A CÉZÁR illetve a CSÁSZÁR szónak semmi de semmi köze nincsen bármiféle SZÁR dologhoz, sőt még semmiféle méltóságcímhez sem. A "CAESAR" dologban a szó végi "AR" egy képző már, a "SAR" itt nem önálló entitás, pusztán egymást követő hangok sora. A titulus már egy létező személynévből született meg, olyan ez mint mondjuk ma a BÉRES CSEPP. Nincsenek nagyurak, vezetőszárak a szóban, meg semmiféle felmagasztaló dolgokat és istenítő jelentéseket se vadásszunk a kifejezésben, nincs ilyen benne. Tényleg nincs itt pátosz.
CAESA: levágott szénné égetett fák
CAESURA : vágás, metszés ------ ilyenre való eszközök például a KÉS/KASZA .[ És ez véletlen.)) ]
CAES-pes : gyep, pázsit ------- amit úgy is szokás hívni hogy KASZ-áló. Hát igen. Már megint....
És akkor jöjjön Julius emberünk, és nézzük mi köze lehet ehhez az egészhez. Elég sok lehet. Amúgy mi is ismerjük a "kasza" és a "kaszás" családneveket, így talán mások is tehették ezt.
Kiváltképp, mert korabeli leírások szerint Julius nem hagyományos módon született, hanem ki kellett vágni, és erre van is egy ismert kifejezésünk: CSÁSZÁRMETSZÉS --------- ezáltal a neve, ki kellett nyesni, vágni , KASZA-bolni. És ezt Ezt ma félig-meddig legendának tartják, de én meg azt mondom ez mindent megmagyaráz , választ is kapunk ezzel az egészre. De ez a történetírójuk is szerint is valós, csak ő nem említi meg hogy ez a szó miért is "K" hangos dolog eredendően.))....
Ugyan már, futószalagon írom egymás után a latin nyelvben meglévő, de már magyarul toldalékolt és ragozott szavainkat sorozatban, és ezt még folytatni fogom továbbra is, mert olyan mennyiségben látni hogy átírt magyar szavak/kifejezések "rejtőznek" ott. Sőt, példákkal tudom igazolni hogy egyazon szavunk "odaát" több hangalakban is létezik. Akkor vajon melyik volt a jellemzőbb átadás-átvétel irány... A kérdés költői.
Elváltoztatott magyar szavak tömegei vannak a latinban (is), de ez persze az ógörögre is igaz. Nem náluk épültet ki a gyökből a szavak, ők mindössze használják. Ráadásul egyazon szavunk többféle átírásban is megvan gyakran, ezek egyértelműen az ott történt módosításokról árulkodnak.
A KÖR szavunk K hangos és mi így is ejtjük, mert így is kell. De ők C-re írják és SZ ejtik ki .)) akkor vajon ki vette kitől?.)) Ugyanis nem kerülhetjük meg azt a tényt hogy ők ezt SZ hangon ejtik ki .
A SZOR-SZÖR meg a magyar nyelvben többszöröző és SZORzatértelmű szavak gyökere, toldalékként is így viselkedik, ennek nem a körhöz köze nyelvünkben.
CIRCULUS , ami a KÖRKÖRÖS szavunk, így ejtik : "szörkjulusz" Egyik kör SZ hangos, másik már K ))
Nincsen következetesség. CURVUS : görbe, görbített, ívelt, ívületes ---- Ez is körértelmű szó, magyarul pontosan ez a KÖRÍVES szavunk. Ezt "kurvusz" ejtik már ki. Angol kanyarnak is KÖRÍVE (CURVE) van. Magyarul érthetjük, mert ez a mi összetett szavunk ragozva. Ők legalább kiejtésben megőrizték az eredeti K hangot.
