Azon felül az átkosban aki igazán tudott valamit, azt békén is hagyták.
Tucatnyi nevet tudnék felsorolni, de akkor már belemennék az IRL kategóriába, akik bizony megjártak pár évet a sitten, mert 56-ban - úgymond - nagy volt a szájuk, aztán igenis elég tisztességes poziciókba kerültek, csak mert szükség volt az eszükre. Engem is biztatgatott a volt főnököm, hogy lépjek már bele, én meg visszakérdeztem, hogy te meg miért nem? Azt mondta, hogy nem tudtad? Másfél évet voltam sitten, mert nagy volt a pofám. Megegyeztünk, hogy soha nem folytatjuk ezt a belelépésesdit.
A szakma folytán többet jár(hatot)t nyugaton, mint a külügyminiszter. Ja, és a szakma is sokat köszönhet neki.
De vegyük például a Kodályt!
Galyatetőn a nagyszállóban két embernek volt állandóan fenntartott lakosztálya: a Rákosinak és a Kodálynak.
Kodály (első) felesége meg még kápolnát is építtetett Galyatetőn.
Vagy a Bibó.
Végül is egy kormányhivatalból ment nyugdíjba. Igaz, hogy "csak" könyvtárosként, de egy köteles könyvtár könyvtárosaként és azt a feladatot látta el, hogy az a könyvtár az észlényeknek (nem a nyaloncoknak) használható forrásbázisa legyen.
Megjegyzem: nem is igazán akart ennél többet, izgatta a dolog és jól érezte magát benne.
(Ha tudta volna, hogy mit művelnek majd a nevével, kilövette volna magát a holdra)
És tudnék még sok nevet és "karriert".
A párt-ról volt aki azt gondolta, hogy az kettő darab t betűt jelent, viszont olyan matematikus volt, hogy ihaj és mikor bemutatták a Lázár Györgynek, a Lázár már tudta, hogy ki ő, de ő meg nem, hogy ki a Lázár.
A karhatalmat újonnan szervezték, nem az ÁVH folytatása/jogutódja volt. Kádár (Nagy Imre korábbi minisztere!) az elején a felkelés békés folytatójaként igyekezett magát eladni ("Forradalmi Munkás Paraszt kormány") és durvára nem akarta magát a levitézlett ávóval égetni. A megtorlások is csak később erősödtek fel, amikor - a szovjet jelenlét mellett - már stabilizálni tudta a hatalmát. A párton belül is folyt a harc ... akkor már a rákosisták ellen.
Az emberek általában csak élni akarnak, és gyarapodni dolgokban, lehetõségekben.
Teszik a dolgukat itt-ott.
A túélni akarás az nem azonos a megalkuvással, vagy ha szerinted igen, akkor ebben a században csakis foltoslelkü szervilis szolgák éltek ebben az országban.
Nem mindenki hajolt pe a pártnak önként, szervilisen, és az sem igaz, hogy minden közepes szar álláshoz pártttagnak kellett lenni a kádáriánában.
Az én gimi-igazgatómat, aki a szüleimhez járt kanasztázni, tehát az átlagnál jobban ismertem: sosem látta a párt, és úgy szolgált gimi-igazgatóként vagy 25 évet, hogy az elvtársakat , (ha tehette) messzire elkerülte, sõt a Horthy-korszakban kántortanító volt, és nem csak személyében, de családilag is vallásos.
Igaz hogy ezt szordínósan csinálta, pl. nem járatta a gyerekeit templomba, de tudom, hogy istenhívõ volt. Ennek ellenére jó szakamberként, jó pedagógusként az egész város megbecsülte, és az "elvtársak" is megkalapolták, s nem csak azért mert azoknak a gyerekei is abba a gimibe jártak.
Az Államvédelmi Hatóság egy konkrét szervezet volt, amit a forradalom alatt a Nagy Imre kormány, majd a szovjet betörés után Kádár kormánya is feloszlatott. A személyi állomány egy részét átvette a rendőrség, a többieket pedig ejtőernyőztették a polgári életbe.
Na hallod! Ha csak ez lenne a bibi csak megoldanák valahogyan!
De, a sortüzekkel viszont az a gond, hogy a rendszerváltás után többször is vizsgálták már a hatóságok, de Biszku gyanúsítást mindig megszüntették!
Vagyis az ügyészség olyan dokumentumok alapján gyanúsította meg most is Biszkut, amelyek már másfél évtizede is ismertek voltak, mégsem voltak elegendőek ahhoz, hogy a kommunista politikusok közül bárkit, beleértve Biszkut is, meggyanúsítsanak. Soha nem került elő ugyanis olyan irat, amely egyértelműen bizonyítaná, hogy a sortüzek az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottsága (IIB) valamilyen konkrét döntése következtében dördültek volna el.
Szabad Nép, 1956 október 29.