Tarlós István főpolgármester Dörner György színművészt nevezte ki az Új Színház új igazgatójának a teátrumot eddig vezető Márta István helyett. A szinhaz.hu értesülései szerint a szakmai bizottság többsége Márta újbóli kinevezését javasolta, és két minisztériumi delegált voksolt Dörner Györgyre. A színész pályázatában intendánsának Csurka Istvánt nevezte meg.
Dörner György, mint ahogy a pályázatában blöffölt és hazudott, most is hazudik - ezt állítja Márta István, az Új Színház leköszönő direktora, aki szerint nem felel meg a valóságnak a február elsején hivatalba lépő új színigazgató azon állítása, hogy az elmúlt hónapokban előre be kellett jelentkeznie, ha be akart jutni az épületbe.
múltkor az MSZMP kábés Szilágyi Tibor színésszel volt riport a tudjuk milyen ATV-ben.
SZilágyi mondta, hagyni kéne már a Dörner féle színházat elindulni (a műsor terve ellen nem volt kifogása) és majd, ha már működik és működött szakmai alapon megbírálni...
Már régen el szerettem volna mondani valahol: Méltányolom az ijedtséget amit a "nácik" meg a "gój motorosok" meg a mittoménkik gerjesztettek. Csak éppen a lényeg sikkad el: Budapest egyik legjobb színházát teszik tönkre.
Nem vagyok nagy színházlátogató, tavaly pl. vagy négyszer voltunk összesen színházban. Ebből kétszer úgy, hogy nem meghívásra, hanem mi vettünk jegyet. Egyszer én a feleségemnek ajándékba, egyszer ő nekünk ugyanoda: az Új Színházba.
Most már ennél is ritkábban fogunk járni színházba.
Én egyáltalán nem utálom. Sőt, imádom hallgatni, amikor A Beverly Hills-i zsaru eredeti szinkronjában bazmegol.
Ő viszont utálja a kollégáit, mert olyan minősíthetetlen hangnemben fogalmazott a pályázatnak nevezett fércmunkájában egy egész sor budapesti művésztársáról, amit szerintem egyetlen normális szakmában sem tűrhetnek el.
Amúgy a szinkronszínészetét leszámítva egy nárcisztikus, tehetségtelen, hatalom seggét nyaldosó f*szkalap.
Később visszakozott némileg Kiss Csaba, vagy inkább próbálta magyarázni a bizonyítványt:
Csak most értesültem, hogy Miklós milyen durván és alattamoson forgatta ki szavaimat - ezért most közvetlenül hozzátok szólok, budapesti kamaraszíházi barátaiom, színészek, műszakiak. Nagyon jó volt veletek dolgozni, minden munka élmény és öröm, nem véletlen, hogy annyiszor megnéztem a futó előadásokat. Szívesen mentem el az egyre abszurdabb beugrópróbákra, szerepcserékre és veletek együtt örültem annak, hogy sikerült. Mert ez a három dolog élteti a budapesti Kamarát - a színészek összetartása, a műszak emberfeletti erőfeszítése és a közönség szeretete. A posvány az egyes egyedül Miklós - gondolom ezt rajta kivűl senki nem értette félre. Azt is elismerem, hogy voltak sikeres időszakai, nagy korszakai, amikor mások tehetségének köszönhetően fantasztikus előadások születtek - de ezeket az embereket mindig elkergette, eltaszította a színháztól - nem véletlen, hogy senki sem védi most. Tartsatok ki a színház mellett, próbáljatok egymásba kapaszkodni, hátha jön egy új vezető - akiben a főváros vagy a minisztérium is valódi esélyt lát. Nagyon bízom benne, hogy az a rengeteg munka, ami a színházat eddig is megtartotta és a több ezer fős törzsközönség elé erős érv a színház megmentése mellett. Ennek jegyében kívánok nektek Sikerekben gazdag új évet, új évadot.
