Jobb és bal a festői Kárpát-medencében
Népszabadság • Tamás Gáspár Miklós • 2005. augusztus 19.
Kép: Tettamanti Béla
Csekély önbecsülésre vall, hogy a baloldalinak csúfolt közvélemény ennyire fölháborodott az egyik műveletlen jobboldali politikus szokványos megjegyzésein. A Fidesz volt miniszterelnöke, a néma képviselő, olyasvalamit mondott Erdélyben, hogy a baloldal nemzetietlen, méghozzá genetikailag.
1. Ez a mégoly vitriolosnak szánt bomo sem nélkülözi az öniróniát, hiszen mindamellett hogy jelentéktelennek próbálja beállítani O.V.-t, nagy lendülettel kanyarint hozzá egy autópályányi cikket!:))))))))
2. Rákosit magyar nacionalistának beállítani nem semmi!:)))))) Habár Kun Béla "honvédô" harcai után nem lehet ez sem meglepetés...
3. A Bal oldal mindmáig is azt a politikát folytatja hogy: "Az vagyok ami épp az érdekemben áll" - ez persze csak névleg van így. Pl. Ki hiszi el Gyurcsánynak hazafi? Csak az, akinek érdekében áll verbálisan ezt a pofátlan cinizmust kommunikálni, véletlenül mondjuk pont akkor, amikor belerúgnak a határontúli magyarokba. Rákosi ennyire ugyan nem igyekezett... számára a "nemzet", meghaladott fogalom volt, ô "nép"-re hivatkozott.
A "magyar" baloldal ezeknek a szellemi és vagyoni örökösei. Az MSZP utódpártiságát mindennap meghazudtolja, miközben a az egykori állampárt jogutódjaként megörökölte annak vagyonát!!! Hogy is van ez akkor kedves szociáldemokraták? Az identitással való szédelgés megszokott jelenség hazánkban. Pl.: miközben a ballib oldalon számon van tartva ki zsidó származású és ki nem, az ellenoldalról jövô bármilyen logikai kapcsolódás automatikus antiszemita megbélyegzôkampányt von maga után... (Lásd utóbb O.V.-t érte el a libsi inkvizíció amiért - Fejtô szerint- kihagyott egy gojt.) Az identitással való szédelgés divatja ma ezt jelenti: "ha úgy tartja kedvem zsidó vagyok, ha te mondod, antiszemita vagy." A komcsik idntitásszédelgése kicsit más... valódi zavar érezhetô az internacionalzmus és a hazafiság összeegyeztetésében, gondoljunk bele tartalmilag a Himnusz és az internáci-limonádé egymásutáni éneklésébe:)))) A megoldás erre nem lehet más, mint a hazaárulás...
neked is azt üzenem, amit a 39-ben mosnak, valóban alapos történelmi lecke a magát baloldalnak nevező csoportnak, antiglobalista, újbaloldali szemszögből, ellentmondások is flfedezhetők benne, amivel nem tudok egyetérteni, hogy bármilyen dühkitörés lenne benne Orbánnal szemben
az a baj, hoy sokatokkal lehet sok mindenről beszélni, de felállítotok bálványokat magatoknak és abban a pillanatban, ha a bálvány kerül szóba a racionalitás mezején kívül, a hit területére helyezitek magatokat és hívőkkl nem lehet vitatkozni
elolvasva TGM legújabb publicisztikáját, az én naív agyamból az jött, le, hogy ez inkább történelmi lecke a baloldalnak, semmint Orbán Viktornak. Ezt a TGM írás bevezetöjének ismeretében is fenntartom, ami nem több egyébnél, mint a szokásos dühkitörés Viktor ellen. Hozzátenném, meglehetösen konfúz és ellentmondásos, különössen akkor, ha figyelembe vesszük TGM nemrégiben Viktornak címzet nyílt levelét és annak tartalmát.
