Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Mert ha szimpatizálsz velük, pláne, ha szereted őket, gyere át a Baráthegyis fórumba is: hétről hétre olvashatsz a klubunkba látogató kutyákról, fotókkal illusztrálva, meg persze egyéb kutyás témákról is, kiemelten a Baráthegyi Vakvezető Kutyaképző híreiről, eseményeiről:
Ha Putyin az atomfenyegetésêt beváltaná, az ilyen óvóhelyek úgyse érnének semmit.
Egyébként meg:
Ahol gyerekkoromban laktunk, volt pince. A lakótelepeknél ilyen nem is létezik. Amelyik kerületben van metró, a közel lakóknak menedék lehet, de másoknak sehol semmi.
Én ezt most nem nézem meg, a péntek és a szombat sem jó, vasárnap talán el tudnék menni, de az ott kiállított terepasztalokat már láttam, és ami miatt mennék az most nem lesz kint. :D November végén lesznek megint, azt hiszem Újpesten, majd akkor tervezem....
Nem jutok hozzá, hogy reagáljak csimpolya írására a hűvösvölgyi kiállításra, de igyekszek. :D Nekünk október 16-17-én lesz a következő az FMH-ban a Fehérvári úton.
Ez a veszély nem fenyeget, ezek egyike sem használható már óvóhelyként, sőt az országban sem sok van. Az 50-es/.../70-es években építették ki az óvóhelyeket, megerősítés, gépészet, légmentes záródás, szellőzés stb. Kb. 30-40 éve nincsenek karbantartva, nincs gazdájuk, nagy részüket meg is szüntették, másra használják.
Szombatra már van más programom egyébként is, de a 2x 16 lépcső számomra a tökéletes ellenjavallat a hely felkeresésére. :-((
Sajnos egyre több helyszínnel vagyok ugyanígy.
A napokban mentem jegyet venni egy eddig számomra ismeretlen épületben tartandó rendezvényre. Mikor megláttam a lépcsőket, az első kérdésem az volt, van-e lift - és csak a pénztárosnő igenló válaszára kértem a jegyet.
Most szombaton megint lesz az óvóhelyes program a Komáromi úton 10 és 17 óra között, a többi infó megegyezik az előzmény hozzászólásban leírtakkal. Én ott leszek. :D
illetve most beírom/kimásolom a bevezető infót, leírást is:
2022 és 2023-ban a Sörház utcai óvóhelyen tartottunk vezetéseket, valamint bemutattuk a történelem egy-egy szegletét havonta változó kiállításunk keretében. Idén lehetőséget kaptunk, hogy egy részben állandó kiállítást létesítsünk a Komáromi út 21 szám alatt található légópincében.
Így 2024-ban a havi rendszerességű "Budafoki Pincejárat" rendezvényen a Komáromi úti légópince is részt vesz, a Bornegyed számos pincéje mellett.
Az év során a Budafoki pincejáratok keretében megtekinthető a Komáromi út 21-es számnál található polgári védelmi létesítmény (óvóhely). Az óvóhelyen egy katonai - polgári védelmi - légoltalmi témájú történelmi visszatekintést tervezünk, a világháborútól egészen a hidegháború végéig. Mindegyik alkalommal a történelem más-más szegletét szeretnénk bemutatni, így érdemes időről-időre hozzánk visszatérni. A tapintható történelmi bemutatók mellett vezetett túrák során a hozzánk látogatók megismerhetik az óvóhely történetét, felépítését, működését.
Épülő állandó kiállításunk egyik fő eleme a második világháborús légoltalom, majd az abból kialakuló Polgári Védelem felszerelései; katonai vonalról pedig hidegháborús a vegyivédelmi és vezetékékes híradástechnika.
Ismerd meg a II. világháború légoltalmi, és a hidegháború ABV (atom-biológiai-vegyi) eszközeit, felszerelési tárgyait. Próbálj fel gázálarcot, vegyivédelmi ruhát!
------
A múltkor még csináltam fotót a benti kis lejtőről. Szóval két ilyen pici lejtő van lent az óvóhelyen, miután lejutottál a 2 x 16 lépcsőfokon. :D
Nem minden kerületben vanügyeleti pont, hiába igyekeztek az új helyeket úgy elosztani, hogy lefedjék a fővárost, könnyen megközelíthetők legyenek tömegközlekedéssel, és lehetőleg közel legyenek sürgősségi osztályokhoz. Kimaradt az I., az V., a VI., a XV., a XVI., a XIX., a XXII. és a XXIII. kerület is. A II. és a IX. kerületben pedig csak a korábban említett napközbeni ügyelet lesz.
