Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Egyelőre csak arról írtam eddig, hogy Takarító fogalmi képeiből számos a biblia fogalmi képétől miben tér el, azzal mi miatt nem azonos.
Ez a topik nem az enyém, emiatt itt elsődlegesen nem az én fogalmi képeimnek a bibliai fogalmi képekkel való összhangjának kérdéséről van szó, hanem a topikgazda fogalmi képeiről. Természetesen én is írok a saját látásomról, ami származik a saját tapasztalataimból, s a biblia általam megismert látásából együttesen, de ez a topik nem az enyém, nem rólam szól, hanem a topikgazda tanulmányáról, s arról, hogy Ő miként látja a bibliát, miben fogadja el, s miben nem.
Magyarán nekem csak az jut, hogy a topikgazda látását hozzámérjem a biblia látásához, s közöljem vele a kapott eredményt. Az én látásom harmadlagos e kettő mellett - ebben a topikban. Mert a hgy-s topikokban sem csak a biblia látásáról van szó, hanem inkább egy ma élő gyülekezetnek a ma közegében a mai valóságról alkotott látásáról, s annak a bibliával való összhangjáról, vagy nem összhangjáról. Emiatt az én látásom is egy szubjektív látás, ami igyekszik a biblián alapulni, de biztosan van benne olyan elem, ami nem 100 %-osan egyezik azzal. Van ilyen nálam is szerintem, tutti!
Persze. Sőt általában félreértésről beszélek, nem is célom a vádaskodás. Ha ugyanis Pál előre eltervezett módon mondott volna olyan dolgokat, amelyek tipikusan eltérítik a megtért keresztényt az Istenétől, annak súlyosságát én fel sem merem mérni. De meg sem tudom az igazságát ítélni, bizonyítékok hiján.
Nem bizonyosodott be, hogy nem úgy látom ahogy a próféták, az viszont bebizonyosodtt, hogy nem úgy látom, ahogy te.
1.
a. Nem helyettesítem be a vért az élet helyére, mint ahogy be helyettesíted a szellemet a lehellet helyére. A váltság sem helyettesíthető be a megváltás Páli értelmével.
b. Nem módosít semmin, hogy ez a gondolat Márknál is megtalálható.
c. A világ bűneinek elvétele nem azonosítható a világ büntetéseinek elvételével, továbbá maga az elvétel sem azonosítható azzal a módszerrel, ahogy Pál eltervezte a kereszthalál filozófiájával. Jézus az evangélium tanításaival akarta elvenni a világ bűneit, a megtérés hirdetésével, Pál az egészet semmivé tette és ingyen kegyelmet kezdett osztogatni, Jézus kereszthalálának a nevében.
Hogy tehát miről beszélt János amikor Jézust bárányként felhozta, egyáltalán nem jelenti azt az értelmet, amit elővezettél. Az hajszál pontosan egy írásmagyarázói belefogalmazás.
Ha pedig te belemagyarázol a János értelmezésébe, akkor nekem is van jogom, hogy annak tévedéseire rávilágítsak.
2.
Én inkább elfogadom Mindenszentek észrevételét, amleyik az élet lehelletével a szellem és a lélek együttes "lehellését" veti fel, mint hogy a szellem kiemelésével a lelket olyan testivé tegyem, ahogy elképzeled, és a vérrel azonosítsd, mert a Bibliában írva van.
3.
Hivatkozott helyeid a megkeresztelkedésről nem a vízkeresztségre, hanem a Szent Lélek keresztségre utalnak.
hivatkozott Máté 3,11 pedig János ki is jelenti, hogy csak ő keresztel vízzel és az utána jövő majd Szent Lélekkel keresztel Tehát nem vízzel, Szent Lélekkel.
4. Általában a ,maga lelkének meggyűlélésének megemlítése Jézusnak való odaszánás nélkül lehetővé teszi a gonodolat félreértését. Biztosan csak ezért foglalkoztam vele.
