Az ötlet az, hogy ezentúl egy új alkotmány csak akkor léphet hatályba, ha két cikluson át kitart mögötte a kétharmados támogatás. Tehát az alkotmányjavaslatot egyszer kétharmaddal megszavazzák, majd a következő ciklusban megint kétharmaddal megszavazzák (ugyanazt).
Arról nincs szó, hogy az első megszavazás után az országgyűlés feloszlatná magát, bár nyilván megteheti (a jelenlegi szabályok szerint).
A jóhiszeműség nem belekotyogás. Jóhiszemű voltam, ezért föltételeztem a metaforát. (Ami nyilván, a te szövegeiddel kapcsolatban, részemről, többé nem fordul elő.)
Bányaiékat nem bilincselték meg. Egyrészt (és ez a döntő!) azért, mert én így emlékszem, másrészt azért, mert Antallék idejében még nem volt divat a demonstratív bilncsbeverés, ezt a hatalmi harci módszert először Orbánék rendőrsége alkalmazta (ha jól rémlik, egy Szabadi nevű kisgazdával szemben).
Szóval, egészen biztos: Bányaiék bilincs nélkül hagyták el a TV épületét. Nagyot csalódnék a szenilitásomban, ha nem így lett volna.
… a redvásozó szájú liberál-nick eredetileg nem „morális tartalom nélküli bocsánatkérés”-ről, hanem intellektuális tartalom nélküli bocsánatkérésről beszélt:
A „beszélt” szóval túlértékeltem az olykor a „gyűlöletbeszéd” ellen hörgő, olykor a reszketésig gyűlölködő, redvásozó szájú nick szövegét, amely így hangzik:
A bocsánatkérés immoralitásáról: a bocsánatkérésnek semmi morális tartalma nincs, nem reparál semmit a társadalomban, legföljebb a te tudatotban, érdemtelenül, ameddig ki nem mutatod, hogy mi volt az a levezetési, értelmezési hiba a gondolatmenetedben, amely hibás következtetésre vagy hibás ítéletre vitt.
Tehát módosítok, így helyes: a redvásozó szájú liberál-nick hol „morális tartalom nélküli bocsánatkérés”-ről, hol intellektuális tartalom nélküli bocsánatkérésről zagyvál.
Így már teljesen adekvát, ám ennek ellenére Babarczy még mindig zavarban lehet, ugyanis a szöveg szerint addig érdemtelen a bocsánatkérése, „ameddig” ki nem mutatja a „levezetési és értelmezési hibáját”, vagyis, ha ezt kimutatta, „érdemessé” válik a bocsánatkérésre, noha a „bocsánatkérésnek” ugyanazon szöveg szerint akkor sem lesz „semmi morális tartalma”, hiszen „az amoralitás és immoralitás viszonya” abban áll – a redvásozó szájú hipokrita liberál-nick szerint –, hogy „a morális tartalom nélküli bocsánatkérés” valamiképpen „immorális aktussá válik”, csak nem tudni, miképpen.
Ha a cinikus álbocsánatkérés erkölcstelen, azt értjük. Csakhogy egyrészt, a cinizmus eleve erkölcstelenség, s nem azzá „válik”, másrészt egyáltalán nincs bizonyítva, hogy Babarczy bocsánatkérése immorális (az sincs, hogy amorális) volna. Vagyis annak, hogy Babarczy nem „mutatja ki” a „levezetési, értelmezési hibáit”, az őszinte megbánáshoz (majd bocsánatkéréshez) semmi köze.
Egyszerűen fogalmazva: Babarczy mondhatja erkölcsileg hitelesen, hogy „hülye voltam, marhaságokat irkáltam, és éppen ezért nem akarok többé e szövegeimmel foglalkozni”. Ez egyáltalán nem cinikus álláspont. Az amoralitáshoz pedig végképp nincs köze.
