Rokonságba hozható ezekkel a szökevény, mint szakadár értelmezés szerint. Szökni ugyanis annyit tesz, mint elszakadni valamitől. Akár a földtől hirtelen, ha a szökken szóalakot vizsgáljuk. Egyébként is a sza/sze kezdetű gyökök, hirtelen, heves mozgast fejeznek ki.
Nem nagyon tudni hogy lett volna nekünk "kajszár" szavunk. Egyedül tán egy palóc kis falu neve volt ilyen, de az is azért, mert egy SZÁR-az völgyben feküdt. Mert a SZÁR szó régen még a kopár, száraz melléknévi jelentésű szava is volt.
'KASZÁR szavunk viszont volt és mi is meg a törökök is nép/törzs megnevezésére használtuk. Ennek már lehet hogy van köze az ezt időben bőven megelőző császárság fogalmához. De ez a "KASZA" lehet az eredeti, amit a latin CAESA írt át. Aztán akár C vagy akár K hanggal kezdődik ez a szó, nagyságrendekkel több a J nélküli hangalak. Tehát inkább néhány helyen került bele egy J, mintsem majd az egész világ kiszedje azt belőle. Ergo J nem volt eredetileg.
A sumer ékjel olvasatok egy igen ingatag terület. nagyjából annyiféle kiejtés és jelentés létezik, ahányan a témával foglalkoznak kis túlzással. Labat is volt annyira korrekt, hogy kiemelte azt hogy a műve inkább irányjelző, mintsem vitathatatlan tudományos tény.
A hangutánzás hangjainak száma leginkább a megnevezni kívánt jelenségtől függ, de azt már megfigyeltem, hogy igen gyakran eleve 3 hanggal történik ez meg...
"De nem ott bontandó a szó, nem CSÁ--SZÁR, hanem CSÁSZ-ÁR. így helyes."
A bontást értelemszerűen kell megtenni. A császár eredetileg kajszár. Ennek bontása kaj-szár.
"És legfőképp SZÁR-mazás az aminek köze van a SZÁR szóhoz, semmiféle vezetőt nem jelent."
Igen a származás kifejezés is ezt a gyököt használja (családfa).
A szár a növénynek is a vezetője. Valószínűleg ezért van vezető, király jelentése a sumerban/akkádban. Néhány mezopotámiai király nevében is megtalálható.
Labat szótárban egyik jelentése: SAR (saru): totalité, magyarul: teljes, dSAR: la dieu: az Isten. SAR-SAR disputer, discuter: küzd, harcol, ill. megbeszél, megfontol.
Jól láthatóan 'vezető' tulajdonságok vannak felsorakoztatva a szó jelentései közt.
"És hogy miért épp a "KASZ"-A a mezőgazdasági szerszám hangsora ?... Szerintem csak meg kell hallgatni ezen cselekmény elvégzésének a hangját,"
Attól függetlenül, hogy vannak három- vagy többhangú hangutánzó szavaink, a hangutánzás max. egy- két hanggal kezdődött. Ezek a hangok jelentették azt a tárgyat, vagy eseményt, mely ezt a hangot kiadta. Később, mikor már rendelkezésünkre álltak ezek az egy-két hangból álló "fogalmak" lehetett ezek összerakásával (szóösszetétellel) újabbakat kreálni.
"A változást tagadtad, vagy mi... Pedig a példa is mutatja: kajszar - csezáre."
Alapvetően tagadom. Bizonyíték rá, hogy a változás - ha volt ilyen - nem történt meg mindenütt, ellenkezőleg, többségében megmaradt az eredeti forma. Ez pedig arra enged következtetni, hogy nem törvényszerűek a hangváltozások.
Egyébként nem az eredeti latin nyelvben történt a változás, hanem más nyelvterületeken, ahol nem a latinok beszéltek, hanem saját nyelvükkel párhuzamosan használtak valamilyen célra (egyházi közös nyelv) vagy egyszerűen átvették, és egykori sajátjukkal keverték (új latin nyelvek kialakulása a provinciákban).
