AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
ez teljesen jó...szóval a Jamiroquai-t kurvára nem szeretem, viszont a Másfélnek ez egy jó lehetőség...nagyon jó kis zenekar...egyik kedven fesztiválbandám, de szívesen megnézném már egy klubbulijukat is.
A Másfél??Naccerü+!!!!!!!
Szóval a Dream számomra a metal Chicago-ja.Ot is istentelenül képzett zenészek vannak,csak nem megy nekik a fíling...De legalább te egyetértesz!!A MÜEGYETEMET NE KEVERJÜK ÖSSZE A ZENÉVEL MUZSIKUSTÁRSAK!!!!Simphony X detto.De mostmár abbahagyom,mert cárunk kizavar a teremből!!!!(hehehe).A feelinges zenéknél elfelejtetted mondani a The 3rd.and the mortalt...aa,
Vagy ott a másfél.
(holnapután kezdik Európa-turnéjukat a Jamiroquai vendégeként,
végre magyar zenekar is kilép az európai porondra, igen, igen,
megérdemlik!!)
Az PROGRESSZÍV és ÉRZELMES ZENE is egyben.
De mivel offoltam, megjegyzem, a Psychotic Waltz is ezerszer
jobban bejön a Dream-féle agyatlan "Matekozzunk! Írjunk szám-egyenletet!"
felfogásnál. Borzalmas. Ez az igazi elgépiesedés.
Tessék hallgatni nu skool-t meg drumnbass-t, gépzenék,
de ott legalább van ÉRZÉS!
Vagy metalosabbaknak Ulver ajánlott. Ez utóbbi nagyon.
De a Kovenant-tal pótolni lehet hiányát egy időre. Nem sokáig.
Hat az igen gyomorforgato, ha egy ilyen senkihazi diszno, mint mindenki Endreje kezdi el fikazni az Iron Maident...Ez nalam feler egy istenkaromlassal. Nekem reszben a Maidne valtoztatta meg az eletemet, es mindig meg fogom hallgatni, amit kihoznak, meg akkor is, ha a Bayley-s dolgok nem jottek be nalam.
De az uj lemez mindenkeppen a Maiden klasszikusok koze tartozik..igaz, kicsit nyugis, es mas, mint amit megszoktunk, sot par progresszivet istenito zenesz baratom le is primitivezte mar, de attol nekem meg nagyon is bejon. Tokeletes hangzas, szepen szol, Bruce jobb mint valaha, es hogy jo, azt mi sem bizonyitja jobban, mint hogy a mai napig rengeteget hallgatom. Eloszor en is valami uj Seventh Son-t, vagy ilyesmit vartam, de az ido eldontotte, hogy igazi Maiden album ez, megpedig a legjobbak koze valo. Ajanlom Paksinak, hogy hallgassa meg jo sokszor, mielott studioba vonul.
Ha fele annyira igenyesre fogja keverni az uj Ossian hangzast, akkor a rajongoi maris el fognak elvezni...egymas utan vagy 10szer.
Erről beszélek!!!Mellesleg ha valaki prog.zenét akar hallani,az kezdje mondjuk a Starless and Bible Black lemezzel a Crimsontól!!OTT VAN FÍLING!!!Aról nem is beszélve,hogy a címadó tízegynéhány percében a csúcs egy egyszerü négy negyed kvintes basszusfokozással,de olyan invencióval,hogy leég a hajam!!Utána jöhet mondjuk a Larks'Tongue in Aspik a kétrészes címadóval...arról nem is beszélve,hogy ők még a Sabbath-ot megelőzve ey egész dalt vettek fel torzított énekkel!!(In the court... leme,21.th Century Schizoid man,ami ahhoz képest is állat,hogy Greg Lake itt fogott életében előszőr bőgőt kézbe(Gitárról váltott át.).Zappa,meg Anneke kedvenc lemezével,a szerintem elég nehéz Yellow Shark-kal,ahol az elsők között csinált rokkzenész létére szimfónikus anyagot...meg akkor emlegetem még a Ciránkut,rajta kivül ilyen érzéssel és technikával(Azzal a dupla teppinges stílussal,ami sajátja)nem nagyon hallottam még senkit játszani!!EZ a PROGRESSZÍVIZMUS!!Cárevicsem!A TAke Five a páratlanabb ritmikájú jazz zenék egyik úttörője...aa.