Szerintem Babarczy Eszter (mint ember) nem erkölcstelen. Azért mondom, hogy szerintem, mert nem ismerem közelről, személyesen. A szövegeiből ítélve: biztosan nem erkölcstelen. A szövegei rosszak, igazából nem nagyon lehet belőlük megítélni semmit, de összegészében véve nem egy erkölcstelen (hanem inkább egy idétlenül fontoskodó) ember képe rajzolódik ki az olvasó előtt.
Ez a szöveg nem erkölcstelenségre, hanem infantilizmusra vall. Vagyis a helyes megfogalmazás: bocsánatot kérek az olvasóktól.
Ennyi. Nincs helye a hangzatos birtokos esetnek. Az „olvasóim” kifejezés csak akkor volna stilárisan indokolt, ha az olvasók (egy része) nem nevezné az írót erkölcsi hullának (mint a redvásozó szájú, hipokrita liberál-nick), illetve „buta tyúknak”, mint Pixy. Tudniillik Pixy is olvassa Babarczy szövegeit, mégsem tekinti magát az olvasójának; és akinek egy csöppnyi érzéke van az anyanyelvéhez, tudja, miről beszélek. Gördülő Kő is olvassa Babarczy szövegeit, ám ő még csak nem is szól hozzá. Semmit. Nem azt mondom, hogy ez jó, azt sem, hogy rossz, azt mondom: tény. Amely tény viszont azt jelenti, hogy Gördülő Kő nem „olvasója” Babarczy Eszternek; a birtokos eset ugyanis értékválasztást jelent.
Nem tudhatom természetesen, mégis megkockáztatom: szerintem Babarczy Eszternek nincs „olvasója”. Egy sem. A Népszabadság előfizetői között sincs. Elolvassák, amit ír, miként a többi szöveget is elolvassák, ha már megvették a lapot. Szerintem. De jelentkezhet, aki Babarczy olvasójának tekinti magát, elfér itt a fórumon, szívesen elemzem vele közösen Babarczy könyvét. Ki olvasta?
Száz szónak is egy a vége, megítélésem szerint Babarczy tehetségtelen, de nem erkölcsi hulla. A redvásozó szájú nick állítását semminő fogalmi zagyválással nem lehet alátámasztani. Legalábbis addig, amíg én itt vagyok. Félreértés ne essék, nem azért, mert szeretem Babarczy Esztert, hanem azért, mert tény: a csaj erkölcstelensége nem bizonyítható!
Aki téved, még nem erkölcstelen. Akkor sem, ha nem ismeri föl a tévedését. És még akkor sem, ha fölismeri, de nem ismeri be (ha ugyanis többé nem követi el ugyanazt a „tévedést”, nem erkölcstelen), ha pedig fölismeri, be is ismeri, de nem akarja maga magát élve boncolni, a legkevésbé sem erkölcstelen.
Babarczy Eszter gyönge. De nem erkölcstelen! Legalábbis addig, amíg nem bizonyítható az ellenkezője.
Rendben, világos (bár a másik olvasat is lehetett volna releváns:). Ebben a topikban olyan erős-nehézkes elvonatkoztatások vannak, hogy néha megkeveredek.:)
Segítenél eligazodnom, hogy mely országok alkotmánya korlátozza ilyen súlyosan a népképviseletet, mert nekem ez elkerülte a figyelmemet...?
Olyan megoldásról tudok (USA), hogy bizonyos intézkedések (pl: a képviselők fizetésemelése) csak a következő ciklusban léphetnek életbe, de amit írsz, az nekem új, szívesen megnézném ezeket az alkotmányokat és a rendezési technikájukat.
Élt sok évvel ezelőtt egy kopasz ember, aki megcsinálta az első hazai beszélgető fórumot. Ám legvadabb álmaiban sem fordult elő, hogy szerény kezdeményezése új világot tár fel, és egy fantasztikus, Állományjavító és Gyurica úr közötti eszmecserében teljesedhet ki.
