Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
A "bűnök bocsánatára" szóló kifejezés egyedül Máténál hangzik el. Ugyanennél az esetnél Márknál már csak "sokakért kiontatik" lesz, Lukácsnál pedig egyenesen csak a tanítványokra vonatkoztatja, azt mondja " ti érettetek" .
János egyenesen el is felejti közölni ezt a vérontásos történetet az utolsó vacsora leírásánál, teljesen lényegtelennek tartja ezt a "világmegváltáshoz" sorolt gondolat közlését. Egész más (sokkal fontosabb) dolgokat mond Jézus a vacsora alkalmával.
Hogy Máté ezt kiszínezi, azt jelenti, hogy ismeri a megváltás elméletét, és itt össze próbálja kötni. A vacsora alkalmával leginkább Jézus halálára való megemlékezés lehetett ennek a történetnek az igazi alapja.
Ha az evangéliumban Jézus számára fontos lett volna ez a Pál által igen lényegesnek tartott gonodlat, hogy a bűnök bocsánatára ontja ki a vérét, akkor maga az egész evangéliumnak arról kellett volna szólnia, és Jézus szájából többször is meg kellett volna erősítenie azt a feladatot, hogy ő azért jött. De ő a bűnbocsánatot mindig a konkrét vétkek elnézéséhez kötötte, és még feltételt is szabott hozzá, hogy mi is legyünk elnézőek. Ha a vérontás miatt nézné el a bűnöket az Isten, minden ilyen helyen azt is megemlítette volna. Másfelől, amikor a feltámadt, akkor is a bűnök megbocsátásával bízta meg a tanítványait nem a megváltás hirdetésével. Ha el is hangzott a vacsorán a bűn bocsánata, akkor is valami olyan lehet ett, hogy az életét adja azért, hogy mi is megbocsássunk egymásnak.
Harmadfelől, az az Isten aki már a törvényben eltörölte az emberáldozatot, és még a bakok áldozatait is értelmetlennek tartotta, fel sem tételezhető olyan igazságtalanság, hogy a mi bűneinkért a saját fia megölése által fog kiengesztelődni. Ezt maga Jézus is megerősíti, amikor a király a fiát elküldi a bérek beszedéséért, mert az elküldött szolgákat már elüldözték, egyáltalán meg sem említi az áldozat jelentőségét, (pedig pont itt meg kellett volna említeni!), hanem a fiát azért ölik meg, hogy elvegyék tőle az országot. Ami viszont az élettörténete alapján be is igazolódott, ahogy veszve érezték a vallás fejedelmei a szőlőt, meggyilkolták a fiát. ÉS EZ AZ IGAZI MAGYARÁZAT. Amit Jézus mondott és nem Pál.
Ha megértetted azt, amit leírtam e témáról, akkor ez biztosan nem Nekem szól. Hiszen számos olyan dolgot írsz ebben, amiben egyezik a véleményünk, de Te mégis úgy írsz, mintha nem egyezne. Csak nézem, olvasom, s azt kérdem, hogy Te most kivel vitázol, kinek írsz? Van persze benne számos olyan dolog, amivel nem értek egyet, amit másképp látok az igében, de komolyan nem értem, hogy mikor veszed már a fáradtságot végre arra, hogy megérteni akard az én írásaimat, s észrevenni azt, amikor egyetértünk egyes dolgokban!
1. Ki beszélt itt arról, hogy "az evangélium ne a teljes emberhez szólna"? ???
Vannak az embernek ugyanis részei, de attól még az evangélium az ember egészéhez szól! Mondtam én mást? Hiszen attól, hogy szól az ige, vagy akár én az ember részeiről, attól még Isten az egész ember szeretetét akarja a legnagyobb parancsolat szerint, s nem csak egyes részeiét! Az, hogy írok az ember részeiről (hiszen ez az egyik témánk!), attól még nem mondtam azt, hogy az embernek csak egyes részeihez szól az Ige! Emiatt komoly vicc az első 2 bekezdésed, merthogy Nekem nem szól, az biztos! Hogy Velem nem vitázol azokban, az biztos! Ne keverj hát kérlek!
2. Azt azért szívleld meg az ó- és újember témájában, az óember szellem általi újjászületéséről, az óember egykori, bűnös lelkének a meggyűlöléséről, amit Jézus mond erről, bizony nagyonis az evangéliumban, és bizony nagyonis még az ember földi életében megcselekedni szükségesként!:
- "Bizony-bizony mondom Néktek: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet az Isten országába.
