Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Kit érdekel, hogy ki milyen fafejű volt a történelem folyamán?
A lényeg, hogy Jézus idejében is fennmaradtak hitelesen az ÓSz-i iratok, mintahogy napjainkban is, az Úsz-gel egyetemben. Ha ezt tagadod, a régészetet is tagadod, ne gyere itt csúnya bácsikkal meg nénikkel.
"Nem elég azt mondani, hogy mindezek jól kiolvashatóak a Bibliából, mert ezek ellenkezője is kiolvasható, ha nem értik meg, hogy a Biblia maga az adott helyen miről szól."
- dehogynem. Legalább magaddal szemben ne légy íly bizalmatlan, ülj le, olvasd végig a Bibliát, és magad is rájössz, hogy miért gondolkodol hibásan.
Nos Remsay-t magasztalhatod, de tény, hogy a konstantini kereszténység rombolt, pusztította a könyveket, a szépirodalmat, a filozófiai műveket, a színdarabokat, az akkori " pogány" ilág alkotásat, írásait! A ravaszságukhoz azért hozzátartozik, hogy sok esetben egy egy példányt elraktak úgymond talonba!
A vatikáni földalatti kazamatták rengeteg rabolt, eltulajdonított, netán " gyere a bácsihoz, nénihez " " kincseket " rejtenek.....
Pontosan ez a művelet kell hogy minden Biblikus embernél működésbe lépjen,. Ugyanis amikor egy tévedést nem hajlandó a Bibliában tévedésnek belátni, akkor a tévedést bizonyító igehelyeket kihagyja, a többit meg kiragadja. Nem elég azt mondani, hogy mindezek jól kiolvashatóak a Bibliából, mert ezek ellenkezője is kiolvasható, ha nem értik meg, hogy a Biblia maga az adott helyen miről szól.
Magamról pedig soha nem állítottam semmit. Próbáld azt érteni a mondanivalóim alatt amiről ott szó van.
Sajnos nem a kérdéseimre adtál eddig sem választ, de megértelek, hogy véded hitelveidet, de azért jó lenne, ha elgondolkodnál...., hogy mi az igaz, ítéld meg!
A mai filológiai kutatás (http://proteo.cj.edu.ro/index.php?oldal=halal) egyértelműen állást foglal abban a kérdésben, hogy az ószövetség idején az embert a köztudat (ezzel együtt az írás) felosztotta-e arra a bizonyos hármasságra, amiről beszélsz, és aminek hármasságát én is mondom, de nem a te általad vetített értelmekben.. A NEFES vagy a RUACH sehol sem jelent lelket. Az Ószövetség nem tud arról, hogy az embernek lenne lelke. A NEFES és a RUACH emberrel kapcsolatos jelentése: életerő, mégpedig isteni eredetű életerő, ami nem az ember (sui generis) alkotórésze. A teremtett ember NÖSÁMÁH-t kap Istentől (NÖSÁMÁH = lélegzet, az élet megnyilvánulása: 1 Móz2,7; lKir 17,17; Jób 27,3), s ezáltal NEFES CHAJJÁH = élőlénnyé válik, s nem élő lélekké. Ezt a jelentést támasztja alá a kifejezés ellentétesként való alkalmazása. A MÉT NEFES (4Móz 6,6) vagy csak egyszerűen a NEFES 3 Móz 19,28, 22,4 és 4 Móz 5,2-ben nem a halott ember lelkét jelenti, hanem magát a halottat, vagyis a holttestet.
Az Ószövetség a NEFES-ről, a NÖSÁMÁH hatására létrejött életről nem azt mondja, hogy ez azonos a lélekkel (Pszüché), s ez az ember belsejében van, a szívben vagy valamelyik másik belső szervben, hanem azt, hogy a NEFES a vérben van. 3Móz 17,11 szerint minden testnek NEFES-e (élete) a vérben van (DÁM). 5Móz 12,23 határozottan kimondja: a vér az a lélek. Ha tehát a NEFES azonos a DÁM-mal és a DÁM a NEFES-sel, akkor a vér nem más, mint élet, mégpedig egyéni és személyes élet. Az, hogy az ember élőlény, a NÖSÁMÁH (Isten ajándéka) hatására jön létre a DÁM-NEFES élettani, anatómiai és biológiai kapcsolatában. Így válik az ember mint test, porból formált anyag élő NEFES-sé, élő vérré, élő testté, azaz élőlénnyé, személlyé, élethordozóvá.
Úgy tűnik, hogy az általad ószövetségi idézetekkel bizonyítandó hármasság elkézelésed nem állja meg a helyét, és továbbra is azt vagyok kénytelen hangoztatni, hogy csak abban az értelemben gondolkodtak akkor, hogy az ember teste, a vérrel együtt alkot egy halandó részt, meg van a halhatatlan része, amelyre összevissza mondanak lehelletet, lelket, szellemet, melyik prófétának mi tetszett jobban.