Ez egy demokráciákban ismert eljárás, mely az alkotmánymódosítások komolytalan gyakoriságának vagy éppen a csak egy ciklusban meglévő alkotmányozó többség akaratának a korlátozását célozza. Vannak olyan alkotmányok, amelyek kikötik, hogy csak úgy lehetséges a módosításuk, hogy a parlament, amely a módosítást megszavazza, azonnal feloszlik, és a módosítás csak akkor lép hatályba, ha a következő választás nyomán felálló új parlament is megszavazza.
Meg tudja nekem valaki magyarázni, ezt a " mi kétharmados többséggel alkotmányozunk, de utánunk már csak kétszer megválasztott kormány alkotmányozhat" - dolgot? Vagy félrehallottam valamit?
ennél több munkát, több töprengést kell azért fektetned még egy ilyen szösszenetnyi dolgozatocskába is.
A redvásba már megint belebotlottál, nem baj, végtére is nehéz lehet elszakadnod valamitől, ami igazán a tiéd.
A morális tartalom nélküli gesztusok immoralitásáról meg, amint mondtam, fölösleges lenne veled szót váltani, úgyse értenéd, mert hát mi másért hülyeségezne le egy nyilvánvalóan értelmezhető, és amúgy az alapszövegből kitűnő tartalmú állítást egy redvásságba hajló komédiás, mint azért, mert nem érti, amiképpen nem érti Erasmust, de alapjában bizony nem érti Babarczy Esztert sem. Vagy éppenséggel érti, de a szövegei alkalmatlanok e megértés megmutatására.
Na de az, hogy a szokásos, báva szójavítgató szereotípiádhoz, hogy ha valaki vöröst ír, akkor miért nem pirosat, ha piorsat, miélrt nem vöröset, nélkülözhetetlen egyetlen mozzanatot, a szöveg pontos elkolvasását is kihagyd, az már tényleg méltatlan, még hozzád is...
liberál-nick eredetileg nem „morális tartalom nélküli bocsánatkérés”-ről, hanem intellektuális tartalom nélküli bocsánatkérésről beszélt:
A bocsánatkérés immoralitásáról: a bocsánatkérésnek semmi morális tartalma nincs,
Nem arra születtél, vagy nem azzá lettél, kedves jó Gyurica úr, hogy bárkit is alappal kijavítgass, arra viszont kétségtelenül alkalmas vagy, hogy tájékoztass bennünket arról, amiről kétségkívül neked van a legnagyobb megtapasztalt tudásod, azaz hogy mi van lejjebb, meg még annál is lejjebb, a redvás, sötét, büdös nagy, engesztelhetetlen, haragvó, duzzogó butaság mélyén.
Kár. Mert egészen biztos, hogy röhögtünk volna egy jót. Minek híján csak annyit: „az amoralitás és immoralitás viszonya” nem abban áll, „hogy a morális tartalom nélküli bocsánatkérés immorális aktussá válik”, ez egyszerűen hülyeség. Nem beszélve arról, hogy a redvásozó szájú liberál-nick eredetileg nem „morális tartalom nélküli bocsánatkérés”-ről, hanem intellektuális tartalom nélküli bocsánatkérésről beszélt:
A bocsánatkérés immoralitásáról: a bocsánatkérésnek semmi morális tartalma nincs, nem reparál semmit a társadalomban, legföljebb a te tudatotban, érdemtelenül, ameddig ki nem mutatod, hogy mi volt az a levezetési, értelmezési hiba a gondolatmenetedben, amely hibás következtetésre vagy hibás ítéletre vitt.
A szöveg tipikus fecsegés. Szegény jó Erasmus azt igyekezett elregélni – az ő folyékonyan fecsegő módján –, hogy a fecsegő fecseg. Aztán, hogy a fecsegéstől miért „fölriad” az alvó Erasmus, amikor az unalomtól inkább elaludni szokás, annak csak egy vizuális fecsegő lehet a lerajzolója. Amennyiben rajztanár. És ha biciklizik is.
