"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
Hadakozhatsz a tényekkel, de ettől még tény: Magyarország mindent megtett az ide menekült mintegy 140 ezer lengyel menekültért. A katonai személyeket katonai táborokban, a polgáriakat menekült táborokban helyezték el. Berlin többszöri követelésére sem voltak hajlandóak ezeket az embereket kiadni Németországnak. A lengyel katonai személyek fegyvereinek átadásáról és elhelyezéséről külön lengyel-magyar egyezmény intézkedett. (Ezzel szemben román barátaid minden teketória nélkül lefoglalták a lengyel légierő Romániába menekült 165 gépét és saját légierejükbe sorolták be. Ja, és ők voltak, akik internálták a lengyel kormány tagjait és az államfőt.) A katonai menekültek zsoldot, a civilek rendszeres segélyt kaptak a magyar államtól. A honvédelmi minisztérium 21. osztályán külön lengyel alosztály intézte a lengyel katonák ügyeit, akik nagy részét 1940 tavaszára a magyar állam hathatós segítségével (papírok és pénz) sikerült Franciaországba és Angliába menekíteni és akiknek nagy része később a nyugati és közel-keleti fronton harcolt a németek ellen. Emellett Magyarországon képezték ki a lengyel honi ellenállók nagy részét is. Megalakult a Lengyel Polgári Bizottság amely a lengyel menekültek ügyeit intézte a magyar kormánnyal. Létrejött egy külön lengyel bíróság, Vácott Lengyel Tiszti Árvák Otthona alakult, Győrben Lengyel katonai Kórház nyílt, több városban pedig lengyel orvosi rendelő. Mintegy harminc lengyel általános iskola jött létre az országban és az Európában egyetlen lengyel tannyelvű és tanrendű középiskola is Magyarországon működött. Mindez mind a magyar állam támogatásával. A Budapesten alakult Lengyel Intézet és Könyvtár szervezte a menekültek kulturális életét, saját újságot (Lengyel Lap) is kiadva.
Szóval ha szerinted mindez semmi, akkor veled tényleg nem érdemes semmilyen szinten beszélni.
A magyar kormány megnyitotta a határokat a lengyel menekültek előtt. Közel 140 ezer lengyel menekült Magyarországra. Többségük katona volt, sokan teljes fegyverzetükkel jöttek. A menekültek között volt a a lengyel 10 páncélos dandár, a 3. hegyilövész dandár, a 3. nehéztüzér ezred a 2. ulánusezred megmaradt állománya.
Magyarország a többszöri német tiltakozás ellenére egészen 1940 novemberéig engedélyezte Budapesten a lengyel követség működését. Ezzel egyrészt továbbra is elismerte a lengyel államot, másrészt lehetővé tette, hogy a lengyel követség katonai attaséja a magyar honvédelmi minisztérium és külügyminisztérium segítségével a menekült katonák között toborzást végezzen és az ő segítségükkel 100 ezer lengyel katona ment nyugatra, akik később többek között Monte Cassino-nál harcoltak a németek ellen.
Az itt maradt 40 ezer lengyel menekültekkel külön menekültügyi kormánybiztos foglalkozott, idősebb Antall József. A lengyel menekültek rendszeres segélyt kaptak a magyar államtól, lengyel iskolák nyíltak Budapesten, Balatonbogláron pedig lengyel gimnázium.
Ez egyébként közismert a korszakkal foglalkozók körében. Szóval vagy tájékozatlan vagy, vagy csak szokás szerint nem mondasz igazat. És akkor még finom voltam...
Még azt sem engedte meg a magyar vezetés, hogy a lengyel kormány és vezérkar Magyarországra meneküljön. A lengyel menekültek többségét Románia fogadta be.
Mert Teleki ameddig tudott ragaszkodott a semlegességhez.
