Azért kértem bocsánatot, mert az optimista forgatókönyvem miatt sokan dühösek rám. Mivel az optimista forgatókönyvem (egyelőre) nem jött be, ezért elnézést kérek azoktól, akik dühösek. Ez személyes attitűd, azok fájdalmának elismerése, akiket megszomorítottam.
Az elemzői stratégiámat nem befolyásolja; nem _azért_ kértem bocsánatot.
Az Alkotmánybíróságot (még) nem herélték ki. Ha a magántulajdonhoz fűződő jogot kiszedik az alkotmányból -- vagy más egyéb jogokat --, illetve ha a közjogi berendezkedésre vonatkozó törvényeket is kiszedik az Alkotmánybíróság kezéből: akkor lesz kiherélve.
Most azt akadályozták meg -- ad hoc jelleggel --, hogy a költségvetési tervezésbe belepofázzon.
Lehet, hogy jó, ha van ilyen joga. Lehet, hogy jó, ha nincs ilyen joga. A Bokros-csomagot pl. elég szépen kiherélték (más kérdés, hogy az akkori kétharmadnak nem jutott eszébe egyszerűen kiiktatni ezt a problémát).
Az AB úgy érvelt, hogy a vizitdíjnak etc olyan "elhanyagolható" hatása van a költségvetésre, hogy nyugodtan lehet róla népszavazni. (A költségvetést érintő kérdésekről való népszavazást az alkotmány tiltja.)
Ez akkor jó volt a fiúknak, nem is szóltak semmit. De nagyon nem szeretnék, ha megismétlődne.
A vizitdíj körüli kommunikáció szar, de azért lássuk be, nincs olyan eset, hogy azt mondják neked, válassz -- akarsz fizetni, vagy nem? -- akkor azt mondod, hogy kösz, szeretnék.
A kormány az egész népszavazási kampányt is elbaszta, sokszorosan. De ez most nem érdekes.
A hatalmi ágak szétválasztása tök jó ötlet, de lényegében a francia monarchia parlament-jeire találta ki Montesquieu.
A modern demokráciákban a legtöbb helyen nem működik (Amerikában igen).
A törvényhozás ugyanis szavazógép a végrehajtás kezében.
Ezért értékelem fel a sajtót, mint negyedik hatalmi ágat. Azt a kontrollt, amit a parlament nem lát el, a sajtó, illetve a sajtón keresztül az ellenzék tudja ellátni.
Az Alkotmánybírósági kontroll fontos szerepet játszhat, ha jó az alkotmány, és van hozzá fűződő értelmezési tradíció. De az Alkotmánybíróság sehol nem független a politikától, tekintve, hogy a parlament (szavazógép) választja.
Semmi köze nincs az AB ledarálásának a népszavazási történethez, hacsak az nem hogy akkor sikerült az AB-t poiltikai befolyás alá vonni, most pedig -- a fiúk meglepetésére - nem. Pedig a teljesen egyoldalú AB-tól elvárták volna, hogy melléjük álljon. Csak mivel semmi érzésük a jogállamisághoz, nem vették észre, hogy az AB azért nem smitpalik gyülekezete.
Ezért aztán másnap már ki is herélték őket.
És egy kiherélés Eszternél még belefér, ami részben érthető, mivel nem tudhatja, hogy ez míly kellemetlen és mindent eldöntő....
… aki a redvást redvásnak nevezi, a jót jónak, a rosszat rossznak, a jókedvben teremtettet jókedvben teremtettnek, azt nem helyes "redvásozónak" nevezni, hanem annak a megnevezése dolgokat nevén nevezni képes, éles és pontos judíciumú ítész.
Lekakilandó tényező, hogy ki minek tartja, ki minek nevezi magát privátim. Magánügy. A kérdés ugyanis nem az, hogy egy redvásozó szájú nick „pontos judíciumú ítésznek” tartja-e magát, sőt még az sem releváns kérdés, hogy egy olyan publicista, aki a Jobbikot élteti nyilvánosan (nevezett Babarczy Eszter), „jókedvben teremtett”-e, vagy sem, mert persze, hogy jókedvben teremtett. Hanem az a kérdés, hogy kinek a jókedvében lett teremtve ez a „kisdarab”, „unikális és originális jelenség”?
Almási Miklóséban? P. Szűcs Juliannáéban? Esterházy Péterében? Kovács Zoltánéban? Bayer Zsoltéban? Morvai Krisztináéban? Mert látszólag nem teljesen mindegy.
