AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
megint "cinkelek", haha :-)
carwashtagnacht-ot a SR2001-re, lesz egy banda, aki nem fog közönséget énekeltetni, viszont mozog a színpadon, igaz háttal a crowd-nak :-) eddig minden koncertjük letaglózott. Egyszer megcsinálták azt, hohy egy 1200 W-os stroboszkópot a közönséggel szembe fordítottak és szinte végig ment a koncerten, ha apokaliptikus zenét keres valaki, bennük rátalál...apropó, Apocalyptica...a Cult nagyon jó lemez...a Path egy akkor slágerszám, hogy bármelyik metalbanda megirigyelhetné.
Itt senki nem mondta, hogy a P. Waltz vagy a King C. nem progresszív.
Szerintem a progresszív metal jelző elhangzása után egyaránt megjelenik a Dream T., a P. Waltz, a QR, a Cynic vagy a Messuggah, és ez így van rendjén.
Mint minden rövid stílusmeghatározás, így ez sem lehet pontos, de azt mégsem mondhatjuk mi, DT fanok, hogy mi "metal alapú, de jazz és klasszikus elemekkel átitatott komplex ritmikákra és virtuóz hangszeres játékra épülő" zenét szeretünk.
Egyébként nem is értem, ki állíthat olyan hülyeséget, hogy a DT nem progresszív? Egy vitán felül iskolateremtő lemezeket készítő zenekar akkor is progresszív marad, ha lemezről lemezre nem újítja meg a stílusát (Akkor a Pink Floyd sem progresszív, más bocs?!). Gondolom, azt azért senki nem állítja, hogy az első DT nem hozott gyökeresen új megközelítést.
Egyébként aki szerint a DT csak annyi, hogy "matekozzunk !", az a fülein ül. Nem állítom, hogy ez a leg érzelemdúsabb zene a világon, de annál tutkóra több érzelem van benne, mint a metal lemezek 90%-ában.
Tudod, egy zene nem attól lesz érzelemdús, hogy egy metalbanda színesítésként vonóst alkalmaz, de tökegyforma nótákat nyomat, hanem attól, ha valaki olyan fokon mestere a hangszerének, hogy mindent el tud mondani. Ilyen pl. Vai vagy Satriani, és majdnem ilyen Petrucci is.
Tudod milyen a matekos prog. metal? Pl. az After All, na az matek. A Nemesis pl. nem az. Számológéppel csak a ritmusváltásokat és a hangokat lehet kiszámolni, de JÓ DALOKAT írni így nem lehet. És a DT-nek vannak jó dalai. Átkozottul jó dalai.
Tehát szerinted a Kovenant érzelemdúsabb zene, mint az "agyatlan" Dream Theater?
No comment.
Most mi is a gond? Hogy itt is figyelek arra, mit írok le? Ha-ha!
Amúgy Jami... ügyben én azt hittem hosszú pihi van, legalább jövő tavaszig. Most akkor mi van? adamskij szörnyűségeket hord össze a Dreamről, aztán még dezinformál is. :-)))
Vagy mégis?
az awake még nálam, a tufánál is favorit, nagyon jó lemez, a mai nepig előkerül a walkmanem vendégeként, két carwashtagnacht-hallgatás közt...most tényleg az utóbbi a favorit...pénteken nyomtak egy nagyon jó koncertet az Aebsence, a Dying Wish és a Kaotika társaságában és azóta még fixebb a helyük a magnóban. A Disrtance demó, asszem '96-ból tipikus walkman-zene, azt se tudod, merre nézz, csak hogy ne találkozz egy tekintettel se az utcán, nagyon befordult anyag.
azert az egy kicsit eros, hogy agyatlan lenne a dream...
milyen gepzeneben van erzes? marmint mit tudsz ajanlani? (nem piszkalodas kerdes)
a scene-temahoz annyit szolnek hozza, hogy mikor megvettem a lemezt ki sem lehetett robbantani a lejatszobol, naponta x-szer meghallgattam es hetekig. aztan azota nagyon ritkan veszem elo, asszem "tulhallgattam", vhogy mostanaban nincs kedvem hozza. erdekes modon az images es az awake barmikor... szoval nalam ez a ketto a nagy favorit, a scenest is imadom, de most pihentetem.
meg most divat lett szidni a dreamet ahogy eszrevettem, nem?
ez teljesen jó...szóval a Jamiroquai-t kurvára nem szeretem, viszont a Másfélnek ez egy jó lehetőség...nagyon jó kis zenekar...egyik kedven fesztiválbandám, de szívesen megnézném már egy klubbulijukat is.
