Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Krinyi, van még egy nagyon jó tippem. Van egy fazon, aki adományozott a magyar oktatás számára egy buszt egy évre pont ilyen célra. Elviszi a buszt oda, ahová kérik, otthagyja, csak annyi a kérés, hogy annyi benzinnel kapja vissza, amivel otthagyta. Sofőr lehet apuka is. Tudok elérhetőséget adni, ha írsz a noaaa@freemail.hu - ra
Elvileg meg tudja szervezni. Legyél erőszakos és minél "feljebb" telefonálj, vagyis szerintem először a közgyűlés elnökével próbálkozz, ne az irodán ügyintézővel, mert az tuti lepattint. Írd meg, mi volt, légyszi!
Ha menetrendszerű busszal mennénk, akkor 700 Ft (oda) + 700 (vissza) az 50%-os jegy. Ha különbussszal, akkor kb. 1.000 FT-ra jönne ki gyerekenként. Ez izonyú sok néhány családnak.... Én is azt látom célszerűbbnek, ha keresnénk szponzort, de így Karácsony előtt, amikor más jellegű gyűjtés is van a faluban, nagyon nehéz adakozót találni. De ezen a vonalon megyek tovább, keresgélek. A mozizást mielőbb le kell bonyolítanunk, tehát 2 héten belül.
Szülőként a fiam osztályával pályáztunk és nyertünk! Egy 80 km-re lévő ingyen-mozizás a jutalom az osztálynak és az osztályfőnöknek. (Mivel közelebb nincs mozi..) Lenne-e valakinek ötlete, hogy az útiköltség hogyan lehetne a legkevesebb, illetve van-e vmilyen lehetőség arra, hogy kapjunk erre valahonnan támogatást? (Attól tartok ugyanis, hogy több gyereket azért nem engednek el a szülei, mert nem tudják az útiköltséget sem kifizetni - nem véletlen, hogy az osztály több, mint fele sohasem volt még moziban)
Akinek van ötlete, írjon; szeretném, ha minden gyerek ott lehetne a filmvetítésen.
Néptáncórára szűrrel kapcsolatos szólás-közmondást kell szállítanunk. A kiteszi a szűrét kizárva... Nem jut eszetekbe valami frappáns, találó szűrös mondás, amit egy elsős könnyűszerrel megjegyez?
Néztem már a google-n, de nem igazán sikerült jót találnom...
Még annyit, hogy természetesen mesét hallgatni és kitalálni (másoknak mesélni) viszont nagyon szeret a fiam; több meseötletét is leírtuk. Szóval, a fantáziával nincs gond, úgy tapasztalom.
Von Haus aus én azt hoztam, hogy márpedig olvasni illik, illetve több is, mint illik, az az élet elengedhetetlen része. Könyvekkel borított falak között nőttem fel, és igen, olvastam én is. De még ennél is fontosabbnak tartottam azt, hogy demonstrálni kell, hogy olvasok. Mármint magát a demonstrációt tartottam nagyon fontosnak, hogy könyv lóg a kezemben, könyvek vannak az ágyamban, kilóg a zsebemből, meg ahol még látják :)
Mert közben nem szerettem olvasni. Ha mégis, akkor is csupán a kvázi könnyű műfajt. Úgymond irodalmat nem bírtam elolvasni soha. Jó, ha összességében 100 könyvön átrágtam magamat egész életemben. Miközben a falakat az én felnőttkori lakásomban is könyvek borították, mert ezt hoztam otthonról. vásároltam a könyveket százszámra, és raktam fel a polcokra olvasatlanul. És fontos volt, hogy aki hozzám betér, az azt lássa, hogy ejha, ez aztán egy olvasott ember, hűűű.
Bőven benne voltam a felnőtt koromban már, amikor egyszeriben képes lettem magamnak, aztán a külvilágnak is bevallani azt, hogy én bizony egyáltalán nem szeretek olvasni. Mármint könyvet. Mert amúgy persze rengeteget olvasok, az interneten annyit, amennyit szerintem a legtöbb könyvfaló soha, gyakorlatilag reggeltől éjjelig szakadatlanul olvasom a netet, meg munkaanyagokat, meg mindent. De könyvet nem, és már megkönnyebbülten merem ezt kijelenteni, hogy nem is szeretnék. A több ezer könyvemet régen eladtam, most van max. 100, azoknak is a jó része ismeretterjesztő, meg amiről úgy gondolom, hogy majd hátha kell a gyereknek, pl. a kötelező olvasmányok.
