Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Írtam már a 1882-ben, hogy megvan nekem az összes páli levél új fordítása is, kivéve a 2 Timótheus levelet. Ezeket a gyülekezetünk részletekben közölte, az Új-Exodus c. teológiai lapjában, de sajnos úgy külön könyv alakban nem kaphatóak egyelőre, ahogyan az evangéliumok, s nincsenek rajta egyelőre a nyeten sem. Gondolom akkot teszik fel, ha már teljesen leközölték.
Maga az újszövetségi (ideiglenes) fordítás már több mint egy évtizede készen van, de egyelőre még nem adták ki egészben, s elsősorban csak a főiskolán használják. Az oktatás ott változatlanul elsődlegesen a Károli alapján megy, de mindig szólnak közben az eltérésekről az előadók. Ezek nagy része ugyi eléggé egyértelmű (pl. ez a szellem-lélek, vagy lelki-érzéki félrefordításoknál) már régóta, nem csak a hgy számára. Van egy 1916-os baptista kiadású könyvem is ("Hol van megírva" a címe), ami szintén bőséggel elemzi ezt a problémáját Károlinak, holott nem tartoznak a Szent Szellemmel betöltötteket tömörítő karizmatikus-pünkösdi irányzathoz. Mégis az igetanulmányozásuk során belátták, hogy ez a következetlen félrefordítás Károlinál biza nagy hiba, s nagy kárt és látásbéli hiányt okozott a kereszténységen belül az elmúlt évszázadokban.
Ezen kívül megvan jelenleg Nekem a Jelenések könyvének is az új fordítása, valamint a Példabeszédeké, mind-mind számos magyarázó lábjegyzettel.
A következőképpen értettem meg eddig a mondanivalódat:
Van tehát az
óember, aki hús és vér - tehát lélek vezérelt és nem örökölheti a mennyek országát. Hovatovább vagy van szelleme, ha nem nyomja el a lelkiismeretét, vagy nincs.
újember, akibe Isten Szelleme költözik, és Isten Szelleme által lesz vezérelve.
Most arra nem térek ki, hogy valójában Isten Szellemének a vezérlése a Biblia olvasásának napi aktualizálását jelenti, az ember saját életének az Ige szavaival való összhangba hozásával.
Valamint
a megtérés, ami Jézus Krisztus hit által elfogadását jelenti, ennek következtében amikor megkeresztelkedik, azaz az ember szívében levő lelkiismeretet élővé teszi kegyelemből Isten Jézus Krisztus kereszthalálára, az engesztelő áldozatra való tekintet miatt, majd Jézus Krisztus feltámadásának megelevenedésével együtt, amely alapján engedelmes, ezért új, már nem engedetlen, kemény szíve lesz az embernek az Isten Szelleme vezetésére. Ez a megigazult ember állapota, az igazságosság állapotába helyezett szív által.
Pontosítsad légyszíves azokon a helyeken, ahol nem úgy érted.
Írtam már a 1882-ben, hogy a HGY főiskolájának, az SZPA-nak (amiből a 4 evangélium szintén elérhető a www.biblia.hu-n, vagy éppen a gyülekezetünk honlapján, a www.hit.hu-n) az írott formájú, majdnem teljes újszövetség-fordítását használom még a Károli mellett, de még azt is összevetem olykor az eredeti szöveggel.
A 4 evangéliumot kiadták könyv alakban is a gyülekezeten belül, számos magyarázó lábjegyzettel.
Én azt is mondom, hogy az igét kéne aktualizálni a mindennapok valóságához.
Melyik elektronikusan is megjelent fordítást is használod amely szerinted a te nézetedet leghívebben tükrözi? Mert szavanként bogárászni az igazságot egy ógörög tolmácsgép segítségével, biztos te sem ezt kívánod minden hívőnek.
A csupán test és vér/lélek által vezérelt ember nem örökli Isten országát.
A kettő között pedig a kapcsolatot mint már írtam az 1. kor. 2,11-3,1. írja le. Az az ember, aki lelki, a lelke által vezéreltetett ember, az csak testi ember (3,1.), aki pedig szellem által vezéreltetett, az szellemi ember, olyan, akinek a teste és a lelke az Isetn Szelleme által vezérelt emberi szelleme irányítása alatt van.
