Ignác, ahhoz, hogy ezt a következtetést levonjuk, elemezni kell, mit nyernek és mit vesztenek, ha a választásokat eltörlik.
És hogyan csinálnák?
Egyelőre az alkotmánytervezetben az szerepel, hogy lesznek választások.
Persze átrajzolgathatják a körzeteket (ezt az MSZP is igénybe vette). Megszüntethetik a listás szavazást. Előírhatják, hogy egyetlen nap alatt kell összegyűjteni jelöltenként 1500 cédulkát.
Amíg népszerűek, mennyi fog. Ha nem népszerűek, mert elcsesznek valamit, akkor csak az ellenzéken múlik a dolog. (Ideje volna készülni).
Átmehetünk Putinba is, és csalhatunk a választáson. De ezt még Iránban is rossz szemmel nézi a polgár.
Amikor bocsánatot kérsz ilyen ok miatt, akkor besorolod magad az egyik táborba (alfogadod logikájukat, érzelmi attitűdjüket és normáikat), miközben hitelességedet pont az adja, hogy alapvetően nem vagy tagja egyiknek sem.
A közmédiumok egyébként sem végezték úgy a tájékoztatás nemes intézményét, ahogy az kellett volna, tehát nem is számolódik fel semmi (ami nincs az nem is tud).
Ha valaki kritizál egy kormánydöntést, vagy valamiről azt mondja, hogy ez szakmailag tarthatatlna azt be lehet majd perelni? Ilyen meg bizonyos esetekben eddig is volt, de az meg olyan periférián, ami eddig sem a közmédiumokon keresztül hatott. Egyébként el tudsz képzelni egy ilyen pert? Titkolni akar a kományzat valamit. Lehoz egy újság egy ezt firtató cikket. Lesz belőle per sokkal nagyobb nyílvánosággal. El lett akkor titkolva?
Hát én is ezt mondom. A legfőbb veszély az, hogy nincs ellenzék.
Nem a kétharmad.
A határon túliaknak garantált választási jog (amit nem biztos, hogy be mernek vezetni) nem biztos, hogy a Fidesz érdekeit szolgálná. A Székely Tanács vagy mifene például teljes autonómiát akar. Ezt csak a Jobbik támogatná.
A szlovákiai magyarok szerintem szarnak a Fideszre.
Erdélyből jöhetnek szavazatok, ki kéne számolni, mennyi. Tegyük fel, hálából beszavazzák a Fideszt 2014-ben. De ha 2018-ig nem kapnak ebből valami jól megfogható zsozsót, akkor kimegy a dologból a szusz.
A jól megfogható zsozsó (például minden TB és állami ellátás kiterjesztése rájuk) viszont az itthoni magyarokat felháborítaná, mert ugye ők fizetnék be ezt az adót, míg a romániai magyarok Romániának adóznak.
És azt sem látod, hogy a Fidesz útja pontosan ebbe az irányba vezet?
Ha majd meglátod, szólni fogsz?
Olyan ez, mintha bemondaná a rádió, hogy bombázók jönnek, mindenki menjen le a pincébe!
De te nem mész, mert itt nem szoktak bombázni.
Aztán már bombáznak, de te még mindig nem mész, mert csak katonai objektumokat szoktak bombázni máshol is.
Aztán a légnyomástól már betörik az ablak, de még mindig nem mész, azt mondod, majd ha leszakad a plafon.
Végül leszakad a plafon és elzárja a pincelejárót és te egyáltalán nem érted, hogy lehet akkora balszerencséd, hogy mennél már a pincébe, csak nem tudsz.
Nyilvánvaló, hogy nem lesz 100 évig Fidesz-kormány. Valahogy, valamikor le lesznek váltva.
Tehát igazad van, csak ha 20 éve valaki azt mondta volna, hogy egy kormány ilyesmiket követ el és te továbbra is optimistán nézel a jövőbe, hát biztos harsány kacajra fakasztott volna.
Hamarosan át fogod te gondolni még ezt is. Minden eszköz megvan a fidesz kezében, hogy hosszú-hoszzú időre elfelejtesse velünk a demokratikus választásokat. Talán végleg. Ha máshogy nem megy, akkor majd import szavazókkal. Bár mivel ellenzék gyakorlatilag nincs, lehet, hogy elég lesz a körzethatárok megfelelő (nekik) átrajzolása és néhány apró trükk.
Ugyanakkor a háziorvosi praxis finanszírozásában, valamint a kórházak finanszírozásában szerepet játszott. Hogy sikoltoztak a háziorvosok, miután sikeresen megfúrták!
