Kissé savas. A gyakorlatban a következőt: teljesen semleges folyasztószerrel megbízható forrasztást csak úgy lehet elérni, ha a felületeket közvetlenül a forrasztási eljárás előtt tökéletesen fémtisztára munkálják és előónozzák. Az aktív folyasztószerek esetében is szükséges a tisztítás, de nem olyan katasztrófa, ha nem tökéletesen fémtiszta a forrasztás helye. A savas folyasztószer megtöri a felületi oxid és egyéb réteget. Az elektronikai forrasztásban enyhén aktív folyasztószert használnak, a forrasztóón huzal belsejében is ilyen van. Én a modellek forrasztásához közepesen aktív folyasztószert használok. Ott már jobban oda kell figyelni a tisztításra, de mivel vastag alkatrészekről van szó, ha nem elég alapos a tisztítás, legalább nem megy tönkre a forrasztás,
Ez a folyasztószer pont jó az elektronikához, enyhén aktív (F-SW-26). Mindenképpen el kell távolítani a forrasztás után! Az F-SW-26 az elvileg természetes gyanta, halogén tartalmú aktivátorral. Szóval spiritusz kell.
Függ. A gyantát, ami az ónban is belül megtalálható, az alkohol távolítja el. Nem kell patikai, jó a spiritusz (denaturált szesz) is. Az elektronika számára gyártanak még hatékonyabb anyagokat is, azok drágák, nagyon büdösek és gondolom, az egészségre sem hasznosak.
A forrasztózsírt a zsíroldó anyagok távolítják el. Az alkohol is, de az valamennyire szét is keni. Mosószeres, langyos víz is hatékony.
Il-18-tól van így, a mai napig. Van egy bizonyítványom, abba az van írva, hogy : repülőgép-műszerész, fedélzeti rádió- és lokátorműszerész. Csak nem tanítottak hülyeséget, különben biztos lett volna repülő esemény, ami köthető lenne a nevemhez.
Hangsúlyozom: elektronikákról van szó, nem nagy felületű lemezek egymáshoz forrasztásáról.
"Plusz folyasztószert soha nem használtunk, sőt, minőségbiztosítási dolgok (kémhatás) miatt tilos is volt."
Ez a repülésben felhasználd elektronikáknál is így van.
De egyébként a műhelyben is nagyon sok régebbi modellnél, ahol használtak ilyesmit, ki kell szerelnem a nyomtatott áramkört, eltávolítani róla mindent, és lemosni, eltüntetni róla a maradékot, mert gyakorlatilag "elrágta" az egészet a feleslegesen felhasznált, és nem megfelelően/sehogy eltávolított savas vacak. Lehet újra építeni az egész nyomtatott áramkört ilyenkor, és a kerekek felől érkező vezetékeket is cserélni, mert beszivárog a szigetelés alá is, és azokat is megeszi. Sokszor az áramszedő réz lamellák sem menthetőek.
A forrasztóónban található gyanta elegendő folyasztószer, minden más felesleges. Aki meg nem töltött ónt használ, az úgy hívják, hogy bádogos, és forrasztgasson csak ereszcsatornákat, ne elektronikákat!
Ettől függetlenül amit rézgaras írt, szerintem is igaz. Ha a pákahegyen is van ón, akkor nagyságrendekkel nagyobb felületen tudja átadni a hőt a hevítendő felületnek (a "száraz" fém hegy a fém felülettel szinte 0 méretű felületen érintkezne).
Szóval alapvetően valóban nem a hegyre kell rakni azt az ónmennyiséget, amivel aztán az anyagot összeforrasztod, de a hőátadás miatt nem árt, ha a hegy sem száraz.
Talán annyival árnyalnám a dolgot, hogy munkáim 99%-a profi gyárban készült nyákok szerelése volt ezzel, amelyek (hozzáférhető) felülete kémiai SnPb kikészítés (vagy Au bevonat), tehát gyakorlatilag a forrasztóónnal megegyező bevonat. Plusz folyasztószert soha nem használtunk, sőt, minőségbiztosítási dolgok (kémhatás) miatt tilos is volt. Az áramkörök nagy része ipari környezetbe, vagy járműtechnikába került, otthoni használathoz képest egészen más vegyi és klimatikus viszonyok közé, vagy extrém rázkódásnak kitett helyekre.
Nekem is kábé azóta van meg. Még a cégnél hivatalos szerelési munkákat csináltam vele, majd amikor könyvileg nullára írták, hazahoztam. Azóta "saját"...
Ezzel nem értek egyet. Ha valóban "száraz" a páka hegye, akkor sokáoig kell melegíteni, különösen, ha nagyobb felületről van szó. A folyasztószer ebben is segít. De én bizony a páka hegyére is rakok ónt. De most megtanultam, hogy nem szabad.
Fontos, hogy nem a pákahegyre visszük fel az ónt. "Száraz" heggyel felmelegítjük a forrasztandó pontot, pontokat ez 1-2 másodpercnél ne legyen több, majd a lágyforraszt szinte csak hozzá kell érinteni. Az általam használ ón azonnal terül, szinte nem lehet több ón a kelleténél, vagy hidegforrasztás.
Bocsánat, a "táp" szó talán félreérthető (ebben a topikban, ahol szinte minden egyenfesz). Összesen egy trafó kell, ami le tud adni 2,5-3 A áramerősséget. A páka 50W-os...
Évtizedek óta Weller TCP24-es pákát használok 7-es tűheggyel. Több ezer elektronikát szereltem meg, SMD alkatrészekhez is kiváló. Mai napig kapható, összesen egy 24V-os (nem kell stabil) táp kell hozzá. Ónként töltött lágyforrasz, FSn63PbAg, 0,7 mm átmérőjű. Mindenre megfelelt eddig. Nagyobb felületre lapos végű 6-os hegyet használok (ritkán).
Elektronika forrasztásához nem kell magas hőmérséklet, de a tűpáka hegye mindig jelentősen hidegebb a beállítottnál. Én 310 fokot szoktam beállítani elektronikához.
Nem egy nagy ötlet, de hátha valakinek segít ez a kis videó, 8 pólusú dekódernek cseréltem ki a kábelkötegét, a gyári eléggé ramaty állapotban volt már.
Ezek ugyanazok a hangok, csak más mikrofonnal és utómunkával (az egyiken a motor nem is hallatszik, annyira le van tekerve). Az eredetiben is éles az áramirányító hangja és nagyon halk az éppen működő 1-2 teherautómotor is. https://youtu.be/2KDz1A7gEeQ
Meg lehet próbálni halkabbra venni, de teljesen más körülmények között rögzített videókkal fölösleges összehasonlítani.
