Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Ha azt szeretném, hogy Isten üzenjen rajta keresztül, akkor feltétlenül szükséges ehhez egy nyitottság Isten felé, sőt igazából Szellemtől való születés, mert Isten Szellem, és akik Őt imádják szükség hogy Szellemben és igazságban imádják.
Olyan korlátoltságra vall, hogy Isten csak egy könyvön keresztül tud neked üzenni.
Egész egyszerűen arra a képességre van szükségem, hogy tudjak olvasni, és időt szánjak rá: leüljek és olvassam.
Ha azt szeretném, hogy Isten üzenjen rajta keresztül, akkor feltétlenül szükséges ehhez egy nyitottság Isten felé, sőt igazából Szellemtől való születés, mert Isten Szellem, és akik Őt imádják szükség hogy Szellemben és igazságban imádják.
Írtam azt az előbb, hogy ha alaposabban olvasnád a bibliát, azaz az eredeti szövegek eredeti jelentéseit néznéd meg, akkor nem esnél - sajnos valóban meglévő - fordítási hiányosságok áldozatául. Mert Károli az talán a leghíresebb azok közül, akik a szellemet szinte minden esetben "lélek"-nek fordították, az Ige eredeti jelentését vissza nem adva.
Írtam azt, hogy olvasd el valami más forrásból ismét az Ezékiel 37,8-10. Károlinál "léleknek" fordított szavait, s akkor rájössz, hogy ott "szellem"-et ír az eredeti szöveg. Ajánlom ehhez például a magyar nyelvű zsidó bibliafordítást, amelynek ugyanazok értelemszerűen a könyvei, mint a protestáns Károli bibliának. Emiatt könnyen összevethetőek.
Írok Ezékielen kívül más példákat is arra, hogy bizony az embert Isten szellem-lélek-test hármas egységeként teremtette a biblia leírása szerint:
"És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a szellem (Károli léleknek fordította sajnos) pedig megtérne Istenhez, aki adta volt azt." (Préd. 12,9.),
"...és a szellem visszatér Istenhez, aki adta." (zsidó biblia, 1994-es kiadás.)
"...Így szól az Úr, aki az egeket kiterjesztette, aki a földet fundálta, és az ember keblébe szellemet (Károli ezt is léleknek fordítja sajnos) alkotott:" (Zakariás 12,1.),
"....és megalkotta az ember szellemét ő benne. (zsidó biblia).
Ez csak 2 példa az Igéből, s annak is csak az ószövetségi részéből, de számtalan másikat is fel lehetne hozni arra, hogy bizony
- az emberben "őbenne/keblében", azaz belül van szellem,
- amit Isten "alkotott/adott" belé,
- a föld és az egek teremtése után, akkor,
- amikor a porból megalkotta.
A szellemtől külön pedig számtalan esetben beszél az eredeti szöveg a lélekről, s arról is, hogy a kettő teljesen más része az embernek. Pál is beszél erről, s beszél Jézus is, s beszél szinte minden könyv szerzője.
"...ha Te a szellem-lélek-test hármasságáról beszélsz, akkor egyáltalán nem lehetsz BIBLIKUS.", meg nem áll meg emiatt egyetlen ilyen tartalmú egyéb mondatod sem!
A BIBLIKUS tehát a szellem-lélek-test hármasságban megteremtett emberi kép, s annak hirdetése.Minden más emberi felosztás a NEM BIBLIKUS. Amit tehát nyugodtan hirdethetnek az emberek, csak ne nevezzék azt BIBLIKUSNAK!!!
Ezek a példák csak a jéghegy csúcsai, azaz olvasd az Igét alaposabban, s rájössz arra, hogy ez a biblikus látás. Amit nem muszáj tehát elfogadnod, de legalább ne tagadd, mert ezer példa beszél a biblia eredeti szövegéből Veled szemben! Amit Nekem nem esik nehezemre idézni Veled szemben, ha kell. Emiatt fogadd el hát ezt a hármasságot, s az Isten által az emberbe a teremtéskor a szellemnek való beléadását, mert biza erről szól az Ige eredeti szövege!
Ez van a bibliában, akár elfogadod, akár nem. Ha nem fogadod el, akkor legalább ne tagadd a tényét, de persze jobb lenne, ha elfogadnád! A döntés a Tiéd.
Örömmel látom, hogy újból tollat ragadtál, remélem a továbbiakban is jó kapcsolatunk megmarad.
