Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Ez egy mesevilág, nagyon szépek, igaz csak a neten láttam a képeit, meg most már többen is készítenek kavicsból, láttam hasonlót virágsziromból is (azok üveglap alatt voltak).
Tegnap megnéztem a már jó ideje tervezett kiállítást, Szilajka Erzsébet kavicsképeit az Aranytíz kultúrházban. Az épület kellemes, a hely könnyen megközelíthető, a kiállítás jól megvilágított helyen volt. Maguk a képek elbűvöltek, az első szó, ami eszembe jutott róluk, az egyik kép címe volt: Harmónia.
Valóban különböző színű és méretű kavicsokból készültek a képek, legalábbis jó részük. Sok esetben a háttér festett volt, éppen úgy, mint a kavicsok.
Többször és figyelmesen végignéztem, éppen úgy, mint az ott lévőek.
Volt néhány kedvencem, ezek egyike a Titkos olvasósarok, ami egy vízparton lévő nyugszék, ernyő, és alatta egy olvasó nő. Aztán volt a puha ragaszkodás, ami és egy macska és egy nő kapcsolata, a cicus az ember vállán utazik.
Aztán ott volt a Dudus, az indiánlány, ott elsőnek az jutott eszembe, hogy ugyan honnan szerezte Szilajka ezeket a csöpp tollakat?
Néhány képet az irodalom ihletett, főleg Mary Poppins.
Érdekes volt még a Baj van a részeg tengerésszel… is, ennek a képnek a keretét kékre festett borosüvegekről származó, kékre festett dugóval rakták ki. A tengerész tartásából ítélve, nem annyira részeg, inkább másnapos volt.
Az egyik polcon 7-8 kavics hevert, megnéztem, kézbe vettem őket, és nem volt nehéz elképzelnem az egyiket csíkos zakónak, a másikat sziklafalnak, aminek a tövében gyülekeznek későbbi megmászói.
Örülök, hogy sikerült megnéznem!
Miután közel volt hozzá a Művész mozi, megnéztem a szintén tervezett Könyvesbolt a tengerparton című filmet. Na, ez aztán nem volt harmonikus, viszont annál jobb! Erről viszont más alkalommal.
Mi is csak kívülről tudtunk megnézni, de azért az sem semmi :)
A harangjátékot is megvártuk.
Még egy kis plusz a Bozsóhoz, van egy szoba, ahol Ferenczy Ida bútorai láthatók - város szülötte és büszkesége -, akit Erzsébet királyné választott ki magának magyarországi tartózkodásai társalkodónőjének, akiről állítólag azt nyilatkozta a királyné, barátnőjének tekinti. Ferenczy Ida Erzsébet halála után életét a királyné emlékeinek, tárgyainak rendezésére szentelte. És ha jól emlékszem, itt került szóba egy következő teremben a 14. aradi vértanú neve, Lenkey tábornok, aki nem lehetett a tizenhármak között, mert rabtartása alatt sebesülten megőrült és meghalt.
Kecskeméten a Városházát sajnos csak kivülről néztük és persze megvártuk a harangjátékot is, szép és hangulatos volt. Amikor mi voltunk a Cifra-palotában,egy 1848-49-es időszaki kiállítás volt, amit láttunk, nagyon érdekes, 48-as honvédek által készített tárgyakkal (dobozkák stb.), aradi vértanúk személyes tárgyai, ilyesmik.
A Városházával nem tudtam betelni (mondanom sem kell, ez is szecessziós), innen kb 10 perc sétára van a Bozsó Gyűjtemény, amire szerintem nagyon büszke a város, sok kulturális program helyszíne.
A Cifra Palotában is voltunk, amit idő hiányában - már nem sok volt zárásig, illetve a jegypénztáros elég határozottan tájékoztatott, hogy jóval zárás előtt kezdik zárni a múzeumot, a felső emeletekről indulva - szinte futva néztünk meg, de megnéztük. Engem fent leginkább a pávás díszterem érdekelt (az állandó kiállítást végig rohantunk, a fenti biztonsági őr sok jót nem feltételezhetett rólunk, de kit érdekelt).
