Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Figyelj. Arról nem tehetek, hogy nem vagy hajlandó a különbségeket meglátni. Olyan mint aki a sötét szobában ücsörög, és képtelen megkülönböztetni az ágyat a polctól, mert mind fekete neki.
Máté is másról beszél, direkt felsoroltam, és az összes evangélista másról beszél, valamint az összes levél másról beszél.
Útmutatónak mondok náhány megkülönböztetést, amit figyelembe kellene venned,.
A bűnök elvétele nem egyenlő a büntetések elvételével.
A bűnök bocsánata nem egyenlő a bűnök áldozat általi kiengesztelésével.
A bárány szó használata nem mindig utal áldozatra, hanem utalhat ártatlanságra is.
És a legfontosabb, Isten nem fogja senki bűnét azért elnézni, mert mi gonoszul megöltük az ő fiát, hogy kiengeszteljük. Ez csak a farizeus Pál agyának szüleménye.
A bibliai antropológia alaptételének állítását eddig két okból vontam kétségbe.
1. A Biblia a szellem, lélek, test hivatkozásokat össze vissza használja, attól függően, hogy az éppen aktuális történetben az ember milyen tulajdonságát akarja a történetíró kiemelni, és nem azért, hogy egy antropológiai jellemzést adjon.
2. A felosztásotok hiába állja meg előttem is a helyét, miszerint elfogadom a szellem, lélek és test létezését az emberben de nem azokkal a jellemzőkkel, ahogy ti (Görbitzzel) állítjátok.
A lényeg azonban az, hogy a hármas antropológiai felosztást a Biblia nem igazolja függetlenül attól, hogy mind három fogalmat használja az ember esetenkénti jellemzéséhez.
Amit a Biblia igazol többnyire az egy halandó és egy halhatatlan rész létezése, és hol a szellem, hol a lélek vonatkozásában utal a halhatatlanságra.
Idézett helyeid, a test, szellem és lélek egyidejű alkalmazására:
Jőb 27,3:
addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban, Jób 32,8:
De csak a szellem, amely az emberben lakik, a Mindenható lehelete, csak az tesz okossá
Jób 33,4:
Istennek éltető lelke teremtett meg, a Magasságbeli lehelete éltet
Jób 34,14.
Ha visszavonná a fuvallatát, és ha visszaszívná a leheletét
Ezék. 37,9 és 14.
Ekkor így szólt hozzám: "Jövendölj az éltető leheletről, jövendölj, emberfia, és mondd az éltető leheletnek: Ezt mondja az Úr, az Isten: Gyere elő a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek."
Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem - mondja az Úr
1. Kor. 2.14
Lelki ember nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, hiszen ostobaság neki. Nem is ismerheti meg, mert szellemileg vizsgálhatók meg.
1. Kor.3,1
Veletek azonban nem beszélhettem úgy, mint szellemiekkel, hanem csak úgy, mint húsból valókkal, mint Krisztusban lévő kiskorúakkal
1. Thess. 5,23
Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, egész valótok, szellemetek, lelketek és testetek feddhetetlenül őriztessék meg Urunknak, a Krisztus Jézusnak megjelenésére (megérkezésére).
A thessalonikai levél futólagos egyidejű említésén kívűl a többi hely nem teszi meg, viszont a thessalonikai levél megemlítését nem nevezném a biblia emberi részeinek az antopológiai felosztásnak, teljesen elégtelen információkat jelentenek ahhoz, ha valaki ezekből szeretné az ember felépítését meghatározni.
Ahhoz nyerhet valaki ezekből igazolásokat, hogy a saját felosztására azt mondhassa, hogy lám a Biblia is beszél róla.
A nesemával kapcsolatban tipikus példáját mutatod a Biblia belemagyarázásának.
Irgalmatlan hosszú és kitartó íráshivatkozásokkal mindenképp be szeretnéd bizonyítani, hogy az Éden kertben az élet lehellete az valójában szellem, de nem is az, hanem személyiség vagy inkább szellemi szintű lelkiismeret. Olyan igehelyekre hivatkozol, amelyek a különböző szóhasználatokat a helyi történet értelmezéséhez szabják, és sokszor egymásnak is eltérő módon fogalmazzák meg.
