Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Nos....., előfordult 30 éven át......, hisz úgymond magam is újjászületett hívő emberke voltam, hála Istennek már nem vagyok!!!
Érdekes a keresztények ugyan azt szajkozhatják naphoszat, ismételgethetik a betanított szövegeiket, de ez senkinek nem tünik fel?
Minden alapot mélkülöz a vallásos, de legyen az keresztény hit, ha isteneik pusztán írásos szájhagyományok5ra épülnek....., ez a lemez igencsak agyonkoptatott az egyházak és felekezeteik szerepjátékaiknál....
A valósággal jöjj és ne holmi vélttel.....
Bizonyítsd be hogy van élő Jézusod, mert amíg nem teszed, addig az ellenkezője igaz!
amúgy előfordult már valaha veled itt a fórumon, hogy a másik oldalt (a Bibliát Isten Igéjének elfogadó újjászületett hívő embereket) próbáltad megérteni?
Vagy mindig ugyanaz a - minden alapot nélkülöző - lemez megy nálad?
A probléma meglátszik így is. A követést magyarul az engedelmeskedéssel azonosítod, holott az igazság keresésében és megismerésében kell követni, ami a saját életünkben való tevékenységre vonatkozik, és ez nem mehet mintákhoz igazodás, előírásoknak való engedelmeskedés alapján. Ez egy igen fontos önálló tevékenység és saját erőforrásokat, önálló kutatást igényel, hogy a tapasztalatok eősítsék meg az igazát.
Ráadásul a követése nem parancs. Ha valaki akarja, kövesse. Annak beállítása, hogy Jázus az Úr tehát parancsa a követés, más szóval amit mondasz az engedelmesség, Jézus szavát teszi hiteltelenné, amely az önálló döntésre helyezi a hangsúlyt.
Nos, egy dolog biztos, hogy a biblia nem az Isten, szavai nem mérvadóak Istenre, sem az emberre olyan mértékben, amilyenben a kereszténység írásmagyaráz!
Vagy érti az ember, hogy mi a lényeg, vagy nem, de egy fontos alap, hogy az élő egy Isten szava nem helyettesíthető hívő emberek írásaival...., sem teológusok képzeleteivel!
A világképem még mindig hitelesebb, mint a keresztényeké!, így a tiédnél is, hisz benne vagy, le sem tagadhatod, ki sem szaladhatsz belplle, de hitből sem vááltozik meg akaratod szerint....
Nem kell erőlködni, sem görcsölnöd, hisz akkor érzed jól magad, ha nem gondolkodol, hanem elfogadsz egy készreszabott mesés világot, amit már álmodni sem kell neked, megtették helyetted! Azt hiszed különb vagy vallásosságoddal, hogy többet tudsz a bibliáról és asszociált értelmezéseiről, mint én, avagy azok akik már másképpen látják a hit dolgait!? Akkor tévedtél! :)
A felhívásodnak eleget teszek, meg sem szólítalak, sőt reagálni sem fogok......
Kár a vasvesszőre ugranod, nem erről volt szó, hanem arról, hogy Jézus Úr-e. Az ellenségein vasvesszővel uralkodás (is) igazolja, hogy Úr. Úr ő az övéi felé is, csak nem vasvesszővel, hanem tanítással, türelemmel, intéssel, stb... De megmondta a benne hívő zsidóknak is, ha megmaradnak a beszédében, akkor az ő tanítványai (sokan nem maradtak meg). Az ővéi meg ismerik és követik az ő szavát, magyarul engedelmeskednek neki. És most nem egyházfegyelemről beszélek, meg hierarchiáról, hanem arról, hogy több igével is bemutattam, igazoltam, hogy kijelentés szerint Jézus Úr.
Ne haragudj, de fölösleges volna. Értetted is a legutóbb pl, csak mivel nem egyezett a világképeddel/vélekedéseiddel, hamisítást kiáltottál. Jogod van ezt gondolni, nekem meg kár volna tovább erölködni. Mint már írtam, nincs jözös alapunk a vitához, maradjunk inkább békességben egymás mellett.
Hidd el, ér ez egy pirosat, hiszen előzmény nélküli volt, mert eddig jól megvoltunk mink Takarítóval hangnemileg. De kinőttem én már a taknyos gyerekeknek szóló hangnemből, merthogy nem engem nevelgetnek már, hanem én nevelem a sajátjaimat 17 éve, s mások tucatjait a tanóráimon immár 6. éve.
Ha nem szólsz egy gyereknek is, aki Feléd tiszteletlenül szól, hogy átlépte a határt, akkor legközelebb ismét tiszteletlenül szól, s ismét, ismét, s egyre tiszteletlenebbül. Emiatt már az elején fel kell Neki mutatni a pirosat, s pihentetni kell egy időre, hogy belássa a tévedését.
Ezért kell az elején szólni, mégpedig igencsak határozottan. Sőt, a felnőtteknek is.
Szóval ér ez egy pirosat, mert megjegyzem, hogy tapasztalatból szólok ebben is, hisz focizom 8. éve már versenyszerűen. Mégpedig nem "kispályán"...
Ne csináld ezt Nemocap, emlékezz vissza a tavalyi hosszas vitánkra épp Pállal kapcsolatban. Nem volt köztünk semmiféle "műhiszti", s valódi hiszti sem, azaz szót értettünk Te+én normális hangnemben, legfeljebb nem értettünk egyet számos dologban (a szeretet kérdésében pl. teljesen egyetértettünk, ha emléxel...).
Vannak Nekem határok, amikre neveltek, amiket ne lépjen át Velem szemben senki, s én sem lépem át azt másokkal szemben. Mindenkit neveltek valamilyen szintű határok betartására, én most szóltam Takarítónak, hogy túlment azon. Ezt kérem, hogy tartsa be - ennyi.
Az érveim pedig nem fogytak el, ezt Te is nagyon jól tudod. Aszem megnézheted, hogy ebbe a topikba én írtam a legtöbbet a "bibliások" közül, s ez éppen azt mutatja, hogy van bőven véleményem a dolgokról.
De a sértegetés tényét, ha nem teszem szóvá, hanem minden szó nélkül írok tovább érdemben, akkor jogalapot teremtek a másiknak a későbbi lehetséges, újbóli sértésre. Márpedig a másik nem kellő tisztelete közvetlen akadálya a megértésre való törekvésnek. Mert az az ember, aki Téged érdemi érveid előadása közben sérteget, az valójában nem akarja megismerni a véleményedet érdemben, azaz nem kíváncsi arra valójában.
Na emiatt kellett most szólnom. Mert az érvek itt vannak bennem, de csak az arra érdemben kíváncsi közeggel érdemes azt közölni. Ahogyan most leülök, s megírom a Gazdasági Minisztériumnak a tegnap kért szakvéleményemet. Nem biztos, hogy el fogják fogadni, de számításba veszik, hiszen Ők maguk kérték. Udvarisak, ha azt el is utasítják, s udvarisak, ha el is fogadják. A határt nem lépik át, nem sértegetnek, ha nem egyező Velük a véleményem.
Takarító is a topikja megnyitásával Ő maga kérte az érdemi ellenvéleményeket, amiket nem kötelező elfogadnia, de számításba kívánta venni azokat a nyilvánosság elé való kilépéssel. Azonban azt csak az érdemiség megőrzésével lehet fenntartani, s nem az azt mellőző, sértő hangnemmel.
