új életben járnom. Adj nekem kegyelmet, hogy teljesen újjászülessek víztől és Szent Szellemtől, és a Te testednek – a gyülekezetnek – a tagjává tudjak válni.
Köszönöm, hogy meghallgattál.
Légy áldott és legyen áldott mindenki, aki hallgat rád. Jézus nevében, ámen.
Tisztelt Takarító!
Az Atya a Messiásban teremt – szül – újjá mindent. Az első megszületett nemzet Jiszráél van volt lesz. ( A gyülekezet után, viszont a gyülekezet nem számoltatik a nemzetek közé ) Jogos tehát az Atya részéről a „ fiamozás „ .
Javaslom Önnek: térjen meg és mondja el velem ( utánam ) a következő imát. Amennyiben őszintén meg akarja ismerni a Messiást, úgy Önnel is megtörténhet az, hogy Jiszráél Istenét Atyjaként szólíthatja, és a teljes újjászületését követően vonatkoztathatja saját személyére is a Fiúról szóló részeket. ( Persze csak ha megmarad a Messiásban )
Üdvözlettel:
Tarnagol Zahav
[Mt. 5.21] Hallottátok, hogy az ősöknek azt mondották: Ne ölj! Aki öl, az ítéletre kerül! [Mt. 5.22] Én azonban azt mondom nektek: Mindenki ítéletre kerül, aki testvérével haragot tart. Annak, aki testvérének azt mondja: Bolond, a nagy tanács elé kell kerülnie! Azt pedig, aki azt mondja: Ostoba, megfogta már a tüzes gyehenna. [Mt. 5.23] Ha tehát adományodat oltárra viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, [Mt. 5.24] hagyd az adományt az oltár előtt, eredj el, békülj ki előbb testvéreddel, és csak aztán jöjj el és vidd fel adományodat. [Mt. 5.25] Siess megegyezni ellenfeleddel, míg az úton együtt vagy vele, hogy ellenfeled valahogy a bírónak ne adjon át, a bíró meg a törvényszolgának és a börtönbe ne vessenek! ? [Mt. 5.26] Bizony azt mondom neked, elő nem jössz onnan, amíg meg nem fizetsz az utolsó fillérig.
Takarito, próbáld meg egyszerre elolvasni ezt!
Gondolkodj, pihenj, gondolkodj, olvasd!
És tán meglátod, Jézus itt azt tanítja, hogy ne legyen oka felebarátomnak a haragra. Ezért tegyek meg mindent. Nehogy, ha panasza van rám, azt mondjam neki, kevés, pláne ne azt, bolond. Addig Istenhez se forduljak, úgy sem, hogy Isten hatalmas, de az a panaszos kevés, vagy bolond. Érted?
Értsd meg végre, nem azt tanította Jézus, hogy soha senki nem mondhatja bolondnak a bolondot, kevésnek a keveset. Mert Ő maga is mondta bolondnak a bolondot, a Biblia emberei igencsak bolondnak mondták a bolondokat, jól, helyesen van az.
Olvasd egyszerre az egészet, és meglátod, miről is tanított itt Jézus. Meglátod, hogy Mt. 5.23 előkészítése az előtte levő versek. Nehogy a panaszost elhajtsa azzal alaki, hogy a panaszos kevés, vagy bolond. Ne hajtsa el, hanem rendezze vele a dolgot.
Ha komolyan elgondolkodsz, megértheted, úgy van, ahogy írom!
És ha ilyen élmény ér téged, lassan elkezdhetnéd értől olvasni a Biblia többi részét is. Mert rengeteg ilyen hibád van, te nem érted, és saját értetlenségedből teológiát gyártasz, hogy biztos a Biblia betoldott, az apostol szájába adták, mert olyat írt, amivel te nem értesz egyet :DDD
Ja! Te döntöd el, mikor igaz, mikor, melyik versben igaz, és melyikben hamis az evangélium :DDD Nem veszed észre, hogy igaz rád Salamon megállapítása? Tudod, ki kérkedik saját tudatlanságával? És Salamon ezért nem kerül (vagy nem ezért) a Gyehennára.
Azért vetem fel a témát ismételten, mert állandóan látszik, hogy amiket magyarázol az nem megértésből származik, hanem elképzelések hit által való elfogadásából.