Az érzéki fogalmak használata nem csak a Károli fordításokban szerepel érzékiként, hanem egyéb fordításokban is, úgyhogy nem vetem el a használatát, abban az értelmükben ahogy a szó jelentése megkívánja az adott helyen.
Nem ragadok le a fordítási hibánál, különösen amikor pont nincs, csak nem fogadom el az érzéki helyett a lélek használatát.
Kérdés, hogy a biblia miben igaz és Isten miben igaz?
Miért kell a biblia és miért kell Isten?
Isten a biblia, Isten szava a biblia és ezt ki támasztja alá?
Ha téved valamelyik oldal, akkor mi a helyzet? Nagy durranás, avagy jó hecc?
Minek angyalokra várni, isteneket kreálva őket keresni, mint valami délibábot kergetni?
Nem é az a fontos, hogy az ember a jót tegye és segítse egymást?
A bibliára egy vallási csoport mondta ki az isteninek, pál után ihletetnek, mint mércét...., de ki az a Pál, avagy zsinati főbuherátorok, hogy Isten helyébe, nevében képzelje magát bárki is?
Jézus azt mondotta, hogy az utánna jövők sokkal nagyobb csodákat tesznek majd, mint ő, de eleddig nem igen jött össze....!
Jézus hazudott, rosszúl ítélte meg követőit, netán olyanok hivatkoznak, kisajátítva elveit, reá...., akik éppen ebből akartak hasznot, hatalmat és méltóságot húzni? Uram, Uram!, Uramoznak sokan...., de kik azok akik Jézus nevében ördögöket űznek, gyógyítanak, hírdetik az igét, mondják, hogy itt a krisztus, ott a krisztus, no meg prófétálnak de szaporán...., kik ezek?
Nem a kereszténység tarka mozgalmaiból kiburjánzó/tt/ szekták, felekezetek, gyülekezetek, egyházak?
Nos az újszövetség hitelessége koránt sem bizonyított!
Sir William Ramsay számomra és sokak számára egyáltalán nem a legnagyobb régész és nem hinném, hogy tévedhetetlen volt tudósi munkáiban....!
Vannak amatör névtelen kalandorok, akik kincsek után vadásznak, régiségeket keresnek és sok esetben hatékonyabbak, mint az úgynevezett profik, de ki is az igazi régész? Az aki azért régészkedik, hogy bebizonyítsa igazát, avagy azért mert érdekes munka a számára?
Nos kezdjük el az elején!
Milyen felületre írák az újszövetséget, mikor és ez akkori viszonylatban mennyibe került! A sokszorosítást kik álták anyagilag?
A másolatok pontosak voltak e, megegyezhetett e az eredeti első lejegyzéssel? Hol van eme minta?
Ki írta az első ma ismert újszövetség által felsorolt levelet, evangéliumot, netán a"röplap"-ok közül valamelyiket.... és mikor?
Kérdés továbbá az is, hogy egész újszövetséget másoltak, avagy részleteket, netán evangéliumok közül valamelyiket, Pál , János, Péter, Júdás, Jakab levelei közül némelyeket...?
Ki volt Lukács és az akit megnevez a jó Teophilus néven, mint akinek oknyomozati beszámolót tart?
Milyen céllal is lett megbízva Lukács?
Mikoris? Hányat is írunk ekkor?
Lukács mitől történész egyáltalán?
Mintha az apcsel-ben sem egyértelműen ábrázolja ál csodásnak feltüntetett megtérését a damaszkuszi úton...., bár maga Pál egy kissé másként írta le a galatákhoz írt levelében, de sebaj, legalább nem beszéltek össze!
Nos már Lukács előtt, de utánna is sok sok útleíró volt...., ezek is történészek?
Azért ha alapossan átolvassuk apcsel-jét, akkor találunk fordulatokat.....benne, amin el lehet gondolkodni....
Miért is maradt fent annyi, de annyi újszövetségi íráspéldány?
Mert a kereszténység mást nemigen tűrt meg, így ami nem illett a hitrendszerébe, az sátáni, világi és ateista irodalom volt, amit pusztítani kellett, tették is gazdagon, de tennéd úgylehet te is, nem?
"Ott vannak a problémák, amelyek miatt nem tudok arról beszélni, hogy egy keresztény érti a Bibliát. Valaki ragaszkodik a szombathoz. Valaki a vasárnaphoz. Valaki ragaszkodik ahhoz, hogy az Úrvacsorát kehelyből vegye. Valaki azt gondolja, hogy a Szent Lélek csak pünkösdkor töltötte be az embert, jelül a megtéréshez. De azóta senkit. Az ujabb gyülekezetekben nincs püspök, pedig Pál kifejezetten előírja. Szednek egyik gyülekezetben tizedet, a másikban nem."
