Hát, nem tudom, mi hogy van, SHM, vagy nem-SHM, én véletlenül jutottam hozzá egy Jesus Christ Superstar dupla CD-hez. Gyanús volt a tok, nézegettem egy ideig, mire rájöttem, hogy tulajdonképpen mini LP-tokot tartok a kezemben, de még arra is figyeltek, hogy a dupla LP-tokon belül kis papírtokban legyenek a lemezek, és még a kis papírtokokra is az LP használatára vonatkozó utasítások vannak rányomva.
Jót mosolyogtam rajta, míg be nem tettem a lejátszóba. Na akkor leesett az állam, mert már az első taktusoknál hallani lehetett, hogy ez valami egészen rendkívüli minőség. Azóta vadászom őket, de sajnos nem találtam ilyen kiadásban olyan zenét, ami nekem tetszene...
Ja és a Dreamnek a mostani felvételei is jó minőségűek... :o)
Ó és még valami. A papír minősége tényleg jó, viszont a ragasztása elengedte magát.... :o( ez nem túl szimpatikus.
Nem tudok már mit mondani. A hallásérzet egy szubjektív dolog, nem tudom megmagyarázni mikor mit miért hallasz úgy, ahogy. Ez nem az én szakmám. Az viszont igen, hogy nincs 24 bites audio CD, és nincs különbség két beolvasott adat között pusztán azért, mert más adathordózóról olvastad be. Ha nem tudlak meggyőzni, hát nem tudlak.
Még egy analógiát azért elsütök: azt mondani, hogy a Verbatim CD jobban szól, mint a Philips olyan, mintha azt mondanád, hogy a Harry Potter sokkal izgalmasabb volt jóminőségű papírra nyomtatva, kemény borítóval, mint az olcsó változat.
"Az analóg világban felnőtt embereknek valamiért nagyon nehéz ezt megérteni, de a digitális jel hordozó független! Nullák és egyesek. Ha nem veszik el a jel, akkor PONTOSAN ugyan úgy fog szólni merevlemezről, USB pendrive-ról és csillivilli SHM szupercédéről is. Elméletileg sem lehet másképp."
de nekik kell valami okosság, amivel meg lehet magyarázni az 50ezres és az 500ezres cd-játszó közti különbséget
De akkor mit jelent, hogy egy CD-játszóban 20 bites DAC van? Nekem egy Denon DCD-685-ös CD játszóm van, és ebben 20 bites DAC van. És miért van az, hogy egy 300 ezer Ft-os CD-játszón, amiben 24 bites DAC van érezhetően jobban szól ugyanaz a 24 bites CD?
Pedig én hallok különbségeket másolt CD-k között írási sebességtől függően, és ezt már többen mondták. Egyiken például több magas és mély hangot hallok, a másikon kevesebbet.
"Úgy tudom, van olyan CD-játszó, amiben 24 bites DA converter van és az a 24 bites CD-t 24 bitesként tudja kezelni."
Rosszul tudod. Az audio CD formátum kizárólag 16 bites hangot tud tárolni, nincs 24 bites audio CD. Adatként persze rá lehet írni egy CD-re 24 bites hangot mondjuk FLAC formátumban, de egyrészt így sokkal kevesebb fér rá, másrészt egy normál CD lejátszó nem fog tudni kezdeni vele semmit.
"Lassú sebességgel pontosabb a jel, nagy sebességgel megírva pedig amorf lesz és az olvasófej nehezebben is tudja kiolvasni, és ezek szerint ez a hangminőség rovására is megy."
Ha nem lenne "pontos" a jel gyorsan megírva, nem hallanál semmilyen hangot. Nem tudsz elszakadni az analóg világtól. Mint ahogy azt az előbb grafikonnal szemléltetve írtam, a digitális jel romlásakor nem fokozatosan romlik a hangminőség, nincsenek árnyalatnyi különbségek, sistergések. Egyik pillanatról a másikra volt hang, nincs hang.