Mindhárom alkotórészünket meg kell emiatt "Istentől szentelni mindenestül, a mi egészvalónkat, mind a szellemünket, mind a lelkünket, mind a testünket..." (1.Thess. 5,23.), mondja az eredetiben Pál. Milyen érdekes ugye, hogy Károli egy az egyben kihagyta a bizony ott lévő "szellemi" szót?
A bibliai antropológia (s benne Pál írásai) ennél jóval részletesebb képet ad az emberről (ösztönlény szintjén élők, lelki-értelmi bölcsesség szintjén élők, stb.. Hadd ne idézzem...), de lényege az, hogy az embernek a szelleme az elsődleges kapcsolódási pontja Istennel, s ezen keresztül kap vezetést az élet mindennapjaira. Ha azonban csak a lelke és a teste ad jelzéseket az akaratának, akkor csak a lelke és a teste fogja irányítani a cselekedeteit, s a szelleme nem lesz érzékelhető.
Van erre egy jó kifejezés a magyarban - "elnyomja a lelkiismeretét". Mert az ember lelkiismerete az egyik megnyilvánulási formája a szellemének, mert az "Úrtól valószövétnek az ember szelleme, aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét" (Péld. 20,27.), vagyis úgy, ahogyan a lelkiismeret teszi.
Az embernek élővé kell tennie tehát a szunnyadó lelkiismeretét, a szívének a rejtett dolgaiban lévő, így már "megvizsgált" és kikutatott rosszat be kell látnia, s így tud "a szívében megkeseredni, megtérni és megkeresztelkedni Jézus Krisztus nevében a bűnök bocsánatára, és veheti a Szent Szellem ajándékát" (Apcsel. 2,37-38.).
Ez az alapja a hitéletnek, ennek a töredelmes szívállapotnak az elérése, s a lelkiismeret, s az emberi szellem élővé tétele. Emiatt nyertek nagy bűnű emberek örök életet, s emiatt vettettek el a világ bölcsei, írástudói a maguk bölcsességéből meg nem igazulva, a kemény szívállapotuk miatt.
Talán azért mégsem vagytok annyian, ahány egyéb gyülekezeti keresztény mégis másképp értelmezi.
Számomra a Biblia lényege a szavaktól eltérően kivehető, és inkább az élő Isten akaratával, az élettel, és a tapasztalatokkal vetem össze, mint az eredeti szöveggel.
Arra kérnélek, hogy világítsd meg, mi nálad a "lelki szinten vezérelt" ember, miben nyilvánul meg, és van-e különbség például a testi ember közfelfogásától eltérően.
Nekem nem kell senkit megkérdeznem az én gyülekezetemben, mert összhangban szólok általában Velük hitelvi dolgokról. Emellett itt van előttem a görög eredeti szöveg, meg a HGY főiskolájának új fordítása az össze páli levéllel (kivéve még a 2 db Timótheus levelet). Nyugodj meg, ezeket is rendre összevetem az eredeti szöveggel...
Az apologeta.hu-ról való idézetedhez még nem írtam. Számos tévedés van benne, nem véletlenül, azaz ne vedd készpénznek!
A görög mondatoknak más a mondatszerkezete, emiatt nem mindig a mondatok egymásutánisága adja a mondat értelmét (pl. a németben is "vár" gyakran a múlt idejű, s a mondat végére tett igére az egész mondat). Ez abban is látszik, hogy pl. számos rag a szó előtt van, s nem utána, stb...
Én sem tudok sokat ógörögül, s fogom is ebben magam tovább képezni, de azt látom már most is, hogy gyakran kell megnéznem az eredeti szöveget.
A "keresztények" (azaz a "krisztusiak", merthogy ezt jelenti az eredeti szó!) pont azok, akik nem nyelik le a fordítási hibákat. Sok, magukat "keresztény"-nek nevező ember azonban lenyeli, átsiklik felettük, de ők restségük miatt balgatagok lesznek, s Krisztust sem ismerik fel, pedig előttük áll (Luk. 24,25-26), s szól hozzájuk, hát hogyan ismernék fel az írások eredeti mondanivalóját, ha nem olvassák azt alaposan, eredetiben?