A Másfél??Naccerü+!!!!!!!
Szóval a Dream számomra a metal Chicago-ja.Ot is istentelenül képzett zenészek vannak,csak nem megy nekik a fíling...De legalább te egyetértesz!!A MÜEGYETEMET NE KEVERJÜK ÖSSZE A ZENÉVEL MUZSIKUSTÁRSAK!!!!Simphony X detto.De mostmár abbahagyom,mert cárunk kizavar a teremből!!!!(hehehe).A feelinges zenéknél elfelejtetted mondani a The 3rd.and the mortalt...aa,
Vagy ott a másfél.
(holnapután kezdik Európa-turnéjukat a Jamiroquai vendégeként,
végre magyar zenekar is kilép az európai porondra, igen, igen,
megérdemlik!!)
Az PROGRESSZÍV és ÉRZELMES ZENE is egyben.
De mivel offoltam, megjegyzem, a Psychotic Waltz is ezerszer
jobban bejön a Dream-féle agyatlan "Matekozzunk! Írjunk szám-egyenletet!"
felfogásnál. Borzalmas. Ez az igazi elgépiesedés.
Tessék hallgatni nu skool-t meg drumnbass-t, gépzenék,
de ott legalább van ÉRZÉS!
Vagy metalosabbaknak Ulver ajánlott. Ez utóbbi nagyon.
De a Kovenant-tal pótolni lehet hiányát egy időre. Nem sokáig.
Hat az igen gyomorforgato, ha egy ilyen senkihazi diszno, mint mindenki Endreje kezdi el fikazni az Iron Maident...Ez nalam feler egy istenkaromlassal. Nekem reszben a Maidne valtoztatta meg az eletemet, es mindig meg fogom hallgatni, amit kihoznak, meg akkor is, ha a Bayley-s dolgok nem jottek be nalam.
De az uj lemez mindenkeppen a Maiden klasszikusok koze tartozik..igaz, kicsit nyugis, es mas, mint amit megszoktunk, sot par progresszivet istenito zenesz baratom le is primitivezte mar, de attol nekem meg nagyon is bejon. Tokeletes hangzas, szepen szol, Bruce jobb mint valaha, es hogy jo, azt mi sem bizonyitja jobban, mint hogy a mai napig rengeteget hallgatom. Eloszor en is valami uj Seventh Son-t, vagy ilyesmit vartam, de az ido eldontotte, hogy igazi Maiden album ez, megpedig a legjobbak koze valo. Ajanlom Paksinak, hogy hallgassa meg jo sokszor, mielott studioba vonul.
Ha fele annyira igenyesre fogja keverni az uj Ossian hangzast, akkor a rajongoi maris el fognak elvezni...egymas utan vagy 10szer.
Erről beszélek!!!Mellesleg ha valaki prog.zenét akar hallani,az kezdje mondjuk a Starless and Bible Black lemezzel a Crimsontól!!OTT VAN FÍLING!!!Aról nem is beszélve,hogy a címadó tízegynéhány percében a csúcs egy egyszerü négy negyed kvintes basszusfokozással,de olyan invencióval,hogy leég a hajam!!Utána jöhet mondjuk a Larks'Tongue in Aspik a kétrészes címadóval...arról nem is beszélve,hogy ők még a Sabbath-ot megelőzve ey egész dalt vettek fel torzított énekkel!!(In the court... leme,21.th Century Schizoid man,ami ahhoz képest is állat,hogy Greg Lake itt fogott életében előszőr bőgőt kézbe(Gitárról váltott át.).Zappa,meg Anneke kedvenc lemezével,a szerintem elég nehéz Yellow Shark-kal,ahol az elsők között csinált rokkzenész létére szimfónikus anyagot...meg akkor emlegetem még a Ciránkut,rajta kivül ilyen érzéssel és technikával(Azzal a dupla teppinges stílussal,ami sajátja)nem nagyon hallottam még senkit játszani!!EZ a PROGRESSZÍVIZMUS!!Cárevicsem!A TAke Five a páratlanabb ritmikájú jazz zenék egyik úttörője...aa.