A tandíj még inkább költségvetési kérdés, tekintve, hogy a felsőoktatást az állam finanszírozza, adóból. Ahol nem, ott van is tandíj.
A magántulajdon védelme mint alapvető emberi jog az önkényes kisajátítások, lefoglalások stb ellenszere, valamint annak ellenszere, hogy az állam mint harmadik fél beleavatkozzék két másik, államtól független jogi személy szerződésébe.
Az adózás nem a magántulajdont sértő elv. A járulékszedés sem. Ha az lenne, akkor a tulajdon védelme értelmezhetetlen volna. Az adózás a közjavak finanszírozását szolgálja. (Na persze ideális esetben.)
A magánnyugdíjpénztárakon gondolkodtam egy kicsit, lockeiánus alapon. Egy magánnyugdíjpénztári befizetés nem magántulajdon abban az értelemben, hogy az állami nyugdíjrendszer kötelezően elrendelt része, ahol is a kötelező járulékok egy részét másképp használja fel az állam, mint a járulékok másik részét. Konkrétan úgy használja, hogy egyéni számlára irányítja. Ha a járulékkötelezettség összege magántulajdon volna, akkor súlyos diszkrimináció lenne a magánnyugdíjpénztári tagok és a csak az állami felosztó-kirovó rendszerben járulékot fizető tagok között, az utóbbiakkal szemben. Ugyanis a törvényben elrendelt járulék azonos mértéke, illetve ennek befizetése miért képezne az egyik esetben magántulajdont, a másik esetben köztulajdont? A járulék önmagában nem sérti a tulajdon szentségét. Kötelező jelleggel, az állam által meghatározott szolgáltatást vásárol rajta neked a munkaadód, annyi beleszólásod van ebbe, hogy kiválaszthatod, melyik szolgáltatótól vásárolják a szolgáltatást.
Az önkéntes magánnyugdíjpénztárak, ellenben, tisztán magántulajdon-jellegű vagyont kezelnek. Hasonlóképpen a banki számlákhoz, befektetésekhez, stb.
Ha lopásnak tekintem a magánnyugdíjpénztárak hirtelen államosítását, az azért van, mert egy törvényesen garantált jogot (amely az öröklés tipikusan vagyonra vonatkozó jogát, valamint a magánnyugdíjpénztárban felgyűlő vagyon feletti rendelkezés jogát is tartalmazza) hirtelen és önkényesen megvon az érintettektől.
A magánnyugdíjpénztári befizetések tulajdonjogi státusától teljesen függetlenül lehet marhaság, sőt felháborító, a magánnyugdíjpénztárak fegyveres rablásra hasonlító államosítása.
Nem igy gondolom, a hanem inkább ugy, hogy a hatalmat megszilárditani és elkerülni a gazdasági csödöt...csak a kettő együtt értelmes cél....
Viszont nem gondolom, hogy a megszokott liberális demokráciához vissza lehet valamikor is térni.....de, ha jól emléxem ebből nem is csináltak titkot...
Ha pesszimista vagyok, akkor azt gondolom, hogy már azért sincsen ahhoz vissza út, mert már máshol sem fog a közelben ilyesmi elöfordulni...
Nyilván attól függ, mire irányul az optimizmusunk. Ha arra, hogy Orbán elveszti a következő választást és eltűnik, akkor az általad vázolt forgatókönyv nem optimista.
Ha arra, hogy az ország elkerüli a gazdasági csődöt, akkor az általad vázolt forgatókönyv optimista.
Pontosan. Elfogadom azokat a kereteket, amelyek megváltoztatására nincs mód a teljes közjogi rendszer radikális átalakítása nélkül (pl hogy a parlament szavazógép), és azokra a tényezőkre koncentrálok, amelyek megváltoztatására van mód, és a változások releváns következményekhez vezethetnek, amelyek rövid távon más hatással lehetnek a politikai kultúránkra, gazdasági helyzetünkre etc, mint középtávon.
A rövid távon kellemetlen intézkedés (Bokros megszünteti a gyedet) középtávon a költségvetés kiegyensúlyozását szolgálja. Ugyanezt elmondhatjuk mondjuk a nyugdíjak indexálásának megváltoztatásáról, vagy, hogy ellenkező előjelű példát hozzak, a 13. havi illetmények bevezetéséről.
Én ezt nem nevezném optimista forgatókönyvnek, hanem a hatalom megtartásának forgatókönyvének gondoltam...