Most például kijavítom néhány mondatodat, amelyek nálad nézeteket alapoznak meg és téves következtetésekre vezetnek:
Mert Isten adott Nekik más fákat eledelre, az éhségük leküzdésére, de a sötétség jelenlévő személye egy másik étel felé terelte Ő(ke)t
Helyesen: étel helyett tudás, nem azonosítható az ételekkel, mivel nem a hasba megy hanem a fejbe.
Isten adott Neki egy határozatlan időt, amíg nem tudhatnak a gonoszról, a rosszról
Helyesen: amíg nem tudhatnak a jóról, a helyesről, gonoszról, és a rosszról
Rossz a kapcsolat felállítása az idő előtt elvett tudás, és az idő előtt elvett áldás, és az idő előtt megtörténő kívánság kielégítése között, annak bizonyítására, hogy mivel mindegyiket idő előtt teszik, akkor a kívánság a sötétséggel lényegében a bűnnel kapcsolatos.
Ilyen magyarázat mellett egyértelmű kellene hogy legyen az, hogy sem a tudás, sem az áldás, sem a kívánság nincs kapcsolatban a bűnnel, hiszen mindegyik kapcsolható a világossággal is, a megfelelő időpontok megválasztásával
Egyedül az idő előttiséggel lehet probléma, és nem a kívánsággal. Annak eldöntése azonban, hogy idő előtt vagy megfelelő időben történik az áldás elvétele vagy a kívánság kielégítése, nyilván máshol keresendő, de nem jártál utána.
Nem vázoltad a két szellemi valóságot, ami hat valamire, amit szintén nem vázoltál, hogy a sötétségre hat, vagy a kívánságra, vagy a kapcsolatukra. Továbbá mi is az a két szellemi valóság?
Ne haragudj, nem piszkálódok, vagy bosszantalak, de ezekkel lehet hogy egy hiszékenyt el tudsz hitetni, de engem nem.
Amiért egyik igehelyet megkérdőjelezem, az nem azt jelenti, hogy az egész Bibliát megkérdőjelezem, vagy egy másik igehelyét is automatikusan megkérdőjelezem.
Vannak tételek a Bibliában, aminek Istentől való eredetét kétségbevonom. Különös tekintettel önjelölt Pál apostolunkra.
Vannak tételek amiknek a pontosságát vonom kétségbe.
Vannak igehelyek, amiket pedig fontosaknak tartok, mert valóban utat tud mutatni az Istennel való kapcsolathoz.
Hogy hogyan különböztetem meg? Megértéssel, amelyben sokat segít a tapasztalat. Általában megkérdőjelezem, azt, amit hitetni próbálnak, megteszi az ember, és nem jön be. Hitéleted során ilyennel nem találkoztál?
"Isten világosság és nincsen Ő benne semmi sötétség". Emiatt, azok akik a Sátán kívánságait cselekszik az igazsággal szembeni cselekedetekkel, a bűnök elkövetésével (Ján. 8,44.), - az Istennel szemben lévő valóságnak, a sötétségnek a hamis, hazug kívánságait cselekszik.
Akik pedig a hallgatják, megértik és szeretik Jézust, Isten testté lett Igéjét, azoknak lesz Isten az atyjuk, s azok fogják Isten kívánságait, akaratát megcselekedni a saját cselekedeteikkel.
Az első emberpár jogos kívánságait (éhség, tudás utáni vágy együttesen) a sötétség rontotta meg úgy, hogy más módon elégítette ki, ahogyan Isten adta elé.
Mert Isten adott Nekik más fákat eledelre, az éhségük leküzdésére, de a sötétség jelenlévő személye egy másik étel felé terelte Ő(ke)t.
Isten adott Neki egy határozatlan időt, amíg nem tudhatnak a gonoszról, a rosszról, a teremtésük előtt bekövetkezett lázadásról, amivel kapcsolatban azonban nem vetette el azt, hogy megkérdezhessék Tőle azt, hogy fel fogja-e oldani ezt a tilalmat. A keresztény hívő életben is fokozatosan ismerkednek meg igazságokkal a hívők, s fokozatosan jutnak el a tejnek italától a keményebb eledelekig. De bibliai alapelv, hogy az idő előtt elvett áldás (pl. valaminek a megtudása) átkot hoz, és bűn. Nem kell idő előtt szexuális kapcsolatot létesíteni, házasságra lépni, dolgozni, beszélni, kikérni az Atyától a ránk valóban majd egykor ránk eső áldásrészt, mert mindennek rendelt ideje van, s azt az Úrban, az Úrral járó hívő ember érzi Istentől.
