Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Tudsz más igehelyről, ahol az Úrnak, gyógyítónak nevezés miatt tiltakozott?
- ilyenről azért nem tudunk, mert nem volt miért:
"Akkor újra megszólították néhányan az írástudók és a farizeusok közül: "Mester, jelt akarunk látni tőled."Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt.És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: "Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!"mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt, és miután eljött hozzá, a lábai elé borult.Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, segíts rajtam!"Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, mégis azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából.
Egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte, s így kérte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz."
Hozzáment egy bőrpoklos is és térdreborulva esengett hozzá." Te, ha akarnád, képes volnál engem megtisztítani!" - mondta.Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: "Ha akarod, meg tudsz tisztítani."
Máté 7, 21-23.... jól kifejezi a Máté 23, 6-8-et is...
Jézus nem volt ÚR/Isten/, mert egyedül ezt Istent illette meg, illeti meg e megszólítás..., hisz maga Jézus ember fia volt....., az egy másik kérdés, hogy ki miként is fejezte ki Jézus megszólítását...., ettől még ő nem lesz automatice istenség, fenség és Úr!
Jézus Isten nélkül egy gyámoltalan ember lett volna....
Pontosan az idézett helyed mutatja azt, hogy Jézus nem úgy érti az Úr fogalmat, ahogy a világ fejedelmei és hatalmasságai. Tehát nem úgy, hogy néki szolgáljanak, hanem ha ő megmossa a tanítványok lábát, akkor ők is mossák meg egymás lábát. Ez azt jelenti, hogy ő (akit éppen Úrnak neveztek) nem vár el önmagának szolgálatot, akkor ők se várjanak el másoktól szolgálatokat, hanem egymás felé szolgáljanak.
Mire föl jelenti ki magáról Pál, hogy ő az Úr Jézus Krisztus elhívott szolgája?
Pál apostol legfontosabb célja volt a szolgálat szentesítése, ami természetesen nem oldható meg hierarchikus berendezkedés nélkül.
A hierarchia szerinte így néz ki.
Van az Úr Jézus Krisztus, aki a fej. Azután pedig rendelt az Isten az egyházban először apostolokat, (ide sorolja önmagát) azután tanítókat, igehirdetőket, természetesen az egész gyülekezet tökéletesbítése céljából szolgálat vonatkozásában, hogy mindeki engedelmeskedjen annak ami alá való, ez Isten szent és tökéletes akarata.
Ha a Máté 23,8-9-re gondolsz, ott csak az Atya megszólítást szűkíti Istenre, a Doktort és Mestert magára. A Máté 19,17-ben meg a jónak nevezésért tiltakozik, a mesterért nem. A Zsoltárok 110,1-et Máté, Márk és Lukács szerint is emlegette elég gyanúsan magára értve, az Apcsel 2.34 szerint Péter meg egyértelműen Jézusra vonatkoztatja. Tudsz más igehelyről, ahol az Úrnak, gyógyítónak nevezés miatt tiltakozott?
Nos komolyan vébe a szót, szerintef, ha Jézus kijelenti, hogy senkit ne szólítsanak Úrnak, gyógyítónak, jónak, csak egyedül az Istent illeti meg, akkor miként mondhatta máskor másoknak, hogy jól mondja az aki őt Úrnak szólítja?
Amúgy Vermes Géza kimerítően ír erről a titulusos megszólítással kapcsolatban A zsidó Jézus című művében!
Nézd azért nincs kizárva, hogy sok mindent hamisítottak már az első századokban és folyamatában, míg mércévé nem tette egy zsinat! Elég egy vesző, pont, avagy szó elhagyása, netán beleépítése, nem is beszélve a dordítások, de akár nyelvújításoknál már több, esetleg más értelmezést adni a szavaknak, mondatopknak, fogalmaknak és máris bárki bármit értelmezhet ki az evangéliumi , de a leveleket írók gondolataiból....is!
Nem kellene Tamásét szembeállítani Jézus kijelentésével. Ugyanis ő is mondta: János 13. 13. Ti engem így hívtok: Mester, és Uram És jól mondjátok, mert az vagyok. 14. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
Hogy Tamás Uramnak nevezte mikor meglátta a feltámadt Jézust, nem jelenti azt, hogy Jézust Úrrá kell tenni. Különösen amikor Jézus kijelentette (szemben Tamás kijelentésével), hogy nem azért jött, hogy néki szolgáljanak. Akkor most Tamás szava nagyobb Jézusénál?