Sokszor 11 óra körül is, színházból jövet, érek haza, akkor még van buszom a normál menetrend szerint, de ha egy program éjfélkor vagy utána ér véget, azt nem vállalnám.
Akkor azokról a hazajutás leginkább a helyszínekhez közel lakóknak vagy az autóval rendelkezőknek nem gond. Nincs mindenfelé éjszakai tömegközlekedés. De ahol van is, éjszaka szólóban hazamenni nem túl biztonságos.
A közlekedést leszámítva is az egy igazán combos időmennyiség, amit ilyen új ismeretekhez jutásra szántál. 🫡 De azért ugye ennek csak a neve az, de valójában nem éjszaka történik?
Tegnap volt a Kutatók Éjszakája, idén is részt vettem benne, bár, hogy úgy mondjam, szűkített programmal. Fura mód a Műszaki Egyetemen volt egy előadás Sherlock Holmesról, de miután a téma érdekelt, ettől nem zavartattam magam. Az előadás a hetedik emelten volt, de a lift jól működött, és a számozás alapján könnyű volt megtalálni.
Bevallom, valami irodalomtörténetibb jellegű előadásra számítottam, de inkább ismeretelméleti és filozófiai volt, de csöppet sem bántam, nem árt, ha kicsit tornásztatom az agyamat. Ha jól számoltam összesen heten voltunk, ami az előadónkat nem túlzottan lepte meg, de ez legalább kezelhető mennyiség,
Nem állítom, hogy mindent megértettem, amit hallottam, de amit igen, azt érdekesnek találtam! Minden alkalommal, amikor az előadás újabb szakaszhoz ért, felajánlották a távozási lehetőséget, de egyikünk sem mozdult. Annyit mindenesetre megjegyeztem, hogy egy filozófus szerint a leírt világok valamilyen módon igenis léteznek, csak – sajnos vagy sem – nem látogathatunk el oda. Viszont ezen belül van egy csomó olyan tény, amit a könyvből tudunk, és van olyan, amit nem, mert csöppet sem fontos. Olyan is, amit azért tudunk, mert tudunk, például London város létezését, de még a Baker Street 221/B is létezik.
A következő érdekesség már az ELTE Bölcsészkarán várt rám, ezért elindultam a villamos felé, útközben azzal szórakoztattam magam, hogy ha tehetném, melyik könyvbe látogatnék el.
A Bölcsészkar épületéhez mentem, és örömmel tapasztaltam, hogy felkészültek a látogatókra. A kapu előtt egy plakát, az udvarban egy eligazító, ahol térképet, programot és információt lehetett kapni, mindezt kedvesen, udvariasan.
Az első rendezvény, ahová tartottam, az a harmadik emeleten volt. Nos, ez volt az a pillanat, amikor nosztalgiával gondoltam a mérnökökre, mert a lépcső békebeli volt, negyven lépcső volt egy emelet, Gyorsan nekikezdem a mászásnak, legföljebb szép lassan haladtam, Aztán kiderült, hogy a második emelet után keresgélni kellett a harmadikra vezető lépcsőt. Sebaj, megtaláltam. A családfakutatásra érkeztem, az előző is érdekelt volna, de arról lekéstem. Viszont ezt sem bántam meg, sok érdekességet hallottam, Például azt, hogy az egyházi, pontosabban katolikus egyházi anyakönyvvezetés az 1500-as évek közepétől lett kötelező, a születést, házasságot és a temetést kellett feljegyezni,. Kereszteléskor fel kellett jegyezni a szülők és a keresztszülők nevét is.