Ami testtől született, test az; és ami szellemtől született, szellem az.
Ne csodáld, hogy azt mondom Néked: szükség Nektek újonnan születnetek!" (Ján. 3,5-7.).
- "Ha valaki meg nem gyűlöli ... sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom." (Luk. 14. 26.).
3. Megjegyzem, Jézus itt bizony szükségesként beszél vízkeresztségről is! Azaz, megint csak Jézussal szemben beszélsz, amikor a vízkeresztség szükségességét elveted...
4. Beszéltünk nemrég arról, hogy az Igében van egy igazsághalmaz, de az Ige az nem egyenlő az Igazság teljességével, mert az Igazság az maga Isten, s Isten több, mint az, ami a bibliában le van írva. Emiatt írtam nemrég arról én is, hogy Isten aktuális akaratát az Ő szellemének vezetése által kell a hívőnek nap mint nap megkapnia, azaz nem minden mai szitura ír tutti és egyértelmű iránymutatást az Ige. Ezt leírtam tehát, de Te ennek ellenére úgy írsz itt, mintha én ezzel szemben lévő dolgot állítottam volna! Miért teszed, mondd, miért? Komolyan nem veszed észre, hogy ebben eddig is nagyjából egyetértettünk?
Szóval ideje lenne már, hogy végre érdemben szűrj le lényegi dolgokat az én írásaimból, s vedd észre már végre azt, hogy vannak dolgok, amikben simán egyetértünk, amely nézeteddel szemben én biza egy sort sem írtam! OKÉ?
Megjegyzem, az egész abból indult ki néhány hete, hogy azt állítottad hamisan, hogy az Ige nem ír egyidejűleg az ember lelkéről és szelleméről. Erre írtam eddig vagy 5 példát, s úgy látom, ezt már meg is értetted, s immár így írsz erről. Már emiatt megérte szót váltani, de jó lenne, ha végre mindaz is nyilvánvalóvá válna végre előtted, amiben eddig is egyetértettünk!
1. Pál is beszél Atyaként Istenről, és Jézus is beszél Úrként Istenről,
Pál is beszél bőven az igazságról és Jézus is beszél bőséggel a hitről, s annak szükségességéről,
Pál is beszél a kereszthalál előtti tanításokról nagy terjedelemben, s Jézus is sokszor beszél a kereszthalál utáni hívőélet új alapjairól.
2. A hangsúlyok okát kellene inkább kiderítened - már ha érdekel a téma valójában!
Írok Neked néhányat:
- Jézus amiatt beszél Páltól többet Istenről Atyaként, mert Ő az Atya egyszülött fia, s nem Pál.PONT. De emellett bizony sokat beszél Istenről Úrként is, ahogyan Pál is beszél róla Atyaként!
- Isten maga az Igazság, s ennek a személynek az Igazságát Jézus önmagában is képviselte azzal, hogy azt mondta, hogy Ő egy az Atyával, aki küldte Őt, azaz magával az Igazsággal. Pál ilyet nem mondhatott természetesen magáról, azaz Pálnak nem volt joga igazságnak kijelenti a maga látását, míg Jézusnak igen, mert Ő mondhatta és mondta azt magáról, hogy azt a látást adja át, amit Ő maga látott a mennyben. Azaz, magának az Igazságnak a(z igaz) látását. Pálnak nem maradt más hátra, hogy elsősorban azt hirdesse, hogy ebbe az egy igaz látásba tekintsen bele az ember, ebbe vesse a hitét, s akkor megkapja azt igazságként a bensejébe a hitélete során. Mert az Igazság személy, az pedig nem Pál, hanem maga Isten! Na emiatt volt ez hangsúlyosabb az Atyával, azaz az Igazsággal EGY Jézusnál, s Pálnál kevésbé. Mert Pálnak és más hívőknek el kellett még jutniuk az Igazsághoz, míg Jézus egy volt Vele mindvégig.
- Jézus a kereszthalál előtt szolgált 3 évig, s majd utána 40 napig. Emiatt sok tanítását nem is értették meg valójában addig, amíg meg nem kapták a hívők is azt a Szent Szellem általi felkenetés(eke)t (Luk. 24,45. és pünkösd), amit Ő a Jordánban való megkeresztelkedése után azonnal megkapott ("a Szent Szellemmel telve..."), s amivel szolgált 3 éven és 40 napon át.
