Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Nos evvel az erővel bármely írói műre érvényes megállapításod!
Tehát neked nem lényeges, hogy vab é Isten, avagy nincs, hanem a lényeget abban létod, hogy egy biblia nevű könyvet úgy értelmezi e az embaer, ahogyan azt a kereszténység tarka-barka teológiái láttatják, hallatják, avagy hittetik? Mit kelljen egy vallási irodalmon megérteni? Azt, hogy színtiszta igazság?
Például az én nickemet már felhasználták mint tekintély, amelynek a nevében egy smst küldtek egy ismerősömnek, hogy döntésében befolyásolják. Mint ahogy Pál megtette Jézus nevében, vagy a hívők a szent könyveik nevében Pedig egyáltalán nem akartam befolyásolni abban az ügyben, és nem is szoktam smst küldeni senkinek. Általálban személyes kapcsolattal intézem az ügyeim.
Szóval sosem volt fontos a megértés, hanem a tekintély a lényeg, mert annak nevében már lehet befolyást alkalmazni.
A megigazulást nem én keverem össze azzal, hogy akik megigazultak, már hogyan lehetnének a bűn szolgái. Pál az aki kijelenti, hogy nincsen a megigazultakban bűn, nem én.
Én állandóan azt állítom, hogy a megigazulás egyedül az igazság megismerésének a folyamata, és nem lehet egy téves hit által arra eljutni.
Visszatérve Ábrahámra.
Létezik valóban egy olyan elméleti működés, amely minden különbözőség elmosásával azonossá tudja varázsolni az egymásnak ellentmondó dolgokat. Ez a hit egyik technikája. Ezzel a módszerrel azt is el lehet érni, hogy a Jézust megfeszítő gonosz gyilkos farizeusokból és papi fejedelmekből Isten szent küldöttei legyenek, akik a Golgota oltárán Isten parancsát teljesítve
elvégez(tet)ik a megváltás ceremóniális szertartását.
Pontosan az a teológia gyártás technikája, amikor értelem nélkül hit által kísérelnek meg értelmetlen dolgokat értelmesre varázsolni.
Tehát nem erről beszélek, és Ábrahám példáját véve elő Jakab igenis a Pál féle értelmezést próbálta megcáfolni. Egész biztos, hogy ismerte a Rómabeli leveleket és joggal háborgott Pál értetlenségén: "Te hiábavaló ember! Nem tudod, hogy a hit holt cselekedetek nélkül?"
A levelek közül talán Jakabé az egyik legértelmesebb levél.
Pál azt emeli ki, hogy Ábrahám nem cselekedetből igazul meg, Jakab azt, hogy cselekedetből. Miért nem nyitod ki a szemed? Szó szerint le van írva. Pont erről beszélek. Ez a te (és sokak fejében) ellentmondás. Mert görög fejed van, és bolodság neked egy ilyen ellentmondás. Nekem meg nem ellentmondás. Alkalmatlanná van téve a teológiagyártásra, de tökéletesen ép annak, aki élni akar vele.
Ne keverd össze a megigazulást azzal, mintha már nem is lenne bűn bennünk! János levele sokat ír erről.
Az, hogy a szavaiban jelen van és Te ezzel nem tudsz mit kezdeni, azt jelenti, hogy definiálni kell az első és alapvető fogalmakat, hogy tovább tudjunk menni, ne akkor derüljön ki, hogy mindannyian másra gondolunk, amikor már egy hónapot venne igénybe a tisztázás.
Sajnos a ráció hiányzik....., hisz senki nem tudja egyáltalán, hogy melyek azok a nagyon híres Isten szavak, te bizton állíthatsz fel teoriákat????....., de ettől még messze az igazság! Az egy másik oldal, hogy a különféle vallási szervezkedések mit mércésítenek isteneiktől ihletettnek......, hisz azt sem tudják, hogy a valóságban él e.... Én a saját szavaimba élek, mint ahogy te is, no meg mások is...., de egy biblia nem attól élő, mert beszél, hanem attól, hogy az olvasókba gondolatokat inspirálnak!
Nem hirdethette nyíltan a zsidóknak a törvényellenesen hangzó tanításait, hiszen folyamatosan hamis prófétának nevezték emiatt. Mire föl engedi el a büntetéseket és nem tartja be a szombatot? Isten Fiának hiszi magát? Szóval voltak pontok, amiket nem lehetett azonnal, és nyíltan kijelenteni, hiszen a zsidók azonnal okot találtak volna Jézus megkövezésére, még mielőtt a keresztig eljutott volna.
Pál valóban beszél cselekedetről, de nem a megigazulás folyamataként.