Nekem az Awake, az Images és az új lemez egyaránt kedves a szívemnek.
Más. Kicsit meglepődve olvastam a Hammerban a Paksi interjút, melyben - igaz, hogy finoman, de mégiscsak - megcsipkedte az új Maiden album hangzását. Borzasztóan furcsállom, hogy egy ilyen lemez megjelenése után, mint a Gyújtópontban, még egyáltalán szóvá mer tenni hangzásbeli hiányosságokat más zenekarokkal kapcsolatban...
Az biztos, hogy nem vagyok egy nagy Ossian rajongó, sőt nem leplezett Paksi utálatban szenvedek, de az új lemez megjelenését kísérő nagy reklámhadjárat kiváncsivá tett. Sikerült két napra kölcsönkérnem a lemezt, és ennek fényében értetlenül állok a felhajtás előtt, ugyanis ez egy rettentően pocsék módon megszólaló lemez, ami zeneileg semmiféle izgalmat nem tartogat, amolyan iparos kliségyűjtemény.
A gitárhangzás olyan mértékben gáz, hogy egy magára valamit is adó, népszerű metalbanda ilyet nem ad ki a kezéből, hanem elsüllyeszti a fiók aljára és letagadja.
A dobból teljesen kiírtották a dinamikát, majdnem olyan igénytelenül és mesterkélten szól, mint a Pokolgép, bár az Ossian legalább nem dobgép.
Paksi a szokásos formáját hozza, ez azoknak örömet jelenthet, akik szeretik az orgánumát, nos én nem szeretem.
Ez egy kifejezetten gyenge lemez, amit a gyér hangzás még inkább kihangsúlyoz.
Egyetlen dolog jó ebben a lemezben, és az a szép borító, bár Endre vezér erőltetett prózája nem hiányzott a borító belsejéből.
Egyetértek a kritikával, jó ez a Scenes, Jordan Rudess is da king, de
a Pull Me Under-ben fényévekkel több érzés van, mint ebben az egész
lemezben.
Mielőtt bárki felszisszenne, igen, ismerem a lemezt, vagy hússzor is
meghallgattam, ragtime-os részt több százszor visszatekertem, de ennyi
a Scenes. És néhol nevetségesen nem illenek egymás után a témák.
Nagyon nagy zenészek - technikailag.
Érzésben viszont kiégtek. Teljesen üresek.
Ajánlom mindenkinek a King Crimson összes lemezét.
Az progresszív (a szó eredeti értelmében) és érzelmekkel teli.
Nem tudom, mi az a Take Five (bocs), de nekem a feeling abszolút ott van a Dreamben, még az általam is sokat cikizett FII-ben is. Persze, tudnak zenélni nagyon, Jordan pl. egy zenei őstehetség, és hát a többiekről sem hiszem, hogy csak tanult dolgaik vannak. Ahogy mondjuk Portnoy dobol, az tiszta érzés.
A PWaltz nagyságát szerintem senki sem vonja kétségbe, de azt azért hozzátenném, hogy láttam én Buddyt egy 50 fős bulin, amint betépve sok-sok nótán át egyetlen csajt próbált stírölni (sikertelenül), közben meg le sem szarta a közönséget.
A DT igenis újított, állóvizet felkavart, iskolát teremtett, ráadásul egy hatalmas tábort hozott az egész (jobb szó nincs) prog.metal/prog.rock műfajnak. És nemcsak az első lemezével tette ezt, hanem a kettessel, az Awake-kel, és szerintem az utolsóval is.
...akkor asszem félreértettük egymást.Én a jól bevált Komplex,vagy technikás jelzőt hiányolom,nem a kategóriákon akarok szorosan lovagolni,mindazonáltal,hogy az esetek 90 százalékában fedik is a valóságot.Csak számomra néha nem érthető ez a fanatizmus egy agyból összerakott zene iránt,amiből nekem marhára hiányzik a fíling.(Vö.Hogy ne menjünk messze,hol vannak ők hangulatban,technikai képességektől függetlenül-mert szerintem a zene nem erről szól,mert akkor minden szinten egy Take Five project lenne az etalon-hol vannak egy Psychotic Waltz-tól??Nem akarok sekit sem bántani,izlésekről sem vitatkoznék sokat,de akkor sem kéne ezeket a tech.csapatokat összerakni a valóban innovatív csoportokkal,mert így meg tényleg katyvasz lesz.Én ecceri zenehallgatóként speciel nagyokat néznék...aa.Ui.:nem világot megváltani,meg fikázni szeretnék,hanem csak gondolkodom arról,hogy mennyi értelme van így a skatulyának.