Az időszaki részen már több időt jutott egy szír származású, de több évtizede Kecskeméten élő fotóművész, Bahget Iskander képeinek. Alapvetően szociofotók voltak kiállítva, egymás mellett a magyar tanya világa és a sivatag világa, tájképek, emberek és leginkább tekintetek.
Van még egy időszaki (?) rész, az első világháború kezdetének 100 éves évfordulója alkalmából rendezték meg a „Fogytán reménynek és kenyérnek” – háborús gasztronómia című tárlatot, a front és hátország élelmezése, viszonyai, szokásai. Nem szeretnék egy fél napot sem úgy tölteni étkezés szempontjából sem, ahogy a lövészárkokban szolgálatot teljesítő katonák indultak gasztro batyuikkal.
Ami számomra érdekesebb lehetett volna, az a két évvel ezelőtti kiállítás (erről csak a neten olvastam), ami A háború pillangói címet viselte, a tábori bordélyokban szolgálatot teljesítő prostituáltak kicsit sem szép és vonzó világát mutatta be.
Amikor sétáltunk keresztül az udvaron, egy kisebb létszámú csoport búcsúzott az egyik múzeumi dolgozótól, és tisztára olyan érzésem volt, nagyon jó ismerősök, közben utólag derült ki, hogy semmi ilyesmi, csak hálálkodtak a tárlatvezetés miatt, ami nagyon kedélyesre sikerült. Amikor Kecskemétet kiválasztottuk, olvasgattunk mit lenne érdemes feltétlen megnézni, és egy helyen többen dicsérték ezt az intézményt, pont a személyessége okán. Ez sokat hozzátett :)
Az épület amúgy nem csak a barokk épületből áll, hozzáépítettek egy modern részt, többek közt itt van a fogadó rész is, ami tágas, kényelmes, hatalmas kanapékkal tele pakolva.
Jaj,de jó kis programod volt! :-)) Már jártam Kecskeméten évekkel ezelőtt,de leragadtam a Czifra-palotánál meg az öregtemplomnál meg a Városházánál, erről a gyűjteményről még nem is hallottam.
Kecskeméten járva látogattuk meg a Bozsó Gyűjteményt. A múzeum egy barokk házban kapott helyet, ami arról is nevezetes, hogy Klapka tábornok kisdiákkori éveiből itt töltött néhányat. Szépen felújított épület együttes, zöldellő belső udvarral, ahol kint ücsörögni is kellemes.
Bozsó János – korábban nem hallottam a nevét – kecskeméti születésű festőművész, aki autodidakta módon foglalkozott a festészettel, emellett gyűjtötte a régi tárgyakat, eleinte csendéletekhez, majd később értékmentő céllal az elmúlt öt évszázad terméséből. Ezekből a néprajzi és iparművészeti tárgyakból született a kiállítás. A paraszti élet berendezései mellett a megtalálhatók a polgári lét tárgyai, különlegesen megmunkált bútorai, kiegészítői. Nem mindennapi gyűjtemény a férfiak kincseként emlegetett borotvatartó dobozkák sora (ami a titkos dobozokhoz hasonlóan csavarosan nyílik), illetve a mángorlófa, amit a legények ajándékoztak az eladó sorba kerülő lányoknak, a komoly szándék kinyilvánítására. Ha a legények nem értettek a fafaragáshoz, akkor mesterembert kértek fel a tevékenységre. Aztán volt még üvegből, porcelánból, ácsolt ládákból álló összeállítás.
A sok szépség mellett ért még az a meglepetés, hogy minden látogató személyes tárlatvezetést kapott, így sok tárgynak lehetett megismeri a történetét, illetve Bozsó János munkásságáról, gyűjtő és festőszenvedélyéről kaptunk élményszerű elbeszélést.
Az ott dolgozó múzeumi munkatársak minden elismerést megérdemelnek, nagyon felkészültek és szívvel lélekkel meséltek. Még nincs vége a sornak, ugyanis az emeleten is meglepetés várt, egy órakiállítás formájában. Szintén magángyűjtemény zseb, fali, asztali órákból, nemzetek és mesterségek órái, illetve az 1800-as évek végén készült templom toronyórájának teljes szerkezete.
