AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
A Peavey 5150-es egy full csöves erőstő fej, amelyet Eddie Van Halen instrukciói alapján fejlesztett ki a Peavey cég.
Az 5150 azonban mégsem a Van Halen hangzással futotta be karrierjét, ugyanis olyan zúzós bandák fedezték fel a benne rejlő brutális őserőt, mint a Machine Head, a Pantera, hazai pályán a Neck Spain. A riffeléshez a gitárosunk semmilyen más effektet nem használt, hiszen minden effekt lágyította volna ezt a direkt, kőlavinára emlékeztető hangzást. Külön torzító használata felesleges, hiszen az előfok feltekerésével nagyszerű torzított soundhoz jutunk.
A szólógitár más tészta volt, ott egy külön csöves előfokon meghajtott Mesa Boogie dolgozott, itt természetesen delay és wah pedal is a rendszer részét képezte. A tiszta hangszíneknél mind az akusztikus, mind az elektromos gitár egy tc processzorba került, az 5150 és a Mesa mellőzésével.
A Trace-sound úgy állítódott elő, hogy a csöves előfok alapos feltekerésével és a saját eq segítségével egy röfögős hang jött ki a Trace Elliot cuccból, ehhez kevertünk csattogós, abszolút fémes és definiált vonalhangot, frekvenciatartományonként eltérő mértékben. Effekt használatára nem került sor.
Mielőtt azt hinné bárki is, hogy valami nagy stúdióguru vagyok, bevallom, hogy egyáltalán nem, csak olvasgatok mindenfélét, viszont a dolgok gyakorlati megvalósítása 100%-ban Max-nek, a hangmérnökünknek köszönhető. Ő tényleg vágja a témát.
Hát minimum legyen igényes magával szemben az ember, nem?
A hangkártyával kapcsolatban itt, az indexen van egy MIDI platform,
és ott azért igen sok okos dolgot mondanak/írnak ezzel kapcsolatban,
többek között KORG stúdióhangkártyák is szóba kerültek - és ezen
felüli kategóriák is.
Bár én továbbra is az analóg cucc híve maradok, szerintem egy analóg
cuccra felvéve sokkal szebben szólnak a vonósok, mint digicuccon
(ugye azok a fránya sinushullámok? mindent szabályosítanak :)),
persze a mikrofonon rengeteg múlik akusztikus hangszerek és ének
esetén.
Én úgy vagyok vele, hogy a takjel az alap.
Stúdiócuccok felé pénzhiány miatt még nem érdeklődtem különösebben,
főleg, mivel nem fogok előreláthatólag 40 milliót összeszedni, csak akkor,
ha indulok Vágónál, de hát ehhez még képeznem kell magamat.
A hozzáállás és lelkesedés önmagában kevés, de enélkül üres a produkció.
A kiemelt magyar példákkal egyetértek, engem mind az SD, mint a BM
igen meggyőzött, feltették a mércét. A Sear Bliss annyiból sántít, hogy
Hollandiában vették fel, tehát nem magyar stúdióban, és Nagy András sincs
100%-osan megelégedve a lemezhangzásssal, mint ahogy ezt kb. egy éve
kifejtette a b/d/d topicon.
Viszont a listához hozzátenném még az új EvenSong-ot, ami bár szintén
holland stúdióban készült, hangzásilag (is) zseniális.
Sok sikert a lemezetekhez, majd mailezzük meg, hogy lehet beszerválni!
Persze, persze, vannak zenék, ahol abszolút indokolt a trigger, én azt sajnálom, hogy sok helyen a dob feljavítására használják.
A dob kötése általában valóban problémás, de már vannak olyan pultok, ahol tökéletesen megoldható, ilyen van pl. Pesten az Aquariumban is, nem véletlenül megfizethetetlenül drága hely.
Igen, aki sorozatban remek teljesítményt nyújt, az minden bizonnyal jó dobos. Egy lemez viszont nem sokat jelent.
Magyar anyagon is lehet király hangzást podukálni, de ez sokmindentől függ:
- mennyi idő van a stúdióban a hangszínek állítására, mikrofonokkal való kísérletezésre,
- milyen berendezés van a stúdióban, mert egy soundblaster hangkártyából nem fog hang kijönni, mégis van, ahol használják,
- a hangmérnök mennyire profi,
- a zenészek mennyire játszanak pontosan stúdiókörülmények között (taktjel, legkisebb hiba is hallatszik, izgalom, stb.)
- milyen hangszerekkel és erősítőkkel rendelkeznek a zenészek (hangolódási problémák, zajszintek, miegymás)
Alapvetően viszont egyetértek: valóban nem csak pénzkérdés a tisztességes hangzás, bár pusztán a hozzáálás és a lelkesedés édeskevés.
Számomra a pozitív magyar példák: Strong Deformity (Racket), Blind Myself, Sear Bliss (Haunting).
