Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Szerintem nekünk is ez volt az egyik zene, lélegzetet is elfelejtettem venni, oly szép és éteri volt az egész. Volt valami időtlenség abban a pillanatban, ott.
A barlangfürdő is fokozatosan megújult, ki volt írva, mikor milyen fejlesztések történtek.
Érdemes kelet felé turisztikázni :)
Ezek a *bánya nevű települések milyen közel vannak hozzánk, köszönöm az ötletet. :)
Ezért a túráért is irigy vagyok ! :-) Diósgyőrött nem jártam még,de remélem fogok. A barlangfürdőben majd 40 évvel ezelőtt általános iskolásként voltam, nagyon tetszett, különleges volt.
A cseppkőbarlanghoz pedig felidézem egy 2016-os bejegyzésemet, akkor Csimpolyának írtam ezt:
"A barlangos túrád szép emlékeket idézett fel bennem. Amikor Jósvafőn jártunk a cseppkőbarlangi túra végefelé egyszercsak egy vaksötét részre értünk és az idegenvezető is elhallgatott. Egy kis ideig csönd volt és nem nagyon tudtuk mire vélni, mi fog történni vajon. Aztán fényjáték kiséretében megszólalt Vangelis zenéje: 1492 - a paradicsom meghódítása. Nagyon hatásos,szép pillanatok voltak...."
Ma egy kolleganőm lelkendezett egyébként; hétvégén Selmecbányán, Körmöcbányán jártak, azt mondta,csodálatos volt, a városok, az ételek, még a bánya aknákba is le lehetett menni.... Egészen feldobódva mesélte... El is hiszem.
Viszont voltam máshol, az is nagyon jól sikerült. Pár hónapja elhatároztuk, hogy ellátogatunk Kassára majd ősszel (még nem voltunk, ám csodaszép fotók kedvet hoztak), Miskolci alvással terveztük. Aztán nézegettem, hogy mivel lehetne még összekötni ezt a kirándulást Miskolc környékén, ha már elmegyünk több mint 200 km-re. És végére az jött ki, hogy most nem maradt idő Kassára.
A Diósgyőri vár látogatással indítottunk, kb 15 évvel ezelőtti ott jártunk óta több nagyobb felújítás történt és idén is folytatódnak a rekonstrukciók. Jegyváltás után pont indult az idegenvezetős vártúra, melyet egy középkori udvarhölgynek öltözött fiatal lány tartott, sok sok érdekes történettel kiszínezve a vár történetét, mindennapjait, uralkodóinak életét. Szobáról szobára haladva szolgált valamilyen kis akkori bulvárral, ármánnyal. A lenti részen tematikusan berendezett, szakmák szerinti helyiségeket nézegettünk, ezek közül számomra a legvonzóbb a mágia/alkímia szobája volt, ahol a mindenféle méregkeverés mellett különböző gyógynövényekből készültek csodatévő főzetek, mennyei volt ez a herba gyűjtemény az illat egyvelegével. Amikor a közös túra véget ért, újra végigjártuk a magunk tempójában az egész helyet, illetve a kinti kertet, ahol többek közt a gyógynövényeket termesztik. A külső várárok még felújítás alatt. Viszont a négy bástya által határolt területen már kávézó is működik, finom kávéval.
ilyen volt
ilyen lett
Miskolc belvárosa is kellemes meglepődés volt, nem számítottam ilyen nyüzsgő életre, a hosszú sétálóutcánazért arra ügyelni kellett, ha jön a villamos, ne a villamossíneken bóklásszunk, ami amúgy süllyesztve van az útba és meg is lehet róla feledkezni.
És ha már Miskolc, nem maradhatott ki Miskolctapolcán a barlangfürdő sem. Maga a fürdő is rendkívüli, de a település is megér néhány sétát.
És még a hétvégébe belefért, hogy ha már Kassáig nem mentünk fel, legalább felmentünk az Aggtelekig, a Cseppkőbarlangba. Neten nézegettem, hogy ez önállóan nem látogatható, csak túravezetővel. Különböző hosszúságú és időtartamú túrák szerepeltek a listán, mi egy közepeset gondoltunk, de sajnos azt már nem néztem meg melyik túra melyik bejárattól indul. Így az Aggteleki bejárattól csak egy órás túrák indultak, erre fizettünk be. Felvettük a kabátokat, a belső állandó 11 fokos hőmérséklet igencsak indokolta, a magas páratartalom, nyirkosság miatt még hűsebbnek is hatott. A túravezető itt is jól szerepelt, kaptunk történelmi bevezetést a cseppkövek keletkezéséről, elmesélte, hogy egynémely cseppkő milyen leleményes elnevezést kapott, gondolok itt pl az anyósnyelvre. Termeken, szűk kis folyósokon át mentünk, minden kivilágítva, gyönyörű világ ez. A végén a hangversenyterembe még a zene is megszólalt, különleges fényjátékok kíséretében. Amikor kiértünk felmentünk a kiépített túra útvonalon a bejárat felé magasodó sziklacsúcsra. A maradék időt a Nemzeti parkban kirándulva töltöttük, meg gyűjtöttem terméseket az őszi dekorációhoz. Kassa meg tavasszal következik.
