persze tudom,és nem is a tüntetők verték meg hanem önmagát verte laposra.nyilván.így könnyebb embertelennek lenni ugye?
tudod sztm az olyan emberek a legveszélyesebbek akik a politika mögé bújva ideológiailag megmagyarázzák maguknak és másoknak is hogy miért van rendben az h egy parlamenti képviselő megsérül, vagy a múltból merítve ha a nácik a zsidókat kiírtják mert "rossz helyen" vannak,vagy ha a komcsik kivégeznek vkit mert a rendszer ellensége...és sorolhatnám.pontosan ezzel a viszonyulással lehet ugyanis eljutni oda.de itt tényleg off ez..
a vita kapcsán kóka azt hangsúlyozta h a liberális értékrend alapból adott és nem arra kell koncentrálni, de ha nem képviseli ezért frontvonalban,akkor a rá szavazóknak mitől is lesz ez annyira evidens?
egy remek cikk Kozák Márton tollából, amely ugyan nem olyan szép, mint egy álom, de a valóság talaján áll, és abból indul ki.
Kétség sem férhet hozzá, melyik a legmagyarabb párt, a panaszkultúrában szocializálódott magyar lelkialkatnak melyik az adekvát pártpolitikai megjelenése. Az SZDSZ természetesen. A liberális párt bármikor képes hívei és ellenfelei jelentős részéből kihozni a vészmadarat: a párt gyors megsemmisülését vizionálták akkor is, ha 20, akkor is, ha 5 százalékot szerzett; hol doktrinerséggel, hol elveik elárulásával vádolták őket, sok esetben ugyanazért; hol élhetetlen, érdekérvényesítésre képtelen tojásfejűek csapataként, hol meg érdekeit mindenkor gátlástalanul érvényesíteni képes társaságként festették le.
Akárhogy is, az SZDSZ 2007-től nem az a párt lesz, amelyik volt. A változás garanciája a legszebb politikusi korban lévő Kuncze Gábor (56), aki az értelmes politikusi munkavégzés ellehetetlenülését érzékelve nem csak az elnökségért nem indul, de visszavonul a frakcióvezetéstől, és 2010-től nagy valószínűséggel képviselőnek sem jelölteti magát. A pártot új elnök fogja vezetni, akinek megoldást kell találnia arra a helyzetre, amellyel a rendszerváltás forgatókönyvét író generáció nem tudott megbirkózni - nem arra készültek, ami most van.
A rendszerváltás idején egyszerre élt tévhit és illúzió a magyar társadalomban.
A tévhit, hogy az 1989-90-ben szétporladt államszocializmus négy évtizede a magyar társadalomfejlődéstől idegen epizód volt csupán, amelynek uralmi pozícióba jutása csakis Jalta számlájára írható. Valami kisiklás. Pedig Szűcs Jenő néhány évvel korábban már figyelmeztetett, hogy Magyarország II. világháború utáni világban kijelölt helye csak látszólag a nagyhatalmi önkény műve: a vasfüggöny pontosan ott hullott le és a kontinensnek azt a fertályát rendelte a szovjet érdekszférába, melynek társadalomszerkezete sok-sok évszázada eltért a nyugatiétól. "Mintha Sztálin, Churchill és Roosevelt gondosan tanulmányozták volna a Nagy Károly-kori status quót, a császár halálának 1130. évfordulóján" - írta a Vázlat Európa három történeti régiójáról című munkájában. Vagy eszünkbe juthatott volna Eric Hobsbawm, aki szerint a hódoltság határát nem a török hódítási potenciálja, hanem a meghódított népek társadalmának szerkezete szabta meg. Vagyis pusztán katonailag nézve hiába tudták volna bevenni a Lajtától, Elbától, Saalétól nyugatra fekvő területeket, azokat megemészteni és megtartani már nem lettek volna képesek.
