Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Természetesen a hibás következtetések arra a következtetésre kellene hogy vezessenek, hogy maguk a kiinduló állítások a tévesek, azaz Máté rosszul írta le ezeket a tanításokat, és rosszul emlékezett vissza a Jézus által elmondottakra.
Vagyis a helyes megoldás az, hogy nem én vagyok az eretnek, hanem mindazok a keresztények, akik ezt az állítást vakon hajlandóak Jézusnak tulajdonítani tehát térjenek meg.
Ugyanis Jézus nem azt a két szellemi világnak való kiszolgáltatottságot magyarázza el a János 8,42-44-ben. Szó nincs arról, hogy azt magyarázza, hogy úgy dönt az ember, hogy fel sem ismeri, az isteni vagy a sátáni befolyásolás alatt áll a döntése.
Jézus itt az ellene ágáló farizeusokról formál egy elítélő véleményt, megnevezve hozzáállásuk forrását, távolról sem szabad általános következtetést levonni minden ember számára.
Ráadásul misztikus indokokra vezetni minden emberi cselekedet okát nem engedi meg feltárni azokat a folyamatokat, amelyek végrehajtásában maga az ember a kizárólagos felelős. Környezetünk konfliktusainak, problémáinak, szenvedéseinek és terheinek forrása pedig igenis magyarázható az emberek megnemértéséből, rossz felfogásából, illetve tévhiteiből származó félreértések alapján született döntéseikből. A misztikus okokra való visszavezetés ilyenformán azt eredményezi, hogy a valós magyarázatok, így a megoldás kulcsa homályban marad. Holott a probléma megszüntetése ezekben a folyamatokban az okok megértésével elérhető lehetne. Nem azt jelenti, hogy kizárom a Sátán vagy az Isten dolgainak az észrevételét, hanem azt, hogy ezekre nem hivatkozom hamisan.
Jakab észrevétele a bölcsességről nagyon felületes megállapítást jelent és megtévesztő módon alkalmazható valamilyen bölcsesség megítélésében. Hogy mennyire banálisan ítéli meg a bölcsességet Jakab, azt próbáld meg abból kiindulva megvizsgálni, hogy emit ő igazságnak nevez és behelyettesítesz helyébe egy hamis istenképben elővezetett igazságot, éppenúgy állítható a leírása alapján bölcsességként és nem deríti ki a hamis istenkép tévedéseit.
Vagy visszafelé kiindulva, ha egy hamisságot kellő békességesen, irgalmassággal teljesen és kételkedés nélkül adnak elő. még nem teszi azt igazzá és isteni bölcs dologgá. Lásd Pál tanításait, ami tele van tévedéssel, és annak alapján ítélni azokat igaznak hogy mennyei forrásra hivatkozva, milyen engedelmes szívvel, test ellenes hangnemben és kételkedés nélkül adta elő, csak a tévedések leleplezését akadályozza meg.
A felnőttség nem egyetértéssel, hanem megértéssel kezdődik. Ha az egyetértés alapja ugyanis a gondolkodás nélküli engedelmesség, akkor a felnőttség fogalma még nagyon messze van. Egyetértéshez nem szükséges gondolkodás, hanem megfelelő bólogatás is bőven megteszi.
Nem. Azt nem az iskola igazgatás határozza el, hanem az oktatási minisztérium.
Az iskolatanács vezetői feladatai közé gazdasági ügyek, működtetési problémák, szervezési és bérkiosztási feladatok tartoznak, tehát valóban semmi közük a tanításhoz.
Persze a tanrendszer hierarchikus felépítése az oktatási minisztérium függésében más alapokról kiindulva vizsgálható, de most csak a helyi hierarchikus befolyásolási folyamatok bírálatát próbáltam megemlíteni.
Tehát amikor a hierarchikus rendszer éppen olyan rossz választ ad, mint a demokratikus, akkor azt a feladatot nem szabad közös munkával megoldani. A feladat jellege ilyenkor eleve nem olyan, hogy mindenkire tartoznia kellene.
Tisztelt Takarító !
Pál olyan Jézust hirdetett akit a démonoknak volt szerencséjük ismerni. Érdekes, hogy nem Pálnak beszéltek vissza, hanem az ide-oda vándorló szintén zsidó démonűzőnek. Lásd. Skéva fiai esete Pállal ( ( Tettek 19,13-15 ismertebb nevén Apcsel ( nem futball ) 19,13- 15 ) )
Jézus kijelentése Pál számára is ( Bízzál Pál .. Tettek könnyve ) azt bizonyítja, hogy Pál, Jézussal való találkozása után több évvel is azt a Jézust hirdette, akivel találkozott, akit a démonok ismertek.
Ezért teljesen logikusnak látszik azt a következtetést levonni, hogy életmód, tanítás, stb. tárgykörében olyan hatalmas nagy különbség kettejük között nem lehetett.
Tehát nyugodtan fogalmazza át a tanulmányát, és/vagy adjon neki alcímet, mondjuk: Jézus és Pál.
Más:
Az elsőszülöttséghez. Atya-fiú kapcsolathoz .
Amennyiben Pál nem volt nős a Da Vinci kód második folytatásos részét leszámítva hogyan írhatott olyat, hogy igaz fiamnak Timótheusnak? ( Timótheusnak írt első levél 1,2 és 1,18 )
Hogy merte magát Atyának nevezni, ha nem nősült meg?
Korinthosziakhoz írt első levél 4,15
Korinthosziakhoz írt második levél 6,13
Jóchaán ( János ) nős volt, mégis úgy tűnik hogy leveleit nem vér szerinti fiainak írta.
( Jóchanán első levele 2,18-23 )
Talány. Ki érti ezt? Csak nem olyan titok ez, mely a kívülvalók előtt rejtve marad?