Mátyás levelében azt írja könnyű lovasairól „quos husarones apellamus", vagyis „akiket huszároknak nevezünk", ez volt hadseregének elit-előkelő fegyverneme. Ezt a nevet vették át az egész világon a magyar huszárnak Európában, sőt Amerikában is átmásolt típusára. De már a 15. század elején is találunk magyar földön „Huszár" családneveket eredeti okiratokban. A huszár fogalom tehát már régen megvolt, ezt valószínűleg szintén nem a déli szomszédoktól vették át!
azaz se nem Mátyás, se nem a szlávok nevezték el őket.
1: De nem ott bontandó a szó, nem CSÁ--SZÁR, hanem CSÁSZ-ÁR. így helyes.
2: Egymást követő hanghármas jelentéstartalmú gyök is lehet, de gyakran meg semmi köze hozzá, mivel a hanghármas nem önálló egység csak így adódott össze éppen a hangalak . Példák:
A-PÓK-A szóban ne keresgéljünk PÓKokat, mert nincsenek benne. Vagy a BE-TŰZ szóban sincsenek TŰZEK, nem célszerű ezt a hanghármast itt tűzként értelmezni.)) Ha valakinek túljárnak az E-SZÉN, akkor ott se keresgéljünk barnakőszeneket. Aki MA-GÁZ valakit, az "MAGasít " úgymond, és semmiképpen sem arról beszél, hogy a mostani napon MA GÁZ szabadult el.)) Nagyon nem mindegy hol bontjuk a szavakat fel, és tényleg van hogy egy hanghármas gyakran nem ugyanaz, mint az önálló hanghármas önálló jelentéssel... Nagy különbség.
3 : A SZÁR a sumerben is épp ugyanezt, illetve hasonlót jelenthetett, épp ezt igazolja amit írsz te is, hogy fát és növényt is jelentett náluk. Persze hiszen SZÁRuk van a fáknak és növényeknek. És legfőképp SZÁR-mazás az aminek köze van a SZÁR szóhoz, semmiféle vezetőt nem jelent. Az egy valaki által odaképzelt hülyeség utólagosan, ne higgyünk el minden butaságot ! A szavak nem évezredekkel később visszamenőleg kapják származtatott jelentésüket, mert X és Y épp mit fantáziál bele utólag, Arra kell rájönni mi volt a kimutatható és valódi induló jelentése. Ami tegyük hozzá, nem mindig egyszerű, mivel bizonyos szavak jelentéstartalma idővel változhat + ott van még az is hogy néha csak akkor értjük meg a szót, ha ismerjük a történeti hátterét is a ki tudja mikori időkből. Aki nem tudja hogy HÚSZ lovaskatona kellett X telkenként anno, az nem fogja érteni a HUSZÁR szavunkat például. És akkor azt hiheti hogy igaz a "szerbhorvát" jövevényszó magyarázat, ami nyilvánvalóan baromság, mert a HÚSZ számjegyből van az egész + ÁR képző, itt sincs SZÁR, HÚSZ+ÁR van.
Ja és a sumer királylista úgy nagyjából 150 nevéből mindössze 3 db az, amiben szerepel a SAR, azaz 147 esetben környéken sincs efféle kifejezés. Ha "vezetőt" jelentene a szó, akkor sokkal gyakoribbnak kellene lennie az ominózus nevekben. De csak 150-ből háromban van.
4: igen, az A KÉS, de még jobb a KASZA(b) értelmezése, és valóban már magát a KASZA szót/ KASZ gyökünket jelentheti. SZAK--KASZ nálunk összetartozóak : SZAK-ít, SZAK-asz, fordítva KASZ-ás, KASZ-ab. Azaz a KASZ lehet az eredeti forma, "ka-j-sz" dologba valahol valaki már becsempészett egy elvileg nem odavaló J hangot, de sok helyen ma is J nélkül van ez meg.
És hogy miért épp a "KASZ"-A a mezőgazdasági szerszám hangsora ?... Szerintem csak meg kell hallgatni ezen cselekmény elvégzésének a hangját, sZAK-ítás, KASZ-abolás hangját, és nagyjából ez meg is magyarázhatja az egészet. SSZZ-KSSZ-SSZZ-KSS, ilyesmi a kaszálás hangja, függ erőtől, hogy csapjuk bele, de valami ilyesmi lesz.
SZAK-KASZ szakít--kaszabol--- eredménye SZAK-KASZ-olt dolgok, én azt mondom hangutánzó a legősibb eredete...
