Ezt az atomisztikus részecskefizika nagyon egyszerüen meg tudja magyarázni, miért nulla a neutrínók tömege:
Az össztett részecskéknél az elemi töltéseket össze kell adni, az elemi tömegeket is össze kell adni, de az össztömegböl a kötésienergia/c2-nek megfelelö tömeget le kell vonni, mert ez kisugárzòdott a kötésnél.
Az elektron-neutrínónál, ami egy elektronból és egy pozitronból áll a gravitációs töltések összege épp úgy nulla, mint az elektromos töltések összege:
0 = g me - g me = elektron-neutrínó súlyos tömege = mg(e,p).
A tehetetlen tömege is nulla
mi(e,p) = 2 me - E(kötés)/c2
mert az elektron kötésénél a pozitronra épp ez a kötési energia
E(kötés) = 2 me c2,
ez az energia sugàrzódott ki. Ez az energia is szükséges a két részecskét szétválasztani.
Fontos, hogy az atomisztikus fizika szerint az elemi részecskék NEM semmisítik meg egymást, hanem megmaradnak! Az elektron-neutrínó egy 0.703xx10-13 cm-es nagyságú összetett részecske marad, ami továbbra is egy elektronból és egy pozitronból áll.
Vannak olyan együgyüek, mint pl. szuperfizikus, aki ezt az egyszerü atomisztikus elméletet nem értette meg!
Onnan, hogy a pozitron nem az elektron antirészecskéje és az elton nem a proton antirészecskéje, hanem ezeknek nem csak ellenkezö elöjelü elektromos töltése, hanem ellenkezö elöjelü gravitációs töltése is van!
Ja, hát erre már mondtam, hogy hibás az egész gondolatmenet. Azok a Lagrange-sűrűségek egyenértékűek, és a Hamilton-féle kanonikus felírások alkalmazásával van a baj, hogy az legfeljebb speciálisan relativisztikus esetben, és akkor is csak a Lagrange-sűrűség bizonyos alakjánál ellentmondásmentesek, mikor az operátorok szimmetrikusan vannak a csillagos és nem csillagos mennyiségekre alkalmazva. (A spinoros eset most nincs a fejemben...)
>ha lenne egy abszolút mérési módszer, amivel elvileg pontosan meglehetne határozni az elektron helyét, s bizonytalan eredményeket adna, akkor lehetne kijelenteni, hogy az elektron helye bizonytalan.
#Ha abszolút pontos mérési módszer lenne, akkor elvileg sem lenne bizonytalanság. Te ezzel szemben azt a következtetést vonod le, hogy ha akkor az bizonytalan eredményeket szolgáltatna, akkor lenne az elektron helye bizonytalan. Nem veszed észre, hogy logikailag nem klappol, amit állítasz? Ha lenne abszolút mérési módszer, akkor az elektronnak sem kellene bizonytalannak lennie a helyének. Ha mégis, akkor azzal van a baj/pontatlanság, ami az elektront bizonytalanul irányítja oda. És mivel nem erről van szó, hanem hogy elvileg nem tud lenni szerencsétlen (határozott impulzusú) elektron biztos helyen, és ezzel összhangban elvileg nincs pontos mérési módszer. Ezt csak az nem érti, aki nem is akarja.
>Ez akkor is igaz ha bizonyos matematikai eszközökkel (pl. hullámfüggvény) próbáljuk értékelni.
#A csererelációnak nem csak a határozatlanság az egyenes következménye, hanem a hullám(függvény) is, vagyis ez az egész hullámfüggvényesdi, azaz a kvantummechanikai jelleg, a hullám-részecske kettősség. A cserereláció közvetlen kapcsolatban van matematikailag a Fourier-transzformációval: https://szabiku.000webhostapp.com/fourier-transzformacio/ Innen eredeztethető az egész kvantumelmélet ezen alapvetősége, hogy hullámokból áll minden.
>Valójában ez nincs így
#Dehogynem, csak mivel nem ismered a kvantummechanikát és a matematikáját sem, így nem látod az egészet, csak elgondolod, ahogy neked tetszik. Ez nem fizikázás meg újfizikázás, hanem egy nagy ló**ar.
"Tegyük fel, hogy két szám szorzata . . . 60. Mivel ez többféle módon is megvalósulhat, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a kiindulón értékek"bizonytalanok" voltak, vagy csak nem tudjuk meghatározni az értéküket?"
Na azért a kvantumfizika egyáltalán nem ilyen együgyű. Hogy a határozatlanságot egy szorzatra bontáshoz hasonló (vagy bármi hasonló szintűt többértelműség) alapján állítaná. Egy érdemi kritikához, neked is alaposabban meg kellene ismerned, hogyan működik, mit mond ez az elmélet.
Tegyük fel, hogy két szám szorzata (amit értékek esetén esetleg mérni tudunk) csak a példa kedvéért 60.
Mivel ez többféle módon is megvalósulhat, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a kiindulón értékek"bizonytalanok" voltak, vagy csak nem tudjuk meghatározni az értéküket?
Ez akkor is igaz ha bizonyos matematikai eszközökkel (pl. hullámfüggvény) próbáljuk értékelni.
A könnyebb út természetesen az, hogy beképzeljük, hogy abszolút pontosan, a valóság teljes mértékű észlelésére vagyunk képesek. Azaz annyi a valóság, amennyit észlelni vagyunk képesek belőle.
Valójában ez nincs így, de elfogadnám ezt a nézetet, ha be tudnád bizonyítani, hogy a detektorodban nem elektronnal észlelnek (aminek a helye bizonytalan, pontosabban nem meghatározott), esetleg elektromágneses hullámmal, ami szintén nem tesz lehetővé lehetővé pontos helymeghatározást.
Tehát ha lenne egy abszolút mérési módszer, amivel elvileg pontosan meglehetne határozni az elektron helyét, s bizonytalan eredményeket adna, akkor lehetne kijelenteni, hogy az elektron helye bizonytalan.
A helyét befolyásolja a proton, s elektron töltése, s a távolság (is). a két töltés bizonytalanságáról még nem láttam feltételezést.
Ha a töltésmennyisége csak kb. lenne annyi, amennyi, akkor érthető lenne.
"Az eredmény lesz határozatlan, s nem a mérendő elektron helye."
Tehát szerinted az elektronnak határozott helyet kell tulajdonítani (vagy mondjuk legalábbis határozott pályát egy atomban), annak ellenére, hogy ennek a helynek, pályának a meghatározására irányuló összes kísérlet eredménye bizonyos mértékig (a hullámfüggvény erejéig) határozatlan lesz. És ez nem az ügyetlenségünkön, vagy a mérőkészülékünk alkalmatlanságán múlik, hanem van egy jól működő elméletünk az ilyenfajta mikrofizikai jelenségekről, aminek egyik predikciója, hogy nem is lehetséges a dologról határozott értékre vezető mérést végezni.
Na akkor szerinted hol van az a pontos hely, az a pálya? Milyen fizikai jelenségben nyilvánul meg az, hogy épp ott van, és nem máshol? Ezt kellene elmondanod nekünk! S nem sajnálkozni az értetlenségünkön.
>A határozatlansági elv a kölcsönhatásra vonatkozik, s nem a tényleges határozatlan helyhez.
#A határozatlanság csak a kezdetekben volt elvnek nevezhető, mint pl. kiinduló elv. A kvantummechanika fejlődése és megfelelőségi bizonyítása után már csak következménynek mondható, mert kiindulásnak matematikailag inkább a cserereláció adható meg, aminek az egyenes következménye.