- mindezek egész jól kiolvashatóak a Bibliából, tehát a megoldás: olvasni kell az Igét. Naponta, rendszeresen, az egészet végig. Nem igéket kiszedni.
Én is így láttam be olyan igazságokat, melyeket azelőtt nem.
"és újra olvasnád a Bibliát?"
- mindig újra olvasom.
Rémisztő, hogy még mindig azt sejteted, hogy te rendelkezel a megértés képességével, míg mások nem. Hihetetlen számomra, hogy vannak emberek, akik így gondolkodnak.
- amibe a lehellettel szellemet lehellt az Úr a maga szelleméből, s
- így "lett élő lélekké" Ádám.
Az ott szereplő "lehellet" szó eredeti jelentéséről leírtam, hogy elsősorban jelenti a szellemet, s a másodlagos abban csupán az, hogy "lehelléssel" adták át! Érted már?
Ha nem érted még mindig, akkor szól Neked erről az Úr kicsivel később, külön:
"Ne maradjon az én szellemem örökké az emberben...!" (1. Móz. 6,3.). Vagyis a teremtéskor használt szó eredeti jelentése "szellem", amit nem jelent a "lélekkel" is azonosítani, amint Te itt állítanád!
2. Amiket "érzéki" szót idéztem 2 helyeről Károlitól, akkor azok az eredeti szövegben "lelkit" jelentenek. Azaz simán rossz a fordítás és PONT, emiatt légyszíves ne írj olyat, hogy
"nem világos, hogy hogyan kerül ide az érzéki!"
Szájbarágósan leírtam, hogy az eredetiben "lelki" szerepel (pszükhikosz, a pszükhé, azaz a lélek szóból képezve!), de sajnos a szintén ott szereplő "pneuma/szellem" szóra úgymond "elhasználta" Károli a "lélek" kifejezést, emiatt kínjában az 1. Kor. 2-ben és a Júdás 19-ben is "érzékinek" fordította azt, aminek az eredetiben a jelentése simán csak "lelki".
Magyarán a Júdás levélben, a Korinthusi levélben és persze Ezékielnél is ott van a szellem és a lélek megkülönböztetve egyidejűleg az eredeti szövegekben, azaz semmi köze egyiknek sem Károli rossz fordításához, meg önmagában az "érzéki" szóhoz.
A szellem - szellem,
a lélek - lélek egyidejűleg ezeken a helyeken az eredeti szövegben!
Ezt kérted, erre írtam példát, ezt fogadd el tehát!
Károli keverte ide az "érzéki" szót, nem én. Ezt kellene már végre Neked megértened, és nem ragadnod le az érzéki szó értelménél, mert senki nem vizsgálta itt most azt, hogy Károli helyettesítése azonos tartalmú-e a lélekkel, vagy sem? Merthogy "lélek" van ott az eredetiben és mellette a "szellem", azaz ne ragadj le a fordíási hibánál, hiszen külön felhívtam rá a figyelmedet, meg azt is, hogy nem ez a lényeg, hanem a szellem és a lélek szavak egyidejűsége! Márpedig azok ott vannak az eredeti szövegek eredeti jelentésében!
Ne a magad felfogása szerint magyarázz engem, mert megkérdőjelezem, hogy a Bibliát igazán magyarázod-e.
Kéz, láb képességével is rendelkeznie kell annak, ha valaki járni akar, megértés képességével is rendelkeznie kell annak aki érteni akar.
Ha ezt egy katolikus hitvallásnak fogod fel, engem nem értettél meg.
Hogyne olvasná az a Bibliát, aki különböző nézetekhez való ragaszkodás miatt nem érti. Különben Marxot olvasná. És azt sem értené. Ott vannak a problémák, amelyek miatt nem tudok arról beszélni, hogy egy keresztény érti a Bibliát. Valaki ragaszkodik a szombathoz. Valaki a vasárnaphoz. Valaki ragaszkodik ahhoz, hogy az Úrvacsorát kehelyből vegye. Valaki azt gondolja, hogy a Szent Lélek csak pünkösdkor töltötte be az embert, jelül a megtéréshez. De azóta senkit. Az ujabb gyülekezetekben nincs püspök, pedig Pál kifejezetten előírja. Szednek egyik gyülekezetben tizedet, a másikban nem. Abban mindegyik egyforma, hogy ragaszkodnak a Bibliához. Szerinted ezek közül melyik érti a Bibliát?
Az a bizonyos belső összhang az, amely abból áll, hogy összehasonlítod magad a Bibliával, ugyan azonosság, de megértés nélkül. Ha nem találsz magaddal ellentmondást, akkor azt gondolod, hogy összhangban vagy Isten Igéjével. Jóllehet ha tévedéshez hasonlítottad magad, akkor tévedsz, de az összhang akkor is megvan.
