Keresés

Részletes keresés

Zicherhajz Creative Commons License 2011.06.26 0 0 21632

Haggyad már, egészen jól löki a rizsát, csak kissé hosszadalmas.

A lányom  tanárnõ, és  összehasonlította a kortárs írókkal a havert,   szerinte  nem sokkal a Fenákel Judit után van, ami a mai magyar irodalom szinvonalát tekintve nem is rossz. Olvasgassuk, tanuljunk tõle.

 Kertész Imrénél  mindenesetre magasan  olvasmányosabb, ezt felelõsséggel állítom.

Előzmény: só_bors_paprika (21623)
Doppelstangel Creative Commons License 2011.06.26 0 0 21630

Vagy ott van a történet, amit Svejk mesél arról a masinisztáról, akinek egy adott számú mozdonyt kell a remizbe vinnie, de rossz a számmemóriája, ezért az állomásfőnök elmagyarázza neki, hogyan lehet az ilyesmit megjegyezni.

 

Esetünkben ez így zajlana Svejk és Gyurica néni között.

 

Ide figyeljen, anyó. Maga úgy tudja, hogy Bene Ferenc 1964-ben rúgta a gólt a braziloknak, pedig az 66-ban történt, és magát ezért kinevették a kocsmában, amikor sörért ment a putimi csendőrőrmester úr parancsára, miközben ott engem fogva tartottak, mint orosz kémgyanús személyt. Akkor én most elmagyarázom magának, hogyan lehet a helyes évszámot megjegyezni, hogy máskor ne érje ilyen szégyen. Veszi azt a számot, amit rosszul tud, 1964. Hagyja most el az első kettőt, aztán vegye a másik kettőt. Adja össze. Kijön, hogy 10. Namost,  abból vonja le az utolsó számot, ahogy maga hiszi, de rosszul. Tehát azt a fránya 4-t. Mi jön ki? 6. Ezt tegye a 4-es helyére, és kész is a helyes szám!

 

Nade ha ez nem megy, akkor próbálja így: fogja az utolsó két számot, és szorozza össze. Mennyi jön ki? 24, anyó, nagyon jó. Haladunk. Ehhez adja hozzá az első két szám összegét, mennyi az? 20! Helyes. Mennyi az összeg? 44. Ehhez most hozzáadjuk a második számot, a kilencest. Mit kapunk, anyó? 53-at, bizony. Na, mindjárt meg is vagyunk, csak figyeljen most jól. Kell ide nekünk egy prímszám, de van is kéznél, adja csak össze az évszám első és harmadik jegyét. Megvan? Akkor vegye az utána következő második prímszámot. Ezt akkor most adja hozzá az előző számhoz, és már meg is vagyunk!

 

Ám ha nem jutna eszébe még így sem, akkor erre most biztosan emlékezni fog, anyó. Idefigyeljen. Veszi a két középső számot, vagyis a 96-ot. Eddig könnyű. Fogja a maga utolsó számát, azt a 4-et, és hozzáadja. Mennyi az? 100, bizony annyi. Most jön a neheze, de csak figyeljen. Fogja ezt a 100-at és elosztja az első szám kétszeresével. Na...? Na...? Igen! Megvan a mi jó kis 50-ünk. És most már nincs más hátra, mint hogy ehhez hozzáadja a maga utolsó számának a szorzatát, ami... igen, bizony, 16, összesen  66!

 

A Svejkben természetesen a masiniszta mindezek után egy másik számú mozdonyt vitt a remízbe, de nincs okunk kételkedni abban, hogy a megingathatatlan memóriájú Gyurica néni ezek után könnyűszerrel, akár álmából felköltve is tudni fogja a helyes megoldást.

Hiszen a minap is szó szerint idézett egy bonyolult és többszörösen összetett mondatot egy öregasszonytól, pedig van már talán 40 éve is, hogy hallotta.

Doppelstangel Creative Commons License 2011.06.26 0 0 21629

Tessék mondani, nem a Purkrábek úrnak tetszik lenni  a Slavia bankból?

 

Mennyire életszagúbb kérdés ez, mint hogy mit gondol magáról Babarczy Eszter, amikor a tükörbe néz és hasonlók?

 

Svejk okosabb, mint ez a Gyurica néni. Egyszerűen jókat kérdez. Életszag árad a kérdéseiből, például hogy fajtiszta kutyát szerezzen-e Lukás főhadnagynak, vagy kettétörje-e a macska gerincét, amiért megzabálta a harzi kanárit. Ezek értelmes, legitim kérdések, szemben azzal, hogy vajon mit gondol Almási professzor bárkiről és bármiről.

 

Ezért marad fenn Svejk neve mindörökre, míg Gyurica néniét lehúzza az idő  a történelem klotyóján, még ha írásmennyisége már bőven meghaladja azt a karakterszámot, amit Hasek a derék katonára áldozott. Nem is hiszem, hogy  ebben tévedek, ha valakinek van kedve, számolja össze.

Előzmény: Törölt nick (21627)
Zeller Ágens Creative Commons License 2011.06.26 0 0 21628

Ez jó topic. Látogatni fogom.

Törölt nick Creative Commons License 2011.06.26 0 0 21627

Jaaaa!  Kis különbség csak az, hogy Svejknek köztudottan  mindenrõl eszébe jut valami.

A tudattársítás bajnoka ez a derék katona.

 

"Errõl jut eszembe Vodicka úr, hogy volt annakidején egy Plásik nevü hentes Budejovicéban,...."

 

Gyuricának nem VALAMI jut eszébe mindenrõl, hanem csakis az a néhány, általa bõszen  útált figura, aki vele ellentétben vitte valamire az életben.

 

Babarczy Eszter, Heller Ágnes, Faragó Vilmos, Almási Professzor, meg a többi, akikre lentebb hivatkozik a derék irodalmi culáger.

 

Igaz, hogy az évek óta hömpölygõ, és gigászira felgyülemlett  szófolyamából már külön  feladat kikeresni 1-1 konkrét nevet.

 

 

Előzmény: só_bors_paprika (21623)
Gyurica úr Creative Commons License 2011.06.26 0 0 21626

az orrukat túró, disznóval háló oroszok”

 

 

Te mivel hálsz, amikor a fikás orrodat turkálod? Birkával?

 

Előzmény: detkiLB (21624)
Gyurica úr Creative Commons License 2011.06.26 0 0 21625

Mottó: „azok sem tévednek, akiknek visszatetsző a tollnokok lovagiatlansága. S azok sem, akiknek feltűnik a mákvirágok végtelen magabízó, öntelten műveletlen, bizalmaskodó bunkósága…” (Radnóti Sándor)

 

 

 

       Bunkó mákvirágok kontra zsidók, svábok és kulákok

 

 

Almási professzor összeszámolta a bunkókat, és megállapította: „Több lett a bunkó, mint bármikor korábban”. Hopp, de nem így van ez igazából! Mert Almási professzor valójában nem olvasta meg a bunkókat, ugyanis a mondat végén kérdőjel áll, a professzor nem állít, hanem kérdez, tehát így korrekt az idézet: „Több lett a bunkó, mint bármikor korábban?” Nem tudjuk. Több lett? Kevesebb lett? Pontosan annyi bunkó van most is, mint amennyi volt (valamikor)? Mikor? Mindig? Almási professzor korszakos kérdésére (kérdéssel indokolt kérdésére) kérdéssel válaszol. Almási professzor nem tudja, változott-e a bunkók száma, nem tudja, ebben a vonatkozásban mi az „irány”, egyáltalán van-e „irány”, ám, ha van, akkor, kérném tisztelettel, Almási professzor tudni szeretné, mi több, tudni akarja: mi sodor bennünket abba az irányba, amelyről nem tudunk semmit, csak ezt tudjuk: lehet, hogy van, lehet, hogy nincs. Ezért „válaszol” Almási professzor az újabb és újabb kérdéseire újabb és újabb kérdésekkel. „A média sodor ebbe az irányba?”. Ezt sem tudni. Egy dolgot látni: „Mondjuk, azt látni, hogy a politikai közbeszéd durvulása ezt a trendet segíti”. Milyen trendet? A bunkók számának gyarapodását? Csökkenését? Stagnálását? Nem tudjuk. Almási professzor még kevésbé tudja (ha tudná, talán nem publikálna a Népszabadságban), Almási professzor nem tud semmit, na de hát pontosan ezért kérdezi: abban, hogy bunkósodunk (vagy nem bunkósodunk), a média a felelős? Nem tudjuk. Kérdezzük. Amit viszont biztosan tudunk, ezért határozottan állítjuk: abban, hogy vagy a média felelős vagy nem, segít a „közbeszéd durvulása”. Ennyi. De, hogy ne tűnjek huncut fórumozónak, idézem a professzori szöveget egészében is, immár megszakítások, kommentárok nélkül: „Több lett a bunkó, mint bármikor korábban? A média sodor ebbe az irányba? Mondjuk, azt látni, hogy a politikai közbeszéd durvulása ezt a trendet segíti.”

Így tehát már világosabban látszik a probléma lényege, vagyishogy megéri olvasnunk a Népszabadságot, benne a szuper-elitértelmiségi Almási professzor szuper-elitértelmiségi-elemző cikkét. A bunkósodásról. És ez még mind semmi! Csak most jön a java! Almási professzor ugyanis rálelt a dolgozó traumára; s nem csupán rálelt az ő szuper-elitértelmiségi tekintetével, de rá is mutatott a traumára hiperintellektuális eszével, értelmével: „dolgozik itt egy történelmi trauma is. Az értelmes középosztály többszörös vérvesztesége. Magyarán, hogy az elmúlt évtizedekben többször is irtották az elitet, amit egy ilyen kis ország nem visel el következmények nélkül. '44-ben elvitték a zsidókat, '46 után a svábokat, később a kulákokat, azaz üldözték azokat, akik értettek a falusi gazdálkodáshoz, az '56-'57 után kivándoroltakkal tovább csökkent az értelmiség társadalmi aránya, bár természetesen nem csak ők disszidáltak”.

 

Az egyik kulcsfogalom tehát a szuper-elitértelmiségi Almási professzornál az „értelmes középosztály” tudományos kategóriája. Na most, ha nem tartanék magam is a „közbeszéd durvulásától” (abban ennen bunkósodásomtól, melyre Radnóti professzor is volt szíves kegyesen rávilágítani az értelmes középosztálybeli Népszabadságban), szóval, ha nem félnék a tovább-bunkósodástól (amely vagy van, vagy nincs), akkor magam is bunkó módon, sőt mákvirágosan tenném föl a kérdést: what the fuck is „értelmes középosztály”?

 

Hermann István szerint az Almási professzor által idealizált Horthy-korszakban „a magyar úri középosztály, mely osztályként politikai erőt jelentett, a legsivárabb szellemi képpel rendelkezett”.

 

Két dolgot kell tehát megállapítanunk: (1) tárgyilag miről beszél Hermann István, illetve (2) igaza van-e Hermann Istvánnak? (Ti. az a kérdés, hogy Almási professzornak igaza van-e vagy sem, teljességgel érdektelen, ugyanis a Horthy-érát „originálisan” nyálazgató Almási professzor „unikálisan” hülye. Ilyen erővel akár azt is kérdezhetnénk, hogy igaza van-e Babarczy tanárnőnek bármiben is, de különösen abban, hogy végre-valahára „elkezdődött” a „szebb jövő”.)

Nyilván nem vitatja senki: ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, igaza van-e Hermann Istvánnak, mindenekelőtt tudnunk kell, miről beszél. Azt, hogy Almási professzor mi a faszról beszél, nem tudjuk, ő sem tudja, épp ezért érdemben Hermann szövegét elemezzük, míg Almási professzor mondatait paralel pamfletírozzuk.