Én emiatt egyelőre békén hagylak ismét Téged, sértegesd másnak a nézeteit az ilyesfajta utolsó bekezdésekkel.
Zoli bácsi ugyanis önálló felnőtt ember, akinek nem parancsolgatnak más emberek. Olyan ember, akinek nem mondja senki, hogy ihat-e még több "sört", vagy sem.
Nem vagyok ugyanis kisgyerek, hanem 3 tinédzser gyermeket nevelő családfő vagyok, akinek a családján kívül a véleményét miniszterek, képviselők, államtitkárok kérik ki nap mint nap szakmai dolgokban, az egyéb munkáim mellett.
Emellett nem gyűjtök "kosárlabda-kártyákat" sem. Te lehet, hogy ilyen korlátok között élsz még mindig, de én soha nem voltam ilyenek között. Még gyerekként sem.
Én jószándékkal, s szelíden írtam eddig Feléd, erről ismernek engem általában a fórumon. Tehát nem volt elvárható ilyen hangnem Tőled, arra én okot, alapot nem adtam, s emiatt sértegess mást, ha egyáltalán más "bibliás" még szóba áll Veled ezek után! Én nem fogom Nekik ajánlani, s aszem elegendő lesz Nekik akár csak erre az írásomra, s az előzményeire rámutatni, hogy lássák, milyen stílusra számíthatnak az érdemi érveikre válaszul.
Actionman-nek egyszer már szóltam, hogy ne folytasson Veled vitát, mert meddő dolog, hiszen nem tanusítasz belátást számos logikus dologban sem. Ezt akkor Ő belátta, s itt is hagyta a topikot. Most e mellé sajnos azt is mondanom kell majd más bibliásoknak, hogy ha belekezdenek Veled egy vitába, akkor egy idő után ugyanolyan sértő stílussal fognak majd találkozni, mint amilyennel én most találkoztam Tőled. Emiatt a "bibliások" már két okból sem fognak ide érdemben írni, s más is meg fogja fogadni a dolgokat átnézve a tanácsomat, ha nem kérsz elnézést az érintettől (most épp Tőlem) a Tőled elhangzott sértegetésért!
Mert nincsen értelme egy olyan embernek írni, aki a tanusított értetlensége mellett még sértegeti is a másikat.
Ádám örökéletének gondolata is csak mese. Ádám nem élhetett volna örökké az Édenkertben sem, ugyanúgy meg kellett volna halnia, még ha nem is lett volna kiűzve az Éden kertjéből. Különben nem kellett volna Istennek elültetni az örök élet fáját is! Mint ahogy mondtam, a halál nem a bűn miatt van a világon, ahogy Pál apostol tévesen megállapítja, hiszen meghal jó és gonosz, igaz és hamis, bűnös és ártatlan. A halál azért van a világban mert ez minden élő végének a módja. Az állatok sem azért halnak meg, mert vétkeztek, hanem mert ez az életük befejezésének a módja.
Megint csak mondom, a bűn ennek a halálnak az igazságtalan vagy idő előtti kiosztása, a tettesek és felelősök a vérontásért mindig is számonkérhetőek.
Csak Pál találta ki ezt az eredendő bűn fogalmát a megváltás elméletéhez, de ahogyan az eredendő bűn sem igaz, azonképpen a megváltás témája semi igaz. Jóllehet ami az Édenkertben megtörtént, megtörtént. Azonban tessék azt úgy érteni, ahogy azt a még Pál leveleitől független írók helyesen ott leírták. A probléma nem az engedetlenség volt, hanem a jó és gonosz tudás megszerzése, amiért lett az ember kiűzve az Édenkertből. Az engedetlenség jutalma pedig nem a halál volt, hiszen NEM HALT MEG ÁDÁM, hanem a verejtékes munka. Csak el kell olvasni a történetet úgy, ahogy a szerzői leírták. Nincs szellemi halál, akár a szellem, akár a lélek meghal, az ember maga is meghal. Akár az agyat, akár a szívet veszed ki a testből, az ember meghal. Létfontosságú szervek és valóságok halálával az egész ember meghal. Létezni sem tud. Ezt csak azok találták ki, akik mesékkel akarják becsapni a híveiket. Nem a halál az amit Isten elutasít, hanem a bűn. Minden természetesen élő dolognak végének kell lennie. A halál maga a befejezés, és Istentől van az is, mint az élet. Csak akik félnek a haláltól, azokat lehet rémisztgetni a mesékkel.
Mondod: ...nem vetted észre, hogy a vér elsődlegesen a lélekkel azonos...
A vér=lélek elméletedet vizsgáld azért felül.
Nem csak annál az utalásnál használja a Biblia a lélek szót, ahol te e vérrel azonosításhoz felhasználod.
Nézzél utána, hogy ugyanazt a szót eredetiben hány helyen használja még a Biblia, és sohasem a vérrel való azonosság értelmében.
Maga Ezékiel 37 is hibás. Károli ugyan léleknek fordítja azt, amit te szellemnek nevezel, (Isten szerint igaz Biblia vajon melyik, mert a másik Isten szerint hamis Biblia) de a vér sehol nem töltődik bele mint lélek, vagy mint vér a feltámasztáskor a halott testekbe. Csont meg hús meg inak igen. KÉT dologról beszél Ezékiel (mert nem TUD harmadikról, amiről te tudsz) ami a test, meg a másik. (Lélek vagy szellem, kinek hogy tetszik)
2. Ilyen bűn fogalmak mellett azt kell gondolnom, hogy te Istent nem ismered, csak a Mózesből. Kénytelen vagyok szigorítani a dolgon, tehát bűn az, amit az érvényes törvény annak nevez, törvény nélkül nincsen bűn. Izraelben Mózes adta a törvényt tehát ott bűn volt az Isten parancsolatának való engedetlenség.
A pogányoknál nincsen senki a zsidó törvény alá vetve, tehát senki nem vétkes a Mózesi paranmcsolatok megszegésében, és nem lesz elítélve sem törvényszegésért Izrael törvényei által.
Mondhatod, hogy a törvény nem tudása nem mentesít. Igen, de csak azoknál, akik a törvény alá vannak vetve. Akik nincsenek a törvény alatt, azoknál édes mindegy ismerik-e a törvényt vagy nem, betartják-e a törvényt vagy sem. Sem nem védi a törvény őket, sem nem bünteti.
Egyetlen nem zsidó ember sem kényszeríthető a zsidó törvényeknek való engedelmeskedésre. Még ha Isten is adta a zsidóknak a törvényt Mózes által, de Isten is volt az, aki elvette tőlük Jézus által. Hogy megtartották maguknak? Ő dolguk. A szerződés már akkor sem érvényes.
Ennélfogva, aki szívből engedelmes Mózesnek, szívből is tudja megszegni a törvényét. Az ilyen embernek a bűn is a szívébe van írva. De nincsen kárhoztatásuk azoknak, akik nincsenek kényszerítve Mózes törvényeinek a szívükbe vésésére, hanem Isten felszabadította őket az igazság és a szeretet szerinti életre.
3.
A testi kívánságok pedig szép, jó és Istentől való dolgok, amiket mindenki megkapott a saját testével egyben, úgyhogy mindenki figyelmezzen a helyes megélésükre. A Pálisták pedig sanyargassák meg magukat.