De egyébként egy kezdőhanghármas a latin nyelvben a legtöbbször nagyon nem összefüggő és egy dolog gyöke/szótöve. Egy kezdő C hang lehet náluk egy eredetileg "C" hangos dolog. Lehet náluk egy eredetileg "K" hangos dolog. Lehet náluk ez egy eredetileg "SZ" hangos dolog. Lehet ez épp egy eredetileg "CS" hangos dolog is. A magyar nyelv meg ahogy írja, úgy is ejti ki a hangjait (ha lehet)
De egy "COP" hangalak mögött is teszem azt minimum 4 szavunkra ismerhetünk rá, épp melyik szó kerül elénk. Van mikor KÖT, van mikor CSAP, van amikor KAP, van amikor ez a KÉP . Ezek kimutathatóak. És ez itt 4 teljesen más dolog, és mégis egyetlen hangalak mögé "van berakva" . Ezek és példák sorai bizonyítják hogy valamikor régen tömeges átírása valósult meg a magyar szavak hangalakjainak. Sok ilyen példa van még, rajta leszek a témán továbbra is, de különben aki meg akarja ezeket látni az meg is fogja ezt idővel szerintem...
Persze a kínai 'kaj' jelentése egyáltalán nem biztos, hogy összefügg a császár/cézár szó első tagjának jelentésével, és ez a betű csupán a kiejtése okán lett a Cézár, azaz kajszar szó első betűje a kínai nyelvben...
"Akkor döntsd már el, hogy a kajszar, vagy a csezáre az eredeti..."
Nem nekem kell eldönteni, de ha már erre kértél, én a kajszar-ra tippelek.
Bár a Cézár egy római családnév, (lehet etruszk eredetű is) nem lehetetlen, hogy valamilyen vezető poszt gyakorlása miatt kapta valamelyik előd. Erre utal a szó második tagjának (sar, szar) 'vezető', 'király' sumer jelentése. Nem mellesleg a szláv nyelvek egy részében is ez a hangalak maradhatott fönn: CÁR (SZÁR)
A legtöbb nyelvben a kajszar valamilyen változatával találkozunk. Még a kopt nyelvben is! (kajszar)
De van más bizonyíték is!
A kínai nyelvben a császár = kǎisa
Viszont saját császáraik nem ezt a címet viselték, hanem egy uralkodó Csin Si Huang-ti nevéből eredően a huang-ti, császári címet.
Ebből az következik, hogy ők átvették a kǎisa megnevezést, és nyilván eredeti formájában.
Mit jelenthetett ez a szó eredetileg?
A szó két betűből áll, az első jelentése: békés, harmonikus, örömteli. Ezt összeolvasva a második tag (SZÁR) jelentésével, akkor a békés uralkodó/vezető titulushoz jutunk. Könnyen lehet, hogy a római családnévnek ez volt az eredete. Megj.: Az etruszk uralkodók nem a hódításaikról voltak híresek... Így a római családnév etruszk eredete komolyan vehető.
"Egyáltalán nem hihetőek azok a leszármazási vonalak amiket felállítanak."
Nem a részletekben kell elveszni, mert azokban a tudósok sem értenek egyet éppen a hiányos, és kevés számú lelet okán, hanem azt a vonalat kell nézni, amely már nyilvánvaló:
Senki nem vitatja a morfológiai változások folyamatosságát, ezen belül az agytérfogat jelentős növekedését, az életforma megváltozását.
Ez pedig mindenki számára világossá teszi, hogy a beszédnek ezen folyamatokkal kölcsönhatásban kellett kialakulnia.
"Mert egy antropológus ezt állítja anélkül, hogy bármi tudása lehetne a korabeli faji viszonyokról."
Ha Te is beleásnád magad a témába, biztosan megváltozna a véleményed. Senki nem állítja, hogy mindent tudnak, de az alapvető kijelentésekhez már eleget.
Jó, de egy valamit azért tisztázzunk itt: magyar nyelv nem vett át itt semmit ! Mert a KÖR az egy magyar szó, és a képzetei is azok. A latin nyelv vette át és módosította el többféleképpen is az eredetit. Az eredetit ami magyar. Az pedig a KÖR, azaz K_R mert KER, KOR és stb. formákban is ugyanaz a lényege egy KERék, vagy KORong szóban .
A magyar nyelv legfeljebb "visszaveszi" a latinban már elmódosított eredeti magyar kifejezést. Attól még a magyar az eredet...