Rátérve a megbeszélésünk témájára, a következőkkel kezdeném.
A hiba a szeretet valódiságának hangsúlyozásában kettős:
1. Azt a gondolatot veti fel, hogy kétféle szeretet van.
2. Nem mutat rá a hamis szeretetre, ami a képmutatás.
Az első hibás gondolatból születik az a szándék, hogy a szeretetről mintát alkossál, az ismertetett mintától eltérő szeretetet pedig senki ne nevezze valódinak.
Jézus nem mintát adott azzal, amikor az ő követésről beszél. De ezt meg kell érteni. A mintát mi csináljuk vagy vesszük őróla, ezzel a szeretetet merev keretek közé szorítjuk. Például.
Ha mintául veszem, hogy úgy szeressem a testvéreim, ahogyan Jézus szerette a tanítványait, akkor minden hozzám jövő vendégnek meg kell mosnom a lábát.
Ha mintául veszem, hogyan kell életemet adni a felebartátomért, akkor keresek egy keresztet meghalni.
Ha bármit mintául veszek, azt meg kell tanulnom utánozni.
Ennek folyományaként elkezdünk gyártani egy keresztény magatartásmintát, az üdvözléstől elkezdve, a vendégfogadáson keresztül, az adakozás szabályzásáig bezáróan, amelyet ha valaki teljesít, akkor látni véljük róla, hogy valódi szeretettel viselkedik.
Itt lép be a második hiba.
Lehet ugyan, hogy először szeretettel üdvözli valaki a megadott formában (mosoly, klézfogás, lábmosás) az érkező vendéget, de valaki a mutatott mintát ellesve annak a látszatát tudja kelteni, hogy ő is valódi szeretettel fogadja a vendéget, holott belőle hiányzik a vendég szeretete, továbbá, maga a minta adó magatartása mögül is eltűnhet idővel a szeretet, és megmarad a viselkedési forma üres látszatként. Vagyis a tulajdonképpeni képmutatás lép fel, ami valójában egy minta szerinti viselkedés a vonatkoztatott, láttatott (szeretet, aggódás, tetszésnyilvánítás) érzelmek hiányával.
Nem tudsz azonban mintát alkotni a valódi szeretetről, Jézus magatartásáról, ha nem fogalmazod meg azokat a viselkedése kereteket, magatartási formákat, amelyek keretei között igaznak érzed a valódiságát. Nem a minta pontatlanságával lesz a baj, hanem eleve a minta alkotási szándéka okozza a problémát.
Ha nem minta követése Jézus követése, akkor mi?
Itt lép felszínre egy fontos dolog, ami a megértés. Jézus abban mutatott példát, hogy minden helyzetben önállóan, igazságosan tudott dönteni, az adott körülmények, és jelenvaló személyek megértése alapján. A Lukács 10-ben szereplő példázat szerinti szamaritánus nem mintát követett viselkedésében, amikor ápolni kezdte az útszéli sebesültet, hanem megértette a sebesült helyzetét, ami irgalmasságra indította. És nem is mintát mutatott, eszébe sem jutott, hogy mások is hasonlóképpen cselekedjenek. Egyszerűen megcselekedte azt, amit a helyzet elvárásai alapján megértett.
A pap és a levita éppen a könyörületesség hiánya miatt kerülte el a sebesültet, tehát nem nem-valódi szeretet volt bennük, hanem a szeretet hiánya. Ha "nem-valódi" szeretet lett volna bennük, akkor képmutatásból valamilyen mintát mutattak volna fel, hogy a szeretet látszatát megadják.
Az amint én,... úgy fogalmazott Jézusi tanítások sem minták, hanem példázatok voltak, amiknek a megértése és nem az utánzása volt a fontos.
Minden felállított viselkedési, életviteli minta alkalmazkodásra, igazodásra, utánzásra kényszerít, ennél fogva hiányzik belőle a megértés. Tudni lehet ilyenkor, hogy mit várnak el cselekedetekben, milyen viselkedést várnak el a közösségben, de ilyenkor figyelmen kívül marad a közösség valódi, létező elvárásainak, szükségleteinek a megértése. Tehát ismerni egy mintát és precízen, betanultan alkalmazni nem egyenlő az adott környezet megértésével, hiányzik belőle. Mégpedig a környezet tényleges elvárásainak, szükségleteinek, folyamatainak, változásainak a megismerése vagy személyes feltárásának a hiánya miatt (odafigyelés).