Az emberi tulajdonságokat csoportosítod különböző részekre, és ezekhez használsz bibliai igehelyeket, ahol csak szó esik róla.
Például. Egyáltalán nem kapcsolódik a személyiség képe a nesemához (ahogy Tamással együtt álííthátok), annak alapján, mert találtatok egy olyan igét, hogy az "Úrtól való szövétnek az ember szelleme, aki megvizsgálja a szívnek rejtekét". Azért mert egy szellemi tevékenység végez hasonló dolgot egy egyéb szellemi tevékenységgel (lelkiismeret), még nem kapcsolható egy harmadik lényeggel (személyiség). Mintha a személyiség egy különálló valami lenne.
Attól hogy a nesemát egyszer szellemnek, egyszer pedig a szellem megnyilvánulásának nevezed, egyszer pedig a személyiség megjelenítőjének, később egyenesen a személyiségnek, még nem fogsz engem megkavarni. Ezek ugyanis egymástól különböző dolgok, sőt tulajdonságok, hiába szeretnéd egy szóval nevezni, hogy a szó értelmét mindhátrommal bizonyítani tudd.
A nefest pedig ami a történetben az élő lény megjelölésére szolgál, azonnal felhasználod az Édenkertben a lélek emberbehelyezésére. Holott nem funkcionál a történetben kétféleképp. És amikor a nefesről beszélsz, azonnal átváltod a nesema értelmét személyiségről szellemre, hogy magadat igazolni lássam. Jóllehet ugyanabban a hibába vagy, a nesema szóval is, mert több jelentése miatt felhasználod igazolásodhoz azt az értelmét is, amelyre egyébként is maga a környezet nem utalt, hanem csak a "lehellet" héber jelentésére. Ezenképpen a nesemát amikor a történetben lehelletnek használják, a nesemá szó miatt a szellem belehellésével is azonosítod, pedig arról nem szól a történet. Olyan ez, mint amikor kimegyünk körtét szednia fáról és mire hazaérünk már villanykörte lesz belőle a kosárban, mert ugyanazt a fogalmat használjuk különböző jelentéssel.
Az Édenkert történet nem az élet lehelletének magyarázatára adatott, hiába szeretnéd arra felhasználni. Hanem az ember teremtésére. Amikor egy lényegtelenül kezelt (magyarázatlan) szavakat emelsz ki lényegesként feltüntetve (mintha ott lenne magyarázva) megtévesztő módon használod fel. Ha az Édenkert történetben lényeges lettek volna a teremtett ember antropológiai jellemzői, akkor arra külön leírást adtak volna, és máris a szellem, lélek, test mibenléte el lett volna döntve.
Miért nem indulsz ki a valóságból, mint a hiányos információkkal rendelkező Bibliából? Azt gondolod, nem tudja Isten kiegészíteni azokat a dolgokat, amelyek leírása és magyarázata nincs benne a Bibliában? Például egész okfejtésedben a szellem tuljadonságának a lelekiismeretet, meg talán a halhatatlanságpt emelted ki. A legalább olyan lényeges gondolkodást, meg a megismerést, meg a megértést, meg a képzeletet meg sem lehet említeni? Az nem is létezik? Vagy akkor az nem is "szellemi"? Vagy a Biblia nem ír róla talán?
Ugyanígy a lélek vagy lelki dolgokat is teljesen félreértelmezed, egy ösztönös, érziki szintre alacsonyítod, amelyek valójában a test tulajdonságai és kifelejtődnek az érzelmek. A test mint olyan teljesen felesleges, csak hús meg csont. Minden emberi felosztásod teljesen le van alacsonyítva, csökkentett tulajdonságokkal, és ezt nevezed antropológiának.
Nagyon elvarázsolod magad ebben a hármas körben, és a sokkal fontosabb különbségekre elfelejted a hangsúlyt ráhelyezni. És törekvésed másik hibája az, hogy folyamatosan elhatárolást teremtesz ezen részek között az emberben, így megbontod a benne levő összhangot, ellentétet, negatív értékeket hozol belőlük létre, pontosan úgy, ahogy Pál ezt megtette. Gondolj arra, amikor a nesemát az ember "valódi lényegének" nevezed, ez pontosan azt jelenti, hogy maga az ember viszont semmi, lényegtelen, megvetendő.