Szűcs Jenő gondolatmenetéből következően a kádárizmus néven honosított államszocializmusban csak a kommunista máz volt idegenszerű, a beltartalom kelet-európaias, a hatvanas évektől kezdődően pedig igencsak magyaros volt - Kádár János konszolidációjának vérfagyasztó sikere mindenkit el kell gondolkoztasson. Kádár alkuja egy hazug konstrukciókban otthonosan mozgó országot talált, hiszen a gulyáskommunizmus csak szem volt egy hosszú történelmi láncban. Ne felejtsük, Nagy Imre felakasztása előtt alig negyven évvel zárult a magyar történelem hazugságon nyugvó másik korszaka. A Monarchia politikai kereteit kijelölő törvények értelmében ugyanis bár Magyarország alkotmányos ország volt parlamenttel és több párttal, de egy törvényjavaslat csak akkor kerülhetett az Országgyűlés elé, ha azt előzőleg az uralkodó már jóváhagyta. Vagyis ahogy Herczeg Ferenc írta, Ferenc József alatt beszélni százféleképpen lehetett, de kormányozni csak egyféleképpen. A dualizmus politikai elitje azonban úgy tett, mintha szabadon dönthetne, a kádárizmusban a zsarnok úgy tett, mintha nem lenne zsarnokság - vagyis a hazugságban élés, a valóságos viszonyokkal való szembenézés elkerülése nemzedékek szocializációjának volt meghatározó élménye. Így aztán a hamis konstrukciókon edződött magyarokban hihetetlen erővel él az illúziók, fantomok valóságkénti elfogadására való hajlandóság.
Ez volt a jobboldal tévhite. A liberálisok sajátja pedig az az illúzió volt, hogy a Magyarországot 1945 után is társadalomfejlődési zsákutcában tartó geopolitikai korlátok leomlása megnyitja az utat a nyugati parlamenti demokráciákból ismert fejlődés előtt. Hogy majd a dolgozó nép okos gyülekezete által megválasztott emberek okos viták után felelősségteljes döntéseket hoznak. Hogy a szabadság friss szele elfújja a szellem napvilága előtt századokon át tornyosult felhőket. Pedig csak elfújhatta - volna.
Magyarország a rendszerváltás idején kegyelmi pillanatot élt át. A történelemben nincsenek százszázalékos szükségszerűségek, hanem lehetőségek vannak, amelyeket a szereplők vagy kihasználnak vagy nem, írta a magyar társadalomtudományi gondolkodás legfontosabb mondatában Bibó. Vagyis nincs eleve elrendelés, az egyén, a nemzet sosem menthető föl a felelősség alól. S valóban, a magyar társadalomfejlődés alakulhatott volna oly módon, hogy a bekövetkezettnél erőteljesebb hasonlóságot mutat a konszolidált nyugati demokráciákkal. Egy határon belül kizárólag a politikusi garnitúra minőségén, nem pedig a terhes történelmi örökségen múlott, hogy az utóbbi években Magyarország fejlődése olyan irányt vett, amilyet, hogy a közélet minősége olyanná vált, amilyennek van szerencsénk tapasztalni.
Bibó úgy vélte, az 1945-ös kataklizma lehetővé tette "az újrabekapcsolódást a nyugati társadalomfejlődésbe". Tévedett. 1945 egy pillanatra mintha valóban adott volna lehetőséget, de azt Magyarország, önhibáján kívül, nem tudta kihasználni. 1989-90-ben ismét megnyílt a lehetőség, s valóra váltása előtt ezúttal világpolitikai akadályok sem tornyosultak. Ám az évek múlásával egyre világosabbá vált, hogy egész máshol keresik a kapcsolódási pontokat a liberálisok, mint politikai ellenfeleik. A demokratikus ellenzékben szocializálódott, racionális politikai küzdelemre számító vezető liberális politikusokat valósággal lebénította a felismerés, hogy napról napra szűkül az ország előtt álló konfliktusok értelmes megvitatásának lehetősége, egyre kisebb az esély nemhogy a megoldandó problémák közös erőfeszítéssel történő megoldására, de azonosítására is. De az igazi baj nem is a - főként ellenzéki - politikusi garnitúra minősége, hanem az általuk másfél évtized óta következetes, 2002, illetve 2006 óta pedig különösen szisztematikus munkával elbolondított, illúziókra, fantomokra, bűnbakokra vágyó állampolgárok tömegeinek kinevelése. Ezzel ma még beláthatatlanul hosszú időre kényszerpályára állították a politikát, hiszen aki ezek után Magyarországot újra a nyugati társadalomfejlődésbe kísérli meg bekapcsolni, elmondhatatlanul nehéz feladatot vállal. Rántottából kell tojást csinálni.