5.
Valóban nem Bibliai az én képem a szellemről, lélekről és a testről, nem is lehet, hiszen nem is szerepel a Bibliában ezeknek részletes, és egymással egybehangzó, kifejtése. Ám azzal, hogy állítom az elképzelésem nem Biblikusságát, még nem jelenti azt, hogy elfogadtam a te nézeted Biblikusságát.
Más szavakkal, az én nem Biblikus látásom ezekről lehet, hogy reálisabb, mint a te Biblikus magyarázatod.
1. Bűnbocsánat - Jézus vére által kapott váltság viszonya.
Bebizonyosodott, hogy Te nem úgy látod ezt a viszonyt, ahogyan
- Mózes,
- Ézsaiás,
- Zakariás,
- Máténál Jézus-,
- Keresztelő János-,
- az apostolok-,
- Pál-,
- János-,
- a mennyei vének-,
- a Jánossal beszélő angyal szólt(ak) erről, azaz nem úgy, ahogyan a biblia egésze, s a bibliában leírt Jézus.
Nem baj, nem szükséges, hogy a Te látásod egyezzen a biblia és a bibliában leírt Jézus látásával. Alkoss magadnak nyugodtan külön evangéliumot, benne különJézussal, csak azt ne állítsd légyszíves, hogy a Te fogalmaid azonosak a bibliában leírt fogalmakkal, s a bibliában megszólaló Jézus fogalmaival!
Ezen felül ehhez a témához plusz adalékok még:
a., Ismét Mátétól, a szerinted nagy "kiszínezőtől", a bibliai Jézus szavai:
"...és adja az Ő életét/lelkét váltságul sokakért." (Máté 20,28.). Nyugodtan behelyettesítheted oda a "vér" szót is, hiszen az a biblia fogalmi képében azonos az élettel és a lélekkel. És bizony itt "váltságról" van szó, egyértelműen a bűnök következményeitől való megváltásról.
b., Ha esetleg ezt Máté újabb "színezésének" vennéd, akkor felhívom a figyelmedet, hogy ugyanez ugyanígy hangzik el Márknál is (10,45.), "váltságostul, életestül/lelkestül!
c., Erről szólt Keresztelő János is:
"Íme az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit" (János 1,29.).
K. János egyértelműsíti, hogy Jézus úgy fogja elvenni a világ bűneit, ahogyan a bárányok szokták. Ahogyan évente Izraelben feláldozták Őket Izrael éves bűneiért, ártatlanként haltak meg a bűnösök helyett. Ahogyan Jézus. Ártatlanság és áldozatvállalás - ez törölte el a bűnöket Jézus előtt évente, Jézus után a tökéletes áldozata miatt - örökre.
Tehát Jézusról Keresztelő János is bűnért való áldozati árányként beszélt, Jézus maga is a véréről, az életéről váltságdíjként beszélt, olyanról, ami sokakért fog kiontatni a bűnök bocsánatára váltságul, ahogyan a bárányoké szokott áldozatkor.
Ez a bibliai Jézus fogalmi képe az Ő áldozatvállalásáról, az Ő véréről, az Ő életéről, s ez volt már az ószövetségben is előre vetítve a messiás szolgálatáról. Nem baj, ha nem egyezik tehát a Te képeddel, de légyszíves a bibliai Jézus szavait hagyd meg annak, ami összhangban van a bibliában erről író más szerzőkével, apostolokkal, prófétákkal!
2. Az írod a 1976-ban, hogy "mi a gondom"?
Miért vagy ilyen szemtelen? Hiszen leírtam azt Neked, hogy mi volt a gondom! Leírtam, hogy Te azt a képtelenséget állítottad a 1960-ban, hogy "szellemet nem lehet lehellni"! Na ez volt a gondom, ez a hamis állításod, s ezt a gondomat le is írtam a válaszomban! Akkor meg most mit értetlenkedsz, hogy "mi a gondom"?