Nézd meg ezt a rendkívül nyakatekert kijelentésedet:
Így az embernek olyan lett a személyisége, hogy van benne egy nefes, azaz egy lelki- és ösztöni élet, s van benne egy szellemi szintű lelkiismereti élet, ami gyakran bizony a lelki és ösztöni élettel szemben hat, mivel nem csak a lélek, az értelem vagy az ösztönök alapján akar cselekedni, hanem csak akkor, amikor az egész emberi bensőt, szívet megvizsgálta
Mit látni belőle? Megteremtetted azt a meghasonlást az emberben amit éppen megemlítettem az előbb, vagyis szembefordítottad a szellemi szintű lelkiismeretet a lelki-ösztöni élettel. Mivel én tudom, hogy a lelkisismeretet lehet befolyásolni az elvárásokkal, hiszen többnyire azok alapján értékeli sokszor az ember hibásnak magát, de mivel fölé helyezted minden egyéb belső indítéknak, ezért kiszolgáltattad az ember egy olyan (írástudói) írányításnak, amely értékek és teljesítések elvárásával fogja szabályozni a kézbe vett hívőt. Ez egy nyakatekert mondat, hogy ne értse a hívő, de az eredmény végül a hívő kiszolgáltatása az írástudóknak.
ja hát nem akarok zararni szerintem az ilyen nyelvi logikai értelmezés ...ugye nem az igazi:-)
az én exmániám ezügyben hogy de miért mondta az ALMA:-) után hogy ime az ember olyan lett mint közülünk egy, jó-nak rossznak tudója...
mert ez logikailag teljesen kilóg a szokásos értelmezésből...
1. A vízkeresztségről írtam János 3,5-7-et írtam elsődlegesen Jézustól, s a saját megkeresztelkedését csak megemlítettem. Erre Te ezt az igét elegánsan kihagyod, holott ott azt mondja Jézus, hogy
"szükséges Néktek újonnan születnetek víztől és szellemtől, különben nem mehettek be Isten országába."
A szükséges azt jelenti, hogy kell. Aki ezt felismeri Jézustól, s nem teszi meg, az nem mehet be Isten országába. Jézus szerint. Ez már több, mint a saját megkeresztelkedésének illendősége, mivel ez szükségszerűség, s kizárási ok Isten országából. Jézusnál amiatt volt csak illendőség, mert a bűntelensége miatt nem volt szükségszerűség, de a bűnös embereknek mindnek szükségszerűség!
Ne kerüld meg Jézus beszédét!
2. Az eredeti görög szöveg nem "meggyűlölendő, elveszejtendő életet", hanem lelket mond az alábbi helyeken:
Ebből sajnos Károli csak a Lukács 14,26-ot fordította "léleknek" - helytelenül. Szóval "Lukács nem vetette el a sulykot" e megfogalmazásában - ahogyan Te az eredeti szöveggel szemben döbbenetesen hamisan állítod, hanem Károli fordította rosszul ezt sajnos a többi helyen. Azaz kezdjél légyszíves hozzászokni ahhoz, hogy Jézus az Istenhez való megtérés előtti bűnös lélek megtérés után szükséges meggyűlöléséről, elveszejtéséről beszél mind az előbb általam idézett 7 helyen!
Ez van a biblia eredeti szövegében, csak az a kérdés, hogy elfogadod-e? Ha nem, az sem baj, de azt ne állítsd, hogy nem ez van ott!
Ehhez csak röviden, mert erről írok bővebben az előző írásomban.
Aszondod:
"A szellemet nem lehet lehellni, azt fel lehet ébreszteni, meg lehet eleveníteni."
Meg írsz Ezékielről, ismét csak "lelket" emlegetve - helytelenül, annak elenére, hogy leírtam már ezerszer az eredeti jelentést. Leírom erre a két dologra ismét cáfolatul:
"A négy szelek felől jöjj elő szellem, és lehellj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek. És prófétálok, amint parancsolta. És beléjük ment a szellem, s megéledtek, s álltak lábaikra, felette igen nagy sereg." (Ezékiel 37,9-10.).