Arról már ne is beszéljünk, hogy a hangnak nem kötelező CD-re kerülnie, ugyanúgy lehet merevlemezen, SSD-n, bármin..
Úgy tudom, van olyan CD-játszó, amiben 24 bites DA converter van és az a 24 bites CD-t 24 bitesként tudja kezelni.
A CD írás kapcsán pedig próbáld ki, hogy megírsz egy zenei CD-t 4x-es sebességgel, majd írd meg ugyanazt a zenét 48x-os sebességgel egy ugyanolyan nyersanyagra. A 48x-san megírt CD-nél hallani fogod, hogy egy igen mosott zenei hangképet kapsz. A 4x-esen megírt pedig tisztább hangképú lesz. És nyersanyagonként is változhat a hangkép. Ezek szerint mégis fontos, hogy az a jel milyen pontosan van beleégetve a CD-be. Lassú sebességgel pontosabb a jel, nagy sebességgel megírva pedig amorf lesz és az olvasófej nehezebben is tudja kiolvasni, és ezek szerint ez a hangminőség rovására is megy.
"Azt nem tudom, hogy az SHM-es CD-k közül mindegyik 20-24 bites-e, de nem biztos, lehet van 16 bites SHM is. Ezekre nem szokták ráírni, hogy hány bitesek, csak a K2-esekre írják rá."
Mivel az SHM CD-k is szabvány CD-k, nyilvánvalóan mindegyik 16 bites. A K2-esek is. Ha nem ennyi lenne, nem tudná lejátszani a normál lejátszó.
"Például a Philips CD-re megírt hanganyag nem szólt olyan szépen, mint a Verbatimra írt hanganyag."
Finomstruktúra alatt gondolok itt arra, hogy például a cintányéroknál hallasz egy finom háttérlebegést, valamint az egész zenének a felbontása, részletgazdagsága az SHM-nél érezhetően jobb, mint az ugyanerről készült, azonos bitszámú orosz hamisítványnál.
Azt nem tudom, hogy az SHM-es CD-k közül mindegyik 20-24 bites-e, de nem biztos, lehet van 16 bites SHM is. Ezekre nem szokták ráírni, hogy hány bitesek, csak a K2-esekre írják rá.
"Hogy milyen minőségű nyersanyagra került rá és milyen sebességgel, az érdektelen, elméletileg sem befolyásolhatja a hangminőséget."
Csináltam nyersanyagok közötti teszteket is, és ugyanaz a hanganyag ugyanazzal a CD-íróval, ugyanazzal a sebeséggel megírva és ugyanazon a CD-játszón lejátszva bizony produkált hangzásbeli különbségeket is. Például a Philips CD-re megírt hanganyag nem szólt olyan szépen, mint a Verbatimra írt hanganyag.
Nézd, fogalmam sincs mi az a "finomstruktúra", viszont elég jól értem a nullák és egyesek működését, és hidd el nekem, a CD fizikai anyaga nem befolyásolhatja a hangminőséget, csak a rajta lévő adat. Minden más csak hókuszpókusz, ami egy szinten van a TV-n keresztül gyógyító kuruzslókkal. Hány ember van, aki esküszik rá, hogy meggyógyult így..?
Köztudott, hogy az oroszok hamisítják a japán CD-ket is. Például a Yes együttes japán SHM-es kiadású CD-iből létezik orosz hamisítvány is, SHM címke alatt, ami persze nem SHM, mert nem speciális polykarbonát, de maga a hanganyag, a remaster az ugyanaz mindkettőnél (Isao Kikuchi keverte újra az SHM-es japán Yes CD-ket), és itt is hallahatóan árnyaltabban, szebben szól az eredeti japán CD. Az orosz CD-nél, - ami szintén gyárilag préselt CD lemez - 1-2 árnyalattal gyengébb a finomstruktúra.
