ja még annyi, hogy adtam egy erkölcsi útmutatást. ti szoktatok dobálózni azzal, hogy Jézus útmutatásait ki kell próbálni. ti kipróbáltátok az én útmutatásaimat? én kipróbáltam őket, és jók.
lehetséges igazolni, hogy a barátnőm szerelmes belém. megbukott az ellenpéldád, kár magyarázkodni. és lehetséges, hogy a barátnőm iránti bizalom igazolt alapokon nyugodjék.
továbbá egy kukkot sem mondtál azon érv ellen, hogy ha igazolatlanul elfogadunk dolgokat, akkor mi korlátozza azt, hogy béármit elfogadjunk igaznak? és mire lesz jó ez a zürzavar?
"A masik ember oromet banatat te inkabb aterzed, mint kilogikazod es nem a logikai igazolas szabalyait alkalmazgatod, hiszen akkor esetenkent pont arra jutnal, hogy ez a hulye orul pedig szomorkodnia kene es szomorkodik pedig orulnie kene."
kevered a másik érzelmeinek igazolását, és indoklását. hoppá egy defekt.
"Erzelmek.... maris nem mukodnek a primszamoknal es a tokfozeleknel bejaratott nyelvi logikai elemzes szabalyai."
senki nem állította, hogy az érzelmek logikusan működnek. megint akkora luftot rugtál angyalom, mint a ház.
"Akkor most kepzeld el mindennek az alfajat es omegajat a szavakkal ki nem fejezhetot aki azt mondja magarol, hogy vagyok aki vagyok"
isten volna a főhiszti, vagy mi?
"Nem kell nagy elmeharcosnak lenni ahhoz, hogy kurva nagy okosagokat mondhatsz es kritizalhatod a hatarainak a hianyat, mondvan, hogy ha nincsenek hatarok szamodra akkor megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan ezert humbug."
eddig a modnataid legalább nyelvileg nem voltak zavarosak, most már nyelvileg is zavarosak. máskor ne a fél tonna nyugtatód beszedése után írj a fórumra!
Létünk kérdéseire meg nem matematikai modellek kellenek, hanem pszihés okokat kel keresni amire az evolúciós pszihológia a legjobb választás, sokkal jobban megértanénk és megismernénk magunkat, ha ismernénk az előzmnényeket és nem egy meghatározhatatlan valami akaratának tulajdonítanánk azt amire logikus és valós magyarázat is létezik.
Valóban nem történne semmi. Az öngyilkos merénylő valószínüleg más okot találna ki arra, hogy másokat megöljön, a vallásháborúk helyett is biztos lenne más okból történő öldöklés stb... minden maradna a régiben. Talán az a bosszantó felsőbbrendűségi tudat tűnne el ami néhány hívőt jellemez, aminek én személy szerint örülnék... (talán a tudomány haladásának az ideológiai gátjai is kevesebbek lennének ha számít ez valakinek rajtam kívül valamit...)
Téves istent olyan tipusu fogalomkent felfogni, mint mondjuk egy szeket vagy az empiriokriticizmust.
Lehet szinte termeszettudomanyosan definialni istent, az egyetlen ok, amiert a vulgarmaterialistak teli pofaval vigyoroghatnak masok meggyozodesen, (felre ne erts, a materialista zelotakat semmivel sem tartom karosabbnak, mint mondjuk a kereszteny fundamentalistakat, inkabb nagyon hasonlonak) az az, hogy sosem gondoltak alaposan vegig a sajatjukat.
Nincs abban semmi logikus peldaul, hogy az energia egyszercsak ugy dontott, hogy lesz, mint ahogy abban sincs, hogy nem ismerunk olyan uledekes kozetet, amiben ne jelenleg ismert elolenyek eltek volna.
A materializmus pont olyan vallas, mint akarmelyik masik, vannak sajat tarthatatlan ostobasagai, felkent papjai es elkepesztoen rohejes dogmai is.
Ami igazan bosszanto benne viszont, hogy europaban szinte lassan hivatalos vallassa valik, marpedig onnantol semmivel sem vagyunk jobbak az amerikaiak ujonnan megtalalt kereszteny fundamentalizmusanal.
Borzaszto primitiv felfogasa istennek, amit itt produkalsz. Erre mondjak, hogy vulgarateista. Na nem mintha letezne tudatos ateistabol nemvulgar, mar csak a szukseg okan is.