Amiképpen a valódiságról beszélni értelmetlen a képmutatásról való beszélgetés nélkül, azonképpen a szeretetről is beszélni értelmetlen az elhidegülés megértése nélkül. Nem azzal fogjuk megvalósítani a szeretetet, ha egy meghatározott mintát elkezdünk szorgalmasan követni vagy betartani, hanem ha megszüntetjük az elhidegülés okait.
Jézus azt mondja egy helyen, ha a gonoszság megsokasul, ott a szeretet meghidegül. Ebből az elhidegülés megoldására minta nélkül is az egyszerű embernek is lehetőség kínálkozik. Egyszer nyilvén a gonoszságok elkerülésével nem fog szeretetlenséget termelni a környezetében, másodszor, jó cselekedetekkel fel tudja ébreszteni a szeretetet. Nem minta követésével, hanem jó cselekdetekkel. Most a jó cselekedetekről is kezdhetünk mintát gyártani, hogy mit nevezzünk akkor jó cselekedeteknek. De a jó cselekedetben is a megértés igazán a fontos, nem pedig a mintaszerű viselkedés. Ha valaki a környezetében zajló eseményekre odafigyel és megérti, akkor helyes döntésekkel képes lesz valóban jót tenni a környezetének. Megértés nélkül azonban inkább konfliktusba keveredik vele, amely megint cselekedeteinek a félreértéséhez, súlyosabb esetben gonosznak minősítéséhez vezet. Mint mondta Jézus a gonoszság szaporodása a szeretet elhidegüléséhez vezet.
Nos ezt oly könnyű kimondani, hogy egy biblia az alapod és semmi más! Nos elemezzük, hogy mi minden kell ahhoz, hogy megértsd a bibliába leírtakat...., felfogd azoknak mondatoknak, szavaknak a, mondjuk keresztény, magyarázatait, hisz ez az ami igazából motívál, nem? Várom válaszod, elemzésedet, hogy mi is szükséges ahhoz, hogy a bibliát helyesen értsed, minden más felfogástól elkülönítve!
A szeretetről sokféle értelmezést alakítottak ki az emberek már Jézus koráig is, s emiatt írta körül Jézus azt a "szeretetet", ami maga a valódi "szeretet", ami Isten maga! Mert Isten maga a szeretet, mégpedig a valódi szeretet (1. Ján. 4,8.16.). Emiatt definálta másoktól eltérően
- a felebaráti (Lukács 10.), és
- a testvérek közötti szeretet fogalmát (Ján. 13,34-35.),
hogy az emberek tudják azt, hogy melyik az a szeretet, amely Istentől van, s melyik az, amelyik nincsen Tőle.
Ezt pedig bizony mintául adta, éppen amiatt, mert más szeretetet is mondtak az emberek valódi szeretetnek, olyat, amelyik nem volt valódi, nem volt valóságos. Mert minden jó valóság forrása Isten, s ahhoz meg kell ismerni a forrásban elrejtett valóságot, s nem gyártania az embernek helyette másikat Isten valósága nélkül, a maga szegényesebb emberi valóságából.
Jézus látta tisztán, hogy az emberek megelégszenek a maguk lelkéből gyártott szeretetnek gondolt lelki szinttel, ami pedig nem azonos azzal a szeretettel, amelyet Isten tanusított feléjük azzal, hogy az Ő egyszülött fiát adta oda értük, hogy aki hisz Őbenne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen (Ján. 3,16.)! Így kell szeretnie Jézus új parancsolata szerint az Őt követőknek is, azaz a maga életéből (akár az egészet) átadni készen az Ő felebarátjáért, testvéréért (Ján. 15,12.).
Márpedig ezek minták, amiatt minták, mert voltak ezen kívüli "szeretet-minták" is az emberek előtt Jézus korában is, amelyek szintén azt mondták magukról, hogy Ők szeretik a felebarátjukat, de mégsem voltak hajlandóak semmilyen áldozatot sem válallni a felebarátjukért (Luk. 10.). Mert akár a "papot", vagy a "Lévitát" megkérdezte volna bárki, mindkettő azt mondta volna, hogy Ő szereti azt a "félholt" embert, de ennek ellenére nem tartja szükségesnek azt, hogy a szeretetének az is jellemzője legyen, hogy a félig élő, "félholt" embernek az életéből hiányzó "fél" életet a maga "életéből" odaadja annak, hogy újra egészként élhessen tovább. Mert azt hitte a Lévita és a pap is, hogy ha a maga életéből "ad", akkor Neki kevesebb lesz ezáltal. Holott, aki ad a magáéból a másiknak szeretetből, annak az Úr az adása miatt sokszorosan kipótolja azt, amit hajlandó volt odaadni a másiknak segítségként.