Elméletben nem zárná ki egymást hogy a 2 dolog megférhessen egymás mellett persze. Vannak olyan 2 gyökből álló szavaink, amelyek írásban ugyanazon hanggal jelöli meg az első gyök utolsó hangját, ami egyben a második gyök kezdőhangja is. Van ilyen.
De itt CÉZÁR/CSÁSZÁR esetében nem erről lehet szó, a méltóságnevekhez sehogyan sem köthető CAESURA már vágást/metszést jelent, a szótő CAES (KÉS/KASZA) + képző, mint a magyarban ismert szó végi csisz-ÁR vagy épp a husz-ÁR esetében, ezeknél sincsen szó SZÁR-ról, egy --ÁR képző van a szó végén.
Meg egy méltóságnév sok esetben máskor sem közösíthető nevében "felmagasztalt vezető" jelentéssel, egy PÁPA szó is a PAPA szóból származtatható egyszerűen, vagy egy ezredes nevében sem ilyen van, hanem épp itt most egy számnév az, ami esetünkben az ezer...
"A CÉZÁR illetve a CSÁSZÁR szónak semmi de semmi köze nincsen bármiféle SZÁR dologhoz,"
Csak észre kell venni.
"A "CAESAR" dologban a szó végi "AR" egy képző már, a "SAR" itt nem önálló entitás, pusztán egymást követő hangok sora."
Az egymást követő hangok sorának jelentése van. Azért készültek. Fölöslegesen egyik nyelv sem rakosgat egymás után jelentés nélküli dolgokat. Miért is tenné?
"CAESA: levágott szénné égetett fák"
Meglehetősen naiv és logikátlan azt gondolni, hogy a szó alkotója csak úgy, hasraütéssel rakta a szó elemeit (gyökeit, hangjait) egymás után.
A SA(R) végződés jelentésében is megegyezik, mivel sumer jelentésében fát, növényt is jelent, (nálunk is!!!) és összeköthető a vezető, király jelentéssel, hiszen a növény SZÁRa a növény "királya", vezetője. Nem véletlen, hogy néhány szláv nyelvben az uralkodó címe: CÁR, azaz SZÁR. CÉ nélkül.
Az előtagról (CEA, vagy KEA, azaz KA) később...
"Amúgy mi is ismerjük a "kasza" és a "kaszás" családneveket, így talán mások is tehették ezt."
Ez már jobban hangzik, mert a CEASA eredetileg 'K' hanggal KEASA, s ez már kísértetiesen hasonlít a KASZA szavunkra.
Csak itt megint szembetaláljuk magunkat azzal a kérdéssel, hogy miért pont ez a hangsor jelenti ezt a mezőgazdasági szerszámot?
Mert ugye, a kaszával a száras/szálas terményeket szokás vágni, így a SZÁ(R) (ceasar) joggal található a szó végén.
A K(A) gyök pedig valamilyen keményebb, erőteljesebb dologra, cselekvésre utal. Lásd KAp, KAvics, KOtor, KUtat, ...
Minden esetre a CÉZÁR a legtöbb nyelvben KAJSAR, vagy ehhez nagyon hasonló hangzású.
A KAJ gyök a KA keményebb jelentését lágyító J hanggal van kiegészítve.
Nálunk is ismert a KAJ gyök, hajlott, görbült jelentéssel: kajsza, kajla, kajlik (hajlik) kaján, kajcsos, kajmó, de hangos zajt, erős, kellemetlen - a megszokottól eltérő "elhajló" - hangot is jelent: Kajabál, kajdol (gajdol) ill. kitartó keresést, kutatást: kajtat.
Azon el lehet gondolkodni, milyen kapcsolat van a kínai KAJ gyök 'békés', 'örömteli', 'harmonikus' jelentésével. Minden esetre a hajlékonyság a békesség feltétele, velejárója, és el is tér (hajlik) a megszokottabb harciastól.
Arra nem tudok választ adni, hogyan lett a latin K hangból a rómaiaknál C hang, ez legyen a nyelvészek dolga...
A CÉZÁR illetve a CSÁSZÁR szónak semmi de semmi köze nincsen bármiféle SZÁR dologhoz, sőt még semmiféle méltóságcímhez sem. A "CAESAR" dologban a szó végi "AR" egy képző már, a "SAR" itt nem önálló entitás, pusztán egymást követő hangok sora. A titulus már egy létező személynévből született meg, olyan ez mint mondjuk ma a BÉRES CSEPP. Nincsenek nagyurak, vezetőszárak a szóban, meg semmiféle felmagasztaló dolgokat és istenítő jelentéseket se vadásszunk a kifejezésben, nincs ilyen benne. Tényleg nincs itt pátosz.