 

Hermann „úri középosztályról” beszél. Helyesen? Helyesen. Merthogy volna „nem úri középosztály” is? A „nem úri középosztály” volna az „értelmes középosztály”? Kevéssé valószínű, ugyanis Almási professzor szerint éppen az „értelmes középosztály” az, amely uralja a társadalom lelkét, kiáll a vártán az általában vett bunkósodással, illetve a hozzám hasonló mákvirágok konkrét bunkóskodásaival szemben. Tehát, ha csupán annyira volt úri (értsd: hatalommal bíró) a középosztály, hogy még „úri”-nak sem nevezhető a Népszabadságban (csak Hermann-nál), akkor indokolt a kérdést: mekkora lehetett ama középosztály értelmének, értelmességének hatóereje? Mennyiben volt képes az „értelmes középosztály” értelme kontrollálni, uralni a társadalmi viszonyokat? A válasz egzakt, vagyis nem professzori jellegű, hanem teljesen világos: semennyire. Illetve progresszíven semennyire. Tehát: nem úri középosztály nincs. Az úri középosztály fogalma azt jelenti, hogy a középosztály része az uralkodó osztálynak. Vagyis amennyiben nem par excellence úri, annyiban nem is középosztály, hanem mondjuk: dzsentri, leszakadó, lecsúszó, deklasszált stb. Manapság számos „elmélet” (mondjuk inkább így: ideológia) hirdeti: a „középosztály” nem pusztán része az uralkodó osztálynak, hanem maga az uralkodó osztály, illetve azzá válik az ún. „középosztályosodás” során. Például Vásárhelyi Mária (aki a tőkés szerveződési szisztéma egyik ismert magyarországi apologétája) leleményesen két részre osztja a hermanni „úri középosztályt”. Beszél egyfelől „keresztény-úri középosztályról” (ezek ugyebár a rosszak, merthogy ezek magukat a „nemzet gerincének tekintik” stb.), beszél másfelől „modern polgári középosztályról” (ezek a jók, mert ők „képezik” a „polgárosodás motorját”), míg én ennél valamivel rusztikusabban ítélem meg a problémát. Például: Hatvany Lajos József Attilához képest úrnak számít? Azt hiszem, senki előtt nem kérdéses: par excellence úrnak számít. És aminek metaforikus értelme van, tudniillik pl. Hatvany és pl. Bajcsy-Zsilinszky között jelentős a különbség (és akkor még igen finoman fejeztük ki magunkat), sőt bizonyos vonatkozásban Hatvany és Márai között is jelentős a különbség, de „csak” jelentős. Vagyis a történelemfilozófiailag meghatározó differencia Hatvany, Mannheim, Vágó… Horger, Bajcsy-Zsilinszky, Márai…, illetve József Attila között mutatkozik. De mondhatjuk ezt ontopik-viccesen is: a lényegi különbség nem Babarczy „egyik fele” és Babarczy „másik fele” között van, hanem a lényegi különbség a Babarczy-szülők családalapítási megfontolása révén szexuálisan készre komplettírozott Babarczy Eszter és mondjuk, szerény jelentőségem között feszül. Babarczyban ötvöződik (legalábbis az önéletrajza szerint) a Vásárhelyi által leírt „jó” és „rossz”, míg nékem nem kell se a jó, se a rossz, ráadásul a kettő egybehabarva kifejezetten taszító; ahogyan Nietzsche mondja: túl vagyunk jón és rosszon, ahogyan József Attila mondja: már jóról és rosszról nem gondolkozunk. Persze az „úri középosztály” többes számban kifejezett képviselőivel: a Babarczy Eszterekkel, Heller Ágnesekkel, Almási Miklósokkal, illetve az „úri-polgári középosztály” klienseivel (a Vásárhelyi Máriákkal) szembeni osztálykülönbség, osztályellentét önmagában még nem indokolja az egyes számú Babarczy, Almási, Heller, Radnóti… elleni kritikus „fórumozást”. Csakhogy Almásiék intellektuálisan is tolakodnak, kapálóznak, miközben intellektuálisan gyöngék! Viszont agresszívek. Hovatovább nem is kell antiszemitának lennem, hogy Almásiék megtámadjanak, elég csak nem szeretnem az operát ahhoz, hogy nyilvánosan „bunkónak”, „taplónak” minősítsenek. Ráadásul, mondom, valami egészen velőtrázó agresszivitással verdesik szöges csizmáikat az Andrássy úti flaszterhez, miként pl. Almási teszi a Népszabadságban. De akár kedvelhetem is az operát, akkor sincs mentség, már abban az esetben, ha nem „interiorizált” a származásom, ti. ezek akkor is megtámadnak! Miért? Mert, ha nem vagyok „zsidó”, még öniróniám se lehet (Heller szerint), sőt, ha nem vagyok „parvenü”, zsidó sem lehetek (Heller szerint). Ha pedig mindezt szóvá teszem, „mákvirág” vagyok (Radnótiék szerint). Hangsúlyozom: mindebben nem a sértések a lényegesek (legalábbis számomra), hanem az a tény, hogy Babarczyék, Almásiék, Hellerék színvonaltalanul erőszakosak, s amely nívótlanságot (szerintem) bőszült úri osztálytudatuk determinálja, és én pontosan ezért beszélek velük kapcsolatban az urbánus tehén valaga mellett dörzsölődött intellektualitásról.

Egyáltalán nem mellékes (és nem a „kétfrontosság” miatt mondom, hanem mert tény): az „újlipótvárosi” tehén és a „levédiai” tehén segge egyaránt szaros (már, hogy elegánsan fejezzem ki magam), vagyis ebbéli vonatkozásában a von Lipot-Neustadt aus, illetve a von Turul-urwüchsigpußta aus attitűd között nem lényegi a különbség.

 

Az újra- és újrateremtődő, immár ismét élesedő osztálydifferenciák objektív léte miatt fontos, hogy válaszoljunk a hermanni ihletésű kérdésre: az „úri középosztálynak” volt-e, van-e „értelmes” része? A válasz nem professzori, hanem egyértelmű, világos: volt is, van is, csak nem látszik, ti. az „értelmes szomorú” emberek egyik főjellemzője a csöndesség, visszafogottság. Kevés aktív, szarkasztikus hajlandóságú ember akad az „értelmes szomorúak” között. Márpedig a Vásárhelyi Mária által is megpiszkált anomáliákra vagy a sztoikus, epikureus hallgatás az adekvát reakció, vagy az irónia. Ezt Eörsi is pontosan tudta. Nem véletlen, hogy Vásárhelyi éppen (és csak!) ezen tulajdonságáért gyűlölte Eörsi Istvánt. Indokolt tehát a kérdés: meghatározó a közéletben az ironikus (vs. sztoikus) „értelmes szomorúak” jelenléte? A válasz egyértelmű: nem meghatározó. A nyilvánosságot a Babarczy Eszterek, Heller Ágnesek, Almási Miklósok, illetve a Bayer Zsoltok, Hankiss Ágnesek, Morvai Krisztinák uralják. Döntő kérdés továbbá: szociológiailag meghatározható-e, behatárolható-e az „úri középosztály” „értelmes” része? A válasz: nem. Vásárhelyi például még a puszta fogalom definíciójában is bizonytalan: „a középosztály fogalma számos dimenzióban értelmezhető”; de Vásárhelyinek nem is a definiálás a célja, hanem a politikai minősítés: „Hogy a középosztály a demokráciákban mindig is a politika első számú kliense volt – nem véletlen”.

Valóban nem véletlen. Semmilyen kliensi viszony nem véletlen. És akkor tegyük is hozzá mindjárt: Vásárhelyi Mária a testet és lelket nyomorító társadalmi rend, a kapitalizmus egyik „első számú kliense”. Véletlenül? Szükségképpen? Nincs jelentősége. Ugyanis arról van szó, hogy amíg engem pl. Babarczy Eszter, mint kliens, semmilyen vonatkozásban nem érdekel, legalábbis személyesen nem, addig Vásárhelyi Máriával merőben más a helyzet – már csak a korosztályi azonosság okán is. Magyarán: Vásárhelyitől nem fogadom el a kliensi, szolgálói, talpnyalói attitűdöt. Na most ettől ő nyilván nem nagyon szúrja magát szíven (én se tenném a helyében), de nem is kell. Tartozzék az urak közé, legyen az urak kliense, ha csak így képes boldogulni, én pedig mindezt elmondom, leírom róla. És ezzel nem a „világnak”, nem az „ördögnek” tartozom, hanem kizárólag magamnak. Hát, hacsak nem Helleréknek van igazuk, s én valóban sátán vagyok, valamifajta Totalizáló Ősgonosz. Ez esetben persze magamnak is, az ördögnek is adózom értelemszerűen. Tehát, hogy egész világos legyen: Vásárhelyitől sem morális ok miatt taszít az ő kliens-volta, hanem azért, mert igen-igen gyönge banalitás (mondhatni: közhely-baromság), mely szerint: ha csak rossz alternatívák léteznek, muszáj választani „a két rossz közül” (nyilván a „kevésbé rosszat”). Ócska duma. Nem így van, sőt épp ellenkezőleg! A szellem emberének az a döntő specifikuma (mondhatjuk így is: kiváltsága!), hogy nem kell, nem kötelező „választania”. A szellem embere (értsd: a nem kliens) megvizsgálja a kapitalizmust (objektíven, teljességében, tudományosan stb.), s ha a kapitalizmust rossznak találja, akkor azt mondja a szellem embere, hogy a kapitalizmus rossz. És nem azt, hogy nincs nála jobb. Ez utóbbi ugyanis már nem gondolkodás, hanem klienskedés. A krumplileves, az krumplileves. Nem pedig „kevésbé rossz” a fás karalábéleveshez képest. „Csupán” erről beszélek.

Babarczyra nem haragszom, mert nem tartom a szellem emberének.  Vásárhelyire haragszom. Vásárhelyi nem tudja szociológiailag behatárolni sem az „úri középosztályt”, sem az „értelmes középosztályt” (értsd: az „úri középosztály” progresszív részét), s őt mégis szellemi embernek tartom. Miért? Mert az a döntő különbség Vásárhelyi és például Almási között, hogy amíg Vásárhelyi tisztességesen hezitál a fölvetődött kérdés kapcsán, illetve egy lapos banalitásba menekül („a középosztály a politika kliense”), addig Almási professzor sértő hótbaromságokat zagyvál összevissza zsidókról, svábokról, már jó, hogy azt nem állítja: csak a kuláknak van öniróniája!

Vagyis Almási professzor nem hezitál, ő aztán keményen, férfiasan meghatározza az „értelmes középosztály” fogalmát! Noha nem tesz egyebet, mint hogy az „úri középosztály” „értelmes” (progresszív) részét lazán azonosítja magával az „úri (Almási szerint nem úri) középosztállyal”. Ócska Barba-trükk.

 

Milyen volt az úri középosztály? Hermann szerint korlátolt: „a legsivárabb szellemi képességekkel rendelkezett”. Hermann az idézett esszében Kosztolányira hivatkozik, pontosabban Kosztolányira utal, míg hivatkozhatna, utalhatna Adyra is, Mikszáthra is, Móriczra, Szabó Dezsőre, Illyésre, Nagy Lajosra… de mindenek előtt: József Attilára! Aki nem véletlenül fogalmaz így: „Egy jómódú lányt szerettem, / osztálya elragadta tőlem”. És ezt a két sort a Vágó Márták, Vásárhelyi Máriák, Németh Andorok, Tverdota Györgyök (a mai napig) képtelenek megemészteni. József Attila „tévedését” szubjektív okokkal, emberi bántottság-, sértettségérzettel, „szerelmi kudarccal” „magyarázzák”. Noha József Attila nem fatalista, nem arról beszél, hogy két, ellenérdekű osztályhoz tartozó ember eleve nem szeretheti egymást, nem lehetnek egymáséi stb., hanem egy történelemfilozófiai paradigmát rögzít. Részint arról beszél, amiről Marx A tőkében: a kapitalizmus lerombolja az igazi szerelem előtt tornyosuló feudalisztikus akadályokat (és ez jó dolog), részint arról beszél (egyebek közt Marx nyomán), ami a Kádár Kata balladájában olvasható. A szerelem még a halált is legyőzheti („Az ëgyikből neveködött / Fejér márván liliomszál, / A másikból neveködött / Vörös márván liliomszál / Ott is addig neveködtek, / Amíg ësszeölelköztek”), ám az osztálykülönbséget nem győzheti le („Miklós anyja hogy mëglátá, / Mind a kettőt leszakasztá, / Talpa alá bétipodá / S tövisbokorra rakatá”).

Tessék elolvasni, pontosan erről ír József Attila a Végül című versében! Ismétlem: a költőnek nem „emberileg” van igaza (József Attila bolond volt, nem hülye), ráadásul az igazság objektív, nem szubjektív, így József Attilának történelemfilozófiailag van igaza. Hát, hacsak nem arról van szó, hogy a székelyek is mocskosrohattpiszkos szemétegymocskopiszkos rohattszemétkomonisták voltak – ugye, kedves Mária?!

Ismétlem: én nem Babarczy személyétől idegenkedem (elsősorban!), nem azért nem akarok „csetelni” vele (sem), mert taszító dzsentri-burzsoá allűrjei vannak, hanem azért (elsősorban!), mert intellektuálisan korlátolt. Aztán, hogy a személyes korlátoltság az objektív „úri középosztály” egyik szubjektív megjelenési formája? Általában így van, de nem kizárólagosan. Erről szól József Attila (minden) verse. A Klárisok is! A [Magad emésztő] is!!!

 

Mindegy, hagyjuk a szociológus Vásárhelyit, Hagyjuk a polihisztor Babarczyt, faggassuk inkább magát az esztétaprofesszort: mi a szociális összetétele az „értelmes középosztálynak”?

 

Hogy mi a válasza Almási professzornak? Erről írok legközelebb.

 

detkiLB Creative Commons License 2011.06.26 0 0 21624

Gyurica úr 2011.06.25 00:03:05 © (21616)

És miért épp egy „német őrtől” kérdezte...?

@

 

Miért nem egy orosz őrtől kérdezett orosz írókról?

Semmi értelme kihangsúlyozni, hogy német őrről van szó (négyből háromszor megjelöli), a (feltételezett) mondandó szempontjából lényegtelen lenne, h milyen nációhoz tartozik, hacsak nem a németek megalázása a célja. Ahogy Menzelnek is "a németek disznók" (Szigorúan ellenörzött vonatok - kb tízszer elhangzik benne) - ez ám a kultúra! Nem, nem a németek a disznók, nem disznóbbak, mint az orrukat túró, disznóval háló oroszok. A disznóság internacionalista.