Itt van előtted ezer+egyedszer, hátha megérted, hogy a biblia szerint bizony nagyonis lehetséges "szellemet lehellni". Na persze, ha szerinted ennek ellenére sem lehetséges, akkor az a Te dolgod, de légyszíves azt ne állítsd, hogy a bibliában az van, amit Te állítasz!
Neked mindent ilyen szájbarágósan és ezer+egyszer kell elmagyarázni, mire belátod, hogy nem a biblia fogalmi képével azonos a sajátod!?
Mikor veszed már észre, hogy a fogalmi képeidet mindig illene előre megvizsgálni, s mellé mindig illene oda tenned valami ilyesmit, hogy
- "ez a fogalmi képem bibliai",
- "ez nem bibliai, mert nem értek egyet a bibliában írt fogalmi képpel".
Mert a szellemről alkotott fogalmi képed nem bibliai.
- Szóval Máté szerinted "kiszínezte" Jézus szavait,
- az összes apostol Pál által félrevezetettként írt erről,
- Zakariás és Ézsaiás butaságokat beszél egy minden néppel új szövetségben vérrel eltörölt bűnöket emlegetve, és
- Jancsi bácsi a Jelenések megírásakor meg csak képzelte a "mennyei véneket" és persze a szavaikat, s gondolom szerinted emiatt az egészet!
Ez az ámokfutásod döbbenetes!
Ha nem értesz egyet a bibliai képpel, akkor mondd azt, de azt ne állítsd, hogy a bibliában nem arról van szó, amiről Pál ír Jézus vére és a bűnbocsánat kapcsán!
Mert a bibliában e kérdésben
- Máténál Jézus arról beszél, amiről Pál,
- az összes apostol azt állítja, amit Pál,
- Ézsaiás és Zakariás azt állítja, amit Pál,
- János azt állítja a leveleiben és a Jelenések könyve elején, amit Pál,
- és a bizony létező "mennyei vének" is azt állítják, amit Pál.
Az a bibliai, amit Pál mondott, és az a nem bibliai, amit Te mondasz erről!
Monddtehát azt nyugodtan, hogy a biblia erről szóló írásai tévednek, de ne állítsd azt, hogy a Te látásod a bibliai!
Leírtam már ezerszer Neked, s eddig nem értetted. Most tán megértenéd? Tegyünk hát még egy próbát!
1. Régi ismerősöm, Görbitz Tomi elég jól ír a témáról, de nem járja teljesen körbe Ő sem. Azért idézek Tőle Neked. Az 1. Thess. 5,23. kapcsán azt írja, hogy:
A bibliai antropológia alaptétele, hogy az ember szellem, lélek és test egysége."
Én ezt az igét másik kb. tízzel együtt már régen idéztem Neked a vitaindító hamis állításoddal szemben, miszerint a biblia szerinted nem ír sehol egyszerre külön részként emberi szellemről, lélekről és testről (1589).
Belátod végre, hogy ír a biblia egyszerre az emberi szellemről, lélekről és testről?
2. "A héber nyelv a szellemre két kifejezést is használ: ruach és nesema." - írja Tomi.
"A bibliában ... a szellem pedig héberül a "nesema", vagy a "ruach", görögül pedig "pneuma"." - írom én az általad belinkelt 1872-ben.
Ez a kiindulópont tehát azonos mindkettőnknél.
3. A 1589-ben elhangzott hamis alapállításodat tehát már megcáfoltam a biblia alapján én is, Tamás is, ezt lásd be nyilvánosan! Ez volt az alapkérdés, de emellett mondtam Neked ezerszer, hogy ha igényled, akkor bővebben írok Neked a bibliai antropológiáról. Eddig nem igényelted, emiatt nem írtam bővebben erről, pedig valóban érdemes megvizsgálni például azt, hogy mi miatt használ a "szellemre" (azaz nem a lélekre!!!) két különböző héber kifejezést az Ige?
4. A nesema-ról tehát kérésedre bővebben:
Én tettem ezzel kapcsolatban már bőven Neked utalásokat eddig is, Tamással összhangban, csak nem vetted észre, mert felületesen olvasod az írásaimat:
"Ezért kapcsolódik a személyiség képe a héberben inkább a nesemahoz." - írja Tamás.