1.Olyan rendszer kialakitása, amelyben az állampolgár jól fegyelmezhető....(látod ezért kell egy lyó médiahatóság, előre beigért 150 milliós büntetéssel, amely eléggé cinikus, hogy a médiákok tervezhessenek, hogy mikor mekkora éppen a Demokles kardja)
2.Ebben a rendszerben pedig már kivánt méretre tágitható a mozgástér....
Érdekes elképzelés, hogy szoftverrel is lehet tágitani a teret.....
OK. Társadalomtudósként a következő hipotézist fogalmazom meg: a sajtó szabadsága a demokrácia legalapvetőbb védelmi rendszere.
Bizonyítás:
Első, elvi premissza: a demokrácia a választó és választható polgárok által működtetett intézményrendszer. Ezen intézményrendszer (parlament, kormány, törvények, törvényekből adódó egyéb intézmények és kötelezettségeik) alakítására a mindenkori választáson győztes párt (esetleg egyén, ha elnöki hatalomról beszélünk) kap felhatalmazást. Ez a demokrácia procedurális definíciója.
Második, empirikus premissza: a versengő pártok programját, a kormány intézkedéseit a választópolgárok elméjében (tetszőlegesen behelyettesíthető egyéb, cselekvésre ösztönző élettani folyamattal) megképződő percepció teszi vonzóvá vagy nem vonzóvá. Amennyiben a választópolgárok megelégszenek szlogenekkel, annyiban megelégszenek szlogenekkel: ez a procedurális demokráQcia elvét nem sérti.
Harmadik, empirikus premissza: a versengő pártok programjáról, a kormány intézkedéseiről a választópolgárok a médián keresztül kapnak információt. Bár vannak népi meghallgatások néhány feldúlt nyugdíjas részvételével, biztos lehetsz benne, hogy a médiafogyasztási statisztikák szerint a választók információikat első helyen a televízióból nyerik, ettől messze lemaradva a rádiókból és az újságokból, és a továbbiakban még kisebb -- szociodemográfiailag jól körülhatárolható csoportban -- az internetről.
1. Következtetés: amennyiben a média nem közvetít valós tényeket, nem jeleníti meg a vitás pontokat és ezekkel kapcsolatos érveket, valamint nem nyújt háttérinformációt a politikai pártok programjának megítéléséhez, a választópolgár totális sötétben marad.
2. Következtetés: mivel a választópolgár teljesen setét(ben van), a politikai erőknek -- például a kormánynak -- egyáltalán nem kell tartania attól, hogy választói kritikusan szemlélik tevékenységét. Ugyanis nincs módjuk szemlélni a tevékenységét, pláne nem kritikusan.
3. Ily módon az aktuálisan uralmon lévők mindaddig bármilyen disznóságot elkövethetnek, amíg ez radikális életszínvonal-csökkenést nem eredményez.
Én bocsánatot kértem, amiért valakinek fájdalmat okoztam (ahogy az ember bocsánatot kér, ha véletlenül sípcsonton rúg egy arrajárót).
Semmiféle vétkem nincs, nem is volt. Nevetséges is volna -- szerinted mindenható vagyok? SZerinted ha most azt írom, hogy a sajtószabadságot meg kell védeni, akkor pusztán ezért emberek milliói fognak utcára vonulni? Mindjárt meglátjuk, mert ma pont ezt írtam a Vasárnapi hírekben.
Ne nevettesd ki magad. Az értelmiség az értelmiséghez beszél. Téged idegesít, amit mondok, mert nem értünk egyet. Ez részemről nem vétek. A vélemények különbsége kifejezetten üdvös a szabadság szempontjából.
Amerikában nem megrendszabályozásnak hívják, hanem úgy, hogy "packing the Supreme Court".
Amúgy, mint utaltam rá, nekem az ad hoc nem tetszik, mert veszélyezteti a jogbiztonságot. Hogy a költségvetésről ne döntsön az Alkotmánybíróság, azzal egyet tudok érteni.
Amúgy meg pindiy alább elég jól felvázolta azt, amit én optimista forgatókönyvnek neveztem.
Az nem tetszik, hogy a Fidesz szerint ennek be kell áldozni a sajtószabadságot.
Montesquieu ne lett volna aktuál... Jaj. Ez volt a filozófiatörténeti szakterületem. A törvényhozó és a végrehajtó közti határozott különbségtétel ott született meg, ahol a végrehajtó a király volt. A törvényhozó pedig a nemesi parlament (Franciaország) vagy az angol House of Commons. Ugyanez jellemző az elnöki rendszerekre, ahol az elnököt közvetlenül választják.