Más:
A Biblia kijelentései, törvényei, rendeletei, szabályai, parancsai, tanításai, példázatai, rejtvényei, hasonlatai, stb. közül van olyan, amelyik minden helyzetre vonatkozik, érvényben van. A többség azonban nem ilyen. Ezek közül Ön mindegyiket minden helyzetre alkalmazza?
Amennyiben igen, csak remélni tudom, hogy nem igazságügyi területen tevékenykedik.
Üdvözlettel:
Tarnagol Zahav
Helytelen levonni, azt a következtetést, hogy Jézus és Pál is, kijelentéseket tettek, majd ezeket sorra tudatosan ( pláne véletlenül ) megszegték és ennek következtében Jézus majd Pál is elkárhozott.
Sajnos azt kell mondjam ez egy eretnekség. Ne rémüljön meg. Van ilyen. Megnyugtatásként közlöm, hogy ha meg nem tér valószínűleg nem egyedül lesz a Seolban. Az imát egyébként épp ezért helyeztem el itt persze elöljárómmal előtte teológiailag egyeztettem.
Hiszen idézel engem hiányosan, egy bekezdést idézel közel egészben, majd a következőből csak az első megjegyzést, s utána a magyarázatát nem.
Nem értem, hogy miért csinálod ezt az értetlenkedést? Vajon ilyen hiányosan is olvasol engem is, ahogyan idézel? Hiszen épp a minap intett meg CSerfa Téged a Máté 5,21-24. kapcsán, hogy légyszíves olvass egy-egy gondolatsort egyben, s ne csak részeiben. Ekkor végre rájöttél néhány dologra, amin CSerfa meg is lepődött, s most pedig Velem kapcsolatban teszed ugyanezt! Mi a célod ezzel, mondd?
Az emberi akarat önálló, szuverén, de többszörösen hatással van rá a két szellemi valóság (Isten és Sátán) akarata is, akár érzékeli, akár nem. Ezt magyarázza el Jézus egyszerűen a János 8. 42-44-ben. Vagy innen érik hatások az embert, vagy onnan. A döntést maga hozza, úgy, hogy a hatást lehet, hogy fel sem ismeri.
Mert - éppen ezt a részt nem idézted Tőlem - a döntésének a meghozatali körülményeit is már korábban e két szellemi valóság befolyásolta, ahhoz hozzá tett. Emiatt vagy érzékeli az ember, hogy azokat mi befolyásolta, vagy nem, de attól még azok befolyásolt körülmények. Azaz, az ezek alapján meghozott döntés is befolyásolt döntéssé válik.
Én nagyon sajnálom, ha Te nem látsz bele annyira a biblia által elénk adott szellemi valóságba, ahogyan Jézus belelátott, vagy csak akár annyira, amennyire én belelátok. Az eredményt Jakab leírta a 3,15-17-ben, s ott szépen bemutatja azt Jézushoz hasonlóan, hogy mely 3 tényező határozza meg az ember összes döntéshozatali mechanizmusát egyszerre (földi érzékelés, testi/lelki érzékelés és a 2 szellemi valóság hatása).
Magyarán az ember nyugodtan akarhat mást, mint a "tőle föggetlen elvárást támasztó akaratok", de a befolyási szándék az állandó. Dönthet az ember ezekkel a befolyási szándékokkal szemben, de nem tagadhatja le a befolyásolási szándékukat, legfeljebb amiatt, mert tudatlan róluk (de azok attól még léteznek, és befolyásolni akarnak, akár tud arról az ember, akár nem. Mert a látható állt elő a láthatatlanból, s nem fordítva!).
Az ember csak annyiban "felnőtt", amennyiben Istennel egyetért. Ha nem ért egyet Vele, akkor gyermeki bolonddá válik a nálánál értelmesebb szellemi valóságokkal körülvéve az Ige szerint, s tévelyegni fog, mint egy vezető nélküli tudatlan gyermek. Mert értelmesebb az embernél a Sátán is, és az Isten is. Gyermeki az ember saját tudása Velük szemben, bármennyit is hordott össze abból élete során.
Ez van - persze "csak" az Ige, és a saját tapasztalataim szerint.
Iskolában is szét van választva. Nem a tanárok vezetik az iskolát, hanem a megbízott igazgatóság illetve tanács. Tény, hogy a vezetés válassza meg, illetve küldi el az alkalmasnak talált, illetve elutasítandó tanárt. Magyarul a hierarchia felette van a tanítói jogkörnek.
A megbeszélés alapú döntéseken mindenki hozzászólhat és érvelhet a döntés mellett és ellen. Egyszemélyi döntés esetén erre nincs mód, különben minek az egyszemélyi döntés joga?
A gyülekezeti elöljáróság nem csak a gyülekezet tanításán alapszik, hanem a gyülekezeti ügyek igazgatásán és a gyülekezeti döntések meghozatalában rejlik.
Lényegében a tanítási feladatot összekötik hierarchiális tennivalókkal. A hierarchia kiépítése visszahat a tanítási funkcióra, egyszemélyi feladattá változik.
A tanítás egyszemélyi módja, amit a kiépített hierarchia immár támogat azzal a hátránnyal jár, hogy tanításának a megkérdőjelezhetősége megszűnik, tehát a tévedéseit nehezebb nyilvánosságra hozni.
A tanácsosok sokasága általi előbbrejutás ezzel szemben közösségi feladat, tehát aki egy tanítást megértett, úgy adhatja elő, hogy mellette a többiek rávilágíthatnak az általuk felfedezett hiányosságokra, tévedésekre is. Így az egyszemélyi tanítás tekintélyalapú elfogadása helyett a tanítás a közösségi vélemények fényében egy állandóan csiszolódó feladattá változik. Az egyszemélyi tanítás megkérdőjelezése általában gyülekezeti kizárással párosul.
Nos az elöljáróság Pál találmánya, aki megjelöli a gyülekezet igazgatásához tartozó egyéb funkciók között.
Jézus ezzel szemben a testvéri hozzállást részesíti előnyben, ahol egyedüli tanító az Isten lesz, a többiek ennélfogva egymásnak magyarázzák meg az általuk megértett igazságokat.