 

 

 

Előzmény: Gyurica úr (21616)
só_bors_paprika Creative Commons License 2011.06.25 0 0 21623

Istenemre, ebben a topikban az intellektuális köntösbe bújt Švejk elevenedik meg. Egyszerűen fenomenális.

Törölt nick Creative Commons License 2011.06.25 0 0 21621

Meghalt szegény Gyurica?

 

Pedig milyen jó kõmüves volt! Irodalmárnak már nem volt jó, de errõl õ nem tudott.

Na, mindegy. A világ megy tovább. Szegény Heller Ágnes mindenesetre  fellélegezhet.

Õ sem hitte volna hogy túléli az öreget. De így történt.

Előzmény: Törölt nick (21620)
Doppelstangel Creative Commons License 2011.06.25 0 0 21619

„Nahát, hogy maga mindenre tud valamit okosat mondani!” (szó szerinti az idézet, pontosan emlékszem rá,

 

Tessenek jól figyelni, mert ebben a fragmentumban szembesülhet a topik közönsége a Nagy Titokkal, vagyis Gyurica néni acélszilárdságú és kikezdhetetlen memóriájának ama lenyűgöző példájával, hogy szó szerint és pontosan tudja még ma is idézni, hogy:

 

"Nahát, hogy maga mindenre tud valamit okosat mondani!”

 

Embert próbáló feladat ez, kisíérelje meg bárki, vajon képes-e az évtizedek ködbe hanyatló messzeségéből ily megrendíthetetlen szilárdsággal felvillantani egy bonyolult, mondhatni komplex kijelentést, úgy, hogy annak minden szava  a helyén legyen, és közben maga a súlyos üzenet, melyet közvetít felénk a távoli múltból, ne sérüljön tartalmában.

 

Ennek olvastán biztosak lehetünk abban, hogy Gyurica II. néni annak idején ezt és így mondta a Kossuth Klubban, és nem mást és nem máshogy. És ez megnyugvással tölthet el mindannyiunkat, akik eddig tétován latolgattuk, vajon nem azt mondta-e a nénike, hogy:

 

1. Ejnye, hogy maga..., hanem hogy nahát. Nem azt mondta, hogy "bassza meg", vagy a "picsába", vagy hogy "beszarok", hanem hogy nahát.

2. Azt mondta, hogy maga, és nem azt, hogy Ön.

3. Azt mondta, hogy mindenre, nem pedig hogy annyi mindenre, sok mindenre, semmire, kevésre, sokra.

4. Tud valamit okosat - itt kissé megbillen a szó szerinti idézet, mert nehéz eldönteni, hogy a nénike két tárgyat mondott-e vagy egy határozós szerkezetet alkotott, csak éppen a nyelve botlott, de mivel az idézet szó szerinti, szegényke vélhetően hibásan használt egy "t"-t a valami után, vagy esetleg élőszóban kettéválasztotta, csak a közlő felejtette ki a vesszőt, de témánk szempontjából ez majdnem mellékes. Ezen nem akadunk fenn, nem vagyunk mi Gyuricák.

 

Na kérem, ezért, és nem másért érdemes ide járni. Most már ezt is tudjuk, ráadásul biztosan tudjuk, nem csak úgy légbőlkapva, hanem a memória nagymesterének kijelentésével igazolva, hogy mit mondott Gyurica II. néni a Kossuth Klubban Hermann Istvánnak. Tűvé tehetnénk az egész internetet, de hasztalan, hogy ennek a fontos eseménynek és tételnek ilyen precíz leírására leljünk.

 

Aki efféle kimagasló szellemi teljesítményre képes, azt nagyon komolyan kell venni, és  olvastán lehet, hogy revízió alá kell vonni, vajon tényleg 1966-ban rúgta-e Bene Ferenc a brazilok ellen azt a cseles gólt?

 

Előzmény: Gyurica úr (21616)
Gyurica úr Creative Commons License 2011.06.25 0 0 21618

jav.: valami okosat...

Előzmény: Gyurica úr (21616)
Gyurica úr Creative Commons License 2011.06.25 0 0 21617

jav.: igyekezett

Előzmény: Gyurica úr (21616)
Gyurica úr Creative Commons License 2011.06.25 0 0 21616

Mottó: „azok sem tévednek, akiknek visszatetsző a tollnokok lovagiatlansága. S azok sem, akiknek feltűnik a mákvirágok végtelen magabízó, öntelten műveletlen, bizalmaskodó bunkósága…” (Radnóti Sándor)

 

 

                              Bunkó-mákvirágének

 

 

Almási Miklós írja Bunkómozaik című cikkében: „Spiró Fogság című regényében, mikor a főszereplőt útra bocsátja apja, azt a tanácsot adja neki, hogy tartsa titokban tudását (például, hogy görögül is tud), mert veszélyes lehet. Ezt az élményt a seregben én is átéltem. Slapicként tanácsos volt titkolni, hogy tudok nyelveket, mert azonnal szívattak volna. Mert valahogy a bunkók nem bírták elviselni, hogy valaki tud valamit, ami több mint zéró. Amúgy a seregben lestem el, hogyan kell viselni ezt a rejtő szint. "Lebukásom" idején sok hasznát vettem. De máig sem értem, miért kellett rajtam bosszút állnia annak, aki véletlenül rájött a titkomra. És úgy látszik, ma megint nyerő, ha kevesebbet mutatsz magadból.”

 

„Úgy látszik”? Mi az, hogy „úgy látszik”? Igazat állít Almási professzor, vagy sem? Ha nem állít igazat, akkor: téved, vagy hazudik? Ezek a valódi kérdések, s nem az, hogy mi hogyan látszik.

Fogalmazzuk meg Almási professzor „állítását” (értsd: infantilis approximációját) konkrétan: úgy látszik, ma megint nyerő, ha a főorvos kevesebbet mutat magából annál, mint amennyit az urémia gyógyításáról, kezeléséről tud. Ugyanez autószerelővel, számítógép-technikussal és így tovább, a végtelenségig; s ami persze vonatkozhat a tolmácsra is, vagy éppen a haveromra Thessalonikiben, ahol eltévedtünk, s ahonnan soha nem kerültünk elő, mert a haverom „úgy látszik”, igyekezet „kevesebbet mutatni magából”, „eltitkolta”, hogy ismeri, jól beszéli a görög nyelvet.

Szóval, akárhonnan nézem, a neves professzor marhaságot beszél. Ha föltételezzük, hogy Almási Miklós nem vészesen buta ember, akkor a szövege – fogalmazzunk finoman – nyáladzó hazugságnak minősül. Még a hadseregre sem igaz. Tudniillik a katonaságnál is örültek annak, ha akadt az állományban egy-egy olyan „kopasz”, „slapic” honvéd, aki tudott, sőt jól tudott valamit, s amely tudása használható volt, akár a többiek javára, akár általában a sereg (század, ezred) dicsőségére. Nem igaz, hogy a Néphadseregben nem volt anno kultúrélet, nem igaz, hogy katonák, honvéd zenei együttesek, táncegyüttesek ne indultak volna pl. a Ki mit tud?-okon orrba-szájba, méghozzá a tisztek büszkélkedő támogatásával (vö. Princ, a katona; Patyolat akció stb.).

Az persze igaz, hogy a Babarczy Eszterhez, Almási Miklóshoz hasonló üresfejű kukori-kotkodákat hatványozottan utálják a nem „brancsbeliek”, szinte mindenütt, már amennyiben az Almási Miklósok, Heller Ágnesek, ürességüket palástolandó, meddő műveltségükkel kérkednek, plusz minősítgetnek műveletleneknek, sőt per bunkóknak másokat. Ráadásul még csak nem is valamely konkrét tudásukat („görög nyelvismeretüket”) fitogtatják (persze az sem túl vonzó tevékenység, de a fitogtatásban legalább van valamicske lópor), hanem általában hencegnek az úgynevezett „von Haus aus műveltségükkel”: tudok görögül is, latinul is, annyi diplomám van már, hogy még…

Igen. És? Én pedig németül tudok, nem sokat, de ennyit mindenképp: zaksőny…

Sőt az efféle emberek általában a szimpla „fonhauszauszságukkal” kérkednek, vagyishogy még kielégítő, széleskörű műveltség, olvasottság sincs a puszta pedigré mögött, nemhogy tudás, értelem, okosság, szellemesség. Például: Almási, Heller minden mondatából bűzlik a göcsörtös von Lipot-Neustadt aus suttyóság. Vagy nem? Ha nem, akkor tessék egyetlen pengés mondatot idézni tőlük, csak egyet! Ceterum censeo Hermann szövegei telis-tele vannak kurvajó mondatokkal, gondolatokkal, miközben senki nem tudja rábizonyítani, hogy valaha is bunkózott volna másokat (különösen nem melósokat), s végképp nem faji alapon, valamiféle képzelt pária-pedigrére hivatkozva (mint a rasszista Heller és Almási). Tehát, ha valaki megteszi: akár csak egyetlen gagyi-pökhendi mondatot idéz Hermann-tól, annak, szintén ceterum censeo: bűbájosan nyalok!

 

Meglehetősen öreg vagyok már, gyerekek, sok mindent láttam, tapasztaltam; ismertem például Papp Zsoltot (méghozzá személyesen!), de voltaképpen Hermann Istvánt is; akit ti. lehetetlen volt nem ismerni, merthogy Hermann (a Babarczy-féle, Almási-féle, Heller-féle álentellektüelekkel szemben) plebejus lelkületű értelmiségi, tudós aufklérista volt, vagyis sehonnan nem hiányzott, ahol a kultúrát, a tudást, a műveltséget népszerűsítették, illetve mindenhonnan hiányzott, ahol épp nem volt jelen. Szem és fültanúja vagyok, a Kossuth Klub Múzeum utcai épületében történt: Hermann István, előadása után, a hallgatók kérdéseire válaszolt. Tőlem, úgy három széknyi távolságra ült egy parasztkendős néni (nem „szabadegyetemista” volt nyilván, vidékiek lehettek, gondolom, nem akart az állomáson várakozni az unokájára, hát beült ő is a meleg előadóterembe), szóval a lényeg, a néni figyelte Hermann-t, aki minden kérdést frappáns, érthető, kézenfekvő irodalmi, zenei, képzőművészeti példákkal tudott megvilágítani, s tette mindezt lazán, könnyedén, szellemesen. A néni hallgatta, hallgatta a professzort, majd hirtelen (Hermann dumájának kellős közepén) kibuggyant belőle a spontánplebejus ámulat: „Nahát, hogy maga mindenre tud valamit okosat mondani!” (szó szerinti az idézet, pontosan emlékszem rá, mert a családunkban legendás mondattá vált az idők folyamán, mint például Tarr Béla művéből az „apuka, hogy te mi mindenhez nem értesz!” filmesztétikai alaptézis). A TIT-előadás hallgatói persze elérzékenyülten mosolyogtak a néni hangos ámulatán (az unoka, egy ifjú hölgy, kissé pironkodott persze), míg Hermann oly megkapó keresetlenséggel tért napirendre az „incidens” fölött, hogy abból világosan látszott: nem először mondtak néki hasonlót, még ha nem is mindig ily profán körülmények között.

 

Tehát Almási Miklós hazudik! Többszörösen hazudik.

 

Mert az igaz ugyan, hogy én őt soha nem láttam ott, ahol egy Ormos Mária, Ancsel Éva, Hermann, Vekerdi, Ranschburg, Papp Zsolt, Liska, Bihari, Lengyel, Gombár… gyakori közreműködő (előadó, szemináriumvezető) volt, vagyis: a pártiskolákon, szabadegyetemeken, repülőegyetemeken, vitakörökben, klubokban, kollégiumokban, szakkörökben (egy hercig munkásönképzőkört kedves jómagam is szervezett, vezetett a munkahelyemen), tehát e téren Almási sehol nem volt (így emlékszem), míg azt egyszerűen nem hiszem el, hogy ne tudná: a TIT (például) az egyik legnépszerűbb intézmény volt Magyarországon. Tehát nemcsak Budapesten, hanem szerte mindenütt az országban! És már akkor is, amikor Almási professzor „slapicként” senyvedett a seregben, később még inkább. Mármost, ha a TIT népszerű volt, akkor népszerűek voltak a művelt előadói is értelemszerűen.

Mondok egy „szélsőséges” példát. Illetve először egy nevet: Gazda István. Ez a manus kifejezetten sportot űzött a captatio malevolentiae-ből (tájékozottságának, lexikális műveltségének fokozott fitogtatásából), gyanítom, pulzált e mögött egy leheletnyi önirónia is, én mindenesetre bírtam a fazont, és nem csak én! Tanúsíthatom: Gazda Istvánt meglehetősen kedvelte a népidemokrácia, minden „agresszíven ógörögös” műveltségének dacára.