Ádámék jártak az Úrral, s Ő megmondta Nekik azt, hogy most még nincsen itt az ideje erről a fáról való evésnek.
Azonban a kígyóval való társalgáskor egy Istentől különböző, másik személy, másik valóság tanácsával kezdtek el együtt járni, s emiatt megrontatott az egyébként jogos kívánságuk, mert az idő előtt átvett tudást nem bírták elhordozni. Az idő előtt átvett tudás ma is zavarokat okoz a fejlődő emberi személyiségekben, pl. a gyermekekben a szexualitás túlzottan hamar eléjük adott alapjai, valósága.
Ez a sötétség és az ember kívánságainak a kapcsolata. Két szellemi valóság kíván rá hatni egyszerre, annak végső megcselekvését befolyásolva.
DE!
ÉN EZT MÁR EZERSZER LEÍRTAM! MOST MINEK KÉRDEZED ÚJBÓL!??? TÁN MOST JOBBAN MEGÉRTED, ELFOGADOD?
Utoljára írtam hát erről, vagy elfogadod/megérted, vagy nem.PONT.
Olvasd el alaposabban vagy az Igében, vagy az én egyik korábbi írásomban:
- atyafi,
- atyafit,
- ok nélkül tekint,
- semminek (hülye, bolond a Károli fordítás, de ennél lenézőbb a görög eredeti).
Ez a szeretetlenség állapota, márpedig aki szeretetlen az atyjafia felé, az nem szereti azt, emiatt valójában gyűlöli. Emiatt ugyanolyan az ítélete, mint azé, aki a gyűlöletből meg is teszi a másik semmissé tételére a cselekedetét. Persze "csak" Jézus és János apostol szerint (1.Ján. 3,15.). Vagy ha úgy tetszik "csak" az a hiszékeny butácska és pontatlan Máté, meg az a tévelygő János szerint, aki szerint ebben a levelében is "azokat hirdeti, amiket Jézustól, az életnek Igéjétől hallott éslátott" (1,1.3.).
Hogy milyen kapitális tévedések ezek, ugye? Meg hogy mennyire összefüggnek egymással, ugye? Biztosan az apostolok együtt tévelyegtek Jézus mennybe menetele után, ugye?
Na neeeehogy elhidd már lécci, lécci, lécci!!! Csak Noriszra mondom, gondold meg! Csak, csak, csak...
vm
("Ne "csak"-olj Te talján, hát azt mondod, hogy Döbrögi uraságnak kevés a fája!? Hát mutatok én Neked olyan erdőt, hogy a madár is éhenpusztul bele, amíg átrepüli!...")
Szóval most már Máté fogalmazott szerinted az 5,28-ban hibásan? Meg akkor persze bizti-bizti Mózes a 10. parancsolatban. Merthogy eddig csak az általam korábban idézett Salamont kárhoztattad a Péld. 24,9. miatt, de most már aszondod, hogy Máté tutkóra hibásan írta le Jézus szavait!
Ez döbbenetes! Hová fogsz még vajh süllyedni akár csak ebben az egy kérdésben?
Inkább gyártasz hozzá egy hibás emberi gondolatmenetet, csak hogy megmentsd a jogos lelkiismeretfurdalás alól a szívükben mással paráználkodó, házasságot törő emberek tízmilliárdjait!
Na, ezek a milliárdok fognak majd lesni az utolsó ítéletkor, ha hozzád hasonlóan gondolkodtak, amikor Jézus felrója biza Nekik azt, hogy a megkívánás után jó alaposan megkefélgették gondolatban a felebarátjaik feleségét!!!
Te komolyan ennyi alapdolgot nem értesz a Bibliából, meg Isten valóságáról?
Most kezdjem el Neked ezeket én magyarázni ismét? Hiszen elkezdtem kicsiben a topik legelején, aztán látszott egyre inkább, hogy ezt sem így látod, azt sem érted, stb, stb...