Tudom, hogy azt írtad, hogy Isten akarata le van írva az Ígében, én pedig folyamatosan ezt vonom kétségbe.
A Bibliában az van megírva, hogy az ember keresse és ismerje meg az Isten akaratát, azért, mert az nincs leírva az Ígében.
A biztonságos döntéshozatal mikéntjét tehát egyáltalán nem a Biblia bemagolásának, fejből való idézésének, látásokban való összefoglalásának, mintaként való használatának a feltétele, hanem az Istennel való kapcsolat létrejötte alapozhatja meg.
Nem forgatom ki a szavaidat, tudom, hogy szigorúan összhagot keresel a Bibliával. Pont ez akadályoz téged - mondjuk úgy, hogy szerintem - a továbblépésben, az igazság mélkyebb megismeréséhez vezető úton, amely - mondjuk úgy, hogy szerintem - egyáltalán nem a Bibliai ismeret függvénye.
Így csak írástudó leszel, esetleg kiváló írástudó, még lehet hogy az emberek előtt elismert, és tisztelt és tekintélyre méltó írástudó, de csak a Bibliai ismeretek keretein belül.
Ha például a bensőd háborog, ne kend a szellemre, ez egyszerűen a te felfogásod eredménye. Próbálj meg szeretetben megmaradni.
A szeretet nem háborog, nem fuvalkodik fel, és elfedezi a vétket. Körülbelül ezekre tanít bírált Pál apostolom is, de ezt én nem bíráltam.
Most is azt próbálod bizonyítani, hogy igazából két akarat van, a két szellemi valóságé, az Istené és a Sátáné. Az ember akarata csak annyi, hogy e kettő közül választhat.
Ezt a következő gondolatod alapján is bizonyíthatom:
Azaz az emberi akarat ettől még köszöni jól, megvan, de nem függetlenítheti magát e hatások alól, mert akkor is elérik, ha azt mondogatja magának, hogy én most CSAK a magam akaratából döntök így vagy úgy!
Á, dehogy, nem így van.
Szóval az emberi akarat nem akarat, hanem szolgálat valamilyen tőle független akarotok végrahajtásában, amelyek közül CSAK választhat.
Hát pont azt szerettem volna korábban kifejteni, hogy nem így van. Az ember igenis akarhat egyéb dolgokat, mint ezek a tőle függetlenül elvárásokat támasztó akaratok.
Úgy érzékelem, hogy nem látod a szabadság lényegét, amely nem egy akarati hálózat egymásba szövéseinek egy felülről lefelé haladó láncolata, amelyben minden láncszem önként kapcsolódik a láncba és folyamatosan várja a felülről érkező rávonatkozó utasításokat. Vagy egy idegen hatalom nyomásának enged és nem kapcsolódik önként a láncba, ilyenkor mehet a gyehennára.
Ez az elképzelés az, amivel egyáltalán nem értek egyet.
Ez az elképzelés azt tételezi fel, hogy Isten egy Úr, mint a Mózes idején, és szigorú szolgálati rendszabályok szívből való betartásával fogja meghatározni minden ember tennivalóját.
Én azt állítom, hogy Jézus ezzel ellentétben Isten egy Atyának nyilatkoztatta ki, aki a gyerekeit az önállóságra és a szabadságra teremtette meg, és az az akarata, hogy minden gyermeke megállhasson a saját lábán.
Minden hazugág és félrevezetési szándék azt a célt szolgálja, hogy az ember soha ne legyen érett felnőtt, hanem maradjon irányítható báb, amit ide és tova hájt bármilyen tanítás szele. Amely tanításokról soha ne legyen képes eldönteni, hogy az igazság vagy hamisság talaján született. Így azt sem fogja tudni eldönteni, hogy a tanítás Istentől van-e vagy sem.
Az elmélet, amit te hangsúlyozol, az a szigorú alkalmazkodás az Isten akaratához, precíz összehangolás felülről származó elvárásokhoz, azt jelenti, hogy nincs benne megértve az önállóság jelentősége, és így korántsem lehet mondani róla, hogy "szuverén akarattal egyenló".
Az a szigorú összehangolás Isten akaratával pedig valójában nem más, mint a legszigorúbban vett biblikus filozófia, amely az igén állva elvet minden dolgot, amely nem egyezik vele.
Jézus nem szolgai módon engedelmeskedett a Getsemáné kertben, hanem a tennivalók meglátása alapján önként elvállalta a következményeket. Ez azonban nem "szolgaság". A szolga nem dönt, hanem végrehajt, az a dolga, Jézus pedig elvállalt. Jézust szolgának minősíteni a Getsemáné kert története alapján azt jelenti, nem értette meg az ember Jézus szeretetét.
Istennek az az akarata van leírva az Igében, hogy a krisztusi hívő ember az Ő Szent Szelleme által, az Ő akaratát megismerve járjon a mindennapjaiban. Erről írtam, ez az akarat le van írva az Igében mindenki számára.
Természetesen a mindennapokban járás minden apró aktualitása nincsen konkrétan leírva, pl. olyan, hogy akkor most melyik házat, kocsit, biciklit vegyem meg, stb..., de az ezen aktualitásokra vonatkozó biztonságos döntéshozatal elérésének a mikéntje le van írva általános érvénnyel. Úgyhogy bitte ne forgasd ki a szavaimat, hanem következtess mind az én szavaimból, mind az Igéből a mindennapjaidra vonatkozóan!
Azt meg végre értsd már meg, hogy nem "szabályokat" tartok be, nem szabályok szerint cselekszem, hanem aszerint, amire a bennem lévő Szellem noszogat.
Mert lehet, hogy én a saját akaratomból még kisázsiában maradnék, de ha a bennem lévő Szent Szellem arra noszogat, hogy menjek át Makedóniába, akkor inkább Vele megyek.