Nem is a szammal van bajom (bar tul sok bort huztak mar le rola), hanem az osszehasonlitassal.
Ez a mondat kicsit szabad forditasban azt mondja, hogy jo ez a Scenes lemez, de a Pull Me Undert meg mindig nem tudtak felulmulni. Mi ertelme van egy ilyen kijelentesnek? Szerintem semmi.
Miért, szerinted az gyenge szám?
Nyilván mindenkinek megvan a maga kedvence, de ha mondjuk az Anna Lee-t vagy a You Not Me-t írta volna greatestnek, talán én is szisszentem volna :-)
Axekiller ügyben konkrét választ nem tudok, de szerintem arra is sor kerül, pláne hogy itt az újjáalakulás is. :-)
Az Eyes előd LA Rocks-ra gondolsz? Szerintem ott nem volt lemez, sem Christiannel, sem mással, legalábbis nem tudok ilyenről.
DT témához itt van két kritika, mindkettő az Edge Of Time (prog.metal) fan/web/magazin-tól, akik elég korrekt módon szokták látni a dolgokat. Ezúttal is ez a helyzet szerintem.
DREAM THEATER
Scenes from a Memory: Metropolis Part II
Elektra
After the big disappointment that "Falling into Infinity" had caused among the community of Dream Theater die hard fans, the expectations for the new leading prog metal band were high. Some wished a revival of the "Images and Words" era, others feared of FII 2. Both were proven wrong. In fact, "Scenes from Memory" is something new, totally Dream Theater, yet different from their previous releases. Their style has evolved during the years, producing a breed which ventures even further on the path of progressive metal.
Let's begin with a "one sentence" daring definition: Metropolis Part 2 is Liquid Tension Experiment 2 meets Pink Floyd! Let's continue with a more descriptive approach.
"Scenes from a Memory" is a concept album. As such, each track flows in the next one, creating a continuity. I won't describe the concept here, as this review is focused on music. The music alternates several very soft, "unplugged-style" ballads a la Pink Floyd (with only vocals and background guitar or piano) with totally weird sounding, extremely sick compositions. Those technical metal parts contain a lot of time and signature changes, odd meter, chromatic scales, and other typically progressive features, but brought to extreme heights. The influence behind it are clearly LTE-ish, making those tracks kind of LTE2 sequels. The jamming and soloing on those tracks are strongly influenced by modern jazz, to which Jordan Rudess (DT's new keyboard player) contributes a lot. This performance culminates in the instrumental (6:13) track "The Dance of Eternity," a kind of unrivaled monument to progressive metal complexity.
Could there be any critics to that incredible album? Well, a few people will probably regret the strong LTE-ish style, and would have preferred more conventional, catchy compositions a la "Awake." Yet this era is over for the band and shouldn't be yearned for. My only personal disappointment is the guitar sound, which I would have preferred definitely heavier and crunchier on chunky riffs. On the overall, this opus is nevertheless a masterpiece. Don't miss it! (AS)
4 3/4
DREAM THEATER
Scenes from a Memory: Metropolis Part II
Elektra
I consciously waited with my review of this album for months, trying to see how my opinion changes with time. My ratings at different moments of time varied from "great" to "not innovative enough," and the current conclusion is that it's a very good album. The only reproach is that it's not as groundbreaking as their first two albums were. Other than that, the songs and melodies are great and superior to anything else released in progressive metal genre in 1999 (which was not a very good year for traditional progressive metal, in my opinion). Purely musically, I prefer to listen to Behind The Curtain's debut release, but as far as a classy performance goes, Dream Theaters are clear winners.
"Scenes from a Memory" gives a good balance between heavy/technical material and ballads. The highligts include the "There's a room at the top of the stairs" vocal line ("Deja Vu"), vocal melodies and guitar riffs in "Beyond This Life," the whole "Home" and "Finally Free" tracks, and the unexpected retro-style keyboard solo in "The Dance of Eternity."
"Pull Me Under" remains the greatest Dream Theater song though, but "Scenes from a Memory" is still a magnificent release in definitive progressive metal style. (GS)
4 1/2
Hello!