Pál mindebből kimaradt, s Neki immár elsődlegesen azt kellett szólnia, amiben Jézus újat hozott a régiekhez képest. Pál és a többi apostol aktualizálta Jézus tanításait a Szent Szellem által vezetve sok, általa közvetlenül nem szabályzott kérdésben (pl. egy ilyen kérdésről szól az Apcsel 15. fejezete).
Döbbenetes, hogy le mersz írni ilyen alaptalan állításokat kijelentő módban, amikor számos módon tényszerűen cáfolható az, hogy Jézus és Pál mindegyik dologról írt, amelyiket Te itt felsoroltál, azaz NEM CSAK az egyikről, vagy a másikról!!!
Így tehát tényszerűen hamisak az egyoldalúságuk miatt az állításaid, s ha van valóban hangsúlybéli különbség Náluk, akkor inkább az egyszerű okokra kellene rájönnöd, s nem egyoldalúan állítani erről a két nagyszerű emberről, s a mondanivalójukról hamisakat!
Döbbenetes, ha elolvassa valaki ezt a hozzászólásodat, és még el is hiszi, hogy a tartalma igaz.
Döbbenetes, ha nem gondolják végig az emberek helyetted is, hogy mennyire valótlanok ebben a megfogagalmazásában az állításaid!
Döbbenetes, hogy elutazásom előtt még elolvastam ezt a hozzászólásodat (írni már nem tudtam rá), s nem reagált rá senki az elmúlt napokban, hogy mennyire hamis az egész!
Ez csak azt jelzi, hogy a topikodat megunták azok, akik az Igét alaposabban olvassák. Nem kell, hogy egyetértsenek az állításaival, hiszen ez a hozzászólásod már a bibliában leírtakkal szemben megfogalmazott állításaid egyoldalúsága miatt rossz, s nem amiatt, mert elfogadja-e valamely ember a bibliát igaznak, vagy sem! Ha nem ért egy-egy ember a bibliával egyet, akkor is látja az igéből azt, hogy sem Pál, sem Jézus CSAK erről, vagy CSAK arról beszélt, hanem mindkettőről, azaz nem igazak a sarkos állításaid! Az egyes hangsúlykülönségek okairól már nem is beszélve...
A legutóbbi beszélgetésünk óta elolvastam a Róma levélről írt tanulmányodat és az a kérdésem, hogy ha Jézus nem a mi váltságunkért halt meg, akkor miért mondta azt, hogy : Ez az én vérem, ami kontatik a bűnök bocsánatára?
"És ő miért nem került a Bibliába" (...)? - Egy kicsit elkésett. Azaz olyan ügyesen titkolta működését, hogy mire bárki bármit megtudhatott volna róla, a Bibliát már régen lezárták.
ja hát könnyebb istenre hárítani mint a szerzőkben majd magunkban bízni mert akkor jajj istenem még a hegyek is mozdulnának és a végén még a vízen járnánk
a napokban gondolkoztam - tudod hogy a szimbolumok a mániám- ,hogy ez a vizen járás minek a szimbóluma lehet
a víz pl az élet szimbóluma mikor abból a halakat azaz embereket kihalásszák...
de itt???
no meg nem beszélve mikor isten lelke lebegett a vizek felett...no akkor még ok hogy az élet szimbóluma
egyébként tiszteletre méltó mint már mondtam hogy Jézus nem pedig Pál
csak hogy a Pál praktikusan fogalmazott...megmondta a frankót és a fontost mint állítólag pl hogy asszony fedetlen fővel ne imádkozzon...??? hol ? a "bezárt szobában"
hahaha
a meg nem értésnél -mit szintén forszírozod.-) nincs nagyobb úr...
Biblikus keresztényen azokat a hívőket értem, akik a teljes Biblia Isteni ihletettségét feltétel nélkül, és gondolkodás nélkül teljes mértékben vallják. Itt sajnos felmerül mindig az a gond. hogy az igazság és a hamisság közötti különbség megítélésének a szándáka nélkül fogadjanak el igei szabályokat és előírásokat. Ami ebben a gond, hogy a bibliában fellépő ellentmondások, félreértések, és tévedések, pontatlanságok mind igazolás és megértés nélkül elfogadásra kerülnek.
Változtatni kívülről ezen nem lehet, és nem is kell. Mindenki csak saját maga tud ebből kijönni az által, ha önmaga kezdi el keresni az igazságot.
Az ember elődleges feladata Isten akaratának a keresése. Ez pedig csak úgy megy, hogy ragaszkodok Isten Igéjéhez, ragaszkodok a törvényhez, és ilyen módon közösségben élni Istennel, és Isten ebben a közösségben tud vezetést és kijelentést adni.