Mondtam már Neked, én nem fogok Veled immár vitatkozni, ha az elején nem értetted egy-egy témáról a szavaimat, akkor most sem fogod. Nem amiatt említettem most sem egy-két alapdolgot, hogy vitát generáljak ezekről - merthogy már beszéltünk róluk -, hanem csak megjegyeztem tényként a létezésüket. Ha Te nem érted, vagy másképp látod, érzékeled az igazság és az igazságosság fogalmát például - akkor az immár a Te dolgod. Ha még mindig másképp látod a test és annak szintjeinek és a bűn kapcsolatát, akkor az továbbra már csak a Te dolgod. Ha még mindig nem veszed észre a szívbéliség és a bűn megcselekvésének általam látott és láttatott mikéntjét, akkor most sem fogod. Ha nem látod a kívánság-bűn kapcsolatot, akkor most sem fogod. Ha nem veszed észre, hogy minden Igazság, jogosság és jó csak az egyetlen "Igazság"-hoz és "Jó"-hoz viszonyítva igazság és jó, akkor most sem fogod ezt érzékelni, vagy éppen elfogadni, megérteni. Ha nem tapasztalod úgy a Szent Szellem vezetését ma, ahogyan én, és sztem egykor az apostolok és Jézus, akkor minek beszéljek Neked a Szent Szellemben járás biztonságáról a tartalmi tévedések kizárhatóságáról?
Még leírom majd azt, amit ígértem, hogy mi Jézus és Izrael egyszülöttségben azonos, és mi a különböző, s aztán csak akkor szólok, amire korábban mondtam - egy-egy kapitális tévedés felbukkanásakor. Kérdezgess más pálistajóskapistákat, én már látom jó ideje, hogy felesleges Neked írnom, csak a látványosan kapitális hibáidra érdemes szólni, mert akkor el lehet kissé rettenteni az embereket az emberi gondolatmenet- és igazsággyártástól (Júdás 23.). Mert Isten nem emberi gondolatmenetek- és részigazságok összessége.
Mindig ezzel a szívvel hiszünk az igazságra felkiáltásal van baj.
Attól, hogy egy tévedésben szívből hiszünk és elfogadjuk szívből, hit által igaznak, nem fog igazsággá változni.
Mi az az igazi istenkép, krisztusi lét, teljesség, amelynek előírásait, vagy nézeteit ilyenkor követni kezdi a hívő hit által elfogadva a követésének a szabályait?
Mi az a bibliával megegyező, mégis egy másik gyülekezeti látástól eltérő igaznak minősített igazi istenkép, krisztusi lét, vagy teljesség?
Miért lehet szétválasztani az igazságot az igazságosságtól?
Milyen életeskedés az amit elválasztunk az élettől?
Minden biblikus istenkép, vagy krisztusi életről rajzolt teljességkép, amit a hívővel hit által fogadtatnak al korlátoznia kell ai Istennel és a Kriszusban való élet valódi megismerésének a lehetőségeit, mivel nem saját tapasztalatokból épül fel, hanem mások tapasztalataiból, hova tovább csak kétezer év távlatából visszanyúló személyek tapasztalataiból. Nem lehet jóllakni egy olyan sült csirkével, amelynek megevéséről egy kétezer éves beszámoló bizonyságot nyújt.
Csak olyankor válik tehát a sült csirkéről való bizonyságtételekben való hit fontossá, amikor a sült csirke megevésének lehetőségét eltávolították az éhes száj közeléből.
Minden biblikus, vagy megmagyarázott istenkép vagy krisztusban való életről való kép csak hit általi nézet, amíg az embernek nincsen meg a saját tapasztalata a dologról. Nem baj, hogy vannak ilyen hit által elfogadott nézetek, a baj az, hogy ha ezek által egységesíteni akarják mindenkinek a tapasztalatát Istenről és a Krisztus teljességében való életről, és korlátozni kezdik ezeknek a tapasztalatoknak az elérhetőségét. Pedig a tapasztalatok tudnák megadni a hit igazolását, ameddig a a tapasztalat nem igazolja a hitet, a hit mindaddig vakon elfogadott hit kell hogy maradjon.
De Isten, Krisztus benne van mindenkiben, hiszen ő általa élünk, mozgunk és vagyunk. Ennélfogva az igazság és az élet, amire Jézus azt mondta én vagyok az igazság és az élet, tehát mindenkiben benne van. Olyan Igazságot teremteni, amely tehát ezektől a valódi élettől elkülönülve önmagában létezik, hamissá teszi az egész életet, hamissá teszi azt a Krisztust is aki mindenekben benne van. Ha pedig az igazság benne van minden élőben, akkor az igazságosság nem lehet más, mint ennek a cselekedetekben való kifejeződése. Elszakítva tehát az igazságosságot az igazságtól, amely természetesen nem a halál, hanem az élet kifejeződése kell hogy legyen, ugyanazt tesszük, mintha kétségbe vonnánk, hogy az alma az almafának a gyümölcse, a szőlő a szőlővessző gyümölcse.