Hát az volt a gondom, hogy bizony az Ezékiel 37,9-10. eredeti szövege fényesen mutatja, hogy "szellemet igenis lehet lehellni" a biblia szerint! Most pedig az a gondom, hogy értetlenkedsz, s amikor a vaskos tévedésedre határozottan rámutatok, akkor ahelyett, hogy megköszönnéd a kiigazítást, még visszakérdezel, hogy
- "mi a gondom?"
Hát most itt az a gondom, hogy ismét vaskosat tévedtél a bibliát illetően, s nem tanusítasz belátást!
3. Vízkeresztség és az óemberi lélek (1977-ra válaszként).
Hát azért "azonosítom a víztől születést a vízkeresztséggel", mert
- Jézus azt mondta, hogy "szükséges nektek újjá születnetek víztől" (Ján. 3,5-7.)
- és a vízkeresztséget az Ő tanítványai is végezték folyamatosan, nem csak K. János tanítványai (Ján. 4,2.),
- s a mennybemenetele előtt azt mondta a keresztség parancsaként, hogy "...tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén Őket..." (Máté 28,19.),
- és e parancsolat alapján Péter azt mondta az Apcsel. 2,38-ban, hogy "Térjetekmeg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára", ami ugyi a vízkeresztséget jelenti (Máté 3,2.11.).
Az már csak hab a tortán, hogy engem oktatnál arról, hogy higyjem el, hogy "amikorJézus vízzel megkeresztelkedett, nem akkor született újjá." Mert mondtam én ezzel valamit szemben? NEM, nem mondtam, sőt!
Sőt, azt mondtam a 1969-ben, hogy Jézus csak illendőségből keresztelkedett meg, mert neki a bűntelensége miatt nem volt szükséges megkeresztelkednie. Ez pedig ugyanazt jelenti tartalmilag, amire Te itt felhívni kívánod a figyelmemet! Minek hívod fel hát a figyelmemet olyanra, amiről Veled tartalmilag azonosan írok éppen Neked!?
Ennyire nehezen érthető volt ez a mondatom a bűntelen Jézusról, meg a csupán illendőségből - azaz nem szükségszerűségből! - megtett vízkeresztségéről!?
Nem először érted meg nehezen azt, amiben egy a véleményünk! Nagyon nehéz Neked emiatt - is - írni!
4. Ugyanez az értetlenséged nyilvánul meg az óemberi lélek "elveszítése, feladása" kérdésében is.
Mondtam én valaha is olyat, hogy egy embernek nem "Jézusért, Jézus dolgaiért kellene elveszítenie, feladnia az életét"? Hiszen végig erre idéztem az idézeteket az evangéliumokból, ahol minben a Jézusért való feladásról, elveszejtésről van szó, nem puszta, önmagában lévő cselekvésről! Olvasd el bővebben hát azokat az idézeteket, tele vannak ezzel az "én érettem" kifejezésekkel, emiatt idéztem jómagam is!
Egyszerűen nem értem, hogy kivel vitatkozol ilyenkor?
5. A bibliai antropológia - meg a Te antropológiai látásod kérdése (1974).
Elkezdted az idézeteket vizsgálni, de nagyon rossz fordítás(ok) alapján. Erre majd még bővebben kitérek, de lényeg végre az, hogy a saját fogalmi látásoddal kapcsolatban beláttad a múltkor azt, hogy az nem egyezik a biblia fogalmi képével. Nekem ez nagyrészt elég is, meg az, ha végre úgy látszik lassan belátod azt is, hogy a biblia bizony ír egy adott helyen az ember lelkéről, testéről és szelleméről külön-külön részként (merthogy ezt is tagadtad a vita legelején - hamisan!), egyszerre.