Amikor Péter kijelentette, hogy Jézus az élő Isten Fia, ezzel nem tette Őt Megváltóvá.
Hanem Isten Fiává. Ezt azonban ki vonta kétségbe?
Azt mondtam, hogy Pál apostol kiáltotta ki Jézust tévesen Úrrá (királyság fejévé) és Megváltóvá.
Jézus az igazság tanítójaként jött, az evangélium bölcsességével, mint az élő Isten Fia, aki a nyomdokába tanítványokat szeretett volna helyezni. Ám ezt a vonalat Pál apostol teljesen megsemmisítette, Jézus tanítását feleslegessé tette, hamis rangokat és hitelveket állított, rossz tanácsokat osztott, és hibás remdeléseket hozott. Megalapított egy egyházat, amely mind máig a bálványimádás és bálványáldozat mintáját követő vallást hirdeti szerte a világon Jézus evangéliuma helyett, de Jézus nevében!
Akár a világosság angyala is megjelenhetett neki, aki Jézusnak állította be magát. Vagy jó sokáig a napba nézett, és amikor megvakult, rohant a tanítványokhoz, hogy őt Jézus megvakította.
Pál mindig maga tett bizonyságot magáról, és Jézus szerint annak a bizonyságtétele nem igaz.
Pál nem elfogadta Jézust urának, hanem kikiáltotta Úrnak és Megváltónak.
Ha ismerte volna Jézust, akkor ismerte volna azt a mondatát is, amikor kijelentette, "nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak".
Amiket Istennek tulajdonítasz mint üzenet, azok Pál saját üzenetei a követőinek. Timótheusnál hivatkozott Istentől ihletett iratokról nem lehet tudni, hogy prófétai írások, vagy esszénus iratok voltak-e, de azt lehet tudni, hogy nem a Biblia volt, benne Pál leveleivel amiket gyerekkora óta olvasott. Hiszen akkor még hire hamva sem volt a Bibliának, de még az evangéliumoknak sem.
Nem tudom hogy lehet ilyen topikcímet adni. Jézus a Megváltó, Pál pedig, miután megtért, egész életét Neki adta, Jézust fogadta el Urának és Megváltójának. Tanításai Istentől ihletettek, ma is üzen az Úr levelein keresztül számomra. Ajánlom figyelmetekbe például a Timóteushoz írt leveleket, én magam sokat épültem általa.
Pál apostol sokszor fogalomzavarai miatt jut tévedésekre.
Például a büntetés helyett a bűn szavakat használja, holott a büntetés a bűn fizetsége lenne.
Állítja, hogy megszabadít az áldozat a bűntől, holott itt büntetés elengedésére utal.
Állítja, hogy bejön a törvény hogy a bűn megnövekedjék, pedig a törvény azért jött be, hogy a bűn csökkenjék.
Egy kalap alá veszi a törvényt a bűnnel: a bűn ti rajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok a törvény alatt. (Róma 6, 14). Ez azt a gondolatot veti fel tévesen, hogy aki törvény alatt van az bűn alatt van. Ennélfogva tévesen vezeti gondolatmenetét tovább, hogy a pogányok is bűn alatt lennének. Pedig ők nincsenek a törvény alatt. Ha pedig nincsenek a törvény alatt, milyen bűntől kell őket megváltani?
A szó szerinti értelem alatt arra gondolsz, hogy az "én vagyok az igazság" felkiálltással megkérdőjelez mindenki mást hogy igazsága legyen?
Ezt azért vonom kétségbe például, mert Jézus maga mondta, hogy aki az igazságból való hallgat az én szómra. Ha feltételezi, hogy lehet rajta kívül is valaki az igazságból, akkor nyilván az igazságot nem csak magának tulajdonítja, vagyis nem csak magát azonosítja vele.