Remélem, a mi albumunk is megüti majd az előbb említett színvonalat hangzásban is.
Saturn,
ez egy hétköznapi dolog. Ez kiszáll innen, átmegy oda, szólóprojektet csinál... Én már beleuntam a gyászolósdiba. (az utolsó döfés Simen kiszállása volt a Borknagarból)
Szomorú hír ez a RATM-Zack dolog, de érett már egy ideje.
Utánakérdezve a legilletékesebbektől, azaz a másféltól,
hogy végül is mi az ábra:
Ezek szerint süket vagyok, fülembe forró ólmot
önthettek - de minek, ha úgyse hallok?
Szóval tényleg mennek NY-Európába, turnédátumok
a másfél honlapon, Németo., Franciao., Belgium.
Természetesen nem a Jamiroquai-al, hanem mindig más bandával.
Tehát annyira mégse vagyok süket. Mindegy.
A lényeg az, hogy újabb magyar zenekart ismernek meg nyugaton.
Hát igen, Sandoval koncerten is ugyanolyan pontos, mint lemezen. Wacken-ben ő maga csinálta a beállást, és majdnem annyian figyelték/hallgatták, mint a másik színpadon folyó Nightwish koncertet. :-)
Hellhammer se rossz dobos, csak koncerten néha be van rugva. A Live In Leipzig-en példul részegen dobol. Meg azt nem szereti kurvára, ha más felszerelésén kell játszania. A Fenris is ezért nem szeret koncertezni, csak a saját szerkóján bír normálisan dobolni.
Hát igen a tudást semmivel sem lehet igazán pótolni
Abszolút kedvenc nálam Sandoval a Morbidból és Doc a Vaderből, utóbbit élőben is láttam és ott is tökéletes volt a teljesítménye, illetve nekem úgy tűnt.
Hellhammer nem mindig jön be, az új Mayhemből nem sokat hallottam, a kettes Covenanton pedig van néhány olyan rész ahol lehetetlenül egyszerű dolgokat üt perceken keresztül(na jó ez azért túlzás)
Arcturus - hehe, az meg rulessss ahogy van
G
Don Roberto, ha mar ennyi okos dolgot tudsz a studiokrol, akkor batorkodom megkerdezni, hogy mi az a Peavey 5150-es gitarriff hang, meg ez a Trace-bass sound? Ha jol ertem, akkor ez se nem torzito, se nem effektpedal, hanem specialisan a studioban eloallithato sound. De hogy? Razavarnak valami szoftvert a normal basszus soundra es az csinal belole rofogoset, vagy hogy megy ez? Koszi!
Szerintem abszolút a zenétől függ a trigger létjogosultsága.
Pl: az Fear Factory meg Kovenant esetén egyáltalán nem
zavar, sőt, abszolút tökéletesen illik a zenéhez.
Dob kötése igen problémás, max. kiállásoknál, de a cinek
itt is be tudnak zavarni. Mondjuk nem vagyok egy nagy
stúdiómágus, de azért a tudást ma sem lehet kikerülni.
Viszont az olyan egyének, akik nem egy, nem kettő, hanem
tucatnyi lemezen hozzák a színvonalat, azokat nemcsak a
stúdiótechnika segíti.
Roberto, az általad említett magyar megoldástól
a falnak megyek. Magyar anyagon is lehet hangzást kreálni,
ha az ember veszi a fáradtságot. Ez hozzáállásbeli kérdés
is, nem csak és kizárólag anyagi.
Egyetértek azzal, hogy lemezek alapján ma már nem sok mindent lehet megítélni. Az utolsó Mayhemen hatalmas dolgokat mutat Hellhammer (főként miatta szoktam hallgatni), de az amerikai turné után sokan mondták, hogy élőben nem olyan gyors és feszes.
Az igazi iszonyat egyébként az új Morbid Angel lemezen Sandoval, asszem a hetes nóta az, ahol messzire hajítom mindig az agyam :-)
A jelenlegi stúdiótechnika olyan hihetetlen dolgokra képes, hogy pusztán a lemezekről nem kaphatunk pontos képet egy dobos tudásáról.
- Szinte korlátlanul lehet kötni, azaz akár kis részletenként is felvehetik a dalt,
- az erőtlenül megütött dobokat triggerrel tökéletes hangzásúvá lehet csiszolni,
- a pontatlanságok, igaz, roppant időigényesen, de elvileg tökéletesen javíthatók.
A megállapítások természetesen kitűnően felszerelt stúdiókra vonatkoznak, amilyenekben sajnos még soha nem jártam, csak olvasgattam ezt-azt.
Nálunk a stúdiók általában nincsenek felszerelve ilyen cuccokkal, illetve amikor egy zenekar 2 hét alatt ránt fel egy lemezt, nincs idő ilyen apró finomításokra. Max. benyomnak a pergőre, lábdobra egy triggert, de az nem túl igényes megoldás, mert pl. a pergő urván kiszólhat a mjuzikból, ráadásul a zenehallgató nem tudja, hogy mitől fárasztó hallgatni a zenét.