Amiképpen Jézus azt mondja, hogy a jó cselekedet a jó fa gyümölcse, azonképpen igaz az is, hogy az igaz cselekedet az igazság gyümölcse.
Igaz az is, hogy a hamis cselekedet a hamisság gyümölcse, és hiába hisszük szívből azt, hogy igaz, attól még nem válik igaz cselekedetté.
A tanulság, kezdjünk el megtanulni különbséget tenni igaz és hamis között ahhoz, hogy ne szoruljunk másnak a kioktatására.
Állításod szerint a bűn pedig az Istennek való engedetlenség. Szerinted Ádám ebben vétkezett ezért a bűn eredete is Ádámtól kezdve van a világon.
Két dolgot kell itt alapvetően figyelembe venni.
1. Mit kell betartani az Istennek engedelmes embernek, és ki mondja meg azt hogy mit kell batartani, ha nem az Isten mondja meg személyesen az embernek.
2. Eleve az engedelmesség egy szolgai állapotot jelent, de létezik Istennel egy nem szolgaságon alapuló kapcsolat is.
Lássuk ezeket a kérdéseket.
Alapvetően azt gondolom, hogy ha Isten akar valamit egy tőle teremtett lénytől, azt meg tudja neki mondani.
Képzeljük azonban azt, hogy segítségül hív egy embert, hogy mondja már meg a célszemélynek, hogy mit kell neki cselekedni, hogy az Isten akaratát végrehajtsa.
Ne boncolgassuk, hogy miért kér ehhez emberi segítséget.
Alapvetően a célszemély maga előtt lát egy képviselőt, aki - vagy igazat mond, vagy nem - azt parancsolja, hogy az eléje mutatott listát feltétel nélkül tegye meg.
Mi alapján tudja eldönteni, hogy az a másik ember olyan listát mutat neki, amelyik az Istentől származik, nem pedig olyat, amit saját maga állított össze? Különösen akkor, amikor ezt a lehetőséget kihasználva számtalan cég nyújtotta be neki a kívánságlistáját Istentől eredendő állítással?
Különböző cégek összefogva elfogadnak közösen egy olyan listát, amely általában mindegyik cég érdekeit is ki tudja elégíteni. Ezzel elérhetővé vált, hogy az összes egyéb konkurrens cégeket kiszorítsák a kívánságlisták piacáról.
A sok hitelt vesztett listát látva egyszeri ember minek alapján tudja eldönteni, hogy ez a immár Nagy Eredeti Lista mennyit tartalmaz Isten szándékaiból és mennyit tartalmaz a cég érdekeiből?
Ne hagyjuk figyelmen jívül azt a tényt, hogy mindaddig van szerpe a listázásoknak, amíg egyszeri ember azt nem gondolja elég, utána nézek mit is akar tőlem az Isten. Csak addig működnek ezek a listaközvetítő mechanizmusok a ráépülő cégekkel, amíg az ember el van szakadva az Istentől. Ha sikerült meggyőzni, a lista teljesíthető.
Ám az Istenhez fordult ember a kielégítő válasz után azt mondja, eredjetek, meg kaptam a sajátom, nincs már szükségem a tiétekre. Nyilván konkurrens lesz, hisezn rábuzdulva a többiek szintén elkérhetik a sajátjukat, ezzel aztán a cég bukhat. Gyorsan megölik azt, aki ezt a közvetlen kapcsolatot elkezdte hirdetni, és egy pontosítottabb listát készítenek.
Legfontosabb kérdés tehát. Miért Mózes törvényét tekintik hivatalosan annak a listának, ami Isten elvárásait tartalmazná?
2. Az úr és szolga viszonyra jellemző a feltétlen engedelmesség. Az atya és fia viszonyt leginkább a kölcsönös segítség tudna jellemezni, aminek alapja a kölcsönös megértés. Miért akarjuk erőltetni azt az úr és szolga viszonyt, ami Izrael és Isten közötti szerződésre volt jellemző, Jézus határozott kijelentése helyett, amikor megmondta, nem hívlak titeket szolgáknak, és legyetek egymásnak testvérei. Istent pedig Atyaként jeltölte meg a továbbiakban.