Ha Te nem értesz tehát Velem, vagy a szintén a bibliai képet valló Görbitz Tomival, - az nem baj. Én nem akarom rád erőltetni az én általam igaznak megtapasztalt (bibliai) fogalmi képemet, elegendő az, ha elismerted azt, hogy a Tiéd nem bibliai.
Egyellőre annyi látható a dologból, hogy tévedés az van, és a nagy igyekezetben minden ötletet felhasználtak, ha nem kellett volna akkor is, ha nem Istentől van akkor is.
Pál tanításának összevetése Platón (ie. 427 - 347) erkölcstanával.
Platón tanítása szerint az emberi törekvés legfőbb célja a boldogság, de ezt csak ugy érthetjük el, ha a lélek igazi mivoltához képest isten felé törekszik és hozzája hasonlítani iparkodik. A test, az érzékiség; a lélek börtöne és sírja; ebből kimenekülni és az érzék fölötti világban állni: az ember igazi rendeltetése.
Messzemenőkig ráismerünk ebből Pál filozófiájára, aki vélhetően alaposan tájékozott volt a hellén kultúrában. Pál fordításában ugyanez így nézne ki: emberi törekvés legfőbb célja a boldogság, de ezt csak ugy érthetjük el, ha a lélek igazi mivoltához képest Krisztus feltámadásához hasonlatósan él és hozzája hasonlítani iparkodik. A test, az érzékiség; a lélek börtöne és sírja; a kettő ellenségeskedik egymással, hogy senki ne cselekdhesse azt, amit akar. A lélek ebből kimenekülni és az érzék fölötti világban állni: az ember igazi rendeltetése.Öldökölje meg azért a lélek által az ember a test kívánságait, hogy lélek szerint járhasson.
Platón szerint: Az erény a lélek szépsége és egészsége, az erény az igazi boldogság; magában hordja jutalmát, ő tesz gazdaggá, szabaddá, elégedetté, nyugodttá. Igazságtalanságot elviselni jobb, mint elkövetni. Erény többféle van: a megismerő lélek erénye a jónak megismerése, a bölcsesség (szofia); a bátor léleké a bátorság (andria), mely arra tanít, mitől féljünk és mitől nem kell félni; a vágyó lélek erénye a mértékletesség, vagy magauralkodás (szofroziíné), mely abban van, hogy a lélek részei megegyeznek, melyik uralkodjék, melyik szolgáljon; végül van az igazságosság (dikaioszíné), az egyetemes erény, mely minden résznek megszabja a maga dolgát.
Pál ugyanezt fogalmazza meg a lélek gyümölcsében, ami a jóság, szeretet, öröm, békesség, a z igazságtalanságot jobb elviselni, tűrjük tehát a kárt, a lélek gyümölcse a hosszútűrés, nincsen benne félelem, a szeretet kiűzi a félelmet, erénye a mértékletesség önmegtartóztatásra van fordítva Pálnál. Ne uralkodjék a test a halálra, hanem uralkodjék a lélek a Jézus Krisztus által az igazságra, aki végül megszabja minden résznek a maga dolgát.
Ha Pál istentől ihletett volt akkor Platón is, ha Platón nem akkor Pál Platón által volt ihletett.
A gyengébbek kedvéért a lélek szó mindenütt lecserélhető szellem szóra.
Szerintem egy világmegváltást megalapozandó eredendő bűn bizonyításához nem lehet véletlenül, vagy álomlátás alapján az Édenkertre találni. különösen ha az a bűn az "engedetlenség".
Ha nem szándékosan kapcsolják a megváltást az Édenkerttel össze, akkor hogyan?
nem szándékos:-) nincs bizonyítva hogy szándékos és lehetlen bizonyítani hogy szándékos tekintve hogy nincs az a pszicho szakértő aki bevállalná az értelmezők tudatának megítélését
szóval nem szándékos. :-) de inkább szándékos csak erről már ne vitatkozzunk:-)
Dehogy. Nincsen semmi hátsó cél. Egyszerűen az Éden történetből kihagyják az almafát, hogy a bűnbeesés lényege az engedetlenségre legyen hangsúlyosan eltolódva. Ez pedig szándékos csavarás.