Szerintem ez nem hangváltozás, hanem eredeti hangalakok. Más a szó jelentése, ha megváltozik benne a hang, még akkor is igaz ez, ha a jelentésükben hasonlók.
Más nyelvekben konzekvensen más hangokból rakták össze a gyököket, ezért tűnik a "csere" hangváltozásnak.
Pl. a latinban 10 oldalnyi szócikkből néhány:
CIRca = körül
CIRcus = kör, cirkusz
CIRcum = köré, körül,
CIRcino = kerekít, köröz
CIRcinus = körző
CIRclus = forgás, karika,
CIRcueo = (be)kerít
CIRculare = körlevél
CIRcularis = körkörös, gyűrűs
CIRculatio (kör)forgalom,
CIRcumatus = kanyargó
CIRcumcidó = körülmetél, korlátoz,
CIRcumflexus = görbült, kanyarított
CIRcumitus = körút, kerülőút....
Hangváltozásról akkor lehetne beszélni, ha a gyökökben korábban vagy az egyik, vagy a másik hang szerepelne csak, vagy egy adott nyelv más nyelvből más hangsorral veszi át a szót. Mi a latin gyökalakot használjuk a CIRka, CIRkusz, CIRógat, CIRkalmas szavakban és nem azért, mert hangváltozás történt a magyar nyelvben, hanem mert így vettük át ezeket a szavakat.
Ennek a CIR gyöknek a változata a COR, CUR, CAR, CER. Ezek közül is néhányat:
CORona = korona
CORono = bekerít, körülvesz,
CURa = gondoskodás,
CURalium = korál
CARcer = börtön
CARdo = ajtósarok, forgópont
CEReminia = körülményesség, szertartás,
CEReus = hajlékony
Megj. A "C" hang kiejtése a gyökökben különböző lehet C-K-CS). A latin kiejtést az Európában kialakult sokféle "nyelvjárás" miatt a 16. sz.-ban egységesítették, ezt nevezik erasmusi változatnak.
Az ókorban használt (restituált) kiejtés szerint a C mindig K-nak hangzott.
Miután az ókori latinban minden felsorolt gyök C hangja K hang, és csak az európai változatokban cserélődött más hangra, igazolja, hogy az "anya" nyelvben nem történt hangváltozás. Változás ott és akkor történt, mikor más nyelvterületek átvették a latin nyelv használatát és a kiejtést a saját szokásaikhoz igazították.
"A felállított "történet" pedig egyáltalán nem mesés, hiszen az újabb eredmények sem változtatták meg, sőt igazolták az alapgondolatot."
Egyáltalán nem hihetőek azok a leszármazási vonalak amiket felállítanak.
Túl kevés a lelet, azok is szétszórva térben és időben. A legnagyobb baj meg az, hogy roppant mód töredékesek.
Szó sincs biztos kor szerinti besorolásról sem, főleg úgy nem lehet szó arról, hogy megtalálnak Makapansgatnál egy ausztralopitekuszt, aztán találnak valamit Kelet-Ázsiában és azt állítják, hogy az ugyan az, csak másik kiadásban.
Mert egy antropológus ezt állítja anélkül, hogy bármi tudása lehetne a korabeli faji viszonyokról. Számtalan emberfaj létezett egy időben egy helyen. Honnan a fenéből tudhatná, hogy melyik futott zsákutcába és melyik vitte tovább a fajt és meddig! A formai hasonlóság ilyen esetben teljesen megtévesztő.
Egészen szürreális következtetéseket vonnak le a jóformán semmi alapján.
"Az ember evolúciójának lépcsőfokai fenekestül felfordulni látszanak."
Mondjuk inkább úgy, hogy kiegészült az újabb kutatási eredményekkel.
Ui. ezek az eredmények nem befolyásolják az ember (jelen tárgykörben az agy) fejlődésének tényét.
"Nem is lehet másképp, amikor alig néhány töredékes lelet alapján állítanak fel mesés történeteket"
Ma már több tucat lelet + genetikai vizsgálat igazolja az evolúcióról alkotott elméletet. A felállított "történet" pedig egyáltalán nem mesés, hiszen az újabb eredmények sem változtatták meg, sőt igazolták az alapgondolatot.