Supertzar.ha meg vagy:Nem tudod veletlenul,hogy all a House of Lords,illetve,hogy az Axekiller kiadja-e a Demons Downt is felujitva?Illetve,hogy az LA Rocksnak volt-e lemeze Christiannal?Koszi!
Hát ha most a bevett, tehát nagy tömegek által világszerte használt kifejezéseket kezdjük kérdőjelezni, akkor bármelyikkel megtehetjük ezt. Igazán súlyos-e, amit heavy metalnak nevezünk?
Igazán fekete-e, amit black metalnak?
Igazán hardcore-e, amit hardcore-nak?
Attól, hogy ma már van súlyosabb metal zene, mint az Iron Maiden, akkor ők már nem is heavy metalt játszanak?
A DT, ha már erről van szó, szerintem mindig is prog.metal volt. Első lemeznél ugye a "Yes, Kansas, Rush stb. találkozik a Metallicával" volt a szlogen, ami talán sántikál itt-ott, mint minden leegyszerűsítés, általánosítás, de tény, hogy a 70-es évek prog.rock hatása mixelődött a nyilvánvaló metal (Maiden, Malmsteen, QR, Metallica stb.) hatásokkal. Szerintem a Dreamnél ez azóta sem változott.
Ha valaki ma azt hallja, hogy prog.metal, akkor nagyjából tudja, miről van szó, és ez a lényeg. Meg lehet vele spórolni öt hosszú körmondatot. Ez a cimkék legfőbb funkciója, nem?
Amúgy meg zenék vannak és ízlések.
Petrucci szerintem több, jóval több egy ügyes Vai-kópiánál, Myung szürke eminenciás, de nem ízetlen, és máig szívesen hallgatom a Scenest, bármikor, feltétel nélkül. De én mondjuk az egyest is istenítem, amit a később érkezettek általában gúnyolnak.
Szerencsére nem vagyunk egyformák.
Basszus, tudom, hogy 3 akkord az nem feltétlenül 3 hang, ez csak ilyen stilizáció vagy mi, na, biztos nem pont 3 akkord/hang van a számban, csak mondjuk kevesebb, mint az átlag, nem számoltam meg. Mennyi az átlag by the way? :)
En is ugyanugy jartam, mint VGK. Eleinte agyonhallgattam es azota nem vagyom ra. A koncertet is vegigunatkoztam. Nem az igazi. E132-nek is nagy igaza vagyon LaBrie enektemakkal kapcsolatban. Az FII-t eppen emiatt nem birom vegighallgatni, egyszeruen faaaaaj! A Scenes jobb egy kicsit ilyen szempontbol, de az Awake-n volt utoljara nagyon jo. Azota valami nem stimmel, nem tudom mi. Ez a koncepcio dolog se tetszik annyira, de bizakodom: a kovetkezo lemezen derul ki, hogy mit tudnak mutatni mindezek utan. (Egyebkent lehet, hogy jo lenne tovabb vinni az LTE-t, ott kijatszhatnak magukbol a technikat a DT-be meg mehetne egy kis lelek. Csak annak nem orulnek, ha LaBrie meg dallamosabbra, liraibbra venne a figurat, pedig nagyon erre halad...)
Nem tudom, nem hallottam az albumot, de a klipben (Back to the primitive) valóban nem lehet több három hangnál. Ez nem mindig baj egyébként, de nekem most egy kicsit kevésnek tűnt.
KT:Ugyanúgy 3 akkordot fog egész lemez alatt,amiből 2 nem is az,mert kvint?(Mongyuk a 3.meg oktáv...)
VGK.:Hívlak ma,ellostoltam a telcsimet,beszélünk.
Cáratyuska:Nem akarok bunkó lenni,de én valamijért nem tudom megemészteni Petrucci Vai-imádatát,meg Myung ízetlen basszustémáit,bár a volt Moby Dick-es Hoffer Petinek kedvence a TAMA miatt.(Bár aki Tissy,meg Demjén koncsertón dobol,az maraggyon csöndben.OFF VOLT!!).Nálam már eleve a prog.rock kif sem jön be,mert a Progresszív az a King Crimson,meg Zappa bácsi volt,itthon meg a Cziránku.aa.Ui:Definiálja már nekem valaki a prog.kifejezést,mert nálam ez innovatívat,előremutatót szokott jelenteni,és egy DT.annyira prog.mint egy Trio Midnight lemez.A páratlanozás,meg a bazseva még nem tesz egy lemezt azzá,ez így kevés.(Maradjunk a technikás,vagy csúnyán a jazzből átemelve a free-kifejezéseknél--van annyira free a DT.,mint a free zenék 90 százaléka).aa.