És miért azonosítod a víztől születést a vízkeresztséggel?
És hidd el, amikor Jézus vízzel megkeresztelkedett, nem akkor született újjá.
Ide figyelj. Ha állandóan kiigazítod Isten Igéjét, mindig fordítási hibára támaszkodva, és azon lényegesen lovagolva, gondolod, támaszkodhat egy ember általában a Bibliára?
Természetesen nem fogadom el az élet és a lélek puszta meggyűlölését. Mint mondtam egyetlen értelmes előadást tudok elfogadni, ahol az életét elveszíti, feladja valaki de Jézus dolgaiért, Jézusért.
Figyelj. Arról nem tehetek, hogy nem vagy hajlandó a különbségeket meglátni. Olyan mint aki a sötét szobában ücsörög, és képtelen megkülönböztetni az ágyat a polctól, mert mind fekete neki.
Máté is másról beszél, direkt felsoroltam, és az összes evangélista másról beszél, valamint az összes levél másról beszél.
Útmutatónak mondok náhány megkülönböztetést, amit figyelembe kellene venned,.
A bűnök elvétele nem egyenlő a büntetések elvételével.
A bűnök bocsánata nem egyenlő a bűnök áldozat általi kiengesztelésével.
A bárány szó használata nem mindig utal áldozatra, hanem utalhat ártatlanságra is.
És a legfontosabb, Isten nem fogja senki bűnét azért elnézni, mert mi gonoszul megöltük az ő fiát, hogy kiengeszteljük. Ez csak a farizeus Pál agyának szüleménye.
A bibliai antropológia alaptételének állítását eddig két okból vontam kétségbe.
1. A Biblia a szellem, lélek, test hivatkozásokat össze vissza használja, attól függően, hogy az éppen aktuális történetben az ember milyen tulajdonságát akarja a történetíró kiemelni, és nem azért, hogy egy antropológiai jellemzést adjon.
2. A felosztásotok hiába állja meg előttem is a helyét, miszerint elfogadom a szellem, lélek és test létezését az emberben de nem azokkal a jellemzőkkel, ahogy ti (Görbitzzel) állítjátok.
A lényeg azonban az, hogy a hármas antropológiai felosztást a Biblia nem igazolja függetlenül attól, hogy mind három fogalmat használja az ember esetenkénti jellemzéséhez.
Amit a Biblia igazol többnyire az egy halandó és egy halhatatlan rész létezése, és hol a szellem, hol a lélek vonatkozásában utal a halhatatlanságra.
Idézett helyeid, a test, szellem és lélek egyidejű alkalmazására:
Jőb 27,3:
addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban, Jób 32,8:
De csak a szellem, amely az emberben lakik, a Mindenható lehelete, csak az tesz okossá
Jób 33,4:
Istennek éltető lelke teremtett meg, a Magasságbeli lehelete éltet
Jób 34,14.
Ha visszavonná a fuvallatát, és ha visszaszívná a leheletét
Ezék. 37,9 és 14.
Ekkor így szólt hozzám: "Jövendölj az éltető leheletről, jövendölj, emberfia, és mondd az éltető leheletnek: Ezt mondja az Úr, az Isten: Gyere elő a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek."
Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem - mondja az Úr
1. Kor. 2.14
Lelki ember nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, hiszen ostobaság neki. Nem is ismerheti meg, mert szellemileg vizsgálhatók meg.
1. Kor.3,1
Veletek azonban nem beszélhettem úgy, mint szellemiekkel, hanem csak úgy, mint húsból valókkal, mint Krisztusban lévő kiskorúakkal
1. Thess. 5,23
Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, egész valótok, szellemetek, lelketek és testetek feddhetetlenül őriztessék meg Urunknak, a Krisztus Jézusnak megjelenésére (megérkezésére).