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtál kimenni a különböző "éjszakák"-ra, mert mondhatni, te vagy az én kiküldött tudósítóm:), ha ilyesmikről van szó. Remélem, már jobban vagy.
De igen élvezetes volt olvasni a kutyákkal kapcsolatos élményeidet is! :-)
Sajnos, ezen a héten szörnyen náthás voltam ezért ki kellett hagynom két olyan programot is, ami nagyon érdekelt volna, a Kutatók, illetve az Olvasás Éjszakáját, holott mindkettőre készültem. De annyira köhögtem, hogy nem mertem elmenni. Zavarta volna a jelenlévőket, no meg engem is.
Azonban ma egy szabadtéri rendezvényke volt Csepelen, a Hungarikumok kiállítás. Nagyon családias volt, ott mertem másfél órát nézelődni. Volt egy néptánccsoport, Kalocsáról, volt néhány kiállított vásárolnivaló, no meg gulyásfőző verseny. Pálinka, lángos, kürtőskalács, egyszóval senkinek nem kellett éhen maradnia.
Megjelent néhány magyar kutyafajta is, bár a magyar agarat és az erdélyi kopót hiányoltam, lehet, hogy ők csak később érkeztek. Egész összebarátkoztam egy tündéri, hat hónapos pumikölyökkel, sem ő, sem a gazdája nem vette zokon a közeledést.Egy kissé később színre lépő, kelekótya magyarvizsla-kölyök pedig szinte bárkiért lelkesedett. A kuvasz tulajdonosa lemondta, hogy ha ő ott van, nyugodtan hozzáérhetek a kutyához, de ne próbáljak akkor bemenni a házba, ha ő nincs ott! Ezt megígértem, nem tűnt olyan ígéretnek, amit nehéz lenne betartanom! A komodor gazdája is valami ilyesmit mondott.
Ami a táncosokat illeti, nem is az tetszett a legjobban, amikor a színpadon mutatták be a tudásukat, hanem amikor a fellépés előtt egymás között próbálgattak. A férfiak amolyan csináld utánam jelleggel improvizáltak. Egyikük bemutatott pár lépést, a másik ugyanezt, de hozzátett egy új elemet. Érdekes volt figyelnem. Azt nem is kell mondanom, hogy mind a férfiak, mind a nők ruhája csodaszép volt!
Ennyi az egész, még nem mertem bátrabb dologra vállalkozni.
Ha valaki ott volt a fentebbi két éjszakán, kérem, írja meg, mit tapasztalt.
Nekem is az lett! :) és vissza is megyünk, a Zsolnay negyed önállóan megtölti nap jelentős részét. Jó volt szédelegni, bárhová néztem, mindenhol szépség volt.
Győrrel kapcsolatos emlékeim szintén ilyen kellemesek, nagyon pezsgő élettel találkoztunk, ott több időt töltöttünk, jobban volt lehetőség a felfedezésre. Onnan ruccantunk át Pannonhalmára. Levendulás csoki, levendulás szörp, levendulás kert, no és az Apátság.
Jajjj,de irigy vagyok ezért!!! :-) Pécs a szívem egyik csücske (a másik Győr), négyszer jártam már ott, legutoljára 2015-ben, akkor a Zsolnay-negyed volt soron. Fantasztikus város, kisvonat, dzsámi, sétálóutca,színházépület stb. Nagyon-nagyon szeretem és vágyom oda vissza mindig. De jó volt neked ! :-)))
A pécsi kirándulásról meg majd’ elfelejtkeztem megemlékezni. Sajnos az idő rövidsége miatt tudtuk, hogy csak ízelőt kaphatunk a városból, épp ezért a kisvonatot jó lehetőségnek gondoltuk a város nevezetességeink körbejárására, kényelmes (ezt a szolgáltatást amúgy mindenhol igénybe vesszük, ahol van) és jelen van velünk egy virtuális idegenvezető fent a hangszóróban.