Emiatt a krisztusaik nem használják ezeken a helyeken az "érzéki" szót, mert érzik a bensejükben, hogy nem smakkol a fordítás! Utánanéznek, s rájönnek, hogy bizony Pál nem erről szólt, hanem csupán lelki testről, testről és vér-lélekről, olyanról, ami nem képes kijelenteni Jézus szerint sem szellemi dolgokat (Máté 16,17.).
Olvasd el alaposan a fordítási hibákat kiküszöbölve az 1. Kor. 2,11-3,1-et, s ott rájössz, hogy Pál a "testiek" (3,1.) szinonimájaként beszél végig a csupán "lelki" szinten vezérelt emberekről. Magyarán mindaz, akiről máshol is "testi"-ként ír, ott mind "lelki" szinten vezérelt embert ért.
Ezek legegyszerűbb közös megnevezési formája pedig a "testi természet", az, amiben a test és a lélek együtt irányítja az ember személyiségét, akaratát és cselekedeteit. A test szól, hogy éhes, szomjas, fázik, a lélek pedig az azon túli kívánságokat fogalmazza meg.
Ha a lélek és a test kívánságai összhangban vannak az ember szellemének legfőbb kívánságával (ami az Isten jelenlétében való lakozás, cselekvés), akkor a test és a lélek kívánságai összhangba kerülnek az emberi szellem kívánságaival, s így Isten kívánságaival, akaratával.
Ha nincsen összhangban, akkor a lélek fog uralkodni az ember személyiségén, a lélek fog megfogalmazni Isten vezetését elhagyva, a nélkül kívánságokat, s az ember teste lélek által vezérelt test, lelki test marad, s nem szellem által vezérelt, szellemi test.
A kívánságok ha Isten akaratával összehangba kerültek, akkor onnan jogos, kérhető kívánságok, de ha a lélek-test nincsen összhangban a szellemmel, s nincsen annak uralma, irányítása alatt, akkor "jóllehet a szellem kész, de a test erőtlen." (Máté 26,41.), azaz nem valósul meg Isten tökéletes akarata, a test-lélek szellem általi vezetettsége Jézus szerint sem.
Gondolom, a szószerinti fordítás (NEFES) nem mindig tükrözi az összes jelentésárnyalatot, továbbá ha jól tudom a szórend (2 Tim 3,16) sem mindegy hogy mi mire vonatkozik. Pont a kritikus esetekben nem biztos, hogy segít.
Másfelől, a keresztény gyülekezetekben nem az általad használt értelmezések működnek, ezért szoktam az általános közfelfogás elemzésével foglalkozni. Nem hanyagságból, de kérdezz meg több elöljárót, hogy az általad értelmezett fogalmakról ugyanaz-e a véleménye, még mielőtt meggyőznéd a magad értelme felől?
Nagyon szívesen elfogadnám fordításként az érzéki test helyett a lelki testet. Többnyire a keresztények használják mégis érzéki bűnök testeként a fogalmat. Ennek következtében ítélik a szenvedélybetegeket bűnök rabjaként.
Másfelől, ha ott lelki test van és mindenütt azt kell érteni, akkor hogyan következik belőle a szenvedélybetegek elítélése, vagy szerinted nem következik belőle?
Ne okold Pált Károli fordítási hibájáért, hanem csak magadat!
Mert bizony felhívtam már korábban a figyelmedet arra az 1. Kor. 2,11-3,1. kapcsán, hogy Károli a "lelkit" tévesen számos helyen "érzékinek" fordította, ott, ahol a "lelkinek" fordította a valójában "szellemi" szót. Mivel a "lelki" kifejezést "elhasználta" helytelenül a valójában "szellemi" jelentésű görög szó (pneuma) fordítására, emiatt a valójában "lelki"-t jelentő szót nem fordíthatta le helyesen "lelkinek", hanem megpróbálta mással helyettesíteni azt. itt most "érzékivel":
"Elvettettik a lelki test, feltámasztattik a szellemi test. Van lelki test, és van szellemi test is." (1.Kor. 15,44. helyesen).
"Levetkezvén a testi természetet (SZPA fordítás)
(a "test és vér testét/test és lélek testét" is lehetőség lett volna Károlinak, mivel eredetiben "a test hústesttét" kifejezés van)
a Krisztus körülmetélésé-ben (vagy -vel/által)" (Kol. 2,11. helyesen).