Kezdjük előlröl. Amikor az ember még vagy engedelmes, vagy engedetlen volt Istennek, megsokasodott a gonoszsága. Hogy tudja mihez tartsa magát engedelmesség vonatkozásában, kiválasztott egy népet, Izraelt, hogy átadjon neki egy listát az elvárásairól. Szerződést is kötöttek, miszerint ha az átadott lista szerint cselekszenek igazaknak tekinti az Isten őket, listaszegés esetében pedig bűnösöknek. A lista egyértelmúen megmutatta nekik mi a bűn, tehát különbséget tudtak tenni helyes és bűnös cselekedet között. A bűn minden esetben valaki másnak (másik ember vagy Isten maga) személye, élete és vagyona elleni cselekedet volt. Senkit nem ítéltek el szívében vagy gondolataiban elképzelt bűnök felől, ha nem cselekedte meg (legalább minimális kárt nem okozott másokban). Minden ítélethez egyébként is kellett a vádló, súlyosabb esetekben pedig még két tanú.
Ha most valaki azt kezdi hirdetni, hogy elengedi a lista megszegéséből származó büntetéseket, sőt mindenki a saját listája szerint lesz megítéltetve (amilyen mértékkel mérsz, olyan mértékkel mérnek neked), miért gondolható az, hogy Nagy Eredeti Lista megszegésének büntetései már a lista megszegésének elképzelése esetén is várható?
Azonképpen ha a bűnöket az ember még csak elképzeli, de nem hajtja végre, semmilyen törvényszék elé nem állítható. hiszen a földi és mennyei törvényszék az emberek egymás közötti kapcsolatainak a jogait és védelmét szolgálja, abban pedig nem történt sérelem.
Nem nevezhető addig bűnnek a gonosz szándék, amíg cselekedetben kifejeződve törvényt nem sértenek vele. Csak az a gonosz cselekedet nevezhető akkor is bűnösnek, amelyiket az aktuális törvény (ez legyen akár Mózes) bűnnek ítél.
Kacifántos kárhoztatásod a szív ellen inkább saját mértékedet árulja el, amely szerint másokat akarsz megmérni. Abban törvénysértésként szerepel a bűn elgondolása már a szívben is. Alapvető hiba azonban gonosz szándéknak minősíteni azokat a szexuális vágyakat, amelyeket Isten teremtett szépségei láttán a szívedben feltámadnak. Máté hibás fogalmazása a gonosz kívánságról, már számtalan félreértelmezésre adott okot. Alapvetően arról a gonosz szándékról beszélt Jézus, amely a kívánság feltámadása alapján valamilyen szerződésben levő jognak (házasság), kisajátítási vagy birtoklási, vagy uralmi jogkörének megsértésének vagy kivívásának jogsértő formában történő (így már gonosz) szándéka merül fel.
Másik alapvető hiba a saját mértékedet álklítod be mások számára követendő mértékként, nem hagyod annak is érvényesülni a sajátját. Jézus azt mondta amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek. Ez azt is jelenti, mindenki használja a saját mérőzsinórját, ne a másét.
Összefoglalva annyit szeretnék kiemelni, hogy a gonosz szándék, a gonosz cselekedet csak a végén válik bűnné, amit az érvényes (emberi vagy isteni) törvény
megítél, és ami valakinek szabadságát, személyét vagy életét sérti, vagy tönkre teszi. Maga a törvény azonban, hogy mit ítéljen bűnnek, az immár az emberek kezébe adatott. Akár Mózestől elkezdve, mi magunk alakítjuk törvényeinket, amelyek betartására kötelezik az alájuk vetetteket. A bűn ennélfogva folyamatosan változó és törvénykönyvenként más. Mondhatja valaki, hogy van egy Istentől eredeztetett törvénykönyv, ami a Mózesi gyűjteményekben megadatott, de alapvetően mára az is módosult, kettő, nincs mindenki alá vetve.
Az úgynevezett pogányok, akik a Mózesi törvény nélkül valóak, akiknek maga Pál is törvény nélkül valóvá lett, a törvény helyett az igazság ismerete hirdettetik és taníttatik.
Csak soha nem értették meg.
Kihagytam kedvedért a vastag betűs dolgokat, de nem sokáig.