CAESA: levágott szénné égetett fák
CAESURA : vágás, metszés ------ ilyenre való eszközök például a KÉS/KASZA .[ És ez véletlen.)) ]
CAES-pes : gyep, pázsit ------- amit úgy is szokás hívni hogy KASZ-áló. Hát igen. Már megint....
És akkor jöjjön Julius emberünk, és nézzük mi köze lehet ehhez az egészhez. Elég sok lehet. Amúgy mi is ismerjük a "kasza" és a "kaszás" családneveket, így talán mások is tehették ezt.
Kiváltképp, mert korabeli leírások szerint Julius nem hagyományos módon született, hanem ki kellett vágni, és erre van is egy ismert kifejezésünk: CSÁSZÁRMETSZÉS --------- ezáltal a neve, ki kellett nyesni, vágni , KASZA-bolni. És ezt Ezt ma félig-meddig legendának tartják, de én meg azt mondom ez mindent megmagyaráz , választ is kapunk ezzel az egészre. De ez a történetírójuk is szerint is valós, csak ő nem említi meg hogy ez a szó miért is "K" hangos dolog eredendően.))....
Ugyan már, futószalagon írom egymás után a latin nyelvben meglévő, de már magyarul toldalékolt és ragozott szavainkat sorozatban, és ezt még folytatni fogom továbbra is, mert olyan mennyiségben látni hogy átírt magyar szavak/kifejezések "rejtőznek" ott. Sőt, példákkal tudom igazolni hogy egyazon szavunk "odaát" több hangalakban is létezik. Akkor vajon melyik volt a jellemzőbb átadás-átvétel irány... A kérdés költői.
Elváltoztatott magyar szavak tömegei vannak a latinban (is), de ez persze az ógörögre is igaz. Nem náluk épültet ki a gyökből a szavak, ők mindössze használják. Ráadásul egyazon szavunk többféle átírásban is megvan gyakran, ezek egyértelműen az ott történt módosításokról árulkodnak.
A KÖR szavunk K hangos és mi így is ejtjük, mert így is kell. De ők C-re írják és SZ ejtik ki .)) akkor vajon ki vette kitől?.)) Ugyanis nem kerülhetjük meg azt a tényt hogy ők ezt SZ hangon ejtik ki .
A SZOR-SZÖR meg a magyar nyelvben többszöröző és SZORzatértelmű szavak gyökere, toldalékként is így viselkedik, ennek nem a körhöz köze nyelvünkben.
CIRCULUS , ami a KÖRKÖRÖS szavunk, így ejtik : "szörkjulusz" Egyik kör SZ hangos, másik már K ))
Nincsen következetesség. CURVUS : görbe, görbített, ívelt, ívületes ---- Ez is körértelmű szó, magyarul pontosan ez a KÖRÍVES szavunk. Ezt "kurvusz" ejtik már ki. Angol kanyarnak is KÖRÍVE (CURVE) van. Magyarul érthetjük, mert ez a mi összetett szavunk ragozva. Ők legalább kiejtésben megőrizték az eredeti K hangot.
De egyébként egy kezdőhanghármas a latin nyelvben a legtöbbször nagyon nem összefüggő és egy dolog gyöke/szótöve. Egy kezdő C hang lehet náluk egy eredetileg "C" hangos dolog. Lehet náluk egy eredetileg "K" hangos dolog. Lehet náluk ez egy eredetileg "SZ" hangos dolog. Lehet ez épp egy eredetileg "CS" hangos dolog is. A magyar nyelv meg ahogy írja, úgy is ejti ki a hangjait (ha lehet)
De egy "COP" hangalak mögött is teszem azt minimum 4 szavunkra ismerhetünk rá, épp melyik szó kerül elénk. Van mikor KÖT, van mikor CSAP, van amikor KAP, van amikor ez a KÉP . Ezek kimutathatóak. És ez itt 4 teljesen más dolog, és mégis egyetlen hangalak mögé "van berakva" . Ezek és példák sorai bizonyítják hogy valamikor régen tömeges átírása valósult meg a magyar szavak hangalakjainak. Sok ilyen példa van még, rajta leszek a témán továbbra is, de különben aki meg akarja ezeket látni az meg is fogja ezt idővel szerintem...