Döbbenetes, hogy ennyire lusta vagy utána nézni az eredeti görög szavak jelentésének, pláne azok után, hogy már mondtam, hogy az Károli "érzéki" kifejezése más helyen is téves fordítás eredménye!
Írok majd még Neked a szellem-lélek különbözőségéről, de komolyan meglep, hogy ennyire hanyag vagy, ennyi átadott érdemi információ után is! Adok egy segítséget hát Neked a görög eredeti szavankénti tanulmányozásához:
www.bibliai.lap.hu, és ott kattints rá a "görög újszövetség" linkre bal oldalon, s minden szó, amire rákattintasz, megjelenik magyarul is számodra. A derék SZIT készítette, örülök, hogy bevállalták ezt a nagy munkát, még ha nem is minden árnyalatot közölnek teljesen jól.
Pál a szenvedélyeket és érzékiséget például a következő igehelyeken támadja:
1 Kor 15,44:
Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is
Kol 2,11:
A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében
A hiba tehát, hogy az érzékiséget egy fedél alá vonja az igazságtalanságokkal, a gonoszságokkal, az erőszakossággal, a kihasználással, a képmutatással, a megtévesztéssel.
Mintha egy kalapot is bűnösnek kellene tekinteni, mert megvertek valakit miatta.
A Pál által kárhoztatott test elméletből származik a szenvedélyek bűnösnek nyílvánítása.
Az evangélium alapján (nem Pál alapján) két dolog ítélhető meg a szenvedélyek kapcsán, ha ezek miatt, vagy ezekért valaki ellen igazságtalanságot (sérelmet, kárt, szenvedést) vagy valaki ellen gonoszságot követ el az ember. Ugyanis ezek sértik meg csak az Isten által adott parancsolatot, ami a szeretet (nem pedig Mózes törvényei szabják meg a sérelmek mibenlétét).
Amikor egy szenvedély káros az ember egészségére, akkor egyedüli vádló az embernek saját maga lehet, akinek joga van saját egészségének megrontása miatt önmagával szemnben fenntartásokkal élnie.
Néhány szóban röviden a kétféle (Jézus vagy Pál) evangélium közötti eltérések magvait kiemelném.
1. Jézus feltámadásában való hit elfogadása általi megigazulás helyett, az igazság megismerése általi megigazulás teendő. 2. Engesztelő áldozat és vér bűnök eltörlésének elfogadása helyett, mindig aktualizálanó megbocsátás kerül. Amíg nincs Istentől való bocsánat, addig ne higgye bárki is hogy van. Ha valaki a Szent Lelket megkapja, az saját maga számára bizonyítani fogja az Isten valódi bocsánatát. 3. A test és lélek (szellem) ellenségeskedése helyett a szív és elme sötétségéből való felszabadulás. Módszerbeli különbség, az egyik a test sanyargatása, a másik a gondolkodás és szeretet felébresztését jelenti. 4. Egyházi felépítmény szerkezeti elvetése, püspököktől kezdve elöljárókig, helyette a gyülekezetet Isten építi és tanítja, a tagok maximum testvérei lehetnek egymásnak, de sem kioktatói, sem bírái sem írányítói nem lehetnek egymásnak.
Dehogy akartam neked tévedést tulajdonítani! A következő mondat bevezetőjének lett szánva, amely arról szól, hogy sehol az ószövetségben ezek szerint nincs szó a lélekről.
Egyáltalán a te biblikusságod miatt mentem bele ezeknek a szavaknak az értelmezését keresni, viszont azt találtam, hogy még ugyanannak a szónak sincs egyöntetű jelentése az írástudók között sem. Én aki nem értek sem héberül, sem görögül, ezeken a szavakon vitatkozni eleve veszélyes feladat, éppen azért, mert nincs egyöntetű, helyes állásfoglalás semerre a biblia írástudói között.
Te hasonlóképpen más írástudóhoz, képviselsz egy értelmezést, az egyedül igazit, ám nem valószínű, hogy ennek cáfolatát úgy tudnám megadni, hogy a Biblia fordításait vagy értelmezéseit elemezzük, egyebet pedig nem fogadsz el.