"Mert az ember lelkiismerete az egyik megnyilvánulási formája a szellemének, mert "az Úrtól való szövétnek az ember szelleme, aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét." (Péld. 20,27.), vagyis úgy, ahogyan a lelkiismerete teszi." (1886)
A nesema tehát a szellemnek elsősorban az a megnyilvánulási formája, ami az ember lelkiismeretével kapcsolatos, a személyiségének erőteljes megjelenítője, készen arra, hogy a személyiségének teljes egészét vizsgálja úgy, ahogyan az Úr (aki elsődlegesen szellem! Ján. 4,24.) vizsgálja az ember szívét, bensejét.
Mivel a lelkiismeret szót a magyar a lélekből képezte, emiatt könnyen hihetné azt az ember, hogy elsősorban a lélekhez van köze. De a Péld. 20,27. is azt világosan megmutatja, hogy a nesema az nem az ember lelke, hanem más lényegű, mert az ember lelkét, szívét, teljes egészét kikutatni, vizsgálni is alkalmas rész, ami igaz visszajelzést ad az ember állapotáról, igazabbat, valósabbat, mint az emberi lélek önmagában adna. Emiatt ellenkezik gyakorta az ember lelkiismerete a valóságban a lelke és értelme által gondolttal, s emiatt dönt gyakorta az ember elnyomott lelkiismerettel a lelkiismeretével szemben. Tehát a nesemának a lelkiismerettel való kapcsolatát helyesebb lenne "szellemi szintű lélek/emberismeret"-nek fordítani a szegényes "lelkiismeret" helyett. A nesema tehát úgy vizsgálja az ember bensejét, ahogyan Isten vizsgálja az ember bensejét - szellemi szinten.
A magyar nyelv sajnos nem a biblia nyelve, a hébernél a szellemi dolgok megjelenítésében sajnos jóval szegényebb, emiatt általában e téren magyarázatokkal kell kiigazítaniuk a bibliát kutatóknak.
A nesema azt a személyiséget jelöli, ami az embert megkülönbözteti az állatoktól. Az állatokkal a közös pontja az embernek a "nefes", a "lélek" szintjén van meg elsődlegesen, erről ír Tamás is, erről írtam én is eleget.
A nesemában az 1. Móz. 2,7-ben leírt teremtéskor az ember az állatokban is meglévő nefes-nél többet kapott meg, mert megkapta a nesemát is (ne feledjük, hogy a nesema szellemet jelent a héberben!), és megkapta a nefest is, az "élő lelket". Az ember a teremtéskor tehát kapott szellemi részt a nesemával, s erről ír más helyeken is az Ige az eredetiben következetesen a "ruach-szellem" szót használva, (1. Móz. 6,3.; Jób. 27,3.; Préd. 12,9.; Zak. 12,1., stb...).
Ez is mutatja azt, hogy a teremtés leírásakor a nesema átadásával az emberbe szellem - is - került. Az 1. Móz. 2,7-ben tehát teljesen mindegy, hogy a szellem szónak a nesema alakját használja az Ige, mert később könnyedén nevezi pl. az előbb idézett helyeken az embert "ruach-szellem" birtokosának. Tehát a nesema és a ruach elsődlegesen szellemet jelent, mert a nesemával az emberbe a teremtéskor került részt az Ige később is szellemnek nevezi - a ruach szóval.
Így az embernek olyan lett a személyisége, hogy van benne egy nefes, azaz egy lelki- és ösztöni élet, s van benne egy szellemi szintű lelkiismereti élet, ami gyakran bizony a lelki és ösztöni élettel szemben hat, mivel nem csak a lélek, az értelem vagy az ösztönök alapján akar cselekedni, hanem csak akkor, amikor az egész emberi bensőt, szívet megvizsgálta (Péld. 20,27.).
Ha észreveszed tehát a nesema-ban a lélektől eltérő minőséget, akkor rájössz arra, hogy miben más attól. Ha nem veszed észre azt, akkor sohasem jössz rá erre. A nesema az embernek a szellemi része, mégpedig a személyiségének a léleknél fontosabbik, gazdagabb, értékesebb, tartalmasabb része. Nem véletlenül van emiatt az ember személyként a bibliában nem csak lélekként említve emiatt, hanem bizony a személyiségének ezzel a szellemi részével is azonosítva. Mert ez a valódi lényege, nem csupán a lelki-ösztöni-agyi/értelmi része.
