AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Vicc volt
a vezetéknevemből jött a Vincent, a King James Clawell egyik könyve (Patkánykirály) után, a G. meg csak úgy. Glorious...:-)))))))
Képet meg így:img src=http://az elérési cim(www.akármicsoda). Mindezt <> közé teszed.
Hun is vannak azok a fotók?
De inkább egy konvoj cd-t aggyá...:-))))))))
Ennyire isteníted az Anathema-t. Nekem megvolt a Serenades, meg újjakba belehallgatam...
Ha én kedvencemről nevezném el magam, akkor valami ilyesmi lenne: James Maynard John Garcia Page Hamilton Stone Gossard, de ez tool hosszú lenne.
Még annyi hogy segítsetek már:
HOGY LEHET KÉPET BEILLESZTENI IDE, MILYEN FORMÁTUMBAN???
Na most tényleg, én kiváncsi lennék arra, hogy az ide beírók közül ki-valójában-kicsoda. Egy párra már rájöttem: hm, ha minden igaz Locus star: Moodgabi, akkor, stzar: LL, akkor van itt Fafara: Valentin Sz., najó jómagam+Albatross: Convoy tagok, plussz rakás egyéb zenekar tag. Bocs akit kifelejtettem. Na most lebuktatok, de szerintem ez ne legyen titok. Most írja be szépen mindenki mivoltát, hovatartozását, stb.
Hadd lepődjek, meg, ki tudja, lehet hogy itt van köztünk Paksi Bandi is, vagy mittomén rákattant az Indexre netán Lars Ulrich is. vagy ilyenek.
David Tibi? Hm... Az se tegnap volt, most lehet, hogy ra ismernel. Te ha erdekel meg tobb minden, akkor inkabb maganba, mert leharapjak a fejunket! :))
Szerintem alapvetően egy nagyon pozitív dolog hogy egyáltalán létezik Magyarországon Metal Hammer című újság. Régebben is olvastam és mostanában is olvasom, habár őszintén szólva korántsem olvastam az összeset, de azért elég sokat, és egyértelműen fejlődik a lap a külcsínt és a belbecst is tekintve. Szerintem manapság már a metal is annyira sokszínű stílussá fejlődött, hogy igenis meg kell hogy férjen egy ilyen újságban is több teljesen más felfogású zenekar is. Értem ezalatt azt mondjuk, hogy szerintem METAL a Slayer éppúgy mint a Skid Row és akinek van egy kis esze azt mindegyiket szereti. Szóval minnél szélesebb palettát fog át az újság, szerintem annál jobb.
Számomra a legérdekesebb részek mindig a zenészek nyilatokzatai.
És nagyon jó (volt?) az XY akták rovat is, mert honnan ismerje meg az ember a kedvenceit, ha nem egy ilyen lapból, számomra kevésbé fontos információ az hogy ki milyen producerrel, milyen stúdióban hány óra alatt készítette el lemezét, mint az hogy mi a véleménye a világról vagy milyen ember.
Azt is korrektnek találom, hogy egyre több magyar zenekar kap megszólalási lehetőséget az újságban, habár bizonyára ezen a téren is akadnak szép számmal elégedetlenkedők, de igazándiból az természetes, hogy mindenki a saját háza táján söpröget, és a szerkesztőség kedvencei nyilván többször fordulnak elő, mint a kevésbé kedvencek.
Ezt a tendenciát meg kéne őrizni mert bizony ráfér szegény magyar zenekarokra a támogatás.
Sokszor meglepődöm, hogy a koncerteken mekkora érdektelenség van, ha nem a létszámot , akkor a hozzáállást tekintve. Persze lehet, hogy nem a megfelelő koncertekre járok.
Viszont nagyon zavaró számomra, hogy sokszor azt olvasni az élő fém rovatban, hogy ezt meg ezt a koncertet lekéstem, nem láttam, szerintem ez egy nagyon negatív dolog, mert akkor menjen olyan ember, aki oda tud érni időben, másrészt ez az adott zenekar számára biztosan elég sértő lehet.