Mondj konkrét példát arra, hogy egy parlamenti többséggel rendelkező kormány nem kapta meg a parlamenti többség igen szavazatát valamely intézkedéséhez. Én hirtelenjében nem tudnék ilyet mondani Európában.
Ha jóindulatú vagyok akkor a vizitdij bevezetése éppen ugy pedagógia volt, mint a Bokros tandija, amelyik hozott volna ugy 2 milliárd forintot, amely még jelentéktelennél is kisebb összeg, a vizitdij meg 30 milliárdot, ami szintén egy nudli.....
Viszont nem gondolom, hogy tudatodsan adtak fel magas labdát, inkább arra tiplek, hogy jobb nem jutott eszükbe és verifikálni kellett a nép elött egy várható reformot, annak meg legkönnyeb utja első lépésként egy jó kibacás.....
Mit mongyak sikerült.....azon gondolkodom, hogy voltaképen kár é azért a baliberális politikáért, amely ugy ennyire volt képes....
"Hiba volt Orbánt sarokba szorítani azzal, hogy az EU nem fogadta el a manyupok által keletkező költségvetési passzívum igazságos beszámítását."
Ebben egyetértünk, de azt már többször leírtam...de tedd , hozzá, hogy a sarokba szoritáshoz hozzájárult, hogy nem engedték a kölcségvetési hiány növelését....
Úgy látom, hogy ejrópába, a mi számainkkal egyáltalán nem állnánk rossz helyen, ha bármelyik alól felmentést kap, figyelve, hogy máshol 100 % nál is több az eladososodottság és 10 % kölcségvetési hiány már jó helyre pozicionál egy országot.
Ha mi viszont nem tuggyuk tartani a célszámokat, akkor jelentős mértéküvé válik a szar, hisz a magyar termelés azért az országok zömétől elmarad.
Ahhoz, hogy nekünk jól ki lehessen jönni az általános ejrópai válságból kellett a pénz....és van valszinüsége, jól is lehet a végén járni....
A mostani nem többségi, nem konszenzusos, hanem egyszemélyi demokrácia alakulásának a nemzetközi légkör igen kedvező, mert akik ezért szemrehányást tudnának tenni, el vannak foglalva saját és a többiek bajával, igy aztán egy kicsi ország nem anyagi gondjai demokráciástul le vannak szarva...
No és mivel a magyar társadalm zömét sohasem boldogitotta a demokratikus társadalmi berendezkedés utáni vágy, bátran bele is foghatott ebbe az akcióba....ráadásul ha az igazságszolgáltatás szabadon ámokfuthat még a népszerüség ügyébe is sokat tud segiteni....
A szükséges pénzt egyébként adókból sohasem tudta volna összeszeedni, ráadásul az országlakosok ugy 10 %-át érintő adócsökkentés, beleértve a társasági adót csökkentését is, pedig halvány reményt adhat, a gazdaság beinditásához....
Ami vissza van az egy igen kényes ügy, a forint elküldése 300 forint fölé....
És azért kell mindehhez egy uj alkotmány némi matyóhimzéssel, hogy az esetleg magához térő ejrópa, ha kákán is csomót akarna keresni a magyar demokrácián ne tuggyon találni......
Ha igazam van akkor ugy a jövő év vége elött nem lesz igazán kész az az alkotmány.....ejrópa mai helyzete megengedi, hogy ne kelljen vele annyira sietni, hijába is indult be a német fellendülés....
Orbánnak szerencséje, hogy nem vagyunk benne az ejró övezetbe, ez aggya meg a lehetőséget, hogy valami iylesmi tervet végig lehessen vinni....
Viszont voltak akik ezt jó előre kiszámolhatták volna az ujjaikon, ha veszik maguknak a bátorságot, dehát, akik erre képesek lettek volna, nyilván nem voltak hüjék, hogy vegyék a bátorságot....
Azért kértem bocsánatot, mert az optimista forgatókönyvem miatt sokan dühösek rám. Mivel az optimista forgatókönyvem (egyelőre) nem jött be, ezért elnézést kérek azoktól, akik dühösek.
Drága jó Eszter,
"optimista forgatókönyv" példának okáért az is, hogy életünk feláldozásának árán is védeni kell a Ku'damm 14 és 16 között húzódó világháborús frontvonalat az oroszoktól, mert már napok kérdése és bevetjük a csodafegyvert és lezúzzuk őket. Optimista forgatókönyv, hogy 1965-re utolérjük, sőt, túlszárnyaljuk a halódó imperializmust. Optimista forgatókönyv, hogy amerikai elnökként szépen kell beszélni a kairói egyetemen a nyugat rút bűneiről az egyszerű, jámbor légynek se vétő iszlámmal szemben, és akkor a fundamentalisták megjuhászodva felhagynak extravaganciáikkal. Optimista forgatókönyv, hogy Orbán előtt megjelenik a Fekete Madonna, s ő megtérve és megtörve meghallgatja az intést, hogy ne tegye meg mindazt, aminek a megtételéhez a terepet megtisztította minden szóbajöhető kontrollmechanizmustól.