A probléma az, hogy a feladathoz rossz módszer lett kiválasztva. Mert Isten akaratának keresése nem történik másképp, mint a vele való kapcsolat felvételével. Ugyanis a valódi kapcsolat nem azonos a Biblia írásaival való közösséggel, különösen akkor, ha a tévedéseit is a keresztény simán átviszi az életébe. Hogyan gondolhatná, hogy amíg azokhoz a tévedésejhez ragaszkodik, az élő Isten tovább tudná vezetni? Amikor Isten kijelentése valójában nem az ő kijelentése, hanem egy tetszőleges bibliából vett igehelynek a hit által elfogadott alkalmazásáról kell beszélni, akkor ennek az alkalmazásnak a helyességét már az is megjkérdőjelezi, hogy mennyire lett a választott igehely félreértve. Ebben a módszerben ugyanis nem a megértés, az írások mondanivalójának a felfogása számít, hanem egy konkrét helyzetre való hit által elfogadott alkalmazás számít. Az Istentől valóságát a hit általiság igazolja.
Bizony jobb dolguk volt azoknak akik számára nem volt adatva a Biblia, mert ők az imádságon keresztül simán megtalálták az Istent, de a biblikus keresztények megmaradnak Isten ismerete helyett az Istenben való Pál apostol által hirdetett misztikus hitben.
Jézusban való hit az evangélium szerint a benne való bizalmat jelenti, hogy ha az ő vezetésére és tanítására rábízza valaki magát, akkor nem fogja őt az élő Isten félrevezetni. De Pál apostol leveleire sajnos ez nem mondható el, mert amiket ő tanít téves emberi filozófiák átültetése keresztény tanításokba, továbbá a zsidó hagyományok megreformálása de leginkább az, hogy az evengéliumi ismeretek hiányosságával rendelkezik, kivéve Jézus keresztrefeszítését és feltámadását.
Pál sem Jézus tanításait, sem példabeszédeit nem ismerte, különben tanításai az azokra való hivatkozásokat is tartalmazná, és valójában azokat boncolgatná okfejtéseiben inkább tovább. Pál tanításai nem az evangélium kiegészítései, mert hogy a keresztrefeszítés utáni filozófiát fogalmazza meg, hiszen Jézus nem fejezte ki sem tanításainak hiányosságát sehol, hogy azt szükséges lesz majd egy utána jövőnek kipótolni. Attól, hogy Jézus az életében tanított, és Pál pedig a halála és feltámadása utáni időre helyezte filozófiájának magyarázatait, még nem jelenti ezzel azt, hogy az evangélium kiegészítését tartalmazná. Az evangéliumnak nincs is szüksége olyan kiegészítésekre, amely ráadásul az ő tanításainak és példabeszédeinek a feleslegessé tételét eredményezi..
És itt van Pál konkurrense, Nefi, a Mormonok nagy elődje, aki hatalmasabb volt Pálnál, mert Jézus feltámadása után nem sokkal nagy hatalommal neki is megjelent, és egy egész nép volt ennek tanúja, akik nem csak hangot hallottak, hanem Jézus sebieit egyenként megérintve látták és hittek, mint Tamás. És Jézus közvetlen utasításokat adott Nefinek, és még 11 választottnak, és tanította őket az ő evangéliumi tanításaira, amiket korábban nem hallottak, mert nem éltek Jeruzsálemben.
És ő miért nem került a Bibliába, amikor sokkal nagyobb bizonysága volt Jézustól (egy egész nép), mint Pál (néhány katona, aki semmit sem látott)?
Amikor a hamisság bűn, akkor sem tud rajta segíteni egy bűntől való megváltás.
Pál összezavarta azt a fogalmat is, hogy bűntől való megváltás, és a büntetésektől való megváltás.
A kegyelem a büntetésekre vonatkozik, de az nem megváltás, hanem kegyelem, vagy megbocsátás.
A hamisságtól, a tudatlanságtól, a félreértésektől pedig nem lehet megváltani az embert, arra egyedül Jézus tanítása lehet irányadó, akik megismerik az igazságot, azok lesznek szabadok.
A probléma az, hogy a világ bármely felén a keresztények Istenről egy Pál apostol által megrajzolt képet terjesztenek, és nem a Jézus evangéliuma által kirajzolódót.
Pál Urat terjeszt, Jézus Atyát. Pál hitre térít, Jézus igazságra tanít. Pál a kereszthalál utáni miszticizmust terjeszti, Jézus a kereszthalál előtti tanításokat szeretné továbbíttatni.