Még egy „szélsőséges” példa. A hatvanas évek közepe táján (ama legendás korszakban, amikor minimum 10-15 kíváncsi lakos jutott egyetlen tévékészülékre, szomszédok jártak össze esténként, vitték a kis sámlijukat, hokedlijüket stb.), szóval, akkoriban én a csabai István Malom kultúrtermébe szaladtam át délutánonként televíziót nézni (este már sajnos aludnom kellett), így tehát tanúságtételem hitelességéhez nem férhet kétség: molnárok, kazánfűtők, kocsisok (akkor még lovas kocsival is hordták a búzát, a lisztet), patkoló kovácsok, géplakatosok, irodisták, öregek, fiatalok… tucatjai szorongtak a tévészobában; persze a legnépszerűbbek a meccsek, filmek, kabarék, színházi közvetítések voltak, ugyanakkor élő tanúja vagyok: a csabai malom kultúrtermében rendszeresen legalább 15-20 melós nézte-hallgatta pl. Ungvári Tamás és Elbert János magasröptű irodalmi vitáit. Pedig aztán Ungvári sem titkolta, hogy baszott egy művelt krapek, sőt – tisztesség ne essék szólván – Ungvári Tamásban nyolc Gazda István veszett el. Igen ám, csakhogy ő pontosan tudta, hol a fitogtatás adekvát helye! Pl. a tévé ismeretterjesztő-műsorában, s nem a hadseregben, egy négy elemis, fókáztató tisztes mellett gubbasztva a lövészárok kecskerágós mélyén.

 

Almási Miklós tehát vagy vészesen tudatlan, vagy pediglen hazudik. Tény ugyanis, hogy amíg ő „slapicként” szenvedett a seregben, óantik-műveltségének tiszthelyettesi elnyomását nyögve, illetve amidőn a görög szavakat magolta, s majd azt követően is, jóval az úri középosztály „kivéreztetése” után, bizony, magyar szoc. „bunkók” ezreinek szemében volt mozisztárokkal, futballistákkal, olimpiai bajnokokkal vetekedőn népszerű figura pl. a polihisztor Benedek István. Továbbá Öveges professzor. Czeizel Endre, Ranschburg Jenő, Abody Béla, Almár Iván. A lenyűgözőn pengeeszű Komlós János. Az enciklopédikus Ungvári Tamás. Hegedűs Géza, Péchy Blanka, Deme László, Lőrincze Lajos (ők jobbára a rádióban). Major, Pernye, Kazimir, Szinetár, Petrovics, Rábai (ő az egyik földim). Moldova. Illetve valamivel szűkebb körben Ancsel Éva, Hermann, Andorka, Gyertyán, Poszler, Liska (szintén földim), a komplett Tudósklub (Papp Zsolttal, Csepelivel, Szerdahelyivel, Lengyellel, Biharival…), és persze maximálisan kérek elnézést azoktól, azok emlékétől, akik nem jutnak hirtelen eszembe (ma már korareggel benyeltem a napi klerózisadagomat). Illetve még egy név az 1957 utáni (az Almási szerint már teljesen elbunkósodott) világból: Kopátsy közgazdász. Akit az ország apraja-nagyja ismert, tudósok és tudatlanok hallgatták őt ámuldozva. Ismétlem: mindenki! A melósok is, azok gyerekei is! Igaz, nem Kopátsy néven publikált, hanem… Na, tessék, kérdés: milyen néven publikált anno Kopátsy professzor? Aki megmondja, csetelek vele egy jó nagyot. Nyalni persze nem nyalok ennyiért, ti. ez könnyű kérdés, a nyalás pediglen kissé macerás tevékenység, föl kell öltözni hozzá, úgy tenni, mintha nekünk is jól esne, megcsalni a nőt, akit szeretünk stb., vagyishogy ez a kérdés a nyalást nem fedi le, míg egy férfiasan rövid csetnumerát nekem is megér. Mindegy, a lényeg, hogy Almási Miklóst annakidején sehol nem láttam, sehol nem hallottam, legalábbis nem olyan helyen, ahol a bunkó népség konkrét tudásra volt kíváncsi. Nem azt állítom, hogy a plebs „szomjúhozta a kultúrát”, ám arra, ami jó volt, nagyjából érdeklődéssel figyeltek az emberek. 1957 után is! Sőt, hogy Almási professzor kedvenc műfaját idézzem: Simándy, Radnai, Gyurkovics Mária, de még Palló Imre is akkora sztár volt a melósok körében, hogy nemcsak a nótaestjeiket, operett-dalaikat, Staruss-, Gershwin-, Kacsóh-szerepeiket, hanem a „komolyabb”, „visítozós” operaelőadásaikat is szívesen nézték, hallgatták. Ha ezek a művészek eljöttek Csabára, a ligeti szabadtéri színpad nézőtere dugig volt emberekkel, csak protekcióval lehetett jegyet kapni, a többség a kerítésen kívül rekedt, onnan fülelték a „szörnyű visítozást”. Mondom, mindezt személyesen tanúsíthatom, a családomban mindenki melós volt, s mindenki rajongott Gyurkovics Máriáért. Egyedül én nem. Én ugyanis szigorúan elvi-esztétikai alapon rühelltem mindenkit, aki többnek nézett ki maximum 25 évesnél, s nem azt üvöltötte farmerban, forrónadrágban, illetve kokakólás mámor-extázisban fetrengve a zongorán (7-től 10-ig), hogy „még fáfáfá-fáfáfáfáfáfá-fájminden-csoóók”. Na most, az a teljes igazság, hogy a Kovács Józsit is imádta a nép; Isten és Freud Zsigmond látja lelkemet, én akkor, ha rajtam múlik, valószínűleg meg tudtam volna ölni. Hát igen, ez egy ilyen több dimenziós, differenciáltan reflektált kultúrvilág volt.

 

Ha Almási Miklós valóban művelt entellektüel, nem csupán egy szellemi pondrócska, kretén-műveltségével hetvenkedő szalon-bunkóparaszt, akkor nem önnön személyének: „slapic”-ságának hülye-paradigmájával rukkol elő a sajtó hasábjain, hanem valóban elitista módon, mondjuk, Örkényt idézi, elemzi, horribile dictu akár a Népszabadságban is.

 

– Hölderlin ist Ihnen unbekannt? – kérdezte Dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
– Ki volt az? – kérdezte a német őr.
– Aki a Hyperiont írta – magyarázta Dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. – A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
– Kik ezek? – kérdezte az őr.
– Költők – mondta Dr. K. H. G. – Schiller nevét sem ismeri?
– De ismerem – mondta a német őr.
– És Rilkét?
– Őt is – mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte Dr. K. H. G.-t.

 

Örkény legjobb egypercese. (Gondolom én.) Ugyanis nem pusztán a történelem egy lényegi mozzanata van benne megjelenítve, hanem a szöveg egyszersmind – tetszik, nem tetszik – az Almási Miklós-i bornírtság tökéletes példázata. Amúgy pedig egy „Dr. K. H. G.”-nek, ha már meg kell halnia, így kell meghalnia – de most nem ez a kérdés. Hanem az a kérdés, hogy Dr. K. H. G. vajon miért forszírozta lódög-gödörásás közben éppen Hölderlint? És miért épp egy „német őrtől” kérdezte: „ist Ihnen unbekannt”?

Társalogni kívánt vele? Mint Almási „slapic” a néphadsereg exjutasi őrmesterével? Alapkérdés: ha nem azért, hogy lelője az őr, akkor miért provokált Dr. K. H. G.?

Ahogy mondani szokás (Almási-berkekben), „számos dimenziója, olvasata van a novellának”, közülük most azt emelem ki, mely szerint a pökhendi sznobok (az Almási Miklósok, Heller Ágnesek, Babarczy Eszterek, Faragó Vilmosok, Radnóti Sándorok) képtelenek megkülönböztetni a bicskanyitogatón (von „Hölderlin ist Ihnen unbekannt?” aus) fitogtatott, ám igen-igen impotens műveltséget a megtermékenyítő tudástól, értelemtől, okosságtól. Ezért tartják egymást (illetve egymás által önmagukat!!!) „okos” embereknek. Faragó Hellert, Almási Babarczyt… és nyilván viszont. Miközben a még valamelyest mobilizálható műveltségüket sem képesek adekvát módon használni. Ismétlem: a „bunkóság” ellen harsányan ágáló Almási Miklós sem Örkényt elemzi a Népszabadságban (pedig tehetné, ha nem is úgy, mint egy Hermann vagy egy Hegedűs Géza például, de legalább valamennyire), hanem az általa megcélzott „bunkósággal” szemben ennen taplóságával hozakodik elő: jaj, hogy én mennyire, de mennyire nem beszélhettem ógörögül a katonaságnál!

 

Szerintem Dr. K. H. G. nem buta pária. Szerintem Dr. K. H. G.-nek elege lett a lódög-gödörásásból, szerintem Dr. K. H. G. egyszerűen öngyilkos akart lenni (mindegy, mit gondolt erről, „fene”-ként, Örkény művészi alkotás közben). Tehát Dr. K. H. G.  (szerintem) nem ostoba, míg Almási (szerintem) vérbuta ember (erre még lesz példa bőven).

(Még valami, s csak azért, hogy áldozzunk a magas-esztétikának is: a „miközben a lódögnek a gödröt ásta” művészi megközelítés már több mint próza. Költészet.)

 

barbo válasz | 2005.11.02 13:42:05 © (1732)

Miközben ezt a topikot olvasom (már kb. a felénél tartok), egyre többet gondolok a dr. K.H.G.-vel szemben álló katonára... Kezdem kapisgálni, mit érezhetett.

©

 

Márpedig ezt nem én írtam ide, hanem egy csetelő „Almási Miklós”, „Babarczy Eszter”, vagyis: mindenképp egy olyan nick, kinek a vitában, fórumozásban nem válaszai voltak (azóta sincsenek!), hanem jámbor, kisemberi „kapisgálása”, „érzése”, indulata gerjedt: a rohadékot le kéne lőni! Azt a fórumozót, akinek a fórumon mindenre van valami fórumos válasza, hogy a sánta varjú kaparja szét a keserű máját! E topiknak voltaképpen ez a története. Adott egy ember, akit intellektuálisan nem tudunk lenyomni, hát manuálisan verjük agyon! Na most, az idézett nick még arra is képes volt, hogy mindezt – bunkó stílustöréssel – nyíltan megvallja. Azért viccesen stílustörő a szöveg, mert a szerző a „von Haus aus művelt” (ámde totál vitaképtelen) nickeket, vagyis önmagukat, a „német őrben” (a Dr. K. H. G.-vel „szemben álló katonában”) véli megdicsőülni. Legalábbis „érzelmileg”, indulatilag (hogy közel hat esztendő múltán is egyem azt a bunkó-nácival azonosuló von Haus aus liberális lelkivilágát!).

 

babarczyeszter válasz | 2007.07.20 16:25:38 © (46329)

kedves moderák,

kérlek titeket, hogy a vonatkozó topikokat TELJES EGÉSZBEN töröljétek, szüntessétek meg, semmisítsétek meg, stb. 

©

 

Ha viszont nem lehet eltörölni, lelőni, kiirtani, megsemmisíteni… akkor:

 

babarczyeszter válasz | 2009.04.01 11:19:27 (14990)

Ezt a topikot véglegesen elhagyom.

©

 

Elhagyod. És? Ez volna az almásilag magasan művelt intellektus adekvát megnyilvánulási formája? Hát nem tudom. Ennél még egy „német őr”, egy exjutasi törzsőrmester, sőt még egy bunkó taxisofőr is többre képes intellektuálisan.

 

Az alábbi szöveg szerzője szintén egy „Almási Miklós”, sőt én azt is elárulom (mert megvan hozzá a megfelelően nagyra nőtt stílszimatom), ez itt egy „művelt, originális, unikális koros guru” hozzászólása expressis verbis:

 

Doppelstangel válasz | 2011.06.23 12:59:16 © (21606)

Gyurica Anti néni megint csetel, pedig az bűn. És milyen rosszul.

Idézget, kopizgat, önmagára hivatkozik... brrrr!

Gyurica néni nem tud chat-elni, vagyis beszélgetni. Neki az emberi hangú kapcsolat olyan, mint bányalónak a díjugratás. Gyurica néni a Nyugati aluljáró vécésnénikéjére emlékeztet, aki mogorán közlik, hogy "120-ért lehet hugyozni, a szappan + 50". De csevegni, tehát csetelni alkalmatlan szegény. 

Ezért antinő. A rendes nő jól beszélget, cseveg, dumál, csicsereg, lehet vele pár percet kellemesen tölteni, de Gyurica néni előrántja valamelyik tőle származó Heller-idézetét és a hajadra keni.

Előzmény: Gyurica úr (21604)

 

Csicseregjünk… Jó, de hogyan? Görögül? Hogy aztán ámuldozhasson a mi hatalmas műveltségünkön Almási professzor, Spiró professzor? Mert nézzük csak meg újra, és most tüzetesebben: az egyik nick (stílustörése szerint) úgy lőné agyon embertársát legszívesebben, miként a náci keretlegény a zsidó munkaszolgálatost, míg a másik nick (az ő privát stílustörése szerint) a „Nyugati aluljáró vécés nénikéjével csicseregne” a neten (nyilván ógörögül), csakhogy a büdös vénasszonya nem akar csicseregni vele!

Hát nem tudom. Én vécés néniként is nagyon megértem magam, legalábbis abban mindenképp, hogy valahogy nemigen akarnék egy ilyen kvalitással csicseregni. Mert vajon miről csicsereghetnénk? A csetelős csicsergésről?