Írtam, hogy a CSŰR 1 az EREDETILEG gabonacséplőnek készült, és a cséplés hangja ilyen. Cséplő-pajtaként is ismert volt. Később a hely rendeltetése némiképp módosult, a hangalak megmaradt eredetiként.
A CSŰR másik meg a CZ-F "CSŰR2" szócikkében és a "CSŰRVÍZ" cikkében jól kifejti hogy miről szól. A tímár bőráztató vize volt ez, ergo CSORgós-CSURgós .
A CSÖRLŐ dolog csörgését a "2391'-ben indoklom, a takács csörlőjét évezredekkel előzi a láncos csörlő, ami bizony CSÖR-ög. Egyébként majd minden CSOR-CSER-CSUR-CSÜR dolog hangutánzó gyök a nyelvünkben.
A patak, forrás , egyéb vízfolyamok egyaránt csergedeznek, csörgedeznek, csordogálhatnak is, de a Mátrában is ismerünk olyat hogy CSÖR-gő patak, nyilván ez is a hangjából van.
A CSAP-CSÉP stb... gyök is hangutánzó, de némiképp más, hiszen az előbbi cS-RR hangok, míg ez utóbbiban meg nem véletlenül ott a P hang is a CS mellett...
"Ha nem egy gyök különféle változatáról lenne szó, akkor nem is lehetne szóbokrokról beszélni."
Dehogynem... A különböző, de legalább egy hagjukban azonos gyökök nagy biztonsággal rokoníthatók egymással a közös hang(ok) jelentése okán.
Így törvényszerű, hogy az esetek nagy részében ezen gyökök jelentésében is van hasonlóság.
Még akkor is van köztük rokoni kapcsolat, ha a jelentésük esetleg teljesen különböző. Pl a pirkad, piros szavak gyökében levő hangoknak a jelentése nem tükröződik a szó jelentésében, mert ezek a szavak a meglévő, 'tűz' jelentésű PIR gyököt tartalmazzák a tűz melegével, fényével, vagy annak színével való hasonlóság okán. Számos gyökünk ilyen és hasonló képzettársítás útján született, így nehezen fedezhető föl, vagy egyáltalán nem található jelentésükben rokoni kapcsolat.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az egyes hangoknak több jelentése is van, hiszen elődeink a dolgok által kiadott hangot utánozták, s ez szolgált annak a dolognak az azonosítására, azaz a megnevezésére. Pl a CS (+valamilyen magánhangzó) lehet a víz hangja, így jelenthetett vizet (csurog, csepeg, csermely), de az egymásnak ütődő lapos tárgyak is hasonló hangot adnak ki. (csap, csapó, csapda)
Ugye, a csermely és a csapda szavak jelentése nagyon különböző, semmiféle hasonlóság nincs köztük, viszont a CS hang és annak jelentése okán mégis rokonai egymásnak, mindkettő ugyanannak a gyökbokornak a részei.
"Megint figyelmen kívül hagyod, hogy a nyelvünk rendszerezett."
Nem rendszerezett, senki nem szedte rendbe, egyszerűen csak törvényszerű volt, hogy így alakuljon ki, hiszen a gyökökbe - mint az összetett szavakba - a jelentésük alapján kerültek az alkotók (hangok). Így akarva-akaratlan rendezettséget, következetességet mutat a nyelv(ünk).
"Nem egy ősi állapotot tükröz."
Helyesebben: "Nem csak ősi állapotot tükröz". Legalább négy jelentős és látványos fejlődési szint különböztethető meg:
1. Az egy-két hangú legősibb gyökök. Néhány kivételtől eltekintve (egy-két betűs szavak) toldalékok sokaságában fordulnak elő.
2. Az előbbiekből összerakott háromhangú gyökök. (Néhány toldalékként is szerepel.
3. Toldalékolt (valójában ezek is összetett ) gyökök, más szóval szavak.
4. Összetett szavak
Megj. Már a kéthangú gyökök is lehetnek összetettek (vagy toldalékoltak) ha a magánhangzó a saját jelentése okán (és nem a kiejtést segítőként) került a gyökbe.