Amikor egyszer hústestet mond Pál egyszer meg testet, az nem jelenti azt, hogy mást gondol alatta, mert nem gondol mást. Ez látható abból, hogy minden gondolatai a test kívánságainak a kárhoztatása körül zajlik, minden bűnt, gonoszságot abból vezet le, és hogy a legnagyobb bűn Pálnál nem az erőszak vagy a gyilkosság, hanem az engedetlenség és a paráznaság.
A parázna nők előrébb lesznek a mennyek országában, mint Pál és a hívei.
Azért mert a szív a testben van, Jézus nem a test kívánságait fogja ezért kárhoztatni, ahogyan azt Pál teszi, azzal az indokkal hogy a testben vannak. Amikor a szívről beszél Jézus a gonosz szándékokról beszél, azokról a döntésekről, amelyek szívből lesznek elhatározva. Ezért mondja, hogy a gonoszságok a szívből származnak.
Jézus felsorolása gonoszságokról abban különbözik Pál felsorolásától, hogy Pál nem tudja mit beszél, mert Jézussal szemben fogalma sincs az emberi természetről, és a felsorolt bűnöknek és álbűnöknek a keletkezéséről vagy a természetéről.
Nem értem miért ragaszkodsz akkor tévedésekhez, hogy messziről lerínak róluk a hamisságok. Rád parancsolt valaki, hogy ha ezektől a nézeteidtől hajszálnyira is eltérsz, akkor több sört nem ihatsz és elveszik a kosárlabda-kártya gyűjteményedet? Vagy mi?
Legyártasz mindenről egy mintát, és azt szeretnéd ráerőltetni hit által a követőkre.
A szeretetnek, az életnek, Istennek nincs "mintája" amit úgy lehetne hívni, hogy "valódi".
Amire utalsz az evangéliumban például a meghidegült szeretet kapcsán, az nem a valódi és az ál szeretetet igyekszik elkülöníteni, mint ahogyan te értelmezed, hanem a szeretet mértékét igyekszik jelölni. Nem hamis az, hanem erőtelen.
1.
A mintát aztán körülírod, hogy legyen mihez igazodni:
Az Atyához hasonlítva
A Fiúhoz hasonlítva
A parancsolatok megtartásával azonosítva
de mindenképp valamihez igazodva gondolod a szeretetről alkotott képpel elhatátolni azokat, akik nem a meghatározott mintád szerint szeretnek.
Másképpen fogalmazva. Amikor Jézus azt mondta, hogy úgy szeressétek egymást, hogy én szerettelek titeket, ha ezt mintaként kezeled, akkor elkezded megmosni minden barátod lábát. Ha nem, akkor megérted, hogy a barátoddal való kapcsolathoz a szereteted adjon energiát, és nem egy minta alkalmazásával kell úgy csinálni, hogy a szereteted feltételezni tudja.
Egyetlen hamis szeretetet ismerek el, az a képmutatás. Képmutatásnak pedig pont az az alapja, amit te éppen rá akarsz kényszeríteni azokra, akik azt elhiszik, hogy egy minta szerint viselkedve jelezzék, hogy az ő szeretetük "valódi".
A szeretetet nem hasonlítani kell, hanem megélni. Ha már hasonlítod valakinek a szeretetéhez a te viselkedésedet, képmutató vagy. Vagy van saját szereteted, vagy nincs. Nem úgy kell a barátodat szeretni, ahogy más viselkedik vele, hanem úgy ahogyan neked kell viselkedni vele. Nem tudod a szeretetet igazán kifjezni, ha állandóan parancsra vagy viselkedési mintékhoz igazodva próbálod kifejezni. Amikor Jézus a szeretetet megparancsolta, hogy úgy szeressék tanítványai egymást, ahogy ő szerette őket, azzal Jézus nem mintát adott, hanem erőt mutatott.
Nem attól lesz minőségi a szeretet, hogy előírásaidnak (mintáidnak) megfelelő viselkedéssel azt valaki tanúsítani próbálja. Mert előírásszerűen viselkedni, mintaszerű magatartást tanúsítani lehet szeretet nélkül is. És akkor inkább én azokhoz az emberekhez fordulok, akik ugyan nem viselkednek szentül és igazul előttem, nem mossák meg egymás lábát vagy beszélnek Jézus áldozatvállalásának elfogadásáról - helyettük - mert önmaguk képtelenek áldozatot bevállalni, hanem úgy viselkednek, mint a részegesek és paráznák, akikről látom, hogy magatartásuk mögött szeretet van és nem előírás, barátságuk pedig nem parancsra hanem szívből fakad.
A "valódi" szeretetről, "valódi" életről, "valódi" Istenről csak úgy tudsz beszélni, ha arról mintát adsz (igeit, bibliait). Aminek a hibáját szeretném így megvilágítani.
2. A halál árnyékányak a völgye persze hogy ismert előttem is a Bibliából. Csakhogy nem a te "nem valódi" életről készített mintádtól való eltéréssel jellemezhető.
A Biblia minden ilyen esetben a halálos fenyegetés előtt álló próféta szavait meséli el:
Zsolt 23,4:
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy...
Szó nincs arról, hogy a halál árnyékában járó prófétát valójában egy nem "valódi" élettel kárhoztathatnánk. Ezekben a történetekben mindenki él igaz vagy hamis, jó vagy gonosz, de a gonoszok halálos fenyegetései megjelentek a valódi életükben.
3. A szellem.
Nem tudod bizonyítani a szellem és lélek különbözőséget annak alapján, hogy az idézethez éppen melyik fordítást használod fel. Az Ezékiel idézeted is lélekről szól a Károli fordítás szerint, abban a fordításban ráadásul sehol nincs a szellem megnevezve. Károlinál a szellem csak a Jób előtt elsuhanó látomás esetében lesz megemlítve. A Károli szerinti Isten szerinti Bibliában: NINCS SZELLEM, mint az ember alkotóeleme megemlítve sem.
De nem akarom egyértelműen Károli fordításait elfogadni, hiszen a Bibliában nem csak fordítási hiba van. De egyéb fordítások alapján sem határolódik jól szét a szellem és a lélek közötti különbség.
Ahonnan te is az idézeteket veszed a történet általában kétféle fogalmat említ, vagy a test és a lélek, vagy a test és a szellem szerinti összefüggésben. De mindig kihagyva a harmadik verziót. Például az Édenkertben az ember teste lett megformálva a föld porából és lehelte az orrába az élet lehelletét, így lett az ember élélénnyé, mint az állatok is, akikben élő lélek van. Nem említi meg, hogy ha a lehellet lélek volt, akkor szellemet is tolt volna az Úr az emberbe, tehát a szellem hiányzik a megteremtéskor. Tehát nem is halhatott a szellem bármilyen bűn esetén meg. Ha azonban a lehellet szellem volt, akkor az állatokba is szellem van, ami őket megeleveníti, és a lélek nem lesz megteremtve. Ádám akkor szellemmel él és lélek nélküll.
Logikai okfejtésed nem az okfejtésben hibázik, hanem a kiindulópontban. Azt mondod, hogy a szellemnek a halál létállapotába kerülésével nem hal meg az ember, de nincs alapod arra, hogy ezt állítsd. Az édenkertben ugyanis szintén kimaradt a harmadik verzió. Az élet lehelletét vagy szellemnek, vagy léleknek kell érteni, és az megmaradt az Édenkerten kívül élő emberben is. Különben meghalt volna eleve.