Erről a különbségről beszél Élihu Jóbéknak, ezt idéztem bővebben a minap AAARGH-nak. Ez a szellemi rész ad az embernek igazi, Istentől való értelmet, "tiszta tudományt" (33,3.), s nem az évek alatt megtanult puszta emberi bölcsesség ("Pedig a szellem az az emberben, s a Mindenható lehellete, ami értelmet ad Neki." Jób. 32,7-8.). Ezt a minőségi különbséget lásd, érzékeld, s akkor megérted, hogy miről beszéltem én, s miről beszél a biblia. Nem kell elfogadnod, csak értsd meg!
Ez ennél jóval bővebb téma, nem értem, hogy Tamás mi miatt foglalkozott ezzel ilyen szűken, de mindegy (gondolom rövid volt az ideje a prédikálásra). Én sem írok hát többet, mert ennyiből is érthető a lényeg, ami a minőségben rejlik.
5. Jézus Krisztus az ember egészét váltotta meg. Emiatt az embernek a hozzá való megtéréssel az egésze megújul, újjászületik, közte bizony a teste is és a lelke is, azaz nem csak a szelleme. Írtam erről is eddig eleget, itt csak leszögezem ismét.
6. Az apologia.hu írásáról már megjegyeztem korábban, hogy számos hiba van benne a korlátaik miatt. Írtam azt is, hogy az egyik 1916-os kiadású könyvem alapján állíthatom, hogy a nem karizmatikus baptisták is jobban látják náluk ezt a kérdést bizonyíthatóan már vagy egy évszázada. Tamás írása pedig sokkal jobb az apologia.hu-énál, emiatt vettem ezt alapul.
Rendben. A probléma továbbá csak az, hogy ahogy a felsorolt igehyelyeket megkülönböztetésként értelmezed, mégis azoknál, egyedi értelmezésekkel hozakodol elő.
Lásd ahol lélek kellene, ott életet használsz, vagy fordítva, a szellem fogalmát belevetíted abba, amiben benne sincs, szóval ezért nem tudunk dűlöre jutni.
Másfelől ezen kívül az igazolás a vér általi bűnbocsánatra csak a Pál által elterjesztett tanban hívő apostolok leveleiben találhatóak meg, Jézus evangéliumában nem.
Hogy vérét és életét adja Jézus azért a szövetségért, amelyet megerősít az emberekkel megkötve, hogy neki továbbra is a bűnök bocsánata hirdettessék, mint a halála előtt is, az nem egyenlő azzal a tanítással, hogy ő az Atyát hivatott kiengesztelni az ő vérével, hogy megbocsássa az emberek bűneit.
Pál ezt jól félreértette, aminek magyarázata a farizeusi szellemből való kilépési képtelenség, és el is terjesztette ezt a nézetet a bel nem gondoló hívők között.
Tehát ne vedd egy kalap alá Jézust az apostolokkal, és képzelt mennyei vénekkel, amikor saját tanításai világosan másról szólnak.
1. Móz. 2,7-ben a "lehellt vala az Ő orrába életnek lehelletét" kapcsolatban
Egyetértek AAARGH hozzászólásával, a test és lélek egymás nélkül élettelen lenne.
Itt csak erről van szó.
Az ember termetésénél nincsen szó szellemi dolgokról, akármilyen egyéb környezetben használható jelentésértelmezést szeretnél ennél a kijelnetésnél is érvényesíteni.
Ezékiel nem ugyanilyen teremtési folyamatot próbál érzékeltetni, mert ott nem porból alkotja meg a feltámadó testeket, hanem összegyűjti a világ négy égtája felől az összes csontot, és tetemet, amelyeket megelevenít elszált lelkeik alapján.
Megkülönbözteted az "igazszívből származó beszédet - igaz tudományként" , a hamis tudománytól, a testi-lelki erőlködéstől! Nos amikor a keresztény nem a szívéből veszi a tudományt, hanem az ígéből, akkor az testi-lelki erőlködés, és hamis tudomány?
