Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Érdekes, mert én is virágot látok a képben, sőt, ha a maszkot nézzük életfa szimbólum is lehet a szemöldökkel és a tetején lévő hármas elágazással, bár az elég csonka...
"A gondolkodás annyiban tartozik a beszédhez, hogy a beszéd ugyan azt a mintát kell, hogy kövesse mint a gondolkodás."
OK, de akkor a méheket, hangyákat stb. is gondolkodó lényeknek kell elkönyvelni.
Jelzem, én támogatom éppen Drwin gilisztás kísérlete alapján:
"Kíváncsi volt arra, hogy ezek az alacsonyrendű teremtmények mennyire intelligensek. Jelentős időt töltött azzal, hogy figyelte ezen állatokat, hogy hogyan húzzák be odújukba a leveleket. Ezekkel zárják le búvóhelyük nyílását, Darwin véleménye szerint a hűvös levegő ellen. A kutató úgy találta, hogy legtöbbször a levelek száránál „fogják meg” és húzzák őket, ami a leghatékonyabb módszer. Amikor a levelek helyére papír háromszögeket tett előző megfigyelését megerősítve azt látta, hogy a kis fecniket a csúcsuknál „fogva” ragadják meg. Ez a megfigyelés arra engedte következtetni, hogy ezen csúszómászóknak van valamilyen fokú intelligenciája. Bár nem volt meggyőződve róla, hogy az összesnek egyforma mértékű. Egy meleg szobában leveleket helyezett egy földdel teli virágcserép felszínére. Ekkor úgy látta, hogy az állatok gondatlan és hanyag módon nem fedték el a menedékhelyük bejáratát. Az edényeket lefedte hálóval és több éjszakára a szabadban hagyta őket, ennek hatására minden levelet behúztak a kis földi élőlények."
A gondolkodás annyiban tartozik a beszédhez, hogy a beszéd ugyan azt a mintát kell, hogy kövesse mint a gondolkodás.
Ez meg a fraktál szerűség mindkét esetben.
A gyöknyelv fraktálos, ami nem gyöknyelv az nem kimondottan az.
Pap Gábor szerint és Fogarasi János szerint a beszédszervek használatában a kifejezett dolgok szervi leképezését vélik fölfedezni.
Fogarasi ezt kizárólag a beszédre vonatkoztatja, Pap viszont kimondottan ezt véli föltalálni a székely írásjelek alakjában is. Az ebből kitűnő íráskép szükségszerűen lesz fraktálos, hiszen a szóbokor egy gyöknyelvet ábrázol.
Ők nem használják ugyan a fraktál szerű építkezést erre az elméletre, de szerintem erről van szó.
Ez is megérne egy sokkal komolyabb kutatást, hogy valóban így van-e.
Pap: Üdvtörténet-Magyarul c. könyve végén rajzos ábrákkal gondolja föltevését igazolni.
"V. Géza jól megfogalmazta, hogy ami gondolatok rögzítésére alkalmas az írás."
Ezzel a megállapítással nem is lehet vitatkozni, s ennek megfelelően egy kép (vagy több kép) is megfelel ennek a kritériumnak...
A testbeszéd viszont már nem tartozik ide, hiszen nem rögzíti a gondolatot, csak közvetíti, így inkább a beszédhez áll közelebb, amit a szóösszetétel is kifejez: Testbeszéd.
A szagnyom hagyás viszont inkább írásnak tekinthető.
A gondolkodást nem érdemes ide keverni, mert az írásnak is, és a beszédnek is információ átadás a célja, s közömbös, hogy az gondolkodás-, vagy csupán ösztönös indíttatású.
"Nem tudom, hogy így volt-e és nem egyszerre haldt-e a jelelés és a beszéd fejlődése."
Valami kezdetleges képi rögzítés minden bizonnyal előfordult, lásd az ősi sziklarajzokat, de nem hiszem, hogy ezt írásként kellene értelmeznünk. De abban igazad van, hogy a gondolatok közlésének igénye egyidős lehet a beszéd megjelenésével.
"Ez már a közelmúlt művi terméke, a gondolkodás szétesésének a következménye."
Ez egy nagyon súlyos állítás, s bár lehet benne valami, mégis azt kell mondjam nem látom be, hogy a nyelvek kialakulásában számottevő jelentősége lenne. Ugyanis nemcsak a "mai" nyelvekre jellemző, hogy kevés és/vagy töredezett gyökrendszerük van, hanem a régebbiekre is igaz. Ezek szerint a gondolkodás alig valamivel később a magyar nyelv őse megszületése után máris szétesett volna?
"Az ősgyökök önmagukban hordozzák egy teremtéselmélet vázát."
Lehet, én még ezt nem látom át, mert nem foglalkoztam ilyen mélységben vele.
"Miért nem? Ha az írás az lehet, a számolás az lehet akkor pont a nyelv ne lenne az, ami a tiszta gondolkodást kell, hogy tükrözze?"
Az írás már a nyelv után fejlődött ki, s a számolás sem lehetett korábbi.
Maradva a KR gyöknél nyilván nem a kerék volt az első szó, amit ebből fejlesztettek ki. Ezt csak azért jegyzem meg, hogy érzékeltessem, a szavak folyamatosan keletkeztek a szükségletek szerint. Tehát a kerék szavunk csak a kerék megjelenésekor vált esedékessé. Viszont megalkotásakor szem előtt kellett tartani a KR gyök alkotta családot, ahová sorolni szándékozták. És ez így volt az összes ebbe a halmazba tartozó szóval. Nagyon tudatosnak kellett lennie az ősembernek, ha ezt a szabályt évezredeken át szem előtt tartotta.
Amúgy más későbbi nyelvekben miért nem találkozunk ilyen rendszerrel? (Ha van is az csak töredék, s átvétel az ősi nyelvből)
"A Ta/Du esetében távolságról és távolodásról is lehet szó egyszerre."
Valószínűleg V. Csabánál olvastam, hogy cselekvést fejez ki, példa erre az angol do (du) segédige. (Amúgy ő foglalkozott a magyar-angol ősnyelvi kapcsolatokkal.)