Egyébként semmi gond, megpróbálhatjátok ketten is lerajzolni, mi a különbség a „közszolgálat” és a „közszereplés” között. Vagy legalább azt ábrázold, hogyan centírozod a kereket!? Mert, gondolom, néha azért centírozod, ha vizus „biciklizni is szokott”…
már megint elszemtetelenedtél, pedig a múltkor már majdnem megdícsértelek, mert úgy láttam, azzal a biciklizős-rajztanáros blődliddel lasanként megtalálod a neked való műfajt, az abszurd, teljesen komolyan vehetetlen, kicsit rágós, kicsit seggszagú, kicsit faragatlan komédiás, a más kárán röhögve a maga lehetetlenségében elbotló bohóc szerepében. Szereztél nekem néhány jó pillanatot, tényleg.
És akkor tessék.
Nem elég, hogy elfelejtetted az intésemet arról, hogy azt, aki a redvást redvásnak nevezi, a jót jónak, a rosszat rossznak, a jókedvben teremtettet jókedvben teremtettnek, azt nem helyes "redvásozónak" nevezni, hanem annak a megnevezése dolgokat nevén nevezni képes, éles és pontos judíciumú ítész.
Nem beszélve arról, hogy ez a "redvásozó" típusú szöveg valójában a széljobb heccsajtó toposza, amennyiben egy személyiséget annak egy kipécézett megfogalmazásával azonosít, Spírót szarmagyarozónak, Gyurcsányt kurvaországozónak, Gönczöt ejrópasegíccsezőnek aposztrofálva, mintha egy ember összteljesítménye érdemben összefoglalható lehetne egy találó vagy éppen nem találó megfogalmazásában.
A sikertelen, redvás, tehetségtelen ledorongolás toposza az efféle, ekként persze illik hozzád, csak ahhoz nem nagyon, hogy még ráadásul a gyűlöletbeszédről is siránkozol, hogy hát téged miféle sérelem ért, a redvás szövegedet leredvásozták a rosszemberek. Pedig jó szó ez a redvás, ha téged olvas az ember, nem is értem, hogy nem jutott előbb az eszembe, olyan vidékies, bárdolatlanságra utaló, de annak általad prezentált mértékéhez mérve inkább kedveskedő, összekacsintó, olyan na ugorj fiam, itt egy fröccs, ma már eleget szenvedtél...
Neveztelek én már téged tudatlan fajankónak is, nem csak úgy l'art pour l'art, hanem szépen, késéles levezetésekkel igazolva a következtetés kikerülhetetlenségét, azzal nem házaltál ilyen kétségbeesett nekiszánással, nem is értem, hogy miért.
Az amoralitás és immoralitás viszonyát, azt hogy a morális tartalom nélküli bocsánatkérés miképpen válik immorális aktussá, nem magyarázom el neked, úgysem értenéd, akikre tartozik, érteni fogják, meg hát nincs is rá szükséged új megtalált műfajodban.
Megbilincselték őket, és a köztévé híradója, amely akkoriban nagyon nem szerette őket, gondosan közzé is tette a felvételt. Saját vezetőinek meghurcolásáról, úgy közszolgálatilag.
Az „első kormány Rubiconja” nem a „mi Rubconunk”, hanem az első kormány Rubiconja. Ráadásul Babarczy sem nem az első kormány, sem nem a mi Rubkonunkról, hanem a mostani kormány Rubikonjáról beszél:
Erről beszél, noha nem a kormányra gondol (ha gondol egyáltalán valamire), mert a mostani kormánynak nincs Rubiconja. Semmije nincs. Még miniszterei sincsenek, egy-két Selmeczije, Matolcsyja van, de azok is minek? A kormány egy banális államfői találkozót sem volt képes normálisan előkészíteni, így Orbán csak vodkázni utazott el Moszkvába.