"Ezek itt egyáltalán nem 1 dolog különböző "változatai" , hanem külön-külön épült szavak más és másból."
Bizony, bizony...
"CSŰR 2 : CSŰRlé, CSŰRvíz, ami CSERlé és CSERvíz is de még CSÚRVÍZ és lé is lehet olvasni ezt. Az egész egy VÍZközeli dolog, a CSURgó és CSORgó vízről szól."
Nem egészen... A gyök egyik jelentése a gabonatároló, a másik pedig csavar, elfordít. A vízhez akkor van köze, ha egy nedvszívó anyagot csűrünk, akkor kifolyik belőle a víz.
A CSERzés, CSURgás, CSÖrgés, megint más dolgok.
Mindben a CS hang a közös (az R-en kívül) ami ezen dolgok hangját utánozza. Lásd még: CSEPeg, CSAPkod, CSÁP, CSÉPel, CSIKorog, CSÍKoz,
"A CSÖR-LŐ elsősorban CSÖR-ÖG "
Mitől csörög? A kötél nem csörög. A cérna sem. A takács is csőrlőt használ, Ez egy cső(r), amire a fonalat felgombolyítja és teszi a vetélőbe.
Van ahol van a gyökök közt kapcsolat, de nem itt. Például a KÖR-GÖR kapcsolat számomra is nyilvánvaló. Egymás által születtek, de itt sem céltalan és oktalan hangváltás történhetett hanem : 1: a K és G hangok esetén létezhet egy valódi "áthallás", a fül számára is hasonló a hangzásuk.
2: és ezt tartom valószínűbbnek, hogy tudatosan alakítottak ki egy G hangú verziót is a már létező KÖR szó által. Célja lehet ennek akár többféle is, most két lehetségest említek:
A: A KÖR gyökünkön olyan nagy mennyiségű szó van már, hogy ha nem akarjuk hogy a különböző ragozásoknál összekeveredjenek szavaink , így G-re is alkalmazták a körértelmet.
B: Tudatosan G-re is létrehoztak szavakat, amely bár KÖRkapcsolatos, de némi jelentésbeli eltérés okán már egy "részben" új gyök, ami a nyilvánvaló KÖRértelmet ettől még hordozza. Több lehetőség van, az biztos hogy ezek rokongyökök minimum. Ha nem épp pont egyek is, ez lehet kérdés itt legfeljebb.
A CSÖRLŐ bizonyos esetben CSŰRLŐ is volt, sőt CSÜLLŐ néven is látni leírva. CSŰRLŐ a szövőszéken volt és épp egy CSÖRLŐ az amire hasonlít, így nem csoda ha így nevezték meg. Ugyanakkor CSÖRLŐ már időszámításunk előtt is volt, Herodotosz már írt ilyenről, és ezek mindenféle láncokkal működtek, tehát CSÖR-ögtek mint a veszedelem.)) Ez a lényeg.
Egyáltalán nem releváns jelen esetben hogy a CSÖRLŐ közösíthető é forgással vagy csavarodással, vagy épp tekeredéssel, mert mi most nem a szó mögöttes értelmezését akarjuk elvégezni, hanem arra keressük a választ hogy MIÉRT ÉPPEN EZ A HANGALAKJA a szónak. Eléggé világos hogy azért mert CSÖRgős dolog, és hangot utánzunk le éppen. Per-pill tök mindegy hogy mi egyebet csinál még a cucc, most eredeztetünk és nem értelmezünk. Nagy különbség a kettő. Egy szóba általában nem fog beleférni az összes lényeges valódi tulajdonsága, így választani kell hogy épp miből lesz meg a konkrét hangalak.
Esetünkben a jellegzetes hangjára fókuszáltak, és ebből született meg ez a szó. Egy értelmező szótárba még sok minden odaférhet, itt viszont egy valós hangalak konkrét okát kerestük, és véleményem szerint ezt meg is találtuk ezzel a csörgős hanggal. Mert ez mindent meg is magyaráz.