Ilyen alapon a gyerekemnél sem számítok arra, hogy könyvolvasó lesz, de emiatt nem izgatom magamat egyáltalán :) Ő nagyon kicsi korában spontán megtanult olvasni, most a suliban is állati lelkes és büszke a tudományára, akárhol akármit elolvas, de nem izgatja az, hogy most akkor könyveket olvasson úgy l'art poor l'art. Igaz, ő a meséket sem szereti, untatja. Ha valamelyik könyvben van valami olyan infó, ami őt érdekli, akkor simán elolvassa, de az, hogy most valami fikciós "irodalmat" olvasson, arra nincs semmi igénye. Meg tudom érteni :)
Szóval, csak azt akartam sugallni, hogy könyvolvasás nélkül is simán le lehet élni egy hosszú és kalandos életet. Persze, akinek olvasós a gyereke, az örüljön, hiszen nyilván ezáltal olyan perspektívák, világok nyílnak meg a számára, ami nekünk, könyvolvasatlanoknak nincs meg (bár nem is hiányzik). De akinek a gyerekei már kisiskolás korban sem a könyvolvasást tartják a legüdvözítőbb szabadidős elfoglaltságnak, attól még nem dől össze a világ, biztos forrásból tudom :)
Anno könyvtár szakon az egyik tanárunk nagy hangon szapulta az "értelmiséget" (vagyis minket, másoddiplomás képzésről lévén szó), hogy milyen eszméletlen keveset olvasnak, meg igénytelenség, meg stb., stb... Fel is adta jól, hogy írjunk házidogát az okokról. Nekem akkor voltak 3 és 5 évesek a gyerekeim. Leírtam egy napomat, és a végére odaírtam, hogy várom az ötleteit, hogy a helyemben mikor olvasna... Nem jött válasz :-)
en szinte konyvvel a kezemben letezem,megsem olvasnak a kolykok..Mindent kiprobaltam,meselltem,meseltettem magamnak,felbehagytam,ami csak eszembe jutott es megsem..
még csak nem is ezt írtam, hanem hogy nem létezik, hogy egy szülő csak azért kezdjen el a kezében könyvet tartani időnként (akár olvas, akár nem), hogy a gyerek lássa a jó példát, hogy a szülő olvas, nincsen ilyen megerőszakolt magatartás, de ha van, az maga a pokol szerintem, de még ráadásul nincsen is semmi értelme az egésznek, mert sokat olvasó szülőnek is lehet simán keveset olvasó gyereke és fordítva, szerintem.
én nagyon-nagyon sokat olvastam gyerekként, felnőttként sajnos már jóval kevesebbet. megmondom őszintén, hogy az volt, hogy míg gyerekként a gyerekirodalom abszolút lekötött, felnőttként már nagyon sokszor nem köt le a felnőttirodalom. a ponyva igen, de időnként/gyakran szeretnék irodalmat olvasni, mert érdekel, mert szeretném olvasottnak tudni, de nem köt le, azt veszem észre. nyilván van erre magyarázat, míg gyerekkoromban elvonultam a csendes szobámba órákra, napokra, hetekre :) olvasni és szinte semmi egyébmás dolgom, feladatom nem volt, addig most szinte csak zajban és történések közepette olvasok. mert még a budin és rámrontanak, ugye. :)
Eszembe jutott valami. Múlt héten írtak a fiamék (5.o.) dolgozatot, a kommunikációról. Az utolsó feladat vmi olyasmi volt, hogy írniuk kellett egy sms-t és egy levelet, amivel tudatnak valakivel vmit. Nos, a gyerekem írt egy levelet és azt mondta, hogy az sms-hez azért nem írt semmit, mert ő sms-ben is ugyanazt írta volna, mint levélben. Persze, ez nem jó megoldás és arányosan kapott rá pontot. De mit csináljak: 11 éves létére sohasem írt még sms-t! (Persze, most elmagyaráztam neki, hogy az sms-ben meghatározott karakterszámban lehet írni, stb.)
