A hitünk a mindennapi életben olykor elgyengül. Előfordult már, hogy egy adott pillanatban épp olyan írásra, prédikációra találtam, ami pont akkor abban a helyzetben válasz volt számomra Istentől. Ezt a topikot annak reményében nyitottam, hogy egymásnak segítsünk abban, közzéteszünk olyan dolgokat, amik számunkra segítséget nyújtottak. Nem vita céljából és nem is a gyülekezetek, felekezetek ítélgetésére, hanem a hitünk erősítésére szolgáljon. Legyenek mindenki számára hit erősítő ,építő és hasznos az itt olvasott cikkek írások.
Egyszer egy katolikus pap odamart a buddhaistáknak : há milyen dolog az hogy a lény teljes megsemmisülését célozzák :)))lásd nirvána.
Elmagyaráztam neki később és meg is köszönte. Hogy a főbuddhista a dalai láma mondotta éppen Budapesten turnézva : Ha a nirvána a teljes megsemmisülést jelentené,én lennék az első aki áttérne egy értelmesebb vallásra !
"A hitünk a mindennapi életben olykor elgyengül. Előfordult már, hogy egy adott pillanatban épp olyan írásra, prédikációra találtam, ami pont akkor abban a helyzetben válasz volt számomra"
---------------------------------
Na van ilyen persze ! El nem vitatom.
Meg sokféle más is dettó.
Én még lenyügöző homiliát nem hallottam szentmisén.
Főleg ha Isten tuláradó szeretetéről ömleng,miközben életemben nem tapasztalom.Ha elmagyarázná a szenvedés okát célják hasznát hogy miért van megpróbáltatás és ha ez picit még logikus is volna:)))na erre odafigyelnék még én is !
Vagy ha ÉRTELMESEN megmagyarázná a plebános miért kincs a pap/szerzetes/apáca testi szüzessége :))) nade ez szinte teljesen lehetetlen :)))
Vannak jelek,ábrák,képek,szobrok,zenék amelyek eszközül segitenek hogy EGYEDÜL ISTENT imádjuk :))) Persze vannak rettentően nagyszabásu illetők akiknek közvetitőre szüksége nincs.
Ismertem egy embert aki a szerelmes levelet negyven kilómétert gyalogolva maga vitte el a cimzetthez.Na és nem lett volna ugyanaz az eredmény csak egyszerübb ha föladja postán ?
Senki nem mondta, hogy hülyének nézzük és nem is gondoltuk, hogy azok voltak.
Tehát, mikor ilyeneket idézgettek, akkor nem nézitek hülyének!
Mert ezt mondjátok a fának: Te vagy az apám! — a kőnek pedig: Te szültél engem!
Ma is vannak olyan helyek, ahol pl. a napistent imádják és szobrot állítanak neki. A nép elfordult az élő Istentől és helyette pl. aranyborjút imádtak.
Semmi, ismétlem, semmi bizonyítékod rá, hogy a te istened az igazi. Annyi eséllyel lehet igazi az övék is. A kizárólagos, kirekesztő és minősítgető istened személyválogató lenne? Meg zargatja a másik hitét?
Csak úgy megjegyzem, ahová én járok ott nincs se kereszt, se halott ember rajta.
Egy pucér templomba jársz, ahol semmi nincs a négy falon, meg pár padon kívül? Elég lehangoló lehet. Ettől függetlenül az elmédben ugyanúgy imádod a halott embert, tehát a lényeg ugyanaz.
Isten szívből kell imádni, nem fontos ahhoz szobrok és képek előtt térdelni.
Nem is azért térdelnek ott, hanem mert jól esik nekik úgy imádkozni. A sátánt megszemélyesítitek, de az Istentől meg sajnáltok egy szobrot is....
"Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András - halászok lévén - épp hálót vetnek a vízbe. Jézus ezt mondta nekik: "Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket."" (Mk 1,16-17)
Emberhalász---a hal szimbóluma kereszténység körében.
