Istent nem ismerhetjuk meg definiciokkal,csak ha az energia es ontudatossag egyesul es oszpontosul rajta.Ezt ugy lehet elerni,ha a finom rendu energiat felemeljuk a gerinc tovebol.
Ez egy joga technika amit nem lehet a konyvekbol tanulni,hanem a mestertol aki tudja.
Voltak Szentek akik tisztaban voltak ebben es konyvet is irtak rolla,mint peldaul:Az Avila-I Szent Terezia "A belso kastely"a negyedik reszletben irja"the top ef the head as the seat of the soul."The spirit seems to move upward with great velacity"(Szoval ha concentralunk a harmadik szem ponton akkor a szemunk felfele fog fordulni es ido utan Kb,4 honap mulva az energia a fejtetore fog konyen felmenni.Es csak akkor fogjuk az Istent megismerni szemelyesen,es persze ontudatosan.
A nekem 8-ból is lehet sok. Sok-sok kicsi 8-as. Idő után káprázol meg szédelegsz körkörösen: hogy tényleg ennyire hülye lennél...:) Néha mégiscsak kikívánkozik 1-1 határozott vonás. Nem feltétlenül azért, hogy igazad legyen, csak a helyretétel miatt. Aztán lehet, attól még jobban megpördül körülötted az a kerek nagy világ.
:D Innentől inkább 'nem is folytatnék vitát arról, kinek jobb az emlékezete'. Az enyém rövidtávon tuti verhető. A hosszúról azt se tudom, micsoda, a panorámáról meg csak jár a szám. ;)
ja jó a vita...de memória ügyekben mindig másnak adok igazat...és így jól érzi magát...nekem meg 8:-) hogy mi volt hogy volt mikor ki mit mondott hogy mondta csúnyán nézett stb kaliberű...kérdések
de ha vki aszt mondja tegnap adott nekem kölcsön 1 ft-ot akkor azért vitatkozok orrvérzésig:-)))))))) ráadásul nem a pénzért hanem csak hogy dolgozzon meg érte:-)
"rugalmas memórián azt értem hogy ...nem felejtünk sőt találunk ki azért emlékeket, hogy pl minden sztoriban mi legyünk a legszebbek"
Már értem. Kösz. Valszeg az zavart meg, hogy tűnjék az ilyesmi/ilyeski felületileg bármennyire rugalmasnak, maga felé hajlékonynak, - a viselkedése /nekem mégis/ abszolút rugalmatlanság: ti. az ego egoságához tapadása, mi több, beletokosodása.
"az a rugalmasság amit felvetsz nem a memóriáé"
Iiiigen, erre utóbb rájöttem, az inkább a viselkedés, az életfolyam rugalmassága: hibákból tanulás, fejlődés, érés, stb.
"az ui mindig más személyiségrész azaz ego v lelkiismeret eszköze"
Ez nem világos, de meglehet, most már, helyretéve, ugyanarról szólunk.
Különböztessük meg a kettőt, és legyen három. ;) Nevezzük rövidtávú memóriának a mindennapi használatú emlékezetet, hosszú távúnak az életre szabottat és panoráma memóriának a lélek tudását. A 3 között szakaszonként lehet, sőt szükségszerűnek tűnik némi átfedés. Ez az átfedés visz - ugyancsak szakaszonként vagy hosszabban akár, valamerre előre.
"minél inkább nem engedi lelkiismeret elfelejteni a kellemetlen emlékeket annál jobb vagy betegesebb:-)"
No ez meg már attól függ. :) Úgy tűnik, ha az egó /lelki/ismerete nem engedi - beteges. Ha a lélek /lélek/ismerete - érlelő.
"Bámulatos" meg "irigylésre méltó"
Tudod: "Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb." Az ember pedig, hogy továbbra is ezt a két elég buta címkét hasznájuk: lélek és ego. A léleksége is, meg az egosága is lehet 'csodálatra méltó'. :)
"gb-nek egy jó idézete arról, hogy a bölcsesség hol kezdődik"
Hirtelenjében nem emlékszem, melyik.
"nem folytatunk vitát senkivel arról"
A vitát nem mindig folytatja az ember. Az néha úgy odafolyik. Alá, meg fölé, meg köré. Ő meg, kakas csípje, egy idő után, mégiscsak bele és velefolyik. Aztán lesz belőle magából is egy nyúlós, ragacsos izé. Olyan egobatokozódást segítő sz*r. Bár ha látja, akkor talán mégse.
Angolul én se, de átírni bármit.;) Szal beugrott a J. Gy.-féle "szőkék a mezők", ami viszont képileg már elég szépen kifejezi az aratásra érett táblákat.
Ti nem azt mondjátok-é, hogy még 4 hónap és eljön az aratás? Íme mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
rugalmas memórián azt értem hog nem hajlik magunk felé a kezünk....nem felejtünk sőt találunk ki azért emlékeket, hogy pl minden sztoriban mi legyünk a legszebbek
rugalmas memória felejti a kellemetlen emlékeket
az a rugalmasság amit felvetsz nem a memóriáé az ui mindig más személyiségrész azaz ego v lelkiismeret eszköze (?)
ez esetben még aranyközépútban sem vagyok biztos, minél inkább nem engedi lelkiismeret elfelejteni a kellemetlen emlékeket annál jobb vagy betegesebb:-) mit tudom én
azt meg egyenesen "bámulatosnak" tartom amikor nem csak felejt hanem egyenesen előáll a memória vmi valójában meg nem történt emlékkel....gondolom ego v nemtom mi utijára....legalábbis interperszonális szituációban
ha ezzel az érintett személyt vki szembesíti illető megvonja vállát és kész....hát erre akár azt is mondhatjuk irigylésre méltó
mellesleg volt itt régebben gb-nek egy jó idézete arról, hogy a bölcsesség hol kezdődik...
hát először talán ott hogy nem folytatunk vitát senkivel arról hogy kinek jobb a memóriája...
egyébként szokás szerint aki kijelenti hogy övé milyen f...a annak általában fogalma nincs a kérdéskörről:-) de őket így szeretjük:-)