És végére hagytam az időszaki tárlatot, mely ott jártunkkor A természet katedrálisa címmel mutatta be Paál László munkásságát. Fák fényben árnyékban.
Manapság már annyi fesztivál van, gasztro témában is, csak kapkodom a fejem, szinte minden hétvégére jut valami. Hamarosan jön a lecsó, pálinka, bor, kolbász, kocsonya, fánk, húúú végtelen a sor. Pont sóletten nem voltam, de a flódni, az nagyon finom, tömény és cseppet sem diétás :)
Jól elsiettem a Múmia kiállítást, meg sem említettem, hogy az általad említett Fehérek templomában talált múmiák is részei voltak a kiállításnak, kölcsönben a Természettudományi Múzeumból. Illetve az utolsó teremben mai "darabok" fotókon (Sztálin, Eva Peron, Lenin).
Az egri múzeumban az idegenvezető nekünk egy fiatal srác volt, de ő is szórta a poénokat.
Ó de nagyon köszönöm! Amikor láttam a darabot, még kevés kritika született, most az összest megnyitottam. Igen, hallottam, hogy a Torvaldot alakító Csankó Zoltánnal ugyanaz történt, mint Nóra férjével. Csak bentebbi forrásból értesültem és nem tudtam, hogy ez mennyire publikus. És azt is hallottam, hogy így belülről tudta eljátszani a faképnél hagyott férjet. Azon viszont csodálkozom, hogy ő hogyan reagálta volna le a 15 év utáni visszatérést, mondjuk a darabban is kissé szokatlan volt az a nyuszi reagálás, mármint a szerep szerint.
A rendező, Galgóczy Judit akkor vésődött belém, amikor a Hinták-at rendezte Lackfi Jánostól, az is brutál jó volt.
A thália színházat éppen felújítják, körbe van kerítve, nem látható a szobor. Persze az is lehet, hogy nem a színházat, hanem az előtte lévő részt, de ez a végeredmény szempontjából mindegy. Azért remélem, járok még arra.
Bocs, hogy ilyen messze nyúlok vissza,de emlékeztem, hogy láttad te ezt a Nóra 2.-t és ma reggel "szembejött" velem egy cikk ezzel kapcsolatban, talán érdekes lehet:
Ezzel a kiállítással is kacérkodom, érdekel a téma, de az ár húzós....
Néhány évvel ezelőtt a Természettudományi Múzeumban volt egy nagy kiállítás a váci, Fehérek templomában fellelt múmiákkal, az nagyon érdekes volt.
És örömmel mondom,hogy az általad említett egri kiállítást is láttam, néhány éve húsvétkor. Maga a pincerendszer is érdekes és nekünk egy nagyon jópofa középkorú férfiember jutott idegenvezetőként,aki viccesen, humorosan adta elő a mondandóját,időnként megnevettetve a társaságot.
Erről a sóletfesztiválról még soha nem hallottam, érdekes lehetett. Bevallom őszintén, én csak ilyen Globus konzervsóletet ettem, az ízlett, hát még az igaz, az milyen jó lehet.... :) Flódnit mintha ettem volna már cukrászdában, úgy emlékszem,elég tömény édesség.
Régen jártam az Operett felé, ez a Kálmán Imre-szobor nem rémlik, átellenben a Thália előtt levő érdekes Hofi-szobor annál inkább!
Eger városában a Város a város alatt című kiállítással már hosszú évek során szemeztem, de vagy kevés volt az idő a városban, vagy ott jártunkkor kint meleg volt, miközben lent 12 fok az állandó hőmérséklet, ezért legutóbb azzal a céllal jártunk Egerben (meleg ruhát bekészítve), hogy ezt soroljuk legelőre. Óránként indul az idegenvezetős túra (egyénileg nem is járható), és bizony tényleg el kél a melegebb ruha, ennek ellenére bizony voltak rövidnadrágban, pólóban is. Korlátozott számban lehet takarót bérelni. A pince kb négy km hosszú, ebből kb 700 méter látogatható, kisebb leágazásokkal. A török megszállás alatt épült, azóta többször került megerősítésre, ma már múzeumként üzemel. Bor mutatóban, mert hogy mégis csak ez volt az eredeti funkciója és cseppkövek. Sok mindenért érdemes Egerbe látogatni, de most ezt szerettem volna kihangsúlyozni :)
Igen, ez praktikus ötlet, én is szerettem volna, mert jó társaságban lett volna igazán kellemes. Sajnos, senkit nem sikerült rábeszélnem. AZ vagy könnyebbség volt, hogy az idő nagyon kellemes volt, némi szemerkélő esőtől eltekintve.