Vagyis Babarczy a Fidesz-vezetés Rubiconjára gondolt (ha gondolt egyáltalán valamire – ti. nem a gondolkodás az ő főjellemzője).
Tehát lehet handabandázni a „mi” Rubiconunkról, az „első kormány” Rubiconjáról, írhatjuk, ami épp eszünkbe jut (végül is erre van a fórum), csak akkor nem nagyképűsködve, nem a harsány „ugyan már”-ral kezdjük a dumát, ellenkező esetben röhejesekké válunk, illetve lehet nagy szájjal is fórumozni, ám akkor érdemes érteni a reflektált szöveget (nem csak nézni), ti. ellenkező esetben úgy is röhejesekké válunk.
Még egy megjegyzés erről, ceterum censeo Almási Miklósnak, aki szerint Babarczy művelt, tehetséges stiliszta.
Pedig tudhatná. Legalább ennyit tudhatna. Igaz, ahhoz tudnia kellene, mi a különbség a „becsődölteti” és a „csődbe viszi” fogalmak között.
Az ilyen stilisztára mondják, hogy zokni: egyazon mondatán belül sem képes eldönteni, mit akar mondani (legalábbis látszólag). Mi a kormány szándéka? Hogy csődbe vigye („becsődöltesse”), vagy az, hogy megmentse az országot?
Ugyanakkor könnyen elképzelhető: Babarczy Eszternek nem csak látszólag, hanem valóban nincs fogalma arról, amit beszél.
De legalább bátor és merész. Újabban bocsánatkérő is. Nem vonja vissza a mocskát, hanem „ügyesen” bocsánatot kér valami másért.
Ha nincs, akkor nem immoralitásról beszélünk (mert annak van morális tartalma), hanem amoralitásról. (E jámbor nick képtelen leszokni az idegen szavak forszírozásáról, nyilván az motiválja, hogy egyszer-kétszer már igencsak sikerült eltalálnia a „potentialis” szar-va közt az „actualis” hölgyét.)
A bocsánatkérés immoralitásáról: a bocsánatkérésnek semmi morális tartalma nincs, nem reparál semmit a társadalomban, legföljebb a te tudatotban, érdemtelenül, ameddig ki nem mutatod, hogy mi volt az a levezetési, értelmezési hiba a gondolatmenetedben, amely hibás következtetésre vagy hibás ítéletre vitt.
Más se hiányzik, minthogy Babarczy elkezdje értelmezgetni a saját „hibás” (értsd: hülye) értelmezgetéseit.
Babarczy Eszter számára a következő volna a helyes megoldás (miután a segítséget nem fogadta el), minden bocsánatkérés és „hibakimutatás” nélkül csak ennyit kéne mondania: úgy tűnik, nem tudok írni, tök vagyok ehhez az egészhez (különös tekintettel a jövő jósolgatására), így azután nékem innentől a konyha, sparhelt, lábos, fakanál…
Mindenki tegye azt, amihez ért, és megbecsült tagjává válik a „mi kapitalizmusunknak” (a „szebb jövő”-ről már nem is beszélve)!
Nem tartozik szorosan Babarczyhoz, de képtelen vagyok megállni, hogy ne véleményezzem a Babarczyt notóriusan oktatgató, logikára oktatgató (redvásozó szájú) nick sajátos logikáját, mely szerint abban az esetben, ha Babarczy „kimutatta” a „levezetési és értelmezési hibáját”, „érdemessé” válik a bocsánatkérésre és megbocsátásra, ugyanis a nick hibátlan értelmezése szerint a bocsánatkérésnek csak addig nincs „semmi morális tartalma” „a társadalomban”, amíg Babarczy ki nem mutatja a hibás levezetését. Merthogy minden Babarczy döntésétől függ a társadalomban, még az „immoralitás” is. Nem én állítom, a logikailag (potentiálisan és actuálisan) hibátlan nick írja. El lehet olvasni.
