Az Oleifera a légfagytűrőbb Camellia faj, -20 fokig bírja, van kiültetve több darab is, már 2 éve, meg vannak még cserepesek, eddig bírta a -10-12 fokot múlt évben.
Nem lehet teaként használni, levele inkább a Japonicához hasonlít, és a magjából sajtolnak nagyon finom olajat (kozmetikumokhoz stb.)
A sima Sinensis már 6-7 éve ki van ültetve, a -20 fokot is kibírta pár levél barnulással, 3 éjszaka volt -18 fok alatt 2017-ben, akkor egy leselejtezett paplant dobtam csak rá, jól túlélte, de ez fajtafüggő is, a hosszúkásabb apróbb levelű fajták jó télállóak.
Viszont a virágjából, mivel ősszel virágzik, nem szokott termés lenni.
A talaj savanyítás ami a macerája, sokszor tápanyaghiányos, így állandóan savanyú mikroelemes tápot kap, de ez sem mindig segít, hogy jól nőjön.
Van egy adag C. Oleifera növényem, az elvileg illatos, most fog egy virág nyílni. Legtöbb helyre kiültethető, a talajra figyelni kell, pH 5-7 a legjobb.
Hallo Ali bá, ezt már leküzdöttem; két napig rostáltam, mint hamupipöke. Majd ha rászánom magam, fényképekkel is dokumentálom. Most már csak az a kérdés, hogy a berendezett-beültetett földfelszínre tegyek-e agyaggolyókat, vagy jobb neki csupaszon.
Eddig az agyaggolyók össze voltak keverve az alsó kavicsréteggel, de rájöttem, hogy azok fölúsznak a víz tetejére, e tulajdonság segítségével sikerül végül szétválasztani öket.
Én a virágcserepekbe szoktam alul kavics réteget tenni. Kis rostával elég egyszerű szétválasztani a földet a kövektől majdnem száraz állapotban. Aztán, ha tiszta követ akarsz, leöblíted, lemosod. (Én 0,5 cm-es lyukméretűt használok.)
Itt talán fordul meg néha valaki, ha nem is kifejezetten exotákról van szó; a floráriumosban úgyis hiába próbálom:
Sajnos újra kell berendeznem, mert a talaja elöregedett. A florárium talaja nálam úgy van berendezve, hogy alul egy vastag réteg apró kö van, azon van a föld. ha viszont kiveszem, reménytelenül össze fog keveredni a föld a kövel, és nem tudom, hogy hogyan válasszam szét öket. Arra gondoltam, hogy fölülre is valami ilyen tisztább közeget raknék, agyaggolyókat, vagy van egy zacskó Seramisom is, amivel régen ilyen vízkultúrában neveletek növényt. De ennek több hátránya van: egyrészt szintén reménytelenül össze fog keveredni a talajjal, másrészt így sose fogom látni, hogy alatta mi van: nedves-e vagy száraz a közeg. harmadrészt viszont ezek a kövek önmagukban is talán nedvesen tartanák. Mit gondoltok?
Igen, de mivel oltóanyagot sokkal nehezebb beszerezni, mint a citrusok esetében, így marad a próba, a magonc termővé válására várakozás.
Nem elképzelhetetlen, csak hosszú idő.
Nyakra-főre olvasgattam régebben, hogy oltott (most nem mangóról beszélek konkrétan, hanem általában trópusi gyümölcstermőkről) növény esetében 3-4 év, míg magról 7-8 év is lehet egyes növények termőre fordulása. Hogy mennyire tartja meg az anyanövény habitusát, az kérdéses.
Tehát, ha valakinek van türelme, megpróbálhatja termővé nevelni.
A mangó esetében már meg sem néztem, hogy oltott és magról nevelt növény esetében hány év múlva várható termés. Nekem ennyi időm már nincs.
A mangó magnak is lehet jellegzetessége, pl. a Thaiföldi nam doc mai magja keskeny és ívelt, szemben mondjuk a kent-tel, amit itt is árulnak. Aztán lehet a palmeré is hasonló.... Itt rendszerint keitt, kent, tommy atkins és palmer kapható. Mindegyik nagynövésű és nem "magnemes". De ami a lényeg a polioembrionikus (ha jól írtam) mangóból több hajtás tör elő, nem egy. Ezt látni. Ezek közül - elvileg - az egyik megegyezik az anyanövény genetikájával. Tehát, ha több hajtása van, akkor oltás nélkül is lehet "nemes". Mindenesetre, ettől függetlenül szerintem a jellemző szaporítás ezeknél a fajtáknál is az oltvány. : (