Ezek az előrejelzett fordulatok nem teljesen zárhatók ki, ugyanakkor bűnös az, aki, megfogalmazván őket, nem fűzi hozzá, hogy bekövetkezésük esélyei mennyire alacsonyak, mégpedig azért, mert egy vagy több feltételezett, de önmagában sem valószínű eseménynek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a történet ilyen fordulatot vegyen. Egyszóval az optimista forgatókönyvek akkor helyénvalóak, ha a hozzájuk rendelhető valószínűségek, a bekövetkezéshez szükséges peremfeltételek és előfeltevések a célközönség számára érthetően meg vannak határozva... és akkor mindenki magára vessen, ha mégis elragadta a derűlátás, s nioncs miért bocsánatot kérned.
Ha azonban az optimista forgatókönyveket az objektív körülmények sokaságából előrejelezhető valószínű forgatókönyvvel egyazon vagy közel egyazon valószínűségűnek állítottad, illetve nem nyilatkoztál egyértelműen az optimista és a nem optimista forgatókönyv bekövetkezése közötti hatalmas valószínűségi különbségekről, akkor ezek az optimista forgatókönyvek - a te céljaidtól függetlenül - valójában azt a hatást váltották ki, hogy az emberek ép judíciumát megzavarták, veszélyérzetüket elaltatták, csökkentették a realisztikus forgatókönyvek megfogalmazóinak hatását a közvéleményre és ezáltal objektíve ártottak azoknak, akik hitelt adtak nekik. És az meg, testvérek között, igen egyszerűen és pontosan szólva, bűn.
És a bocsánatkérés nemhogy indokolt, de túlontúl kevés. A valódi engesztelés a módszered - és talán szándékaid, ezt nem tudhatom - felülvizsgálata, a módszerben elkövetett bűnnél súlyosabb hibák őszinte feltárása, társadalomtudósként, olyan társadalomtudósként, aki nem akar többé vétkezni, mert a bocsántakérés e nélkül a szándék nélkül értelmetlen. És megint csak bűn.
Most már. A sok jó ismerősök egyike. Most már. Eddig nem volt az, csak most már!
Babarczy Eszter: „Sok jó ismerősöm megrökönyödésérevéleményem szerint a magyarok bölcsen választottak, és nemhogy katasztrófa nem várható, de június 7-én kezdődött a szebb jövő Magyarországon”.
Most már tényleg mély megrökönyödéssel olvaslak... ezeket tényleg te írod, vagy kiadtad valakinek gebinbe?
A hatalmi ágak szétválasztása tök jó ötlet, de lényegében a francia monarchia parlament-jeire találta ki Montesquieu.
Most nem leragadva ott, hogy a "tök jó" cimkével látod el a modern polgári demokrácia legfontosabb eszméjét, megajándékozlak azzal az ismerettel, hogy Montesquieu nem volt aktuálpolitikus, tehát nem egy adott nap vagy hét érdekeinek megfelelően állított fel és változtatgatott eszmerendszereket. Hanem a zsarnoksággal szembeni általános alternatívaként (és nem is csak a francia valóságból kiindulva, hanem Arisztotelész és Locke nyomán az elnyomás mechanizmusait általában elemezve, vagyis nem "kitalálta", mint egy hétvégi családi menüt, hanem egy sokszáz éves gondolkodói örökséget fejlesztett tovább), felismerve, hogy minden önkényuralom állami alapja a hatalmi ágak egy kézben tartása, legyen az abszolút monarchia vagy - miként azt láttuk: a nemzetiszocializmus, a kommunizmus és ezek modernizálódó formái, és hogy a hatalmi ágak szétválasztását (statikus elv) fékek és egyensúlyok folyamatosan bővítendő és fejlesztendő garanciáival kell megerősíteni (dinamikus elv).
A modern demokráciákban a legtöbb helyen nem működik (Amerikában igen).
A törvényhozás ugyanis szavazógép a végrehajtás kezében.