A nyomorúságos történelem megnyomorította a lelkeket. Milliónyi áldozatának deformálta kommunikációs szokásait, megfertőzte politikai kultúráját, feje tetejére állította a valósághoz való viszonyát - elementáris gyűlölettel viseltetnek minden és mindenki iránt, ami és aki konstruált világukból kizökkentené őket, Operett-Magyarország elvadított polgárait. Pedig ha egy személyiségében megrokkant ember személyében nem lett volna önként jelentkező a narancshajigálók spirituális vezetőjének posztjára, vagy ha vezetőtársai őt időben leintették volna, már gyógyulófélben lenne az ország.
Az elnökválasztás előtt álló liberálisoknak hosszú ideje nem lehetnek illúzióik. Ahogy egy holland lap budapesti tudósításának címében is áll, Magyarország mára valóban a rémálmok országa lett. Ebben a helyzetben nem lehetséges, hogy az SZDSZ normális középpárt módjára politizáljon, úgy, ahogy német testvérpártja, a jobbra és balra, illetve jobbról és balról egyaránt koalícióképes FDP teszi, miközben azzal a csapdahelyzettel is kezdeni kell valamit, hogy bár a jobboldal a mai állapotában vállalhatatlan, az SZDSZ ne szoruljon végletesen a szocialisták mellé. És közben nem engedni, hogy Magyarország az 1990-ben kapott lehetőséget, amellyel végre valóban szabadon élhet, elpuskázza (annak a kedves olvasónak, aki ezt megoldhatatlan feladatnak tartja, mesélek egy anekdotát: amikor a hetvenes évek vége felé Haraszti Miklós hírül vette, hogy a hatóságok elutasították útlevélkérelmét, vállát megvonva csak ennyit mondott: "a vesztükbe rohannak". És lám).
Ez az a probléma, amire az SZDSZ új elnökének és csapatának megoldást kell találnia. Kuncze Gábor, Pető Iván, Magyar Bálint és a többiek nagyszerű munkát végeztek: létrehozták és életben tartották a térség szinte egyetlen jelentős rendszerváltó liberális pártját, s nem az ő lelkükön szárad, hogy a megálmodott modern Magyarország ügye félresiklani látszik. A megoldás, ha van egyáltalán, a rendszerváltó politikusokétól különböző szaktudást, habitust, készségeket kíván. Ebben a szétzilált országban a liberálisok célja, a múltjával szembenéző, jövő felé forduló, békés Magyarország közös megalkotása csak kitartó, szívós aprómunkával érhető el. Hosszúnak ígérkező bozótharc következik, s ez jól szervezett pártot, a valamilyen szervezet hatékony működtetésében tapasztalatokat szerzett, munkabíró, ambiciózus, sikerre szomjazó, a régiek bizalmát bíró elnököt kíván.
Úgy gondolom, a feladatra Kóka János alkalmasabb, mint Fodor Gábor.
lehet, hogy igazad van es egy manager ugyesebben szervezi a partot. de azert megkerdeznem, hogy ha a szervezesi kepessegek nem elegendoek, mert valami tobblet is kell meg, akkor bir-e a part valtani. es nem erodalodik-e a part addigra olyan szinten, ami mar nem lesz elegendo a felallashoz.
mi lathato most az szdszbol: van egy nem igazan jol kidolgozott, de mar az indulasnal teljesen felpuhult egeszsegugyi reform. van egy partelnoknek aspiralo gazdasagi miniszter, aki azzal lett hiresse es sajnos hirhedte, hogy osszerugta a port az akademiaval (egyertelmuen rosszul megvalasztott tanacsadok miatt), rosszul kommunikal, amikor korabbi kivaltsagok megvonasarol van szo. es legfokeppen a napi politika kedveert felaldozott liberalis ertekek.
es fokent ez utobbi, ami sulyos es megkerdojelezi, hogy valoban jo felele megy a szdsz.
Szegény Fodorból Don Quixote-t csinál a saját pártja, ha ez a liberalizmus, akkor én szavazóként nem kérek belőle.(pedig életem első szavazásán őket választottam) Folyamatosan alákérdetett Kókának a vitában a moderátor, Fodornak pedig "be". A rendszerváltás óta a leggusztustalanabb kampányt sikerül elővezetni a Kóka mögött állóknak, és ebbe beleértem a parlamenti választásokat is, még annál is cudarabb ez az egész, pedig most házon belüli versengés folyik. Ami törénik, az megcsúfolása mindennek ami liberális. Ez a fészek annyira tele lesz szarva,hogy hamarosan egylapon emlegetheti a jóérzésű ember az Szdsz-t a Kisgazdákkal.
marpedig a liberalizmus az fokent a masik fel feltetlen elfogadasa.
