Senki sem tudja, hogy mi az a titokzatos foton. Mégis minden tankönyvben az áll, hogy a fény fotonokkal terjed.
Meg tudja valaki mondani, hogy mi a foton? Milyen nagy? Hogyan néz ki? Milyen tulajdonságai vannak?
Megtalálta a nyeregfelület egyensúlyi pontját, ahonnan nem mozdul el a (golyó). Főleg akkor,ha a nyereg sem mozog a ló hátán. Szoktak a golyók lovagolni?
„Einstein úgy alkotta meg a gravitációs egyenletét, hogy megkereste a Riemann geometriának azt a különleges tenzorát, aminek divergenciája puszta matematikai okokból mindig nulla, s azt mondta, hogy a gravitáció úgy működik, hogy ez lesz arányos a mindig nulla divergenciájú energiaimpulzus tenzorral.”
Einstein a nulla divergenciára alapozott, újszuper szerint. Ez nem semmi!
A tau-neutrínó egy téves elnevezés. Többféle neutrínó-like részecske létezik. www.atomsz.com. Ezek a neutrínó-like részecskék mind a négy stabil elemi részecskékböl e, p, P és E-kböl állnak. De a neutrínó-like részecskéknek NEM muszáj tömegnélkülinek tünöeknek lenni.
A neutrínó-like részecskéknek a tehetetlen tömege jóval kisebb, mint az ezeket összetevö részecskék össztömege.
Csak az elektron- és a proton-neutrínó tünik teljesen tömegnékülinek!
A matematikában ember által alkotott gondolati konstrukciók működését derítjük fel. Amelyek alapjai az axiómák, hasonlóan, mint egy játék alapszabályai. Nem titkos társaságok alkotják őket, hanem teljesen nyilvánosak. És nem is önkényes elmejátékok, hanem nagyon jól használhatók is a civilizáció egyre újabb eszközeinek és szolgáltatásainak létrehozása közben, sokunk kedve, kényelme, és érdekesebb, kellemesebb, egészségesebb élete érdekében.
Ugyan miért volna szépséghiba, ha egy függvény nem látható?
A pszi-n kívül már évszázadok óta nem látható dolgokról szól rengeteg más hasznos függvény is: Pl. az erő, a nyomás, a feszültség, a potenciál, a hőmérséklet, az elektromágneses mező, stb, stb függvényei mind-mind nem látható mennyiségekről szólnak.
A MOND egy komolyabb elméleti perspektíva nélküli eléggé esetleges megoldás a galaxis léptékű anomáliára. Nem érez benne az ember semmiféle nagy revelációt. Elenyészően kevés fizikus lát benne fantáziát. Tucatszámra voltak a 20. században hasonló, vagy ennél meggyőzőbb más ötletek is a gravitációelmélet megreformálására. De egyik se vált be.
ahhoz képest, hogy egy "axiómán" kivüli embernek szinte ad hoc kell magyarázatot adnia "sikertelenségéről", elég tetemes 100 év az axiómában résztvevőknek a magyarázat elkészítéséhez. 100 év már az átlagéletkort is bőven meghaladja.
akár igaz is lehetne ez, ha a matematikát nem az ember hozná létre a látottakhoz képest. bár van amikor pl. a pszi (hullámfüggvény) egyáltalán nem látható, csak annak eredménye. et ugye nagy szépséghiba, hiszen a hullám csak egy feltételezés még akkor is, ha eredménye egy lehetséges helyre utal, ahol vagy ott van a tárgy, vagy nincs. de van a könnyebb eset is, amely ugye matematikailag kihozza a tömegvonzást (a Földön és a szűk Naprendszerben), de távolodva, v. törpülve attól, már teljes a baj. ha pedig jó a MOND, akkor sajnos a fizika nem egyetemes, már ami az universumot illeti.
"És a bizonyítás azt jelenti, hogy le lehet vezetni őket az elfogadott axiómákból."
lehet egyezséget kötni, de akkor az egyezség javait ne az egyezségben résztvevők osszák el, hanem a valódi társadalom. az egyezség egy titkos társaságra utal, amelyugye tud egymás "egyezségeiről", de nem teszi azt nyilvánossá. persze úgy is lehet, hogy egy raktáros határozza a raktárkészletet, nem a ki és bemenő számlák alapján lehetséges számok. ha a pénztáros mégcsak nem is tévedhet, ...
természetesen nem mondom, hogy ez egy könnyű dolog, de ha már az egyiktől tévedhetetlenséget várok, akkor a másik ...