HA téren kívül létezett akkor a mi fogalmaink szerint nem létezett. Nem tudjuk értelmezni akkor meg beszélni sem érdemes róla, mert nem tudjuk miről beszélünk.:)
Én nem vagyok hívő, de ha mint isten fogalmára gondolok, akkor számára ez nem lehet lehetetlen, mivel a teret a világmindenséget is ő teremtette és idő csak akkortól és csak addig létezik amíg a tér is létezik! Namármost ha ő létezett a téren "kívül" (ezt másképpen nem tudom megfogalmazni) is, akkor a tér megteremtésével nem feltétel, hogy mostmár csak azon belül létezhet. Ő bármikor tud azon kívül lenni!
KB úgy mint amikor egy bozótosban sétálsz csak egy kis teret látsz be, de mikor a terület felé emelkedsz (pl hőlégballonnal) akkor egyre nagyobb teret látsz be. Ha pedig a térből kilépsz (a világmindenségből) el tudsz attól "távolodni" és mindent egyszerre "látni" (bár egy emberi lénynek ez lehetetlen), mivel a téren kívül nincs jelentősége az időnek!
Én is ezt mondtam még régebben, h ha van Isten, akkor számára nincs se térbeli, se időbeli korlát,
Tehát nem létezik. Halott. Számára a múlt jelen jövő egyszerre kell, hogy létezzen, csak úgy lehet minden pillanatban ott ha mozdulatlan, és mozgás és idő nélkül értelmezhetetlen létezés.
"Miközben Te magad ugy érzed, hogy életed pillanaot, percek, másodpercek , órák, évek sorozata, Isten mindezt - számunkra nehezen felfoghatóan - egyszerre "látja "."
Én is ezt mondtam még régebben, h ha van Isten, akkor számára nincs se térbeli, se időbeli korlát, mivel Ő mindenütt és mindíg ott van egyszerre! Ennek isteni mivoltából kell fakadnia!
Nos, ha te is így gondolod, akkor logikus, hogy az idő mint fizikai tényező csak nekünk úgymond anyagi lényeknek létezik.
Ha ez igaz, akkor annak is igaznak kell lennie, hogy még a világ megteremtése előtt Isten tisztában volt azzal, hogy itt lesz egy Ati356 nevű fórumozó és szóról-szóra ezeket fogja itt leírni. Ő mindent pontosan előre tud, (ha úgy tetszik akár a legkisebb elemi részecskének bármilyen időpillanatbeli helyzetét tudja,) mivel számára nincs idő, nincs "előre"!
Ezért írom azt, hogyha van Isten, akkor nincs szabad akarat, mivel minden (Isten számára világosan) előre "meg van írva". Ezért én csak azt hihetem, hogy van szabad akaratom, de nincs mert már valaki (Isten), már a nagy bumm előtt ismerte a még nem létező minden időpillanatunkat! Ugyanis a szabad akaratnak pont az a lényege, hogy én magam döntök, anélkül, hogy arról barki előre tudhatna!
"Egy kérdés: Mi az idő? És mi az idő szerinted Isten számára (már ha létezik Isten)?"
Mi az idő ? A tér függvénye. Tér nélkül nincs idő és forditva.
HA viszont Te vagy minden, akkor számodra nem létezik tér. A pont olyan geometriai fogalom, amelyik nem rendelkezik térbeli kiterjedéssel. Nyilván, ahol nincs tér, ott nincs mérhető idő. Azaz egyetlen állandó pillanat minden.
Azaz Isten a kezdettelen és végtelen most állapotában létezik. Minden most történik. Egyszerre. Ezt azonban az ember, a tér és az idő korlátai között másképpen érzékeli.
Einstein ota tudjuk, hogy minden , igy az idő is relativ. Isten a relativitás vége és kezdete. Az ember az időt is relativan képes megélni. Miközben Te magad ugy érzed, hogy életed pillanaot, percek, másodpercek , órák, évek sorozata, Isten mindezt - számunkra nehezen felfoghatóan - egyszerre "látja ".
(Egy hanglemez esetében a dallam minden hangjegye ott van a bakeliten. Te a figyelmed által tű vagy, aki az idő segitségével lassan szántod létezésed korongját. Isten az egész bakelitet egyszerrre látja, sőt ég ennél jóval többet. )
"Nézd... én nem vallási, hanem logikai oldalról közelítem meg a problémát."
Tőlem telhetőleg igyekeztem logikus lenni. ( egyébként tévedés azt hinni, hogy Isten megérthetetlen. HA Isten minden, akkor a logika is Isten termtménye...:))
"A teremtmény nem lehet azonos a termtőjével."
Nos, éppen ez a kulcs. Természetesen nem azonos, hiszen a változás örök . De hogy származhat minden egyetlen forrásbol? A legtermészetesebben.