Ha egy FLAC fájlt kiírtál "Red Book" audio CD formátumban CD-re, akkor ott át is konvertáltad 16bit/44KHz-re, amennyiben az eredeti ennél jobb volt is. Hogy milyen minőségű nyersanyagra került rá és milyen sebességgel, az érdektelen, elméletileg sem befolyásolhatja a hangminőséget. Mint ahogy az sem, hogy az eredeti anyag SHM-es volt vagy sem. Az adat független a hordozótól!
Igen, vannak hibajavító kódok a CD-n arra az esetre, ha nem tudna beolvasni egy-egy bitet. De azt fontos megérteni, hogy a digitális hang nem úgy romlik, mint az analóg. A jel romlásával a hangminőség "hirtelen", drasztikusan romlik, és nem sistergést vagy "fátyolt" eredményez, hanem jól hallható "prüntyögéseket".
Az a finom fátyol, a legfinomabb struktúra hiányzik a másolatról. Például a cintányéroknál a másolat esetében hiányzik az a "hab a tortán" árnyalat.
Persze, tudom én is, hogy a jel 1 vagy 0, mégis hallok különbségeket, és ezt már több embertől hallottam. Ne felejtsd el, hogy a CD játszóban is vannak hibajavító programok, és lehet az SHM-nél ezekre nem igazán van szükség, így hajszálnyival tisztább a jelolvasás, vagy nem tudom.
Töltöttem le már én is FLAC formátumban SHM-es hanganyagokat, amit aztán kiírtam CD-re jó nyersanyagra, alacsony sebességgel, és összehasonlítottam az eredeti SHM-es CD-vel, és itt sem szólt úgy a másolt CD, mint az eredeti SHM. Árnyalatnyi különbségekről beszélek, de hallható különbségekről.
Ne haragudj, de amit írsz elméletileg nem lehetséges. Most szemét vagyok biztos, de az egyetlen magyarázat erre az, hogy bebeszéled magadnak a különbséget. Esetleg kérj meg valakit, hogy véletlenszerűen rakja be az SHM és a nem-SHM verziót néhányszor, és tippeld meg, melyik szól. Ha a statisztikailag valószínű 50%-nál jóval nagyobb arányban találod el, hogy melyik-melyik, akkor UFÓk lehetnek a dologban.
Még hozzátenném, hogy ma már egyáltalán nem megy csodaszámba hozzájutni a szabvány CD-nél sokkal jobb hangminőséghez. A veszteségmentes FLAC formátum elméleti maximuma 32 bit/655,350 Hz, tehát tulajdonképpen a stúdiófelvétel szab csak határt a minőségnek. Pl. ilyet töltöttem le nemrég:
Bill Evans Trio - (1961) Explorations (Remastered 2011) 88kHz/24bit
Na EZ tényleg szebben szól. És így szólna egy floppy lemezről is, ha nem lenne 1.2 GB. :)
Ha felteszem ezeket a CD-ket, mégis hallom a különbségeket a hangdobozokon, fejhallgatón, természetesen lineárban, kiemelés nélkül. Átmásoltam egy SHM-es CD-t Verbatim Super Azo+Crystal réteges CD-re alacsony írási sebességgel, és a másolatnál már hiányzott a finomstruktúra, nem szólt úgy, mint az eredeti SHM, tehát mégis van valami ebben, mégsem butaság.
"valamint az SHM-mel (Super High Material, ami egy speciális polykarbonátot jelent, amely a CD játszó számára könnyen olvashatóvá teszi a jeleket)"
Butaság. Mondhatnám azt is, parasztvakítás. Az analóg világban felnőtt embereknek valamiért nagyon nehéz ezt megérteni, de a digitális jel hordozó független! Nullák és egyesek. Ha nem veszik el a jel, akkor PONTOSAN ugyan úgy fog szólni merevlemezről, USB pendrive-ról és csillivilli SHM szupercédéről is. Elméletileg sem lehet másképp.
Azt el tudom képzelni, hogy a K2 HD mastering jobb hangot eredményez, de csodát nem tehet az sem, mert a végeredmény így is szabvány 16 bit és 44 KHz.