Ha pedig nincs harmadik verzió, akkor nincs is ami meghaljon. Az Édenkertre hivatkozni azért hibás nálad, mert az Édenkert történet nem szolgáltat alapot az okfejtésed igazolásához.
De vegyük Pált akár léleknek akár szellemnek fordítjuk a test ellenségét, kimarad a harmadik. NINCS. Nem is említ harmadik verziót, tehát ha te a szellem, lélek, test hármasságáról beszélsz egyáltalán nem lehetsz BIBLKIKUS.
Nem abban térsz el a Bibliától, hogy lélekről vagy szellemről beszélsz, hanem abban, hogy ezt a hármasságot állítod, ami viszont nincs a Bibliában sehol megemlítve, jellemezve, elkülönítve, megmagyarázva. Pedig ha a Biblia ezt az állításodat igaznak tartaná, biztos, hogy több helyen utalnia kellene rá, hiszen alapvető fontosságú, különösen lényegük megkülönböztetése. Amit mondasz inkább ezoterikus fogalmazás. Nem azt állítom, hogy a hármasságodban neked nincs igazad. Azt állítom, hogy ennek a megfogalmazásakor hibásan támaszkodsz a Bibliára.
Dávidnál amikor arra hivatkozol, hogy az Úrnak szelleme rászállt (1 Sámuelben nem a 2-ben) és kérte, hogy ne vonja meg tőle, akkor nem azért, mert előtte nem élt volna, hiszen élt, vagy a megvonásával meghalt volna, hiszen nem halt meg. Szelleme sem elevenedett meg, sem nem halt meg ettől. A megfejtés, amiért az Úrnak szelleme rászállt benne van a Bibliában. Nem azért, hogy megelevenítse Dávidot, ez természetesen kitaláció és nem igaz. Hanem hogy prófétának kenje fel. Erre utal a következő igehely is, hogy mi lesz azokkal, akikre az Úr lelke szállt:
1 Sámuel 19,20-23:
Követeket külde azért Saul, hogy Dávidot fogják meg. A mint azonban meglátták a prófétáknak seregét, a kik prófétálának, és Sámuelt, a ki ott állott, mint az õ elõljárójuk; akkor az Istennek lelke Saul követeire szállott, és azok is prófétálának.
Mikor pedig megmondták Saulnak, más követeket külde, és azok is prófétálának. Akkor harmadízben is követeket külde Saul, de azok is prófétálának.
Elméne azért õ maga is Rámába. És a mint a nagy kúthoz érkezék, mely Székuban van, megkérdezé, mondván: Hol van Sámuel és Dávid? És felelének: Ímé Nájóthban, Rámában.
És elméne oda Nájóthba, Rámában. És az Istennek lelke szálla õ reá is, és folytonosan prófétála, míg eljutott Nájóthba, Rámában
Dávid elhalt szellemének a megelevenítésére használni az Úrnak szellemének a rászállását, erős kiforgatása a Bibliai történetnek. Saultól amikor eltávozott az Űrnak "szelleme" vagy "lelke" (megint mekkora fordítási bakik!), (de alkalmas a kihasználásra), az Úrnak való szolgálattól lett megfosztva. Semmilyen szellemi halálban nem lett része, nem is írja a Biblia, de amit írt, az az, hogy az Úr gonosz szellemet küldött rá, hogy gyötörje. Itt is hiányosságot mutat az elképzelésed. Biblia szerint akkor van jó szellem és gonosz szellem? Állításod szerint a szellem az élet az emberben, a hiánya a halál. Akkor a gonosz szellem is képes megeleveníteni, ha az emberbe kerül?
Erős túlzás a Pál féle idézetet a szellem halott álapotából való életre keltéssel magyarázni, amikor szó sincs benne róla. Amikor a romlandóság nem örökölheti a romolhatatlanságot, akkor egyáltalán nem beszél a szellem halott állapotának a megszűnéséről, hanem a test újjáteremtéséről. De Pál szintén CSAK kétféle megkülönböztetést használ, ugyanis mennyei testről és földi testről beszél. NEM SZELLEMRŐL! Arról te beszélsz. Lelki testről és érzéki testről. Azért nem említi a harmadik esetet (akár a lélek, akár a szellem legyen a harmadik) mert NEM TUD harmadik esetről.
Egyellőre.
Egy dolog Pállal kapcsolatban. Ne gondold, hogy nem látom meg ugyanazt a tévedést egy elképzelésben, csak azért, mert nem idézed azt Páltól, hanem magad okfejtésének állítod be. Én azokat a leveleket nem azért bírálom, mert Pál adta elő, hanem azért mert tévesek. Ha tehát te is tévedsz, de nem hivatkozol Pálra, éppen úgy nem fogom figyelmen kívül hagyni, mint Pálnál nem hagytam figyelmen kívül az ő tévedéseit.
És a követendő uralmi példát az ellenségeken gyakorolt vasvesszős uralkodással kell összehasonlítani? A hívők és a keresztények az ellenségei nekik?
A tanítványok ellenségei nekik? Jézus hol beszél magáról, hogy a követőin vasvesszővel fog uralkodni? Meg egyáltalán fenyegetett ő a saját szavaival is bárkit, aki nem akar neki behódolni, akkor jaj lesz neki?
Egyetlen dolgot mondott. Hogy kárhoztatni fogja azokat, akik nem hallgatnak rá, az a beszéd, amiket szólott mindenki előtt. Nem a vasvessző.
Vagy a keresztényeknek fáj, ha kimaradnak egy vasvesszős uralkodásból, azért várják olyan nagyon? A KIRÁLYSÁG!
Igazán nem tudjátok elképzelni csak a parancsra működő életet?
1. A szellem-lélek-test egységére, s külön alkotórészeivel kapcsolatban írtam az előbbi hsz-omban az 1.Móz 2,7. mellé (ha ott nem látnád! Pedig az ott szereplő lehelletnek fordított "ruach" szellemet jelent elsősorban, de amiatt fordították "lehelletnek", mert lehellés által közölt szellem az eredeti jelentése a szónak) más igei példát is. Ezt jobban megvilágítja pl. az idézett Ezékiel 37., ahol szintén a teremtés és szellem általi megéledés, élővé, lélekkel (mert ugye a földi élet hordozója a lélek/vér az ott leírt 2 másik mózesi idézet alapján!) rendelkezővé válás folyamatát írja le az Ige, a mózesi teremtéshez hasonlóan. Ezen kívül számtalan példa van még az Igében erre, az előző hsz-omban is írtam külön az ember szelleméről hosszabban, azaz nem csak a lélek-élet címszó alatt.
Magyarán az én szellem-lélek-test emberi felosztásom nagyon is a biblia fogalma, és nagyon sajnálom, hogy azt állítod, hogy "ez a háromság sehol nincsen ilyenegységben feltüntetve a bibliában". Most már két példa (1. Móz. 2,7., és az Ezékiel 37.) van előtted a hármasságról, meg számos magyarázat egyenként róluk. Amelyek bizony mind egyeznek az én fogalmi képeimmel, s mind eltérőek bizony a Te fogalmi képeidtől ("a gondolkodás a szellem, a lélek az érzelem, meg, hogy a test része a vér elsődlegesen", s nem vetted észre, hogy a vér elsődlegesen a lélekkel azonos, stb...).
Ez van - persze CSAK a bibliában.