Ezek tehát minták, amiatt mert bőven voltak, vannak ellenpéldák, ellenminták.
Emiatt mondta azt Jézus, hogy"amint én,... úgy" tegyetek Ti is (Ján. 13,34-35.).
Emiatt mondta azt Jézus, hogy "ha az én..., "(akkor) "megmaradtok az énszeretetemben" (Ján. 15,10.), stb....
Ezek a szókapcsolatok ("amint én... úgy, ha az én...") pedig bizony MINTA jelölésére valók a magyar értelme alapján, egy fogalmi minta jelölésére, Jézus pont amiatt szólt erről, hogy e minta alapján tegyen az ember, s ne az általa addig elégségesnek mondott alapján. Azaz légyszíves ne állíts olyat, hogy "én írom körül a mintát", mert biza nem én, hanem Jézus írta körül a szeretet-mintát. Szépen, alaposan, úgy, ahogyan kell. Mind a görög, mind a magyar nyelv szabályai szerint. Pont amiatt, hogy úgy tegyen az ember, s nem a valóban létező, másik, de nem elégséges mintát követve!
---------------------------------
Abban egyetértek Veled, hogy sokszor a látszatra bűnösebb emberekben nagyobb a mértéke a VALÓDI szeretetnek, mint a magukat nagy-nagy hívőnek mondó emberekben. Erről beszéltem én magam is eleget Prklhtnek itt a topikban, s ír erről eleget az Ige is, s beszélt erről eleget Jézus is a példázataiban.
Azonban azt lásd, hogy én nem erről beszéltem, ezzel szemben egy szót sem szóltam, hanem csak magáról a szeretetről, mint fogalomról. Arról, hogy Jézus miként írja körül azt a szeretetet, ami az Istenben van, s amit Ő maga is képviselt, mint követendő mintát, s miként beszél annak kihűlt, emberek tömegei által elégségesnek gondolt, elégségesnek mondott változatáról.
2. A halálban létezés egyik formájaként említettem csak a "halál árnyéka" kifejezést. De ne hagyd el mellőle légyszíves a másik kettőt, a "halál", valamint a "sötétség" fogalmait, merthogy ezeket is említettem, mint olyanokat, amelyek mindhárman mind arra a valóságra, létállapotra utalnak.
A "halál árnyéka" kifejezés pedig biza nem csak a 23. Zsoltárban van meg, hanem még számos más versben más helyeken is (Jób, Ézsaiás, Jeremiás, más zsoltárok, stb...), de a közös mindben, hogy ugyanazt a szellemi valóságot írja le, az Istentől elszakított környezetet, azt, ahol nem tapasztalható meg Isten jelenléte az emberek Istentől bűneik miatti elszakítottsága miatt. Az ilyen emberek és az ezt okozó és fenntartó szellemi lények atmoszférájáról, szellemi minőségéről szól az Ige, s arról, hogy milyen legyen a hívőknek az ezzel szembeni viszonya. Mert annak létezését nem tagadja le az Ige, hanem szól arról, hogy miként kell a gonoszhoz, a sötétséghez, a sátáni erők által uralt helyekhez, helyzetekhez viszonyulnia az Istenben bízó embereknek.
3. A "szellem"-ről később szólok még, mert látom, nagyon leragadtál több helyen valóban hibás fordításoknál, ahelyett, hogy az eredeti szöveget, s annak az eredeti jelentését tanulmányoznád.
Olyan dolgok nem láthatóak, s nem evidensek Neked emiatt, hogy az számomra döbbenetes (pl. azt gondolod, hogy az Ezékiel 37,8-10. szellem kifejezéseit Károli helyesen fordította volna a "lélek" szóval. Á dehogy, "szellem" van ott nagyonis az eredetiben! Nézz utána, ha nem hiszed, ahelyett, hogy az én szavamat vonod itt kétségbe!), emiatt szinte az alapokról kell elkezdenem magyaráznom Neked ezt a bibliai fogalmat.
Nos mint már említettem, hogy nem vagy te sem mentes a meggyőzettetéstől, a teológiai dogmafilozófiai rendszerek variációinak gondolatátvételétől, amit értelmeddel logikusnak véltél, azt építetted elméd tárházába! Így formálod alaktalanul , de egyre határozottabban a saját valláserkölcsi ideákat.....
