Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
Nem is baj, hogy nem oldottad meg, a valóságban sem mozog a nem helyszíni állítású kitérők súlykörtéje. Ha meg mégis mozogna, akkor kell hozzá egy bakter is.
Igen, akkor torzul jobban, ha szűkebb az ív és ezzel együtt szélesebb kibontás kell, mert pl. egy út megy el a viadukt alatt. Mindenesetre megnyugodtam, hogy a nagyvasúti viaduktoknál is látszik a lábak szűkülése:)
Ez a "gyári" megoldás, a külső íven nagyobb rádiuszú a boltív, a belsőn kisebb + még két rövid egyenes szakasz, hogy a magassági viszonyok kijöjjenek. Ez nem valami elegáns megoldás szerintem.
Majdnem rákérdeztem, de visszakerestem a korábbi hozzászólásaidat és megtaláltam a fotókat az építésről, hogy az íves viaduktnál hol kellett csalnod, hogy a boltívek "szépen" nézzenek ki. Néztem valamelyik gyári íves viaduktot, ott nem sokat tököltek, a lábak oldalai maradtak párhuzamosak, így a felső boltív szűkül, gyakorlatilag nem henger, hanem kúp felületű a boltív. Én is arra jutottam, hogy jobb, ha a lábak szűkülnek felülnézetben, így a boltív szabályos marad. Szerencsés esetben, mint Nálad is, az ív külső oldala felől látszik az íves viadukt, így nem érzékelhető, hogy a lábak szűkülnek, belülről már sajnos elég feltűnő lenne. Incselkedek egy ilyen pici dupla-ovál pályatervvel, csak nem H0m-ben hanem H0-ban, nyilván enyhén növelve a méreteken és kicsit izgalmasabbá téve. Ennél sajnos a hátsó íves viadukt belülről látszik.
Nagyon tudom ajánlani a pentart soft gesso alapozó pasztát. Nekem bevált. Könnyen felhordható spatulával vagy szivaccsal és jól csiszolható. Különböző akril dekor festékeik és kréta festékeik ugyancsak jól használhatók vakolt felület elérésére vagy színezéshez. Nekem az egyik kedvencem a tojashéj szín.
Terepasztalomon lèvő èpületeket szeretnèm "újra dizájnolni" , s ehhez kèrnèk kis segìtsèget. Az èpületek falazatát szeretnèm bordás/fa/tèglamintásbòl sima felülettè alakìtani. Korábban már pròbáltam ilyet, s a REVELL tubusos tömìtőpaszta bevállt; de most lènyegesen több ès nagyobb felületről lenne szò, amit már ezzel a megoldással nem lenne tùl gazdaságos megcsinálni. Nos ehhez kèrnèk segìtsèget, milyen anyagokban kellene gondolkodnom ehhez.
Illetve egy hosszabb videó (sajnos csak franciául) a feltalálóval. https://www.youtube.com/watch?v=ZiIPOLcJVbo A Miniworld Cote d'Azure kiállításon már élőben is megtekinthető Toulonban
A terepasztalt bontsd szét modulokra és elemenként építsd meg. Így kevesebb sínanyaggal is neki tudsz állni és halad a munka. A többihez majd apránként beszerzed. És ha lakásfelújítás van vagy bármi okból vinni kell az asztalt, egyszerűbb lesz szétszedve elemenként. Én még a magasabb hegycsúcsokat is leemelhetőre gyártom, még könnyebb legyen kivinni az ajtón. Lényeg hogy alpakka I profilu sínanyagnál tedd le a voksot. Piko A teljesen jó rendszer én is használom. A váltóit viszont már nem. (Oda Váltógyáttó szokta építeni a kitérőket Piko A sínszálból. ) Ott a szívdaraboknál voltak problémák, a kerék pereme néha átlógott a másik pólusra és zárlatra rakta a rendszert. Ezt a sínkorona vékonyabbra reszelgezése a kritikus pontoknál megoldotta. A másik gondom, hogy a rövid kis gőzösök lassúmenetben torpantak a szívdarabnál, mivel nem polarizálható, hanem kiszigetelt, így ott áramellátás nincs. A hosszabb mozdonyoknál nem volt gond.
Nyilván, csak nálam ez védekező reflex lett. Annyian értették félre, vagy magyaráztak bele a mondandómba olyanokat, amire álmomban sem gondoltam. BOCS!