Úgyhogy a hit terjesztése inkább csak probléma, mint az evangélium valódi terjesztése.
Amikor Pál célul kitűzi, hogy hit által Jézus feltámadása szerinti életben járjunk, olyan, mint amikor a kertész elvárja egy magtól, még mielőtt kicsírázna, máris faként viselkedjen.
Az én megértésem szerint az evangélium nem osztja részekre az embert, hogy részeinek minősítése alapján osztályozza romolható és örök életet nyerő részekre. Az evangélium mindig az emberhez szól, a teljes emberhez, aki ugyan rendelkezhet ezekkel a részekkel, tehát szellemmel, lélekkel, testtel, de a cselekedetei feletti öntést mégis önmaga hozza, saját adottságai és lehetőségei figyelembevételével, és nem egyes részei. A járás sem egyedül a láb tulajdonsága, hanem az egész testté, azonképpen a gondolkodás, a szeretet, a gyűlölet, a vágyakozás és a szenvedés sem egy-egy rész, a szív, az elme, a lélek, a szellem tulajdonsága, hanem az egész emberé.
Jézus hozzánk szól az evangéliumban, nem a szellememhez, a lelkemhez, hanem az emberhez. Mivel ő egységben tekinti az embert, ezért tanítása lényegében a cselekedetek megkülönböztetését célozza meg, nem pedig a belső részekre tagolását. Az egész evangéliumban szó nincs az óember és újember közötti harcról, nem is lehet, mert Jézus követése a tanításai szerinti életre vonatkozott, nem pedig a feltámadása szerinti új életben való járásra. Ha az az elképzelés igaz lenne, hogy az új ember csak akkor születik meg, amikor az ember Krisztus kereszthalála által meghal és feltámadása által megszületik, akkor a Jézus tanításai szerinti életet Ő hiába tanította.
Az evangélium az embert egységben kezeli tehát, ezért hozzá szól. Amikor megtérést hirdet, akkor szintén nem valamelyik rész hatalmának átadásáról beszél az ember másik részének a területe fölött, hanem egyszerűen egy életvitelnek a megváltozásáról beszél. Aki az előtt gonosz dolgaival bűnöket követett el, az bánja meg és teremjen megtéréséhez illő gyümölcsöket, ami valójában a korábban elkövetett gonosz dolgainak az elhagyását jelenti.
Nem mindenkinek kell a bűneit megbánnia. Aki nem vétkezett valaki vagy Isten ellen ott hiába való a bűnökből való megtérés elvárása. Mindenkit bűnösnek nevezni, hogy mindenkit meg lehessen téríteni, az nem evangéliumi tanítás, de az eredendő bűn, vagy a hitetlenség bűn gondolatának felvetése mégis ezt célozza meg. A bűn értelmezésére anno a törvény ismerete elegendő volt. Az evangélium azonban arra tanít, hogy már nem Mózes által adott törvényt sérti meg a vétkező, hanem az embert, vagy annak életét. Valaki ellen vétkezhetünk tehát, és annak szenvedései és bánata fogja bizonyítani a vétkünket.
Megtérni azonban lehet nem csak bűnökből is, hanem korábbi életemből is. Ez is egy életmód váltást jelent, ilyenkor a korábban a cselekedeteimet vezérlő elképzeléseim és terveim helyett felvállalom Jézus tanításainak a követését.
Minden valódi megtérés esetében akár bűnökből történik, akár Jézus követéséből történik, az Isten az ő országának a magját elveti a szívünkben ami a valódi szeretet. Van próféta, aki ezt a kőszív hússzívre való kicserélésének mondja, Jézus ezt újjászületésnek hívja.
Ilyenkor azonban az ember felfogása még nem változik meg. A szív béklyói lehullanak, de az ember felfogását nem lehet csak úgy kicserélni, mint a párnahuzatot. Ha az ember feje tele van még tudatlansággal, igazságtalan megítélésekkel, előítéletekkel, hamis véleményekkel, téves gondolatokkal, nem fognak azok csak úgy felszívódni, szükség van azok megújítására is. A kereszténység ezt a fázist használja ki a megtérőknél. Isten kicseréli a szívét a megtérőknek, a keresztény írástudók pedig megragadják az elméjét, és felfogását egy istentől idegen hamis tanítás áldozatává teszik. Jézus azonban ezt a fázist a megtérő emberre bízta, ha a megtérő ezt kiengedi a kezéből, azonnal írástudók áldozatává válik. Jézus azért mondja, hogy keressétek az igazságot, mert az igazság megismerésének a folyamata egyedül az ami a téves, tudatlan, hamis felfogásunk alól képes felszabadítani. A megigazulás tehát nem egy "állapot" vagy egy pilllanat eredménye, mintegy hit által átveszem és igaz vagyok. A megigazulás egy folyamat eredménye, amelyben a megtérő elkezdi szorgalmasan keresni az igazságot, megismeri és megérti.