De ha minden házasságtörő gondolatra ugyanúgy felháborodik már X+1-edszer a bennem lévő Szellem, megelevenítve a Máté 5,28. pontos voltát, akkor abból azt a következtetést fogom levonni, hogy bizony Máté nem tévedett.
Ez így működik Nálam, engedek az aktuális, az Igében konkrétan le nem írt, most Isten által elémtett isteni akaratnak a Szent Szellem noszogatása által, s elfogadom igaznak a Szent Szellem által a bensőmben megelevenített igazságait - szintén aktuálisnak.
Légyszíves hagyj Nekem békét ilyen "tiltáslisták" emlegetésével! Én nem beszéltem semmiféle tiltáslistákról, ezt tartsd meg magadnak, ha akarod, mert én nem erről szóltam!
Nem parancsolatok követéséről beszélek, hanem Istennek az emberrel megismertetett aktuális akaratának a szívbőli követéséről, azaz Isten személyének magának a követéséről,akár az azzal szemben ágáló emberi akarat ellenére is! Erről írok folyamatosan, s ilyen tartalmú kijelentést (Isten aktuális akaratának a követése) tettél végre Te is egy-két napja. Mert Isten aktuális akaratáról írtam hetekkel ezelőtt is eleget, amivel látszólag pl. korábbi, szintén Istentől kapott parancsolatot hágtak át ("Ne ölj!"), de amiatt jogosan, mert az aktuális akaratot követték.
Nem a parancsolatok összessége számít tehát, hanem Isten aktuális, és az emberrel megismertetett akarata.PONT.
Jó lenne, ha azt is észrevennéd, hogy írtam én az ember saját akaratáról is bőséggel az előző hozzászólásaimban, sőt szinte csak arról írtam! Minek mondod hát azt, hogy
"ez például folyamatosan kimarad a számításaidból"?
Dehogy "marad ki", hiszen mindvégig elsődlegesen arról írok!!! Sőt, e topikban hetekkel ezelőtt szintén erről írtam bőségesen! Ahogyan a két szellemi valóságra nem jöttél rá (amit pedig a topikodban most is kifejtettem, meg hónapokkal ezelőtt is többször!), úgy most sem jössz rá arra, hogy mikor, s miként írok az emberi akaratról? Most Te teljesen komolyan nem érted ezeket a minimális összefüggési szinteket? Most írjam le ismét, ezer+egyedszer? Miért nem érted meg elsőre?
Na mégegyszer:
1. Isten akaratából jött létre az ember. Isten akarata az volt, hogy az ember a saját akaratát úgy fogalmazza meg, hogy figyelembe veszi abban Isten akaratát, s azzal összhangban marad.
2. A Sátán is felkínálta az embernek a saját akaratát, és egy adott pillanatban sajnos azt vette figyelembe az ember a saját akaratának a megcselekvésekor.
3. Az ember azóta is - akarva, vagy akaratlanul - gyakran vesz figyelembe sok döntésénél valamely akaratot a sajátján kívül is. Vagy a tradícióit befolyásolta erősen az egyik szellemi valóság akarata pl. a neveltetésével, vagy a mikrokörnyezetét, vagy személyesen az embert magát, vagy mindez együtt.
Egy biztos Jézus tanítása szerint:
minden embert befolyásolni akar mindkét szellemi valóság az adott szellemi valóság (Isten, vagy a Sátán) akaratának, kívánságának a megcselekvésére (Ján. 8,42-44.). Nincsen kivétel, csak az, hogy intenzívebben megy-e valamely emberért, közösségért a szellemvilágban a harc, a küzdelem, vagy úgymond a korábbi eredmények determinálják az egyén későbbi cselekedeteit, s az illetőt szinte reménytelen az egyik szellemi valóság hatása alól kihozni.
Ezen az alapon mondta azt a démon Jézusról és Pálról, hogy "Jézust ismerem, Pálról tudok", azaz megtapasztalták azt, hogy mindkét ember a másik szellemi valósághoz tartozó ember. Ennek ellenére támadták életük során mindkettejüket, de odatartozónak mondták Őket.
Ilyen alapon mond az Ige számos helyen a gonosz fiainak, a Sátán gyermekeinek embereket, akiket csak rettentéssel lehet kihozni az adott szituációból.
Ilyen "rettentés" (a kakasszó bizonysága) és a "Sátántól való kikérés" (Jézus külön imája a tanítványaiért) alapon jött ki Péter abból az ingatag helyzetéből, hogy egyszer a Szent Szellem ment belé, és szólt belőle, majd még tán azon a napon maga a Sátán szólt szintén belőle.
Megy a küzdelem az emberekért, s az emberi akaratnak az egyik vagy a másik szellemi valóság akaratával való összhangba kerüléséért! Ezt lásd! Azaz az emberi akarat ettől még köszöni jól, megvan, de nem függetlenítheti magát e hatások alól, mert akkor is elérik, ha azt mondogatja magának, hogy én most CSAK a magam akaratából döntök így vagy úgy!
Á, dehogy, nem így van. Mert biza a számos döntési feltételt is általában valamelyik szellemi valóság befolyásolta már korábban, s már azt is fel kell ismernie az embernek, hogy melyik elékerült döntési szempont mögött mi van, mi rejtőzik? Ha egy ember a Szent Szellemben jár, akkor "az tanítja meg mindenre" (Ján. 14,26.), Jézus akaratára, Krisztus teljességére. Magyarán a hívő embernek az az akarata, hogy a saját akarata a Szent Szellem vezetése által összhangba kerüljön az Atya akaratával, úgy, ahogyan a Fiú akarata összhangba volt mindig az Atyja akaratával.
Így lesz a saját akarata egy magasabb szintű, tökéletes akarat tartós befolyásában, de megmarad szuverén akaratnak is egyben. Így hozta összhangba Jézus is a legnehezebb óráiban a saját akaratát az Atyja akaratával (Luk. 22,42.), mert tudta, hogy az a tökéletes akarat, s nem a tökéletlenebb, azaz az emberi gyengeséggel átitatottból származó. Ez van elénk adva mintaként, a keskenyebb, olykor nehezebb út, az emberi akaratnak az ilyen alárendelése a tökéletes isteni akaratnak, de egyazon győzelemmel a végén.