Szeretem a sólettet és a flódnit is, Raj Ráheléből tavaly ettem a pozsonyi pikniken. Mi általában felezünk mindent, így többfélét is megtudunk kóstolni.
Európában Prága után Budapesten ez a hatalmas gyűjtemény, a Király utcában, ahol előtte a Body kiállítás kapott helyet. Azt olvastam, hogy elismert tudósok, orvosok, antropológusok és régészek közreműködésével állt össze a tárlat, ami híradások szerint világszenzációnak számít.
Érdekesen vezet be a síron túli világba. Néhány termen át bepillantást kaphatunk a különböző korok, vallások, földrészek temetkezési szokásaiba, a halált követő, kísérő szertartásokba.
Külön bontja a természetes mumifikálódást – amik az időjárás, jég, fagy, oxigénhiány, forróság, egyéb természeti környezet hatására konzerválódtak -, illetve a szakrális célokkal, mesterséges módon elősegített mumifikálódást, pl az ókori egyiptomi testek, dél-amerikai kosármúmiák, vagy - a törzs nevére már nem emlékszem, csak arra, hogy szintén dél-amerikai - akik a legyőzött ellenség fejét zsugorították, le volt írva az eljárás, de nem értettem meg.
Nagyon sok, a kiállított térben szereplő képi/materiális anyaggal már lehetett találkozni a national geographic műsoraiban, rendre külön köszönetet mondtak a szervezők a segítségért. A termek némelyikében le lehetett ülni, ez jól esett, mert a sok lassú gyaloglástól a hátamat éreztem. Illetve ami még jó volt, hogy a belépéskor mindenki kezébe nyomtak egy audio guide-t, ami kiváltotta a hosszú transzparensek olvasását, hallgatva kényelmesebb. Érdekes volt, de a belépő ára véleményem szerint túlárazott 3800/4400 Ft (hétköznapi/hétvégi). Kb ½ 1-2 órás időtöltés, mi bőven hagytunk idő.
Nemrég jöttem meg a Sóletfesztiválról, ott jártam, nézelődtem, kóstolgattam és jól éreztem magam. Kellemes hangulatú, jól szervezett utcai rendezvény, érdemes volt megnéznem. Többféle sólet volt, és azzal a szándékkal mentem ki, hogy legalább két fajtát megkóstolok. Az izraeli változattal meg is tettem, egészen csöppet, kellemesen csípős volt, és krumpli is főtt belé. Megkóstoltam volna a magyart is, de kénytelen voltam rájönni, hogy már én sem vagyok a régi. Negyven évvel ezelőtt másfél nap alatt megettem a Globus konzervet, most viszont egy tányértól is tökéletesen jóllaktam. Ilyenkor bosszant igazán, hogy egyedül mentem, ha valaki velem jön, szépen elfelezzük, mind a sóletet, mind az élményt.
Volt még flódni is, nagyon guszta, de meg sem próbáltam. A pékségnél kissé haboztam, mert csodás kalácsillat volt, majdnem kísértésbe estem, de mint mondtam, addigra jóllaktam.
Sok volt a fiatal, érdekes módon jó néhány keleti látogatóval is találkoztam. A fiatalok közül jó néhányan bőröndöt gurítottak, lehet, hogy valami ifjúsági szálló volt a környéken?
Az ételpultok előtt hosszú volt a sor, de a kiszolgálás gyors és udvarias. Néhány emléktárgyat is vásárolhatott, aki ezt akarta. Magában az utcában jó egynéhány cukrászda is található.