Ez így egy kissé másképp hangzik. Például úgy, hogy Kiss Csaba szeretné vezetni a Budapesti Kamarát :)
"A nézőket és a magyarokat a sunnyogásról ez a színház elsősorban lenevelni akarja. Ha kimondod, hogy hazafi, az bűn, de ha már azt mondod, hogy patrióta, picikét enyhít ezen a dolgon. "
De hogy bűn ,hogy valaki kimondja,hogy hazafi csak az a gond a tartalommal amivel megtöltik egyesek a hazafiságot. (elég csak arra gondolni ,hogy az eltérő véleményű embereket már rögtön lehazaárulozzák)
Kiss Csaba , a Budapesti Kamaraszínházban többször dolgozó dramaturg, drámaíró, rendező:
"Hiába döngetheti két hatalmas téglával a mellét Szűcs Miklós, egy posvány, ami abban a színházban évek óta zajlik, visszaélés tehetséggel, művészettel, becsülettel - Miklós hazudik és ordít, fenyegetőzik és hajbókol minden politikai irányzatnak, már rég csak az egzisztenciális kiszolgáltatottság tartja egyben a társaságot. Tudom, hiszen nyolc éven át öt rendezéssel és három saját darabbal vettem részt a süllyedő hajó zenekarának egyik szomorú tagjaként. Örülök, hogy többet nem kell ott dolgoznom."
Szerda este ismét több száz fős tömeg gyűlt össze a budapesti nyugati téren, hogy meggyújtsa a Hanukai mécsesek második lángját. Az esemény vendégei között voltak: Ilan Mor izraeli nagykövet, Tarlós István főpolgármester, Mesterházy Attila Mszp pártelnök, Prőhle Gergely helyettes államtitkár és Mága Zoltán hegedű művész.
Többek kérésére és a nagy érdeklődésre való tekintettel alább közöljük Köves Slomó rabbi beszédét a tegnap esti hanukai gyertyagyújtásról.
Kedves Barátaim, Tisztelt egybegyűltek!
A makkabeusok öntudatos és bátor emberek voltak. Mertek szembe menni egy világbirodalommal azért, hogy elhessegessék népük sorsa felől a vészjósló felhőket. Nem voltak restek felvenni a harcot. A legádázabb ellenségtől sem féltek. Amit Istentől kaptak az a csoda volt. A menóra lángjának nyolc napig égő csodája. De miért harcoltak a makkabeusok? Nem egy fizikai ellenség ellen, nem is hódító harcot vívtak, még csak nem is saját büszkeségük vitte őket a harcba.
Vallásukat szerették volna megélni. Meg akarták gyújtani az Örökkévalóval kötött szövetség jelképeinek lángjait. A bátor harc pedig eredményt hozott a láng meggyulladt, csodát hozott és fényt hirdetett.
Van úgy, napjainkban pedig különösen igaz ez, hogy az ellenség nem kívülről támad. Bennünk saját magunkban mozognak olyan gátlások, szorongások és bizonytalanságok, amelyekkel fel kell vennünk a harcot.
14 évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy nekünk is fel kell vennünk a harcot, meg kell gyújtanunk nyilvánosan a hanuka lángjait. Nem egy külső ellenséget akartunk ezzel legyőzni, saját belső gátlásaink ellen hirdettünk csatát. Hála Istennek elmúltak azok az idők, amikor Budapest utcáin félni kellett zsidónak lenni, vagy amikor egy vallási ünnepnek ne lehetett volna nyilvános teret adni. Mégis tizennégy évvel ezelőtt nem csak egy nyilvános zsidó ünneplés volt elképzelhetetlen, hanem önmagában a zsidó szó nyilvános kiejtése is szokatlan volt. Az EMIH és Habad mozgalom célja az volt, hogy a budapesti és a magyar zsidóság, érthető szorongásait és belső félelmeit le tudjuk
győzni: Nem volt más választás mint megmutatni saját közösségünknek, hogy milyen szép és bizalommal teli az a hagyomány, az a szellemi örökség amely három ezer éve a miénk, és amely bizonyos értelemben az egész emberiségé, az egész világ gyarapodott vele. A nyilvános gyertya gyújtással, az oktatással, a párbeszéddel, a közösség építésével elértük a csodát. Ma nem csak a Hanuka természetes része a városképnek, ilyen a Zsidó Nyári fesztivál, vagy a Judafest. Jó zsidónak lenni Budapesten. Elindultunk a pozitív zsidó identitás megteremtésének ösvényén.