A város jelképének számító Dzsámit (legalábbis bennem Pécs ezzel az épülettel forrt egybe) semmi szín alatt nem szerettük volna kihagyni. Aztán az Ókeresztény sírkamrákat, mely a világörökség részét képezik szintén úgy voltunk, látni kell. E fölé egy modern és látványos látogatóközpont épült, az egyik teremben, ahol úgy rendesen jelen volt a múlt, éppen esküvőre rendezkedtek be. Még merengtem is magamban, van akinek véget ért, van akinek kezdődik az élet…
Mászkáltunk és ámultunk bámultunk a Széchenyi téren, azt sem tudtam melyik díszes középületet nézzem, sokak homlokzatán láttam zsolnay-s díszítést. A sétáló utcában hasonlóan szép látvány, sok kiülős vendéglátós hellyel – néhányat kipróbáltunk. A színház előtt sétálva azt gondoltam, ha itt laknék, biztos bérletes lennék. Ez is meseszép épület. A Székesegyház belső tere lélegzetelállító, kívül a felújítás miatt építési területeken botladoztunk; végig sétáltunk az északi várfal sétányon, amikor innen visszafelé jöttünk, találtunk több kisebb múzeumot, de már zárva sajnos. A Zsolnay negyedből annyit láttunk, amíg a kisvonat tett egy kört bent, de elhatároztuk, ide még visszafogunk jönni.
Ennyi fért bele, késő este zuhanás az ágyba. És mivel a városban éppen zajlott a Zeneszüret fesztivál, hallgattunk sok zenét, láttunk flashmob-ot, az egyiktől tisztára lúdbőrös lettem, a térre vezető utcákból fiatalok jelentek meg kukás ruhában kukát rángatva maguk mögött, aztán beálltak valami rendszerbe, ledobták a kukás világító mellényt, és valami iszonyatos jó dobolásba kezdtek, klassz volt részese lenni.
Pécs egy nagyon kellemes emlékként vésődött be (jártam már itt kb 20-25 éve, de akkor nem ilyen szabadon lófrálós időtöltés miatt).
Ja még elfelejtettem, a múzeumi hölgy megkérdezte, hogy honnan értesültünk a múzeumról, én meg hirtelen nem tudtam kivágni, hogy egy index fórumos topiktárstól, ezért füllentéshez folyamodva azt mondtam, a facebookról. Még jó, hogy nem tiltakozott, hogy ott nincsenek is jelen.
Szombaton a rossz időre ezt a programot találtuk ki magunknak.
Kezdem ott, hogy a múzeumi vezetés kedves és közvetlen volt, sok sok anekdotával. A bejárat melletti festményről – Gervay Mihály postaigazgatót ábrázolja – azt is megtudtuk, hogy a kép akár jobb, akár baloldalára állva, mindig szemben van csizma orra, az hogy ez hogyan lehetséges, nincs magyarázat. Sokat nem is tudok hozzátenni, mert szinte mindent leírtál. Annyi még, hogy a morse berendezést ki lehetett próbálni, illetve ott volt az e-mail elődje (legalábbis én úgy nevezném), a telexgép, szóval lehet nosztalgiázni, amit elég gyakran szoktam múzeumba járva. A nyilvános postaládákból is igen szép a gyűjtemény. Végére hagytam a kukkolás lehetőségét, az egyik szobában kézbesíthetetlen levelekbe, képeslapokba lehet beleolvasni, kicsi társadalom rajz az elmúlt évtizedekből megsárgult papírokon.
Mivel ezt a múzeumot a Benczúr Ház második emeletén rendezték be, visszafelé kényelmesen sétálva megcsodáltuk a felújított lépcsőházat, az első emeleti szalonokat, ami kulturális rendezvényeknek ad otthont, a díszes ólomüvegek mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
A kritikák csak egészen kicsit befolyásolnak, ráadásul most először a filmet láttam, aztán olvastam a kritikát. Nem értettem egyet vele, de ez még nem olyan szörnyű baj.
Még nem láttam, de majd biztos letöltjük, ha lehet.
Úgy szoktam lenni, ha nekem valami tetszik vagy magával ragad vagy belém eszi magát, nincs az a kritikus, aki onnan kiszedje. A Puskin mozi nagyon hangulatos, van egy egészen kicsi terme, ahol a széksorok helyét régi fotelek foglalják el.
Úgy látom, tele vagyunk, illetve leszünk "éjszakákkal". Most hétvégén Színházak Éjszakája, 28-án a kuttóké, 29-én az olvasásé. Ez utóbbin biztos, hogy ott leszek, már tervezgetem, mi legyen a követendő útvonal.
Örülök, hogy tetszett! Ezt elvasva bennem is felidéződött a történet, és újra elgondolkodtatott.