Viszont a publicisztika egészét értékesnek tartom (mint általában TGM írásait, amikor lefejtjük belöle a nyers érzelmi megnyilvánulásokat), azt tovább olvasva én két érdekes részletre akadtam, ide is másolom:
VER 1.00:
Az ún. "baloldal" az antinacionalizmus neoliberális változatát fogadta el, vegyítve az új amerikai-brit imperializmussal szembeni teljes kritikátlansággal és az euromániával. A magyarországi ún. "baloldalt" annyira idegesíti, hogy ennek semmi köze nincs a nemzetközi baloldal politikájához, hogy simán letagadja, elfojtja, törli, elfelejti, hogy ez az attitűdje a tőről metszett jobboldaliság ismérve világszerte. Az olyan fejlemények, mint a franciaországi baloldal ragyogó győzelme az európai alkotmányszerződésről szólott népszavazáson vagy a németországi "Linkspartei" (amelyet a Népszabadság tudósítója heti átlagban tízszer nevez "populistának") föltűnő sikere a mostani választási kampányban: állandó rágalmak tárgyai a szoclib sajtóban. A baloldal a szegény és kiszolgáltatott népek védelmezője szokott volt lenni: Magyarországon (és a többi kelet-európai utódpárti-álszocdem és neoliberális körökben) a leggazdagabb államok imperialista agresszióját védelmezi.A magyar baloldal hagyománya a Duna-völgy, a Kárpát-medence népeinek sorsközössége: ma a szoclib sajtó ünnepli (a jobboldallal együtt, ami nacionalista szemszögből is téboly) a "narancssárga" és egyéb ún. "forradalmakat", amelyek révén az oroszbarát korrupt diktatúrákat Amerika-barát korrupt diktatúrákkal cserélik föl. Biztos, hogy az érdekünkben áll Oroszország fatális meggyöngülése? Csakugyan olyan nagyszerű az új lengyel "nagyhatalom" kialakulása a Baltikumban, Ukrajnában, Belorussziában? Meggondolta valaki, mi lesz ebből?
VER 1.01:
Minden fölmérés bizonyítja: a közvélemény utálja a kapitalizmust, lenézi a parlamenti demokráciát, hitvány csalásnak tartja a jogállamot, drágának és károsnak politikai-katonai szövetségi rendszerünket; újraelosztó jóléti gazdaságpolitikát óhajt. A közvéleménynek nincsen politikai képviselete (legföljebb néhány idegengyűlölő, nőellenes, homofób, represszív és egyéb kirekesztő komplexusát nyugtatja meg olykorolykor egy-egy uszító népszónok vagy tévés locsogó), amiért még jobban gyűlöli a fönnálló rendszert. A közvéleménytől független kritikai eszmélkedésnek sincs sok becse, ezért aztán elsorvad.
Az az arasznyi, aprócska szemléleti előny, amely a kormánypártok javára mutatkozik, elkopik idővel akkor is, ha nem szűnik meg előnynek lenni. Ha a balközép nem mozdul balra - azaz a magyar nép érdekei és nézetei felé - , akkor hiába minden szófia beszéd, választási munkásbarátság. A kormányon lévő balközép azt hiszi, még mindig meg tudja zsarolni a jobb- és szélsőjobboldal (valóságos, de jócskán eltúlzott) veszedelmével a közönséget, amely a "kisebbik rossz" elve alapján majd úgyis rá szavaz.
Lehet, de már nem sokáig.
*
Hát igen. Bár, szerintem evidens, hogy TGM minden nézetével nem tudok azonosulni, söt sokszor éppen az ellentétes táborban vagyunk bizonyos meglátásainkkal, azonban a fentiek igen-igen elgondolkodtatóak. És ezen nem a konzervatív tábornak kell törnie a fejét, hanem a szoclibenk. Javítsd át a címet: TGM történelmi leckéje a baloldalnak.