Ebben a munkában fontos partnerünk a két millió budapesti polgár, és a város nyilvános tere. Fontos, hogy kifejezzük nem csak magunkba zárkózva szeretnénk megélni ősi hagyományainkat, minden honfitársunkkal szeretnénk megismertetni és megosztani azokat. Tudjuk és hisszük, hogy mindannyiunknak jó, ha közvetlenül megismerhetjük egymást, ennek is fontos része a mai ünnepség.
Fontos partnerünk a mindenkori magyar kormány és azok a közéleti szereplők, akik tiszteletük téve nálunk, kifejezik, fontosnak tartják céljainkat, és azonosulnak azzal a nyitottsággal mely az értékek közössé tételével, a megértéshez vezet.
Fontos partnerünk a budapesti önkormányzat, amely helyet biztosít ennek az eseménynek, és amelynek vezetői évről évre tiszteletüket teszik nálunk, képviselve Budapest polgárait. Örülünk ennek, hiszen Magyarország a hazánk, és Budapest az otthonunk. Budapest otthona az elmúlt közel kétszáz év pezsgő zsidó közösségi, kulturális és vallási életnek. Budapest szimbóluma a magyar társadalom egyenjogúvá vált zsidó polgárságnak. Annak a rétegnek, akik annyit kapott ettől a várostól és oly sokat is adott neki. Ma is Budapest ad otthont a magyar zsidóság túlnyomó részének.
Van ennek a Budapestnek azonban egy másik arca is. Budapest a cserbenhagyás, az elárulás, a gettó és a vérző Duna városa is egyben. Az építő együttélés és a megalázó pusztítás városa egyszerre Budapest. Érthető ha Budapest utcáinak e két oldala, komoly érzelmeket indít meg bennünk.
Érzékenyek vagyunk. Szeretnénk legyőzni magunkban a fájdalmak emlékeit. Mi budapesti zsidók, otthonunk, Budapest szép arcát szeretnénk ismerni és építeni.
Bíztunk és továbbra is bízunk abban, hogy Budapest nem ad helyet a gyűlölet szellemének, bíztunk abban és bízunk abban, hogy a város vezetői megértik semmilyen módon nem lehet a kirekesztés hirdetőinek teret engedni. Elismerés mindazoknak, akik bátran kiálltak emellett.
Megköszönjük mindazok tiltakozását, akik felemelik szavukat.
Főpolgármester Úr! Köszönjük, hogy ismét velünk ünnepel: a város vezetőjeként itt a helye. Ugyanakkor a város vezetőjeként folyvást szem előtt kell tartania, hogy a keserű emlékezet aggodalom-felhői fejünk felett lebegnek.
Az Ön feladata nyilván nem könnyű, de egyértelmű: a város intézményein kívül kell tartani a gőgös kirekesztés veszélyes eszméit. Zsidókként és pesti polgárokként egyaránt elvártuk, hogy a város semmilyen közösséget ne vállaljon ordas eszmék hirdetőivel. Tanulságot tett róla: Önben ez a felismerés bizonyosan megszületett.
A Talmud tanítása szerint azonban, aki elkezdi a munkát annak be is kell fejeznie.
Itthon vagyunk Budapesten. Itt élünk, itt szeretnénk boldogulni és ünnepelni, ide tartozunk.
Jónás vagyok én s az Egek Istenétől futok én… Jónás megpróbált kibújni a felelősség alól, nem sikerült neki. Mi sem tehetjük meg.
Büszkén, és együtt, a lángot közösen meggyújtva valljuk hitünk és identitásunk.
Csurka István szerint Tarlós István azért kérte Dörner György kinevezett színházigazgatót arra, hogy ne alkalmazza őt intendánsként az Új Színházban, mert a főpolgármestert Soros György üzletember emberei megfenyegették. Csurka hosszú közleményére Tarlós röviden reagált: számára az iromány értelmezhetetlen.