A sínrendszerek házasítását az ún. modulok találkozásánál gondoltam, ahol egyenesek találkoznak és volna is lehetőség a sínkorona magasságok igazítására.
Maga a "terepasztal" a régi sínekből állt volna, de mostanra már eléggé elbizonytalanodtam.
Mivel szerencsére nem a "kapkodó idegbetegek sportja" ez a "játék", ezért most visszavonulok a kapott információkkal és átgondolom a lehetőségeket.
Az egyik, hogy összefércelem egy részét a pályának (minden tereptárgy, kiegészítő, lámpa stb nélkül). Csak az alap, rajta a sínekkel. Esetleg még egy "modulnak látszó tárgyat" is csatlakoztatok. Pár hónapig játszogatunk és meglátjuk mit mutat.
A másik, hogy a Börzén látni fogtok eladóként (bár az eddigiek alapján ki venné meg a régi síneket...).
A Mehano (nem ch) szürke sínek borzalmasak, nekem ilyen volt az első kezdőkészletem. A sínpapucsok a síneken lötyögnek, csak a pontozás tartja őket a helyükön, kis műanyag kapcsokat adtak hozzá, hogy ne csússzanak szét, ezeket az első talpfaközbe kellett bepattintani, a sínszálak felülete pedig állandóan oxidálódott, a későbbi sárgás színű (alpakka?) már használható.
Pilz: A régi Pilz és a mostani Tillig Standard eltérő sínszálakból van, a Pilz sínszál vaskosabb, szára, feje szélesebb, talpa magasabb is, a mostani olyan mint az Elite, csak a sínszár magasabb. Sokminden már nem kapható (7,5°-os kítérő, Y-váltó, angolváltó), ha ezek közül kéne valami, akkor teljesen esetleges, hogy mit találsz és milyen áron.
Lehet, hogy nem leszek népszerű, és Te se haragudj meg!
Ebből csak tákolás lesz, és rengeteg munkád lesz vele, kétséges eredménnyel, ami majd az üzembiztonságot jelenti.
Kevered a sínek profiláját, és a geometriáját is. Arról nem is beszélve, hogy az Általad felsorolt széles választékból az eltérő elemek elektromos összekötését, és a sínkoronák egy szintbe hozását is meg kell oldani. Az eltérő sínfej szélességeket meg már nem is említem.
Az lesz a baj, hogy tetemes munkát, időt fogsz beáldozni a pálya felépítésére, és a végén a játékból idegbaj lesz, mert akadozni/siklani fognak a vonatok, meg lépten-nyomon szétakanak majd. És ettől meg mindenkinek elmegy az életkedve, és hagyja a fenébe az egészet, elpazaroltnak érezve a sok pénzt és időt, amit a kisvasutakba ölt bele.
Ezt meg kellene előzni, mert a végén nem az lesz a drága, hogy szerzel egy egységes, új/másik sínrendszert Maghadnak, hanem az, amit az előbb leírtam.
Látom diginewl már megírta azt amit én is írtam volna a rozsdáról :) Még annyit tennék hozzá, mint saját tapasztalat, hogy nekem is voltak olyan vágánymezőim, amik végig szépek, és rozsdamentesek maradtak. Arra kell nagyon vigyázni, hogy sehol ne sérüljön a nikkelezett réteg, mert a legkisebb sérülésén szinte azonnal megindul a rozsda, és onnan nincs visszaút. A sok szétszedés-összerakást nem szeretik, mert a kis nyelvecskék ahogy becsúsznak a sínbe előszeretettel viszik magukkal a bevonatot, és akkor ott rögtön megindulnak a folyamatok, amikből nagyon hamar kontakthiba lesz. Nem lehetetlen a jókat kiválogatni, vagy vágánymezőnként biztosítani a tápellátást, de picit orosz rulett lesz mindig. Az idő meg ezek ellen a sínek ellen dolgozik még álltukban is.
Ami költséghatékony megoldás lehet, az a használt piac, akár a startszettekből bontott sínek, akár az egyéb jó minőségű, de használt vágánymezők (a Geoline-t viszont kerüld, mert törik mint a ropi).
Azért ne állítsd be úgy, hogy én konzerválni szeretném a régi rossz megoldást, most erre van lehetőségem. Megnézem az ebay-es használt beszerzési lehetőséget is, köszönöm a tippet!
Én ezt használtam. 