( Amikor Jézus arrol beszélt, hogy én és az Atya egyek vagyunk, nem azt mondta , hogy azonosak. Jól látod. )
Csak a logika kedvéért kisérd figyelmmel a következőt:
A tudomány mai állspntja szerint kezdetben minden egy volt: az általunk ismert egyetlen univerzum egyetlen pontba sürüsödött össze, majd felrobbant . ( Darabokra osztodott )
Ez volt az ősrobbanás.
Ha logikusan gondolkodunk, be kell látnunk, hogy ennek a pontnak volt tudata.
Szükségszerű, hogy tudattal rendelkező legyen, hiszen ezen pont mindent tartalmazott amit a viágegyetből ismerünk, illetve azt is , amit nem. Ellenkező esetben azt a logikai bakugrást kéne elfogadnunk, hogy az ősrobbanás után ebben a mindenben kialakult valami, ami adig nem volt ott.
Hát ez igaz, tényleg semmi jelentősége, hogy egy fiktív valami mindenható-e vagy helikopter de az ember már csak ilyen, szeret nem létező dolgokról elmélkedni, mint ha fontos lenne.
De, ha azt mondom neked egy vihar utáni napon, hogy tegnap szép idő volt, elmentem kirándulni - egészen biztos, hogy szóvátennéd a szép idő és a vihar kapcsolatát. Addig minden rendben van amíg a fogalmaink még ha nem is egyeznek meg minden helyzetben de közel vannak egymáshoz. Csak sejtem, hogy ki mit nevez isten tapasztalásának és szerintem ezt mindenki sokszor átéli csak a fogalmaink nagyon távol állnak egymáshoz, mint a vihar és szép idő megítélése.
"Ne tegye!" , "Ne mondja!" ... ez a varázsszó, amiből érezhetjük a hallgató elvárásait, valamint a felháborodást, ha a másik mégis teszi. Én magam valahol ennél az elvárásnál csípem nyakon az "erkölcs" kialakulását, ami végül is a külső és kölcsönös elvárások hatására, illetve a példakövetés nyomán belsővé rögzül. Erről valószinűleg sokan állítanák, hogy eredendően belső - erről a hétköznapokban azért nem várom el az igazolást, mert nem az erkölcsről való állítást látom benne, hanem a sajátmagáról valót ("én egy ilyen ember vagyok, aki ezt így látja").
Az "igazolásról" és korrektségről azt gondolom, hogy annak leginkább a tudományos kutatásban és a bíróságon a helyük. A hétköznapi életben más szabályok működnek.
Amit a fórumon gyakran látok, hogy ezeket összecserélik: a társasági beszélgetést amiben magunkról teszünk állításokat, és a tudományos igazolást, amelyben a mondatok formális tartalmi jelentéséről.
- Szép napunk volt tegnap. Kirándultunk.
- Ezt csak úgy állíthatod, hogy neked volt szép, más nevében ne nyilatkozz.
- Jól éreztük magunkat, hála Istennek.
- Ez utóbbi létét igazolni kellene, egyébként ne állíts ilyet! (... stb)
... stb
A második embert igen gyorsan otthagyja az első, és keres magának más, kapcsolatépítőbb játékszabályokat tartó partnert.
- Szép napunk volt tegnap. Kirándultunk.
- Sajnos nekem szörnyű volt, és ráadásul egy pincében kellett ülni.
- Jól éreztük magunkat, hála Istennek.
- Örülök neki, bár ateistaként ezt sosem tudtam spirituálisan megélni.
- :-)
... stb ... és ki nem szarja, le, hogy szép volt-e az idő, és isten csinálja-e a jóidőt, ha ilyen jól megértjük és jóindulatunkról biztosítjuk egymást?
Nos, ezzel arra akarok kilyukadni, hogy a közlés célja leggyakrabban nem a mondatok tartalmának szószerinti értelme, hanem a közlés szociális vonatkozása. Ha valaki egy istenverte baromságot állít (tegnap repülő csészealjon leszállt hozzá s Szűz Mária és megáldotta), a tudományost játszó ember a szavainak a szószerinti tartalmát elemzi, az empatikusabb mint személyi szükségletet látja. Kb ott a különbség (szvsZ:-), hogy maga az állítás az valóság (tehát tényleg állította .. elhangzott).
Egyébként ezek szinte minimális jelentőségű dolgok - a hallgató szemszögéből teljesen mindegy, hogy leszállt-e Szűzmária, vagy isten mindenható-e vagy van-e szabad akarat. A valóban nyomós tartalmi közlések a hétköznapi dolgokból verbuválódnak - igaz-e, hogy ma rosszabb mint négy éve, jobb lesz-e jövőre, érdemes-e kivándorolni, valóban jobban járok, ha vízlágyítót teszek a mosógépbe, kokakóla-e az igazi ... ezeket pedig nyeli a nép, mint kacsa a nokedlit ... igazolás nélkül.