Nekem az Awake, az Images és az új lemez egyaránt kedves a szívemnek.
Más. Kicsit meglepődve olvastam a Hammerban a Paksi interjút, melyben - igaz, hogy finoman, de mégiscsak - megcsipkedte az új Maiden album hangzását. Borzasztóan furcsállom, hogy egy ilyen lemez megjelenése után, mint a Gyújtópontban, még egyáltalán szóvá mer tenni hangzásbeli hiányosságokat más zenekarokkal kapcsolatban...
Az biztos, hogy nem vagyok egy nagy Ossian rajongó, sőt nem leplezett Paksi utálatban szenvedek, de az új lemez megjelenését kísérő nagy reklámhadjárat kiváncsivá tett. Sikerült két napra kölcsönkérnem a lemezt, és ennek fényében értetlenül állok a felhajtás előtt, ugyanis ez egy rettentően pocsék módon megszólaló lemez, ami zeneileg semmiféle izgalmat nem tartogat, amolyan iparos kliségyűjtemény.
A gitárhangzás olyan mértékben gáz, hogy egy magára valamit is adó, népszerű metalbanda ilyet nem ad ki a kezéből, hanem elsüllyeszti a fiók aljára és letagadja.
A dobból teljesen kiírtották a dinamikát, majdnem olyan igénytelenül és mesterkélten szól, mint a Pokolgép, bár az Ossian legalább nem dobgép.
Paksi a szokásos formáját hozza, ez azoknak örömet jelenthet, akik szeretik az orgánumát, nos én nem szeretem.
Ez egy kifejezetten gyenge lemez, amit a gyér hangzás még inkább kihangsúlyoz.
Egyetlen dolog jó ebben a lemezben, és az a szép borító, bár Endre vezér erőltetett prózája nem hiányzott a borító belsejéből.
Egyetértek a kritikával, jó ez a Scenes, Jordan Rudess is da king, de
a Pull Me Under-ben fényévekkel több érzés van, mint ebben az egész
lemezben.
Mielőtt bárki felszisszenne, igen, ismerem a lemezt, vagy hússzor is
meghallgattam, ragtime-os részt több százszor visszatekertem, de ennyi
a Scenes. És néhol nevetségesen nem illenek egymás után a témák.
Nagyon nagy zenészek - technikailag.
Érzésben viszont kiégtek. Teljesen üresek.
Ajánlom mindenkinek a King Crimson összes lemezét.
Az progresszív (a szó eredeti értelmében) és érzelmekkel teli.
Nem tudom, mi az a Take Five (bocs), de nekem a feeling abszolút ott van a Dreamben, még az általam is sokat cikizett FII-ben is. Persze, tudnak zenélni nagyon, Jordan pl. egy zenei őstehetség, és hát a többiekről sem hiszem, hogy csak tanult dolgaik vannak. Ahogy mondjuk Portnoy dobol, az tiszta érzés.
A PWaltz nagyságát szerintem senki sem vonja kétségbe, de azt azért hozzátenném, hogy láttam én Buddyt egy 50 fős bulin, amint betépve sok-sok nótán át egyetlen csajt próbált stírölni (sikertelenül), közben meg le sem szarta a közönséget.
A DT igenis újított, állóvizet felkavart, iskolát teremtett, ráadásul egy hatalmas tábort hozott az egész (jobb szó nincs) prog.metal/prog.rock műfajnak. És nemcsak az első lemezével tette ezt, hanem a kettessel, az Awake-kel, és szerintem az utolsóval is.