Az igazsághoz úgy lehet eljutni, ha az ember rájön, mi nem az. Ez hosszú idő, míg az ember keservesen szembesül mindezekkel, eldob mindent, ami nem szükséges. Az igazságra nem lehet rámutatni: az az, ő az. Amint az ember megszabadul minden tehertől, ami hazugságként, tévedésként nyomta a vállát, akkor ott fog állni meztelenül, gyermekként, ártatlanul és majd elmondhatja: "az én igám gyönyörűséges, az én terhem könnyű."
Az igazságot kicsit egyszerűbbnek mondanám. Nem bontanám két csoportra, tehát szubjektívre és objektívre, hanem valahogy úgy, hogy a valóságnak megfelelő állítás, vagy még egyszerűbben, hétköznapi nyelven fogalmazva úgy van, ahogy mondom.
A pontatlan és téves megfogalmazások miatt vált szükségessé ez a kettébontás, de szerintem sikertelenül. Ugyanis akár az objektív akár a szubjektiv világ kifejezéséről van szó, tévedés vagy pontatlanság mindenképp belecsúszhat, holott éppen a valósághűség szándéka miatt hozták létre pont az objektív igazság kategóriáját, amely már mentes a személyi megítélések pontatlanságától. Amiképpen felállítasz szubjektív és objektív igazságot, azonképpen lennie kell szubjektív és objektív hamisságnak, vagy tévedésnek is.
Holott egy személyi megítélés is lehet pontos, egy objektív megállapítás is lehet pontatlan. Hamis -nem igaz- azonban az a megítélés, amely szubjektív állításnak tüntet fel egy egyébként személytől függetlenül hozott objektív megítélést. (erre példa a hit által elfogadott igazságok magunkévá tétele) És fordítva, hamis az a megítélés is, amely szubjektív megállapítást tüntet fel objektívként. Az igaz volta a kijelentésnek nem pont a szobjektív vagy objektív voltában rejlő különbözőség lenne, hanem azoknak a valóságnak való megfelelése.
Például ha én kijelentem a saját értékrendem alapján, hogy a lekváros palacsinta ízletes étel mindenkinek a világon, tehát objektív szándékkal saját értékrendemtől függetlenül akarnám értékelésemet érvényesíteni, tévedésből egy eleve hamis megállapítást teszek, amelyet azok tudnak bizonyítani, akik nem szeretik a lekváros palacsintát.
Pontosan abban van egy nagy megtévesztő (hamis) technika, amikor valaki a saját értékrendszerét, vagy vallásos, vagy gazdasági, vagy tudományos igazolások segítségével objektív értékrendnek szeretne beállítani. A társadalmi konfliktusok alapja általában ez.
Az igazság megismerése tehát valójában az életről, valóságról, Istenről alkotott tévedéseink megértését jelenti, minden igazság feltárásán keresztül egy hamis, tudatlanságból felállított, hit által ellenőrzés nélkül elfogadott vagy félreértett nézet, érték, megítélés, vélemény hullik le a porba.
Amikor Jézus kijelentette, hogy én vagyok az igazság, ezt természetesen nem szó szerint értette, és hogy rajta kívül nincsen igazság. Ez valójában azt jelentette, hogy nincsen benne semmi hamis. De az igazság éppen úgy benne van mindazokban, akik az igazságok megismerésén keresztül a tévedések nagy hálózatai alól felszabadulni képesek voltak.
Valóban az igazság fogalmában eltérünk. Képeztél egy nagybetűs igazság fogalmat Jézus ama kijelentése folytán, hogy magát nevezte igazságnak.
Ennélfogva biztosan képeztél egy nagybetűs élet fogalmat is.
Jóllehet ezt Jézus nem az élettől, és annak igazságától való elkülönítésének a szándékával mondta önmagáról, fizikailag lehetetlenné téve az egész világ számára, hogy élő és igaz lehessen. Ez az elkülönítés csak egy emberi nézet, amely holttá és hamissá teszi az egész világot, csak Jézuson belül tételezve fel életet és igazságot.
Jézus ezt azzal a szándékkal nyilatkozta ki, hogy őt az élettel való egységében fogjuk fel, mint ahogy ő az Atyával is egy. Benne van tehát minden élőben, és minden életet kifejező igazságban.
Megtalálod a röködő pillangóban, az ordító oroszlánban.
Az aluljáró koldusában, az asztal mögött telefonáló titkárnőben.
Megtalálod őt egy pillantásban, egy odaadó mozdulatban.
