Most el tudod még mondani. És amíg az agy nem halott, és amíg utolsóként a hallásod nem adja fel, addig minden halálközeli élményt még itteni tapasztalatként élsz meg. De ha meghaltál, tapasztalsz-e ugyanúgy aggyal? Nem. Ha nem, akkor mivel? S hogy amit valamivel is tapasztalsz, az megegyezik-e majd azzal a néhány másodperccel, amit nemrég átéltél.
Hát, én csak remélni, tudom, hogy a "meghalás" az nem olyan rossz, ami utána van, az meg...most mondjam, hogy nem is érdekel.
Arra gondoltam. Ezek nekem elég bizonyosságot adtak ahhoz, hogy tudjam egy másik világ (dimenzió) létezését. Persze szabad kötekedni. Talán csak én fogom így fel, hiszen az adott helyzetben így tudta csak értékelni a dolgokat az agyam. De lehet, hogy tényleg így van. Ezt nem nekem kell eldöntenem. Én beérem azzal, hogy tudom, és ha megkérdeznek elmondom, amit tudok. De senkit nem kérek, hogy ugyanezt tudja. :)
Ő...Bogi, remélem, jót találtam. Vagyis egy számomra érdekeset. Azt, amelyik hozzászólásban leírod a halálközeli élményeidet.
Picasso is halva született, otthagyta a bába az asztalon, állítólag, mire nem tudom kije lehelt bele életet.
Sose volt ilyen élményem, amikor megszülettem, nekem is a nyakam körül volt a köldökzsinór, de sokat kellett volna még ahhoz kepeszteni, hogy meg is fulladjak.
Az a baleset, amikor elütöttek... Tényleg csoda, hogy túlélted.
Máshogy tekintesz az életre ezek által? Mondjuk másokhoz képest.
(Már amennyire kívülről meg lehet ítélni mások gondolkodását, hozzáállását. )
Ha ezt a visszaolvasásra írtad, akkor kérlek, bocsáss meg. Ezt elnéztem. Máshova írtam, nem ide. A halál után - élet vagy halál? -nál találod meg, ha érdekel, a 497 és akörnyékéi hozzászólásokban. Még egyszer bocsánat! Nem vagyok mostanság a helyzet magaslatán, sajnos...
Belső bizonyosság... Kicsit olyan, mint amikor tudod, hogy valaki belépett a szobába, mert érzed, de nem lehetnél benne különben biztos, mert nem látod, nem hallod, és csak akkor engeded meg magadnak, hogy tényleg tudd, amikor hátranézel. De ott van a hátrapillantásig az a néhány pillanat, amikor tudod de mégis korlátozod magad, és azt próbálod bebizonyítani magadnak, hogy nem igaz. Nos én hátrapillantás nélkül tudom, hogy ki jött be... :)
Egyébként ha kicsit visszább olvasol, szerintem megtalálod, hogy milyen bizonyosságom van, ami alapján tudom is, amit vehetünk egy "kósza hátrapillantás"-nak is akár....
Ezt egyébként én se értettem nagyon sokáig. Főleg a "hiszem a testünk feltámadását... és az örök életet" Ha már örökké él, minek neki test, ami véges? Egyébként ebből az életből, ha jól csinálod, akkor bőven elég egy. És az összes többiből is. De ha az anyagmegmaradás törvényéből indulunk ki, ami egy magasabb törvény legbutítása, akkor nem létezhet teljes halál, csak örök élet. Legfeljebb változó formában...
Nem tartom kizártnak egy másik világ vagy dimenzió lézetésést. De azt nem hiszem, hogy ugyanaz lennék, aki most vagyok. Vagyis lehet, hogy a tapoasztalásom sem olyan lesz, ha lesz egyáltalán. S nem, akkor létezik-e mégis számomra másik világ?
Elnézésedet kérem késő válaszomért... Hogy mibe átmenet a halál? Egy másik világba, másik létformába. Tudom, hogy jártam már ott, de nem emlékszem, mert ember vagyok biztosat nem mondhatok. Sokan sokféleképpen próbálják ezt magyarázni, hogy mibe átmenet. Van aki azt mondja, másik dimenziókba, van, aki azt, hogy rögtön egy új életbe, és van, aki még ott is a kettősséget vallja pl. pokol-menny... Rájövünk majd, ha ott leszünk, de szerintem a lehető legtermészetesebb módon vetjük majd le magunkról a fizikai burkunkat, és nyújtózunk meg végre... Szerintem átmenet az EGYségbe. De ez egyéni vélemény, egyéni filozófia, egyéni hit, amit senkire nem szeretnék ráerőltetni...