Amikor a megigazulást befejezi:
Róma 5, 1:
Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által
már meg van igazulva, mint amikor bevesz valaki egy tablettát, vagy ostyát, és fejébe szállt az igazság.
Valóban érzi, hogy még nem stimmel valami, ezért elkezdi önmagát javítani:
Róma 6, 1-2:
Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bûnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?
Távol legyen: a kik meghaltunk a bûnnek, mimódon élnénk még abban?
Hupsz, a bűn egy füst alatt eltávozott, eleve lehetetlen abban élni. TÉVES. De az igazság már birtokodban van lehet vele harcolni:
Róma 6, 13:
Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bûnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek
Sokszoros probléma van ezzel. Az igazság azt tükrözi, hogy semmit nem jelent, csak a hitet, a hit nélküliséget tükrözi a bűn, attól függően hogyan döntesz vagy bűnös, vagy új életben járó. A keresztelkedéstől függ, hogy általmentél a halálból az életbe. Egyiknek sincs SEMMILYEN valós tartalma, az egész lezajlik hit által, hiszel, megigazulsz, megkeresztelkedsz és máris új életben járónak mondod magad aki a tagjait az igazságnak használja fegyverül, és még valójában SEMMIT NEM CSELEKEDETT! Az egész tulajdonképpen egyenlő a hit általi meghamisulással, és semmi különbség nincs közötte azon kívül, hogy az igazság fegyverét hiszi az ember a kezében.
Jakab többszörösen mást mond, és szigorúan ellene mond Pál elméletének. Ez látszik magának az Ábrahám példának az egész más megvilágításba helyezésénél.
Pál azt emeli ki, hogy Ábrahám nem cselekedetből igazul meg, Jakab azt, hogy cselekedetből. Miért nem nyitod ki a szemed? Szó szerint le van írva.
De amikor valódi cselekvésről kezd Pál beszélni, éppen olyan hibás elméletet ad elő, mint a hit általi megigazulás. A cselekedeteket a test és a szellem harcából vezeti le, ami a koria hellén filozófia téves gondolatmenetét tükrözi. Platón meghirdeti hogy a test az érzékiség otthona, a szellem börtöne és sírja, Pál egy az egyben átveszi a filozófiát, meghirdeti a test elleni harcot, és kijelenti:
Róma 6,12:
Ne uralkodjék tehát a bûn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az õ kívánságaiban
Kárhoztatni kezdi a bűnt a testben és megköveteli a szellem szerint való járást. Ezzel megalapozza a keresztény ember évszázadok óta tartó belső meghasonlását, örök küszködését önmagával, vágyaival, kívánságaival, és Pál filozófiája a szeretet helyett az önuralomban tetőzik. A sötétség, a balgaság és a gonoszság helyett hiábavaló harcba bocsájtja az "igazság fegyvereként odaszánt tagjainkat, amely legvégső célja a test indulatainak és kívánságainak a szigorú fegyelmezése (öldöklésről beszél!). Mert ha az igazság lenne a cél, akkor nem a test legyőzését, hanem az igazság megismerését tűzné ki célul, ahogy Jézus ezt meg is tette.
Kimaradt tehát az egészből a sötétség elleni harc, amely végül is a szellem, a lélek és a test valódi összhangját, egységét, ezzel a gondolkodás felébresztését, a megértést valamint a lélek örömét és a szeretetet hozná az életbe.
Pál filozófiájából egyenesen következik az igazság ismerete nélkül elsajátitott "igazságnak" nevezett hit szolgálatának a kényszere, amely nem eredményezhet az igazság ismerete nélkül mást mint a tévedések szolgálatát, tehát a valódi meghamisulás útját.
Lehetséges. Nincs is okom kétségbe vonni, különösképp, hogy sok karizmatikus tanítás igazán idióta bír lenni. Ám ez a logika tud lenni épp a csapda is, amennyiben ez a nyugati gondolkodásba beépült platóni fogalomalkotás logikája, melynek nagyon semmi köze a zsidó írások logikájához. Persze lehet elvetni az ihletettséget a görög gondolkodás számára való bolondság miatt, csak épp az ennek való megfelelést sosem vállalta fel egy írat sem, amit ma a Bibliában olvasunk.
Jakab korántsem Pál ellen írt, hanem Pál kiforgatása ellen, mely szerint, ha hiszel, akkor mindegy mit teszel, üdvözülsz. Pedig Pál nem ezt tanította, hanem hogy a kulcs momentum a hit. Ezt egészíti ki, ha akarod, pontosítja, ám nem ellentmond Jakab levele.