Meglepődtem, hogy a rendezője nem angol, annyira stílusos volt a film!
Még egy célzás is eszembe jutott: Az első könyv, amit a különc férfinak leszállítanak, egy Bradbury regény, ezzel a mondattal kezdődik: Fahrenheit 451 az a hőmérséklet, amiben a könyvnyomó papír tüzet fog és elég.
Sajnos,most látom,hogy itt sem olvasható végig a történet. A lényege,hogy a férj kivégzésekor a feleség már várandós volt és fondorlatos tervet eszelt ki,hogy a születendő gyermek az Ormay nevet viselhesse. (különböző okok miatt ez nem volt egyszerű, özvegyként nem kereszteltethette volna Ormay néven) Keresett egy ilyen nevű földbirtokost,aki némi pénz ellenében hajlandó volt a nevét adni a dologhoz, így született meg Ormay Norbert József 1850-ben. Azután az anya a politikai zaklatások következtében elmenekült Magyarországról, Brazíliába került, a gyermekét itthon egy közeli rokonára bízta és a távolból finanszírozta a nevelését. Amikor a gyermek 14 éves lett,megkapta az útlevelét és anyjához hajózott Brazíliába. Vilma halálakor hatalmas vagyont hagyott a fiára, aki Amerikába vándorolt ki. A leszármazottak ma Ausztráliában és Brazíliában élnek és nagyon büszkék arra,hogy ősük mártírhalált halt európai forradalmár volt.Egyikük, egy szépunoka már buzgón tanul magyarul és el is látogatott 2016-ban Magyarországra.
Bocs a történelemóráért, de én nagyon érdekesnek találtam a történetet.
"itt került szóba egy következő teremben a 14. aradi vértanú neve, Lenkey tábornok, aki nem lehetett a tizenhármak között, mert rabtartása alatt sebesülten megőrült és meghalt."
Erről a mondatrészedről már akkor eszembe jutott ez a történet, amit alant belinkelek, mert akkoriban olvastam a Múlt-kor magazinban, és most a mult-kor.hu-n is megjelent, mint első aradi vértanú, érdekes,tanulságos történet...
Jelentem, megnéztem a filmet tegnap délután.Ez azért is nagy szó tőlem, mert nem szeretek feliratos filmet nézni,de ez annyira érdekelt,hogy ezt is bevállaltam. Bár múzeumba szívesen elmegyek egyedül, ehhez a mozizáshoz társat kerestem, egy kedves kolleganőmet hívtam el magammal. A Puskin moziban voltunk és én újólag és sokadszorra megcsodáltam a moziterem szépséges mennyezetét....
A filmről. Valószínűleg én érzelmesebb lélek vagyok,mint a kolleganőm, mert nekem tulajdonképpen fenntartások nélkül tetszett ez a film. A kolleganőm racionálisabb, neki az volt az alapfeltevése, hogy egyáltalán nem lehetett volna ott, abban a városkában könyvboltot nyitni,mert abban a korban olyan körülmények között nem lehetett rentábilisan üzemeltetni. De azért ő sem érezte elvesztegetett időnek (és pénznek),amit erre a mozira költött. Végül arra a közös álláspontra jutottunk,hogy talán az alapjául szolgáló könyv elolvasása több kérdésre adna választ, mint a film.
Számomra annyiból mégis csak volt hepiend a filmben, - igaz,sokkal-sokkal később - hogy hatással volt egy másik ember életére, hiszen a kislányból felnőve könyvszerető ember és könyvesboltos lett. A színészeket remeknek találtam, Bill Nighy tökéletes az angol úriember szerepére (mint ahogy tökéletes volt az Igazából szerelem öreg rocksztárjára is, pedig igencsak távol áll a két karakter egymástól). Violet nagyasszony is fantasztikus volt a maga nevében,a gerinctelen dzsigoló meg egyenesen csodás. A környezet, a jelmezek, a kor festése - mindez számomra tökéletes volt. A filmnek utánaolvasva derült ki számomra,hogy a rendezőnő spanyol és mégis igazi angol filmet rendezett - ebbe érdekes belegondolni... Mintha egy angol rendező tökéletes játékfilmet csinálna magyar témáról magyarokkal, stb.
Szóval engem is megragadott ez a film és én is forgatom a fejemben tegnap óta....
Kár, hogy nem hallottam ezt a beszélgetést. Ha már láttad a filmet, írd meg, mi a véleményed róla. Az Index kritikusa jól lehúzta, de nem értek egyet vele. Viszont lehet, hogy ez egyszerűen nem az ő stílusa.