Ez nem csak dőreség, de sajnos hazugság is. A hatalmi ágak szigorú megosztása az összes fejlett demokrácia legfontosabb ismérve, egyetlen kivételt sem tudsz mondani ez alól (legalábbis tőlünk Nyugat-délnyugati irányban). Mert ez a legfontosabb kérdés. Semmi nincs, ami ennél fontosabb egy demokrácia fejlődését tekintve.
És tudod miért működik ez így a civilizáltabb országokban? Mert eszükbe sem jut másként működtetni, még ha vannak is villongások az ágak és centrumok között. Egyrészt, mert a demokrácia egyben kultúra és magatartásforma is, értékrend, amitől jobb helyeken ma már nem illik eltérni. Ha valaki egy washingtoni vacsorán komolyan felvetné, hogy "rendszabályozzuk meg kissé a Legfelsőbb Bíróságot", az olyan lenne, mintha egy irdatlant fingott volna a desszert fölött, jó hangosan, és ne csodálkozzék, ha soha többé nem hívják meg.
A hatalommegosztáson alapuló demokrácia logikai rendszer is. Ezek a társadalmak és elitjeik (beleértve a "magas" értelmiséget is) felismerték és elfogadták, hogy csak átmeneti, időleges sikereket lehet elérni ennek az elvnek a felrúgásával, és a demokrácia önvédelmi rendszere rövid időn belül megbünteti azt, aki - mondjuk - kevesebb pénzt ad a bíróságok működésére mert haragszik rájuk vagy éppenséggel korlátozza a hatáskörüket, hogy lerázza magáról az ellenőrzést , netán pártjának tagjait ülteti az összes kontrollfunkcióba és egyebek.
Végül eloszlatnám azt a magyaros vélekedésedet, hogy valamely tisztség betöltője függ attól, aki megválasztja. Tisztességesen működtetett demokráciában éppen az a lényeg, hogy a hatalom megválasztja önmaga kontrollszerveit, saját ellensúlyait és esetleges túlhatalmának fékjeit, biztosítja működésük feltételeit, azokat nem bolygatja és nem piszkálgatja, ennek folytán ezek a személyek és intézmények függetlenül és kontrollszerepüket betöltve működhetnek. Miért függne a jegybank elnöke az őt megválasztó parlamenttől, amikor küldetésének éppen az a lényege, hogy akár megválasztónak akarata és érdekei ellenére is védje a nemzeti valuta értékét? Miért függne az ÁSZ elnöke a törvényhozástól, amikor éppen arra választják, hogy a körmére nézzen az állami szerveknek? Miért függne a Legfelsőbb Bíróság elnöke bárkitől, aki megválasztotta, amikor csak és kizárólag a törvénynek van alárendelve?
Az, hogy te ezt nem kételyként vagy kérdésként, hanem kijelentésként fogalmazod meg: lehangoló. Mert ezzel el is fogadtad, hogy ez így működik, ez nem is lehet másként. Ezek után liberálisként való önmeghatározásod erős kételyeket vet föl.
Én viszont azt hiszem, hogy igen. Ezzel nagyjából egyedül van Babarczy Eszter. Ekkora tudós nincs más az országban. Olyan nincs, aki egyetlen, nyúlfarknyi mondatba képes ostobaságok garmadáját belesűríteni.
Tehát. Babarczy Eszter nem társadalomtudós. Hanem viszont semmilyen tudós. kiski szerintem túlvariálja a dolgot, egészen biztos, hogy Babarczy semmit nem ért a szövegéből, ezért én most leegyszerűsítem: tudós az – benne van a szóban –, aki tud. Legalább valamit.
Tudni kell, és kész! Nem dumálni, hanem tudni.
Mert képzeljük el pl. Gombár Csabát, amint (társadalomtudósként) valamely dilifórumon csicsergi büszkén magáról, hogy ő má' társadalomtudós. De nem csak Gombár, senki tudós nem azzal kezdi a hozzászólását, megnyilvánulását, hogy ő aztán itt egy nagy társadalomtudós. Idézzen bárki, bárkitől, akárhonnan efféle szöveget! Ha csak egyetlen hasonló mondatot idehoz valaki, annak szimpatikusan nyalok (már abban az esetben, ha hölgynick az illető, mert erre a kis időre már nem nagyon akarnék változtatni a szexuális orientációmon)!
Továbbá: képzeljük el Gombár Csabát (vagy bárkit), amint ekkora tudással (tudásmennyiséggel) villog a nyilvánosság előtt:
Ennyi erővel mondhatná, hogy nem a sajtót, hanem sajtot tartja társadalomtudósként kiemelten fontosnak. Vagy az almaszószt. A demokráciánk szempontjából. Hogyan van ez? Ha a tudós nem társadalomtudós volna, hanem mondjuk természettudós, halbiológus, vagy éppen bicikliző rajztanár, úgy nem tartaná kiemelten fontosnak a sajtót a demokrácia szempontjából?
