"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
Egy kis olvasnivaló azzal kapcsolatban, hogy a nagyhatalmaknak, pl. az USA, milyen képmutató, kétszínű vezetői voltak akkoriban, akik először még az egekbe magasztalták hazánkat, majd tüzet okádtak rá:
Masaryknak "sikerült Wilson elnököt és az amerikai államférfiakat meggyőznie a csehszlovák ügyről. Ennek egyik példája Theodore Roosevelt volt elnök pálfordulása. Theodore Roosevelt 1910-ben még ezt mondotta Budapesten, az Országházban:
"Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak múltjáért. Amikor Amerika még Európa méhében volt, Magyarország gátolta meg a barbárság elterjedését és őrizte a civilizált világ biztonságát. Washington népe csudálattal adózik az önök nagy, bátor királyai előtt. Nincs dicsőbb történelem, mint a magyar nemzet története. Én ismerem ezt a történelmet, nem tartanám magam művelt embernek, ha nem ismerném. A legélénkebb hálával leszek önök iránt, ameddig csak élek. Minden alkalommal szószólója leszek a magyarság ügyének. Rajta leszek, hogy mindig, mindenütt megkapják azt a tiszteletet, melyet nagy nemzetük megérdemel."
Hét év múlva viszont, 1917-ben ugyanez a Roosevelt így fogalmazott:
"A demokrácia nem lehet biztonságban, amíg ez az állam (Magyarország) fennáll. Az osztrák-magyar birodalmat szét kell zúzni, csak így szolgáltathatunk igazságot."
Nincs mit csodálkoznunk ezen, ha emlékezetünkbe idézzük a magyar képviselőház kiállását Franciaország ügye mellett az 1870/71-es német-francia háborúban. Akkor ezért a francia konzul nyilvános köszönetet mondott. 1919. február 28-án viszont Eduard Herriott szenátor, majd francia miniszterelnök, ugyanerről az eseményről azt állította, hogy a franciák ügye mellé álló képviselők akkor - csehek voltak!
"1870-ben cseh képviselők Prágában tiltakoztak Elzász-Lotharingia elszakítása ellen. Ez egyike a történelem legszebb fejezeteinek." Ez az arcátlan hamisítás Goebbels propagandamódszerein is túltesz.
Hasonló hévvel, hasonló eredménnyel működött a Párizsból szervezett román propaganda is. Köztudott, ezért fölösleges részletezni, hogy Romániának, jutalmul hadba lépéséért, Erdélyt ígérték. Meg is kapta."
"A román veterénok számára önnep Sepsiszentgyőrgy felszabaditésa és az ott élő románok is igy gondolják..."
Ők biztosan úgy gondolják, a magyarok meg nem!
Ha mindenképpen ünnepelni akarnak, akkor ünnepeljenek máshol, ne egy magyar városban!
"Románia a forradalom után nagyon is tiszteletben tartotta a magyarségot mondhatnám kivételesen jó helyzetbe került a romániai magyar kisebség elnyomésról butaság lenne beszélni."
Mégegyszer mondanám: az a számtalan eset, megnyilvánulás, stb., mind azt bizonyítják, hogy a román állam egy pillanatig sem mondott le az erdélyi magyarság végleges felszámolásáról. Persze világos, téged a tények sohasem zavartak...
"Antonescut nem szalonképes romániában..."
Hazugság a köbön!
Addig ugyanis, míg szobrai állnak ennek a fasiszta tömeggyilkosnak, addig Antonescu szalonképes Romániában!...
"Erdély visszakerülése Magyarországhoz nem örömünnep hanem egy szégyenletes és szomorú esemény."
A szégyenletes, és gyalázatos esemény az volt, amikor a győztes nagyhatalmak egy olyan, Magyarországtól minden tekintetben elmaradott rabló, idegenygűlölő államnak ítélték Magyarország egyik legszebb részét, mint Románia. Ez a máig tartó szégyen és gyalázat!
Mellesleg több mint különös, hogy te, aki már többször hangsúlyoztad magyar mivoltodat, ilyen gondolatokra ragadtatod magad...