Persze a kínai 'kaj' jelentése egyáltalán nem biztos, hogy összefügg a császár/cézár szó első tagjának jelentésével, és ez a betű csupán a kiejtése okán lett a Cézár, azaz kajszar szó első betűje a kínai nyelvben...
"Akkor döntsd már el, hogy a kajszar, vagy a csezáre az eredeti..."
Nem nekem kell eldönteni, de ha már erre kértél, én a kajszar-ra tippelek.
Bár a Cézár egy római családnév, (lehet etruszk eredetű is) nem lehetetlen, hogy valamilyen vezető poszt gyakorlása miatt kapta valamelyik előd. Erre utal a szó második tagjának (sar, szar) 'vezető', 'király' sumer jelentése. Nem mellesleg a szláv nyelvek egy részében is ez a hangalak maradhatott fönn: CÁR (SZÁR)
A legtöbb nyelvben a kajszar valamilyen változatával találkozunk. Még a kopt nyelvben is! (kajszar)
De van más bizonyíték is!
A kínai nyelvben a császár = kǎisa
Viszont saját császáraik nem ezt a címet viselték, hanem egy uralkodó Csin Si Huang-ti nevéből eredően a huang-ti, császári címet.
Ebből az következik, hogy ők átvették a kǎisa megnevezést, és nyilván eredeti formájában.
Mit jelenthetett ez a szó eredetileg?
A szó két betűből áll, az első jelentése: békés, harmonikus, örömteli. Ezt összeolvasva a második tag (SZÁR) jelentésével, akkor a békés uralkodó/vezető titulushoz jutunk. Könnyen lehet, hogy a római családnévnek ez volt az eredete. Megj.: Az etruszk uralkodók nem a hódításaikról voltak híresek... Így a római családnév etruszk eredete komolyan vehető.
"Egyáltalán nem hihetőek azok a leszármazási vonalak amiket felállítanak."
Nem a részletekben kell elveszni, mert azokban a tudósok sem értenek egyet éppen a hiányos, és kevés számú lelet okán, hanem azt a vonalat kell nézni, amely már nyilvánvaló:
Senki nem vitatja a morfológiai változások folyamatosságát, ezen belül az agytérfogat jelentős növekedését, az életforma megváltozását.
Ez pedig mindenki számára világossá teszi, hogy a beszédnek ezen folyamatokkal kölcsönhatásban kellett kialakulnia.
"Mert egy antropológus ezt állítja anélkül, hogy bármi tudása lehetne a korabeli faji viszonyokról."
Ha Te is beleásnád magad a témába, biztosan megváltozna a véleményed. Senki nem állítja, hogy mindent tudnak, de az alapvető kijelentésekhez már eleget.
Jó, de egy valamit azért tisztázzunk itt: magyar nyelv nem vett át itt semmit ! Mert a KÖR az egy magyar szó, és a képzetei is azok. A latin nyelv vette át és módosította el többféleképpen is az eredetit. Az eredetit ami magyar. Az pedig a KÖR, azaz K_R mert KER, KOR és stb. formákban is ugyanaz a lényege egy KERék, vagy KORong szóban .
A magyar nyelv legfeljebb "visszaveszi" a latinban már elmódosított eredeti magyar kifejezést. Attól még a magyar az eredet...
Szerintem ez nem hangváltozás, hanem eredeti hangalakok. Más a szó jelentése, ha megváltozik benne a hang, még akkor is igaz ez, ha a jelentésükben hasonlók.
Más nyelvekben konzekvensen más hangokból rakták össze a gyököket, ezért tűnik a "csere" hangváltozásnak.
Pl. a latinban 10 oldalnyi szócikkből néhány:
CIRca = körül
CIRcus = kör, cirkusz
CIRcum = köré, körül,
CIRcino = kerekít, köröz
CIRcinus = körző
CIRclus = forgás, karika,
CIRcueo = (be)kerít
CIRculare = körlevél
CIRcularis = körkörös, gyűrűs
CIRculatio (kör)forgalom,
CIRcumatus = kanyargó
CIRcumcidó = körülmetél, korlátoz,
CIRcumflexus = görbült, kanyarított
CIRcumitus = körút, kerülőút....