Vagy éppen arról volna szó, hogy már ez is mindegy? Már az előjel sem különbség közöttük? Pénzért bármire képesek? Ha – financiálisan – megéri egy gyakorlónyilas furvézer igen ostoba szövegeit közölni, terjeszteni, akkor mehet? Gyakorló neonyilasról beszélek, ti. Babarczy nem vonta vissza protonáci állítását, láthatóan nem is áll szándékában visszavonni. Hogyan is van ez? Mert, ha Babarczy (szövege) nem náci (szöveg), akkor indokolt a kérdés: mi bizonyítja, hogy valamely (bármely!!!) etnikum par excellence gettósítására irányuló politikai szándék nem náci alapvetésű?
Szép kis jókedv.
Ezen a topikon egyedül Gördülő Kő viselkedik értelmesen, normálisan, tisztességesen. Számszakilag nem sok. Pixy a legkevésbé tisztességes, és (sajnos) még Triste sem az. Mert, jó, Triste nem nyalja-nyálazza (már) keresztbe-kasul Babarczy Esztert, ámde véleménye sincs a dologról, pedig kéne, hogy legyen, ugyanis ő állította itt fennen, hogy Babarczy „morálisan disztingvál”. Ezt nem Gördülő Kő írta! Nem is én. Megjegyzem: Babarczy korábban sem volt erkölcstelen, hanem a szövege volt az, ti. Babarczy buta ember, s mint ilyen, szükségképpen zokni-stiliszta, nem ura a szavainak, ám Triste éppen a szövegei alapján állította Babarczyról, hogy „morálisan disztingvál”. Ezért mondom: Triste „fölülállása” most nem elegáns, hanem épp ellenkezőleg: kisstílű lapítás. Morálisan alig ér többet a redvásozó nickek szánalmas szerecsenmosdatásánál.
...Ám hogy mindez mennyiben igazolja, magyarázza, vagy akár csak illusztrálja az AB-vel szembeni jelenlegi lépéseket - rejtély...
talán nem annyira.
A fiúk úgy vélik, hogy 2008-ban nem az AB pártszimpátiái magyarázták a döntést, hanem a hatalmi túlterjeszkedés igénye, amit 2010-től velük szemben is gyakorolhat(na) a testület.
Nyilván a 2008-as előzmény nélkül isnekiálltakvolnaa"megfegyelmezésnek",ígyazonbannémiigazolást vélnek találni a közelmúltban. Tévesen, de ez más kérdés.
Eszter, megajándékoztad a nagyérdeműt életed leghülyébb okfejtésével:
Ugyanez vonatkozik az Alkotmánybíróság egyszeri megfegyelmezésére (mert, könyörgöm, gondolj vissza a 2008-as népszavazásra, amelyet az Alkotmánybíróság, vezette Bihari Mihály, tett lehetővé).
Könyörögj, de előbb igazold, hogy az Alkotmánybíróság jelenlegi beszorítása azért történik (akár politikailag, akár jogilag, akár logikailag, bárhogy), illetve azzal magyarázható, mert annak idején átengedte a népszavazási beadványt.
Egyrészt, ha tehát annak idején az AB hozott egy Fidesznek kedvező döntést, akkor most igazolható az AB Fidesz általi "megfegyelmezése", hát ez kurvára logikus és összefüggő, mit mondjak.
Másrészt: egy hatalmi ág nem "fegyelmezhet meg" egy másikat. Soha, semmikor. Az AB sem "fegyelmezhette" meg a kormányokat és/vagy a parlamenteket, hanem csak korrigálhatta az alkotmányellenesnek talált jogalkotást. De azt nem tehette meg, hogy valamilyen furfanggal korlátozza a parlament hatáskörét, pedig ha eleget töri a fejét rajta, sikerült volna, lefogadom.
Az "egyszeri" jelzőt pedig végképp nem értem, még csak értelmezni sem tudom. Azt akarja jelenteni, hogy egyszer meg lehet "fegyelmezni" egy független hatalmi ágat, de többet nem? Aztán miért nem, ha egyszer megtehette és abba bele lett törődve? Miért ne tehetné meg tizenkétszer is? Vagy naponta? Vagy amikor kedve tartja?