Meg fogom nézni ezt a filmet, mert ma reggel hallottam a rádióban egy érdekes beszélgetést róla és ez így együtt (a te beszámolód meg a beszélgetés) nagyon meghozta a kedvemet.
Még mindig eszembe jut a Könyvesbolt a tengerparton, ami ara vall, hogy nem lehet rossz film. Beugrott, hogy a film első pár percében bevillan a Büszkeség és balítélet fedőlapja. Lehet, hogy ez célzás: a film ellenszenves hősnőjét lady Catherine-hoz hasonlítja. Ami azt illeti, némi joggal.
Ami a filmet illeti (Könyvesbolt a tengerparton) nagyon tetszett. A cselekmény viszonylag egyszerű. 1959-ben egy negyven körüli özvegy nő könyvesboltot akar nyitni, lévén az az egyetlen, amihez ért, és amit szeret. Banki kölcsönt kér, és megvesz egy régi épületet, ahol lakni is akar.
Aztán jönnek a finom célzások, hogy mégsem ezt a házat kellett volna kiszemelnie, mert ebből a kiskirály(nő) kulturális központot akar nyitni.
Na, ez az, amit nem értek, mert a ház már hét éve üresen állt, ez a nő volt az egyetlen, aki meg akarta venni. Lehet, hogy fellépett a kertész kutyája effektus?
Csak két emberrel van olyan kapcsolata, mai figyelemre méltó. Az egyik egy különc férfi, akinek egyetlen szenvedélye az olvasás, ezért ideális ügyfélnek számít. Már hosszú ideje ki sem mozdul a házából, mindent helybe visznek neki.
A másik egy kislány, aki besegít neki a boltba, noha kijelenti, hogy ugyan nem szeret olvasni, de ez a munka érdekli.
A kiskirálynő az unokaöccsével olyan törvényt hozat, amiben kijelentik, hogy a „történelmi jelentőségű házakat” ki lehet sajátítani. Minő véletlen, ez az egyetlen ház, amire ez a meghatározás ráillik.
Aztán a kislányt eltanácsolják a munkájától, boltot is nyitnak, az ő házáról pedig kijelenti egy „műszaki szakértő” hogy dohos, penészes és lakhatatlan.
A fentebbi barátja megpróbál közbelépni, de nem jár sikerrel, viszont hazafelé menve infarktust kap és meghal.
Ezek aztán a nő kénytelen távozni, pénz nélkül, de adóssággal és nagyon szomorúan.
A véget nem árulom el, pedig ez a történet logikus lezárása. Nem, ez nem amerikai film, nem lesz boldog vég.
Hogy ne ilyen szomorúan végezzem, idézek egy párbeszédet a történet elejéről. A szereplők a hősnő, és egy hivatalnok, aki a boltot engedélyezi.
- Lefekvés előtt én is szoktam olvasni, de a harmadik oldalnál elalszom.
- Akkor maga is belátja, milyen fontosak a könyvek!
"Miután közel volt hozzá a Művész mozi, megnéztem a szintén tervezett Könyvesbolt a tengerparton című filmet. Na, ez aztán nem volt harmonikus, viszont annál jobb! Erről viszont más alkalommal."
Remélem a "más alkalom" hamar eljön, mert erre az élményedre is kíváncsi vagyok. Ugyanis az említett filmre is rákerestem és biztos jó lehet!
Ha már angol témánál tartunk, kedd este akadtam bele a Dunán A szálloda c. sorozat első részébe, tényleg, kb. a közepétől néztem, aztán másnap jól megkerestem a neten és megnéztem teljes egészében az első részt. Ez a sorozat 1940-ben játszódik Angliában,egy ötcsillagos szállodában, amelynek egy lord a tulajdonosa. A lordnak két fia van, az egyik a légierőnél szolgál. A szállodát vezető özvegyember falaz a lordnak, aki rendszeresen csalja a feleségét. A szállóban titkos megbeszélések is folynak a Hitlerrel követendő politikával kapcsolatosan. Esténként meg remek kis fogadások zajlanak, ahol egy jó kis zenekar működik közre kiváló énekesnővel. Nagyon hangulatos a kor festése, a ruhák, sminkek, az igazi angol úriember és lady ábrázolása; kis szerelem is kinéz első benyomásra a lord egyik fia és a szállodavezető lánya között, aki recepciósként dolgozik. Engem nagyon kíváncsivá tett az első rész a sorozat többi részére.Azt találtam a neten róla,hogy csak egy évad készült.
Ez egy mesevilág, nagyon szépek, igaz csak a neten láttam a képeit, meg most már többen is készítenek kavicsból, láttam hasonlót virágsziromból is (azok üveglap alatt voltak).
ilyen volt 
ilyen lett