A román veterénok számára önnep Sepsiszentgyőrgy felszabaditésa és az ott élő románok is igy gondolják,
Románia a forradalom után nagyon is tiszteletben tartotta a magyarségot mondhatnám kivételesen jó helyzetbe került a romániai magyar kisebség elnyomésról butaság lenne beszélni.
Antonescut nem szalonképes romániában esetleg szélsőségesek körében azok meg nem tul sokan vannak hálla Istennek.
Erdély visszakerülése Magyarországhoz nem örömünnep hanem egy szégyenletes és szomorú esemény.
"Ha a 2. bécsi döntés ma érvényben lenne, valószínűleg nemzeti ünnep lenne Magyarországon - nem törődve a román kisebbség érzéseivel :)"
Ez tiszta spekuláció, feltételezés, aminek semmi értelme nincs.
Mindettől függetlenül elfelejted azt, hogy Erdély sohasem tartozott Romániához, Magyarországtól való elszakítása erőszakos úton történt. A magyarság egy jelentős része tehát, a megkérdezése nélkül, teljesen önkényesen, egy tőle minden szempontból elmaradott, idegen állam uralma alá került, amely állam szinte azonnal megkezdte kisemmizését, üldözését és elnyomását.
Ezzel szemben, az erdélyi románok ősei bevándorlók vagy menekültek voltak, tehát legyen az bármilyen ok, önként, saját elhatározásukból választottak maguknak új hazát. Az új hazájukban a magyar állam nem üldözte, nem nyomta el őket, sőt a teljesen önálló egyházzal, iskolahálózattal, gazdasági- és kulturális intézményekkel, valamint önálló sajtóval rendelkező erdélyi románságnak ezen intézmények által biztosította a kulturális- és gazdasági fejlődését…
"Nem tudom, hogy mit szólnának a románok, ha a magyarok a 2. bécsi döntést ünnepelnék meg, hogy végre, legalább Erdély egy része ismét visszakerült az anyaországához."
Ha a 2. bécsi döntés ma érvényben lenne, valószínűleg nemzeti ünnep lenne Magyarországon - nem törődve a román kisebbség érzéseivel :)
Erős tévedésben vagy, de hát ezen már nem csodálkozom, mivel láthatólag nálad teljes sikernek örvendhet a román propaganda agymosó gépezete. Te már azon a szinten vagy, hogy nem azt hiszed el, amit tapasztalsz, hanem azt, amit a román média állít.
A tapasztalat pedig az, hogy Románia egy pillanatra sem hagyott fel magyarellenes politikájával, a változás csak azon a szinten érzékelhető, hogy ez időnként kicsit alább hagy, majd ismét erősödik. Ezt a tényt, ez a legutolsó eset is ékesen bizonyítja, aminek az a lényege, hogy a románok - úgy látszik - minden alkalmat megragadnak az uralmuk alatt élő magyarság provokálására és megalázására. Hazug és cinikus módon "felszabadításról" hablatyolnak egy túlnyomó többségű magyar városban, jóllehet tudatában vannak annak, hogy a '44-es román bevonulás a magyarok számára éppen az ellenkezőjét jelentette.
Az, hogy a románoknak ez egy örömünnep, az ő dolguk (jóllehet ha egy kis önkritikájuk lenne, meg lelkiismeretük is hozzá, akkor nem lenne az), de azzal is tisztában kéne lenniük - és szerintem tudják is -, hogy a magyaroknak nem az! Nem tudom, hogy mit szólnának a románok, ha a magyarok a 2. bécsi döntést ünnepelnék meg, hogy végre, legalább Erdély egy része ismét visszakerült az anyaországához. Ez ugyanis az ő számukra volt örömünnep.
Summa summárum, ha egy nép a kisebbségei elnyomásában, provokálásában, megalázásában leli sekélyes örömét, az a nép semmi tiszteletet nem érdemel!
Nagyon gyenge érv, és a realitásérzék teljes hiányára vall, hogy Antonescut nem tisztelik általánosan Romániában. A tény az, hogy egy magát demokratikus államnak nevező ország eltűri a területén idegengyűlölő, fasiszta gyilkosok szobrait, utcaneveit, stb. Ez egyenlő azzal, mintha a németek Hitlernek állítanának szobrokat!...