Hangváltozásról akkor lehetne beszélni, ha a gyökökben korábban vagy az egyik, vagy a másik hang szerepelne csak, vagy egy adott nyelv más nyelvből más hangsorral veszi át a szót. Mi a latin gyökalakot használjuk a CIRka, CIRkusz, CIRógat, CIRkalmas szavakban és nem azért, mert hangváltozás történt a magyar nyelvben, hanem mert így vettük át ezeket a szavakat.
Ennek a CIR gyöknek a változata a COR, CUR, CAR, CER. Ezek közül is néhányat:
CORona = korona
CORono = bekerít, körülvesz,
CURa = gondoskodás,
CURalium = korál
CARcer = börtön
CARdo = ajtósarok, forgópont
CEReminia = körülményesség, szertartás,
CEReus = hajlékony
Megj. A "C" hang kiejtése a gyökökben különböző lehet C-K-CS). A latin kiejtést az Európában kialakult sokféle "nyelvjárás" miatt a 16. sz.-ban egységesítették, ezt nevezik erasmusi változatnak.
Az ókorban használt (restituált) kiejtés szerint a C mindig K-nak hangzott.
Miután az ókori latinban minden felsorolt gyök C hangja K hang, és csak az európai változatokban cserélődött más hangra, igazolja, hogy az "anya" nyelvben nem történt hangváltozás. Változás ott és akkor történt, mikor más nyelvterületek átvették a latin nyelv használatát és a kiejtést a saját szokásaikhoz igazították.
"A felállított "történet" pedig egyáltalán nem mesés, hiszen az újabb eredmények sem változtatták meg, sőt igazolták az alapgondolatot."
Egyáltalán nem hihetőek azok a leszármazási vonalak amiket felállítanak.
Túl kevés a lelet, azok is szétszórva térben és időben. A legnagyobb baj meg az, hogy roppant mód töredékesek.
Szó sincs biztos kor szerinti besorolásról sem, főleg úgy nem lehet szó arról, hogy megtalálnak Makapansgatnál egy ausztralopitekuszt, aztán találnak valamit Kelet-Ázsiában és azt állítják, hogy az ugyan az, csak másik kiadásban.
Mert egy antropológus ezt állítja anélkül, hogy bármi tudása lehetne a korabeli faji viszonyokról. Számtalan emberfaj létezett egy időben egy helyen. Honnan a fenéből tudhatná, hogy melyik futott zsákutcába és melyik vitte tovább a fajt és meddig! A formai hasonlóság ilyen esetben teljesen megtévesztő.
Egészen szürreális következtetéseket vonnak le a jóformán semmi alapján.
"Az ember evolúciójának lépcsőfokai fenekestül felfordulni látszanak."
Mondjuk inkább úgy, hogy kiegészült az újabb kutatási eredményekkel.
Ui. ezek az eredmények nem befolyásolják az ember (jelen tárgykörben az agy) fejlődésének tényét.
"Nem is lehet másképp, amikor alig néhány töredékes lelet alapján állítanak fel mesés történeteket"
Ma már több tucat lelet + genetikai vizsgálat igazolja az evolúcióról alkotott elméletet. A felállított "történet" pedig egyáltalán nem mesés, hiszen az újabb eredmények sem változtatták meg, sőt igazolták az alapgondolatot.
Írtam, hogy a CSŰR 1 az EREDETILEG gabonacséplőnek készült, és a cséplés hangja ilyen. Cséplő-pajtaként is ismert volt. Később a hely rendeltetése némiképp módosult, a hangalak megmaradt eredetiként.
A CSŰR másik meg a CZ-F "CSŰR2" szócikkében és a "CSŰRVÍZ" cikkében jól kifejti hogy miről szól. A tímár bőráztató vize volt ez, ergo CSORgós-CSURgós .
A CSÖRLŐ dolog csörgését a "2391'-ben indoklom, a takács csörlőjét évezredekkel előzi a láncos csörlő, ami bizony CSÖR-ög. Egyébként majd minden CSOR-CSER-CSUR-CSÜR dolog hangutánzó gyök a nyelvünkben.
A patak, forrás , egyéb vízfolyamok egyaránt csergedeznek, csörgedeznek, csordogálhatnak is, de a Mátrában is ismerünk olyat hogy CSÖR-gő patak, nyilván ez is a hangjából van.