Nem azt kellene-e egy baloldali liberálisnak mondania (bármit is gondol erről Veiszer Alinda), hogy a hatalmi ágak egyensúlya azt jelenti, hogy egyik sem vonhatja el a másik jogkörét, mert akkor kiiktatódik a demokratikus modell legfontosab eleme: a hatalomgyakorlással megbízottak (mandátummal rendelkezők) kölcsönös kontrollja? Ha tényleg baloldali liberális vagy, akkor csak olyan mondatot írhatsz le, hogy ilyen "megfegyelmezésről" szó sem lehet, sem egyszer, sem többször, és teljesen független ez a vélekedéset attól, hogy mit művelt az AB a népszavazás kapcsán, mert akkor nem mondasz mást, mint hogy "megérdemli a kis piszok, hiszen milyen alantasan járt el akkor, elfogadható egy kis utólagos seggberúgás..."
Aztán. Igen, valóban az AB tette lehetővé végül azt a bizonyos népszavazást (bár nem világos, hogy Biharit miért kell kiemelni, talán ő volt a főgazember? - de ez szinte mindegy is) - de ha társadalomtudós vagy és politológiai tollakkal is ékesíted a skalpodat, akkor ennél mélyebben kellene azt a történetet látnod. A népszavazást ugyanis az tette lehetővé alapvetően, hogy a koalíció nem vonta vissza, amíg tehette volna arcvesztés nélkül, azt a rosszul előkészített és nem konszenzusos rendelkezést, amiről a Fidesz jó érzékkel vette észre, hogy alkalmas lehet az emberek agyának felbaszására, építve a pitiánerségre és kisstílűségre, valamint megragadva az Őszöd után megroggyant kormányzat és miniszterelnök személye ellen kialakult széles társadalmi protest bemutatásának ingyen kínálkozó lehetőségét, a koalíció szétverését, a kormányzat teljes lebénítását, mivel a népszavazás gyakorlatilag megvonta tőlük a legitimációt.
Az eset kapcsán a fő vétkes az akkori kormány, amely úgy hozott rendeletet, ahogy manapság a Fidesz szokta: senkit meg nem kérdezve, fölényével visszaélve, akaratosan és hamis küldetéstudattal (Mi tudjuk jobban, hogy mi a nép érdeke...) - á la Molnár Lajos.
A kormányzat még az Ab döntése után is visszavonhatta volna a jogszabályt, okafogyottá téve ezzel a biztos vesztésre ítélt népszavazást. Nem tette meg, alapvető politikai hibát vétett és házhoz ment a lófaszért. Erről nem az AB tehet.
Ám hogy mindez mennyiben igazolja, magyarázza, vagy akár csak illusztrálja az AB-vel szembeni jelenlegi lépéseket - rejtély...
>>amikor a Rubiconokhoz vezető utat a Gyurcsányék cövekelték ki....nem is, lehetett eltévedni,
Az sem egy igazán jó stratégia, hogy a vadászok az éppen aktuális helyiérvényességű Rubiconhoz szorítják a medvét azzal, hogy úgy sem megy át rajta.Aztán, ha mégis átmegy és visszakanyarodva rendesen seggbereccsenti a hajtókat, akkor pedig megy a kerekre tárt szemek forgatása, hogy nyúlnak látszott a bokor zörgése alapján.
Hiba volt Orbánt sarokbaszorítani azzal, hogy az EU nem fogadta el a manyupok által keletkező költségvetési passzívum igazságos beszámítását.
Amíg tehette, addig a régi játékszabályokat betartva vett részt a partiban, most pedig újraírja azt.
az itt leírtak fényében még kevésbé világos, hogy voltaképpen miért is kértél nagyon megalapozottan bocsánatot?
ha elvégezted a penzumodat, társadalomtudósként helyesen mérlegelted Orbánnak kormányon és ellenzékben tanúsírtott tevékenységét, pártja ideológiai-kommunikációs vonalvezetését, a kibontakozó társdalompolitikai programot vagy annak hiányát, a párt támogatói körének változó összetételét, azzal a történelmi tapasztalattal egybevetve, hogy az intézmények kontroll felszámolása milyen valószínűséggel vezet vállalhatatlan következményekhez a fenti tények kontextusában, és ez után, mintegy ellenőrzésképpen, feltételezéseket fogalmaztál meg az orbáni pszichéről és képességekről, és megfelelően, a várható kimenetelek valószínűségeivel, a következtetések levonásának folyamatában alkalmazott előfeltevések és igazolatlan segédtételek számának és minőségének figyelembevételével megfogalmaztál egy előrejelzést, és ez végül is bevált, csak mondjuk éppen nem az általad kívánatosnak tekintett, hanem a nem kívánatos eredmény valósult meg a lehetségfes eredmények közül, akkor miért a bocsánatkérés?