Jó, akkor irodalmilag: vajon mit akarhatott kiirodalmárkodni magából ez a társadalomtudós a sajtóra vonatkozóan? Hogy a sajtó vizsgálatát, kutatását tarja kiemelkedően fontosnak társadalomtudósként? Elképzelhető, ám akkor miért nem azzal foglalkozik? Amit kiemelkedően fontosnak tart. A demokrácia szempontjából.
Ha fontosnak tartaná a sajtó ismeretét, akkor nem Bányai Gábort kérdezgetné arról, hogy megjelent-e a sajtóban anno az ő „megbilincselése”.
Hanem tudná. Tudósként. Hogy nem bilincselték meg. Persze lehet, hogy megbilincselték, ám ami teljességgel magánügy. Hogy Bányai melyik rendőrrel (vagy rendőrnővel) bilincselteti meg magát, csak rá(juk) tartozik. Szerintem még Babarczy Eszternek sincs köze hozzá, legyen ő bármekkora társadalomtudós. Ha még föláll a sajtómunkásnak, és ha a megbilincseltetéstől áll föl néki, akkor miért ne csinálják? Ne legyünk már ennyire prűdek! Egyébként is, a probléma innen már nem a társadalomtudomány, nem a sajtókutatás tárgya.
Hanem viszont ez a társadalomtudományos kérdés: mutatta-e a közszolgálati média, hogy Bányait bilincsbe verve vezették-e el Boross Péter rendőrei? Ez ti. nem megítélés, nem vélekedés, nem szexuál-spekuláció kérdése, hanem ténykérdés. Bilincselve vagy nem bilincselve? Ez itt a kérdés.
Elcsiripelheti valaki százszor is, hogy őnéki társadalomtudósként fontos a sajtó (a demokrácia szempontjából), ugyanis ha a fórumon, (ön)fikázó nicken hülyeséget beszél, majd IRL-nicken még annál is nagyobb hülyeséget „válaszol” rá, akkor az illető, bizony, nem tudós. Még csak nem is gyönge tudós, ti. a legutolsó tudósnak is alapelvárása önmagával szemben, hogy legalább minimális mértékben legyen komolyan vehető.
Nem tudós az, aki szinte minden lényegesebb(nek szánt) mondatát „nem tudom”-mal kezdi. Tele van a topik, továbbá Babarczy könyve, majd' mindegyik cikke a tudós „nem tudom”-jaival. Csak egyet idézek, a legutóbbiak közül egy érdekeset:
Én tudom: Babarczy például semennyire. Bizonyítékul teljes terjedelmében idézem e társadalomtudományos Orbán-jellemzését, Babarczy-fokozatba kapcsolva:
"Ismerjük Orbánt" -- ez persze fokozati kérdés, nem tudom, ki mennyire ismeri. Amit én tudok róla, és relevánsnak tartom a mostani cselekedeteinek értelmezése szempontjából, az a következő: 1. nem érdekli a gazdaság, nem ért hozzá; 2. az erős állam híve (nem a diktatúra értelmében, hanem az állami szerepvállalás intenzitása és hatékonysága értelmében; 3. rendkívül jó stratéga (volt legalábbis); 4. brilliánsan intelligens (volt legalábbis); 5. sosem veszélyeztetné a népszerűségét: csak addig megy el, ameddig, úgy gondolja, a választói követni fogják; 6. hiú ember: rá akarja nyomni a bélyegét az országra, történelmi mértékű felvirágoztatást akar, történelemkönyvbe akar kerülni (mint Gyurcsány is).
Döntő kérdés: Tudós néni miből vonja le a következtetéseit? Olvashattuk a választ: abból például, hogy Orbán Viktor „briliánsan intelligens”. Vagy nem briliánsan. Vagy nem intelligens. A tudós nem tudja, hogy Orbán briliáns-e, csak azt tudja, hogy az ország szebb jövőjét a Jobbik politikai térnyerése garantálja. Tudniillik erre a konkrét következtetésre jutott a HVG-ben. Tudományosan. Abból jutott erre a következtetésre, hogy nem tudja.
Milyen bélyegét? Ha egyszerű postai bélyegre gondolsz, akkor először nyald meg a briliáns hátulját! És főként: ne csak ímmel-ámmal; nyalás nélkül ugyanis nem fogsz hozzáragadni! Társadalomtudományosan sem. Talán még fokozatosan sem.