Vannak emberek akiknek az imádkozás könnyebb, ha mondjuk egy kis keresztet szorongat a kezében. Én úgy gondolom ettől még nem bálványimádó. Sokan félreértik sztem a bálványimádást.
lehet valakinek a pénz is a bálványa, vagy akár a gyereke, vagy az autója. de nem szeretnék erről itéletet mondani, mert Isten ismeri az ember szívét és csak Ő tudja kinek mi van benne.
Ettől azonban még a kulturált ellenvélemény vita pengeváltás itt helyénvaló és elkerülhetetlen is.A lényeg a szeidségen van :)))
ebben mondjuk igazad van. A baj csak az, hogy azokban a témakörökben amiről te írsz, nekem nincs ismeretem. Így hát nem is tudok és nem is akarok különösebb kommentet hozzáfűzni. Biztos igazad van. Amiről még csak nincs is fogalmam, arról nem szoktam eszmecserét folytatni.
hogy a halakat mikor kezdték el imádni és miért??--nem tudom. De azt igen, hogy nem helyes Istennek nem kedves az efféle dolog.
32 Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból.
2 Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám!
3 És kiszedte az egész nép az aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz.
4 Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.
Én erre a borjúra és erre az időszakra gondoltam.
Biztos igazad van rhémaén azért ennyire nem vagyok jártas az efféle dolgokban. Mondjuk picit ismerem, de nem nagyon a Bibliát. :)
Az ősi egyiptomban semmilyen borjut nem imádtak :)))
Viszont azokban az évezredekben a csillagbölcseleti BIKA jegyében volt a tavaszpont,ez a Bika Aion/Eon/Korszak.Ezt ábrázolták,jelképezték egy bikával melynek szarvai között ott volt egy Nap-forma. Ebből nem az következik hogy egy állatot.Pláne hogy "imádták" :))))
A keresztény sem a keresztet "imádja" hanem igy mutatja ki az Istenség iránti elkötelezettségét.
Ez az amikor SZÓSZERINT vesznek a kritikusok valamit ami mögöttes értelmü :)))
A hitünk a mindennapi életben olykor elgyengül. Előfordult már, hogy egy adott pillanatban épp olyan írásra, prédikációra találtam, ami pont akkor abban a helyzetben válasz volt számomra Istentől. Ezt a topikot annak reményében nyitottam, hogy egymásnak segítsünk abban, közzéteszünk olyan dolgokat, amik számunkra segítséget nyújtottak. Nem vita céljából és nem is a gyülekezetek, felekezetek ítélgetésére, hanem a hitünk erősítésére szolgáljon. Legyenek mindenki számára hit erősítő ,építő és hasznos az itt olvasott cikkek írások.
Nem vita céljából nyitottam ezt a topikot, hanem azért, hogy egymás számára hasznos írásokat tegyünk közzé.
nem tartom hasznosnak azt, hogy bárkivel is vitázzak. Azokat az írásokat osztom meg, amelyek számomra áldást jelentenek. ha valaki nem úgy látja a dolgokat, attól még nem kell senki vallását lenézni, vagy megítélni. Az ítélkezés nem az én vagy bárki feladata.
Ne haragudj, de az, hogy ennyire hülyének nézitek az őseiteket, az nem jelenti azt, hogy ennyire hülyék is voltak.
Senki nem mondta, hogy hülyének nézzük és nem is gondoltuk, hogy azok voltak. egyébként nem értem hogy kire célzol, hogy többes számban beszélsz. Ma is vannak olyan helyek, ahol pl. a napistent imádják és szobrot állítanak neki. A nép elfordult az élő Istentől és helyette pl. aranyborjút imádtak.
Ott van a ti templomaitokban is egy csomó...kereszt, halott ember rajta, meg ilyenek. Az én vallásomban nem imádunk kiterített halottat.
Honnan tudod én milyen templomba járok??? Csak úgy megjegyzem, ahová én járok ott nincs se kereszt, se halott ember rajta..........
Isten szívből kell imádni, nem fontos ahhoz szobrok és képek előtt térdelni.
Mert ezt mondjátok a fának: Te vagy az apám! — a kőnek pedig: Te szültél engem!