A protestánsoknál ezt csak valamivel később fogadták el, fura mód sokszor csak az apa nevét örökítették meg. Ami azt illeti, nem volt könnyű dolguk, mert az ellenreformációs intézkedések miatt nem minden faluban volt pap, nem is látogathatott el hozzájuk, nekik kellett a szomszédba járni. Aztán léptek egyet, mert ugyan a saját szertartásuk szerint keresztelhettek, de a katolikus papnál is anyakönyvezni kellett, mi több, a stólapénzt is fizették. Viszont a családfakutatók örülhetnek neki, ha nincs meg az egyik helyen, még meglehet a másikon! Aki viszont erre adja a fejét, az először is faggassa ki a hozzátartozóit, ezen a nyomon indulhat tovább. Nagyon sok anyakönyv már digitális úton is hozzáférhető, és sok olyan program van, ami segít ebben. Talán a legérdekesebb a mormon egyház nyilvántartása, bárki szabadon böngészhet benne, Viszont nem árt némi elővigyázatosság és türelem, mert lelkes önkéntesek írják be az adattárba a neveket. Na mármost el lehet képzelni, mi történik, ha egy angol nyelvű laikus a nem mindig jól olvasható, vagy megrongálódott magyar neveket írja át!
De azért ne adjuk fel, kutatni kell tovább. Az előadónk például egy olyan jegyzőkönyvben fedezte fel az üknagybátyja nevét, amiben egy lólopási ügy gyanúsítottja volt, Nem mondom, érdekes munka lehet, de ő történész, tehát számára ez könnyebb. mint egy laikusnak.
Következett a DNS vizsgálat, ami szintén érdekes lehet. Például történészünk megkérte a családtagjait, küldjenek mintát. Nos, ez első ízben öt évvel ezelőtt történt, és az anyja esetén azt hozták ki, hogy javarészt kelet-európai, egy kevés balkáni, és van benne 0.5% amazonasi indián. Most frissítették, az indián vérvonal eltűnt, és kissé konkretizálták a balkánit, úgyhogy érdemes időnként újra ránézni.
Ezzel a végmondattal zárult le az előadás, én pedig indultam a következőre, ami szerint: Hogyan készül a filmszinkron? A téma érdekelt, és egy szellemes fiatal nő magyarázta a dolgok mikéntjét. Ő fordítja a filmek szövegét. Nos, unalmasnak éppen nem nevezhető a munkája!
A régi szép időkben lassan, mívesen készült az ilyesmi, de most gyakorlatilag a film bemutatója az egész világon egyszerre történik, és a szinkronnak el kell készülnie! Azért kissé megkönnyíti a dolgot, hogy már nem okvetlen kell mindenkinek egy helyen lennie, akár otthonról is rábeszélheti a hangszalagra a mondandóját. Létezik már olyan program is, ahol a színész szájmozgását illesztik a szöveghez, és nem fordítva. Ezt be is mutatta. Ugyebár, Sylvester Stallone magyar hangja Gáti Oszkár. Nos, az ő hangján hallottuk Nagy László: Ki viszi át a szerelmet című versét, miközben amerikai hősünk ádáz arckifejezéssel nyilazott, alighanem a Rambo II-ben.
Azért a beszéd hosszúságával vigyázni kell, ezt be is mutatta a Sólyom, vagy valami hasonló című film kapcsán. Ha kellett, töltelékszavakat iktatott be, ha ez sem volt ideális, a hangmérnök csöppet rásegített. Aztán felkínálta a lehetőséget, a Sólyom éppen a gonoszt, valami Aranykacsát üldözte, közben az anyjával beszélt, Sietett a kedves mamát megnyugtatni, hogy útban van hazafelé, csak éppen vásárol előtte egy kicsit. Továbbá ne aggódjon, az Aranykacsa nem létezik!
Hősünk férfi volt, de női jelentkezőket is szívesen láttak, négyen vállalkoztak is rá, szépen beosztották, kinek mennyi jut! Meg kell adni, mind a szereplők, mind a közönség jól szórakozott. Még jobban akkor, amikor a kacsahápogást kellett utánozni! Nos, ekkor úgy döntöttem, a mai napra ennyi elég volt! Alighanem szégyen-gyalázat, tavaly még néhány helyre ellátogattam, de idén befejeztem, és kész!
Azért, ha a közelben lévő Nemzeti Múzeumban lett volna valami érdekesség, azt megnéztem volna. Viszont nem volt.
Már nem nagyon merek könyves rendezvényre járni! Annyi-annyi sok könyv, és folyton úgy érzem, szemrehányóan merednek rám, mert nem veszem meg őket, Ráadásul néha már több az író, mint az olvasó. Legalábbis ilyen a benyomásom.