A felfogásunk felszabadítását meghatározó igazság nincs beleírva a Bibliába, mivel minden tévedésünk, hamis nézetünk, félreértett gondolatunk nem lehet beleírva a Bibliába. Mivel tévedése mindenkinél más és más, ezért azok felismerésére mindenkinek a saját feloldó igazságát kell megtalálni. Ez valójában azt jelenti, hogy magát az életet kell komolyan venni, nem a Szent Könyvet. Hogy magát az életet kell megismerni és megérteni, mert annak tapasztalatai nem vehető át egy Szent Könyv olvasása közben. Isten akaratának megismerése úgyszintén nem elegendő egy Szent Könyv olvasása, hiszen ő él, és valódi kapcsolatot vár el tőlünk. Ennek következtében nem is adott több útmutatásat a Bibliában, mint az igazság keresésre való biztatást, és a vele való kapcsolat felvételének a szükségességét.
A Biblia bizonyságot tesz őróla, de a valódi ismereteket nekünk kell megtapasztalnunk és nem kiolvasnunk.
A vízkeresztség egy jel volt akkor, a megtérést felvállaló ember bűneinek a bocsánatára. Ha az ember ma megtér, mégsem kötelező azt víz keresztség által bizonyítani. Ha Isten megbocsátotta valakinek a bűnét, akkor azt ő fogja a megtérő szívében bizonyítani, amikor megadja azt a bizonyos újjászületést. Az újjászületés nem Krisztus halálának és feltámadásának az átélése, hiszen nem a feltámadása szerint kell élnünk, hanem Jézus élete szerint. Az újjászületés valójában egy új élet megteremtésének az alapja és kiindulópontja. Mi is halál és feltámadás előtt vagyunk, miért kellene már most hit által úgy élnünk mintha feltámadtunk volna, közben nem.
Megváltozott életet azonban élhetünk, Jézus is arra tanított.
Az Igazság Szellemét, másképp a Szent Szellemet, akit küld az Atya azért, hogy a megtérőt elvezesse minden igazságra, az egy valódi személyes kapcsolat kialakítását igényli. Az nélkül bárki hiába olvassa a Bibliát, különböző írástudók híres könyveit, nem szerezheti meg azt az igazságot, amit egyébként az életben az igazság megtapasztalása által szerezhetne. Az ő vezetése nem egy totális szívből való szolgai engedelmeskedés kiharcolása, hanem egy igazi atya és gyermeke, mester és tanítvány viszony, amelyben nem a szolgaság a fontos, hanem az igazság megismerése, nem az engedelmeskedés írott parancsoknak, hanem a bizalom abban, hogy Isten nem vezet félre.
Jézus világosságot hirdetett nem hitet. Jóllehet beszélt hitről, de az csak a kellő bizalom kialakításához szükséges, de a lényeg a valódi kapcsolatban van. A világosság azonban a sötétség megszűntével kezd derengeni. Minél inkább megszűntetjük az igazságtalanságokat és gonoszságokat, annál nagyobb lesz a világosság az életünkben. Magyarul elközelít az Isten országa.
Nem elég hivatkozni arra, hogy lám megváltoztunk, mert gonoszságokat nem követünk el. Azonban téves nézeteink és átvizsgálatlan hitünk rengeteg hamis tennivaló szolgálatába tud állítani, és gonoszság mentességünk csak hamisságunk igazolásához lesz kihasználva.
Ha most megvizsgálod, amiket leírtam észre fogod venni, hogy Pálnak semmi helye nincs az általam megértett evangéliumban. Remélem te is meg tudod érteni amiket leírtam, ahogy én megértettem azt, ahogyan leírtad.
2 dolgot javítanék még ebben, de nem oly lényegeseket. Nem muszáj külön beleírni, de tudjál ezekről, mint az én kiegészítéseimről:
1. Az embernek mindig van szelleme, akkor is, ha elnyomja a lelkiismeretét. Ekkor megromlik a szellemének az állapota (és emiatt a lelkéé is), de nem szűnik meg a szellemének a léte.