Ne haragudj, de az, hogy ennyire hülyének nézitek az őseiteket, az nem jelenti azt, hogy ennyire hülyék is voltak. Szerinted nem tudták az emberek, hogyan születik egy gyerek, honnan vannak, ki az anyjuk? A Biblia nem szimpi részét - főleg azt- szimbolikusan kell érteni. Más népek szimbolikus kijelentéseit persze szószerint. Érthető.
Elég alulinformált isten lehetett aki ezt feljegyezte, mint okosságot.
Ezt is írja a szentírásotok:
1Kor 8,4 Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon,
Valami félelmetes dolog lehet egy-egy tárgy, amit kikiáltottatok bálványnak, mert nagy-nagy félelemmel közelítetek hozzá. Nem harap egyik sem...istentiszteleti kellékek. Ott van a ti templomaitokban is egy csomó...kereszt, halott ember rajta, meg ilyenek. Az én vallásomban nem imádunk kiterített halottat.
Az ember az esély,veszély,tét figyelembe vételével élje meg szuverenitását öntevékenyen.És eközben /nem helyette :)) / persze fohászkodhat és időzhet szenthelyeken lásd templom.
"Csak előbb ugyebátor tisztázni kéne isten figalmát."
Kinek mi, vagy ki az istene. Egy kedves kis történetet szeretnék megosztani, kicsit hosszú, de elnézést kérek ezért. Ez a történet nem kitalált, hanem valóban megtörtént.
Hol vannak a te isteneid?
Egyszer Isten mondta ezt az Ő népének: Hol vannak isteneid, amelyeket készítettél? Keljenek fel, és most, amikor bajban vagy, segítsenek rajtad, ha tudnak! Miféle istenekről beszél itt Isten az Ő választott népének?
Ilyen ostobává lett a nép — ezt olvassuk a megelőző mondatban: „Mert ezt mondjátok a fának: Te vagy az apám! — a kőne
k pedig: Te szültél engem! A hátukat fordítják nekem — mondja az Úr —, és nem arcukat, de majd ha baj éri őket, ezt fogják mondani: Kelj föl, segíts rajtunk!”
Izráel népének állandó kísértése volt, hogy a környező pogány népek fából és kőből készült bálványszobrait istenként tiszteljék. Soha nem tagadták meg az élő Istent, nem helyette tiszteltek bálványokat, hanem mellette. A gyakorlatban ez csaknem minden esetben azt jelentette, hogy helyette. Ezektől a kitalált, faragott, úgynevezett istenektől vártak segítséget, és nem az Úrtól. Ez volt akkor.
Milyen úgynevezett istenei lehetnek egy mai embernek? Milyen bálványokat kínál nekünk a környező pogány világ? Milyen isteneket készítünk sokszor mi magunknak? Elmondok egy igaz történetet:
Egyik este ismeretlen férfi kért beszélgetést a lelkipásztortól. A gyerekkorával kezdte. Elmondta: hívő szülei voltak, akikkel kiskora óta szívesen járt istentiszteletekre. Otthon is olvasták a Bibliát, ő is elkezdte azt fiatalon olvasni. Nagy segítséget jelentett neki bimbózó hite az ifjúkor sokféle küzdelmében.Egyszer felfigyelt arra, hogy szép fiúnak tartják. Rájött, fizikai erővel is veri kortársait. A siker ezután istenévé lett. Azt mondta — és ezt aztán több változatban ismételte —: mindenre képes voltam, hogy sikert érjek el.
Valóban, voltak sikerei, csakhogy két úrnak nem lehet szolgálni. Ahogy a sikereit egyre jobban élvezte és begyűjtötte, egyre inkább elmaradt a gyülekezetből. Abbamaradtak a reggeli csendességei. A szülők csendes hívását visszautasította, lelkiismeretének hangját elhallgattatta, és minden szabadidejét társaságokban töltötte.
Amikor dolgozni kezdett, hamar rájött arra, hogyan lehet sok pénzt keresni. Az új istent mammonnak hívták. Mindenre kész volt azért, hogy pénzhez jusson.