2. Minden bibliai bűn-fogalomban az az azonos, hogy Istennek az emberrel megismeretett aktuális akaratának a így már akaratlagos áthágását mondja bűnnek (megjegyzem, Te is elismertél már korábban ehhez hasonló fogalmat, ha kell kikeresem).
Magyarán a bűn mindig az aktuális Isteni akarathoz van viszonyítva, s az annak való engedelmesség, vagy nem engedelmesség a kérdés csak. Én mindvégig erről beszéltem, s ez alapján írtam többször arról, hogy a törvény "Ne ölj" parancsolatát számos alkalommal áthágták a zsidók is Isten újabb, aktuálisabb parancsának engedelmeskedve. Mert az Istennek az aktuális módon való engedelmesség, szófogadás az elsődleges a biblia szerint (1. Sám. 15,22.), s az annak a be nem tartása a vétek, bűn fogalma (24. vers).
Magyarán, ha valaki a törvényen kívül nem kapott Mózes idejében, vagy később külön parancsolatot Istentől (ami akár a törvény áthágását is jelentette), akkor a törvényt kellett betartania.
Ábrahám is embervért készült ontani Isten aktuális parancsolatának engedelmeskedve, holott azt a Noénak adott törvény kifejezetten tiltotta. Hitte közben mindvégig azt, hogy nem kell majd Isten egykori parancsolatát áthágva ártatlan ember vérét ontania. A hite meg is tartotta Őt, s a fiát.
A bűn helye nyilvánvaló módon az embernek a testében lévő szíve, ami az ember akaratát irányítja. Emiatt időtlen az ajánlása az Igének Mózes óta, hogy az embernek a szívét kell megőriznie, azt kell körülmetélnie, abba kell Isten Igéjét, kijelentett akaratát felírnia, azt kell tisztán megőriznie. A szív a testben van, emiatt a helye csak a biblia szerint a test a bűnnek, s csak emiatt. Mert minden bibliai szerző, aki szól a szívről, az azt emeli ki legfontosabb tisztaként megőrzendőnek.
Bizony Pál is a szív tisztaságának a megőrzéséről szólt, s azt mondja, hogy a még meg nem engedett, túl korai, ifjúként elvenni akart kívánságokat el kell kerülni a hitéletünk elején, azaz túl korán, s egyelőre csak az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet kell követni - "tiszta szívből" (2. Tim. 2,22.).
Idéztem én ezt már korábban Neked, s bizony ezt nem láttad már sokszor Pálnál, s az Ige más helyein sem, hogy beszél az Ige olyan kívánságokról, amelyek még túl koraiak a hitben még ifjaknak, azaz "idő előtt elvett áldások" lennének. Márpedig alapelv az Igében, hogy
"mindennek rendelt ideje és ideje van az ég alatt minden rendelt akaratnak"(Péld. 3,1.).
És itt bizony ez után az Ige felsorol szinte minden emberi jó és rossz dolgot, figyelmeztetve arra, hogy mindent csak időben vegyen el az ég alatt minden élő ember. Tehát a kívánságok idő előttisége, vagy időbenisége nagyon fontos az Ige szerint, azaz nem csak Pál szerint.
3. Hústest - test kérdése.
Megintcsak elfelejtetted, hogy Pál nem hústestről ír, hanem mindig testről, s két szót egymás szinonimájaként használja, azaz mivel a "test" kifejezés közös a kettőben, emiatt a "test" kifejezésként használja a "hústest" kifejezést is!
Ennek alátámasztására írtam már példát korábban, amit simán elfelejtettél. Leírom mégegyszer:
Nézd meg a Róma 8. görög szövegét. Abban verseken át hol a "hústest" szót használja, hol a "test" szót. De a legfontosabb az, hogy van olyan, amikor egy versen (13.) belül mindkét szót használja ugyanarra a valóságra - azaz a "test"-re, s nem holmi akarattal, gondolkodással, szívvel, lélekkel, elmével nem rendelkező valamiféle "hústest" darabra! Tehát Pál a hústestet a test szinonimájaként használja az írásaiban, azaz nem cselekvőképtelen húsdarabként!
Akkor pedig, amikor kifejezetten a csak "eledellel" ellátandó testről beszél (amit nem az akaratiság, a lélek, az elme, a szív jellemez), akkor azt külön kihangsúlyozza. Így tesz az 1. Kor. 6. 13-ban. Ezt az eledellel ellátandó testet nem tartja a bűn megcselekvése helyének, ezen kívül valónak mondja a bűnt (18.vers).
Egyéb összefüggések:
- Mivel a szív a testben van, emiatt Jézus is a bűn megcselekvésének a helyét a szív helyszínébe, közvetve így a testbe is helyezi. Oda, ahova Pál is, a testi temészet által uralt emberi testi egészbe, az akaratnak, a szívnek, a gondolatiságnak, az elmének, a léleknek is helyet adó emberi testbe.
- Pál a Gal. 5-ben (és máshol is) számos olyan bűnt sorol fel, amelyekre puszta fizikai test nem képes, csak olyan test, amelyben benne van az akarat, az elme, a gondolatiság, a lélek, a szív. Ilyenek például a bálványimádás, varázslás, gyűlölködés, harag, irígység, patvarkodás, stb, stb... Emiatt látható, hogy Pál nem sima hústestről, egy darab húsról beszél, hanem az ezen cselekedetekre (amelyek többikét elsődlegesen a gondolatiság jellemzi, pl. irígység) képes testi egészről, szívestül-lelkestül-elméstül-akartostul, azaz magáról a "testi természetről".
Márpedig Jézus is arról az emberről beszélt, akinek a szíve-lelke romlott meg, s vitte az ember egészét (benne a testet is!) bűnös cselekedetekre.
Neked nem muszáj elfogadnod a biblai fogalmi képet, csak annyit kérek, hogy az én fogalmaimat ne mondd "nem bibliainak", hanem kicsit vizsgáld meg jobban
- az eddig általam elédadottakat a elfelejtés helyett,
- magát az Igét, s az eredeti szövegeket,
- valamint az összefüggéseket.
Ez utóbbit ha nem veszed észre, akkor nyugodtan kérdezzél azokat látóktól, ahelyett, hogy állítanád, hogy a Te fogalmi, s összefüggési képed bibliai volna, s másé nem.
Mert a Tiéd nem bibliai, ami nem baj, csak ne mondd annak, s a másét nem annak!
Folytatod az értetlenkedést az igeismereted hiánya és az összefüggések nem látása miatt.
Van bizony "valódi" élet, szeretet, és igazság az Igében leírva, nagyon is van, ezerszer megkülönböztetve a hamis utánzataitól. Ideje lenne ezt észrevenned a megkülönböztetés tagadása helyett:
1. A szeretet:
Az a minta a szeretetben, amit Jézus követendő mintának mondott. Aki ezt teljesíti, az szeret valódi szeretettel, aki nem teljesíti, abban "meghidegült" a szeretet Jézus szerint, s csak "kihűlt" (Máté 24,12.), azaz tűz, odaszánás nélküli szeretettel tud szeretni, olyannal, ami a legkisebb próbát sem állja ki az "állhatatosság" hiánya miatt (13.). Jézus nem azt mondja tehát, hogy megszűnt ezeknek az embereknek a szeretete, hanem csak azt, hogy meghidegült, kihűlt, állhatatlanná vált, ami nem állna ki próbát.