A thessalonikai levél futólagos egyidejű említésén kívűl a többi hely nem teszi meg, viszont a thessalonikai levél megemlítését nem nevezném a biblia emberi részeinek az antopológiai felosztásnak, teljesen elégtelen információkat jelentenek ahhoz, ha valaki ezekből szeretné az ember felépítését meghatározni.
Ahhoz nyerhet valaki ezekből igazolásokat, hogy a saját felosztására azt mondhassa, hogy lám a Biblia is beszél róla.
A nesemával kapcsolatban tipikus példáját mutatod a Biblia belemagyarázásának.
Irgalmatlan hosszú és kitartó íráshivatkozásokkal mindenképp be szeretnéd bizonyítani, hogy az Éden kertben az élet lehellete az valójában szellem, de nem is az, hanem személyiség vagy inkább szellemi szintű lelkiismeret. Olyan igehelyekre hivatkozol, amelyek a különböző szóhasználatokat a helyi történet értelmezéséhez szabják, és sokszor egymásnak is eltérő módon fogalmazzák meg.
Az emberi tulajdonságokat csoportosítod különböző részekre, és ezekhez használsz bibliai igehelyeket, ahol csak szó esik róla.
Például. Egyáltalán nem kapcsolódik a személyiség képe a nesemához (ahogy Tamással együtt álííthátok), annak alapján, mert találtatok egy olyan igét, hogy az "Úrtól való szövétnek az ember szelleme, aki megvizsgálja a szívnek rejtekét". Azért mert egy szellemi tevékenység végez hasonló dolgot egy egyéb szellemi tevékenységgel (lelkiismeret), még nem kapcsolható egy harmadik lényeggel (személyiség). Mintha a személyiség egy különálló valami lenne.
Attól hogy a nesemát egyszer szellemnek, egyszer pedig a szellem megnyilvánulásának nevezed, egyszer pedig a személyiség megjelenítőjének, később egyenesen a személyiségnek, még nem fogsz engem megkavarni. Ezek ugyanis egymástól különböző dolgok, sőt tulajdonságok, hiába szeretnéd egy szóval nevezni, hogy a szó értelmét mindhátrommal bizonyítani tudd.
A nefest pedig ami a történetben az élő lény megjelölésére szolgál, azonnal felhasználod az Édenkertben a lélek emberbehelyezésére. Holott nem funkcionál a történetben kétféleképp. És amikor a nefesről beszélsz, azonnal átváltod a nesema értelmét személyiségről szellemre, hogy magadat igazolni lássam. Jóllehet ugyanabban a hibába vagy, a nesema szóval is, mert több jelentése miatt felhasználod igazolásodhoz azt az értelmét is, amelyre egyébként is maga a környezet nem utalt, hanem csak a "lehellet" héber jelentésére. Ezenképpen a nesemát amikor a történetben lehelletnek használják, a nesemá szó miatt a szellem belehellésével is azonosítod, pedig arról nem szól a történet. Olyan ez, mint amikor kimegyünk körtét szednia fáról és mire hazaérünk már villanykörte lesz belőle a kosárban, mert ugyanazt a fogalmat használjuk különböző jelentéssel.
Az Édenkert történet nem az élet lehelletének magyarázatára adatott, hiába szeretnéd arra felhasználni. Hanem az ember teremtésére. Amikor egy lényegtelenül kezelt (magyarázatlan) szavakat emelsz ki lényegesként feltüntetve (mintha ott lenne magyarázva) megtévesztő módon használod fel. Ha az Édenkert történetben lényeges lettek volna a teremtett ember antropológiai jellemzői, akkor arra külön leírást adtak volna, és máris a szellem, lélek, test mibenléte el lett volna döntve.