Babarczy Eszter – ha jól emlékszem az egyik obligát hencegésére – négy nyelven beszél. Görögül talán nem. Hanyatt-homlok dőlök az alélt ájulattól; s különösen akkor, ha Babarczy ezt fogalmazza meg olaszul, angolul, esetleg, Almásival koedukáltan, ógörögül:

 

babarczyeszter válasz | 2009.04.01 11:19:27 (14990)

… a topikot véglegesen elhagyom. Köszönöm a beszélgetéseket, sokat tanultam. Találkozunk máshol, másképp.

©

 

„Máshol”. Igen, csakhogy a kérdés itt hangzott el: mi bizonyítja, hogy Lator László megveti az irodalomelmélettel foglalkozó tudósokat? Továbbá: mi bizonyítja, hogy Babarczy „originális, unikális filozófus”, annyira „bölcs”, mint egy „koros guru”? Mi bizonyítja, hogy Heller Ágnes „okos nő”, egyáltalán, hogy filozófus, s nem csupán egy politikai-filozófiai zsargonban (Orbánék szerint: tolvajnyelven) handabandázó tovarisnyica? És persze adódott még itt egy kocsideréknyi egyéb kérdés, bármelyikre lehet válaszolni, akár görögül, akár latinul, nekem mindegy, valahogy majd csak lefordítom, s ha érdekes a szöveg, még csicsereghetünk is róla. Mint professzor bácsi a vécés nénivel!

 

 

Előzmény: Gyurica úr (21607)
detkiLB Creative Commons License 2011.06.24 0 0 21615

 

„aki Brüsszelben tette föl nyílegyenes pályafutásának koronájára a pontot, midőn hitet tett arról, hogy nem látja meg mások szemében a golyót.”

Bizonyára jóféle bort mérhettek a Kerékben, mert az idézet első fele legalább annyira primitív, mint az idétlenül és erőltetetten szellemeskedni próbáló második – így ilyesmit írástudók team-munkában józanul nem követhetnek el. Koronára nem teszünk föl semmit [ pláne pontot nem teszünk fel rá] – a koronát tesszük fel valakinek a fejére. Pontot valaminek a végére teszünk, mondjuk a helleri pályafutásnak a végére.

Gyurica úr 2011.05.21 19:14:27 © (21299)
Immár évek óta mondogatom: ha Babarczy Eszter tudni akarja, milyen lesz megröttyent matróna korában, két dolgot tehet: vagy nézzen Heller Ágnesre, vagy tekintsen a tükörbe! Garantálom, ugyanazt látja majd, hiszen Babarczy már most olyan, mint egy szellemileg is, fizikailag is túldimenzionált vénasszony, ideológiai, politikai szupernagyi.
@

Babarczy olyan, mint Heller? Nem mondanám..B még egy kóbor Sánta Kutya Díjat sem kapott, mert annyira jelentéktelen. Kérdem: Érdekel valakit, hogy mit mond Babarczy? Heller sem pusztán azért kapta ezt a díjat mert nekiállt bélgázt üríteni, hanem sokallta inkább azért, mert őt „azok” tartják is valamire, így aztán amikor a nyilvánvalóan ostoba és tisztességtelen magatartásával H kiverte a biztosítékot, akkor csak néhány tv-szerkesztő gondolta, hogy itt tisztázható [azaz nem nyilvánvaló] a tettének megítélése (még Hiller Pityuban is volt annyi realitás érzék, hogy a filozófusi parfümmel próbálta közömbösíteni a bűzlő valóságot), de „ezek” tudták, h itt nincs mit tisztázni, egyszerűen ki kell mondani, hogy szemben „azokkal” ők minek tartják Hellert: sánta kutyának.

 

 

Na most ha B napi rutinként, útban a climbing-gym felé, bemelegítés képpen mindig felmászna a Turulra és sajátos performansz keretében annak csőrébe egy művégtagot – történetesen jobb alkart – tuszakolna be, ő akkor sem kapna Sánta Kutya Díjat. Jó, a kurucok verbálisan kissé megdádáznák, és egy idő múlva a körzeti járőr előállítaná garázdaságért, de ennyi. Nem tud olyan garázdaságot elkövetni, nem tud akkorát fingani, hogy annak a személyes jelentéktelenségével való szorzata nagyságrendileg mérhető legyen a helleri bűzfaktorhoz. Megkockáztatom: még akkor sem ha a Cipőkbe tuszakolna disznólábakat, a Turulos akció helyett.

Előzmény: detkiLB (21613)
Doppelstangel Creative Commons License 2011.06.24 0 0 21614

A gyepmestert kifeledted, noha alkalmasint szükség lehet eme jártasságra is Gyurica Anti néni kezelése kapcsán.

Előzmény: Törölt nick (21611)
detkiLB Creative Commons License 2011.06.24 0 0 21613

 

A Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét Szervező Bizottság az európai ugaron tolongó, Magyarországot önmagától hivatásszerűen védelmező internacionalisták közül választott.
A pszeudoszophia nagyasszonyának, Heller Ágnesnek szavazta meg a

Sánta Kutya Díjat,

aki Brüsszelben tette föl nyílegyenes pályafutásának koronájára a pontot, midőn hitet tett arról, hogy nem látja meg mások szemében a golyót.


Óbuda, Kerék Vendéglő, 2011. május 13., péntek

Alexa Károly, Czakó Gábor, Cseresnyés Géza, Cserta Edit, Heckenast Péter, Jakab Bori, Kiss Károly, Maleczki József,
Sörös József, Szalay Károly, Szikora József

Doppelstangel Creative Commons License 2011.06.23 0 0 21610

Íme hát: így ír egy csevegő (anti)nő. Akkor is így ír, ha megsimogatod a rántászsírtól tapadós hajacskáját, amiért véletlenül kiesett a száján valami értelmes dolog. Észre sem veszi, hogy pont leszarom, tetszik-e neki az elismerés vagy sem.

 

Gyurica néni nyilván hallotta a tételt, hogy ha végtelen számú páviánnak adunk végtelen számú szövegszerkesztőt, akkor előbb-utóbb valamelyikük le fogja pötyögni, hogy "Heller Ágnes egy szottyadt picsa."

 

Gyurica néni ennek a teóriának a bizonyítására vállalkozott, és szépen halad is a tézis igazolása felé. Még párezer post, és a fenti kijelentés jó eséllyel fel fog tűnni a monitorunkon, figyeljünk tehát, nehogy elszalasszuk!

Előzmény: Gyurica úr (21607)
Gyurica úr Creative Commons License 2011.06.23 0 0 21608

helyesbítés: ... mennyiben, milyen módon emel...

Előzmény: Gyurica úr (21607)
Gyurica úr Creative Commons License 2011.06.23 0 0 21607

Mottó: „Heller Ági nagyszerű antikommunista filozófus” (Ungvári Tamás).

 

 

 

                    Marxék szétcincálói, nyivákoljatok!

 

 

Sziklai professzor kurátor. Mondhatni: elkurátor. Immár egészében idézem a Lukács-maradványok bátor, kollektíven kapitalista gondolatát a neves archívumigazgató cikkéből (a Márkus által citált és szétcincált marxi szöveget – a könnyebb olvashatóság kedvéért – dőlt betűkkel írom): „Heller, miután »szétcincálta« Marx elméletét, később már úgy látja, hogy Marx nem tisztázta, vajon a termelés vagy a munka paradigmájában gondolkodik-e. A két paradigma nem azonos, sőt összeférhetetlen. Komoly kétségek merülhetnek fel ezekkel az állításokkal kapcsolatban, ha figyelembe vesszük azt, amit Márkus György megállapít: »Marx persze a termelést emelte az emberi cselekvés általános és mérvadó formájává. Ezt a gondolatot aligha lehetne nála világosabban vagy erőteljesebben megfogalmazni. >A vallás, család, állam, jogrend, erkölcs, tudomány és művészet stb. csak a termelés sajátos módjai, s annak általános törvénye érvényes rájuk<. >… a világtörténelem nem más, … mint az ember termelése emberi munka révén.< Így tehát elmélete, amely szándéka szerint mindössze a praxisz teóriáját kívánja adni, a termelés instrumentális modelljét, az objektív világ mint természet formálását rávetíti minden lehetséges emberi cselekvésre«.”

 

Ugyanez egy fokkal még vulgárisabban fogalmazva: Heller Ági egy zseni (kilátótoronyból néz le ránk stb.), noha marhaságot beszél („komoly kétségek merülhetnek fel az állításaival kapcsolatban”), vagyis a zsenialitását nem bizonyítja semmi, míg a szamárságára rámutat Márkus György szövege, mely szerint Marx „elméletének” „szándéka” van. Illetőleg Marx „elméletének” van „szándéka”. Ami ugyebár egy külön agyrém. Egyébként a mindenkori fogalmazó ember mindenkori biztonságát/bizonytalanság jelzi, mennyiben emel valamely absztrakciót, fogalmat konkrét cselekvő alannyá. Ha például Márkus azt állítaná, hogy „Marx, szándéka szerint, mindössze a praxisz teóriáját kívánja adni”, akkor azt ugyebár bizonyítania kéne. Mármint, hogy Marx nem azt írja, amit ír, hanem valami egészen mást ír. Ezt nyilván lehetetlen volna bizonyítani, ugyanis Marx nemhogy a „paraxisz teóriáját”, de még a praxis ideológiáját sem „kívánja adni”, hanem ennek épp az ellenkezőjéről beszél minden írásában. Nemcsak a Feuerbach-tézisekben, noha az egyszerűség, rövidség kedvéért abból veszem elő a híres tételt: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; de a feladat az, hogy megváltoztassuk”. S akkor most nézzük Almási professzort (szintén Lukács-maradvány): „Bár mindenki az igazságot keresi, és a szövegértelmezés is a helyes (igaz) gondolati mag »lefordítására« törekszik – az igazság kvázi nem hagyja magát”.

 

Már hogyne hagyná magát?! Az igazság hagyja magát – a marxi fölfogás szerint – abban az esetben, ha a filozófus nem „szobafilozófus” többé, nem a „szöveg értelmezésére” (©Almási), hanem a „világ megváltoztatására” törekszik. Vagyis: a szobafilozófus célja dogma-igazságok megfogalmazása (még akkor is, ha a doktrinerséget „igazságkeresésnek” nevezi), a szobafilozófus dogmákkal dolgozik, nevezze magát bármily liberális, „reflektált posztmodern”, meg a tököm tudja, milyen filozófusnak, míg a marxi gondolkodó használja az igazságot, vagyis Marxot „csak” annyiban érdekli az igazság, amennyiben az használható. Nota bene nem hasznos, hanem használható!!! Az utilitarizmus és az utilitariánizmus közötti különbség kb. a haszonelvűség, illetve a használhatóság fogalmak közti különbséget fedi. Sőt a marxi gondolkodó (sajátos módon) ennen igazságainak megváltoztatására törekszik. Az ún. marxizmusnak már a klasszikusok életében is egyik főjellemzője volt a folyamatos önkorrekció. Engels írja: „A mi elméletünk a fejlődés elmélete, nem pedig dogma, melyet betéve kell megtanulni és gépiesen ismételgetni”.

Pedig hát pontosan az történt hosszú éveken át: hogy az egykori Lukács-tanítványok is „betéve” tudták a „marxi elméletet” (a „betéve” itt azt jelenti, hogy nem értettek belőle semmit), így aztán kvázi odaadással „ismételgették” a különféle dogmákat, mígnem egyszer csak, pakk, átkattant náluk valami, illetve megvillant agyvelejükben a vajdai-damaszkuszi fény, melynek világosságában először jól orrba törölték szegény Vajda Misut, majd pedig ugyanazon „betéve” tudott (már amennyire tudott!) „elmélet” szöges ellenkezőjét ismételgették, ismételgetik. És persze ugyanolyan „gépiesen”. Önreflexióikban ezt nevezik részint „modern” (Almási), részint „reflektált posztmodern” (Heller), részint „nagyszerű antikommunista” (Ungvári) „filozófiának”. Pedig csupán az történt, hogy a primitív komenista fröcsögésből átváltottak primitív antikomenista hörgésbe.

Márkus: „tehát [Marx] elmélete, amely szándéka szerint mindössze a praxisz teóriáját kívánja adni, a termelés instrumentális modelljét, az objektív világ mint természet formálását rávetíti minden lehetséges emberi cselekvésre”.

Vagyis Márkus professzor megmagyarázza Marxnak, mi az ő „elméletének szándéka”. És akkor ott van a még a hülye Engels, ti. az sem érti, nékik van „szándékolt” „elméletük”, azt hiszi a jámbor, hogy nincs, így aztán a professzorok Engelsnek is megmagyarázzák, mi is az ábra velük instrumentálisan. Minden kockázat nélkül kijelenthető: Hellerék semmit sem értenek, ám mindent jobban értenek. Egyébként a Lukács-oskolás dogmatizmusból az ún. neomarxizmuson át fölfejlődött antimarxista nagygondolat folyamata ezen a topikon is jól tetten érhető. Például:

 

Mindig az első fázisban zeng az „elismerés és köszönet” (vö. „hűség és hála”) éneke:

 

Doppelstangel válasz | 2011.03.18 16:03:39 © (21196)

Kedves Gyurica úr, meg kell mondanom, egyszerűen csak azért, mert nem tudom elhallgatni, hogy az előző okfejtésed Habermas kapcsán nagyszerű. Többször is elolvastam, nagyon sokat tanultam belőle. Elismerésem és köszönet érte, mert nagyon fontos és érdekes nézőpontból mutattál rá összefüggésekre, ami segít a független gondolkodásban, vagyis abban, hogy semmiféle tekintély vagy tekintélyre alapozott okfejtés előtt nem szabad automatikusan hasra esni.