Csörgőkígyó is tekeredik, aztán mégse az itt az érdekes.))...
a latinban a causatum -at tagja a -ít, -at igeképző ami pl. a szlávban is azonos. az -um tagja a főnévképző, a magyarban is pl. halom, karám, malom stb.
az OK
giin kiin kijin alakban van a koreaiban, japánban, kínaiban
Ezek itt egyáltalán nem 1 dolog különböző "változatai" , hanem külön-külön épült szavak más és másból.
Egyedül a GYÚR--GYŰR páros az, ami tényleg közeli rokonságban van. Ezt a párost most nem is firtatom tovább emiatt.
Az ingujj felTŰRése a TÚR igénk közvetlen rokona, ebben a szövegkörnyezetben még úgy is tűnhet hogy akár köze lehet a GYŰR szóhoz, becsapós. mert aki TÚRkál egy tál levesben, az semmit sem fog már gyűrni, végképp nem gyúrni. Sőt a TŰR-ből van a TÜR-EM-KEDÉS szavunk is, ami a TÉR-EM-KEDÉS , azaz a térben emelkedő a türemkedő. TÉR/TER(ület) amihez köze. Földet TÚR, nem gyűr és nem gyúr semmit. Folyadékban TÚRhatunk kedvünkre. De folyadékot GYŰRNI-GYÚRNI aligha fogunk. Ezekből látszik hogy semmiképp sem moshatók össze a TÚR-TŰR dologgal
CSŰR szavunk eleve 2 dolog már egyetlen hangalakban. Amúgy mindkettő hangutánzó, azaz jó okkal ezen hanghármas a szó alakja, nem csak úgy átváltott bárki ezekre. A két CSŰR dolog mögött aligha lehet egy közös "ugyanazon kép", mivel annyira más már puszta ránézésre is a két történet.)) De viszont a hangjuk hasonló.
CSŰR 1 : eredetileg a szálas gabona kiszárítóhelye, majd annak feldolgozóhelye. A feldolgozás eleinte kézi csépléssel történt. A már jó száraz szálas gabonát körbevették a civilek, majd mint az állat elkezdték csapkodni szépen.)) CS-RR-és S-RR-ös hangja az egész folyamatnak, meghallgattam és teljesen stimmel, hangutánzó alapú az egész szó. Ahogy a CSŰR2 is az, de a KÉP egészen más lesz:
CSŰR 2 : CSŰRlé, CSŰRvíz, ami CSERlé és CSERvíz is de még CSÚRVÍZ és lé is lehet olvasni ezt. Az egész egy VÍZközeli dolog, a CSURgó és CSORgó vízről szól. A tímár használt ilyen CSŰR-CSUR lét, hangutánzó az alapja. És ez a lé puhította a bőrt. Semmi köze a két CSŰR-nek egymáshoz "ránézésre", hangra már inkább. A GYÚRáshoz sincs köze a CSUR-gó víznek szerintem.))
És a fentiek okán a CSŰR-cSAVAR kifejezésben is két különböző dolog van. Aztán a nyelvészünk még idekeverte a CSÖRLŐ szót is, ami aztán újfent megint egészen más, A CSÖR-LŐ elsősorban CSÖR-ÖG és ezért ez a neve, semmi tekervényes logika nincs ebben, ennél nyilvánvalóbb és kézenfekvőbb hangutánzó szót keresni sem kell, mert épp itt van előttünk, nem a "tekerő" szóval egyenlő. CSÖR-ög egyszerűen...
"Mély hangrend ugyanis: nagy, távoli, régi, erőteljes, a magas hangrend pedig: közeli, kicsi, finom stb. jelentésű."
"(Szófejtők, vigyázat! Nem a jellemzésből születik a szó, hanem – a hangok kifejező erejét szinte végletekig kihasználva – a szó kiejtését igazítjuk a megnevezendő valamely jellemzőjéhez.)" - Írja V.Cs.
Lám, lám, ő is észrevette a hangok jelentését... Bár ennél többet nem foglalkozott velük. Ezért juthatott arra a téves következtetésre, amit idéztél:
"Tehát a fent felsorolt rengeteg szó egy és ugyanazon gyökből épül fel,..."