Ha viszont előrejelzésed megfontolatlan, impresszionisztikus, elemzetlen, saját belső eszmei fejlődésedet és nem a tényeeket tükröző előrejelzés volt (hogy pl. a tomboló antiliberális fordulat tetőpontján olyasmivel érveltél, hogy hát a te eszmélésed idején az szedsz túlhangsúlyozta a liberális alapértékek védelmét), vagy hogy az események és intézkedések jövöbeni állapotokat torzító hatását nem vetted figyelembe, így a nenyit a megjelenésekor tapasztalt feszélyezett röhögéssel letudottnak vélted, nem odafigyelve, hogy ez az értelmezési monopólium és a korlátlan népi felhatalmazás kiáltványa, amelyből a továbbiakban a leszélsőségesebb intézkedések is levezethetők és ezen túl szétrombolja az amúgy is szerény állampolgári öntudatot stb.), akkor a bocsánatkéréssel semmit sem tettél, hiszen nem írtad le a bocsánatkérés okáuzl szolgáló tettek elkövetésének folyamatában megmutatkozó hibákat, és nem igazoltad, hogy a mostani, bocsánatkérés utáni állapotodban megfogalmazott álláspontod milyen folyamatok miatt igazabb, hitelesebb, alátámasztottabb, mint a korábbi, s nem tettél meg minden lehetségeset azért, hogy efféle tévedés többé ne következzen be.
Amúgy meg a középen állással sokunknak nem az a baja, hogy nem csatlakozol "le" valamelyik táborhoz, hnaem az, hogy úgy látjuk, hogy a le nem csatlakozás önmagában értéktényezőként jelenik meg, és nem a hiteles és megalapozott elemzések következményeként. De erről már igen bőven volt szó.
"Nem az a baj velem, hogy túl impresszionista vagyok. Az a baj velem, hogy nem indulati és érzelmi alapon, nem impresszionisztikusan gondolkodom, hanem társadalomtudósként. Folyamatokban "
még mielőtt valami elemi iskolás megsúgná neked, hogy minden mindennnel összefüggésbe hozható, és idepimaszkodnál a zsákmánnyal: semmi sem fontos, ami alappal és lényegileg összefüggésbe hozható veled.
Bányaiékat nem bilincselték meg. Egyrészt azért (és ez a döntő!), mert én így emlékszem
Teljesen elegendő, hogy arra emlékezz, hogy egy biztos ítéletű "nick" a redvás szövegeidet redvásnak nevezte, pontos szóválasztással, körültekintően ügyelve a kifejezés emotív és kultúrhistóriai töltetére és lényeget megelevenítő erejére.
A többi nem fontos.
Nem fontos, hogy egy pár perccel korábbi hozzászólás szövegére emlékezz, miközben botladozva próbálnád leprázni, nem fontos... semmi sem fontos, ami összefüggésbe hozható veled. Csak a redva.
1. erősen hisz abban, hogy ő pontosan tudja, és ezért ha majd ő megmondja, hogyan és miként, akkor majd jól mennek a dolgok, - ezért mindent a kezében akar tartani
2. a hatalom tulajdon nélkül nem ér semmit, akkor tudja erős kézzel irányítani az ügyeket, ha nem csupán törvényi és informális eszközökkel, hanem tényleges főnökként tartja kézben az országot, mint a hivatalok és állami cégek személyes vezetője, ezért nem is fog nyugodni amíg például olyan cégek, mint az OTP és a MOL nincsenek a kezében (Csányi tévedésben van)
3. Minimalizálni kell az ellentétes érdeket és véleményyilvánítás lehetőségét, mert az csak zavarokat okoz és eltereli a figyelmet, ezért meg kell törni a nayg érdekcsoportok, a média, az érdekképviseletek hatalmát, utóbbiak helyett előre kell tolni a saját kézben tartott és etetett civil szervezeteket
4. a klientúrát úgy lehet legjobban megfizetni és kézben tartani, ha mindenkinek maga osztja a pénzt és a kegyeket, -- a függőség legyen minél teljesebb. Ez teszi egyben lehetővé, hogy ne kiskirályok és magánbűnösök járassák le a pártját és legyen fegyelem, aki jól viselkedik, az megkaphatja a magáét, majd ő elintéz mindent, hogy mindenkinek jó legyen
Tényleg nem megy személyekedés nélkül? Itt statuálom a példát , hiába.