Bizonyítani csak matematikai törvényeket lehet. És a bizonyítás azt jelenti, hogy le lehet vezetni őket az elfogadott axiómákból.
De a természettudományi törvények a természet jelenségeinek kell megfeleljenek, nem valami axiómáknak. Egy természeti törvény bizonyítása azt jelentené, hogy bármilyen kísérlet eredményét helyesen jósolja meg. Csakhogy lehetetlen elvégezni minden kísérletet. Ezért teljesen bizonyítani képtelenség, de minél több elvégzett kísérlet eredményét jósolja meg helyesen, annál inkább bízhatunk benne. Mindaddig, mígnem találunk egy vagy több olyat, ami ellentmond neki. Ekkor kell megkeresni ez ezekre az ellenmondó jelenségekre is érvényes új elméletet.
na értem, hogy itt vanna érdekek, de mi valójában a társadalmi érdek? csak vigyázz, a Bibliában fogalmazottakat nem kell külön bizonyítani, hiszen az abban írottak történelem és nem kitaláció bizonyos látott dolgok alapján! igaz, a maii embert eléggé eltántorították a a Biblia történetei megtörténtének valóságától. persze tehették, hiszen elég messze vagyunk az abban fogalmazottaktól. de elismerheted, a régészet mára a Biblia szinte összes történetét igazolta.
jah, így aztán egy elméletet időtlen időkig fenn lehet tartani, mint lehetséges igazság, mert megélhetési forrás? talán 100 év, mint bizonyításhiány, elég a teljes átgondoláshoz!
"Mileva ekkor Einstein gyermekével volt terhes . . . "
Nem!
Egy évvel később, 1901 kora tavaszán lett terhes, júliusban próbálkozott másodjára a záróvizsga letételével, de ekkor sem sikerült. Ez után utazott haza Szerbiába, megszülni a gyermeküket.
(Walter Isaacson: Einstein, 2007. 88-89. oldal.
Másoknál kurkászod a hibákat, de ismét felsültél vele.
"A hat jelölt által 1900-ban letett végső diplomavizsgán Grossmann és Einstein is diplomát kapott, míg Mileva Maric megbukott. Mileva és Einstein ekkor már mélyen szerelmesek voltak egymásba."
Mileva ekkor Einstein gyermekével volt terhes, ezért nem tudott levizsgázni. Hazautazott és otthon (Szerbiában) szülte meg kislányukat, Lisát, amelyet Einstein sohasem látott. A kislány két év múlva eltűnt, Einstein sosem kereste.
"vannak úgynevezett neutrínó féle objektumok, amik sok-sok elemi részecskékből állnak"
nem értem, mire gondolsz pontosan? ha pl. egy tau neutrino kapcsolatba lép egy protonnal tau jön létre. gondolod a tau neutrino megmarad? eddig az van, a standard model elemi részecskéi már nem oszthatók tovább.
„már ne is haragudj, de a tau neutrino, t. antineutrino jóval nehezebb mint az elektron, v. a positron.”
Dehogy haragszom. Viszont vannak úgynevezett neutrínó féle objektumok, amik sok-sok elemi részecskékből állnak. Lehet, hogy ilyen a tau neutrínó is. Az anti részecskéket meg többnyire a számításoknál veszik figyelembe. Keveset lehet elkülönítve találni, tartani közülük.
A fizikát nem a fizikusok életrajzaiból lehet megérteni.
De adalékként érdekes olvasni.
Amit viszont te művelsz ez ügyben, az buta és hazug bulvár inszinuáció.
Akit azonban érdekelnek a valódi tények, olvassa el Grossmann következő rövid életrajzát:
"Marcel Grossmann szülei Jules Grossmann és Katharina Henriette Lichtenhahn voltak. Marcelnek volt egy Eugen nevű testvére. Jules Grossmann svájci volt, de eredetileg elzászi családból származott. 1870-ben gyárat alapított Budapesten, ahol nevének magyar változatán, Grossmann Gyula néven ismerték. A gyár, amelyet egy Rauschenbach nevű személlyel közösen alapítottak, a mai budapesti Lehel tér közelében volt, és mezőgazdasági gépeket gyártott. Grossmann Jules volt a sikeres gyár társtulajdonosa. Marcel Budapesten nevelkedett, ahol a Berzsenyi Dániel Gimnáziumba járt. Ez a híres gimnázium kiváló oktatási hírnévnek örvendett, és Grossmann kiváló matematikai hátteret adott.