A bocsánatkérés immoralitásáról: a bocsánatkérésnek semmi morális tartalma nincs, nem reparál semmit a társadalomban, legföljebb a te tudatotban, érdemtelenül, ameddigki nem mutatod, hogy mi volt az a levezetési, értelmezési hiba a gondolatmenetedben, amely hibás következtetésre vagy hibás ítéletre vitt.
Nem "megbilincselésről" írtak itt, hahnem "vasra verésről", ami metafora, s ilyen értelemben a "vasra verés" valóban megtörtént. Kiszállt értük a yard.
Most, hogy pontosítva lett, rémlik, hogy volt valami ilyen valóban. Eljárás alá vonták őket, arra biztosan emlékszem. Ez a megbilincselés nincs képszerűen előttem, de attól még megtörténhetett.
A köztévé vezetőinek vasra vert elvitele mi volt pontosan? Nem kötözködésből kérdezem, csak nem emlékszem, volt, hogy bilincsben vitték el a tévéelnököt a 90-es években?
Mit akarsz egy fiatal női hölgytől, amikor a Rubiconokhoz vezető utat a Gyurcsányék cövekelték ki....nem is, lehetett eltévedni, hogy már a médiákoknál maradjunk, akkor amikor a Napkelte nevű cölöpöt leverték....és minden irástudó szótlanul sunnyogott el mellette....hogy emliccsek egy példát....belenyugodtak, hogy sajtból van a hold.....
Még csak elején járunk az utnak....nem a két harmad nyitotta ki a kaput, hanem az ellenállás hiánya és a tömegek biztatása....ha egy eseménynek teljesülnek a feltételei, az szükségképpen be is fog következni....a viktor a zemberek játékszerévé vált...
Pártunk és kormányunk szépen megy a 2000. évben meghatározott és 2002-ben szuperdeklarált útján. Téged, édes Eszter, ebből eddig egy fél mondat sem érintett meg. Tegnapig hangoztattad, ej, nem biztos, hogy itt baj lesz, lehet ezt így is nézni, úgy is értékelni. Mint ahogy persze lehet is. De nem "közíróként". Csak egy kiegyensúlyozott társadalomban van elfogadható értéke s helye annak, hogy egy publicista egy seggel két pad között üljön az arany középúton, ha nem akar súlyos hitelvesztésbe kerülni.
Emlékeim szerint neked valami társadalomtudományos végzettséged van. S ha igen, mégis mire használtad az utolsó 20 évben? Ha nincs, akkor persze egy szót se szóltam.
Nem tekintetted Rubiconnak a NENYI-t, az Alkotmánybíróság seggbekúrását három felvonásban, a MAL botrány ügyében folyó ótvaros lopászatot, a magánnyugdíjak ellopását, a KT kiirtását, az akadémiai intézetekben folyó pallosjogú ügyintézést, a személyre szabott törvénykezéseket, a most "kiszivárgott" kocsmaszínvonalú alkotmánykoncepciót, stb.
Csak most hogy a te személyes szférádba is behernyótalpaztak, ez lenne a Rubicon?
A Rubicon egy jelképes szálacska volt, ha kellően ismered a bonyolult történetet, és annak előzményeit, melyhez képest az, ami itt zajlik, a Piroska és a farkas leegyszerűsített változata. (Hol van itt egy Caesar, egy Cato, Pompejus, Antonius, Cicer vagy akár csak egy árva Metellus, Lucius..?)
A mi Rubiconunk már rég mögöttünk van, mert azt az első kormány átlépte a 90-es évek elején, például amikor vasra verve vitette el a köztévé neki nem tetsző vezetőit (hogy-hogy nem emlékszünk erre?), és "átlépés" sem zajlik, hiszen nem egy patyolattiszta közegből halad át valaki egy bűvös vonalon és áztatja meg a lábát egy patakban (aminek egyik partja még jogkövetés, a másik már jogtiprás terrénuma), hanem itt fejest ugrottak az óceánba.