A Magyar Nemzetnek, illetve szerkesztőjének, Szentesi Földi Lászlónak hálás vagyok azért az értesülésért, hogy "Fejtő Ferencet ma szeretni illik Magyarországon". Arról ugyan tapasztalatilag tudomást szereztem, hogy sok jó barátom van, de hogy már oda jutottunk, hogy engem "szeretni illik", úgy általában, ez új hír. Megvallom nem egészen meglepő számomra a nagyszámú üzenet után, amelyet az utolsó időben, Orbán Viktornak, s másoknak küldött történelmi leckéim és cikkeim váltottak ki. Megköszönték szókimondásomat, amivel az otthoni sajtó nem kényeztette el őket. De azért is hálás vagyok a Magyar Nemzetnek, mert cikke újraélesztette bennem a harmincas években a szélsőjobboldali és nyilas sajtó öblös, fennhéjázó hangjának emlékét, amely zsidó származásomat és az abból folyó nemzetgyűlöletemet kipécézte. S azután az 1948-as, és az azt követő években ellenem hangoztatott renegátság, CIA-ügynökség, Tel-Aviv- és New York-bérenc-jelzőket. Íme tehát: ugyanazon gyűlöletet és embermegvetést rikácsoló hangnem, ugyanazok a hazugságok, amelyek megnyugtatnak afelől, hogy nemcsak én nem változtam, Magyarországon sem fogyott ki a nyugodt hazafiság, a humanista érzelem dühös ellenségeinek száma a keresztény-nemzeti korszak óta. A Magyar Nemzet szerzője azzal is megtisztel, hogy az "egész magyar nemzeti társadalomnak hadat üzentem", - így! -, amiért Csokonai Vitéz Mihályt baloldalinak mertem nyilvánítani, mert mint "világpolgár", azaz kozmopolita, rokonszenvét nyilvánította a francia felvilágosodás és a francia forradalom eszméje iránt. Sőt, még József Attilát is baloldalinak reklamáltam, holott a költő minden olvasója ismerte az ő revizionista, szomszéd népeket gyűlölő klerikális és antimarxista írásait, amelyekben műve bővelkedik.
Ahány szó, annyi hazugság.
Például a kiváló tollforgató ugyan tudja, hogy egy bírói ítélet végrehajtása elől "szöktem" Franciaországba - szabályos útlevéllel a Népszava megbízásából, mint párizsi tudósító -, de arról úgy látszik, nem értesült, mi volt a Népszavába írt cikkemnek az az egyetlen mondata, amelyért a bíróság hat hónapi börtönre ítélt. Hadd idézzem magamat : "Ha a magyar uralkodó osztályban a józan észnek és hazafiságnak csak egy százalékát érzékelném annak, amit a makói gazdákkal való beszélgetésem alatt tőlük hallottam, nem volna okom aggódni a magyar nemzet sorsa iránt". - Ezt egy hónappal az anschluss után írtam. S a történelem ugyebár, Magyar Nemzet! rámcáfolt.
Ha nem hazudik, csúsztat, és ferdít. Például 1938 végén, Párizsból küldött tiltakozásomat a Kelet Népében, Féja Géza támadása ellen: örömét fejezte ki, hogy a "Fejtő Fisl típusnak pusztulnia kell a magyar életből." Elfelejtette megemlíteni, hogy a Szép Szó 1937 decemberi szamában azt írtam ugyanerről a Féja Gézáról, hogy a Viharsarok című könyvéért ellene intézett perben "a bíróság előtti bátor viselkedéséért nem vonhatjuk meg tőle megbecsülésünket", akkor sem, ha nem értünk vele mindenben egyet. Mint láthatja a Magyar Nemzet, Féja, nemzeti eleganciával viszonozta a hazafiatlanságáról hírhedt Fejtő baráti gesztusát. Szentesi Földi akkor is alábecsüli a Magyar Nemzet olvasóinak értelmi képességeit, ha azt feltételezi, hogy még azt is el tudja hitetni rólam, hogy eloroztam József Attila fizetését, s hogy a szerencsétlen költő, az én parancsomra írta leghazafiatlanabb verseit is, mint a Hazám, A Dunánál, vagy az Eszmélet. S ugyanez a Fejtő hazudta, hogy nemcsak barátja volt József Attilának, hanem vele együtt szerkesztette a híres, magyarellenes Csúnya Szó nevű folyóiratot.