Wiseblood, ebben teljesen igazad van, de azért a
norvég mezőny tagjai messze a kontinens előtt tartanak jó
dobosokat tekintve. Hellhammer, Trym, Tjodalv, Erik Lancelot,
sőt még Lars Nedland is úgy dobol, olyan változatosan, hogy
ezt nem lehet csak technikával megmagyarázni.
nézd én ezzel arra céloztam, hogy míg a FII koncerten szétüvöltöttem az agyam, meg fogytam két kilót, addig a Scenes koncerten eleinte vigyorogva később meg csak úgy álldigáltam középtájt, és csak akkor jött rám a mozoghatnék mikor befejezték a Scenes-t
nagyon profi zeneészek állam a bokámnál mikor látom őket, de ez a koncert most nem fogott meg, szívesebben hallgattam volna több régi nótát
nem azt mondtam hogy nem tetszett hanem azt hogy annyira nem mint...
kellőképp megmagyaráztam?:)))))
G
Lemezen?Csak hogy ma már fejlett a technika.Lejárt a Billy Wardok, Bonhamek kora, amikor egy dobosnak kizárólag tudással volt szabad lemezt felvenni.Ezzel nem Hellhammerre céloztam, hanem a mai stúdiókra általában.
Egyébként a Slayertől nekem is a Reign/South az isten, és a harmadik nálam is a Seasons.De az Undisputed/Divine/Diabolus szentségtelen háromság is állat.
Sokszor, sokfélét hallottam már a júliusi DT koncsertóról, de ez még új..."Fílingtelen"????
Nem mondom a FII koncert is óriási volt, de az,hogy egy ilyen zeneanyagot, mint a Scenes elejétől a végéig lenyomjon egy banda, úgy, hogy közben izzik a levegő /és nem a hőségtől/, a zenészek arcán látható az öröm, amit a játék okoz...Hogy lehet ez "fílingtelen"? Magyarázd el kérlek!
igen igen oké, ez igaz, de szerintem nyomába sem ér a Reign in Blood-nak vagy a South of Heaven-nek, de még a Seasons-nak se
nem rossz lemez de volt jobb is
G
inkább egy szám kiemelésével van baj, rengeteg igen király nótájuk van, kár kiemelni egyet, ennyi erővel az egész Images-t ki lehetne emelni(igeeeeeen)
én az első albumot csak az Awake és az Images után szereztem be, és máig szívesen hallgatom, mert ugyan az énekes orgánuma a legkevésbé sem fekszik, de mint zene nagyon ott van a szeren
G
fmsahs2, mielőtt látatlanban ítélkeznél Hellhammer
dobolásáról, járj utána a Mayhem, Arcturus, C/Kovenant
lemezeken. A kétdobos technikát először az új Mayhem
lemezen használja, s bár még van hová fejlődni, nem hiszem,
hogy egyhamar bárki is utol tudná érni ezen törekvésében.
iLane
késve reagálok,
őszintén szólva sokkal gyakrabban hallgatom a LTE-t mint az utóbbi két albumot
egyébként meg a FII turnés koncert sokkal jobban tetszett mint a legutóbbi, pedig akkor egy csomó nótát játszottak a FII-ról, de volt a koncertnek fííííílingje
azon meg igencsak csodálkoztam, hogy az első LTE-ről jópár részletet átemeltek a Scenes-re
nem volt elég ötletük?
persze félreértés ne essék, nekem még a FII is nagyon bejött, kicsit úgy kell hozzáállni mint a Slayer - Divine - hoz, hogy lesz még jobb, és lett
G
Megköszönve az emileken érkezett érdeklődéseket, köszönjük, megvagyunk, a Da Capo felvette az első lemezét.
A hangmérnökünk Scheer Viktor (Max) volt, iszonyú állat hangzást produkált. (Peavey 5150-es gitárriff hang, lásd Machine Head I., röfögő-csattogó Trace bass-sound, sok-sok analóg szintihang: Moog, leslie, stb.)
Az anyag kb. 55 perces lesz, 9 track-et fog tartalmazni, ami 6 önálló dalra és egy 3 tételes dalfüzérre tagolódik. A demókon megjelent dalok közül mindössze 2 élte meg a lemezre kerülést, a többiek vadonatúj szerzemények, annyira, hogy nemcsak szövegek, de 3 dalban még új zene is született a stúdióban.
Kicsit a gyökerekre utalva egy instrumentális tételt is rögzítettünk, valószínűleg ez lesz a lemezzáró dal.
Nem kell izgulni, nyoma sem lesz a Prolog száraz, dinamikátlan soundjának, ez most nem az Okoska törp lesz, hanem egy rinocérosz.
A keverés és mastering kb. november 20-án készül el a HSB-ben.