A mi demokráciánk 20 éve folyamatosan "nyeli be" a Rubiconokat, nem egyet, hanem sokat. Ami most zajlik, az már egy Rubiconon messze túli világ.
Lám, előbb-utóbb mindent „megértenek”. A politikából ugyan semmit nem értenek (a történelemből még kevésbé), de legalább már ők is a Semjén Zsoltok, Szíjjártó Péterek kontra Mesterházy Attilák, Szanyi Tiborok szemantikai (szellemi) nívóján nyomulnak.
„Lopnak”, hazudnak”, „pofátlanok”… – tudjuk, az efféle kifejezéseket a politikusok egymástól tanulják el a parlamentáris Muppet-showban. A Mesterházy-Gyurcsány-páros szerint is akkor lesz a pártjuk különb a „pofátlanokénál”, ha valamivel hangosabban üvöltik: „ezek pofátlanok”. És persze a „politikai elemzők” is tőlük tanulják az aktuális „kommunikációt”.
Nemrég láttam Földes Györgyöt a tévében, illetve inkább hallgattam, mint néztem (értelemszerűen), de bár ne tettem volna! Kb. negyedóra múltán vált gyanússá a dolog, így hát elkezdtem számolni. Kiderült, Földes ismer a magyar nyelvből úgy cca. hatvan-hatvanöt szót (pártállam, rendszerváltás, baloldaliság, jogállami átalakulás, reformelkötelezettség…), s ezen szókincsét képes akár órákon át variálni híven, elkötelezetten. Amúgy pedig mind ilyen. Tapadnak egymás primitívségére tartalmilag is, szemantikailag is.
Kinyílt a szemük. Mint a fostos kismacskáké. Vagyis ma sem értik: a probléma ennél jóval bonyolultabb. Tudniillik: a sajtószabadság „médiaszabadságot” is jelent, vagyis az egyik tünemény szükségszerű folyománya a másiknak. Sajtószabadság alatt a „hír szent, a vélemény szabad” elvét értem, „médiaszabadság” alatt pedig mindent, ami a nyilvánossággal, a közgondolkodással, közérzülettel összefügg. Magyarán: a „médiaszabadság” azt jelenti, hogy a tévében szabad legyen kölnizett bugyigyűjteményt fitogtatni. Szabad legyen lantos lingát lengetni nyálasan. Szabad legyen „okos nő” frizuját mutogatni expressis tractatis és még beszéltetni is hozzá a „kisdarab nőt” expressis verbis. Ugyanakkor (a „médiaszabadságban”) nem kötelező „értékeket közvetíteni” (hogy magam is a Földes Györgyök szókincséből merítsek), nem kötelező művészi filmeket, tévéjátékokat, tudományos, kulturális ismeretterjesztő, nívósan szórakoztató műsorokat sugározni, vagyis semmit, ami a Kádár-rezsim idején evidenciának számított. És akkor ezzel le is ástunk a probléma gyökeréig: ma már mindenki számára világos (egy-két eszelős Kis Jánost leszámítva persze), hogy a doktrinerség egyáltalán nem üdvözít. Tehát nem csak arról van szó, hogy a sajtószabadságnak szükségszerű büdösnyúlványa a „médiaszabadság” (s nem „szabadosság”, ti. itt objektiváció történik, nem szubjektív, „kiküszöbölhető hibák elkövetése”), hanem arról van szó, hogy a posztmodern világban megingott a sajtószabadság egyik alappillére; mára teljesen egyértelművé vált, a Kis János-i (majdnem) korlátlan véleményszabadság is gyakorlatilag (megkockáztatom: végső soron) kártékony jelenség. Ma már tények helyett is (szinte) mindenki a „véleményét” löki. Merthogy az kényelmesebb, mint a gondolkodás.
Ez a helyzet.
És ezt a problémát lovagolja meg a Fidesz. Pofátlanul? Nem pofátlanul? Félig pofátlanul? Nagyon pofátlanul?