Érdekes, én is egyszerre több könyvet szoktam olvasni! Ez egy kicsit mohóság; sorban olvasnám én, de kevés az idő, ráadásul egyszer egyikhez van hangulatom, utána a másikból néhány fejezetre elég az idő, stb :) Én, sajnos, nehezen képzelem el, hogy a fiam valaha szeret majd olvasni. Illetve, pl. képregényeket szeret, meg vicceket, de pl. néma értő olvasás gyakorlónál sem a téma volt a ő szempont (mármint, hogy melyiket dolgozza fel), hanem:
1. melyik a legrövidebb szöveg?
2. melyikhez tartozik a legkevesebb kérdés?
3. melyikhez tartozik olyan kérdés, amire a legrövidebb válaszokat kell adni...
Ugyanilyen a 8 éves kisfiam. Mindenevő, nem győzöm keresni a következő könyvet. Mary Poppins, Rumini, Rumcájsz, Juharfalvi, Emil Kastner könyvekm mind megvolt.
Gondolkozom, hogy egy indiánosba belevágjunk-e. Nálatok, akik gyerekként ennyit olvastatok, megmaradt ez a képesség máig? Én normális olvasó voltam (vagyok), ráadásul gyorsan felejtek, csak egy könyv hangulata marad. Kisfiam a tavalyi könyvek cselekményét, szereplőit vágja fejből. Őrület.
persze, h nem dísznek tartjátok, azért szúrtam bele ezt a kis viccet, mert Lappa írta pár hsz-szel korábban, mint elrettentő példát, h vannak ilyenek :-)))))
:o)) Ahogy nézem hasonlóan indultak a nagyok, a középső példáján :o)
és mi sem dísznek tartjuk a könyveket - hááát, nem is úgy néznek ki... az ágyunk mellett van egy kis polc, azon pl. halomban állnak, mert én sosem pakolom el, ha elolvastam, csak hozom az újabbat, a férjem pedig rendszeresen több könyvet olvas egyszerre...
nna, rendet sem tőlünk fognak tanulni, az is biztos :o)
valószínűleg igazad lesz, az idétlen Hot Dogs könyveket is újra meg újra olvassa... :-) mintha én lennék, én is többször elolvasom a kedvenc könyveimet :-)
Meg valahogy be kell érniük az olvasásra némely gyerekeknek, mi a párommal imádunk olvasni, nem csak dísznek tartjuk a könyvet a kezünkben :-) a nagyobbik fiunk viszont igen sokáig ellenállt, nem olvasott, pedig azt mindig is imádta, ha olvasunk neki pici korától kezdve, csak maga nem szerette művelni. Aztán a középsőnk el kezdett olvasni, ő az ellentéte, folyton leragad, ha meglát egy nyitott oldalt, és a nagy is elkezdett olvasni az ő példáján. Rákattant a Hot Dogs sorozatra, kiolvasta többször az összeset, meg a Csukás István könyveket is szép sorban kivégezte, mellette kisebb-nagyobb sikerrel hordtam neki más könyveket a könyvtárból, és most teljes Harry Potter őrület van, szinte soha nem látjuk, ha itthon van, mert olvas-olvas-olvas. Csak azt nem tudom, mi lesz vele, ha végez az utolsóval... :-)
mondjuk nyilván nem igazán szignifikáns a példaállományom, de én egyáltalán nem látok összefüggést a szülő és a gyerek olvasási szokásai között. kifejezetten nagyon sok olyat tudok, hogy nemolvasós szülőnek olvasós a gyereke, de olyat is, hogy olvasósnak egyáltalán nem olvas, nincsen erre mit adni. persze az is eléggé nyilvánvaló, hogy az a szülő más rémségekre is képes, aki azért tart a kezében felnőttkönyvet időnként, hogy a gyerek lássa, hogy ő olvas (jééézus :)).
de olyat is láttam amúgy példaállományomban, hogy gyerekként nem olvasott, hiába volt minden próbálkozás, csak a neki felolvasott könyveket hallgatta meg, aztán 16 évesen meg bekattant és most magyar szakra (is) jár. :)
Akkor még várnom kell :) A kicsi még csak 4 éves. Bár amilyen lelkesen írkálja a nyomtatott nagybetűket, róla el tudom képzelni, hogy hamarosan olvasni fog.