...akkor asszem félreértettük egymást.Én a jól bevált Komplex,vagy technikás jelzőt hiányolom,nem a kategóriákon akarok szorosan lovagolni,mindazonáltal,hogy az esetek 90 százalékában fedik is a valóságot.Csak számomra néha nem érthető ez a fanatizmus egy agyból összerakott zene iránt,amiből nekem marhára hiányzik a fíling.(Vö.Hogy ne menjünk messze,hol vannak ők hangulatban,technikai képességektől függetlenül-mert szerintem a zene nem erről szól,mert akkor minden szinten egy Take Five project lenne az etalon-hol vannak egy Psychotic Waltz-tól??Nem akarok sekit sem bántani,izlésekről sem vitatkoznék sokat,de akkor sem kéne ezeket a tech.csapatokat összerakni a valóban innovatív csoportokkal,mert így meg tényleg katyvasz lesz.Én ecceri zenehallgatóként speciel nagyokat néznék...aa.Ui.:nem világot megváltani,meg fikázni szeretnék,hanem csak gondolkodom arról,hogy mennyi értelme van így a skatulyának.
Nem is a szammal van bajom (bar tul sok bort huztak mar le rola), hanem az osszehasonlitassal.
Ez a mondat kicsit szabad forditasban azt mondja, hogy jo ez a Scenes lemez, de a Pull Me Undert meg mindig nem tudtak felulmulni. Mi ertelme van egy ilyen kijelentesnek? Szerintem semmi.
Miért, szerinted az gyenge szám?
Nyilván mindenkinek megvan a maga kedvence, de ha mondjuk az Anna Lee-t vagy a You Not Me-t írta volna greatestnek, talán én is szisszentem volna :-)
Axekiller ügyben konkrét választ nem tudok, de szerintem arra is sor kerül, pláne hogy itt az újjáalakulás is. :-)
Az Eyes előd LA Rocks-ra gondolsz? Szerintem ott nem volt lemez, sem Christiannel, sem mással, legalábbis nem tudok ilyenről.
DT témához itt van két kritika, mindkettő az Edge Of Time (prog.metal) fan/web/magazin-tól, akik elég korrekt módon szokták látni a dolgokat. Ezúttal is ez a helyzet szerintem.
DREAM THEATER
Scenes from a Memory: Metropolis Part II
Elektra
After the big disappointment that "Falling into Infinity" had caused among the community of Dream Theater die hard fans, the expectations for the new leading prog metal band were high. Some wished a revival of the "Images and Words" era, others feared of FII 2. Both were proven wrong. In fact, "Scenes from Memory" is something new, totally Dream Theater, yet different from their previous releases. Their style has evolved during the years, producing a breed which ventures even further on the path of progressive metal.
Let's begin with a "one sentence" daring definition: Metropolis Part 2 is Liquid Tension Experiment 2 meets Pink Floyd! Let's continue with a more descriptive approach.
"Scenes from a Memory" is a concept album. As such, each track flows in the next one, creating a continuity. I won't describe the concept here, as this review is focused on music. The music alternates several very soft, "unplugged-style" ballads a la Pink Floyd (with only vocals and background guitar or piano) with totally weird sounding, extremely sick compositions. Those technical metal parts contain a lot of time and signature changes, odd meter, chromatic scales, and other typically progressive features, but brought to extreme heights. The influence behind it are clearly LTE-ish, making those tracks kind of LTE2 sequels. The jamming and soloing on those tracks are strongly influenced by modern jazz, to which Jordan Rudess (DT's new keyboard player) contributes a lot. This performance culminates in the instrumental (6:13) track "The Dance of Eternity," a kind of unrivaled monument to progressive metal complexity.
Could there be any critics to that incredible album? Well, a few people will probably regret the strong LTE-ish style, and would have preferred more conventional, catchy compositions a la "Awake." Yet this era is over for the band and shouldn't be yearned for. My only personal disappointment is the guitar sound, which I would have preferred definitely heavier and crunchier on chunky riffs. On the overall, this opus is nevertheless a masterpiece. Don't miss it! (AS)
4 3/4
DREAM THEATER
Scenes from a Memory: Metropolis Part II
Elektra
I consciously waited with my review of this album for months, trying to see how my opinion changes with time. My ratings at different moments of time varied from "great" to "not innovative enough," and the current conclusion is that it's a very good album. The only reproach is that it's not as groundbreaking as their first two albums were. Other than that, the songs and melodies are great and superior to anything else released in progressive metal genre in 1999 (which was not a very good year for traditional progressive metal, in my opinion). Purely musically, I prefer to listen to Behind The Curtain's debut release, but as far as a classy performance goes, Dream Theaters are clear winners.