Amúgy meg ne is zavarjon, hogy Románia a nyelvhasználati törvényt sem tartja be, sőt büntet a magyar nyelvhaszálat miatt, hogy ún. zászlóperek tucatjai vannak folyamatban a magyarok ellen, hogy még Székelyföld létezését sem ismerik el, hogy himnuszper van folyamatban, hogy MOGYE ügy van, hogy már visszakapott magyar tulajdonokat vesznek vissza, hogy mindent megtesznek a még vissza nem adott magyar tulajdonok elsumákolására, hogy utcatábla ügyek vannak, hogy szinte napi rendszerességgel rongálnak meg magyar szobrokat és egyéb vonatkozású emlékeket, stb., stb., lehetne még folytatni, de minek! Fő az, hogy lobognak a magyar zászlók minden magyar faluban (ami egyébként nettó hazugság, ugyanis én is járok Erdélybe), és baromi jó disznótorosokat lehet enni, tehát nincs elnyomás! Sőt, gondolom azzal a pofátlan román hazugsággal is messzemenőkig egyetértesz, hogy Románia példamutatóan megoldotta a nemzetiségi kérdést...
Te aztán tele vagy gyülölettel és a realitások helyet inkűbb ez a szenofob érzelmek és eszmékre alapozva fogalmazol meg gondolatokat és kritikát ez sehova sem vezet.
Az hogy Antonescunak álitottak néhény szobrot és neveztek el róla néhány utcát igaz , és megpróbálták més fényben beáltani de ez nem sikerült tehát az nem igaz hogy Antonescut hősként tisztelnék általánosan, mellesleg Antonescut mint háborus bünöst kivégezték és soha nem reabilitálták.
S közben Erdélyben minden magyar falu elsö házán leng a magyar zászló, magyarul van kiírva minden. Sehol nem ettem olyan disznótoros tálat mint Marosvásárhelyen.
Ez a gyalázatos, gyáva román banda csak abban leli sekélyes örömét, ha provokálhatja, alázhatja az uralma alá került magyarságot. Egyszerűen felháborító, hogy miközben "horthysta-fasizmusról" hörögnek ezek a véglények - ami egyébként egy aljas rágalom -, addig a valóban náci-fasiszta, idegengyűlülő és antiszemita Antonescut, akinek zsidók százezrei halála szárad a lelkén -, hősként tisztelik, Románia szerte szobrai vannak, utcákat, tereket neveznek el róla, stb...
"Sepsiszentgyörgyön katonai parádéval, ortodox istentisztelettel és koszorúzással ünnepelték tegnap „a város felszabadításának 71. évfordulóját a horthysta–fasiszta uralom alól”. A Bukarestből érkező staféta a ceremónia kezdetén ért a megyeszékhelyre, a mintegy 30 atlétából álló csoport két román zászlót lobogtatva bevonult a polgármesteri hivatal elé, hogy átadja a lobogót Antal Árpád polgármesternek, de a városvezető nem tartózkodott az intézményben.
Az usákék eddig csak a békét, a demokráciát terjesztették a Világon, lásd Afganisztán, Irak, Arab Tavasz, stb. és természetesen keményen küzdenek a terrorizmus ellen, amit részben ők teremtettek meg...
"Putyin elvtárs nem orosz befolyást akar Ukrajnában, hanem a gyenge és széthulló Ukrajna egyes területeit (később az egészet?) erőszakkal annektálni akarja az újjászülető orosz birodalomba."
Ha azt akarná, amit állítasz, már rég megtehette volna, mint ahogy azt a Krim-félszigettel is megtette.
Meg kéne érteni - függetlenül attól, hogy egyetértünk-e vele vagy sem -, hogy Oroszország provokációként fogja fel az USA ukrajnai tevékenységét (katonai- és egyéb szakértők jelenléte az országban, stb.).
Nagy valószínűséggel az USA sem nézné jó szemmel, ha mondjuk az oroszok Mexikóban hasonló tevékenységet folytatnának...
A neve helyesen Zbigniew Brzezinski. A családja Kelet-Lengyelországból származik, a család neve Berezsani ukrán város nevéből származik. Az apja lengyel diplomata volt, dolgozott Németországban (Hitler uralomra kerülése idején), a Szovjetunióban a nagy tisztogatás idején. A háború kezdetekor Kanadában volt az állomáshelye.