Teljesen mindegy!!! A Fidesz ebben a vonatkozásban (is) érdektelen.
A jelenség léte (annak történelmi oka), illetve a jelenséghez való társadalmi viszonyulás a döntő. Magyarán: olyan objektív ellentmondásról van szó, amelyre részint nincs elvi jellegű megoldás, részint gyakorlatilag sem az a megoldás, hogy egy unalmas, jelentéktelen fazonka bocsánatot kér azért, amiért nemhogy nem neki, de senkinek sem kell bocsánatot kérni.
Ugye?! Itt is a Rubicon, ott is a Rubicon, ámde sehol a Rubicon! Csak néznek, mint Fanni a fórumon. Mert a „Rubicon” ott hömpölyödött el (csak nem vették észre), ahol a Fidesz agytrösztjében (valamikor a kilencvenes évek közepe táján) fölismerték: Orbán Viktort Kádár-szerűre üdvös maszkírozni. Akkor nyerhetnek. Miért? Mert a polgárinak nevezett (papagájozott) Fidesz-Kádár-populizmus nem is annyira a „nyuggereket” (ők ugyanis még ismerték az eredeti formátumot), mint inkább – paradox módon – a fiatalokat, a középkorúakat, a Babarczy-féléket vonzza igazán, s belőlük lesz majd jó sok szavazat.
Tehát: a „nagyon okos nő” még most sem látja (nem érti), merre a Rubicon, csak kapkodja okos kis fejét, hol erre, hol arra, elbődül (ha kell, ha nem), bocsánatot kér (ha kell, ha nem), illetve csak azért kér bocsánatot, amiért nem kéne, ráadásul mindezt a Fidesztől (s annak kontramarháitól) átvett primitív nyelvezeten teszi.
A pofátlanozás kártékony attitűd. Ám csak másodlagosan azért, mert minden általánosításintellektuális roggyantságra vall. Döntően azért kártékonyak ezek az emberek, merthogy nyelvileg primitívek, vagyis, ha értenék, se tudnák a különféle ellentmondásokat megfogalmazni. Ami fordítva is igaz: ha valaki csak 40-45 szót ismer elárvult anyanyelvéből, semmiképpen sem juthat adekvát értéshez. József Attilával fogalmazva: az „ős patkány” (aktuálisan: a pofátlanozás) úgy „terjeszt kórt miköztünk”, hogy Szíjjártóból-Bayerból-Babarczyból Kunczéba-Mesterházyba-Gyurcsányba, Vámosból, Csintalanból Bánóba, Gerőbe, majd tovább: Buerba, Békesibe… „szalad”. Sőt, ha jól rémlik, még a decens, viszonylag kulturáltan, differenciáltan fogalmazó Bolgár Györgytől is hallottam ezt a kifejezést.
Még valamit ceterum censeo Almási Miklóséknak: Babarczy Eszter, lám, „tud” bocsánatot kérni! Bocsánatot kér, merthogy ő nem látta előre: a Fidesz olyan médiatörvényt szorgalmaz majd, amilyet szorgalmaz. Ámde azért, mert Babarczy nyíltan kiállt egy olyan politikai törekvés mellett, amely a cigányságot a lehető legotrombább módon fenyegeti fizikailag, sőt a par excellence gettósításukat tűzi napirendre (s itt a Morvai-féle zsidózás csak mocsárhab a folyékony női tortán), nos, ezért a feminagender nem kér bocsánatot. Feminizáljuk hát a mocskos macsó társadalmat! Olyanná, amilyenek a Morvai és Babarczy gendertársak! Jó lesz az nekünk!
Babarczy Eszter Almásiék originális üdvöskéje volt, most is az, és az is marad. Néha kissé „megrökönyödnek” rajta, majd híven megbocsátanak néki, akár visszavonja „megrökönyítő” „véleményét”, akár nem.