Tulajdonképpen csak kajánkodom itt veled, főleg azon, hogy társadalomtudósként lépsz fel, pedig nekem valahogy az jön le, hogy inkább vagy társadalom, mint tudós.
Az én meglátásom szerint az a tudós, aki bizonyos precízen lefektetett szabályok szerint jól definiált eljárások mentén vizsgál/kutat bizonyos témaköröket. Ez esetben lehet vele vitatkozni a szabályok érvényességéről is meg az eljárások teljeskörűségéről is.
De te inkább társadalom vagy, aki ha valamilyen nyomás éri, megpróbál kifolyni alóla oldalirányba, erősen reménykedve abban, hogy a nyomás ezt nem fogja észrevenni , így aztán kijelentheti, hogy
a.) nem is volt nyomás
b.) a nyomásnak itt és most jó oka volt
c.) ekkora nyomás alól teljes joggal menekül mindenki.
Az efféle össznépi opportunizmus, amely a számtalan egyéni opportunizmus szinergiájából önvédelmi pajzzsá áll össze (ugye bármelyik indoklással élő csoportra csap le a kalapács, a többinek van esélye a túlélésre). És ezek az egyéni opportunizmusok se kárhoztathatók, mert mindenki a saját belátása szerinti módszerrel próbál (jobb) életben maradni. Nade hát a tudós az nem azért tudós, mert pünkt olyan kocsonyás birka, mint mi többiek, akik nem vagyunk tudósok.
A tudós dolga, hogy a folyamatokat és erőhatásokat elemezve bizonyított tényállításokat tegyen, eképpen mutatva szilárd pontot a társadalom nemtudós tagjainak, hogy azoknak stabil elrugaszkodási starthelyet jelöljön ki a túlélésért folytatott opportunizálásukhoz.
Szóval. Tudós mivoltodhoz fordulok most: biztonságos?
Igen. Ad hoc: amikor éppen zavar, hogy adott esetben megsemmisítik egy törvényünket, gyorsan módosítjuk az alkotmányt, különösebb végiggondolás nélkül.
"Ha megszűnik a jogrend, akkor az optimális jogtechnikai megoldások helyett egy ésszerű lehetőség marad, a teljes illegalitás. Vonuljunk máma illegalitásba, ahogy szegény Cseh Tamás megénekelte volt."
Erre mit mongyak, Májdír Logofet Kartácsam? Az ésszerűségét nem vitatom, azonban inkább aggódom, mer' a rencerváltás óta gyakorlatilag eltűnt az a populácijó, amék féllegális-illegális körülmények között tartósan képes létezni... Ráadásul régebben vótt valami értékelhető csoportkohézió: akik valami balhét közösen csináttak, hazer tréfli alkalmából nem azzal keztek, hogy a büntetlenségér' cserébe mindekit bemártottak, aki élt és mozgott...
Pölö máma a feketemunka legnagyob kockázata nem a zellenpryés, hanem a dóggozó nagy pofája. Két mondatot nem képesek megjegyezni, mivel lehet leszerelni a revizort - soxor merő jóindulatból márcsa be a munkaadót -, ha meg ráadásul valamin felkapja a vizet, akkó' annyi, meg egy Bambi... Hülyékre eccerűen nem lehet szigorú fegyelmet, előrelátást és némi kreativititást igénylő ügymenetet bazérozni...
"A Bokros-csomagot pl. elég szépen kiherélték (más kérdés, hogy az akkori kétharmadnak nem jutott eszébe egyszerűen kiiktatni ezt a problémát)."
Nyilván nem vótt elég fontos... azonban a kórháztörvény igen, és ezér' heréltek egyet az alkotmánybíróságról szóló törvényen: addg 50 képviselő indítványozhatott előzetes normakontrollt, utána már nem...
Eszter, Csillagom, a vizitdíjat azzal a felkiáltással akarták bévezetni, hogy csökkennyék a felesleges orvos-beteg találkozás, viszont ez egy végtelen bárgyú mekközelítés, lévén a találkozás feleslegessége, vagy indokolcsága csak a diagnózis felállítását követően derül ki... Magyaráztak mindenféle őrkutya szerepről is hosszasan, de eccerűen nem igaz...
Ha úgy vezetik be, hogy aki feleslegesen fárasztotta a dottorét, vagy beutaló nélkül keresi fel a szakrendelőt, az fizessen ezer, vagy akár 10 ezer forint vizitdíjat, szavam nem lett vóna...