Ez viszont csak úgy megy, hogy közben elhanyagolta családját — akkor már voltak apró gyerekei is —, elhanyagolta az egészségét, ami azután később csúnyán visszaütött. Közben valami hiányérzet maradt a lelkében, de ezt különböző kalandokkal akarta elfojtani, elhallgattatni.
Kalandozásai során belehabarodott valakibe, akivel azután össze is költözött. Otthagyta a családját, és mindenkinek lelkendezte, hogy most találkozott az igazi szerelemmel. Az új isten neve szex volt. Hódolt ennek az istennek, és büszke volt arra, hogy ő két asszonyt is el tud tartani.
A lelki szomjúság azonban maradt. Hogy valahogy csendesítse, pótszereket használt:
Belevetette magát a munkába. Kiderült, hogy nagy a munkabírása, ezért meg is becsülik: utaztatták, jutalmazták. Rohamosan haladt felfelé a ranglétrán. Az aktuális istent karriernek hívták. Mindent alárendelt annak, hogy a karrierjét építse.
Közben azonban hogyhogy nem, hűlni kezdett a nagy szerelem. Minél jobban becsülték a munkahelyén, annál kevésbé becsülte élettársa. Egyre öregebbnek látta, fáradtabbnak. Egy kicsit aggasztotta a férfi elhatalmasodó betegsége is. Egy hosszabb külföldi kiküldetés alatt pedig elköltözött a közös lakásból. Otthagyta őt úgy, mint ahogy ő otthagyta annak idején a családját. A különbség csak az volt, hogy ez a hölgy minden mozdíthatót magával is vitt.
Így jött haza a hosszú kiküldetésből nagy ajándékokkal az üres lakásba. Maradt egy heverő, egy szekrény a ruháival, meg a könyvei — azokra nem volt szüksége az illetőnek.
Ahogy ott ült kifosztva, magányosan az üres szobában, üres szívvel, úgy érezte: rászakadt az egész élete. Kidőltek az oszlopai. Kidőltek az istenek, amikre egymás után épített. A siker már a múlté volt, a pénz nem érdekelte, a szextől megcsömörlött, a karrierbe belefáradt. Eszébe jutott a régi Isten. Azok az otthoni esték a kinyitott Biblia körül, a jó beszélgetések, az együttes imádkozások, az a békesség, ami otthon volt. Elégedettség a kevéssel is, szeretet mások iránt — egyáltalán a közösség. Tartozik ő még valahova? Fontos ő még valakinek?
Megpróbált imádkozni. Nem ment. Szeretett volna sírni. Nem sikerült. Aztán ahogy a szétdobált könyveken jártatta a tekintetét, feltűnt a földön a Biblia. Évek óta nem volt a kezében. A konfirmációjára kapta. Lehajolt, csak úgy a kezével leporolta, és eközben kiesett belőle egy jelző.
Az édesanyja írása volt rajta, és ezt a mondatot olvasta: „Hol vannak isteneid, akiket készítettél? Kelj
enek fel, és segítsenek rajtad nyomorúságodban!” Eleredtek a könnyei. Aztán csak úgy gépiesen megfordította a jelzőt és látta, hogy a másik oldalán is van írás. Ott meg ez a mondat volt: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15)
Arra gondolt hirtelen, ez olyan, mintha egy telefonszámot kapott volna. Isten telefonszáma. Hívj segítségül engem! Letérdelt, és most már ment az imádság
Csak előbb ugyebátor tisztázni kéne isten figalmát.Illetve hogy egy felakadt szemü illető tudattalanja mesegyárat üzemeltet-e netán tényleg Égi a küldemény ? médium ? proféta talján hamis ? és a kissé kusza szószerintiséget csókoljam-e be vagy mi a megfejtés.Lásd János Apokalipsis.....mosolygok a "megfejtéseken" magabiztosan azt hiszik hogy hiszik :)))
Amikor nem hiszünk, akkor kételkedünk. Kételkedünk Isten szavában, ígéreteiben. Ezért van szükség a szellemöünk táplálására is, hogy erősödjünk hitben. Amikor egy csecsemő megszületik táplálékra van szüksége, hogy növekedjen, erősödjön és fejlődjön. Máskülönben legyengül és meghal. Így van ez akkor is, amikor beleszületünk Isten családjába. Mint most született csecsemők--szellemi értelemben értem. Szükség van arra, hogy táplálkozzunk Isten Igéjével. Máskülönben a hitünk elsorvad és meghal.