Hát nem! Ha a hangok jelentésének komolyabb szerepet tulajdonított volna a gyökalkotásban a fentieken kívül, vagy legalább figyelembe vette volna azokat, akkor azonnal rájöhetett volna, hogy nem azonosak az eltérő hangsorból álló gyökök még akkor sem, ha a jelentésükben hasonlóságot lehet kimutatni.
Már említettem, hogy az ő elképzelése szerint 2-3 tucat gyökből keletkezett az összes többi...
Ez az elgondolás eleve hibás, mert azt feltételezi, hogy a beszéd kialakulásának hajnalán az őseink mindössze ennyi dolgot voltak képesek megnevezni, ráadásul mindjárt három hangból álló gyökökkel. Ez semmilyen körülmények közt nem igazolható, és teljes képtelenség egy olyan "emberkezdeménytől" aki nem képes hangsorok kiejtésére, értelmezésére, és a hallott hangsor megértésére sem. Ti. még nem alakult ki a beszédközpontja, mely felelős azért, hogy a hangokat a kiejtéskor értelemszerűen sorba rendezze , és a kiejtést vezérelje (Broca-terület), valamint a hallott hangsort is értelmezze, felfogja annak jelentését (Wernicke-terület). Viszont kézenfekvő, hogy az őseink már a beszédközpont kialakulása előtt kommunikáltak egymással, már eszközöket használtak, ismerték a tüzet, és szervezetten, csoportokban éltek, amihez a kommunikáció elengedhetetlen követelmény. Ez pedig jobb híján önálló hangok segítségével, testbeszéddel kiegészítve volt lehetséges. Így akár több-száz fogalmat is meg tudtak különböztetni ezzel a módszerrel. (A hangkészlet sem 30-40 hangból állt, hanem száznál jóval több lehetett, ma is cca. száz hangot tart nyilván az IPA (Nemzetközi Fonetikai Abc.)) Ezeket a hangokat, mint önálló fogalmakat - ahogyan ma is tesszük az összetett szavakkal - rakosgatták gyökökké, egyre bővítve és pontosítva fogalomkészletüket. Ez a folyamat vezetett a beszédközpont kialakulásához, egyben a hangsorok értelemszerű kimondásához (azaz értették, a kimondandó hangsor jelentését, nem úgy, mint a papagáj) és a hallott hangsor jelentésének megértéséhez.
"Tehát a fent felsorolt rengeteg szó egy és ugyanazon gyökből épül fel, mint ahogyan látjuk is a bennük lévő egy és ugyanazon KÉPET (csűr, tűr, gyűr, gyúr). Bármelyik szócsoportot is vizsgáljuk, hasonlóan nagy, összefüggő rendszereket látunk. Egy-egy alapszó és rendre mindegyikük rengeteg kiejtési változata nem egy pillanat alatt jött létre, hanem szükségszerűen végtelen idők, akár tízezer évek alatt halmozódott fel a szókincsünk. A halmozódás tény: lásd a szókincsünket. A szószaporítás működési módját is láttuk: rendre új és új kiejtési változatok születnek, s ezek java a megnevezés finomításaként önállósodik."
CAUSAT-UM : okozat -------- OKOZAT , már a magyarul készre ragozott szót változtatták át.)) Annyira átlátszó ez , legalább is nekem már az. A recept a következő : 1. Az O kezdőhang kapásból lehúzva róla. A "KOZAT" rész "CAUSAT" formában "trükközik" itt nekünk, de ezt azért könnyen felismerni, K és Z hangot sem igazán használnak. A szó végére meg feldobták hogy --UM és kész a varázslat.))
Van még 1-2 tucat hasonló szavuk, azaz szikrányi kétség sincs, ez az OK szó eredetileg, amiből OK-OZ lehet, majd ebből OK+OZ+AT lesz, így a magyar nyelv toldalékol , és odaát már így készen használták ezt a szót. CAUSATIO----OKOZÁS CAUSATE ---OKOZAT CAUSO----OKOZÓ
A többi szónál is nagyszerűen látszik ahogyan ragoz a magyar nyelv...