2. Olyan ember is lehet igaz Isten előtt, aki nem jár tudatosan a Szent Szellemmel, pl. amiatt, mert nem tud kellően annak létezéséről, s erről alehetőségről. Emiatt az ember szellemének a megelevenedése az elsődleges, azaz már ezzel elérheti az ember az Isten előtt igaz állapotot.
Emiatt Apollós, s a 12 jánosi tanítvány sem volt elveszett ember Isten előtt, hanem csak továbbsegítették Őket náluk érettebb krisztusi emberek a "nyilvánabb krisztusi létre, útra", arra, amiben már tudatosan jártak a Szent Szellem jelenlétében. Mert látásom szerint a Luk. 24,45-ben leírt írásmegértési kenetet a szívbéli megtéréssel megkapják a hívők, de ez a Szent Szellem egyik kenete. Ezzel rendelkeztek már Apollósék is, de nem tudták, hogy ez mitől van? Ezt csupán vízkeresztséggel meg lehetett kapni, így kapta meg a szerecsen komornyik is - Szent Szellemben való keresztség nélkül!
Rendben. Bár a megkeseredést inkább bűnbánatra fordítanám ha nem bánod, Péter megfogalmazását mellőzném és inkább Keresztelő szavaival élnék, aki ezt úgy mondta, hogy bánjátok meg bűneiteket. A keserűség ellen még Pál is tiltakozik, hogy fel ne növekedjen.
Módosítom akkor a nézetet a következőképpen:
Van tehát az
óember, aki hús és vér - tehát lélek vezérelt és nem örökölheti a mennyek országát. Hovatovább vagy van szelleme, ha nem nyomja el a lelkiismeretét, vagy nincs.
újember, akibe Isten Szelleme költözik, és Isten Szelleme által lesz vezérelve.
Most arra nem térek ki, hogy valójában Isten Szellemének a vezérlése a Biblia olvasásának napi aktualizálását jelenti, az ember saját életének az Ige szavaival való összhangba hozásával.
Valamint
a megtérés, ami Jézus Krisztus hit által, bűnbánó szívvel való elfogadását jelenti, ennek következtében amikor megkeresztelkedik, azaz az ember szívében levő lelkiismeretet élővé teszi kegyelemből Isten Jézus Krisztus kereszthalálára, az engesztelő áldozatra való tekintet miatt, majd Jézus Krisztus feltámadásának megelevenedésével együtt, amely alapján engedelmes, ezért új, már nem engedetlen, kemény szíve lesz az embernek az Isten Szelleme vezetésére. Ez a megigazult ember állapota, az igazságosság állapotába helyezett szív által.
Ha ez rendben van, akkor hozzáfűzném a gondolataimat.
Egy kiegészítést teszek csak hozzá, amit írtam is Péter megoldási javaslatát idézve:
"Ezeket pedig mikor hallották, szívükben megkeseredtek, és mondták Péternek és a többi apostoloknak:
Mit cselekedjünk, atyámfiai férfiak?"
Péter csak ezután a látható és tapasztalható szívbéli megkeseredés után mondta (azt, amivel Te itt kezded) a megtérés szükségességét. Ennek a szívbéli, azaz őszinte megkeseredésnek a hiányát vette észre János a pusztában a farizeusoknál, s emiatt volt olyan kemény ott velük szemben. A magábaszállás, a bűnök őszinte belátása és megvallása hiányzott náluk, emiatt volt látható előre az, hogy nem fognak a megtéréshez illő gyümölcsöket tartósan megteremni. A megtérés tehát már a cselekedetek közé van sorolva, azaz önmagában a "hit" kevés. Erről vitatkoztam Prklht-tel eleget, s nem látta, hogy mi itt a fő kapcsolat! Azaz a Jézusban való "hit" e cselekedetek (szívbéli megkeseredés, megtérés, víz általi megkeresztelkedés Jézus Krisztus nevében, a bűnök bocsánatának átvétele, és Szellem általi megkeresztelkedés) összessége Péter leírása szerint. Ezeket már cselekedeteknek mondja Péter, s elegendőnek az üdvösséghez. Mert a démonok is hisznek, de rettegnek Jakab leírása szerint - joggal, mert náluk ezek a cselekedetek hiányoznak a tanusított hit mellé.
Tehát az a hit, ami csak pusztán hit Jézus létezésében, ami csak tudomásul veszi ezt a tényt, s azt, hogy Ő a megváltó, de ezeket a további hitbéli cselekedeteket nem tartalmazza - az nem az a hit, amit az újszövetség "Jézusba vetett hitnek", s az üdvösséghez elegendőnek mond.