Hogy értsd: nem "végeztünk" a pártállami struktúra lebontásával, de helyette már itt az új - s ráadásul a gondolkodásra, mentalitásra utaltam. Arról pedig nem is kérdezlek, hogy vajh' a felsőbbségben, vagy az önmagában bízó egyedekből összeálló társadalom képes-e jobban szabályozni önmagát.
Ühüm. Világos. Szerinted mitől alakul ki az önszabályozás képessége?
Az addig egyértelmű, hogy a társadalomban a tudati változások sokkal lassabban mennek végbe, de a piaci szereplők önszabályozó képessége miért nem alakult ki?
Megbilincselték őket, és a köztévé híradója, amely akkoriban nagyon nem szerette őket, gondosan közzé is tette a felvételt. Saját vezetőinek meghurcolásáról, úgy közszolgálatilag.
Bányaiékat nem bilincselték meg. Egyrészt azért (és ez a döntő!), mert én így emlékszem, másrészt azért, mert Antallék idejében még nem volt divat a demonstratív bilincsbe verés, ezt a hatalmi harci módszert először Orbánék rendőrsége alkalmazta (ha jól rémlik, egy Szabadi nevű kisgazdával szemben).
Fölösleges. Az állítás ugyanis így hangzik: „Megbilincselték őket, és a köztévé híradója, amely akkoriban nagyon nem szerette őket, gondosan közzé is tette a felvételt”.
Tehát nem az a kérdés, hogy babarczyeszter miről smúzol Bányai Gáborral, hanem hogy (1) hány híradója volt anno a köztévének (mert a Nagy Emlékező még erre sem emlékszik), illetve (2) látható volt-e a tévében, hogy Bányait megbilincselték?
A köztévé vezetőinek vasra vert elvitele mi volt pontosan? Nem kötözködésből kérdezem, csak nem emlékszem, volt, hogy bilincsben vitték el a tévéelnököt a 90-es években?
Nyilván Pixynek is Bányai Gábor mondta. Mindenkinek Bányai Gábor mondta. És Pixy is megkérdezi majd még egyszer. Bányai Gábortól. Továbbá azt is megkérdezi majd – Bányai Gábortól! – hogy írta-e a könyvében Vas István, amit nem írt? Bányai Gábor majd ezt is megmondja. Pixynek. Vagy Babarczy Eszternek.
Személyesen ismerte. Mint Babarczy a Bányai Gábort. Ez a perdöntő. Hogy ki kinek mit súgott a fülébe. Személyesen.
Pixy személyesen ismerte Vas István, így hát ő élő történelmi tanú arra is, hogy Bányai Gábor mondta Babarczy Eszternek: megbilincselték őt, és ezt a köztévé híradója (nyilván az Egyenleg!) gondosan közzétette. Igaz, senki nem látta, Pixy sem látta, mert ő akkor éppen Vas István könyvét bújta személyesen, de mert Bányai Gábor mondott valamit Babarczy Eszternek, hát így volt. Mutatta a tévé. Oszt jónapot!
A kölök, csak akkor fog "hisztizni" (a dolog persze teljesen másról szól a gyerek esetében is, úgy hívják:újraközeledési krízis, aminek megoldását az individualitás konszolidációja követi), ha lát,- vagy korábban tapasztalta,- hogy van esélyt a csoki megszerzésére.
Nem értek egyet az omnipotens piac szerepével. Elég világosan bebizonyosodott ,- nálunk egyértelműen,- hogy a mindenható piac képtelen szabályozni önmagát, mert kielégíthetetlenül mohó, vagyis felfalja az őt tápláló társadalmat.
(Hidd el én is tudnék minősítgetni, elgondolkodtál már azon, miért nem teszem?)
"...a Fidesz kétharmadának lehetnek jó következményei is (és rosszak is),..."
"...ami rövid távon borzalmas (amit pl. most Orbánék elkövetnek), az hosszabb távon még beválhat....."
Mindebből annyit tudunk meg, hogy bármi történik, az lehet jó, vagy rossz.
Ez persze információ ahhoz képest, hogy ha valaki más jót, vagy rosszat mond, de valójában nem túlságosan bátor vélemény. Viszont annyiban okos, hogy biztosan beválik.
Tabinak van egy kitünő írása az "okos emberről", akit megkérdeznek:
Nagy általánosságban elfogadható amit OV-ról írsz, mint a cselekedetek motivációjára vonatkozó feltételezéseidet, ami a korábbi és jelenlegi működésmód alapján kikövetkeztethető. A zárójeles megjegyzésid természetesen nem értelmezhetők, hiszen ezek részben genetikus tulajdonságok alapján alakulnak ki (a stratégia és az intelligencia) ami nem változik, ám mondanivalód szempontjából ez lényegtelen. Ami számít, hogy a jelenlegi helyzet szempontjából ezek a tulajdonságok hasznosak, vagy sem. Márpedig úgy tűnik, az állami szerepvállalás másutt is fokozódik, határozott törekvések tapasztalhatók az állami hatékonyság növelésére és az állami kontroll megerősítésére.