Unalmas volna a cikkíró minden hasonló értékű támadására részletesen felelni. Mégis fölvetem a kérdést, hogy vajon a Magyar Nemzetnek a nevem körül kerekedett "hamis mítosz" elleni feldördülését talán az okozta, hogy jóformán egyetlen túlélő tanúja vagyok József Attila hajthatatlan hűségének a baloldalhoz és a szocializmushoz? Az is hozzájárulhat, hogy ma is folytatom ifjú éveim küzdelmét az általa elítélt "ordas eszmék" ellen. Továbbá az se tetszhet, hogy egy olyan európaiság és nemzetköziség mellett harcolok megint, amely szerintem a magyar nép valós érdekeinek és értekeinek jobban megfelel, mint a Magyar Nemzet körének antiszemita pimaszkodásai.
Végezetül hadd köszönjem meg a Magyar Nemzetnek, hogy hosszú mocskolódásaival felhívta még a saját olvasótáborának, esetleg fanatizmus-mentes tagjainak figyelmét is újságírói és írói művemre, amelyeknek egy része immár magyar nyelven is olvasható.
Aranyoskám. A Szüdit kihagytad. Tudod, ö az, aki annak idején a hideg szélben folyamatosan ált a hídon. A nehézidőkben hazafias verseket írogatott. Nagy nehezen, az emlékére, (izzó mellet) egy kisutcát neveztettek el róla. Az ”ember” többet is megérdemel!
persze, de pszt ez maradjon köztünk a szélsőjobboldali örjöngő kommandó úgyis csak az idézeteimet olvassa és ez szórakoztat, te rendes ember vagy, ha meggyónod vétkeidet és megtagadod jobboldali elhajlásod, beveszlek a szórakoztatóiparba:)
"A Rákosi-korszak ideológiailag "kuruc", nacionalista korszak volt."
A végén még kiderül , hogy Rákosi volt a legnagyobb magyar fasiszta , ha már egyesek szinonimának tekintik őket , mármint a a nacionalizmust meg a fasizmust.
A kommunista párt hallgatólagos szövetséget kötött a harmincas-negyvenes években kissé lebarnult népi írókkal, és Darvas József - a későbbi sokszoros miniszter és írószövetségi elnök - tollából kisvártatva már antiszemita cikket hozhatott címlapján a Szabad Nép. A Horthy-korszakban posztján kitartó szociáldemokrácia döbbenettel nézte ezt a taktikázást, amelyet az SZDP fő ideológusa, Justus Pál "árvalányhajas marxizmusnak" nevezett. Justus Pált és a szociáldemokráciát (akkor még a vitapartner jelenlétében) nemzetietlenséggel vádolta Révai József 1948. január 22-én a Sportcsarnokban, ahol Marosán György esdekelve kért elnézést és türelmet a kommunista testvérpárttól, ha a valódi (azaz a szociáldemokrata) munkásmozgalom - a valóságosan létező hazai kommunisták vezetője, Demény Pál, akkor már ült az Andrássy út 60. sz. alatt - évszázados rossz emlékei miatt még nem képes a himnuszt énekelni és nem tudja még eléggé szeretni a piros-fehér-zöldet, amellyel eddig mindig az osztályellenség díszítette föl magát. Oppardon.
SzVSz ez inkább történelmi lecke az újgazdag szoci elitnek, az ún. baloldalnak. Többet mond, mint az ellenzék, TGM megtagadja a nómenklatúra-burzsoáziától a "baloldal" kifejezést is.