A "valódi" szeretet az nem "állhatatlan, kihűlt, meghidegült", a próbákat ki nem bíró szeretet, hanem:
- az Atya szeretetéhez hasonló,
- ahhoz, ahogyan az Atya szerette a Fiát,
- és ehhez hasonlóan szeretett Jézus, a Fiú minket,
- és ennek az alapja a parancsolatainak a megtartása,
- és az a készség, hogy a testvérekért, felebarátokért akár át is adjuk az életünket (Ján. 15,9-13.),
- azaz az áldozatvállalás készsége (ismerős ugye a magyar közmondásban is, hogy a bajban ismerszik meg a barát!).
Ezek a nem kihűlt, az állhatatos, a próbákat kiálló, azaz a VALÓDI szeretetnek az alapjai. Aki így szeret, az szeret valójában, aki nem így szeret, annak a szeretete nem azonos a Jézus által kívánatosnak mondott szeretettel.
Mert a szeretet híres parancsolatában (Ján. 13,34-35.) is bizony azt mondta, hogy
"...amint én szerettelek Titeket, úgy szeressétek Ti is egymást, erről ismeri meg a világ, hogy az én tanítványaim vagytok...",
azaz külön, egy szintén létező, másik "szeretet-szinttől", a kihűlt, meghidegült, állhatatlan szeretet-szinttől külön szeretetnek nevezi azt a szeretetet, ahogyan Ő szerette a tanítványait, s a követőit. Sőt, a saját maga által mintának adott, VALÓSÁGOS, VALÓDI(BB), szeretet-szintet Jézus a világ által is érzékelhető külön ismertetőjegynek mondja, nyilvánvalóan azért, mert érzékelhető a különbség
- a világ által addig látott "szeretet", ami valójában NEM VALÓDI szeretet, és
- a "jézusi szeretet", a valójában VALÓDI szeretet között.
Tehát ez utóbbi a "valódi" szeretet, ez az, amiről én eddig beszéltem, ez az, amiről követendő mintaként, IGEN-ként Jézus a Bibliában szólt, s ez az, amit vannak akik bizony nem érnek el, még ha azt is mondják magukról, hogy "szeretnek". Szeretnek, de kihűlt, meghidegült, áldozatot vállalni nem akaró, állhatatlan szeretettel, amire Jézus azt mondta, hogy mondjanak az Őt követők NEM-et! Tehát beszélt Ő itt az IGEN-ről, és a NEM-ről, éppen a minőségi különbség alapján! A valódira IGEN-t kell mondani szerinte, a kihűlt nem valódira pedig NEM-et! Mert mindkettő "szeretet" a világ szemében, de mindkettőt a világ is meg tudja különböztetni, hiszen felismerik Jézus szerint a jézusi tanítványok szeretet-minőségének a különbözőségét az általuk addig látott szeretet-minőségtől!
Isten tehát csak abban a szeretetben van, amely szintről Jézus a János 15-ben beszélt. Csak abban.
Csodálom, hogy ezt a szeretet-minőség különbséget eddig sem az Igében, sem a való életben nem vetted észre, hanem inkább cikized itt azt, akinek ez evidencia, akár az Igében, akár magából az életből. Pedig Jézus igazán világosan beszélt erről!
2. Az élet.
Azt írod az életről és a halálról, hogy
"A kettő közötti átmenetet nevezed a "halál árnyékának"..."
Légyszíves ne csináld már ezt!
Légyszíves nézz már utána az Igében ennek a kifejezésnek, s vedd már észre, hogy NEM ÉN NEVEZEM ezt a "halál árnyékának", hanem maga a biblia számtalanszor! Hát nem cseng a füledben vissza ez a kifejezés akár ebben a formában, akár más hasonló formában (pl. a "halál völgyében", "sötétségben", stb...) vagy ezerszer, amikor az Igét olvasod? Te most viccelsz, hogy az én szavajárásomnak fogod csak fel ezt a kifejezést, s a mögötte lévő tartalmat és nem veszed észre benne a számos igei azonosságot? Eddig komolyan nem esett le Neked ezzel kapcsolatban a tantusz?
3. A szellem.
Ideje lenne jónéhány igét átnézned, amiben a biblia az emberben lévő szellemről ír! A teremtéskor Isten azt a hármas egységet alkotta meg az embernek, amelyet én írtam - szellem-lélek-test. Ha Te ezt nem veszed észre, ez akkor is így van, s a test bizony attól lesz életben, hogy Isten a saját szellemét lehellettel belé adja. Onnantól élő lélekké lesz, de a szellem elevenítette meg először.
Segítek Neked ezt jobban megérteni Neked:
"...és lehellt az ember orrába életnek lehelletét. Így lett az ember élő lélekké."(1. Móz. 2,7.),
"...és beléjük ment a szellem, s megéledtek..., és adom az én szellememet belétek, hogy megéledjetek..."(Ezékiel 37,10.14.),
"...minden testnek az élete az Ő vére..."(3. Móz. 17,14.),
"...a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne edd!"(5. Móz. 12,23.).
Tehát a testből Isten szelleme csinál megéledő, élő lélekké váló embert, akiben a vér hordozza a lelket, s az életet. Magyarán, ha a vérnek az emberen belüli mozgása megszűnik (kifolyik belőle teljesen, vagy leáll a keringése), akkor szűnik meg a földi test élete, s akkor távozik el a földről a lelke (és a szelleme). Tehát a vér nem csak alélek, hanem az (földi testben élt) "élet" hordozója is a biblia szerint! A vér emberben való mozgásáig tart a földi élet, addig van a földön az embernek a lelke - a biblia szerint, azaz NEM énszerintem!
Tehát, a szellemnek a halál létállapotába kerülésével nem szűnik meg az embernek a testben-lélekben/vérben élt élete, mert a vér/lélek tovább viszi a földi életét. Ezt mondja a biblia.
Az emberi szellem pedig csak Isten jelenlététől éled meg, mert Istentől származó lényege az embernek, Isten a forrása a teremtés óta, s Isten az éltetője. A lelket a vér élteti, amit az ember a szaporodásakor tovább tud örökíteni biológiai szinten, az újszülött mozgásban lévő vére(/élete/lelke) által, de az emberi szellemet Isten szellemi jelenléte, Isten Szellemének a jelenléte élteti.
Az emberi szellemet azonban csak Isten tudja megeleveníteni, emiatt kiált fel Dávid Istenhez, hogy "ne vegye el tőle Isten az Ő Szent Szellemét" (51,13.), hiszen az élteti, újítja meg az emberben lévő szellemet. Dávid tudta, hogy miről beszél, mert "azÚrnak szelleme rászállt" (2. Sám. 16,13.) a királlyá felkenetésekor, "és azutánis", tehát elevenen, életben tartotta, nap mint nap felfrissítette a bensejében lévő emberi szellemet.
Mert
"az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát; mert az Atya ilyeneket keres az Ő imádóiul. Az Isten Szellem, és akik Őt imádják, szükséges, hogy szellemben és igazságban imádják!" (Ján. 4,24.)
Bizony nem gondolkodás a szellem, s nem az értelem csupán a lélek, s nem szűnik meg a szellem halál állapotába kerülésével az emberi élet, mert az emberi életet a lélek, a vér hordozza, s nem az ember szelleme. Emiattaz emberben lévő szellemnek a halál állapotába kerülésével az ember tovább él A BIBLIA SZERINT, mivel a földi életet nem a szellem hordozza, hanem a vér/lélek!