Miután a környéken volt egy Star Wars modell és makett kiállítás és vásár, persze hogy nem mulasztottam el, hiszen kőhajításnyira volt egymástól a kettő. Egész érdekes volt, bár bevallom, a figyelmem időnként megoszlott a tárgyak és a kissé korhadt padló között.
Ezt nem részletezem, csak a filmsorozat rajongóit érdekelné.
Egy kicsit sétáltam a környéken, és az Operett Színház előtt egy szobrot láttam. Még bőven volt hely mellette a padon. Érdekelt, ki volt ez a vendégszerető úriember, Mint kiderült, Kálmán Imre, és ezt stílszerűnek találtam.
Szerencsém volt, mert csak akkor kezdett el esni, amikor már rászántam magam a hazaindulásra. Igaz, akkor sem nagyon.
Szóval az ember eltervezi a múzeumlátogatásokat, aztán az ember unokatesója meg végez:),így két olyan kiállítást is láttam,amit nem terveztem,de egyáltalán nem bántam meg. (A Frida Kahlo és a sorozatgyilkosos még várat magára,de szándékom szerint nem marad el!)
Az első nem tervezett Kodály Zoltán egykori lakása a Kodály köröndön, ami múzeumként látogatható, előzetes telefoni vagy e-mailes bejelentkezés után. Unokatesóm nagy szervező, így jutottunk el ide. Kezdésként meg lehet nézni egy kb. 30 perces dokumentumfilmet Kodályról, amiben maga a mester is megszólal és az életét is végig veszik, ez jó alapot ad a kiállítás megtekintéséhez. Az ebédlő, a szalon és a dolgozószoba eredeti berendezésekkel, csodás cserépkályhákkal, műalkotásokkal, Kodály által gyűjtött bokályokkal örvendeztet meg. A valamikori hálószoba pedig Kodállyal kapcsolatos időszaki kiállításoknak ad helyet. Sok a tárgyi dokumentum, pl. Kodály jegyzetei, levélvázlatok, a frakkja, plakátok a művei előadásairól, néhány érdekes fénykép Kodályról (pl. amerikai tartózkodása alatti fürdőzés egy vendéglátójánál medencében - rózsaszín úszósapkában:)
A másik terven felüli a Várkert Bazár Déli palotájában az Új világ született - Európai testvérháború (1914-1918) c. állandó kiállítás. Unokatesóm magyar-töri szakos ált. iskolai tanárnő,így még érdekesebb volt vele végigmenni. Alaposan végigveszik a "nagy háború" előzményeit, következményeit, szereplőit, rengeteg idézet, korabeli tárgy és enteriőr segít belehelyezkedni az adott korszakba. Megelevenedik például Ferenc József dolgozószobája (itt egy érintőképernyőn végig lehet venni a császár egy átlagos napjának napirendjét - koránkelő és rendkívül kötelességtudó, szorgalmas hivatalnok volt), Erzsébet királyné is megidéződik, pamlagon ülve, előtte nagytestű kutyája. Bemehetünk egy lövészárokba, láthatunk aknavetőket, beolvasztásra váró harangokat. Foglalkoznak a nők szerepével a háború alatt. Megelevenedik nagyon élethűen egy gázálarcot viselő ló és lovasa (engem ez fogott meg a legjobban, furcsa módon riasztó, ahogy az állatokat is "bevonjuk" a konfliktusainkba), volt még vöröskereszttel jelölt hírvivő kutya, gázálarcos gyermek, korabeli gyerekjátékok, orvosi műszerek, hadikórházi imakönyv stb. Felidézték Tiszta István alakját valamint az ő Károlyi Mihállyal vívott pisztolypárbaját. Még Rudolf trónörökösről is szó esik, habár ő ugye nem érte meg a világháborút.
Augusztus 20-at én is otthon töltöttem. Két program is lett volna a közelemben, de én sokalltam a pluszokat. Nem, az ország tortáját nem kóstoltam, az Ízek utcáját nem látogattam meg, amúgy is meleg volt, hát még egy csomó tűzhely mellett! A tavalyi Pöttyöst megkóstoltam, de nagyon nem ízlett, száraznak és unalmasnak találtam.