"Scenes from a Memory" gives a good balance between heavy/technical material and ballads. The highligts include the "There's a room at the top of the stairs" vocal line ("Deja Vu"), vocal melodies and guitar riffs in "Beyond This Life," the whole "Home" and "Finally Free" tracks, and the unexpected retro-style keyboard solo in "The Dance of Eternity."
"Pull Me Under" remains the greatest Dream Theater song though, but "Scenes from a Memory" is still a magnificent release in definitive progressive metal style. (GS)
4 1/2
Hello!
Supertzar.ha meg vagy:Nem tudod veletlenul,hogy all a House of Lords,illetve,hogy az Axekiller kiadja-e a Demons Downt is felujitva?Illetve,hogy az LA Rocksnak volt-e lemeze Christiannal?Koszi!
Hát ha most a bevett, tehát nagy tömegek által világszerte használt kifejezéseket kezdjük kérdőjelezni, akkor bármelyikkel megtehetjük ezt. Igazán súlyos-e, amit heavy metalnak nevezünk?
Igazán fekete-e, amit black metalnak?
Igazán hardcore-e, amit hardcore-nak?
Attól, hogy ma már van súlyosabb metal zene, mint az Iron Maiden, akkor ők már nem is heavy metalt játszanak?
A DT, ha már erről van szó, szerintem mindig is prog.metal volt. Első lemeznél ugye a "Yes, Kansas, Rush stb. találkozik a Metallicával" volt a szlogen, ami talán sántikál itt-ott, mint minden leegyszerűsítés, általánosítás, de tény, hogy a 70-es évek prog.rock hatása mixelődött a nyilvánvaló metal (Maiden, Malmsteen, QR, Metallica stb.) hatásokkal. Szerintem a Dreamnél ez azóta sem változott.
Ha valaki ma azt hallja, hogy prog.metal, akkor nagyjából tudja, miről van szó, és ez a lényeg. Meg lehet vele spórolni öt hosszú körmondatot. Ez a cimkék legfőbb funkciója, nem?
Amúgy meg zenék vannak és ízlések.
Petrucci szerintem több, jóval több egy ügyes Vai-kópiánál, Myung szürke eminenciás, de nem ízetlen, és máig szívesen hallgatom a Scenest, bármikor, feltétel nélkül. De én mondjuk az egyest is istenítem, amit a később érkezettek általában gúnyolnak.
Szerencsére nem vagyunk egyformák.
Basszus, tudom, hogy 3 akkord az nem feltétlenül 3 hang, ez csak ilyen stilizáció vagy mi, na, biztos nem pont 3 akkord/hang van a számban, csak mondjuk kevesebb, mint az átlag, nem számoltam meg. Mennyi az átlag by the way? :)
En is ugyanugy jartam, mint VGK. Eleinte agyonhallgattam es azota nem vagyom ra. A koncertet is vegigunatkoztam. Nem az igazi. E132-nek is nagy igaza vagyon LaBrie enektemakkal kapcsolatban. Az FII-t eppen emiatt nem birom vegighallgatni, egyszeruen faaaaaj! A Scenes jobb egy kicsit ilyen szempontbol, de az Awake-n volt utoljara nagyon jo. Azota valami nem stimmel, nem tudom mi. Ez a koncepcio dolog se tetszik annyira, de bizakodom: a kovetkezo lemezen derul ki, hogy mit tudnak mutatni mindezek utan. (Egyebkent lehet, hogy jo lenne tovabb vinni az LTE-t, ott kijatszhatnak magukbol a technikat a DT-be meg mehetne egy kis lelek. Csak annak nem orulnek, ha LaBrie meg dallamosabbra, liraibbra venne a figurat, pedig nagyon erre halad...)
Nem tudom, nem hallottam az albumot, de a klipben (Back to the primitive) valóban nem lehet több három hangnál. Ez nem mindig baj egyébként, de nekem most egy kicsit kevésnek tűnt.