Mert a tékozló fiúnak is a bűnei miatt volt a szelleme a halál állapotában, amely bűneit besimerve és az Atyához visszatérve és bűnbocsánatot nyerve újból megelevenedett a szelleme, s kikerült a halál állapotából! Mindeközben a lelke-teste mindvégig élt, s emiatt a szellemében a bűnök miatt meghalt emberről beszél Jézus halottként a tékozló fiúnál, akinek a bűneiből való megtérése miatt "nagyobb az öröm a mennyben, mint 99 már igaz emberen, akinek már nincsen szüksége megtérésre" (Luk. 15,7.).
Emiatt mondja azt Pál, hogy "test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökölheti a romolhatatlanságot" (1. Kor. 15.50.), mivel csak az örökölheti, aki a bűnök beismerésével, a megtéréssel, s a megnyert bűnbocsánattal a saját szellemét a halott állapotából, a romlandóságból visszahozza az életre, a feltámadásra, a romolhatatlanságra.
Tehát nem elég az üdvösséghez, hogy az embernek a teste, s a lelke/vére legyen csupán "életben" a földi pályafutása végén. Mert "test és vér" nem ismeri fel azt, hogy Jézus a Krisztus, Jézus szerint (Máté 16,17.), hanem csak az ember újra megelevenedő, az Atya jelenlétébe visszatérni, újra élni akaró szelleme, amit csak a bűnökből való megtérés által lehet visszahozni az életbe, s megnyerni Vele a felismert és a szellemet ez után éltető Krisztust és a Szent Szellemet (Pétertől ugyanez - Apcsel. 3,37-38.).
Szóval teljesen mindegy, hogy "Te mit fogadsz el" (vagy akár én) - a Bibliában ez van. Ha Te ezt elfogadod, akkor a fogalmaid bibliaiak lesznek, ha nem, akkor megmaradnak "saját(os)nak".
Én nem tehettem mást, csupán eléd adtam Őket. Változatlanul javallom, hogy lásd be azt, hogy számos dologban segítséget kellene kérned a bibliai összefüggéseket jobban ismerő "bibliásoktól", hogy a bibliai fogalmakról teljesebb képet nyerhess! Még, ha nem is fogadod el esetleg azokat később, de azért tudjál róluk! Meg arról, hogy miben mások az általad addig vallottaktól.
Persze a legjobb lenne az, hogy elfogadd mind a bibliai fogalmakat, mind az Ige összefüggéseit. Ahogyan a komornyik kérte, s meg is fogadta.
Üdv.:
vm
(megjegyzem, én nem "érzek Pál tanításaiban semmiféle sántítást", ahogyan Te itt rólam állítod. Egyszerűen csak letettem egyelőre arról, hogy megpróbáljalak Téged Pál felől meggyőzni, de ezt már korábban is mondtam Neked. Emiatt következetesen kerülöm a Páltól való idézeteket, most is csak egyet idéztem a sok felsorolt közül.)
Ahogy Jézus és Péter is a zsoltárokat idézte, nyílvánvaló hogy Jézus Úr. Más igék és próféciák alapján, hogy megváltó. Nyílvánvaló próféciákat és kijelentéseket hagysz figyelmen kívül ezzel kapcsolatban. Jézus Mester, Tanító, és Doktor is. Sőt mi több, testvér is! Az övéi számára, mert az övéiben az ő szelleme van. Az ellenségei számára pedig Úr, aki vasvesszővel fog rajtuk uralkodni (Zsoltárok 2,9). Tehát nem nekem kell választanom (én már választottam Jézust, akit az Atya küldött), hanem neked kellene megvizsgálnod, miféle szellem miféle tanítása az, amely az idézett igék figyelmen kívül hagyására késztet, holott azok kijelentése teljesen egyértelmű.
Igen okkal nem hirdette magáról, hogy szolgálatot vár el cserébe, mert nem igaz. Viszont okkal hirdette az ellenkezőjét, vagyis hogy "nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak".
Az igazán cáfolt fogalmak nem az Isten Fia , vagy a felkent (messiás) jelentések, hanem a Pál (és Péter) apostoli Megváltó, Úr, Király értelmezésekre vonatkoznak.
A megváltó eleve hibás gondolat. Az Úr, Király használata Pálnál (és Péternél) megegyezik a világi hatalomban használt Úr szóhasználattal és engedelmeskedésre való kényszerítésképp haszmálja fel.
Jézus amikor tanít arról, hogy hogyan legyünk kapcsolatban akkor a Mester, Tanító fogalmat használja. Vagy haláláig Mester utána pedig Megváltó? Válassz: Jézus vagy Pál?
Hiába állítod szembe, Jézus felhívása az ő követésére semmit nem mond arról, hogy ő megváltó és Úr, se pro, se kontra. Az, hogy ezt Jézus nem hírdette magáról lépten nyomon (okkal), semmiképp nem jelenti, hogy ne volna az, pláne, hogy van is néhány felismerés az evangéliumi leírásokban emberek részéről, amit Jézus helyben is hagyott, sőt, megmagyarázott, hogy az Atyától tanultak jönnek hozzá. Másoknak meg azt mondta, hogy coki, nézd csak meg, hányszor akartak jelet, meg öndefiníciót kierőszakolni tőle.
Éppenséggel ezért is ítélték el és feszítették meg, mert különösebb magahírdetés nélkül is kiverte a biztosítékot, hogy identitása és cselekedetei isteniek voltak. Példa az identitásra: hírdette, hogy az Atya küldte, és az Atyától szállott alá, mint az élet kenyere. Példák a cselekedeteire: korábban nem volt csodák, pl. vakon született szemeit megnyitotta (addig soha senki nem tudott olyat próféta sem), megbocsátotta emberek bűneit (a zsidók tudták, hogy ezt csak Isten teheti meg).
Aztán meg a 110. zsoltárról: már valaki írta a Melkhisédek szerinti papságot, mely biztos nem volt Dávidnál, jól zavarba is hozta Jézus a farizeusokat, egyben kijelenti, hogy Dávid bizony a Messiást nevezte urának.
Elhihetnéd végre, hogy nem Pál találta ki, hogy Jézus Messiás és Úr, tudta ezt már az a vakon született is, akinek nyíltan megmondta Jézus, hogy ő az Isten fia, és leborulva imádta őt, meg többen mások is felismerték. Pünkösdkor meg nyíltan hírdette Péter is: Apcsel 2 29. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. 30. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe, 31. Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. 32. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. 33. Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok. 34. Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől, 35. Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. 36. Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
Igen nyílvánvaló, hogy Jézus a megígért Messiás, akit az Atya Úrrá tett, hogy uralkodjon, míg minden a lábai alá (uralma alá) kerül.
Ember, nem tűnik fel, hogy te emlegetsz nekem is folyton egyházakat, felekezeteket, miközben én pl. egyhez sem tartozom, és az egyházakban dúló viszonyok nekem sem tetszenek? Amikor írok igét, azért teszem, mert mond valami témábavágót, mondjuk a véleményeddel ellenkezőt, amire az a reakciód, hogy az hamisítás, meg különben is fúj Pál. Most mondd, így mi értelme vitatkozni?
1 Sámuel 15, 23 Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. 1 Kor 11,1 Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé.