A kérdést nem tudod áttolni az eleve elrendelés vagy a szabad akarat filozófiai kérdésére. Ugyanis a kérdés területe másra vonatkozik, egyszerűen arra, hogy akik eleve félreértik a beszédeit, csak növelnék a nyíltságtól a hamis próféta jellegét Jézusnak, és minél előbb megkövezhették volna.
Tudom, hogy Jakab ezt mondja helyesen, hogy nem csupán.
Viszont Pál helytelenül azt mondja, nem cselekedetekből, tehát ingyért, tehát nem azt mondja olcsóért, vagy drágáért, hanem nem cselekdetekből, hanem hitből.
És mindkettő a maga véleményét egymásnak ellentétes következtetéssel, pont ugyanazzal az Ábrahám példával be is mutatja.
A nem Pál által írott anyagban persze előfordul a hit társítása cselekdetekkel. De Pál pont ezt tagadta meg, hogy ingyen legyen a megigazulás és nem cselekedetekből.
Nem értem miért akarod összemosni hogy mindegyik közülük egyformán ugyanazt mondják, amikor a különbség és ellene beszélés nyilvánvaló. Pál vér általi megigazulásról beszélingyen hitből, a többiek pedig cselekedetek általi megigazulásról beszélnek a hittel együtt.
NEM BESZÉLVE arról, hogy az összes levélíró nem is érti a megigazulást, mert mindegyiknél kimarad a megigazulás egyedüli lehetősége, ami az igazság megismerése, amely nélkül az egész törekvés csak a meghamisulás irányába mutat.
Pál nem értette az egész dolgot, azért beszél olyan pontatlanul, hogy a lényeg a szeretet által munkálkodó hit. Ugyanis a szeretet által tévhit is tud munkálkodni, amelyre viszont elfelejt rámutatni. Mert a hit által vezérelt embert, ha nem ismeri az igazságot csak a falnak tudja vezetni a kedves írástudó, vagy apostol.
Ne várd, hogy két mondatban beszéljek az eleve elrendelés és szabad akarat kérdéskörében. Van rá egy-két kövér topik. De röviden: Isten mindenhatóságát nem korlátozza az ember szabad akarata és az ember felelősségét nem veszi el Isten mindentudása (amiből következik az akarata - legalábbis a megengedés).
A kézrátétellel, sőt a kacsintással meg akartam világítani, hogy ugyanolyan módszerről beszélünk, mint amilyen a lehhelés, vagyis a szellem mindkét esetben nem a módszer függvényében tölti be az embert.
Az Isten Szellemétől való újjászületésről beszélt Jézus, de az nem a keresztségek függvénye. A szertartások csak emberi kiegészítések, amelyek jelezhetnek egy emberi szándékot a hajlandóságra, de nem kötelező és nem feltétele az újjászületésnek. Te helyezed a lényegtelenre a hangsúlyt, amikor az Isten újjászületésének a lehetőségét megkötötd ceremóniális fenntartásokkal. A víz és szent szellem keresztség egyetlen értelme az ember külső és belső megtisztításának igénye, de aki már külsőképpen tiszta, nem kell azt ismét vízben megfürdetni.
Nem az én értetlenségemmel van baj, azt hiszem ezt bebizonyítottam már párszor neked, hogy tudom, hogy mit beszélek. Fórumtársaknak szóló riogatásaidat természetesen nem tudom megakadályozni, de csak magadról teszel ezzel bizonyságot.
Én mindenesetre a továbbiakban is szívesen látlak.
Még mindig nem érted a hit és a cselekdetek kapcsolatának páli és Jakab féle azonosságát, egylényegűségét? Pedig erről is írtam már korábban Neked és Prklht-nek eleget!
Jakab nem azt írja, hogy"nem hitből", hanem azt, hogy"nem csupán hitből!" Óriási hangsúlybéli különbség - persze ebből Te csak a "nem" szót vastagítottad meg...!
Péter azt mondja, hogy a Jézusban való hitre jutás úgy lesz teljes, ha követi megtérés, vízkeresztség, bűnbocsánat, Szent Szellem keresztség. Ezeket "cselekedeteknek" nevezi, hitbéli cselekedeteknek (Apcsel. 2,37-38.). Jakab e cselekedetek nélküli Jézusba vetett hitet mondja kevésnek - helyesen. Hiszen e cselekedetek nélkül a démonok is hisznek Jézusban, de még sincsen üdvösségük!
Pál (és más újszövetségi szerzők is mindig) a Krisztusba vetett hitként a Péter általi cselekedetekkel együtt megalapozott Jézusba vette hitet mondják, a megtérést, megkeresztekedéseket s a bűnbocsánatot a Jézusba vetett hit mellé evidenciának veszik. Azaz nem a Jakab által jogosan nem elegendőnek mondott Jézus személyének sima tudomásul vételéről beszélnek, amikor Jézusba vetett hitről, mint üdvösséget biztosító hitről szólnak!