Jézusba való hit semmit nem jelent, de Jézus szavait megfontoló ember már közel áll a felebaráti jó viszony kialakításához! Ha az életet képviseled, mást nem is tehetsz.... :)...., akkor láss valóságot, érezd ízét és izlelgesd azt ami fontos és lényeges egy ember életében! Ne játsz szerepet...., sem meg a hivőt..., mert az nem az amit Isten kíván a biblia szerint, ha végig olvastad egyáltalán, hogy megértsd lényegét! Nincs olyan ember aki ne tapasztalna valamit...., csakhát van akinek ez természetes, de van aki mindezekből vallásos hiedelmet kreálé...., nem kéne!
persze, jössz a szokványos badarságaiddal. Alapból nem akarod megérteni te sem soha a másik oldalt, majd gyalázkodni kezdel: ostoba vagy, buta vagy, stb.
Nem a templomba kell hinni, hanem Jézus Krisztusba. Kérlek én nem egy teológiai álláspontot képviselek (bár az is), hanem az Életet képviselem, amit megtapasztaltam, ami működik! Ehelyett te egy keserűséggel teljes,gyalázkodó életet próbálsz felajánlani (szerintem inkább szégyeld magad :)
Azt hittem, lám a templomba kell hinni...., hogy te egy gondolkodó ember vagy, aki az igazságot keresi és nem a hazugságokat, a ferdítéseket , a teológiák álláspontjait, akik szintén emberekből állanak és nem tévedhetetlen földi istenekből, de tévedni emberi dolog!
Ha nem lenneék ennyire borzalmassan naiv, akkor te nem lennél ennyire okos.....
1: Jézus ember volt, de az emberek istenné tették hitükben! 2: Jézus soha nem volt Dávidnak fia, esetleg leszármazottja lehetett volna, ha ez igazolva lenne, de ez is csak mesterkélt szóhasználatú, nem? Ha nem Józseftől származik Jézus, akkor ugrott a messiássága is, de a dávidi vonal is! 3: Jézus nemhogy végső áldozat nem volt, de még első zsengécske sem! Az Ószövetségi egyáltalán nem ismerte a szentháromságos keresztény isteneket, de Jézusról még csak hallani sem hallott egyetlen próféta sem, nemhogy a zsidóság közül bárki is! 4: Igehelyet ha olvashatnánk arról, hogy Jézus lesz a várvavárt messiás....., de ha lehet konkrétumokra szorítkozz és ne asszociált értelmezésre! 5: Ha te személyes kapcsolatban vagy Jézussal, akkor én Istennel pertu haverok vagyunk!
"az előljáró teológusaitok magyarázatainak elfogadásában, avagy elfogadtatásában, nem???"
- erre mondom én azt, hogy semmiben sem különbözől a hozzászólók többségétől: borzalmasan naiv vagy, fogalmad sincs kivel beszélgetsz, de állandóan légbőlkapott badarságokkal traktálsz mindenkit, és folyamatosan személyeskedsz. Ezt már többen mondták neked a "másik" oldalról, de végülis értem, hogy érvek híján muszáj ezt tenned.
1. Jézus ember volt és Isten.
2. Jézus Dávid fia és Dávid ura egyben.
3 Jézus a végső áldozat, az ÓSZ-i áldozatok mind rá mutatnak, róla beszélnek, ahogy az izráeliták megmenekültek Egyiptomban ha bárány vérével meghintették az ajtófélfát, ugyanúgy megmenekül ma is mindenki, ha a Bárány vére lemossa bűneit.
4. Az egész Ósz végig Jézusról beszél, szinte minden könyvében felismerhető ez.
5. Én is megtapasztaltam mindazt, amiről az ÚSZ beszél. Személyes kapcsolatban vagyok Jézus Krisztussal. Ő a Megváltóm, Uram, életem értelme. Vele élek, és békességet, boldogságot adott.
Az evangélium nem csak a keresztrefeszítésből és a feltámadásból áll. Pál jórészt csak erre hivatkozva említi meg az evangéliumokat, neki annyi az evangélium.
Az evangélium azonban Jézus tanításait is magába foglalja, amiket viszont Pál nem ismer, vagy ismert de félre értett, vagy alig ismert.
Ha értenéd Jézus tanításainak a szellemét, észre tudnád venni Pál tévedéseit a tanításaiban is. Addig nem lehetséges, mert írástudóid elsikálják a különbségeket előtted.