A CSAP-CSÉP stb... gyök is hangutánzó, de némiképp más, hiszen az előbbi cS-RR hangok, míg ez utóbbiban meg nem véletlenül ott a P hang is a CS mellett...
"Ha nem egy gyök különféle változatáról lenne szó, akkor nem is lehetne szóbokrokról beszélni."
Dehogynem... A különböző, de legalább egy hagjukban azonos gyökök nagy biztonsággal rokoníthatók egymással a közös hang(ok) jelentése okán.
Így törvényszerű, hogy az esetek nagy részében ezen gyökök jelentésében is van hasonlóság.
Még akkor is van köztük rokoni kapcsolat, ha a jelentésük esetleg teljesen különböző. Pl a pirkad, piros szavak gyökében levő hangoknak a jelentése nem tükröződik a szó jelentésében, mert ezek a szavak a meglévő, 'tűz' jelentésű PIR gyököt tartalmazzák a tűz melegével, fényével, vagy annak színével való hasonlóság okán. Számos gyökünk ilyen és hasonló képzettársítás útján született, így nehezen fedezhető föl, vagy egyáltalán nem található jelentésükben rokoni kapcsolat.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az egyes hangoknak több jelentése is van, hiszen elődeink a dolgok által kiadott hangot utánozták, s ez szolgált annak a dolognak az azonosítására, azaz a megnevezésére. Pl a CS (+valamilyen magánhangzó) lehet a víz hangja, így jelenthetett vizet (csurog, csepeg, csermely), de az egymásnak ütődő lapos tárgyak is hasonló hangot adnak ki. (csap, csapó, csapda)
Ugye, a csermely és a csapda szavak jelentése nagyon különböző, semmiféle hasonlóság nincs köztük, viszont a CS hang és annak jelentése okán mégis rokonai egymásnak, mindkettő ugyanannak a gyökbokornak a részei.
"Megint figyelmen kívül hagyod, hogy a nyelvünk rendszerezett."
Nem rendszerezett, senki nem szedte rendbe, egyszerűen csak törvényszerű volt, hogy így alakuljon ki, hiszen a gyökökbe - mint az összetett szavakba - a jelentésük alapján kerültek az alkotók (hangok). Így akarva-akaratlan rendezettséget, következetességet mutat a nyelv(ünk).
"Nem egy ősi állapotot tükröz."
Helyesebben: "Nem csak ősi állapotot tükröz". Legalább négy jelentős és látványos fejlődési szint különböztethető meg:
1. Az egy-két hangú legősibb gyökök. Néhány kivételtől eltekintve (egy-két betűs szavak) toldalékok sokaságában fordulnak elő.
2. Az előbbiekből összerakott háromhangú gyökök. (Néhány toldalékként is szerepel.
3. Toldalékolt (valójában ezek is összetett ) gyökök, más szóval szavak.
4. Összetett szavak
Megj. Már a kéthangú gyökök is lehetnek összetettek (vagy toldalékoltak) ha a magánhangzó a saját jelentése okán (és nem a kiejtést segítőként) került a gyökbe.
"Ezek itt egyáltalán nem 1 dolog különböző "változatai" , hanem külön-külön épült szavak más és másból."
Bizony, bizony...
"CSŰR 2 : CSŰRlé, CSŰRvíz, ami CSERlé és CSERvíz is de még CSÚRVÍZ és lé is lehet olvasni ezt. Az egész egy VÍZközeli dolog, a CSURgó és CSORgó vízről szól."
Nem egészen... A gyök egyik jelentése a gabonatároló, a másik pedig csavar, elfordít. A vízhez akkor van köze, ha egy nedvszívó anyagot csűrünk, akkor kifolyik belőle a víz.
A CSERzés, CSURgás, CSÖrgés, megint más dolgok.
Mindben a CS hang a közös (az R-en kívül) ami ezen dolgok hangját utánozza. Lásd még: CSEPeg, CSAPkod, CSÁP, CSÉPel, CSIKorog, CSÍKoz,
"A CSÖR-LŐ elsősorban CSÖR-ÖG "
Mitől csörög? A kötél nem csörög. A cérna sem. A takács is csőrlőt használ, Ez egy cső(r), amire a fonalat felgombolyítja és teszi a vetélőbe.