Beszélsz itt gyakorta szolga, meg fiú szerep kettősségéről. Ezek nem egymással szemben megfogalmazott állapotok az Igében, nagyot tévedsz, ha így látod!
Jézust is nevezi szolgának az ó- és az újszövetség is (Máté 12,18.; Ésaiás 42,1-4.). A Getsemané kertben látható, hogy az Ő saját, erőtlenedő emberi akaratát nagy keservvel, de alárendelte szolgai módon Isten tökéletes akaratának.
Péter beszél a szabadság és az (Isten)fiúság összhangjáról az 1. Péter 2,15-17-ben. Ez a kettős valóság tehát összhangba kerül a hívő életben, mert különbség van a szabadság és a szabadosság között, s emiatt a szabadságot Istennek szolgálva kell megélni, de úgy, ahogyan mondja Jézus az Istennek szolgáló igáját - s annak a Szent Szellem segítségével könnyűvé, lazává, gyönyörűségessé válását.
Mert, ha nem építi az Úr a(z ember) háza(/á)t, akkor nem épül, de ha építi az Úr is, akkor könnyű és gyönyörűséges a (szellemi) ház építésének a valójában nehéz munkája.
Látom, hogy még mindig nem érzékeled azt, hogy a szívben gondolati szinten szép alaposan megtett gonosz cselekedetek (pl. a felebarát feleségének gondolatbéli megkefélése) bizony nagyonis bűnök. Ez a Te dolgod, meg a hozzád hasonlóké. Máté nem írta le tévesen Jézus szavait, erre a szívükből megtért hívő ember lelkiismerete a bizonyság, amely a megtért hívőben háborogni kezd, ha ilyen gondolatok kezdik kerülgetni. Én tudom miről beszélek.
Ha Te nem így vagy ezzel, akkor ebből is látszik, hogy más szellemiségek vannak bennünk, mert más dolgokon kezdenek el háborogni! Merthogy a bennem lévő szellemiség háborogni kezd ilyen gondolatok előkerülésekor, s megerősít abban, hogy Máté helyesen jegyezte le Jézus szavait. A Benned lévő szellemiség nem háborog ezen, hanem "Isten szép teremtményeit" (idézet Tőled) gondolatban nyugodtan és szabadon megkefélhetőnek mondja.
A keresztény sokfelekezetiség azokon az ellentmondásokon alapszik, amelyek a Biblia valamilyen részeinek a meg nem értése alapoz meg.
Ezeknek nagy részei egyéb felekezetek számára ránézésre is leleplezhető.
Van azonabn észrevehetetlenebb szint is. Ezek a ránézésre még feltűnő meg nem értések azonban rávilágítanának az értelmes igazságkereső előtt, hogy létezik egy vak hitbeli ragaszkodás. Ezek azt bizonyítják, hogy a Biblia tételeit nem megértés alapon kezelik, hanem megértés nélkül, hit által fogadják el. Ezek a biblikusok kitartó ragaszkodásaik a félreértésekhez, ennek a vak hitnek a bizonyítékai. Nem azért nem engedik el a hitelvet, mert valaki be tudja róla bizonyítani, hogy tévedés, hanem azért, mert megértés nélküli alapon hisznek az igaz voltában. Na ezzel nem lehet mit kezdeni. De ezek csak a látható jelzések arra vonatkozóan, hogy van vakhit. A kérdés az a továbbiakban, mi az az esetleg bonyolultabb, nehezebben bizonyítható hitelv, amit hasonló vak engedelmességgel fogadott el az ember? Tehát CSAK azért mert benne található a Bibliában, vagy CSAK azért, mert egy tekintély kijelentette, hogy ezt így kell elfogadni, ahogy magyarázva van. Ez a feltétel nélküli elfogadása a hitelveknek és bibliamagyarázatoknak az alapja minden vallásosságnak.
A vallásosság gyökere azonban Pál apostol leveleiben található. Pál apostol cserélte le Jézus életbölcsességet misztikus hitelvekre, beleértve az oltár, és az áldozat, az úrvacsora, a püspöki vezetés, a keresztelkedés ceremoniális és hasonló igazolásait.
A vallásosság feltünése egyben a megnemértés támasztéka is, amely már a farizeusok gondolkodásában is jelentkezett. A farizeusi szemlélet motorja, nem az értelem, hanem az arra való hivatkozás, hogy "meg van írva". Valóban ez által megnyugtatja az írástudó a lelkiismeretét, de eszébe sem jut már, hogy tévedhet, mivel eleve tévedhetetlen "meg van írva" gyüjteményben hisz. Megállt tehát az igazságkeresésben, válaszai vannak, amelyek tévesek, de nem tud róla., sőt másokat is befolyásolni igyekszik, válaszai átvételére. A válaszokat természetesen hit által kell elfogadni.
Ha valaki nem ismeri Jézust, tanítását, az éppen te vagy, kedves takaritó! Pál meg ismeri, azért írtam amit írt.
Nem az Jézus ellensége, aki üldöz. Ha nem értenéd, Pál sírt az izraelitákért, akik üldözték. De Jézus semmit nem törődött Heródessel, sem annak katonáival, vagy akár a rómaiak katonáival sem, akik üldözték. Nem mindenki ellenség, aki üldöz, és nem mindenkinek kell engedelmeskedni, szeretni azt, aki üldöz. Összevissza, önkényesen, szeszélyeitek szerint használjátok az üldöző, ellenség, stb. fogalmakat, és tök cikisen, zavarosan, érthetetlenül, és istentelenül gyártotok hülye humanista maszlagot-szószt. Szóba se jött Jézusnál, hogy mindenkinek engedett volna, mindenki (olyan) ellensége lett volna, akit szeretett, mondom, csak Isten népéből való ellenségeiről beszélt, és róluk tanított. Akikért, és akik miatt Pál sírt, bizony. Akikhez lettek küldve a próféták, és az apostolok. Akik ellen rázták le a port, ellenük aló tanúság miatt Pálék (és egyáltalán nem örömmel, hanem Krisztus rendelésének engedelmeskedve).