Miért nem indulsz ki a valóságból, mint a hiányos információkkal rendelkező Bibliából? Azt gondolod, nem tudja Isten kiegészíteni azokat a dolgokat, amelyek leírása és magyarázata nincs benne a Bibliában? Például egész okfejtésedben a szellem tuljadonságának a lelekiismeretet, meg talán a halhatatlanságpt emelted ki. A legalább olyan lényeges gondolkodást, meg a megismerést, meg a megértést, meg a képzeletet meg sem lehet említeni? Az nem is létezik? Vagy akkor az nem is "szellemi"? Vagy a Biblia nem ír róla talán?
Ugyanígy a lélek vagy lelki dolgokat is teljesen félreértelmezed, egy ösztönös, érziki szintre alacsonyítod, amelyek valójában a test tulajdonságai és kifelejtődnek az érzelmek. A test mint olyan teljesen felesleges, csak hús meg csont. Minden emberi felosztásod teljesen le van alacsonyítva, csökkentett tulajdonságokkal, és ezt nevezed antropológiának.
Nagyon elvarázsolod magad ebben a hármas körben, és a sokkal fontosabb különbségekre elfelejted a hangsúlyt ráhelyezni. És törekvésed másik hibája az, hogy folyamatosan elhatárolást teremtesz ezen részek között az emberben, így megbontod a benne levő összhangot, ellentétet, negatív értékeket hozol belőlük létre, pontosan úgy, ahogy Pál ezt megtette. Gondolj arra, amikor a nesemát az ember "valódi lényegének" nevezed, ez pontosan azt jelenti, hogy maga az ember viszont semmi, lényegtelen, megvetendő.
Nézd meg ezt a rendkívül nyakatekert kijelentésedet:
Így az embernek olyan lett a személyisége, hogy van benne egy nefes, azaz egy lelki- és ösztöni élet, s van benne egy szellemi szintű lelkiismereti élet, ami gyakran bizony a lelki és ösztöni élettel szemben hat, mivel nem csak a lélek, az értelem vagy az ösztönök alapján akar cselekedni, hanem csak akkor, amikor az egész emberi bensőt, szívet megvizsgálta
Mit látni belőle? Megteremtetted azt a meghasonlást az emberben amit éppen megemlítettem az előbb, vagyis szembefordítottad a szellemi szintű lelkiismeretet a lelki-ösztöni élettel. Mivel én tudom, hogy a lelkisismeretet lehet befolyásolni az elvárásokkal, hiszen többnyire azok alapján értékeli sokszor az ember hibásnak magát, de mivel fölé helyezted minden egyéb belső indítéknak, ezért kiszolgáltattad az ember egy olyan (írástudói) írányításnak, amely értékek és teljesítések elvárásával fogja szabályozni a kézbe vett hívőt. Ez egy nyakatekert mondat, hogy ne értse a hívő, de az eredmény végül a hívő kiszolgáltatása az írástudóknak.
ja hát nem akarok zararni szerintem az ilyen nyelvi logikai értelmezés ...ugye nem az igazi:-)
az én exmániám ezügyben hogy de miért mondta az ALMA:-) után hogy ime az ember olyan lett mint közülünk egy, jó-nak rossznak tudója...
mert ez logikailag teljesen kilóg a szokásos értelmezésből...
1. A vízkeresztségről írtam János 3,5-7-et írtam elsődlegesen Jézustól, s a saját megkeresztelkedését csak megemlítettem. Erre Te ezt az igét elegánsan kihagyod, holott ott azt mondja Jézus, hogy
"szükséges Néktek újonnan születnetek víztől és szellemtől, különben nem mehettek be Isten országába."
A szükséges azt jelenti, hogy kell. Aki ezt felismeri Jézustól, s nem teszi meg, az nem mehet be Isten országába. Jézus szerint. Ez már több, mint a saját megkeresztelkedésének illendősége, mivel ez szükségszerűség, s kizárási ok Isten országából. Jézusnál amiatt volt csak illendőség, mert a bűntelensége miatt nem volt szükségszerűség, de a bűnös embereknek mindnek szükségszerűség!