Egy helyen nem találod meg, a szeretetlen cselekedetben.
Telleg, ne dobjunk ossze az itteni keresztenyekbol egy minta-keresztenyt ? Ugyis resz szerint van mindenkinek, hatha sokbol osszerakunk egye rendest. Na miccosz ?
De irigylem aztata jo termeszetedet, hehe....! De szeretnem megtanulni ezt a pallerozott nyugalmat. Hogy csinalod ? Igy nottel mar fel, vagy gyumolcs ? ;)
A kiindulási alapoddal van a gond - az "igazság"-gal, s annak érzékelésével.
Az, amit Te mondasz "igazság"-nak az nem az "Igazság". Mert az Igazság az Isten maga. Emiatt a Te "igazságod" a Te igazságosságod, s az nem azonos Isten igazságosságával, aminek az alapja - Ő, maga. Márpedig Isten az Igazságát, azaz a maga valóját, Isten az Ő Szelleme által közli - s nem az ember lelkének az igazságérzete által. Ez a Te nagy bibid - gyártottál magadnak igazságokat, a magad bensejéből, ami nem azonos Isten bensejéből, az Ő lényegéből, a Szelleméből származóval.
Azaz ne hivatkozz Te "igazságra"! Legalábbis ne arra, ami Isten maga. Maradj hát a magad igazságánál. Ahogyan eddig...
Pál levelei nem érthetőek nehezen. Az elfogadása bizonyul egyedül nehéznek, mivel bírkóznia kell az embernek saját igazságérzetével. A levelek alapból megkívánják az igazság megismerésére való támaszkodás feladását, ez persze minden őszinte embernek nehézséget jelent, hogy ezt felcserélje a hit általi elfogadandó "igazságokra".
Amíg az ember nem ismeri az igazságot, addíg ezek elfogadása könnyen megy. A baj az, hogy ha ezeket a gondolkodást szabályozó módszereket (félemlítés, feltétel nélküli engedelmesség, meggyőződés nélküli hit, stb) a hívő már elfogadta, akkor a belőle kivezető utak is le lesznek vaslakattal zárolva.
Amikor az ember valamennyire ismeri az igazságot, (Péter apostol esetében, különösen Jakab is aki már tűzoltásképpen próbálja Pál oktatásait hevesen kiigazítani) ezek a módszerek komolyabb ellenállásra találnak, ezért tűnik olyan "nehezen érthetőnek".
Az igazságban jártasabb embereket ezekkel a levélbeli tévedésekkel nehezebb már megetetni.
Tudod a csűrés-csavarás kétoldalú. Egy valamit nem csak becsavarni lehet, de kicsavarni is. Innentől csak annak eldöntése a fontos, melyikkel jár az ember jobban?
Úgy látom, hogy Péter mondatait sem olvastad el végig, s nem értetted meg az Ő Pálról szóló gondolatmenetét sem. Mert Péter megértette Pált, s csupán jelezte a levele címzetteinek, hogy vannak Pál írásaiban nehezen érthető dolgok. Amiket addig olvassanak, amíg meg nem értik! Merthogy nehezen, de kellő odaszánással mégis megérthetőek, s szükséges is megérteniük, mert ellenkező esetben a maguk vesztére jutnak, ha meg nem értik azokat, s a megértésük helyett inkább "elcsűrik-csavarják" azokat.
Tehát Pétert sem érted, csakúgy, mint Pált magát, s állítom, hogy a Velük összhangban, azonos Szellemből szóló Jézust sem.
Mit nem lehet érteni a "hit általi megigazulás" tanításán, az "engesztelő áldozaton", a "test és lélek ellenségeskedésén", "aki mást hirdet legyen átkozott", meg hogy a "püspök egy feleségű legyen" (stb)?
Inkább Péternek volt nehezen érthető, ezért mondta Péter, hogy "levelei nehezen érthetőek". Én inkább azt mondom, azoknak érthető nehezen, akik Pál félreértéseit komoly tételeknek hiszi.
Sőt Péternek azért lehetett nehezen érthető, mert olyan valamivel találkozott, amely már nem származott az álatal ismert Jézus tanításaiból, és egyszerű felfogásával nem is tudta összeegyeztetni. Csak a Pál által tekert magyarázatok segítségével.