Előzmény: Gyurica úr (21195)

 

Mire közöltem – kedvesen, udvariasan! –, teljességgel érdektelen számomra, hogy egy számomra teljességgel érdektelen embernek tetszik-e, amit írok. Nyilvánvaló, semmit nem ért a szövegeimből, így azután oly mindegy, hogy mi a véleménye. Szerintem egy jelentéktelen fazon ne tartsa már magát annyira fontosnak, hogy bő mellénnyel terjeszti elő az „elismerését”! Szerénység, olvtársak, csak szerénység, ha én magamban szeretek valamit, az a mérhetetlen szerénység! Vesd össze Marx doktor korabeli kifakadásával: „Magunkfajta emberek, akik úgy menekülnek a hivatalos pozícióktól, mint a pestistől, hogyan is illenének egy »párt«-ba? Nekünk, akik fütyülünk a népszerűségre, akik magunk is elbizonytalanodunk, mikor kezd utolérni a népszerűség, minek nekünk egy »párt«, azaz szamarak bandája, amely esküszik ránk, mert hasonszőrűeknek tart bennünket? Valóban nem veszteség, ha nem tartják többé rólunk, hogy »igazi és adekvát tolmácsai« vagyunk azoknak a korlátolt állatoknak, akikkel az utóbbi években összeverődtünk” (MEM 27. kötet 177-178. oldal).

Efféle szövegekkel persze nem tudjuk „elismerőinket” azonnal eltántorítani:

 

Doppelstangel válasz | 2011.03.19 17:35:44 © (21203)

Mindez teljesen mellékes, nekem akkor is tetszett, amit írtál. Sajnálom.

Előzmény: Gyurica úr (21200)

 

Merthogy ő még mindig tudja, mi tetszik néki és mi nem. Ám később óhatatlanul jön a második, a „kritikus”, a Marxot „fiatal” és „érett” Marxra szakaszoló professzori tudósfázis:

 

Doppelstangel válasz | 2011.06.17 13:08:55 © (21533)

Mindez rendben (a pite és egyebek), csak

Előzmény: Gyurica úr (21531)

 

Hellerék is így veregették anno Marxék vállát: alapvetően minden rendben, csak

Végül pedig a totálisan Vajda Misu-i átkattanás:

 

Doppelstangel válasz | 2011.06.06 19:02:02 © (21412)

Ez a Gyurica természetesen egy beteg ember. Ezt nyugodtan kezelhetjük axiómaként.

Előzmény: Hallofiuk! Hallo,hányok! (21518)

 

„Márkusék lakásán, az Izabella utcában Vajda Misu bejelentette: Marx érvénytelen, és a kapitalizmus meghaladhatatlan… Ezért Gyuri és Feri pofon vágta (Bicikliző majom).

 

Majd a pofozkodós Márkus: Marx „elmélete, amely szándéka szerint mindössze a praxisz teóriáját kívánja adni, a termelés instrumentális modelljét, az objektív világ mint természet formálását rávetíti minden lehetséges emberi cselekvésre”.

 

A „termelés instrumentális modellje” szintagma nem jelent semmit. Halandzsa. Egy szellemi szélhámos ügyeskedésének egyik korhű lenyomata. Márkus nem tud Marxról állítani semmit, ám azt pontosan tudja (sztálinista előéletéből), hogyan kell a városi parasztot vakítani, így azután kiagyal olyan szóösszetételeket, amelyek érthetetlenek, értelmezhetetlenek, lefordíthatatlanok (ettől a paraszt megvakul értelemszerűen), vagyishogy győzött a Lukács-iskola: lehet járulni a kasszához, Magyar Bálint fizet, mint szociálliberális katonatiszt. Nem az övéből persze, hanem az állam pénzéből, Magyar Bálint költségvetési katonatiszt, parvenü suttyó.

Sziklai szerint Márkus cáfolja Hellert („komoly kétségeket” támaszt vele szemben), ám aki érti a szélhámosok nyelvét, pontosan tudja: épp az ellenkezőjéről van szó. Márkus nem állít se többet, se kevesebbet, mint hogy Marx szerint az emberiség története az emberiség direkt gazdasági tevékenységének összessége. Csak épp a szövegébe – a csintalani, babarczy, bayeri, hankissi, makoveczi s egyéb suvernyákok vakítása végett – belekeveri a „munkát”, „termelést”, „praxiszt”, „modellt”, „instrumentumot”, szakramentumot, mindent, ami épp eszébe jut. Miközben voltaképpen ugyanazt a baromságot állítja, amit Heller: „eltekintve attól, hogy az embernek nem csak anyagi szükségletei vannak (így például szerelmi vagy intellektuális szükségletei is), a [marxi] elmélet azon a feltevésen alapul, hogy csak az időnek vannak korlátai, a természetnek nincsenek, mivel a természet ingyen adja nekünk – végtelenül – mindazt, amire csak szükségünk van” (Filozófiám története 103).

Lényegileg ugyanaz, csak Heller – nőről (értsd: konyhacunciról) lévén szó – nem oly ravaszul, szofisztikáltan hadovál, mint a Nagy Férfi.

Kérdés: szabad-e ily durva szót használnunk, miszerint Hellerék állítása baromság? Nem az etikett vonatkozásában kérdem, mert merőben leszarom Helleréket, hanem stiláris szempontból ítélve. A válaszom: szabad! Aki ugyanis azt állítja, hogy Marx szerint az embernek csak „anyagi szükségletei” vannak, az bizony barom. Újlipótvárosi baromessz. Mozgalmi szakkifejezéssel: lótovaris. Ami belefér. Miért? Mert itt nem félreértésről, tévedésről van szó, hanem egy sunyin ostoba kvázi párianő parvenü halandzsájáról. Tudniillik, aki legalább elemi szinten, illetve mondjuk így: elemista szinten ismeri Marx szövegeit, pontosan tudja: Marx nem hülye. Hanem materialista. Nem ugyanaz! A materializmus alaptézise szerint a „lét” nem kizárólagos, hanem meghatározó kategória: „Nem az emberek tudata az, amely létüket, hanem megfordítva, társadalmi létük az, amely tudatukat meghatározza”.

Kérdezem: miként lehet ebből arra következtetni, hogy Marx szerint az embernek nincs „intellektuális szükséglete”? Megmondom: valami egészen bornírt, unterküche agyvelővel, ti. az ilyen nő még konyhacuncinak is kevés (szerintem), ez még a szakácskönyvet sem érti. Egyébként Márkus sem.

 

Radnóti professzor a Népszabadságban: „Heller Ágnesnek nincs szüksége arra, hogy korára és érdemeire hivatkozzam. Bár azok sem tévednek, akiknek visszatetsző a tollnokok lovagiatlansága”. Értem. Na, de akkor minek nevezzem azt a baromarcú cuncinémbert, aki szerint „a [marxi] elmélet azon a feltevésen alapul, hogy csak az időnek vannak korlátai, a természetek nincsenek”?

 

Elemista szinten tudható: a marxi fölfogás szerint csak az időnek nincsenek korlátai (pontosabban az időnek és a térnek), mígnem épp arról van szó, hogy a kapitalizmus az, amely pazarló módon bánik az emberrel (mint természeti lénnyel s mint termelő erővel), illetve orrba-szájba pocsékolja a természeti-termelési eszközöket. Marx így fogalmaz A tőke harmadik kötetében: „Egy magasabb gazdasági társadalomalakulat álláspontjáról az, hogy a földgolyó egyes egyének magántulajdonában van, éppoly képtelenségnek fog látszani, mint az, hogy az egyik ember a másik tulajdonában van. Még egy egész társadalom, egy nemzet, sőt az egyidőben létező összes társadalmak együttvéve sem tulajdonosai a földnek. Csak birtokosai, haszonélvezői annak és mint boni patres familias kötelesek jobb állapotban hagyni örökül a következő nemzedékeknek”.

 

Mert, ha nem? Akkor: ózonlyuk.

Míg a másik zseni a kapitalista pocsékolást így fogalmazta meg:


Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, –
kis, búvó országokra rálehel
a tátott tőke sárga szája. Párás
büdösség-felhő lep bennünket el.

 

Illetve: „ha már elpusztul a világ, / legyen a sírjára virág”.

 

Igen, csakhogy az „elpusztulást”, a természeti és mentális „ózonlyukat” nem a marxi „instrumentális elmélet” fúrja-tágítja, hanem a tőke, illetve az a polgári alapdogma, mely szerint a magántulajdon garantálja az egy-örök üdvözítő birtoklási, „haszonélvezeti” módot.

A kapitalizmusban kialakult anomáliák oka nem a „zsidó Marx”, nem a „gonosz” „instrumentális modellje”, hanem – bizony, sajnos – a kapitalizmus; nem a kapzsi, irigy, ostoba stb. ember, aki nem tud a tőke (a „protestáns etika”) üdvözítő szellemével megfelelően élni, hanem az a társadalmi szerveződési mód, amely az ember „anyagi” és „nem anyagi” szükségleteit, gondolkodás- és cselekvési módjait determinálja.

 

Ezt állítja Marx. Igaza van? Nincs igaza? Most nem ez a kérdés. Hanem az a kérdés, hogy Marx szerint szükséglete-e az embernek az „intellektualitás, a szerelem”, vagy sem?

Amennyiben nem szükséglete Marx szerint (miként Heller állíja), akkor be kell bizonyítani, már ti. azt kell bizonyítani, hogy Marx nem A tőkében zengi a „tőkés rendszer”, a „nagyipar” apoteózisát! Magyarán: bizonyítani kell, hogy Marxnak az „anyagi szükségletekről” alkotott filozófiája nem kvadrál a mentális szükségletekről alkotott filozófiájával, s amely így hangzik az egyik tudományos alapművében: „Bármily rettenetesnek és undorítónak látszik a régi család fölbomlása a tőkés rendszeren belül, mégis a nagyipar azzal a döntő szereppel, melyet a nőknek, fiatal személyeknek és mindkét nembeli gyermekeknek a háztartás területén túl, társadalmilag szervezett termelési folyamatokban kiutal, megteremti az új gazdasági alapzatot a családnak és a két nem viszonyának egy magasabb formája számára” (A tőke).

 

Tehát. Ha Hellerék nem csak állítják, hanem bizonyítják is, hogy Marx hülye, mert nem érti sajátmagát, akkor rendben van, egy szavam nincs rá. Ha viszont nem bizonyítanak semmit, csak zagyválnak, süketelnek, szélhámoskodnak, akkor a következő a helyzet: amennyiben a „fülkeforradalom” háromharmados kiterjedésű lesz, nemcsak nálunk, de az egész földtekén diadalmaskodik a Fidesz-gondolat, én akkor is azt mondom majd – egyetlen emberként a világon –, hogy Orbán Viktor nem kell. Nekem. A többiek csak nyaldossák Orbán tomporát, ahogyan akarják, nem érdekel! Viszont, ha Hellerék nem bizonyítanak (csak dumálnak összevissza), akkor abban mindenképp támogatom majd Orbánékat, hogy a Hellerek, Radnótik, Gáborok, Vajdák (bennük a kis Babarczyk) húzzanak el, méghozzá végleg, mondjuk így finoman: a vigyorgó médialova(go)k reneszánsz faszára!

A tőke szerzője – „bármily rettenetesnek és undorítónak látszik” – üdvözli a tényt, mely szerint a kapitalizmus szétzúzza a tradicionális családi-szerelmi idillt, én pedig ugyanezen logika mentén – „bármily rettenetesnek és undorítónak látszik” – üdvözlöm a „filozófus zsenik” elleni orbáni attakot.

Miért? Merthogy utálom a zsidókat? Lószart, mama! Sem nem utálom, sem nem szeretem őket. Számomra mindez nem faji, hanem intellektuális, illetve kontextuális kérdés. Méghozzá alapkérdés: hol az a konkrét intellektuális teljesítmény (szöveg), amely indokolja, hogy Hellerék milliárdokat markoljanak ki az adófizetők zsebéből? Ungvári professzor válasza: „Heller Ági írt 40 könyvet”. Persze. Én itt – csak a Gyurica úr nicken – írtam cca. 8 hellernyi mennyiségű „könyvet” néhány hónap alatt, ráadásul én nem baromságokat írok (mint Heller). A mennyiség volna a teljesítmény? Ha igen, akkor én bizony („bármily rettenetesnek és undorítónak látsszék”) Orbánékat támogatom.