1893-ban, amikor Marcel tizenöt éves volt, családja Svájcba költözött, és Bázelben telepedett le. Ott 1893-tól 1896-ig az Oberrealschule-ba járt. A bázeli gimnáziumi tanulmányok befejezése után Grossmann a zürichi Polytechnikumba (későbbi nevén Eidgenössische Technische Hochschule) iratkozott be matematika szakra, azzal a céllal, hogy gimnáziumi matematikatanári képesítést szerezzen. Grossmann tíz diáktársa közül kettő Mileva Maric és Albert Einstein volt. Mindhárman közeli barátok lettek, és Einstein, aki nem sok előadást látogatott, kölcsönkérte Grossmann jegyzeteit, hogy 1898-ban letehesse a vizsgáit. Ez jó választás volt Einstein részéről, mert Grossmann gondosan jegyzetelt - Grossmann jegyzetei egyébként fennmaradtak, így minőségük ma is látható. A hat jelölt által 1900-ban letett végső diplomavizsgán Grossmann és Einstein is diplomát kapott, míg Mileva Maric megbukott. Mileva és Einstein ekkor már mélyen szerelmesek voltak egymásba.
1900-ban Grossmann Otto Wilhelm Fiedler geométer asszisztense lett Zürichben. Fiedler, aki August Möbius tanítványa volt, a prágai Politechnikai Intézet geometriai professzora volt, mielőtt a zürichi Polytechnikumban vállalt volna hasonló állást. Grossmann, Einstein és Maric egyetemi tanulmányaik során geometriát tanított, és Grossmann volt az, aki a geometria tantárgy vizsgáin kiemelkedően szerepelt. Grossmannt Fiedler tanácsokkal látta el, amikor a doktori cím megszerzéséhez szükséges kutatásokat végezte, amelyet a Zürich Polytechnikumban szerzett meg 1902-ben Über die metrischen Eigenschaften kollinearer Gebilde Ⓣ című dolgozatával. A doktori cím megszerzése előtt, 1901-ben az észak-svájci Frauenfeldben lett tanár egy iskolában, majd 1905-ben hasonló állást vállalt Bázelben.
Miután Einstein és Grossmann 1900-ban lediplomázott, barátságuk folytatódott. Einstein állást keresett, és Grossmann 1901. április 13-án írt neki, hogy apja, aki a berni szabadalmi hivatal igazgatójának barátja volt, Einsteint ajánlotta a következő megüresedett állásra. Einstein nagyon örült Grossmann támogatásának, és még aznap írt levelében válaszolt:.
'Kedves Marcel! Amikor tegnap megtaláltam leveledet, mélyen meghatódtam odaadásodtól és
együttérzésedtől, amely nem hagyta, hogy elfelejtsd régi szerencsétlen barátodat ... Nagyon
örülnék, ha ilyen szép tevékenységi kört kapnék, és nem kímélném magam, hogy ajánlásodnak
megfeleljek. Három hete jöttem ide a szüleimhez, hogy innen keressek asszisztensi állást egy
egyetemen. Már régen találtam volna egyet, ha Heinrich Weber nem játszik velem becstelen
játékot. Mindezek ellenére nem hagyok kő kövön nem maradni, és nem adom fel a
humorérzékemet ...'
Grossmann 1903-ban vette feleségül Anna Kellert, Eduard Keller mérnök lányát. Tovább folytatta a geometriai kutatásokat, és 1904-ben Frauenfeldben kiadta a Die fundamentalen Konstruktionen der nichteuklidischen Geometrie Ⓣ című könyvét. A következő évben otthagyta az iskolai tanítást, amikor kinevezték a bázeli egyetemre dozensnek. Einstein természetesen nem feledkezett meg barátjáról, és amikor 1905-ben megírta szakdolgozatát, a címlapra ezt írta:
"Dr. Marcel Grossmann barátomnak ajánlom". Grossmann 1907-ben a zürichi Eidgenössische
1912 augusztusában Einstein visszatért a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule-ra, miután kinevezték az elméleti fizika tanszékére. A speciális relativitáselméletének a gravitációra való kiterjesztésén fáradozott, és azonnal elkezdett együttműködni régi barátjával, Grossmannal. Grossmann volt az, aki rámutatott neki az Elwin Bruno Christoffel által 1864-ben javasolt, majd Gregorio Ricci-Curbastro és Tullio Levi-Civita által 1901 körül továbbfejlesztett tenzorszámítás általános relativitáselmélethez való kapcsolódására. Einsteint, aki korábban lekicsinyelte a matematika jelentőségét, Grossmann szakértői magyarázatai gyorsan meggyőzték. Einstein 1912. október 29-én írt Arnold Sommerfeldnek:
'Most kizárólag a gravitációs problémán dolgozom, és úgy gondolom, hogy egy matematikus
barátom [Marcel Grossmann] segítségével minden nehézséget le tudok küzdeni. De egy dolog
biztos: soha életemben nem fáradoztam még közel sem ennyit, és hatalmas tiszteletet szereztem a
matematika iránt, amelynek finomabb részeit eddig tudatlanságomban puszta luxusnak tartottam.