Mindennek a summája tehát az Pál szerint is, hogy a lényeg a "szeretet általmunkálkodó/cselekvő hit" (Gal. 5,6.). Az a hit, amelyik nem cselekszik a szeretet által, az nem ad üdvösséget szerinte sem!
Pedig mennyit írtam erről Neked és Prklht-nek, mennyit, de mennyit!
Hogyne lenne ellentétben. Teljesen elképzelhető, hogy Jakab, pont a Pál félékkel szemben küszködött a levelével. Lássuk a részleteket.
Pál Róma 4,2:
Mert ha Ábrahám cselekedetekbõl igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten elõtt
Jakab 2,21:
Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekbõl igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az õ fiát az oltárra?
Pál Róma 3,24:
Megigazulván ingyen az õ kegyelmébõl a Krisztus Jézusban való váltság által, Pál Róma 2,8-9
Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által; és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez;
Nem cselekedetekbõl, hogy senki ne kérkedjék. Pál Róma 5,9:
Minekutána azért most megigazultunk az õ vére által
Jakab 2,24:
Látjátok tehát, hogy cselekedetekbõl igazul meg az ember, és nem csupán hitbõl.
Jakab 2,25:
Hasonlatosképen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekbõl igazíttatott é meg, a mikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki? Jakab szándékosan nem hivatkozott a vér általi megigazulásra, mert nem az igazít meg.
a., Egyetértesz Velem ismét több dologban, de egyszerűen nem veszed észre.
b., Megkerülöd az igei példák tartalmát.
c., Nem értesz engem.
d., Te "színezed ki" Jézus meg mások szavait, s nem azok Jézusét.
e.,
Ezeket a módszereidet, felületességedet megelégeltem.
2. Azt mondtad a 1560-ban, hogy "szellemet nem lehet lehellni". Erre írtam két példát a bibliából, egyet Ezékieltől, egyet pedig magától Jézustól. Erre Te ahelyett, hogy azt mondanád, hogy
"bocs, tévedtem, igazad van, a biblia ezt valóban lehetségesnek mondja" -
inkább elkezdesz más bibliai szellem-átadási módozatokat (pl. kézrátétel) felemlegetni teljesen feleslegesen, hiszen nem azokról van szó, hanem az eredeti állításod igaz, vagy nem igaz voltáról!
Ez nem korrekt magatartás, hiszen nem a kézrátételről volt szó, hanem a szellem lehellés által való átadásáról. Az pedig lehetséges a biblia és maga Jézus szerint, s ezt kellene elismerned, s nem terelni a témát másfelé a sima elismerés helyett!!!
Ez nem korrekt, s ebből az inkorrektségedből is elegem lett, mert csak vitaképtelenné vált emberek sajátja ez, akkor, amikor egyenesen ki kellene jelenteniük, hogy bizony - tévedtek!
3. Nem én "írattam elő ilyen szertartásszerűre" a vízkeresztséget, hanem Isten, s a küldötte, Jézus. Emiatt azt is megkeresztelték utólag víztől is az apostolok, akiknek előszörre máris Szent Szellem keresztséget sikerült venniük (Kornélius házanépe). Amiatt tették ezt, mert Jézus azt mondta Nekik, hogy szükséges nékik víztől és szellemtől újjászületniük, s így keresztelniük később minden népeket.
Te azonban ebből "minden napos vízkeresztség a fürdőszobában" szintű viccet csinálsz, ahelyett, hogy elismernéd, hogy Jézus valóban a víztől (és szellemtől) való újjszületést szükségesnek tartotta mindvégig a szolgálata során (hiszen Ő is keresztelt vízzel a tanítványai révén végig! Ján. 4,2.), és utána is a követőin, tanítványain keresztül.
Ez ismét a lényeg megkerülése, ismét a másik véleményének semmibevétele. Ez sem korrekt magatartás, nem ezt érdemlik a Neked írt érdemi vélemények, hanem valóban érdemi választ. Ebben az esetben ez ismét a tárgyi tévedésed elismerését jelentette volna, amire Te láthatóan képtelennek bizonyultál!
Én néhány napja már megírtam, hogy elköszönök a topikodtól, azaz meghagylak másoknak. Ezt most meg is teszem, de ezekre a tanulságokra figyelmeztetni fogok majd később még egy-két embert (mint álomhajóst és malachy-t tettem korábban), ha érdemben próbálnak majd Neked írni - szintén esetleg az értetlenséged falaiba ütközve. Amely már legendássá érett itt a fórumon...
Márk 4,11-12 11. Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek, 12. Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.