Ne kerüld meg Jézus beszédét!
2. Az eredeti görög szöveg nem "meggyűlölendő, elveszejtendő életet", hanem lelket mond az alábbi helyeken:
Ebből sajnos Károli csak a Lukács 14,26-ot fordította "léleknek" - helytelenül. Szóval "Lukács nem vetette el a sulykot" e megfogalmazásában - ahogyan Te az eredeti szöveggel szemben döbbenetesen hamisan állítod, hanem Károli fordította rosszul ezt sajnos a többi helyen. Azaz kezdjél légyszíves hozzászokni ahhoz, hogy Jézus az Istenhez való megtérés előtti bűnös lélek megtérés után szükséges meggyűlöléséről, elveszejtéséről beszél mind az előbb általam idézett 7 helyen!
Ez van a biblia eredeti szövegében, csak az a kérdés, hogy elfogadod-e? Ha nem, az sem baj, de azt ne állítsd, hogy nem ez van ott!
Ehhez csak röviden, mert erről írok bővebben az előző írásomban.
Aszondod:
"A szellemet nem lehet lehellni, azt fel lehet ébreszteni, meg lehet eleveníteni."
Meg írsz Ezékielről, ismét csak "lelket" emlegetve - helytelenül, annak elenére, hogy leírtam már ezerszer az eredeti jelentést. Leírom erre a két dologra ismét cáfolatul:
"A négy szelek felől jöjj elő szellem, és lehellj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek. És prófétálok, amint parancsolta. És beléjük ment a szellem, s megéledtek, s álltak lábaikra, felette igen nagy sereg." (Ezékiel 37,9-10.).
Itt van előtted ezer+egyedszer, hátha megérted, hogy a biblia szerint bizony nagyonis lehetséges "szellemet lehellni". Na persze, ha szerinted ennek ellenére sem lehetséges, akkor az a Te dolgod, de légyszíves azt ne állítsd, hogy a bibliában az van, amit Te állítasz!
Neked mindent ilyen szájbarágósan és ezer+egyszer kell elmagyarázni, mire belátod, hogy nem a biblia fogalmi képével azonos a sajátod!?
Mikor veszed már észre, hogy a fogalmi képeidet mindig illene előre megvizsgálni, s mellé mindig illene oda tenned valami ilyesmit, hogy
- "ez a fogalmi képem bibliai",
- "ez nem bibliai, mert nem értek egyet a bibliában írt fogalmi képpel".
Mert a szellemről alkotott fogalmi képed nem bibliai.
- Szóval Máté szerinted "kiszínezte" Jézus szavait,
- az összes apostol Pál által félrevezetettként írt erről,
- Zakariás és Ézsaiás butaságokat beszél egy minden néppel új szövetségben vérrel eltörölt bűnöket emlegetve, és
- Jancsi bácsi a Jelenések megírásakor meg csak képzelte a "mennyei véneket" és persze a szavaikat, s gondolom szerinted emiatt az egészet!
Ez az ámokfutásod döbbenetes!
Ha nem értesz egyet a bibliai képpel, akkor mondd azt, de azt ne állítsd, hogy a bibliában nem arról van szó, amiről Pál ír Jézus vére és a bűnbocsánat kapcsán!
Mert a bibliában e kérdésben
- Máténál Jézus arról beszél, amiről Pál,
- az összes apostol azt állítja, amit Pál,
- Ézsaiás és Zakariás azt állítja, amit Pál,
- János azt állítja a leveleiben és a Jelenések könyve elején, amit Pál,
- és a bizony létező "mennyei vének" is azt állítják, amit Pál.
Az a bibliai, amit Pál mondott, és az a nem bibliai, amit Te mondasz erről!
Monddtehát azt nyugodtan, hogy a biblia erről szóló írásai tévednek, de ne állítsd azt, hogy a Te látásod a bibliai!