Ehhez a problémához képest az eredeti relativitáselmélet gyerekjáték.'
Grossmann és Einstein együttműködése 1913-ban vezetett az általános relativitáselméletről szóló első tanulmányhoz. Ez az
'Entwurf einer verallgemeinerten Relativitätsheorie und einer Theorie der Gravitation'
címmel jelent meg a Zeitschrift für Mathematik und Physikban. Bizonyos értelemben ez egy közös dolgozat, de más értelemben két különálló írásból áll, az első 22 oldal az Einstein által írt 'Physikalischer Teil', a következő 16 oldal pedig a Grossmann által írt
''Mathematischer Teil'. Ugyancsak 1913-ban Grossmann kiadta a:
'Mathematische Begriffsbildungen zur Gravitationstheorie' című művét. Továbbra is együttműködött Einsteinnel, és 1914-ben egy másik közös dolgozatot is publikáltak, nevezetesen a:
'Kovarianzeigenschaften der Feldgleichungen' címűt.
Grossmann további publikációi közül meg kell említenünk a:
'Darstellende Geometrie' (hét kiadás 1915 és 1932 között),
'Darstellende Geometrie für Maschineningenieure' (három kiadás 1915 és 1927 között),
'Elemente der darstellenden Geometrie (1917) és az
'Einführung in die darstellende Geometrie' (1917) című tankönyveket.
1910-ben Grossmann társalapítója volt a Svájci Matematikai Társaságnak Rudolf Fueterrel, a Bázeli Egyetem matematika professzorával és Henri Fehrrel (1870-1954), a Genfi Egyetem algebra és magasabb geometria professzorával együtt. Fueter volt az első elnök (1910-12), Fehr a második elnök (1913-15) és Grossmann a harmadik elnök (1916-17). Grossmann elnöki időszaka különösen jelentős volt, mivel az első világháború (1914-18), amelyben Franciaország és Németország háborúban állt egymással, nagy feszültséget okozott Svájc német és francia nyelvű része között. Nagyrészt Grossmann érdeme volt, hogy a Társaság a feszültség ellenére is megőrizte a svájci szemléletet. A Svájci Matematikai Társaság nem az egyetlen társaság volt, amelynek Grossmann volt a társalapítója. Társalapítója volt a Neue Helvetische Gesellschaftnak is 1914-ben, nem sokkal az első világháború kitörése előtt. Ez a társaság a Helvetikai Társaság utódjának tekintette magát, amely 1761 és 1858 között hozzájárult a Konföderáció megerősítéséhez és a svájci szövetségi állam megalakulásához, az 1848-as új szövetségi alkotmánnyal. Grossmann és a többi alapító felismerte, hogy a Svájc különböző részei közötti nézetkülönbségek veszélyeztetik az ország belső békéjét, és egy új Helvetikus Társaságot akartak létrehozni a svájci egység megőrzése érdekében. E fontos társaságok alapítása mellett Grossmann társalapítója és szerkesztője volt a Neuen Schweizer Zeitung című újságnak.
Végezetül meg kell említenünk azt a tiszteletet, amelyet Marcel Grossmannnak a konferenciasorozat Marcel Grossmann Meetings (az elméleti és kísérleti általános relativitáselmélet, a gravitáció és a relativisztikus mezőelméletek legújabb fejleményeiről) elnevezésével róttak le. Ezek az 1975-ben kezdődött konferenciák háromévente megrendezett nemzetközi találkozók, amelyek lehetőséget biztosítanak a gravitáció, az általános relativitáselmélet és a relativisztikus mezőelméletek legújabb eredményeinek megvitatására. A matematikai alapokra, a fizikai előrejelzésekre és a kísérleti tesztekre helyezik a hangsúlyt."