Ennek példájára ídézek egy másik biblikus írástudót (apologia.hu), akivel szintén nem fogsz kiegyezni:
A héber nefes / görög pszükhé fordításainkban általában "lélek", de a jelentése sokszor "élet" (2Móz 21:23, 1Sám 25:29, Zsolt 54:6, vö. 1Pt 1:9, 4:19), a "benső" (Zsolt 103:1 vö. Lk 1:46), vagy "személy" (3Móz 7:20 vö. 1Pt 3:20), sőt általányos alany: "aki..." (3Móz 5:1), így "lélekszám" (1Móz 46:27). A héber rúah / görög pneuma jelentése is "lélek", de több értelemben. Alapjelentése "szél" vagy "szellem" (1Móz 1:2, 8:1 vö. Jn 3:8), sokszor a nösámá szinonimájaként "lélegzés" vagy "lélekzet" (1Móz 7:22, 1Kir 10:5, Jób 27:3), ritkán az emberi "lélek", amely a halál után visszatér Istenhez (Préd 12:7). A nefes szinonimájaként, sokszor azzal egy mondatban az emberi "lélek", azaz a psziché (főleg érzelmi) megnyilvánulása Isten vagy emberek iránt (1Sám 1:15, Jób 7:11, Ézs 26:9); ezt a görög Úsz. is átvette (Lk 1:46, pszükhé és 47 pneuma). A nefes és a rúah újszövetségi görög megfelelői (pszükhé és pneuma) a halottak öntudatos, átmeneti létformában levő "lelkét" vagy "szellemét" is jelenti (Jel 6:9, 20:4 pszükhé; 1Pt 3:19 pneuma). Amikor Jézus "kilehelt" (ekpneó Mk 15:39, Lk 23:46), akkor a "lelkét" [pneuma] bocsátotta ki" (Mt 27:50 stb.). A héber nösámá alapjelentése "lélegzés" vagy "lehellet" (1Móz 2:7, Jób 32:8, 2Sám 22:16, 1Kir 17:17), így a teremtésnél az "élet lehellete" (1Móz 2:7, Ézs 2:22), máshol a nefes és a rúah szinonimájaként élőlényt, életet, személyt is jelent (5Móz 20:16, Józs 10:40, Zsolt 150:6), ritkábban "ihlet" (Jób 26:4, 32:8) vagy "öntudat" (Péld 20:27 vö. 1Kor 2:11 pneuma; a későbbi rabbinikus és kabbalista felfogás szerint a nösámá az ember halhatatlan lelke.)
Az eredeti szöveg ismeretének hiányában nem tűnik fel a rúah, a nefes és a nösámá gazdag, a mi gondolkodásmódunktól igencsak eltérő jelentésköre.
Az ember ún. hármas- ("test-lélek-szellem") vagy kettős felosztása ("test és lélek") napjainkban gyakran ad okot vitára. A probléma alapvetően az eltérő megközelítésből fakad. A hármas felosztás jogos lehet, ha az emberi lényről úgy beszélünk, mint akinek van szellemi, azaz transzcendens dimenziója vagy funkciója (ti. az Istennel való kapcsolatra), mint akinek van lelki, azaz pszichés dimenziója vagy funkciója (ti. a többi élőlénnyel és az önmagával való kapcsolatra), illetve mint akinek van testi, azaz fizikális dimenziója vagy funkciója (ti. a látható világban való önkifejezésre, működésre stb.). Ennek egy változata lehet az a kettős felosztás, amely az embert "testi", azaz fizikai lénynek, illetve "lelki", azaz pszichés és transzcendens lénynek tekinti. Ilyen funkcionális-dimenzionális értelemben tehát elfogadható az a kijelentés, hogy "az embernek van" teste, lelke és szelleme, vagy hogy "az ember test-lélek-szellem", vagy hogy "az ember "test és lélek együttese". Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a fenti szavaknak a Bibliában más a jelentésköre. A hármas felosztás ugyanis nem biblikus, ha használói néhány héber kifejezés vélt görög, sőt magyar, angol, német élőnyelvi párhuzamára, megfelelésére hivatkoznak: (1) rúah=pneuma=szellem (2) nefes= pszükhé=lélek (3) bászár=szarx=test. Ezzel a megfeleltetéssel több probléma is van. Egyrészt a modern magyar vagy angol szavak jelentésköre és használata teljesen eltér a héber és görög kifejezésekétől. Másrészt a hivatkozott héber és görög kifejezések többjelentésűek, átfedések vannak köztük, és különben is csak három a többi bibliai "rész" (nösámá, lév, klájót, szóma, szüneidészisz stb.) közül. Ilyen strukturális, analogikus értelemben tehát nem biblikus az a kijelentés, hogy "az embernek a Biblia szerint három része van: test-lélek-szellem".