 

Még egyszer, hogy egész világos legyen „bizalmaskodó bunkóságom” oka: Márkusék idézik Marxot („a vallás, család, állam, jogrend, erkölcs, tudomány, művészet stb. csak a termelés sajátos módjai, s annak általános törvénye érvényes rájuk”), s amiből filozófiai és nem világnézeti következtetésre jutnak Marxszal szemben. Pedig Marx nem állít – a tárgyra vonatkozóan – se többet, se kevesebbet, minthogy a materialista világnézet szerint, amikor az anyag és a tudat basznak egymással, nem a tudat, hanem az anyag liheg fölül, na most, hogy mindezt Lux Elvira is értse: a társadalmi lét az, amely az emberi gondolkodást meghatározza.

Hogy ebben Marxnak nincs igaza? Tegyük föl, nincs igaza, ám ami akkor sem tévedés vagy tudatlanság, hanem világnézet kérdése. Elvileg elképzelhető, hogy a kapitalizmusban az emberi tudat, mármint annak „szerelmi vagy intellektuális” mozzanata majd fölülkerekedik ügyesen, részint a társadalmi lét törvényszerűségein, részint a tudat „gonosz” szféráján (az irigységen, kapzsiságon stb.), s így a kapitalizmusból olyan idilli világot varázsol, amilyent pl. a Macskafogó zárójelenetében láthatunk, ez elképzelhető. Ám ami csak elvileg, pontosabban: világnézetileg indokolható! Vagyis: a materialista világnézet alapján mindez teljeséggel elképzelhetetlen. Marx szerint a kapitalizmus anomáliáit a kapitalizmus nem tudja megszüntetni, és már csak azért sem, mert napról napra újratermeli az ellentmondásokat, méghozzá bővítetten! A marxi világnézet (és nem filozófia) szerint a kapitalizmus antinómiái csak a kapitalizmus kiküszöbölésével szűnhetnek meg. Ez a materialista fölfogás lényege.

Lehet vitatni a marxi világnézet jogosultságát („a kapitalizmus rossz, de jobbat még nem találtak ki” stb.), ám, aki a marxi gondolkodás koherenciáját, következetességét fikázza, egyszerűen dilettáns. Legyen akármekkora „filozófuszseni”. Nemcsak intellektuálisan korlátolt (mondjuk ki a szót: buta), hanem tudatlan is az ilyen „filozófus”. Nem ismeri Marx – általa vitatott – szövegeit. Vagyis nem pusztán arról van szó, hogy nem érti, nem is ismeri. És ez a gyalázat!

Tudjuk: a maguk faji pedigréjére oly pökhendi Hellerék, Radnótiék, Vajdáék, Faragóék, P. Szűcsék… ugyebár az újlipótvárosi pária-tehén misztikus valaga mellett születtek, szocializálódtak, amiből következően: buták mint a tök. Budai Gyula szerint: lopótök. Finomabban fogalmazva: az a hiedelem, mely szerint „a zsidók von Haus aus okosak”, éppoly üres, idióta mítosz, mint az, hogy „születetten kapzsik, haszonlesők, gonoszak, összeesküvők” stb. Az egyik hülyeség gerjeszti a másikat. Szóval, Hellerék intellektuálisan von Haus aus korlátoltak, amiről persze nem tehetnek, nem nőhet föl mindenki a csabai Szajnán (mondom ezt csöppnyi malíciával), viszont olvasni olvashatnának, az nem tilos, nem szégyen, bárki megteheti. Nem muszáj épp Marx műveiben elmerülnünk természetesen, de akkor viszont igen, ha dumálunk róla! Illetve kifejezetten tilos állami pénzen hadoválni olyan szövegekről, amelyeket már csak azért sem érthetünk, merthogy nem olvastuk el. És akkor én csupán Marxot ismerem (valamelyest), vagyis képzeljük el azt a rengeteg marhaságot (vö. Babarczy könyvével), amelyet még ráadásként hordanak össze ezek az emberek, de nem ám grátisz, hanem azt is állami pénzen!

 

Babarczy mostanában azért vinnyog, mert veszélyben érzi a tyúkszaros egzisztenciáját. Érti ezt valaki? Tessék megnézni: Babarczynak nem kevesebb, mint 19 szakmája van! A 20. a „stb.”! Nos, akkor mi a probléma? Ha egy szakmát – csak országos viszonylatban, tehát most Melbourne-re, New York-ra ne is gondoljunk! –, szóval, ha minden Babarczy-szakmát csak tíz magyarországi munkahellyel szorzunk be, akkor is kétszáz főnöknek, menedzsernek kellett közölnie Babarczy Eszterrel: alkalmatlan az írásra, kutatásra, műfordításra, tolmácsolásra, filozofálásra… merthogy „depressziós” a kicsiny lelke. Ráadásul olyan munkahelyi vezetők, potentátok mondják ezt (állítólag), akik Babarczyt „bölcsnek”, „okos nőnek”, „originális, unikális gondolkodónak”, „tehetséges esszéistának” tartották, hirdették közel két évtizeden keresztül. Hát akkor most hic Libertas, hic salta!

A Magyar Bálintok, Hellerek, Babarczyk éveken át azt zümmögték, sőt olykor üvöltötték, hogy nem illendő dolog az „állami gondoskodás” emlőjén csüngeni (merthogy az „kádári reminiszcencia” stb.), „csökkenteni kell az állami kiadásokat” és így tovább, miközben ők milliárdos tételekben szivornyáztak az állam liberálisan tejelő csöcsén (hogy száradjon el a mákos petéjük!), és most, íme, Babarczyék nyüszítenek a leghangosabban!

Úgy tűnik, az antikommunista arcátlanságnak sincs határa…

 

Én Orbán Viktort 1989. június 16-a óta alapból rühellem. Mert pitiáner fazonnak tartom azt az embert, aki úgy csinál széles ábrázattal, mintha egyedül ő hajtaná a ruszkikat kifelé Ukrajnából, Grúziából, az NDK-ból meg mindenhonnan, s teszi ezt akkor, amikor pontosan tudja: Reagan/Bush és Gorbacsov már megállapodtak a világpolitikai sztátuszkvó átalakításában. Vagyis szerintem nem csak azok gyászos kinézetűek, akik benyalták Orbán „hősi gesztusát” (a maradék ma is ott szárad a szájuk szélén), hanem maga a hetykeszakállú, ruszkiverő, helyre kis hunor legénke is szánalmas, síppal, dobbal, csútihegedűvel. És még akkor is ez a véleményem, ha amúgy elfogadom: a politikus nemigen él meg demagógia nélkül. Egyáltalán nem véletlen, hogy Orbán ma már posztkomenista szuperdemagógiában utazik. Mindegy, a lényeg, hogy nem fogok zokogni, ha végül a Fideszt is elzavarják a bánatos pitébe ugyanakkor azt nagyon nem szeretném, ha majd megint a Magyar Bálint-, Bauer Tamás-, Gyurcsány Ferenc-, Heller Ágnes-, Vajda Mihály-, Radnóti Sándor-, Babarczy Eszter-féle hipokrita senkik tolakodnának vissza a Lázár Jánosok, Szájer Józsefek, Szíjártó Péterek, Hankiss Ágnesek helyére. Noha nincs kizárva a visszaváltás, tudniillik ezek legalább annyira gátlástalanok, mint amazok. Na most, azért fogalmazok ennyire szilárdan, kategorikusan, minden „óvatoskodás” nélkül, mert meggyőződésem: a neonácizmus, mint államszervező erő – itt és most – nem alternatíva. Fasizmus még Görögországban sem lesz – esetleg akkor, ha totál megborul az Unió, ám az úgy már egy egészen más játék –, pedig Görögországban van hagyománya a juntásodásnak, míg nálunk egyáltalán nincs.

 

Vagyis a korrekt megoldás ez volna: mindenki menjen a picsába!

 

Előzmény: Gyurica úr (21597)
Doppelstangel Creative Commons License 2011.06.23 0 0 21606

Gyurica Anti néni megint csetel, pedig az bűn. És milyen rosszul.

Idézget, kopizgat, önmagára hivatkozik... brrrr!

 

Gyurica néni nem tud chat-elni, vagyis beszélgetni. Neki az emberi hangú kapcsolat olyan, mint bányalónak a díjugratás. Gyurica néni a Nyugati aluljáró vécésnénikéjére emlékeztet, aki mogorán közlik, hogy "120-ért lehet hugyozni, a szappan + 50". De csevegni, tehát csetelni alkalmatlan szegény.

 

Ezért antinő. A rendes nő jól beszélget, cseveg, dumál, csicsereg, lehet vele pár percet kellemesen tölteni, de Gyurica néni előrántja valamelyik tőle származó Heller-idézetét és a hajadra keni.

Előzmény: Gyurica úr (21604)
Doppelstangel Creative Commons License 2011.06.23 0 0 21605

Vagy akinek az anyja Géza volt, ugyanott.

Előzmény: Törölt nick (21603)
Gyurica úr Creative Commons License 2011.06.23 0 0 21604

Doppelstangel válasz | 2011.06.20 21:51:13 © (21588)

… te nő vagy…. Virtuális nő.

Ezért vagy te antinő.

Előzmény: Gyurica úr (21586)

 

Mire közöltem: az antinő nem virtuális nő, s kisvártatva érkezett is a lehengerlő válasz:

 

Doppelstangel válasz | 2011.06.21 13:49:31 © (21596)

Na, mondom, hogy antinő vagy.

Előzmény: Gyurica úr (21591)

 

Erre jeleztem: így már közel a helyére került a dolog, az „intellektuális”, „virtuális”, „alázás”, „gyalázás” szavakat immár nem keveri a hozzászóló, mivelhogy azok ügyesen kihullottak a szövegéből, már csak az „antinő” fogalmával vannak problémái. Mire legújabban, mintegy ultima ratio gyanánt, az „Anti bácsi”-val akadt némi gond, pluszban persze, vagyis az obligát „antinő” mellett:

 

Doppelstangel válasz | 2011.06.22 12:50:14 © (21599)

Antinőből válhatsz szép lassan Anti bácsivá...

Előzmény: Gyurica úr (21597)

 

Hát így pulzál a női grandezza. Hol több, hol kevesebb, hol megint több problémás fogalom (feminin humor, bravúrszó) lüktet csetelős jókedvében.

 

Törölt nick Creative Commons License 2011.06.22 0 0 21602

Igen!

Hálatelt szívvel, fennhangon, és mennyei boldogságtól  eltelten  kiáltsuk: Hallelújah!

Előzmény: Doppelstangel (21601)
Doppelstangel Creative Commons License 2011.06.22 0 0 21601

Dícsérjük az Urat!

Előzmény: Törölt nick (21600)
Törölt nick Creative Commons License 2011.06.22 0 0 21600

Örvendjetek, vígadjatok; Budapestnek új zászlaja van, és  Heller Ági lesz a zászlóanya!

Doppelstangel Creative Commons License 2011.06.22 0 0 21599

Nagyon jót írtál megint, Gyurica néni, nagyon lehet dícsérni, amit írtál. Antinőből így válhatsz szép lassan Anti bácsivá, és tőled is ezt halljuk majd: 

 

Hogyha három lábam vóna

valószínű tudnék róla.

 

Nem választ már el sok tőle, bár a Besenyő-család bravúrjait te mindig csak alulról fogod ugatni, azokat cincálhatod rogyásig.

Előzmény: Gyurica úr (21597)
Gyurica úr Creative Commons License 2011.06.22 0 0 21597

Mottó: „Heller Ági… írt 40 könyvet, például itt van Az én filozófiám története, tessék azt elolvasni, abba bele lehet kötni!” (Ungvári Tamás)

 

 

 

                               Nagyszerű cincálók

 

 

Mint tudjuk, Sziklai professzor is Lukács-maradvány. Ezért Sziklai professzor is híven elolvasta „Heller Ági nagyszerű könyvét”… aztán pedig… hogy belekötött-e? Nem kötött bele? Talán most elválik.

 

Eleinte úgy tűnt, Sziklai professzor teljesen elhiszi, amit Heller önmagáról állít: „Marx szükségletelméletét szétcincáló írásom után… fordultam a filozófia önvizsgálatához” (Filozófiám története 103), ezt mintha Sziklai professzor készpénznek venné. És mintha mégse, mintha a professzor is a neten csetelne. Heller Ágnes meggyes pitéje (vs. Medgyessy Pite heller-petéje) legyek Babarczy Eszter okosnői lába közé szorulva, ha nem igaz, mármint hogy Sziklai professzornak szó szerint ez a filozófiai álláspontja: „Heller, miután »szétcincálta« Marx elméletét, később már úgy látja, hogy Marx nem tisztázta, vajon a termelés vagy a munka paradigmájában gondolkodik-e. A két paradigma nem azonos, sőt összeférhetetlen. Komoly kétségek merülhetnek fel ezekkel az állításokkal kapcsolatban…”. Itt megszakítom az idézetet, főként azért, mert szeretném fölhívni a figyelmet a von Haus aus buta emberek egyik jellemző fordulatára: „komoly kétségek merültek fel”, illetve, mert egész egyszerűen fönnakadtam a „cincálás” kifejezésen. Kérem, vagy arról van szó, hogy Sziklai professzor von Archiv-Haus aus nem tudja, mit fed a „cincálni” fogalom (pedig, ahogyan Hofi mondotta annakidején: ez „lukácsige”), vagy pedig von Lehrstätte aus nem érti, mit ír Heller a hivatkozott könyv 102. és 103. oldalán, illetve leginkább arról van szó (szerintem), hogy Sziklai professzor általában, von Haus aus nem érti, miről beszél. Heller ugyanis nem azt mondja, hogy ő később vitázik Marxszal, „miután »szétcincálta« Marx elméletét”, hanem Hellernél a „cincálás” volna az „elmélet” totális cáfolata: „Marx szükségletelméletét szétcincáló írásom után… fordultam a filozófia önvizsgálatához”. Tehát nem a cincálás után kezdte „úgy látni”, hanem az „úgy látás” volt maga a „cincálás”, vagyis a „cincálás” után nem Marxszal foglalkozott már, minek, teljesen „szétcincálta az elméletét”, nem maradt belőle semmi, hanem a zseni végre „a filozófia önvizsgálatához fordult”. Már, hogy mi a „filozófia önvizsgálata”, amelyhez „fordulni” lehet? Riadt kismogyoróm legyek egy harcosan okos nő zengő rézmozsarában, ha csak halvány sejtelmem van róla! Egyébként erősen gyanítható, ezt még a „filozófuszseni” sem tudja, zseniálisan filozófiai álláspontja ugyanis így hangzik: „Arról, hogy a Marx szükségletelméletét szétcincáló írásom után miért fordultam a filozófia önvizsgálatához, még kevesebb fogalmam van, mint arról, hogy miért fordultam a mindennapi élet után a marxi szükségletelmélethez” (103).