Talán nem kell külön hangsúlyozni, hogy ez egyben társadalmi elvárás is, hiszen az anómiás, értékvesztett társadalom elbizonytalanodása (a biztonságérzésben korábban sem voltunk valami jók) kiköveteli a kiszámíthatóság megjelenését.
(Hm.. mintha írtál is volna ezzel kapcsolatban, talán épp emiatt tagadtak meg először liberális "barátaid.")
A biztonságérzet, kiszámíthatóság pedig visszahat az egész rendszer működésére, többek között a gazdaságra is.
Korántsem egyértemű azonban Gy.F. szerepének elemzése, bár nem akarom itt analizálni személyiségét és azokat a hiányokat, melyek kora és későbbi gyermekkorából motiválják, de szerintem jelentős különbség van a két delikvens között, aligha összemosható, még akkor sem, ha erre határozott törekvést érzek erre.
Kedves Ignác -- az a tapasztalat, hogy 98 és 2002 között hogyan kormányoztak.
"Ismerjük Orbánt" -- ez persze fokozati kérdés, nem tudom, ki mennyire ismeri. Amit én tudok róla, és relevánsnak tartom a mostani cselekedeteinek értelmezése szempontjából, az a következő: 1. nem érdekli a gazdaság, nem ért hozzá; 2. az erős állam híve (nem a diktatúra értelmében, hanem az állami szerepvállalás intenzitása és hatékonysága értelmében; 3. rendkívül jó stratéga (volt legalábbis); 4. brilliánsan intelligens (volt legalábbis); 5. sosem veszélyeztetné a népszerűségét: csak addig megy el, ameddig, úgy gondolja, a választói követni fogják; 6. hiú ember: rá akarja nyomni a bélyegét az országra, történelmi mértékű felvirágoztatást akar, történelemkönyvbe akar kerülni (mint Gyurcsány is).
"Van, amikor én viselem nehezen, bár próbálom mindig azt szem előtt tartani, hogy amíg a gyereknek jó, addig nekem is jó kell, hogy legyen. De aki nem tudja, nem akarja tudni, hogy egy ilyen családból elmenni egy idegenhez, nem otthon aludni nem egyszerű dolog, és nem érdekli semmi, csak neki ne kelljen ezt a három órás utat megtennie se ide, se vissza, azzal nehéz. Ő órára pontosan határozza meg, mikor várja, és mikor kell érte menni a Nyugatiba. Csak a számára kényelmes megoldásig vállalja be, más nem érdekli.
Mint ahogy azt sem, aki közismert személyiségként reprezentálni akarja saját toleranciáját a cigánygyerekkel. Mert jól illik abba a képbe, amit szeretne magáról mutatni. Aztán majd nyilatkozza, hogy ő a híd a két társadalmi réteg között….Neki olyan kell, akivel meg lehet jelenni, bárhol. Aki nem problémás. Aki „annyira” nem cigány. Csak annyira, hogy gond nélkül vele lehessen pár napig, tudjon viselkedni, tudja használni a fürdőszobát, ne legyen tetves, ne legyen vele fegyelmezési gond."
Most a választások előtt azt írom, hogy a Fidesz kétharmadának lehetnek jó következményei is (és rosszak is), és ez jelentős mértékben Orbán személyétől függ.
Nem jelentős mértékben, hanem teljes egészében Orbán személyétől függ.
Orbánt pedig ismerjük és ez független attól, hogy szeretjük, vagy sem.
Ismerjük 20 éve.
Láttuk, mivé építette a pártját, hogy ott miféle kontrollt tűr el maga mellett.
Miféle tapasztalatunk mondathatja velünk azt, hogy jó következményei is lehetnek a 2/3-nak?
És neked, mint véleményformálónak, igenis komoly felelősséged van, amikor téves és minden logikát nélkülöző következtetéseket vonsz le.