Kedves takarito, te Jézus tanításait sem ismered erről a szeretetről, ki is az az ellenség, akit szeretni kell, és ki az, akit Ő sem szeretett, és te ítélgetnéd Pált? Te tudnád, mi az igaz, mi a hamis? Hiszen te magát Jézust is elítéled, és ehhez kínodban magát az evangéliumot is hamisnak, stb. mondod! Hatalmas erőlködés, ellentmondásos, Isten nélküli pusztán ellenséges konstrukció, amit kiagyalsz, nem látod?
Persze, hogy nem. Fogalmad sincs arról az összhangról, amit Ő ad, amit Pál tanít, hiszen Pál nem a magáét tanítja.
Csak éppen rád is igaz, be nem veheted, bolondság az neked. És tudom reménytelen is a te helyzeted, nem térítésért írtam, csak, hogy az én vélekedésem is fenn legyen.
Nem mást hirdetek, mint Pál. Azt mondom amit Pál mond, ha rá hivatkozok, azzal a kitétellel, hogy amit mond (tehát megváltoztatás nélkül) nincs Istentől.
Az átokkal kapcsolatban már lehetne látni, hogy emberi erőlködést végez Pál. Sem nem ismeri Jézus tanítását arról, hogy még az ellenségeit is áldja, és ne átkozza. És ki nagyobb ellensége Pálnak, mint aki másképpen hirdeti, vagy mást, mint amit ő hirdet?
Hasonló szóváltásunk már volt, kedves takarito. És az irántad való tiszteletből tettem oda a szerintem legalábbis-t. Igaz, így is illik, neked sem ártana ezt tenned.
Nem kívánlak győzködni, amiért említettem, csak az, sajnálom olykor, hogy ugyanezzel a buzgalommal nem az összhangot, meg az igazságot (legalábbis szerintem) keresed. Hanem az ellentmondásokat, saját felfedezéseidet. Tudod, mint írtam már neked.
Azonban erre az igyekezetesre neked bölcsesség Istentől nem jár, intés sem (hiszen éppen Pálra lett ez bízva, ennek (ítéletének) bejelentése (Pál próféta is volt), így Pál meg is átkozta, aki mást hirdet, és nem saját védelmében, éppen nem).
Így te megerősödhetsz igyekezetedben, arra gondolva, Isten nem intett, biztos jó úton jársz. Nem lesz senki, aki téged ebben visszatartana. Azonban ez egyáltalán nem azt jelenti, Isten segítségével, vagy csak jóváhagyásával teszed.
Emellé említettem (céloztam rá legalább is), hogy ha ... inkább most azt mondom, ne gondold, hogy ne lenne válasz sok felvetésedre, csak tőlem sem jár neked. Igaz, ezt is mondtam már.
Félreértés ne legyen, nem Pál személye ellen szólnak a mondataim. Hiszen Pált személyesen nem ismerem. Csak és kizárólag a levelekben kimutatható félreértésekre világítok rá, amelyekről az is lehet, hogy nem Páltól származik. Azonban célom nem az eredetiség bizonyítása vagy cáfolata lenne, hiszen ilyen anyag nincs a kezemben. Viszont az elméleti tanításban talált hibákat, Jézus tanításaival összevetve, feltárom.
Ha ismernéd Pált, kedves takarito (szerintem legalábbis), nagyon meg is szeretnéd. Mert korántsem rosszat akart, és a jót sokkal inkább akarta, mint te, vagy én. Ezért én nagyon szeretem. Szeretem merészségéért, őszinteségéért, hogy Istent annyira szerette, hogy az embereket annyira szerette, szóval egy nagyszerű, kedves, szeretetreméltó ember volt, aki választottsága miatt nagyon komoly terheket, kísértéseket is kapott. És oly összhang, oly sok ismeret (nem földi, evilági) volt Pállal, hogy ...
Persze olykor megközelíthetik foszlányokban az okoskodók is, ennek magam is voltam nem egyszer tanúja. Én is hajlottam néha az okoskodásokra, mert képességeim erre alkalmassá, sőt, nagyon alkalmassá tesznek. De nekem szerencsém volt, mert én urat találtam, akarom mondani, ez az Úr talált meg engem. És nem hagyott okoskodásaimban, hanem valódit adott, miért is gyönyörködni tudok a szép rendben, összhangban, szabadságban, és szeretetben. Más meg (épp most olvastam egyik fórumtársamat) mindenféle kigondolásokat talál, csak, mert hol ennek, hol annak nem tud megfelelni, köztük egész lényeges dolognak sem. És mivel kigondolásaiban szövetségesekre lelt azokban, akik szintén elforgatják a dolgokat, oda jutott, hogy már én vagyok elforgató, noha valaha élvezte azt az összhangot, szépséget, szeretetet, amit én észrevettem, amiről írtam, és amiért hálákat adtam.
Mit is mondjak? Csak annyit mondok, szerintem jó dolog a hűség, az Isten iránti bizalom, ha ez a testünknek nem is tetszik (testünk még nincs megváltva, nem Isten dolgait szeretné, inkább Ellene igyekszik). Mindamellett, hogy én utálom a szabályokat, lemondást, emberválasztotta hülye szertartásokat, megkötéseket.
Természetesen rendkívül egyetértek a hozzászólásoddal, amiket a szabályokról mondtál. Vámmentes ennek a nagy ragaszkodója, remélem megcáfol, hogy ő sem az. De Pál más butaságait bíráltam, nem a szabadság szeretetről szóló gondolatát.