Most kinek az álláspontját vegyem alapul a Biblia értelmezéséhez?
Ráadásul. Mivel a zsidóknál az emberi agy funkciója eleve ismeretlen volt, ezért a szív szerepelt minden érzelem, gondolat, megfigyelés és döntéshozatal szerveként.
Ennélfogva az is alapos okkal feltételezhető, hogy a szellem és a lélek különválasztása fogalmaikban egyáltalán nem tükrözhette azokat a ma meghatározható jellemvonásokat, amelyekkel mint emberi és isteni vonások ma felruházhatnánk, hanem ezeknél jóval egyszerűbb funkciója volt a használatuknak. Ezért nem valószínű, hogy bármilyen értelmes szétválasztást jelentő magyarázathoz bizonyításszerűen alkalmazhatnánk.
Mert nálad mi a szellem? Mi a lélek? Függetlenül attól, hogy ide most ezek szerint vitatható igei bizonyítékokat sorolnál fel.
Hidd el, hogy biztosan dűlőre jutottunk volna már, ha ezek értelme nyelvi aggályok miatt nem lehetne vitatható. Kár hogy semelyik Bibliát nem lehet elfogadni hiteles tolmácsaként Isten akaratának, mert aki azt abból akarja megismerni, akkor tuti, hogy téves vezetést fog kapni.
Ez a hozzászólásod a másik mondanivalója figyelemmel nem követésének, s bibliai lényeg meg nem értésének ékes példája.
Az én írásaim állításait az alábbi helyeken hagytad figyelmen kívül:
1. "A nefes, vagy a ruach sehol sem jelent lelket."
Én nem mondtam sehol azt, hogy a "ruach" lelket jelentene. Én azt mondtam, hogy a "ruach" a héberben "szellemet" jelent, azaz nem lelket. Tehát bitte ne tulajdoníts Nekem ilyen tévedést!
2. A "nefes"-re én is azt mondtam, hogy a vérben van, én is idéztem erre a 3. Móz. 17,11-et és az 5. Móz. 12,23-at. Erről se írjál tehát úgy, mintha én nem írtam volna róla!
(Az, hogy Te a "nefes"-t nem azonosítod a "lélek"-kel - az a Te dolgod, mintahogy az is, hogy olyan kijelentést teszel, hogy "az ószövetség nem tud arról, hogy azembernek lenne lelke". Ezek a kijelentések a kabaré kategóriájába valók, mert a "nefes" szó jelentése a héberben bizony "lélek", s nem holmi prána szerű "életerő". Emellett bármely bibliafordítást felütsz, abban kismillióegyszer szerepel az ószövetségben a "lélek" szó - helyesen fordítva.)
3. "A vér nem más mint élet, egyéni és személyes élet"-írod.
Én ugyanezt állítottam, azaz ezt is vedd észre bitte, s ne úgy írj erről, mintha én nem ugyanezt mondtam volna korábban!
Tárgyi tévedéseid ezek mellett az alábbiak:
1. Leszögezem a biblia eredeti szövege és annak valós jelentése alapján:
A bibliában a lélek héberül a "nefes", görögül a "pszükhé", a "szellem" pedig héberül a "nesemá", vagy a "ruach", görögül pedig a "pneuma".
Ezek az eredeti jelentései ezeknek a szavaknak, aki ezzel szemben valót állít, az állít valótlant, s kívánja csűrni-csavarni a bibliai szavak jelentését - a maga és mások vesztére.PONT.