VGK
fura egy érzés, de asszem egyetértek veled:))))
őszintén szólva minden DT megvan ami csak megjelent so fanatikus lennék vagy mi
megjelenés előtt hónapokkal naponta kétszer jártam a z offisöl honlapon annyira vártam
megvettem, istenítettem, aztán 5-6 nap múlva azt vettem észre, hogy az Awake forog a CD-ben
Nekem az Awake az isten csak azért, na meg Az Images
Azóta is ritkán vettem elő, pl tegnapelőtt.,de félóra után ment az Awake inkább
Nagyon fasza album, de....
Nem egészen ide tartozik, de LaBrie énektémái utoljára az Awake-n tetszettek, azóta legfeljebb a Change volt jó, az utóbbi két albumon már valami nem stimmel
Na, akkor most lejaratom magam, jol.
A Scenest keptelen voltam idaig akar csak egyszer az elejetol a vegeig vegighallgatni egy huzamban.
Lehet, hogy bennem van a hiba.....de nem biztos....es ha nem, akkor csak a zene lehet a ludas. Hiaba a technikai virtuozitas, ha nincs benne lelek, ha nem pezseg a verem, ha hallom, ha elmarad az extazis. Nekem a Scenes inkabb faraszto, mint elvezetes.
Tegnap láttam az új Soulfly klippet. Hát ennek a Maxnek milyen kretén feje lett már! Egy kurva nagy ákombákom az egész, elképesztő :)))
Ja, a zene tiszta olyan, mint az első album volt.
super, a csávó, ha jóltom, azér lobogtatta a zászlóját, mer állítólag ketten a BSF-ból tagjai az Amcsi Komcsi Pártnak, és ez az ő politikai nézeteivel ellentétes, vagy valami ilyesmi...
Limp Bizkittel kapcsolatban meg, az NME sose komázta őket, szal ez még semmit se jelent, meg kell várni szépen a Kerrang kritikát...
SOWHAT, az anyádkínnyát volt nekem westeles táskám... mondjuk én meg aszittem, hogy te meg az Iron Monkey-s vesztes vagy, má majnem odamentem...
Kedves drótmalac, ha már így rákérdeztél meg egyébként is kikivánkozik belőlem a fantörpikus pesti konci után egy kis ismertető a götherborgi vonal két legjobb bandájáról meg egyébként sincs külön topicjuk meg inkább ezeket hallgassa az ifjúság mint,
meg meg
Először is a két diszkográfia:
DARK TRANQUILITY Trail of Life Decayed Demo 1991
A Moonclad Reflection Ep 1992
Skydancer 1993
The Gallery 1995
Of Chaos And Eternal Night Ep 1995
Enter Suicidal Angel Ep 1996
The Mind's Eye 1997
Projector 1999
Haven 2000
IN FLAMES Lunar Strain 1994
Subterranean Ep 1995
The Jester Race 1996
Black-Ash Inheritance Ep 1996
Whoracle 1997
Colony 1999
Clayman 2000
A két zenekar, bár zenéjük mára jócskán eltér egymástól közös eredetű. Gyökereik mélyen a 80as évekbe nyúlik vissza. A klasszikus heavy metal zenekarok hatása éppúgy megfigyelhető náluk mint pl. az olyan trash csapatoké mint a német Kreator. A Mille féle károgós énekhang a mai napig jellemző mindkét zenekarra. A másik, közvetlenebb hatásuk a szintén götheborgi és szintén zseniális mára már feloszlott At The Gates(szintén ajánlott).
Mindkét zenekarra jellemző a gyors agresszív játék, amely rengeteg gitárharmóniát rejt, illetve helyenként zseniális énekdallamokat. A Dark T. zenéje kissé komplexebb mondhatni progresszívabb, míg az In F. egyszerűbb, zúzósabb.
Számomra a legjobb lemezeik Dark T. : The Gallery, ill. In F.: Clayman.
