Nem csak a tömegtől, és a magasságtól függ az erő, hanem a gyorsulástól (lassulástól) is, vagyis mennyi idő alatt áll meg a súly (F=ma). Ha 0 idő alatt, akkor az erő végtelen.
Ő volna a fénymásolás nevű - hatalmas karriert befutott eljárás kifundálója - Selényi Pál - a magyar kísérleti fizika egyik legnagyobb, legsokoldalúbb kutatója - ki romba dönté Albert Einstein ama tévképzetét, mely szerint a foton valami tűszerű izé?
Selényi kísérlete szolgáltatta az első tiszta kísérleti bizonyítékot az elemi sugárzókból [fluoreszcens molekulákból] eredő [elektromos dipól] gömbfotonok nagyszögű önkoherenciájára. Az így az optikai tartományban észlelt jelenséget teljesen indokolt külön ‘Selényi-féle interferenciá’ – nak nevezni.
» Selényi’s experiment of 1911 gave the first clean evidence for the wide–angle self– coherence of radiation stemming from elementary sources [in fluorescence of molecules]. It delivered the first experimental proof of the existence of ‘spherical electric dipole photons’, in the sense of modern Quantum Theory of Radiation. At the same time, it disproved the assumption of ‘directionality’. We think, that it would be completely justified to call the fringes appearing in wide–angle optical interference experiments, ‘Selényi fringes’. »
Miért ragaszkodsz annyira a gömbfotonhoz? A kísérletben mindkét detektor az antennára merőleges középsíkban helyezkedett el, ugye? Akkor meg a "tóruszfoton" is ugyanazt az eredményt adja, nekem pedig eggyel kevesebb kifogásom marad.
Az elv a lényeges, és igazából nem kell fényév távolság ahhoz, hogy fénynél gyorsabb információközlésről beszéljünk. Ahhoz akár egy méter is elég. Itt a cikkben szerintem csak a szemléltetés miatt volt fényév megadva a gondolatkísérletben.
Az impulzusos hozzászólás elég fogós, de szerintem erre az a konkrét válasz, hogy a gömbfoton impulzusa a becsapódásig (mérésig) határozatlan. Ezért gömbfoton. A kibocsátó antenna viszont tényleg nem jó, mert nem izotróp a térre nézve.
A kísérletet szerintem érdemes lenne gamma sugárzással kipróbálni. Egy olyan gyengén sugárzó forrással, amelynek mennyiségét megfelelő mértékben csökkentve biztosítható lenne, hogy mérhető időintervallumon belül csak egy gamma foton hagyja el a forrást. Azt tippelem, ez gömbfoton lenne, és a detektálása is egyszerű.
Ha csak a nagyságrend érdekel, akkor veszem az acéltárgy tömegét (mondjuk m=10 kg), földre érkezési sebességét (mondjuk v=27 m/s) és az acél Young-modulusát (E=200 GPa) és ebből a háromból csinálok egy sebességet. (Ev4/m)1/3 lesz sebességdimenziójú, értéke a behelyettesítések után kb. 230 000 m/s2. Brutál nagy.
"Ha igaz lenne amit a kísérletről ír, akkor tényleg lehetne c-nél gyorsabban kommunikálni."
Nem biztos. Ha a kísérletben a detektor az antenna közelterében volt, akkor azt nem lehet fényéves távolságra (távoltérre) extrapolálni. Vagy lehet, de akkor fényév méretű antennára van szükség, viszont ez esetben a foton energiája észlelhetetlenül kicsi.
Az ejtési magasságból a következőket számíthatod ki: a talaj elérésekor a sebesség, impulzus, energia.
A továbbiak olyan paraméterektől függenek, amik nincsenek megadva. Ugyanis a fellépő erő attól függ, hogy milyen gyorsulással állítja meg a talaj a tárgyat. Az pedig mindenféle dologtól függ:
- a talaj keménysége
- a tárgy keménysége
- a tárgy alakja
stb.
Pl. teljesen más erő lép fel, ha:
- acél nyíl esik laza homokba (mélyen befúródik, hosszú úton, lassan fékeződik le, kicsi a gyorsulás, kicsi az erő)
- acél kocka esik lapjával acél tömbre (nagyon kis úton, nagyon rövid idő alatt megáll, nagyon nagy a gyorsulás, óriási erő lép fel)
Van még egy gondom ezzel a "kísérlettel". A foton nem csak egy energiacsomag, hanem van impulzusa is, amit vélhetőleg a születésekor kap és menet közben már nem változtatja meg. A gömbhullám egy makroszkopikus leírása az elektromágneses hullámnak, a foton esetében egy valószínűségi függvény, de a foton nem mehet akármerre, azaz olyan helyen nyelődik el, ami az impulzusának leadásához is megfelelő. Ezért nem lehetne detektálni a forrástól 180°-ban elhelyezett detektorokkal, pusztán a detektorok tologatásával úgy, hogy hol az egyik, hol a másik detektor szólaljon meg és ez a távolságtól függjön.
ezt a kísérletet sem tartom "borítékosnak", és én is valami hasonlót vetettem fel anno, ahol cselekednie kellett az egyik oldalnak, mint itt, mikor előre tolja a detektort.
tehát a nem olyan? kérdés csak az előre megbeszéltségre vonatkozik.
én már egyszer megkaptam egy relelm-es topikban, hogy az "előre megbeszéljük" típusú dolgok nem érnek. pedig nem is előre megírt boríték kibontása lett volna a kulcs két távoli megfigyelő között.
ez nem olyan?
miért nem?
mert most ezt nem mondja senki, teljesen más dolgokkal foglalkoztok.
Úgy tűnik, ezt a kísérletet nem publikálták (az ADS-en legalábbis nincs nyoma), az illetőt már nem lehet megkérdezni, a kísérlet (a részletek ismerete nélkül) nem ismételhető meg - innentől nincs miről beszélni.
Egy szó sincs arról, milyen kísérletet végzett el ténylegesen. Csak az eredményt adja meg, hozzá egy egy "magyarázatot", meg egy felhasználási lehetőséget. A "magyarázat" egy jellegzetes naiv, ismeretterjesztő cikkekből továbbgondolt hibás elképzelés a fotonok viselkedéséről.
Fotonokkal rengeteg kísérletet végeztek és végeznek, nem úgy viselkednek mint ebben a nem ismertetett kísérletben.ű
Erősen szkeptikus vagyok abban, hogy egyáltalán végzett-e ilyen kísérletet bárki. Antennáról ír, ami nagyon alacsony frekvenciára enged következtetni. Ebben a tartományban tömegesen keletkeznek és nyelődnek el a termikus sugárzás fotonjai, teljesen reménytelen egyfotonos kísérleteket végezni.
Ezzel a kísérlettel több gond is van. Egy foton energiája E=h*nű, ahol nű a frekvencia. Ez az energia már a mikrohullámok tartományában is olyan kicsi, hogy az egy foton kibocsájtása is komoly gond lehet, de a detektálása mindenképp. A detektor termikus zaja nagyságrendekkel nagyobb, mint amit detektálni akarsz. Ezért nagy valószínűséggel ennél a kísérletnél valami el volt rontva, valami nagyon rosszul lett "mérve".