Tehát az engedelmesség pozítív dolog, attól függ, kinek, miben. Krisztus követése nem magányos műfaj, már Pál előtt sem volt az a tanítványok számára.
Válasz.
Pál apostol maga is vétkezik a bálványimádásban. Jézus Krisztusról egy megváltó Úr képét rajzolja meg, és imádatja minden követőjével. Bálványáldozatot is készít, mégpedig Jézus Krisztus kereszthalálán keresztül egy oltárt állít fel, amelyen Jézus vérét ontatja ki áldozatul. Természetesen kérdőre lesz vonva ezen dolgokért.
Pál azt mondja kövessed. Én azt mondom, ne kövessed. Jézus azt mondja, aki engem követ (tehát nem Pált). Most kit is követsz?
Az engedelmesség kérdőjelesen pozitív dolog. Ha a hamisságnak engedelmeskedsz nem leszel tőle szent, ha szivből is hiszel benne. Mert hogy Pál szerint ami hitből nincs az a bűn.
Krisztus követése nem a magányosságtól vagy a közösségtől függ. Hanem az egyén vállalásától. Emlékezz, ha valaki akar én utánam jönni... És nem úgy fejezi be: az hallgasson Pál apostolra.
A Biblia szerint állítod a szellem-lélek-test egységét. Ez a háromság sehol nincsen ilyen egységben feltüntetve a Bibliában. Sehol nincsen definiálva, hogy melyik általad állítod részt, hogyan kell a Biblia szerint érteni. Jóllehet én tudok mind három alatt érteni valamit, de a Bibliában ez a hármasság sem feltüntetve, sem megmagyarázva nem szerepel.
A bűn szerinted az Istennek való engedetlenség. Pál apostol szerint pedig a bűn a testben van kárhoztatva, mint az érzéki bűnök teste. Mózes szerint a bűn a törvény megszegése. Ezeket is csak általánosításokkal tudod összhangba hozni, holott, mindegyikben pont az a lényeg, ami a másik okfejtéstől különbözik.
A hústest szerinted nem az, amiről a Pál beszél, hanem Pál valójában szerinted egy "nem fizikai test" értelméről beszél. Szerintem Pál hústest alatt a valódi testet érti és világos is így, hogy a kívánságokat kárhoztatja, meg hogy minden bűn főbűnének tévesen a paráznaságot jelöli meg.
Például ezek a fogalmaid nem egyeznek a Bibliával sem.
Tehát azt mondom, hogy te az életről, a szeretetről, az Istenről csináltál egy "valódi" (Krisztusi) képet, amelynek alapján cáfolod az életet, a szeretetet, az Istent, ami nem "valódi" (nem Krisztusi).
A kettő közötti átmenetet nevezed a "halál" árnyékának vagy az "élet" árnyékának.
Jogosnak tartom a dolgokról alkotott képet kifejezni a többieknek, különösen azoknak, akiknek nincs képük a dolgokról. Ám mi a biztosíték a többieknek az átadott kép helyességéről? Sőt különösen akkor amikor az egészet ellenőrizni sem lehet, csupán hit által elfogadni? Sőt különösen akkor, amikor az átadója is csak hit által vette át, egy előtte tekintélyként kezelt átadótól? Aminek helyességét szintén csak hit által fogadta el?
De én valóban mást mondok. Azt, hogy az élet, Isten, Krisztus, a szeretet az vagy van, vagy nincs. Nincs ilyen, hogy szeretet vagy valódi szeretet, élet vagy valódi élet.
Az életet látom, benne Istent, Krisztust, ott van a hétköznapokban, ott van mindenkiben akiben van szeretet. Akár hisz Istenben akár nem.
Nem fogadom el az életről, Istenről és Krisztusról alkotott semmilyen misztikus képet, amikor a valóságban minden misztika nélkül megtalálod, lehet, hogy éppen egy koldusban de lehet hogy éppen egy prostituáltban, és nem találod meg egy Isten dicsőítőben, vagy egy keresztény térítésében.
Jézus is az evangélium alapján emberi volt, az élet neki az élet volt, és a gonoszság neki a gonoszság volt, ami az életünket megterheli. Mondta is, a te beszédedben legyen az igen, igen, a nem pedig nem. És nem azt mondta hogy legyen igen, meg egy "valódi" igen. De Pál apostol misztikát csinált Jézusból és vallást csinált Krisztusból. Te ugyanazt vallod mint Pál, kicsit jobban kiszínezve, mert magad is érzed Pál tanításainak időnkénti sántítását. Különben nem kellene egész komoly teológiai bizonygatásokat kifejtened, hiszen Isten Ígéje megállna közérthetően azok nélkül is, ha az Ígék tőle lennének. Ugye mikor Jézus azt mondja, hogy aki kérj adj neki, nem filózófiára biztat, hogy válaszd előbb szét a kérést a valódi kéréstől.
Te mit csinálnál, ha valaki kétségbe vonna téged és ecsetelni kezdené a "valódi" vámmentest?
"Igazi" kapcsolat,"valódi" szent szellem? Nincs "igazi" kapcsolat. Vagy van kapcsolatod Istennel, vagy nincs. Ezt mindenki maga el is tudja dönteni.
Halál pedig az élet vége. Nincs ilyen halál, olyan halál, szellemi halál. Olyan van, hogy tudatlan valaki vagy érzéketlen, de nem nevezném ezt szellemi vagy lelki halálnak. Ha bárkinek a szelleme vagy lelke halott lenne, az egész ember halott lenne.
Tudod szervekben is van olyan (szív, tüdő, agy), amely elhalásával az egész test meghal. A szellem és a lélek is pont ilyen. Valamennyinek belőlük mindig élnie kell ahhoz, hogy ne haljon meg az ember.
Szimbólikus halált is elfogadok, ahogyan Jézus alkalmazta példázat gyanánt. Amikor a tékozló fiú hazatéréséről az Atya úgy nyilatkozott, hogy íme meghalt és feltámadott, akkor nem azt fejezte ki, hogy valóban meghalt és valóban feltámadott, vagy szellemileg meghalt és szellemileg feltámadott. Szimbólikusan akarta kifejezni a számára elveszett fia feletti bánatot és a számára megkerült fiú feletti örömet.
Az evangélium nem a valódi élet, valódi Isten és a valódi igazság elkülönítéséről beszél, hanem az élet terheiről, az Istentől elfordulásról, és az igazságtalanságok megszületéséről valamint az ezeken való változtatásokról.
Nincs tehát az embernek "elsődleges része" amelyre rá kellene jönnöm. Viszont vannak tévhitek, félreértések, gondok, és terhek, amiknek megoldására kellene mindenkinek rájönni. Az evangélium éppen ebben tud segíteni, Pál apostol pedig éppen ezt tudja megakadályozni... elég jól.
Pedig a neked adott válaszoktól teljesen eltekintve ugyanazt folytatod, amit abbahagytál, ismételgetve önmagad.
Kissé hasonlítasz takarítótól, aki szemmel láthatólag szintén nem tud mit kezdeni a neki adott válaszokkal, de egyetérteni nem akar azzal, aki érti az Igét.
Most erre válaszojak? Már megint a hozzászólásod több, mint fele nem nekem szól. Nagyon unalmas, hogy nem nekem írsz, hanem ürügyként használsz, hogy tízezredszer is elkántáld a rögeszmédet.
