"Van olyan keresztény irányzat amely paráznaságnak tartja a szexuális együttlétet még házastársak esetében is, ha az nem gyermeknemzés céljából folyik. "
Te, mint Kútásó, te paráznaságnak tartod a szexuális együttlétet még házastársak esetében is, ha az nem gyermeknemzés céljából folyik?
Te, mint Kútásó, te végeztél szexuális együttlétet, de úgy ám, hogy nem volt célod a gyermeknemzés?
Te, mint Kútásó, vajon mit tettél azért hogy elkerüld a gyermeknemzést?
A paráznaság a porneia szóból származik, melynek eredeti jelentése bálványimádás, pontosabban a szexualitás bálványozása volt. Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a bálványozás a függőségek kategóriájába tartozik.
Minden kialakult függőség végső soron - az addiktológusok megállapítása kapcsán - az emberi agyműködés hormonális és biokémiai eltolódását eredményezi, amely jelentősen kihat a viselkedésre, és negatív irányba tolja az ember szociális kapcsolódását (lényegében erősen önző állapotot hoz létre). Egy-egy adott függőség tárgyából egyre többet, egyre jobbat igényelnénk, amíg a külső korlátok engedik, de az agy, a biokémiája nem ismer korlátokat, s gyakorlatilag egy függőség idővel automatikusan elégedetlenséget, boldogtalanságot generál. Hiába van a tárgyból a legminőségibb, és a legtöbb ami csak lehet.
A függőség a legtöbb esetben élvezetekhez kapcsolódik, és a szex (az orgazmus miatt) egy élvezet, azaz az orgazmus általunk való "felfedezésével" hamar függővé válunk.
Minden függőség kézben tartható korlátok felállításával. Ez lehet pl. egy házasság, de lehet egy absztinens élet is (pl. cölibátus). A házasságban a korlátok elérésekor - szinte törvényszerűen - válság alakul ki, amely 2 személy esetén kezelhető, és a helyzet normalizálható. Ugyanez egy házasságon kívül élő személynek, a boldogságkeresési folyamatban, sok más embernek (a pillanatnyi, majd eldobott partnerek) boldogtalanság sorozatot generál, ám a végén akkor is ott a kudarc. Ha pedig ez a mód széles körűvé válik, akkor több évtized múltán (kb. 2-3 generáción átívelten), egy kulturális összeomlást hoz (lásd napjainkat). A történelem ezt számos alkalommal bizonyította a múltban, tehát nem véletlen a korlátok kialakulása, hogy egy társadalom fenn maradjon.
Mózes az Istennel való találkozásakor nem parancsokat, hanem ígéreteket kapott arra, hogy mikre fogunk majd rájönni idővel (pl. arra, hogy "nem paráználkodsz!"). Ám neki akkor azokat parancsként kellett terjeszteni, amely fogalmazás szó szerinti átértelmezésével gond nélkül sikerült. Ma elértük azt a kort, amelyben megértjük az ígéreteket, de erről sokan nem tudnak. Azok sem, akik a fejlett nyugat kulturális összeomlása következtében képtelenek ilyen hosszú hozzászólást végigolvasni.
a kik ilyeneket cselekesznek, Istenországának örökösei nem lesznek.
Gal.5.21
Ahány ház, annyi szokás, de engem inkább csak az érdekelne, hogy a szexualitás mely formáit nem tűri az Isten és mi az amit javasol, és mi az amit még tolerál.