Már a 39 júliusában Berlinbe és Rómába küldött levele - amelyben kifejtette, hogy Magyarország semmilyen, Lengyelország elleni akcióban nem hajlandó részt venni - óriási felháborodást keltett a német és az olasz vezetésben, amit csak tetézett a német és szlovák kérések folyamatos elutasítása a német támadás után. Akkor eddig lehetett elmenni. Ha akkor Mo. önkéntesekkel vagy fegyverrel a németek ellen harcol, annak beláthatatlan következményei lettek volna. Ezt Teleki is tudta.
De miért nem támogatta a magyar hadsereg a testvéri lengyeleket? Miért nem szállítottunk nekik fegyvereket? Legalább önkénteseket küldhettünk volna, ahogy a finneknek.
Félelmetes, hogy bármibe bele tudod szőni az akkori magyar vezetést szapuló mondandódat...
A magyar kormány kijelentette, hogy semmilyen a Lengyelország ellen folyó katonai akcióban nem vesz részt, kategorikusan elutasította a németek többszöri kérését, hogy magyar területről, a Kárpátokon keresztül támadhassák hátba a lengyeleket és befogadott vagy 100 ezer lengyel menekültet, akik nagy részének lehetővé tette a nyugati szövetségesekhez való eljutást.
Sajnos a lengyeleket a szovjetek hátba támadták, s ezért csak elég rövid ideig tudtak kitartani a kétfrontos háborúban. Sajnos Magyarország sem adott fegyveres támogatást a testvéri lengyel nemzetnek.
Hitler nagy meglepetésére hadat üzentek a náci Németországnak. Ha Nagy-Britannia nem harcol a nácik ellen, akkor talán sohasem tudták volna Németországot és vele Magyarországot is legyőzni.
Ez csak a szokásos politikai hadova volt az angolok részéről, mint pl. ...igéreteimhez híven...biztosítom...feltétlen szükségességét érzem...a tőlem telhető minden támogatást megadom... stb., stb., blablabla... :)
Háborút üzentek a náciknak, két éven át egyedül harcoltak Európában és Afrikában a nácizmus és a fasizmus ellen, és utána - a szövetségeseikkel együtt - le is győzték őket.
The British War Bluebook Statement by the Prime Minister in the House of Commons on March 31, 1939
The Prime Minister (Mr. Chamberlain): The right hon. gentleman the leader of the Opposition asked me this morning whether I could make a statement as to the European situation. As I said this morning, His Majesty's Government have no official confirmation of the rumours of any projected attack on Poland and they must not, therefore, be taken as accepting them as true.
I am glad to take this opportunity of stating again the general policy of His Majesty's Government. They have constantly advocated the adjustment, by way of free negotiation between the parties concerned, of any differences that may arise between them. They consider that this is the natural and proper course where differences exist. In their opinion there should be no question incapable of solution by peaceful means, and they would see no justification for the substitution of force or threats of force for the method of negotiation.
As the House is aware, certain consultations are now proceeding with other Governments. In order to make perfectly clear the position of His Majesty's Government in the meantime before those consultations are concluded, I now have to inform the House that during that period, in the event of any action which clearly threatened Polish independence, and which the Polish Government accordingly considered it vital to resist with their national forces, His Majesty's Government would feel themselves bound at once to lend the Polish Government all support in their power. They have given the Polish Government an assurance to this effect.
I may add that the French Government have authorised me to make it plain that they stand in the same position in this matter as do His Majesty's Government.
Mielőtt teljesen elalélnál Anglia lovagiasságán, nem árt ha tudod, hogy a londoni kabinet 1914. július 29-i ülésén az a döntés született, hogy ha általános háború lesz és a németek Belgium legdélibb csücskén hatolnak be Franciaországba, akkor azt nem tekintik casus bellinek 1831-es szerződés ide vagy oda. Még augusztus 2-án is az volt az Asquith kormány álláspontja, hogy ha a németek átmasíroznak Belgium déli részén, de nem veszélyeztetik a brit szempontból létfontosságú Schelde torkolatvidékét és Antwerpent, az nem háborús ok Anglia számára. szóval a jó öreg Angliát ebben az esetben is csak saját érdekeik vezették, nem holmi szerződések.