Nézz csak itt körül, nem Kóka hívei támadják a másik felet a fideszes nickekkel összefogva, nem ők vonják kétségbe a másik fél liberalizmusát.
Fodor kiváló ember, ezt senki nem vitatja, de naiv, jóhiszemű, rugalmatlan, elvont politikus, ez pedig nem sok jót ígér pártelnöksége esetére. Tértől és időtől függetlenül azt mondja, amit gondol, ez nagy erény egy embernél, de nagy hátrány egy politikusnál, ugyanis erre mondják, hogy nem tud taktikázni, rugalmatlan.
Sajnos az ilyen politikusokat szokták megenni reggelire, kiváló és végtelenül jóhiszemű emberek szoktak kudarcot vallani vezetőként.
Komolyan azt hiszitek, hogy a Fodor által megjelenített elvont, értelmiségi témák hatására özönleni fognak a szavazók az SZDSZ-hez?
nem, biztos vagyok benne, hogy nem, bar egy kovetkezetesen tartott es a napi politika oltaran nem felaldozott eszmerendszer, ugy gondolom, hogy megbizhatosagot sugall. marpedig a magyar politikabol jelenleg eppen ez hianyzik. es nagyjabol ez az mdf egyetlen pozitivuma, amit a mai kozelet fele uzen.
De azért kiegyensúlyozottak az erőviszonyok: a HVG-n egyelőre Kóka vezet, a Népszabadság honlapján meg Fodor. A közvéleménykutatások szerint Fodor a népszerűbb.
Persze, mert az egész jobboldal vele szimpatizál, lásd csak az itteni fideszes hozzászólókat, csakhogy ebből nem lesznek szavazatok. Azt vedd inkább észre, hogy a két jelölt között annak ellenére nincs jelentős különbség, hogy Kóka ellen uszul a jobboldali sajtó és ő az első vonalban képviselt jó pár népszerűtlen liberális reformot.
Azt pedig nem vettem észre, hogy a sajtó egésze - a jobboldali sajtót leszámítva - Kóka-ellenes lenne, a Magyar Narancs, a klubrádió, a népszabadság szerintem kifejezetten Kóka felé húz.
Komolyan azt hiszitek, hogy a Fodor által megjelenített elvont, értelmiségi témák hatására özönleni fognak a szavazók az SZDSZ-hez?
Kóka - minden vitatható dolga ellenére, na de hát melyik ember nem vitatható? - legalább arról beszél, olyan pártot akar, ami azzal foglalkozik, azt helyezi középpontba, ami az embereket érdekli, a mindennapi élet dolgait, a gazdaságot, és ő ért is ezekhez.
A rájátszás az volt, hogy már nem volt rajta, csak egy kis tapasz a kórházban. Azonban amikorra kiment a híradó oda, már megint nagy, drámai kötés-turbán volt rajta, meg a karján. Igy mondta el, hogy "betört a feje" (sic). Persze. Felszakadt a bőr rajta.
Másnap meg turbánustul ült be a Parlament ülésére, természetesen akkor, amikor a tévé közvetített. stb, stb.
Egyébként "nem emlékezett rá", mi történt. Hát lehet, hogy a tüntetők verték meg, mert nem ordítotott elég lelkesen.
ezt. politikai toket kivantak RM serulesebol krealni. valszeg egeszen elteroen iteljuk meg az fmpp reszvetelet az osen. ugyhogy, minthogy ez itt off, hagyjuk.
na,azért kiváncsi lettem volna hogyha demszky szétvert fején csorog a vér akkor ő szép csendben üldögélt volna-e.vagy bármelyik más politikus......mert ugye te sem gondolod komolyan h nem tette volna szóvá.
éppen ezért nem tréfálkozás volt kunczétól hanem egy kritikán aluli húzás.emberileg elfogadhatatlan.
es ez hol mond ellent annak, amit irtam? de eleg szomoru lenne, ha pusztan amiatt, mert nehanyan itt csaholnak, most a szonyeg ala sopornenk a part tagok piszkos ugyeit.
