Jol sikerult az Iron Maiden koncert a Kisstadionban.
Nagyon sokan vartak a zenekart, de mint az kesobb kiderult Bruce Dickinson
jovoltabol ok nem szolgaltak ra a bizalomra. Mindjart az elejetol kezdve
brutalisan szoltak, nagy erovel dorogtek a gitarok.A multkori koncerthez
kepest valamivel tobbet mozogtak, nem allt annyit egy helyben a ket gitaros
a valamilyen serkentovel alaposan felpumpalt Adrian Smith es a kopasz
Steve Harris. Most sem hoztak magukkal a sulyos felleporuhaikat, Dickinson
is csak farmerban-poloban karogott - horgott. A ritmusszekcio alapozasaval-
Nicko Mcbrain dobos is allat modon jatszott- a gitarosok fureszelesevel
alaposan taroltak az olyan Maiden balladak mint a Sacrifical suicide a
Number of the beast-rol, vagy az Once upon the cross a Killersrol.
A Dead but dreaming kozben viszont mindennek vege lett. A koncert elejen
mar eppen megallapitottam Dickinson milyen szokatlanul kozlekeny
hangulatban van, bar a kozonseget leszamitva az egesz jelenlevo stabot
elkuldte melegebb eghajlatra. Amikor a fent emlitett nota kozben teljesen
elmentek a gitarok, Dickonson a mikrofonallvanyt behajitotta a kozonseg
koze, majd hat szammal a hivatalos befejezes elott azonnal levonult a
szinpadrol onkenyesen befejezve a maiden bulit. Ezert a huzasert minimum
egy jokora pofanvagast erdemelne, hiszen mindenki teljes koncertet
fizetett, a korabbi roviditesekrol nem is beszelve.
