Volt. Nem is egyszer. Attól hogy Ő nem szeretett engem, még nem jelenti, hogy mást sem szeretett, talán ugyanolyan reménytelenül, mint én Őt. Volt akinek én voltam Ő, aki nem viszonzott. Ettől még tudtam nagyon szerelmes lenni, csak éppen nem azt az embert.
Nem szálltok, folyton csak rohantok, Pedig Ti is húsból-vérből vagytok, lelketek szép s tiszta mint a hó, lényetek kedves, jó és megkapó. A földön jártok, nem szálltok felettem, a család kedvét keresve önfeledten, szárnyak nélküli földi angyalok, Anyák, asszonyok, lányok és csajok. Fiúk! Áldjátok, s imádjátok Őket, Asszonyt,leányt, s a párductestű nőket!
Veled vagyunk, ha nyugovóra térsz. Veled vagyunk, ha néha útra kélsz. Veled vagyunk, hétköznap és vasárnap. Veled vagyunk, ha meggyötör a bánat. Veled vagyunk, ha néha mosolyogsz. Veled vagyunk, ha álmok közt bolyongsz. Veled vagyunk, és itt vagyunk Neked. Veled vagyunk, és megfogjuk kezed. Veled vagyunk, az élet viharában. Veled vagyunk, a fájó bús magányban. Veled vagyunk, Hozzád egész közel. Veled vagyunk, és karunk átölel. Veled vagyunk, hajtsd vállunkra fejed. Veled leszünk, örökké csak Veled.