Kezd laposodni a topic, az meg különösen nem kóser, hogy mindenki itt kaserolja a saját fennzinnjét.
Ilyenképpen a végén még én is leírom, hogy:
megjelent az új PSYCHEDELIC doomstoner fanzine, benne többek között JOHN GARCIA interjúval, és hogy Hegedüs Márk 9653 Répcelak Avar u. 6/B. címen lehet megrendelni 200 pénzért.
Na, Intense -> Csak annyit hallottam ma fél füllel, hogy a dobos kint van Amerikában, Lali most hazajött, de még a többiek is akarnak kimenni erre-arra, külön-külön, vagy együtt stb... Utóbbi esetben cuccokkal együtt és akkor ott próbálnának. De egyenlőre örülnek a kis pihenőnek, és semmi konkrét. Szóval ezek voltak a nagy hírek.
> Voyc néven futott. Volt hathúros basszusgitárom, a gitáros bácsinak meg
> héthúroskopirájtdrímszatyornamegakornéssztiviváj gitárja, oszt mi voltunk a progresszívek.
De jo... Ugy laccik mindenki igy csinajja...
Mi meg Everflownak hittuk magunkat es mi is azt gondoltuk, hohy mi vagyunk a progresszivek.
Voyc néven futott. Volt hathúros basszusgitárom, a gitáros bácsinak meg héthúroskopirájtdrímszatyornamegakornéssztiviváj gitárja, oszt mi voltunk a progresszívek.
Remelem nem vettek majd meg, amikor meglattok az utcan a Strato koncerten beszerzet Phoenixes polomban. Kurva draga volt, de ne mbirtam ellenallni. A koncert aztan engem is elvarazsolt, mint titeket... :)
Egyvalamit hianyoltam....az elso amit hallottam toluk, a Twilight Time album volt. Igaz, nem olyan profi, mint a Visions, vagy a Fourth Dimension, es nem is Kotipelto, hanem Tolkki enekel rajta, de mivel azt hallottam eloszor, kulonos ertekkel bir szamomra. Es szeretem a mai napig. Kar, hogy nem nyomtak rola semmit. Legalabb egy Lead us into the Light-ot...
Naszoval:
a kozponti tema (vezercikk stb.) a Transatlantic lesz, Neal Morse bacsi eleg sokmindenrol beszel ezzel kapcsolatban.
Sieges Even
Pain of salvation
Civil Defiance
Aebsence
Progressziv vita
A Scenes from a memory magyarul (meg nem biztos)
D.C. Cooper
Nemesis
Es az a rengeteg lemez, amit mi jonak tartunk, es az utolso szam megjelenese ota karcolgatta hallojaratainkat
A kulcsin nem lesz egy egetvero valami, inkabb a tartalomra helyeztuk a hangsulyt.
Ja, es meg egy kis nepszerusites: azokan, akik birjak az angol nyelvet, szeretnem a figylemukbe ajanlani az Edge of Time nemzetkozi progreszziv magazint, ami egyedulallo a maga nemeben (A/4-es formatum, 80 valahany oldal, profi kiallas stb.) a Hammerben lehet kapni, meg van nehany darab.
Laza ez a Mikey boy, láttam a Dynao98-an a Spiritual Beggarst, habár akkor még nem nagyon ismertem, aztán meg Dynamo 99-en az Arch Enemyt - azt meg végképp nem ismerem.
Csak azt akarom elmondani, hogy ez az ember egy iszonytos profi gityós. Szerintem meg ráadásul skizofrén is egyben - értem ez alatt a Carcass + Spiritual összeazonosíthatatlanságát. Hogy tud két ilyen műfajban otthon érezni magát.
A lényeg az, hogy azóta beszereztem a Spiritual albumokat és nagyon kedvenceim lettek, értem is Mike f****-os véleményét. Olyan mintha orgazmusod lenne tőle, nagyon jó zene. Annyira feeling hogy hihetetlen.