Az Isteni értelem, nem az ember háta mögött álló parancsoló szerzetes, aki nádpálcával a szívedre csap, hogy ezt szabad mert benne van a Bibliában, ezt meg nem szabad, mert nincs benne. A szellem az a gondolkodásban jelenik meg, (már ha korlátozásaitól egyáltalán meg tud) nincs ilyen hogy isteni vagy világi, ahogy te szeretnéd Pál apostol alapján megkülönböztetni. Olyan van hogy igaz vagy hamis nézete, hite, állítása valakinek. Természetesen olyan sincs, hogy testi-lelki értelem. Felfogás az lehet, amiben nagy jelentősége van az ember saját testének, erejének és szépségének az értékeinek, de azok csak szempontok a gondolkodásban, nem pedig egy "önálló vagy ördögi" értelem, amit idővel el lehet dobni, ha majd jön az "isteni szellem".
A szellemet nem lehet lehelni, azt fel lehet ébreszteni, meg lehet eleveníteni. Ugyanis csakis a gondolkodás, megértés alapján tud növekedni, nem lehet egy tudományt csak úgy belefújni az ember agyába, mintegy lehellve.
Te arra kértél példát anno, hogy írjak olyan igehelyet, ahol az emberi szellem-lélek-test egyszerre van leírva a bibliában, merthogy Te ilyet még nem találtál. Írtam erre immár vagy 10-et Mózestől, Jóbtól, Ezékieltől, Lukácstól, Páltól, stb...
Nem azt kérted tehát, hogy mondjam meg, hogy én mit gondolok pontosan ez alatt, hanem csak annyit kértél, hogy írjak példákat erre, mert Te ilyet nem találtál az Igében. Ott van, immár több mint 10 példa, úgyhogy ideje lenne szépen visszavonnod az egykori alaptalan állításodat!
Ha pedig ezen túlmenően vársz a bibliai antropológiából egy hosszabb tanítást ezen részek pontos mibenlétére, akkor az egy másik kérdés. Mint írtam az előbb, elsődlegesen a "szellem" kérdését látom a Te fogalmi képedtől eltérőnek a bibliában, s a saját tapasztalataim alapján, emiatt csak ott van jelentősebb különbözőség kettőnk között.
Az nem gond, ha megértesz engem, ennek csak örülök. Azzal van gond, ha nem a bibliai fogalmiképet fogadod el bibliainak, hanem a saját, valójában nem bibliai képedet próbálod bibliainak beállítani. Én csak ekkor szóltam, arról már letettem régen, hogy Pálról győzellek meg.
Hogy Jézus magára nézbe illő dolognak tartotta, hogy megkeresztelkedjen a Jordán vízében, nem jelenti azt, hogy mindenki kötelezően keresztelkedjen meg a Jordán vízében. Vagy a Dunában. Vagy az óceánban a partmentén.
Ha jól tudom zsidó előírások között volt e dolog, és illendőségből megtette.
A lélek vagy élet meggyűlölése azért nem mindegy. Ráadásul a félreértések miatt rosszul is lett lejegyezve. Mint mondtam lényegében itt azokról a szándékokról van szó, amelyek akadályoznak valakit belülről, vagy kívülről az ő követésében. Nem kell túlhegyezni a dolgot, Lukács 14,26 (Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom) rengeteg galibára adott okot. Lukács azért is vetette el a sujkot, mert Máténál látjuk ugyanennek a gondolatnak a szerencsésebb megfogalmazását: Máté 10,37 (A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám)
Ha most azt mondod, de ez a két kijelentés ugyanazt jelenti, akkor elismerem a hit által elfogadott biblikusságodat, viszont nincs igazad előttem. Ha elismered, hogy valamelyik evangélista tévesen jegyezte le a kijelentést, akkor nem leszel biblikus, viszont igazságod lesz előttem.