Ezen azonban nem az összehasonlítás segít, hanem annak megértése, amivel összehasonlítod magad.
Mi lenne, ha megtanulnál először különbséget tenni igaz és hamis között, és újra olvasnád a Bibliát?
Mondod: "immár nyilvánvalóvá vált számodra is, hogy Isten adta/alkotta az ember bensejébe/keblébe az emberi "szellemet" (Préd. 12,9.; Zak. 12,1.) mégpedig akkor, amikor a "földet fundálta" a biblia szerint"
Ebben így van két hiba. A szellem eredetét ugyan Isten kezébe tudom, de a keblébe helyezés azért erős ellenzésre talál nálam. Az ember keblébe nem biblikusan én a lelket gondolom, a szellemet pedig az elméjébe, tehát Prédikátor kijelentését nem tudom igazolni. Másik hiba hogy a föld fundálásának idejére hivatkozással vélhetően azt akarná valaki ebből kihozni, hogy tehát amikor az élet lehelletét az Ádám orrába lehelte az Úr. Pedig az tudtommal nem szellem hanem idézeted alapján is: lélegzet, erőteljes fúvás, szél. Ez pedig erős túlzással lehetne csak a szellemmel azonosítani, hiszen éppen így lehetne a lélekkel is, meg a levegővel is, de valamilyen spiritiszta erővel is, vagy magával a pránával is. AZ hogy azt gondolom, a szellemet jelenthette az élet lehellete, az sajnos kevés egy elmélet igazolásához. Miért nem azt jelenti ez neked, hogy a lélek és szellem együtt kerülne az élet lehelletével az Ádám orrába?
Mondod hogy már ott szerepel az ember hármassága, de nehéz fejű lévén nem látom. Hol? Hiszen végig szellemről és testről beszéltél, hiszen az élet lehelletét is szellemként azonosítottad. Hol említetted a lelket?
Nem világos, hogy hogy kerül ide ez érzéki. Az érzéki test, az érzékiesség minden nem Károli fordításban is érzéki testnek vagy érzékiségnek van fordítva, köze nincs a lélekhez. A Bibliából egyáltalán nem venném a szívemre, ha a lelket az érzékiséggel azonosítanád. Nálam (Bibliától függetlenül) az érzékiség ugyanúgy testi dolog és nem lelki, ahogy Pál szerintem is testi dolognak gondolja. De még Júdás is érzékiségről beszél, és nem lelkiségről. Ezért Pál jól gondolja, amikor az érzéki embert testi embernek mondja, és te nem gondolod jól, ha ez alatt lelki embert értesz.
Valóban azt gondolod, hogy az érzékiség egyenlő a lelkiséggel?
Dehogynem, nagyon világosan és egyértelműen állítottad - az egykori katolikusokhoz hasonlóan - hogy rendelkeznie kell az embernek a "megértés képességével". Ezzel jócskán túllőttél a célon, de igazából benned tényleg ez van, én ezt hozzászólásaid alapján el tudom képzelni.
"hogy valaki ragaszkodik azokhoz a nézeteihez amelyek akadályozzák őt a Biblia megértésében."
- na és az ilyen ember olvassa a Bibliát szerinted? Az általam idézett világhírű régész akkor kezdte el tanulmányozni Lukács írásait az Igében, amikor kutatásai alapján rádöbbent: mégiscsak igaz az, amiről a Biblia ír. Így tudta Lukácsot hiteles emberként értékelni.
Ha valaki - mégha előítéletekkel is - leül, és olvasni kezdi a Bibliát, a belső összhang önmagában lehet olyan hatással rá, amely megragadja az érdeklődését, melynek vége az lehet, hogy az élő Istennel találkozik.
Én pedig azt állítom most is, hogy kevés a Biblia megértéséhez az, hogy valaki leül, és olvasgassa. Ezzel nem a megértés képességének az ajándékáról beszélek, mert olyan nincs.
De olyan van, hogy valaki ragaszkodik azokhoz a nézeteihez amelyek akadályozzák őt a Biblia megértésében. Ezek a nézetek hit által, ellenőrzés és gondolkodás nélkül elfogadott nézetek halmaza.
Ha már az ember hisz, nézetei vannak, és olyan művelet kezdődika fejében, hogy összehasonlítsa nézeteit a Bibliai helyekkel, és nem a nézeteinek az igazsága alapján döntsön, hanem a Bibliával való egyezése alapján.
Állítom pedig, hogy így nem lehet megérteni a Bibliát, így csak meg lehet ismerni, és hit által el lehet fogadni igaznak.
Távol áll, hogy azt gondold, mindent hamisnak tartok a Bibliában. Azt viszont állítom, hogy van benne tévedés, és aki hit által fogadja el a Biblia igazságait az képtelen az észrevételére. Ezen túlmenően a megértésére is képtelen.