Sokan vannak, akiknek már meghalt a hitük sajnos. A körülmények, a gazdasági helyzet ezt teszi. El kell hinni a szívünkben, hogy Isten nem hagy cserben, Neki gondja van ránk.
Ezt csakis hit által tudjuk megtenni, hogy a problémák ellenére sem aggóduk, hisz azt írja az Ige--"Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok."(1 Péter 5,7)
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. ” – A zsidókhoz írt levél 11:1, Károli Biblia
A hit a szívben van. Amikor senki és semmi nem tud kibillenteni attól a dologtól, amiben meg van a hited. Pl. hiszed, hogy , Jézus érted halt meg, vagy hiszed, hogy Isten szeret téged és meghallgat.....Mondhat bárki bármit, vagy épp a körülmények pont az ellenkezőjét mutatják, akkor is kitartassz ebben. Ez a hit
A hiszékenység pedig egy emberi tulajdonság, természet--
A vallás nem zárja ki az intellektust. Csak talán a méltatlanul elfoglalt trónjától fosztja meg, illetve azt ingatja meg. Naponta figyelmeztet arra, hogy akármennyire el vagyunk telve a magunk nagyszerűségével, nem tudunk mindent, és nem vagyunk képesek mindent a kezünkben tartani.
Fontos, hogy az Atya és köztünk egy meghitt kapcsolat legyen. Rá mindig, minden körülmények között számíthatunk. Egy szerető, gondoskodó Isten, aki csak arra vár, hogy szóljunk hozzá, beszélgessünk vele
Én a valódi természetről írnék pár szót, ami a hit. A hit meggyőződés arról, amit nem látok. Egyben bizalom is, mert megbízom abban, akit nem látok. Megbízom Istenben és elhiszem az Ő szavait úgy, ahogy le van írva. Ez nem kimondottam vallásosság, hanem egyféle életforma.
„Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” Máté 7,11 UF
A Biblia azt mondja, hogy Isten egy gondviselő Atya.
Ő könyörületes, szerető, kegyelmes és törődik veled.
Fontos megjegyezni, hogy Jézus amikor kimondta az „atya” szót, az arámi „abba” szót használta. Az „abba” szó az első, amit egy Közép-Keleti gyerek megtanul, mert apát jelent: apa, papa, dada, abba. A gyengédség, közelség, családiasság legvégső kifejezése ez. Ez egy olyan közvetlen szó, amely azt jelenti, hogy semmilyen korlát nincs egy kisgyerek és az apja között.
Tulajdonképpen mit tudunk mi a mennyei Atyánkról, ”Abbáról”? Engedd meg, hogy elmondjak három dolgot:
Először is, Isten soha nem túl foglalt számodra. Amikor imádkozol, Isten sosem mondja, hogy „nem most, majd beszélünk később.” Isten sosem fordul el tőled. Ő minden egyes napon veled van.
Másodjára, Isten tudni akarja a szükségeidet, mert Ő egy közel lévő Atya. A Biblia azt mondja „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” (Máté 7,11 UF) Sajnálattal kell be vallanom, hogy néha önző vagyok és énközpontú, és csak a saját szükségleteimre gondolok. Valóban, szülőként nagyon szeretek adni a gyermekeimnek. Szeretem tudni, hogy mire van szükségük. És akkor mennyivel jobban akarja tudni a szükségleteidet Isten, a mi tökéletes Atyánk.