Az a bizonyos "lelkét vagy életét elveszítit" e világon kijelentés, hasonlóképp félreértelmezett a Bibliában több helyen, amíg hozzá nincs téve az az aprócska részlet, hogy "énérettem". Mert azért az sem mindegy. Mert így az is világossá válik, hogy nem igaz az a gondolat, amit mondasz hogy " Jézus a Vele való találkozás előtti lelki élet gyűlöletes, elveszejteni (az eredeti kifejezés elsősorban ezt jelenti) való voltáról szól"
Vagyis neked kellettt volna "alaposabban utána ... nézned az eredeti szövegnek, meg más igehelyeknek"
Nos igen. Még most is állítom, hogy ez a fajta hármasság nincs kibontva sehogy a Bibliában, és nem is lehetett, mert még az agy funkcióit is a szívbe helyezték a zsidók. Hallottam, hogy azt tartották, hogy az agy hűti a szívet a naptól.
Hogyan is tudtak volna különbséget tenni a test,lélek és szellem között? De bár különböző tuljadonságokban hivatkoznak rá, időnként tévesen (például a kívánságot, érzékiséget a lélekbe helyezve, a lelket a vérrel azonosítva, ez a fajta hármasság soha nincs elemezve. Az ember lábára vagy fejére is hivatkozik, de az emberei test felépítése soha nincs benne elemezve. Pál hivatkozása a "hármasságra", a megszentelés alkalmával, nem jelenti azt, hogy ezek különálló részekként jellemezve lennének, továbbá, hogy különálló részekként érdemes volna vele foglalkozni. Itt is egybe foglalja Pál az egészet a "való" fogalmával, amit végül is meg kell szentelni.
Írtál öt példát, de egyik sem fedi az ember valódi taglalását. A példáidból ki sem derül, hogy a szellem megnyilatkozása a gondolkodás, a léleké az érzelem,a testé pedig a kívánság. Csak hordod elém a téves Bibliai fogalmakat, összekötöd saját elméletekkel, és elvárod, hogy még el is fogadjam.
Hogy magamat szelleminek tartom-e vagy sem? Erről azt hiszem még nem nyilatkoztam. Azok a kemény ítéletek amikkel illetsz, viszont nem tűnnek szelleminek, inkább vádaskodónak, és semmiféle újjászületésnek nem bizonyítéka, hanem egy tipikus írástudó felfogásának a szigorú bizonyítéka.
Azzal, hogy engem testi-lelki emberként és kevély embernek állítasz be, csak saját meg nem értésedet jellmezted, amelyhez szigorúan ragaszkodsz, mert magához a Bibliához is szigorúan ragaszkodsz. Az igazságot ennélfogva szigorúan fogod magadtól távol tartani.
Azt hiszed hogy igazad van, mert szigorúan a Bibliából veszed tévedéseid igazolásait?
Még mielőtt prüszkölsz, Jézust akik megfeszítették nem az Írásokból vették igazolásaikat?
Még mielőtt prüszkölsz és Pál levelei téveseknek bizonyulnak, nem fog akkor bebizonyosodni, hogy fövenyre építettél?
Ahelyett, hogy elvetnél kevélynek és testi embernek beállítva, magadat meg szelleminek nevezve de nem használva a gondolkodásodat, és semmi jelét nem teszed annak, hogy megértettél vollna?
Nem-e értettelek meg maradék nélkül? (HSZ: 1907)
De te nem értettél meg maradék nélkül, ó szellemi ember.
A meditációban annyit tartok téves iránynak, amikor a tudat elvesztése cél. Tehát mantrákkal, rózsafűzér morzsolással, ima szajkózással különböző belső korlátokat teremtenek a gondolkodás előtt.
szerintem ennél többről van szó de ahhoz vmi meditációs guru kellene hogy nekem elmagyarázza
jelentheti pl azt hogy fogd be az ego száját
na persze ez már nagyon elrugaszkodik a szöveg jelentéstartalmától:-):-)
A szellem adott életet az emberbe, s így lett élő lélekké. Az ember úgy lett teremtve, hogy a nemzéssel Ő maga is tud újabb testet életre hívni, amiben ugyanúgy van lélek és szellem. Csak az a kérdés, hogy az új teremtmény e földön élt életét melyik része fogja vezetni - a teste-lelke, vagy a szelleme?
Az élő lélek tehát tud újabb élő lelket létrehozni. Így lettünk teremtve, ezzel a képességgel.