Berettyóújfalu környékéről jöttek gyerekek. Némelyik nagyon szegény környezetből. Némelyik kicsit jobb környezetből. Némelyik 10 évesen akkora, mint egy 6 éves, és nem tud olvasni egyáltalán. Némelyik tetves volt. Némelyik sosem látott még életében három doboz narancslét egyszerre. Némelyiknél nem volt otthon fűtés. Sokan többet nem jártak iskolába, mint amennyit jártak, mert otthon dolgozni kellett. Másokat molesztáltak. Megint mások családjában sok volt a bűnöző. Mind tudták, hogy a kamatos ember mekkora úr. És egyiknek sem dolgoztak a szülei, némelyiknek akartak volna, némelyiknek nem.
Mi volt bennük előkészítve? Az, hogy bizalommal jöttek, ha kicsit félénken is, mert egy ottani tanárnéni azt mondta, hogy szívesen fogadom őket. Ennyi volt az előkészítés.
A személyes szférám az oktatás és a művészetek, főleg az irodalom. A sajtót társadalomtudósként tartom kiemelten fontosnak a demokrácia szempontjából. (Ezzel nem vagyok egyedül).
A két szék között metaforát értem persze, de gondolj bele, mennyire abszurd.
Tegyük fel, hogy autonóm embernek tekinted magad (gondolom, annak). Képzeld el, hogy van itt két polidilis csapat. Az egyik mindig azt mondja, hogy x, amire a másik azt mondja, hogy y, és y mindig valami rondaság. És ez így megy.
Ebbe a játékba szórakozásból éppen be lehet szállni (ki tud nagyobb x-et és y-t mondani), de alapvetően -- minek?
A te "két szék" metaforád nekem azt sugallja, mintha két ilyen csapat között kellene választanod ahhoz, hogy egyáltalán megszólalj, és mindig azt kell mondanod, amit a csapatod mond. Hol itt az autonómia?
Én csak azok szemében vagyok középen, akik szerint van olyan, hogy "középen". Nem is használtam magamra ezt a kifejezést soha. Én értékrendszeremet tekintve baloldali liberális vagyok (és teljesen abszurdnak tartottam, hogy Veiszer Alinda például a szememre veti, hogy ezt csak így kijelentem magamról).
Ha van az értékeknek valamilyen koordináta-rendszere, abban én egyáltalán nem az origóban állok.
A politikusainkat viszont az állampolgárok megbízottjainak tekintem. Nyilván én is az állampolgárok közé tartozom. Ebben a minőségemben nyilvánítok véleményt arról, amit látok. Lesz, aki egyetért velem, lesz, aki nem.
Aki a magyar játszmában akar részt venni (drukker és ellendrukker), azt mindig idegesíteni fogom, mert az adott játszmában rövid távon semmit nem ér, ha valaki általában a szabályokról beszél, nem pedig a bíró kurva anyját vagy a túloldali csapatot szidja. Nagyon jellemző, hogy -- már ami visszajelzést kapok -- kétféle ember ad a szavamra. Egyrészt a külföldön élő magyarok, akik az egész magyar játszmát őrültségnek, abszurditásnak és az országra károsnak látják. (A külföldiek is ide tartoznak, de kevés külföldit izgat,mi van Magyarországon.)
Régebben mindig azzal kezdtem a cikkeimet, hogy milyen országot szeretnék a gyerekemnek. Ez nagyon korrekt módon kifejezi, hogy mi érdekel: az érdekel, hogy abból, ami most van, 10-15 éves távlatban mi lehet.
Az, hogy holnap tüntetnek-e Orbán ellen, nem nagyon izgat, bár néha persze elkap a hév (de olyankor nem veszem magam komolyan). Az se izgat különösebben, hogy 2018-ban ki nyeri a választásokat. Az izgat, hogy a következő 8-10 évben mi és milyen irányban változhat meg Magyarországon. Az izgat, hogy milyen pártok lesznek 2018-ban, és mit fognak képviselni, milyen hangnemben. És hogy annak, ami jelenleg történik, ezen a (társadalomtudományi szempontból rendkívül rövid) távon milyen következményei lehetnek. Pl. erősítheti-e a szélsőjobbot, kialakulhat-e egy új, szakszervezet-alapú baloldal, megjelenik-e a színen egy mérsékelt, liberális-konzervatív párt.
Ugyanezt mondhatnám a gazdasági fejlődésről is, de ahhoz nem értek, úgyhogy ebben a kérdésben nem is szoktam megnyilvánulni.
Ezért írtam, hogy ami rövid távon borzalmas (amit pl. most Orbánék elkövetnek), az hosszabb távon még beválhat. Akár még a nyugdíjpénztárak államosítása is (bár önmagában ez biztos nem oldja meg a nyugdíj-problémát). Ugyanez vonatkozik az Alkotmánybíróság egyszeri megfegyelmezésére (mert, könyörgöm, gondolj vissza a 2008-as népszavazásra, amelyet az Alkotmánybíróság, vezette Bihari Mihály, tett lehetővé).