Harmadszor pedig, Isten átérzi a szenvedéseidet. Ő soha nem túl elfoglalt, meg akarja tudni a szükségleteidet és átérzi a fájdalmaidat. Amikor Istenhez hozod a problémádat, nem azt mondja, hogy „Ó, hagyjuk már, ess már túl rajta/tedd már át magad rajta, mosolyogj egyet, ez egy semmiség, tegyél rá egy sebtapaszt!” Ha egy nagyon nehéz hét áll mögöttünk, Isten megérti azt.
A Biblia azt mondja, hogy „közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti” (Zsolt 37,19 UF) Lehet, hogy sebzett a lelked. Mit tehetsz? Fordulj Istenhez! Isten átérzi a szenvedéseidet. Ő tudni akarja a szükségleteidet. Soha nem túl foglalt számodra. Ő segíteni akar neked! Ő a te mennyei Édesapád!
Beszéljünk róla:
Isten soha nem túl elfoglalt számodra, te viszont milyen gyakran vagy túl elfoglalt ahhoz, hogy gondoskodó Atyádhoz vidd a fájdalmaidat és aggodalmaidat?
Mit gondolsz, mennyire érdekli Istent az életed minden apró részlete - a látszólag parányi és lényegtelen dolgok, amelyek lehúznak és elrabolják az örömöd?
Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez.
És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe;
És visszatérőben volt és az ő szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát.
Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez!
Filep azért oda futamodván, hallá, amint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon érted-é, amit olvasol?
Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván, üljön mellé.
Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját.
Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? mert elvétetik a földről az ő élete.
Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakiről?
Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki a Jézust.
Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem?
Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.
És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt.
Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert tovább méne az ő útján örömmel.
Filep pedig találtaték Azótusban; és széjjeljárva hirdeté az evangyéliomot minden városnak, míglen Cézáreába juta.
Ebben a történetben észre kell vennünk, ki is az valójában, aki munkálkodik.
Nézzük mi is történt itt. Volt egy nagyon magas beosztásban levő ember. A szerecsen királyasszony komornyikja és az egész kincstár felügyelője volt. Mondjuk úgy mai nyelven, mint egy pénzügyminiszter. Gazdag, és művelt ember. Ez a kincstárnok vágyott Isten jelenlétére, mert elment Jeruzsálembe imádkozni. Hosszú és fárasztó utat tett meg. Abban az időben nem volt mindenkinek meg a Szentírás, csak a templomban volt a tekercs és azt olvasták fel. Ez a kincstárnok, valószinűleg elég magas áron jutott hozzá az íráshoz. A hazafele vezető úton olvasgatta. Egy picit gondoljunk csak bele, ki adta ennek az embernek a szívébe az Isten utáni vágyat, éhséget?? Ezt saját maga Isten tette meg. Én beleképzeltem magam a kincstárnok helyébe. Megpróbáltam az ő fejével gondolkodni.
Olvassa az írást és jóformán semmit nem ért belőle. Ki lehet ez az Isten? Mit jelent az, hogy élő Isten. Aki ilyen hatalmas és csoda dolgokat tesz. Gondolom olvasta pl azt, hogy Isten hogy hozta ki a népet Egyiptomból. Vagy hogy választotta ketté a tengert. Annak ellenére, hogy nem értette igazán amit olvas elgondolta, hogy én meg akarom ezt az élő Istent ismerni. Nálunk otthon látható isteneket imádunk és ez az Isten, meg láthattalan. Hogy lehet ez? Hogy lehet vele találkozni, hogy lehet megismerni? Gondolom ilyen gondolatok foroghattak a fejében. És ahogy olvassa az írást egy szer csak ott terem egy ember. Fülöp. Mint az Ige elején olvastuk Isten anygyala szólt Fülöpnek, hogy menjen oda arra az útra. Itt is láthatjuk, hogy az egészet Isten tervezte meg. Amint Fülöp hallotta, hogy ez a pogány ember az írást olvassa, megkérdezte tőle, érti-e mit olvas? A kincstárnok őszintén megmondta, hogy nem érti, szüksége van arra, hogy valaki elmagyarázza neki. Nagy öröm volt a szívében, amikor Fülöp elmondta neki, kiről szól az írás. Máris megkérdezte van valami akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? Fülöp azt felelte. Semmi akadálya, ha teljes szívedből hiszel, meglehet. És nézzük csak meg mit felelt erre a kincstárnok? Nem csak az volt a válasza, hogy hiszek, hanem rögtön kijelentette: Hiszem, hogy Jézus a Krisztus az Istennek Fia. És Fülöp megkeresztelte.