Igen, a kijavításod jogos és el is fogadom. Azért neveztem remasternek, mert valahol mégis egy új hangkép keletkezik a japán CD-nél. Tehát ebben az összefüggésben értettem a remastert.
Azok a "whitefülű" zenegyűjtők, akik az LP-t tartják a legjobb, legadekvátabb hangképű hanghordozónak, általában idegenkednek a CD-től. Egy EU-s vagy USA nyomású-újrakeverésű CD-vel összehasonlítva az LP-t, meggyőző eredményt is kapunk, természetesen az LP javára. Sokáig nekem is hiányérzetem volt az EU-s és USA kiadású CD-k kapcsán (tisztelet a kivételeknek, pl. régi Deram-os CD-k szépen szólnak), de amióta megismerkedtem a japán CD-kkel, főként a JVC által kifejlesztett speciális 20 és 24 bites K2-es újrakeverési formátummal, valamint az SHM-mel (Super High Material, ami egy speciális polykarbonátot jelent, amely a CD játszó számára könnyen olvashatóvá teszi a jeleket), azóta elégedett vagyok a CD-hangzással, a hiányérzet pedig megszűnt. A japánok valahogy olyan érzékkel és olyan technikai berendezéssel keverik újra a felvételeket, mint senki más. A japán CD-knél azt érzem, hogy 98-99 százalékban hozzák az LP-, vagyis az analóghű hangzást, de ezek a japán mini Lp-tokos CD-k arra is mennek rá, hogy a lehető legjobban megközelítsék az Lp-t, külsőleg és hangzásra is. A borítókhoz például nagyon profi minőségű papíranyagot használnak, ügyelnek a színazonosságra is, a CD lemezek pedig nagyon masszívak és vastagok.
A K2-eseknél különösen szép, dinamikus a felbontás, a zene tere, a szélek arányos kiemelése, igazi cintányérhangok, és igazi mély, puha dobhangok, basszushangok hallhatóak, az egészben pedig az a legszebb, hogy semmiféle digitális mellékíz, mellékérzés nincs a japán CD-knél, hitelesen vissza-adják az analóg-érzést.Természetesen itt főként hetvenes-évekbeli felvételekre gondolok, amelyek még analóg-technikával voltak rögzítve, és természetesen azért a japán CD-k is mesterszalag-függőek. Hallottam olyan hanganyagot, ami Lp-sem szólt jól, és japán CD-n sem, tehát a hiba a stúdiófelvételkor keletkezett.
A kilencvenes-évektől kezdődő digitális rögzítési mód felvételeit értelmetlen japán CD-n beszerezni, mert ebben az esetben hiába is várunk analóg hangképet...
Sok hetvenes-évekbeli együttes lemezei megjelentek már többféle japán CD-változatban, például:
Látható a képen, hogy az Emerson, Lake & Palmer Tarkus című lemeze a kép alapján eddig 7 kiadást ért már meg, és azóta van belőle egy újabb SHM-es változat, ami nincs a képen, tehát már a 8. japán kiadásnál tartanak az ELP albumok. Ilyen esetek kapcsán is várok tapasztalatokat, hogy egy adott lemez többféle kiadása között van-e különbség, s ha van, miben van, illetve mennyire elétérőek a hangzások...
A K2-es CD-knél adott, hogy abból mindegyik japán remaster, tehát japánok által újrakevert hanganyag:
Az SHM-nél nem tudni pontosan, hogy melyik hány bites, és találkoztam már olyan SHM-es CD-vel is, ami csak japán kiadás volt, de nem japán remaster, tehát például a Caravan együttes remasteres, bonusos SHM-es CD változatai hangzásban, bookletben és bonus számokat illetően is azonosak az ugyanilyen bonusos EU-s remasterrel, vagyis a japánok ezt nem keverték külön újra, csupán annyiból japán, hogy speciális polykarbonátos CD-n adták ki, de nem japán remaster. A legtöbb SHM CD viszont japánok által újrakevert, de vannak kivételek, és jó vigyázni ez esetben.