2. Ez alapján rém egyszerű:
1.Móz. 2,7. - "nesemát", azaz lehellettel közölt "szellemet" adott az ember orrán keresztül Isten az emberi testnek, s így lett élő lélekké (valóban "nefes chajja"), azaz egyben személyes élő "lénnyé"is - ahogyan Te itt írod, szintén helyesen, mert az embernek valóban ezzel lesz "egyéni és személyes élete". Ezt sem tagadta tehát senki, mert az élő lényben lévő "lélek", a "nefes" megjelenése által lesz annak a lénynek valóban személyes és egyéni az élete.
Ugyanerről ír Jób is a 27,3-ban, azaz Istennek az orrában lévő szelleméről, "nesemájáról", ami által van még ebben a testében az Ő lelke.
3. Én is erről írtam korábban, s erről ír az Ige egésze is, a lélek/vér által megjelenített személyes és egyéni életről, ami a vér mozgásának megszűnésével szűnik meg az ember testében lakozni. Onnantól válik az ember holttá testi szinten, azaz holt testűvé, holttestté. De az ószövetségi lélek sem semmisült meg, hanem csak a földi halált élte meg, s megmarad az utolsó ítéletig létezőként. Vagy a "halál" létállapotában, vagy az örök életre való feltámadásra várva - Ábrahám kebelében (Luk. 16,22.).
4. A lélek, a "nefes" vérrel való azonossága miatt nagyonis a testben van, mivel a vér a testben van. A vér egyben a földi "élet" hordozója.
Az ember lelkének és szellemének az egyidejű bibliai megfogalmazására írtam tehát 3 példát. Ezt kérted, ezt adtam eléd, s ne azt mondd, hogy a bibliában
"összevissza mondanak lehelletet, lelket, szellemet, melyik prófétának melyik tetszik jobban", mert ilyen szintű ellenvetés bizony komolytalan a biblia eredeti szövegének eredeti értelmének pontos leírásával szemben. Mert én a biblia eredeti szövegének eredeti értelmét adtam eléd - kérésedre, mert Te nem találtad a bibliában azt, hogy "hol van írva együtt az emberi lélekről és szellemről"?
Ezen felül szóltam még a Júdás 19-ről, ahol szintén van "pszükhikosz-lelki" és a Szent Szellem (pneuma) által vezérelt szellemi emberről szó. Itt szóltam az 1. Móz. 2.7-tel összhangban a Jób 27,3-ról, ahol az Istentől lehellettel közölt, s az emberben lakozó nesema-szellem által van az emberben, azaz az emberen belül a nefes-lélek.
Itt az ideje tehát, hogy vagy a bibliáról alkotott látásod kitisztuljon, s a megalapozatlanul megfogalmazott állításod kapcsán (egyazon helyen nem ír a biblia az emberi lélekről és szellemrőlegyszerre) elismerd azt, hogy a biblia számos helyen ír egyszerre az emberi lékeről és szellemről, azokat az ember külön-külön valós részeként bemutatva!
Ennek az elismerését várom Tőled tehát! Ha ezt nem teszed meg ennyi példa és bizonyíték után, akkor én a magam részéről kénytelen leszek Téged vitaképtelennek nyilvánítani,olyan embernek, aki nyilvánosan példákat kér egy-egy állításának cáfolatára, de a kért példák megérkezte után még sem hajlandó elismerni azt, hogy az állítása nem tartható tovább!
Mert ez az állításod bizony az én példáim alapján többszörösen sem igaz, emiatt a biblia alapján vissza kell vonni, s csak a biblián kívül lehet azt megfogalmazni! Amire persze jogod van, csak a bibliára ne hivatkozz kérlek, mert az bizony nem támaszt alá Téged - nem először!
Ha visszavonod ezt a bibliára hivatkozó, de a bibliával nem egyező állításodat, akkor én maradok még egy ideig a topikodban, ha nem teszed, akkor nem látom tovább értelmét maradnom.