Mindenki hiábavalóságot gyakorol, aki szabályokat keres. A Biblia nem szabálykönyv, takarito. Éppen Pál helytelenítette, hogy valaki szabályokat keressen, ha egyszer megismerte a Szabadítót. Bárcsak ismerted volna Pált, mielőtt kikezded! Pál egyenesen igézésnek nevezte az emberek-választotta "ne fogd meg, ne is illesd" féle szabályokat. Pál éppen az ezektől való szabadságot, és nem a szabályokat hirdette. Úgy bizony!
Szabályokat a rest emberek keresnek, mennyivel könnyebb kiszúrni Isten szemét azzal, "Mondd meg, mit tegyünk, és megtesszük, Te is tedd, amit ígértél", ahelyett, hogy kutatnák, szeretnék Őt.
Bizony, kedves takarito, te is idejekorán jutottál tanításokra, szabályokra, okoskodásokra, ahelyett, hogy kerested volna Őt. Pál ebben nagyon sokat segített volna neked. Egész mást hirdetett, mint amit te okoskodsz, csodálatos ezt látni, és roppant furcsa, hogy saját okoskodásodnak mutatod, ami Pál tanításának alapja.
Tévedsz, nincs minden Isten akarata leírva az Igében. Például az, amit az ember a személyes kapcsolaton keresztül nyer Istentől, azt nem fogja megtalálni a Bibliában.
Mint Jézus mondta, amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek. Ha tehát az embernek ilyen végítéletet jósolsz, akkor TE számíts is ilyen megmérettetésre.
Mert ha Jézus szavait Máté mégis rosszul írta le, akkor viszont egész életedet hiábavaló szabályok betartásával töltötted el, az igazság megismerése helyett.
Van egy alapvető probléma nálad, hogy a bűnüket ószövetségi (szolgai) szellemben ítéled meg, azaz tiltások alapján. Holott Jézus alapján már az igazság az ami számít, aminek előfeltétele az ember, az élet és az Isten megértése. Aminek alapján tud az ember igazságosan dönteni. EZ az újszövetség szelleme.
Az Isten ugyanis nem az ember helyett akarja eldönteni a feladatait. Magának az embernek kell eljutni oda, hogy önállóan tudjon különbséget tenni igaz és hamis cselekedet között. A tiltások nem tanítják meg az embert gondolkodni, csak alkalmazkodni és engedelmeskedni. A tiltások szükségességére való hivatkozás azt segíti, hogy az értelmessé válni akaró embert visszaszorítja a gyermeki, vagy még rosszabb gondolkodni nem szabadó szolgai szintre. Jézus egyáltalán nem ezt az útvonalat mutatta, hanem a szabadság megértése felé tanított mindenkit.
Magát a Bibliát is lehet úgy használni, hogy hosszú tiltáslistákat állít össze magának az ember belőle, amit aztán esetleg egy egész elbutított gyülekezettel is el akar fogadtatni, hosszúra nyújtott bizonyítási magyarázatokkal. Holott a cselekedetnek nem a tiltáslistákból kell kiindulni, hanem a megértést tanúsító szivből magából kell származnia. Na és mi van ha az ember elesik mert próbál őszintén gondolkodni lés cselekedni és esetleg vétett egy ilyen tiltólista ellen? Fel kell állítani, kijavítani a hivbát és próbálkozzon megint. Nem pedig büntetésekkel fenyegetni, ami a tiltáslisták szigorú velejárója.
Másik dolog. Nem csak Isten akarata van, meg Sátán akarata, hanem az embernek is van akarata, és azért az is döntő. Ezt például folyamatosan kimarad a számításaidból. Például egy valaki azt akarja, hogy palotát építsen, egy másik azt, hogy présházat, a harmadik azt, hogy templomot. Nem mindent akar a Sátán, és nem mindent akar az Isten sem.
A kívánságokat és a szándékokat válasszuk határozottabban szét, mert megfogalmazásaid mindig a kívánságokra vezetik vissza a gonoszságok okait. Holott a gonoszság azokban a szándékokban rejlik, amiket a sötétségben élő ember a kívánságai kielégítésére mások életének és vagyonának megrontását tervezi el.
Azért mert az evangélista slamposan fogalmaz a gonosz kívánság megfogalmazásával, még lehet jól érteni Jézus mondanivalóját. A kívánság ugyanis nem terelődik, hanem a test szükségeletei feltámasszák, akarattól függetlenül. Hogy mit kezd a feltámadt kívánságával az ember, az viszont az ő szándékain múlik.
Mivel a gonosz cselekedet egy másik ember élete, szabadsága és vagyona ellen elkövetett cselekedet, a gonosz szándék ennek az elképzelt terve, de még nem bűn.
Tehát nem arra van igazán az a jó és gonosz közötti különbségtétel, hogy az ember önmagáról tudja mi jó és mi rossz neki. Segíthet annak megértésében, hogy a másiknak mi jó és mi rossz, amit ha sikerrel megért, azonnal látható, hogyan tud neki jót cselekedni vagy gonoszat. Az az igazi működése annak a jó és gonosz tudásának az, amikor a jó és gonosz eldöntése nem megértésből származik, hanem tiltáslistákon meghatározott szabályok betartásából. Az értelem ennek a hamis működése alól tud felszabadítani.
Amit mondasz, hogy az Ige bőséggel írja le azt, hogy melyek az ember testi természetének a jó, és melyek a gonosz, rossz kívánságai, s harmadikként - melyek vannak ezek közül időelőttiséggel rossznak, időbeniséggel pedig jónak minősítve ezek pontosan ezt az ember megismerése és megértése nélküli szabálylisták összeállítását jelenti, egy halmazt a jó és gonosz ismeretéről, ami az ember alkalmazkodását és engedelmességét követeli meg és nem hagyja az ember értelmét megeleveníteni.