Csodálatos munkája ez az Úrnak. A Szent Szellem által rögtön ki is jelentette a kincstárnoknak, hogy Jézus a Krisztus az Isten Fia. Ez egy olyan csodálatos munkája az Úrnak, ahogy megtervezte ennek az embernek az útját. Lépésről lépésre.
· Éhséget adott a szívébe Isten iránt.
· Elvitte őt Jeruzsálembe
· Hozzájuttatta a Szentíráshoz
· Vágyakozással olvasta az írást
· Az útjába vezette Fülöpöt
· Megkeresztelkedett
· Innen már a kincstárnok nem egyedül ment haza
· Ment vele az Úr is
· Valószinűleg amikor hazaért elmondta mi történt vele és hirdette az Evangéliumot
· Pogány területre jutott el az örömhír
Ez egy csodálatos dolog, ahogy Isten munkálkodott. Ő soha nem változik és ma is munkálkodik a színfalak mögött. Amikor van valami vágy a szívünkben, vagy kérdés, amire szeretnénk választ kapni, Isten ugyan így, mint ahogy ennek az embernek az életében , a mi életünkben is kimunkálja a dolgokat. Elvezeti hozzánk azt az illetőt, akin keresztül megkapjuk amit szeretnénk, vagy éppen bennünket vezet másokhoz. Nincsenek véletlenek. Sokszor mindjuk azt, pl ha találkozunk valakivel—ó micsoda véletlen, hogy találkoztunk. vagy képzeld véletlenül összefutottam XY-nal. Nem drága testvérem Ezek a találkozások nem véletlenek. A kérdés csak az!!!
Felismerjük-e, hogy Isten munkálkodik a színfalak mögött??
Dávid 15 éves volt és legyőzte az óriást egy parittyával. Sokszor úgy érezzük, hogy az adott helyzetben nem vagyok képes semmire és ebből a helyzetből nincs kiút, nincs rá megoldás.
Mielőtt Dávid győzelmet aratott, előtte egy folyamaton kellett keresztül mennie. Ő egy egyszerű fiú volt, Isten rávezette egy útra, amelyen felkészítette.
Isten azt akarja, hogy mi is ilyenek legyünk. Mindenkinek megvannak a maga „óriásai”. Ez lehet egy betegség, anyagi vagy családi probléma…stb
Mi azt szeretnénk, ha Isten „ölné” meg, Ő oldaná meg helyettünk. Isten minden eszközt ideadott nekünk a győzelemre, nekünk hittel használni kell.
I.Sámuel.17/12-15
És Dávid, Júda városából, Bethlehemből való amaz Efratita embernek volt a fia, akit Isainak hívtak, akinek nyolc fia volt, és e férfiú a Saul idejében vén ember vala, emberek közt korban előhaladt.
És Isainak három idősebbik fia Saullal elment a háborúba. Az ő három fiának pedig, akik a háborúba menének, ezek valának neveik: az idősebbik Eliáb, a második Abinádáb és a harmadik Samma.
És Dávid volt a legkisebbik. Mikor pedig a három idősebb elment Saul után:
Dávid elméne és visszatére Saultól, hogy atyjának juhait őrizze Bethlehemben.
Dávidnak 7 testvére volt, ebből 3-an a király hadseregében szolgáltak.Még sem ők ölték meg az óriást. A másik 4-ről nem tesz említést a Biblia.A legkisebb volt Dávid, aki az apja nyáját őrizte, élelmet vitt a testvéreinek. Viszont Dávidnak egyik testvér sem segített. Soha nem panaszkodott, mindig engedelmes volt atyának.(odaadta magát a szolgálatra). Volt rá példa, hogy még az apja is elfelejtkezett róla. Amikor Sámuel elment, hogy királlyá kenjen fel a családból valakit, az apa csak 7 testvért hívatott elő. Sámuel megkérdezte—mind itt vannak?