Pál damaszkuszi megtérésénél Jézus nem apostolságra, hanem bizonyságtevésre hívta el. Anániásnak is azt jelentette ki, hogy Jézus nevét hordozza bizonyságul, az ő feltámadása felől. Már ha hinni lehet az Anániás és Pál féle párosnak, mert tőlük terjedt el a Pál elhívásával kapcsolatos történet mind Damaszkustól kezdve Jeruzsálemig. Ugyanis amikor Jeruzsálembe értek Pálék, a jeruzsálemi tanítványok nem hitték először az egészet. Miért is nem? És ha valóban betöltötte Pált az Úr Szent Lélekkel Anániás keze által, akkor miért nem tudták ezt a tanítványok megkülönböztetni, akik naponkénti megtérésekből láthattát a különbséget a szent lélekkel betelt ember és a még megtéretlen ember között? Vagy a tanítványok már nem rendelkeztek a Szent Lélek ajándékával? A lelkek megkülönböztetésével? Akkor meg mire föl ítélte meg Péter a mező árából félretevő Anániást hogy az ördög megcsalta a szívét? Azt észrevette, de Pálról viszont nem látta, hogy az Úr vele van? Úgy kellett Barnabásnak győzködni: "Dehát úgy hallotta a damaszkuszi történetben elhívta Pált az Úr!". Ettől a történettől kezdve meg mindvégig Pál saját magáról tesz bizonyságot, és mindenkit elhitet. Még Pétert is, bár azt talán nem volt nehéz. Saját magát teszi apostollá, Krisztus felkentjévé, anyja méhétől kiválasztottá, az Úr edényévé és így tovább. Hivalkodik önjelölt posztjával, vallást teremt, egyházat alapít, elkészíti a szükséges misztikus tanokat és ceremoniális feltételeket (úrvacsora, keresztelés). Új divatot vezet be "szolgálat" és "szenvedés". A hatalmi értékek a tanításában úgyanúgy megvannak csak fordított rendben. Ami annyit tesz, hogy a szolgálattétel legalján levő embernek engedelmeskedik a többi, csak most nem fejedelemnek hívják Pál óta, hanem szolgálattevőnek. Az emberi dicsőség ugyanúgy megvan, csak nem a nyereségeire hivatkozik, hanem a veszteségeire. Hivalkodik ugyanúgy vereségeivel, fogságaival, szenvedéseivel, mintha a nyerségeivel, díjaival, kinevezéseivel hivalkodna, vagyis mindezt a hitetés kedvéért , a bizalom megnyerése kedvéért cselekszi. Nem tanításainak igazságára alapoz, hanem benne való bizalmat próbálja Jézus elől elkaparni. Pál is ugyanúgy szenvedet. Volt fogságban is. Tömlőczben is. Vereségben. És nyert. A kereszténység mind máig hisz Jézus evangéliumától eltérő evangéliumában, más evangéliumot hirdet. Hogy Pál "többet dolgozott mint mások" emlegetése szintén a bizalom elnyerésért, tehát hitetés miatt csinálja. A példája utánzására és leveleinek való engedelmeskedésre megkérés, már egyház szervezési feladat nála. Amikor utolsónak állítja be magát, tulajdonképpen elhelyezi magát ezen az ujdonsült hierarchiai rendszerben, hogy mindenkit rábírhasson a neki való engedelmeskedésre. Utolsónak nevezi magát azért, hogy az első helyre pályázhasson. Mint mondtam nem az a fontos, hogy egy hatalmi szerkezetben az utasítástevőket és döntéshozókat minek nevezik, hanem maga a funkció elnyerése. Mindegy hogy a fejest elsőnek vagy utolsónak, úrnak vagy szolgálattevőnek nevezik, ha a funkciója az igazgatás és döntéshozás feladatát végezni. A Pál féle felfuvalkodás és hivalkodás csak így buktatható le, ha az ember megérti, hogy mindez mi célt szolgál, ami valójában az emberek bizalmának megnyerése,(politika) és engedelmeskedésük biztosítása. Az Úrnak való engedelmeskedésre biztat, de majd ő fogja megtanítani a tényleges tennivalókat. Az Úr szolgálatára hív, de ő mondja el, mit jelent a szolgálat. Az egész tanításából csak úgy csöpög az Úr követésének feleslegessé tétele. Akik lélek szerint járnak, azok Pál apostol elképzeléseit követik. Szó nincs az Istennel való kapcsolatra való felhívásról, a tennivalók Istentől való elkéréséről, hanem az ő leveleinek kell engedelmeskedni, abba úgyis belesűrített mindent. Aki ettől eltérőt hirdet, legyen átkozott, kivetett, kárhozott, még ha maga az Isten küld is angyalt, ne higyjenek neki, hanem csak Pálnak a tévedhetetlennek.