Itt van elénk adva Isten akarata az Ő Igéjében. Ebben le van írva az Ő szándéka, ránk vonatkozó akarata. Aki ezt immár ismeri, az onnantól fogva azt szándékosan hágja majd át.
Emiatt ne nagyon blazírozzon irgalomra!
Azaz ne Mátét kárhoztassa tévedést kiabálva, s az ágáló lelkiismeretét elnyomva sem most, sem majd az ítéletkor, hanem inkább lássa be és fogadja el inkább most Máté tolmácsolásában Jézus szavait, s gondolatmenetét! Mert ha a Jézus szavait mégis jól írta le Máté, akkor bizony onnantól szándékos a szívbéli cselekedete is!
Vannak jó, jogos kívánságok, gondolatok, akaratok és vannak gonoszak. Jézus számos alkalommal beszél arról, hogy az emberek kívánságai, gondolatai, akarata a szívben fogalmazódnak meg, s ebben vannak amelyek gonoszak (pl. Márk. 7,18-23., Máté 15,17-20., stb.).
Az ember jó, jogos, szükségszerű kívánsága, gondolata pl. az az akarata, hogy egyen, vagy, hogy tudásra tegyen szert. De ezt a jogos kívánságát, akaratát, szükségletét nem elégítheti ki olyan módon, amely mód Isten által tiltva van, még akkor sem, ha valahonnan máshonnan (pl. a Sátántól) jövő késztetést érez arra, hogy megtegye.
Ami jogosnak érzett kívánság tehát, azt a korábban Istentől kapott dolgokról megemlékezve, azaz hálaadással kell Isten előtt feltárni, mint a szívünkben jogosnak érzett szükségünket. Erre pedig az Úr válaszol. Tele van ilyen bizonyságokkal a Biblia.
Amik pedig nem jogos kívánságok, gondolatok, akaratok, vágyak, azokat
- egyrészt Jézus is felsorolta az általam előbb idézett helyeken, amiket különösebb vizsgálat nélkül azokbóli megtéréssel kell az emberi bensőből kivetni, az emberi bensőt így megtisztítva,
- másrészt Isten kijelenti a hívő kérdésére a külön nem tiltott kívánságokról azt, hogy az illik-e az Ő akaratába, vagy sem?
Egy példa csak az ezerből, hogy helyesen érezte-e azt Dávid, hogy Ő építsen házat az Úrnak, vagy sem? Érzett késztetést, de megkérdezte az Urat, s jött a válasz, hogy nem jól érzi, nem Neki kell Istennek házat építenie. Dávid ezt simán elfogadta, s letett erről a gondolatáról. Nem vált bűnné, mert megkérdezte az Úr akaratát, de nem vihette volna végbe Isten akarat ellenére, ha makacskodik, akkor sem. Mert "nem épül a ház, ha az Úr nem építi". És ez biza minden emberi akaratra, tervre vonatkozik.
A lényeg tehát az, hogy mind Isten, mind a Sátán a saját akaratával egyező irányba akarja terelni az ember kívánságait, és cselekedeteit.
1. Az ember érző lény (test, lélek, szellem), azaz tudja, hogy mikor jó valami, s mikor nem. Emiatt az ember tudott a jóról, hiszen minden szinten érzékelte azt az egész személyisége, hogy Ő most "jó" állapotban van. Vagyis érzékelte volna azt is, hogy ha abból kikerül a rossz állapotba.
Ki is került, el kezdett fázni, s emiatt az Úr csinált Neki külön ruhát, verítékkel kellett megtermelnie az ételt, amiért addig nem kellett semmit sem fáradoznia, Istennel gyakorta járt együtt személyesen, látható módon, s most egyszercsak elszakadt ettől a közvetlen jelenléttől fizikailag is, stb, stb...
Egyből érzékelte emiatt az egész lénye azt, hogy immár a rossz korszakában van, amit csak nagy fáradtsággal, odaszánással tud immár elviselhető szintre eljuttatni. De a korábbi tökéletes "jó" szintre a földi élete során immár soha.
2. A "test" kívánságának kérdésében tehát látni kell azt, amikor az eledel a hasnak, a testnek van teremtve, s az jó Pál szerint is, az szükséges szerinte is. Azaz a szükséges, jogos kívánságokat hálaadással kell Isten elé vinni, a gonosz kívánságoktól pedig el kell fordulni, azokból megtérni kell. Az Ige bőséggel írja le azt, hogy melyek az ember testi természetének a jó, és melyek a gonosz, rossz kívánságai, s harmadikként - melyek vannak ezek közül időelőttiséggel rossznak, időbeniséggel pedig jónak minősítve. Írtam ezekre példát bőven, szól erről bőséggel Pál is, Jézus is, és más szerzők is.
Magyarán a kívánságok függnek az embert befolyásoló szellemi valóságoktól (Isten és Sátán), valamint az időbeniségüktől, s ez alapján vagy jók, jogosak, vagy eleve rosszak, vagy a jogosak időelőttiek, emiatt rosszak, átkot, s nem áldást eredményezőek, vagy valóban időbeniek.
OKÉ. Elfogadom, hogy látod nem vetem el az egész Bibliát hazugságként.
Azért később Salamont fogom kifogásolni.
A ítélet dolgában pedig én bízok Isten irgalmasságában az ítélettel szemben.
A Salamon ugyan egyik fordításban úgy mondja, hogy A balgatag dolognak gondolása bûn; de a másikban: Bűn a balgaságnak gyalázatos tette. Én személyesn sem a balgaságot, sem a bűnökön való gondolkodást és a bűnök elképzelését nem nevezem bűnnek. Bűnnek állandóan azt a tettet nevezem, amit az aktuális mennyei vagy állami törvény éppen annak ítél.
Valójában amikor Isten megítéli a szívnek gondolatait, az nem azt jelenti, hogy elítéli és gyehennára juttat bűnös dolgok elképzeléséért. Azt jelenti, hogy egy tettnél figyelembe veszi a szándékosságot. Ezt az állami törvények is szokták tenni.