Hála az Úrnak, lettek olyan farizeusok, akik tudtak annyira magukba szállni, hogy tartósan megteremték a megtéréshez illő gyümölcsöket, s az is látható, hogy Jézus szolgálata során volt olyan is, hogy minden a környezetében éppen ott lévő farizeusnak egy-egy pillanatra megelevenedett a lelkiismerete, s az által vádoltatván belátta a bűnösségét (Ján. 8,9.).
Amíg az ember kevély, keményszívű, addig nem tud teljesen magába szállni, s emiatt a megtérése részleges lesz, ahogyan az imádkozó farizeus, aki azt látta magában elsősorban, hogy mit csinál jól és helyesen, s mit csinál a valóban nála látszatra bűnösebb embertársa nála rosszabbul, helytelenebbül.
Azonban az Ő bűne nagyobb súlyú volt, még ha szám szerint kevesebb is volt, mert Ő az egész népet tanította, s vitte rossz, képmutató irányba a maga képmutatását, kovászát elegyítve az Istentől kapott igazságba, s annak a néppel való közlésébe. Így esett a verembe a vezető, s a vezetett nép is - tisztelet a kivételeknek. Mert sajnos nem a valóban a Szent Szellem által vezetett, és bizony szintén ekkor élő igaz emberek és prófétanők, Simeon-ok, Annák (Luk. 2,25-38.) voltak az akkori zsidóság szellemi vezetői, hanem hatalommániás Kajafások.
Írtam már a 1882-ben, hogy megvan nekem az összes páli levél új fordítása is, kivéve a 2 Timótheus levelet. Ezeket a gyülekezetünk részletekben közölte, az Új-Exodus c. teológiai lapjában, de sajnos úgy külön könyv alakban nem kaphatóak egyelőre, ahogyan az evangéliumok, s nincsenek rajta egyelőre a nyeten sem. Gondolom akkot teszik fel, ha már teljesen leközölték.
Maga az újszövetségi (ideiglenes) fordítás már több mint egy évtizede készen van, de egyelőre még nem adták ki egészben, s elsősorban csak a főiskolán használják. Az oktatás ott változatlanul elsődlegesen a Károli alapján megy, de mindig szólnak közben az eltérésekről az előadók. Ezek nagy része ugyi eléggé egyértelmű (pl. ez a szellem-lélek, vagy lelki-érzéki félrefordításoknál) már régóta, nem csak a hgy számára. Van egy 1916-os baptista kiadású könyvem is ("Hol van megírva" a címe), ami szintén bőséggel elemzi ezt a problémáját Károlinak, holott nem tartoznak a Szent Szellemmel betöltötteket tömörítő karizmatikus-pünkösdi irányzathoz. Mégis az igetanulmányozásuk során belátták, hogy ez a következetlen félrefordítás Károlinál biza nagy hiba, s nagy kárt és látásbéli hiányt okozott a kereszténységen belül az elmúlt évszázadokban.
Ezen kívül megvan jelenleg Nekem a Jelenések könyvének is az új fordítása, valamint a Példabeszédeké, mind-mind számos magyarázó lábjegyzettel.
A következőképpen értettem meg eddig a mondanivalódat:
Van tehát az
óember, aki hús és vér - tehát lélek vezérelt és nem örökölheti a mennyek országát. Hovatovább vagy van szelleme, ha nem nyomja el a lelkiismeretét, vagy nincs.
újember, akibe Isten Szelleme költözik, és Isten Szelleme által lesz vezérelve.
Most arra nem térek ki, hogy valójában Isten Szellemének a vezérlése a Biblia olvasásának napi aktualizálását jelenti, az ember saját életének az Ige szavaival való összhangba hozásával.
Valamint
a megtérés, ami Jézus Krisztus hit által elfogadását jelenti, ennek következtében amikor megkeresztelkedik, azaz az ember szívében levő lelkiismeretet élővé teszi kegyelemből Isten Jézus Krisztus kereszthalálára, az engesztelő áldozatra való tekintet miatt, majd Jézus Krisztus feltámadásának megelevenedésével együtt, amely alapján engedelmes, ezért új, már nem engedetlen, kemény szíve lesz az embernek az Isten Szelleme vezetésére. Ez a megigazult ember állapota, az igazságosság állapotába helyezett szív által.
Pontosítsad légyszíves azokon a helyeken, ahol nem úgy érted.