A sajtószabadság megkurtítása viszont súlyos dolog, mert nem egyszeri, hanem tartósan romló helyzetet eredményez. Ráadásul valami olyasmit rombol visszavonhatatlanul, aminek amúgy is elég ingatagok az alapjai -- igazán komoly sajtó nincs Magyarországon, mert nincs pénz tényfeltáró újságírásra, plusz a hirdetők jelenleg is befenyíthetik a sajtótermékeket. Az elmúlt két évben kezdett kialakulni egy olyan sajtó, amelyik tényleg független, még ha nem is nagyon bátor, és kialakult egy valódi hírverseny.
Ha ezt egy állami szájbab*ssal egészítjük ki, a "tájékozott állampolgár" eszményét gyakorlatilag lehúzhatjuk a klotyón.
Ugyanilyen súlyos, ha az alkotmányban olyan közjogi alapokat betonoznak be, amelyek (szerintem) egy a jelenleginél elviselhetetlenebb országhoz vezetnek. Ezt azonban nem tudom megítélni, mivel még csak egy darab papírt láttunk, aminek a státusa bizonytalan.
Úgy gondoljátok, naív vagyok, lehet, hogy az vagyok (amennyiben a tit-for-tat játszmában először mindig a kooperatív viselkedést választom, mert evolúciósan ez vezet a civilizáció fejlődéséhez -- pindiy elmagyarázza, ő matematikus, szakirodalom: Robert Axelrod).
De a fő baj velem nem ez. A fő baj az, hogy mondjuk 2006-ban a választások előtt azt írom, hogy senki nem tudja, mire adja a felhatalmazását, a pártok (beleértve Gyurcsányt és az SZDSZ-t) nem merik megmondani, hogy megszorításokra készülnek, pedig társadalmi támogatás nélkül kurvára nem fog menni.
Odafigyel erre akkor bárki? Dehogy. Hiszen mindenki azon izgul, hogy ki nyeri a választást.
Veszi valaki a fáradságot magának, hogy mondjuk 2008-ban visszagondoljon rá, hogy mit írtam 2006-ban a választások előtt? Dehogy. A publicisztika egynapos műfaj.
Most a választások előtt azt írom, hogy a Fidesz kétharmadának lehetnek jó következményei is (és rosszak is), és ez jelentős mértékben Orbán személyétől függ. Megjósolom, hogy a Jobbik támogatottsága csökkenni fog. Emlékszik erre valaki? Nem, mert bekövetkezett (az önkormányzati választáson). Megjósolom, hogy az alkotmánybíróság be fog tenni a Fidesznek. Emlékszik erre valaki? Igen, mert a Fidesz túljárt az alkotmánybíróság eszén (egyelőre). Megjósolom, hogy csendesen államosítani fognak, ami bizonyos esetekben a szanálást jelenti, és nem feltétlen baj (pl. önkormányzati feladatok). Bekövetkezett? A közoktatási tv. alapos tanulmányozása mutatja, hogy bizony, ez az irány. Emlékszik erre valaki? Nem, mert mindenkit a NENYI izgat -- amin az egész ország röhög, tehát ugyan miért izgalmas?
Megírtam azt is, hogy Orbán majd azt állítja, hogy ő maga a népfelség, és ez felülír mindent. Ez is bekövetkezett. Tehát erre se emlékszik senki (mármint hogy megírtam). Azt is írtam, hogy két ellenszere van Orbánnak: az agresszívan szabad sajtó, és az, ha a pártok megtalálják a maguk "zembereit", minekutána nehéz lesz azt állítani, hogy mindenki Orbánnak zembere, és Orbán mindenki zembere.
Nem az a baj velem, hogy túl impresszionista vagyok. Az a baj velem, hogy nem indulati és érzelmi alapon, nem impresszionisztikusan gondolkodom, hanem társadalomtudósként. Folyamatokban. És a politikailag felizgatott olvasótábor a regritkább esetben kíváncsi folyamatokra. És amikor tévedek -- ahogy Gyurcsány esetében tévedtem, mert nem láttam azt a hosszú távú folyamatot, ami _a párton belül_ zajlik -- , akkor nem veszik észre, hogy _ebben_ tévedtem, nem pedig abban, hogy mondjuk Gyurcsány rendes ember-e.