 

„Heller Ági” tehát nagyszerűen forgolódik. Összevissza. Vagyis gyakorlatilag fogalma nincs, hová fordul éppen, mért fordul arra, amerre fordul… Míg az olvasó fölfordul Hellernek minden fordulatától. Mint a patkányméregtől. A spicli-patkányméregtől. Amúgy Heller itt is őszinte, önmagát adja, kertelés nélkül megvallja: fogalma nincs, mit miért csinált az ő filozófiájában. Nem tudja. Különösen, ha nem akad Férfi a közelben, aki a „nagyszerű filozófus” szájába rágja annak okos-női igazságát, így azután kénytelen azt maga magába tömni, mint torkos Babarczy a meggyes pitét. Író-olvasótalálkozón. Heller őszintén vall női vonójával filozófiailag: „még kevesebb fogalmam van, mint arról…”.

Vagyis lényegileg semmiről nincs fogalma. De ő azért szétcincálja Marxot. Szanaszét cincálja. Hát persze. Miként a toronyablakokban ugrabugráló, makogó kispetés nyulacskák is szétcincálják a kilátó tövében sétálgató hímivarú elefántot. Nem akarok folyvást magamról beszélni, így csupán metaforikusan jelzem, és szigorúan a tárgyra vonatkozóan: Marxnak akkora hímormánya van, gyerekek, elől is, hátul is, hogy annak közelében filozófus néni már csak a puszta látványtól is végleg elhülyéskedne férfivonatkozásban, nemhogy még cincálni volna ereje a roppant objektumot. Tessék elhinni: Marx doktor gigászi mángorlója nem egy fonnyadt polgári médiabögyörő, vagyishogy: aki csak tapogatja Marxot, mint liberálmatróna a viszonylag friss húst, nem jut el a filozófiai cincálásig, ez egészen biztos!

 

Heller Ágnes szétcincálta Marx elméletét. Ami a „nagyszerű antikommunista filozófusnál” azt jelenti, hogy Marx „kommunizmuselméletének” (illetve valaminek, amit Heller „kommunizmuselméletnek” gondol) szimplán ellenveti azokat a pudvásan polgári lózungokat, melyeket Marxék már 1848-ban akkurátusan elősoroltak, miközben persze ők valóban cafatokra cincálták a teljes „konzervatív liberális” nagyokosságot. Ez is elemi filozófiatörténeti tény; az ínyenceknek szívből ajánlom, érdemes elolvasniuk, Marxék mintha csak Heller neofita szövegeire reflektálnának például A kommunista kiáltványban.

 

Műfajelméleti alaptézisem szerint a cincálás nem az, amit Heller csinál (nota bene Heller semmit nem csinál „liberális” rikácsolásain kívül), hanem az a cincálás, amit Marxék tesznek például Dühring, Bauer, Proudhon és mások szövegeivel. Sőt az is cincálás, amit én végzek itt Heller írásain a magam szerény, de lenyűgöző módján.

A szövegcincálás tárgyi-kritikai műfaj, nem pedig „filozófiai vélemény” előugatása, valamiféle „saját igazság” jegyében.

Tegnap Bródy azt mondta az ATV csatornáján, hogy immár kikristályosodott benne egy egész élet alkotói bölcsessége, szó szerint idézem: „szeresd, aki az igazságot keresi, de ne higgy annak, aki azt állítja, hogy ő már megtalálta”. Ennyi. Aztán, hogy ez mennyiben különbözik a huszonéves Bródy „életbölcsességeitől” („láss, láss, ne csak nézz!”, „ne gondold, hogy tied a világ!”, „ne vágj ki minden ját!”, „a királyé nem leszek, nem leszek”)? Kb. annyiban, amennyiben Bródy harmadosztályú bölcsessége immáron (a „költő” 65 éves korára) a 80 éves Heller Ágnes negyedosztályú bölcsességéig hágott, Almási professzor Hellert méltató megfogalmazásában: „Bár mindenki az igazságot keresi, és a szövegértelmezés is a helyes (igaz) gondolati mag »lefordítására« törekszik – az igazság kvázi nem hagyja magát”.

És persze Sziklai professzor is e dacos igazsággal rukkol elő (elemzés címén), szerinte Heller szétcincálta Marxot, míg ugyanazon professzor ugyanazon mondatában tudatja: Heller nem cincálta szét Marxot; így aztán Sziklai professzor is a „véleményközlő” műszerény pöffetegek szánalmas szokványfordulatával domborít nagyot: „komoly kétségek merültek fel”.

Valóban? Komolyak a kétségeid? Amelyek fölmerültek? Jó, de mivel kapcsolatban oly komolyak a kétségeid, öreg?! Hát azzal kapcsolatban – válaszolja a komoly Sziklai professzor –, hogy Heller „úgy látja, Marx nem tisztázta, vajon a termelés vagy a munka paradigmájában gondolkodik-e. A két paradigma nem azonos, sőt összeférhetetlen”.

 

„Cincálnak” a Lukács-oskolában: Heller „úgy látja”. És már csak ezért is pofon járna, öreg, nem pedig félmilliárd az államtól nagyszerű cincálásra! Apropó. Radnóti professzor is cincál a Népszabadságban: „Heller Ágnesnek nincs szüksége arra, hogy korára és érdemeire hivatkozzam. Bár azok sem tévednek, akiknek visszatetsző a tollnokok lovagiatlansága. S azok sem, akiknek feltűnik a mákvirágok végtelen magabízó, öntelten műveletlen, bizalmaskodó bunkósága, ahogyan életművéről nyilatkoznak”. Világos az okfejtés! Hadd tegyem hozzá: ahogyan én itt Heller és Sziklai professzor szövegeiről nyilatkozom, lehet „végtelen magabízó, öntelten műveletlen bunkóság”, készséggel elfogadom, ám a tegezés nem „bizalmaskodás” részemről! Hanem intellektuális csendőrpertu. Nem tűrném, ha ezek az emberek visszategeznének! Miért? Mert például Sziklai professzor sem ért egyet azzal, ahogyan Heller „látja” „Marx elméletét”, illetve a cinca farkincája se tudja igazából, hogy egyetért-e, vagy sem, mindenesetre „komoly kétségei merültek fel”.

 

Hogy milyen alapon? Ezt tetszenek tőlem kérdezni?

Na ja. Kérdezni én is tudok. Minek alapján „merültek fel komoly kétségek” a komoly gondolkodóban? Hogy Heller cinca-szövegét összevetette Marx írásaival? Hát nem! Meg sem fordult a fejében. Azt történik ugyanis, hogy amikor valamely Lukács-maradvány (momentán Sziklai professzor) filozófiailag analizál, nem a másik Lukács-maradvány (Heller) tárgyi szövegét szembesíti Marx tárgyi szövegével, hanem a másik Lukács-maradvány (Heller) fiktív szövegét szembesíti egy harmadik Lukács-maradvány (Márkus) harcos álláspontjával. Innen a „komoly kétség”: hogy a harmadik Lukács-maradvány homlokegyenest az ellenkezőjét állítja a másik Lukács-maradvány „saját igazságának”; én pedig Heller Ágnes reneszánsz lábai között legyek Babarczy túrós petéje, ha ez nem igaz! Persze vannak dokumentumok is a nagy Lukács-cincárok (Heller, Sziklai, Márkus) kollektív Marx-cincálásáról, illetve öncincálásáról, s hogy melyik a domináns?, ez sem tudható pontosan, maguknak a cincároknak sincs fogalmuk róla, egy, ami biztos: legközelebb szó szerint idézem a grandiózusan Neofita Cincálást. Hátha kiderül végre valami a von Bürgerhaus aus bölcselet javára is.

 

Egyelőre csak elcsodálkozom von Topic aus: vajon miért cincálnak erőnek erejével azok, akik nem tudnak cincálni?! Miért nem inkább cuncikálnak cincálás helyett? Merthogy én egy antinő vagyok? Olyan „hájas-izzadt randa pasas”, akinek a „lényege női”? Aki a „nála okosabb nőket” „alázza”? Olyan „randa pasas”, aki még azt is tudja, ráadásul nem csak tudja, de oda is „furkálja” a nála „okosabb nők” orra alá, hogy a „lelki közeg” nem intellektuális közeg? Hanem, mondjuk, pszichés, vagy mentálhigiénés közeg, ha már mindenképp idegen szavakkal akarunk kecsegni a neten (vesd össze), okos női mivoltunk „hamis tükrében” tetszelegve? Férficincálás közben? Illetve antinő-cincálás közben? Nota bene:

 

Doppelstangel válasz | 2011.06.21 13:49:31 © (21596)

Na, mondom, hogy antinő vagy. Gyönyörűen levezetted antinői mivoltodat.

Előzmény: Gyurica úr (21591)

 

Így persze már közel a helyére került a guglicunci (mint olyan), kb. ennyire van kalibrálva csetelésileg. Ekkorában kezdte annakidején, ám, mint tudjuk, nem a méret számít! Persze az „antinő” fogalmával még mindig vannak problémái, míg az „intellektuális”, „virtuális”, „alázás”, „gyalázás” szavakat már nem keveri, mivelhogy ezek a szavak ügyesen kikerültek a szövegéből. Mert, ha még mindig benne volnának, nyilván keverné őket, mint femino-turmixgép az aszkézist az ataraxiával.

Guglicunci akkor lesz teljesen a helyén, ha a hozzászólása, méretében, végképp a szerző intellektuális nívójára redukálódik, így:

 

Doppelstangel válasz | 2011.06.21 13:49:31 © (21596)

Na, mondom.

Előzmény: Gyurica úr (21591)

 

Ennyi. Ez lesz a méltón nőguglizó Ratio Reducationis.

 

Na most, akár így, akár úgy, a kérdés univerzális: vajon miért cincálgatnak ezek az emberek? Miért nem inkább cuncikálnak? Nincsen cuncikájuk? Ha nincs, miért nem kérnek kölcsön? Heller például talált egyet, s ha nem is mindjárt originális cuncikát, ámde nem is egy akármit: a Liberalizmus logóját kapta marokra. Illetve a lógóját. Lógó logóját? Nem tudni pontosan, mert nem látszik a cincakönyvtől sajnos, csak a kiváltságosok tekinthetik meg a Lényeg mögötti lényeget. Amelyet viszont már nyugodtan meg lehetett volna cincálni! Ha másként nem, manuálisan, mintegy kecsketőgyi fogással.

 

Doppelstangel válasz | 2011.06.20 21:51:13 © (21588)

Gyurica… Virtuális nő.

Előzmény: Gyurica úr (21586)

 

Heller nem virtuális nő. Ő valóságosan cuncikálta meg a logót, a virtuális lógót. Illetve a potenciálisan nem lógót. Ami nem baj, mert mondom, az a döntő kérdés: ha már egyszer ott volt, miért éppen Marx doktort cincálta szét? Ahol viszont – láthatóan nem volt „ott”. Mert akkor éppen nem akadt senki, aki a filozófust cuncikálta volna meg férfivonatkozásban? Úgy tűnik, nem akadt. Így azután nekiesett Marxnak, mint Babarczy a pitének? A nálam sokkal, de sokkal okosabb nők valóságos cuncikáján leljem virtuális boldogságomat, ha értem. Ám azért megpróbálok a végére járni a dolognak, hátha egyszer mégiscsak én leszek itt az egyetlen férfi.

 

Előzmény: Gyurica úr (21531)
Doppelstangel Creative Commons License 2011.06.21 0 0 21596

Na, mondom, hogy antinő vagy. Gyönyörűen levezetted antinői mivoltodat.

Előzmény: Gyurica úr (21591)
tépettsörte Creative Commons License 2011.06.21 0 0 21594

Hogy ebben a topikban újra és újra feltűnik a migrén / Migrain(e) ugye ez nem csak a merő véletlen műve?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!