Ahhoz, hogy Te is óriás ölővé válj, add át magad a szolgálatnak. Mindenkinek ad Isten valami ajándékot amivel szolgálhat. Ez lehet akár betegek látogatása, vagy imádkozás, vendégfogadás. vagy akár ha te nagyon jó vagy pl a barkácsolásban, azzal is szolgálhatsz. Ezek ajándékok, képességek amiket Istentől kaptál, csak rajtad múlik, tud-e ebben használni téged.
Dávid egy győztes típus volt.
I.Sám.17/34-37
És felele Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül:
Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítám szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakálánál fogva, és levágtam és megöltem őt.
A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte: Úgy lesz azért e körülmetéletlen Filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illeté az élő Istennek seregét.
Az egész élete során a kihívásokból győztesen került ki. Amikor apja nyáját megtámadta a medve vagy az oroszlán, puszta kézzel megölte őket. Góliáthoz képest ezek eltörpültek. A kihívások megerősítetteék
A kihívások, a próbák nem Istentől vannak. Azért enged bele az ilyen dolgokba, hogy megerősödjünk. Ezektől nem szabad megijedni. Úgy kell hozzáállni, hogy ebből is győztesen fogsz kikerülni.. A próbák megerősítenek.
Dávid a jutalomra szegezte tekintetét.
I.Sám.17/25
És mondának az Izráeliták: Láttátok-é azt a férfit, aki feljöve? Mert azért jött ki, hogy gyalázattal illesse Izráelt. Ha valaki megölné őt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg a király, leányát is néki adná, és atyjának házát szabaddá tenné Izráelben.
A király lányát, vagyont és Sámuel apja házának szabadságát ígérték a győztesnek.
Mint egy 15 éves fiúnak, ez egy nagyszerű ígéret volt. Látta maga előtt a jutalmat.
ha pl. csak ábrándozol arról, hogy megnyered a főnyereményt, de soha nem veszel szelvényt, akkor abból nem lesz semmi. Még csak esélyed sincs rá.
Ha soha nem állsz ki a „harcmezőre”, ha elfutsz a problémák elől, nem lehetsz győztes. A tekintetünket nem a problémára, hanem Jézusra,és lehetőségre, amelyből győztesen kell kijönni.
I.Sám. 17/38-40
És felöltözteté Saul Dávidot a maga harci ruhájába; rézsisakot tett a fejére, és felöltözteté őt páncélba.
Akkor Dávid felköté kardját harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam; és leveté azokat Dávid magáról.
És kezébe vette botját, és kiválasztván magának a patakból öt síma kövecskét, eltevé azokat pásztori szerszámába, mely vele volt, tudniillik tarisznyájába, és parittyájával kezében közeledék a Filiszteushoz.
Saulnak volt a legkiválóbb páncélja, amit Dávidra adott, de Dávid levetette.
A maga kis egyszerűségével és a parittyával indult el.
Na akarj más ruhájában lenni, ne akarj másra hasonlítani. Legyél önmagad és használd az Istentől kapott ajándékaid, képességeid.
Isten Neked is odaadta a győzelemhez az eszközöket. Teljesen mindegy milyen a problémád.
I.Sám.17/45-47
Dávid pedig monda a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illetél.
A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene.
És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni.
Teljes bizonyossággal állt oda, mert tudta, hogy győzni fog. Teljesen mindegy, hogy az „óriás” milyen fegyverrel megy ellened—betegség, családi, anyagi…stb. probléma, Te a Seregek Urának nevében mész ellene. Hirdesd ki a győzelmed az adott helyzet felett.
Én te óriás ellened Jézus nevébe megyek és győzök.
Ha ilyen hittel állunk hozzá, Isten közbelép és a parittyánk célt talál.
Dávid és Góliát története.