Nálatok keresztényeknél az érdemi hozzászólás másból sem áll, mint az előljáró teológusaitok magyarázatainak elfogadásában, avagy elfogadtatásában, nem???
Nos ha érdemben szeretnél hozzászólást látni, akkor gyerünk igéről igére, történelmi háttérről háttérre, filozófiai fejlődésről az asszociációs hasonlatokig, hogy azért a nyelvi fejlődésről, fordítási hűségekről sem felejtkezzünk meg!
Tehát beszélgessünk komolyan és ne vitatkozzunk..... 1: Jézus ember volt, avagy Isten és miben ál ez, avagy az a lényege? 2: Jézus miként Dávid ura a 110. zsoltár hivatkozása alapján, ha az az ének egy koronázási szertartás része volt és ki tudja, hogy Dávid ismerte é, mert szerzősége sem bizonyított, függetlenül attól, hogy sok költő neki ajánlotta, avagy hogyan is énekelhette volna Dávid xy ihletett hőskölteményét?! 3: Mitől áldozat Jézus? 4: Mitől messiás Jézus az ószövetség szerint, és név szerint hol említi meg? 5: Mitől hiteles igazság az újszövetség?
Pál nagyon jól ismerte Jézus tanításait, ha nem találkozott volna Vele, akkor ugyanolyan fanatikus és öntelt isten-hívő maradt volna mint itt némelyek :)
Semmi összeférhetetlenség nincs Jézus és Pál tanítása között, sőt nagyon hasznos az ÚSZ-re építeni életünket. Például a házasságomban is nagy segítség mindaz, ami a Pál leveleiben olvasható erről.
Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tõlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által. Kérlek azért titeket, legyetek az én követõim
Fil 3,16-17:
Csakhogy a mire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk. Legyetek én követõim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, a kik úgy járnak, a miképen mi néktek példátok vagyunk
A minta alapján követésnek két hibája is látható, egyik az, hogy a Pál által nyújtott minta, csak holmi tükörképe vagy szűk keresztmetszete lehetne csak a Krisztus által bemutatott mintának. Másik, hogy aki Pált veszi mintája alapjául, amikor Pál eleve rosszul vette át, tehát hibásan követte Jézus mintáját, az összes Pál követő megduplázza a tévedést a saját egyébként hibás átvételével is.
A legfontosabb hogy vannak, akik Pál tanítását, gondolatát és szabályait valóban átveszik, megpróbálják a gyülekezeti életben megvalósítani. A probléma az, hogy amikor ezekben a vezetőkben a tévedéseket a többiek meglátják, akkor nem mernek továbbmenni egészen a Bibliáig a vizsgálatban, hogy a tévedések forrását a Páli levelekben megleljék, csak az előttük hibásnak, vagy vétkesnek ítélt gyülekezeti elöljárót bírálják meg éles szavakkal. Pedig azok a szavak talán pont Pált illetnék.
Azonban tudnunk kell, hogy Jézus nem Pált hagyta meg követendő példaképp, ahogyan azt Pál feltünteti. Jézus azt mondja "kövess engem". Most akkor Jézust kell követni vagy Pált?
Azt is tudnunk kell, hogy senki nem nevezheti magát Atyának, ahogyan Pál ezt meg meri tenni a 1 kor 4,15-ben, Jézus ezt megtiltva azt állítja, ne hivassátok magatokat Atyának, mert hogy egy a mi Atyánk aki a mennyben van. Ebből is látható, hogy Pál nem ismerte Jézus tanításait alaposan, továbbá, hogy tanításait nem Jézus diktálta a fülébe.
Nem hiszem hogy az voltál, akkor legalább az alapdolgokkal tisztában lennél.
Én nem akarom neked bebizonyítani, hogy van élő Jézusom, úgysem tudom, te nem fogadod el. A lényeg, hogy nekem van, és neked is lehetne, ha nem utasítanád el. Egy nap majd te is térdre hullassz előtte. Ez éppoly igaz, mintahogy Izráel állama is megalakult, és közelednek az utolsó idők (minderről elég részletesen beszél a Biblia).
Gondolom itt is jössz a szokásos szövegeddel, mindenesetre tény, hogy van Izráel, tény, hogy tudjuk milyen idők jönnek, nem fogunk meglepődni sem az antikrisztuson, sem az elragadtatáson (akkor is magyarázkodni fogsz majd?)
